Rész, Fejezet

 1   1,  5  |            együtt.~Hurrá! mindenki megösmerte, hogy az a fõkortesé.~-
 2   1,  10 |           ezt ki a Sármány.~Gracza megösmerte lovát azonnal, s amint az
 3   1,  12 |            a gyékényernyõ alól, és megösmerte a Veres-gyerekeket.~- Hopphó!
 4   1,  17 |    szenteltvíz ért, visszahõkölt), megösmerte szülõvárosát.~A templomnál
 5   1,  23 | dohányzacskónak a sallangja.~Amint megösmerte anyámat, ki leszállt a kocsinkról,
 6   1,  31 |           zamatos mondatokat (hej, megösmerte õ ezt a hangot a falon keresztül
 7   1,  32 |           már bizonyos volt benne, megösmerte. - De hát - tette hozzá
 8  II,  21 |        ajtaján.~A derék úr azonnal megösmerte Örzsikét.~- Te vagy, kis
 9  II,  54 |          fáklya világánál mindenki megösmerte Muszúr basát, ki ott állott
10  II,  95 |           Két aranyos virág fakadt~Megösmerte Ferenc bácsi a nóta szerzõjét,
11 III,  2  |          ha meg nem ösmeri!~Bizony megösmerte. Nem azért volt olyan kerek,
12 III,  8  |           még közelrõl. De azonnal megösmerte. Az irígységnek éles szeme
13 III,  30 |         lámpából az arcára. A néni megösmerte:~- Károly! - mondá halkan.~
14 III,  70 |   vizsgálóbíró, mert most mindjárt megösmerte. - Maga már megint itt van,
15 III,  116|             s ott hagyta.~A macska megösmerte a fedelet, s úszkáló gerendán,
16 III,  148|        átadta Doroginak, az rögtön megösmerte az Ágnes írását, és izgatottan
17  IV,  95 |        vízben, a parányi laskát is megösmerte, hogy az »csicsa«.~Éppen