Rész, Fejezet

 1   1,  18 | csapadékot.~A juhászgazda rájuk ösmert és vidáman ugrott eléjük:~-
 2   1,  23 |         ételt, az öreg dühe nem ösmert határt.~- Nekem már nincsen
 3   1,  34 |       egy különben durvaságáról ösmert cipész, (No, megállj, kötnivaló!)
 4  II,  5  |         Ezékiel bácsi pedig nem ösmert el semmit, mert õ valahol
 5  II,  37 |       az Katinak. Még eddig nem ösmert egyéb kötelességet, mint
 6  II,  48 |        földbe ültetik át. - Nem ösmert maga magára. Õ-e csakugyan
 7  II,  66 |         hova menjen.~Senkit sem ösmert annyira a faluban, hogy
 8  II,  69 |         ki mindnyájunkat névleg ösmert, s kit mindnyájan szerettünk,
 9  II,  106|       mint a zergéé.~Egy ilyent ösmert még a palóc kollegám, ha
10 III,  19 |      beutazott minden országot, ösmert minden nemzetet, de csak
11 III,  100|  cimbora! Derék dolog, hogy rám ösmert!~S piros kendõjével a nedvességet
12 III,  131|         kit az erdélyi udvarból ösmert Serédi.~- Hol jár itt kegyelmed -
13  IV,  13 |         nem ismertem meg.~- Nem ösmert meg, öreg?~- Hisz ha megösmertem
14  IV,  41 |    amerre mentünk, mindén házat ösmert, s a gazdájáról tudott valami
15  IV,  56 |         volt ez! Az egyik engem ösmert, s mégsem hitt, a másik
16  IV,  106|         Semmi tekintélyt el nem ösmert. Még a királyt is csak annyiba
17  IV,  137|   megkövetem alássan.~- És hogy ösmert rám? - kérdém kíváncsian. -