Rész, Fejezet

 1   1,  9  |     mintha ez atomok egy érdes, megvetõ hangba rezdülnének össze,
 2   1,  9  |     mintha ez atomok egy érdes, megvetõ hangba rezdülnének össze,
 3   1,  10 |    dörmögé Gracza ásítva, s egy megvetõ mozdulatot tett a kezével. -
 4   1,  13 |       tisztességes.~S ezzel egy megvetõ pillantással otthagyta,
 5   1,  20 |       egy szót sem. Moronyi egy megvetõ tekintettel sújtotta, fölkapván
 6   1,  27 |       Nem, még nem - felelte az megvetõ grimasszal. - Nem sokat
 7   1,  31 |      lám, vén lator - kiáltá rá megvetõ gúnnyal. - Hát alma kell?
 8   1,  32 |        valami keserû íz, valami megvetõ árnyalat, ami mutatta, hogy
 9   1,  34 |   mernek szólni.~A sógorasszony megvetõ mozdulatot tett a kezével. ~-
10  II,  4  |         midõn magához tért, egy megvetõ, lesújtó tekintetet vetni
11  II,  29 |        dolog«, és olyan nagyúri megvetõ arcot vágtak ilyenkor. Aztán
12  II,  59 |       két louis d’or-t.~Az úrnõ megvetõ tekintettel fogadta szavát.~-
13  II,  62 |         mellére ütött s fáradt, megvetõ orrhangon tagolá:~- Ha ön
14  II,  124|      borult, egy méltóságteljes megvetõ pillantást vetett az illetõre
15 III,  2  |        az aranykeresztet.~Péter megvetõ, nyugodt pillantást vetett
16 III,  142| területén a fûszálakat…~Eközben megvetõ tekintetet vetve a miniszteri
17  IV,  152|       darabig, azután így szólt megvetõ hangon:~- Ön szamár!~Én