Rész, Fejezet

 1   1,  3  |        gondolkozni sem bírt; csak nagysokára, mikor már vége volt az
 2   1,  4  |       valahol az életben: de hol? Nagysokára mégis rájött: hisz ezek
 3   1,  4  |            sem halványabb, - csak nagysokára ütött át arcbõrén a megcsipdesett
 4   1,  17 |        nem szólt jó darabig; csak nagysokára kérdé:~- Mit vársz még?~-
 5   1,  24 |           bakülés vassorompójába.~Nagysokára mégis megérkeztünk Vándokra;
 6   1,  31 |          szívébe nyilalltak, csak nagysokára jött meg ismét a hangja:~-
 7  II,  1  |       valaki van a szobában, csak nagysokára vetette oda tekintetét a
 8  II,  7  |      eszébe valami írói név. Csak nagysokára bírta kibetûzni emlékezete
 9  II,  7  |           a nagy sötétségben csak nagysokára jött rá, hogy ez alighanem
10  II,  7  |          Azonnal nyitom! - felelt nagysokára Melanie. - Várjon kérem
11  II,  11 |         szíve hangos dobogásáról!~Nagysokára mégiscsak észrevette s olyan
12  II,  19 |         végre is felülkerekedik s nagysokára és nagynehezen belenyugszik,
13  II,  38 |           Mi baj lehetne? - kérdé nagysokára egy álmos hang belülrõl.~-
14  II,  58 | imádkozzanak az oltárképen - csak nagysokára törõdtek bele, mert hát
15  II,  85 |         lesz, hátha kevesebb lesz Nagysokára aztán megnyugszik, gondosan
16  II,  136|           elsápadt. Szabódott, de nagysokára ráállott.~Reggelre kezében
17 III,  83 |          tengerentúlról is. Végre nagysokára levél jött Miklóstól. Pélly