Rész, Fejezet

 1   1,  1  |      egész testében megrezzent, a megszólított azonban hidegen felelt:~-
 2   1,  8  |           meg - dörmögé magában a megszólított, s egy szokatlanul nagyobb
 3   1,  24 |         ne legyen itt az útban.~A megszólított Péter fölkapta a székre
 4  II,  62 |           utazik vissza e hajó?~A megszólított rá sem nézett a megszólítóra,
 5  II,  99 |           ez még nem minden. Õ ma megszólított engem angolul. Mennydörgettét,
 6  II,  99 |       hogy nem lesz ott.~Az, akit megszólított, nem felelt; hanem leeresztette
 7  II,  123|         János. Annó 1878.~Az öreg megszólított egy arra menõt:~- Kié ez
 8  II,  127|           ez még nem minden. Õ ma megszólított engem. Mennydörgettét, majd
 9  II,  127|       hogy nem lesz ott.~Az, akit megszólított, nem felelt, hanem leereszté
10 III,  49 |     virradt, ugye Muszur sógor?~A megszólított Muszur sógor sötéten bólintott
11 III,  87 |         elégedve. Erzsike sokszor megszólított, megkülönböztetett, s én
12 III,  105|           vele dicsekedni:~»Engem megszólított.« »Nekem ezt mondta - nekem
13 III,  115|          Egyetlen szóra, kérem…~A megszólított vállvonogatva ment közelebb.~-
14  IV,  1  |  paraszttal, õ hozzám lépdelt, és megszólított. Modora egészen nyugodt
15  IV,  33 |         azt az úr? - mond [sic] a megszólított mosollyal.~- Úgy, hogy egy
16  IV,  80 |          bûnbánóan az ágy felé. A megszólított ágy persze hallgat.~- De
17  IV,  152| megjegyzést tettem, hogy az elnök megszólított:~- Ön talán beteg, ügyész