Rész, Fejezet

 1   1,  4  |         fölindulástól.~- Ha istent ösmersz, mondd, miféle szerzet vagy?
 2   1,  8  |          Hát akkor kicsoda maga?~- Ösmersz. Sokszor emlegettél. Múzsád
 3   1,  9  |     magukét. »Micsoda, hát már nem ösmersz a házatokra, Marci?« - szólítja
 4   1,  10 |               Micsoda? Hát már nem ösmersz a házatokra, Marci? - szólítja
 5   1,  12 |         Kovasóczi Miklós. Most már ösmersz bennünket. Egytõl-egyig
 6   1,  12 |       eltalálni, honnan.~- Hát nem ösmersz? Én Petki vagyok. Ejnye,
 7   1,  17 |         idegen a száját.~- Hát nem ösmersz?~Laurentius köhécselt egyet,
 8   1,  17 |        Meghiszem, sztaroszta, hogy ösmersz. Egy jó pecsenyétõl kergettelek
 9   1,  29 |         tudod, ki volt?~- De igen. Ösmersz valami báró Zervitz császári
10  II,  15 |      sógornak.~- Jaj, jó vitéz, ha ösmersz könyörületet - kiáltott
11  II,  113|            nem lakom itt, hogy nem ösmersz, mondj akármit, de be ne
12 III,  8  |       kérem, szerencsém?~- Hát nem ösmersz? Régi cimborád vagyok, a
13 III,  39 |          tapadt fejéhez.~- Hát nem ösmersz?~- Nem.~- Én a király vagyok.~-
14 III,  39 |    jószágot, mit hallgatsz, hiszen ösmersz? S te Niles, kit a porból
15 III,  39 | szemtelenség ez, he?~- Hogyan? nem ösmersz? Te sem? Hát csakugyan nem
16 III,  79 |         beszélek.~- De hiszen csak ösmersz talán…~- Persze hogy ösmerlek,
17  IV,  56 |         magad is tudod, hiszen jól ösmersz…~- Ösmerlek, az igaz, de