Rész, Fejezet

 1   1,  10 |    kinézésû volt az, hogy mintegy meghökkenve kérdé tõle:~- Hogy vegyül
 2   1,  13 |          pedig felütötte a fejét, meghökkenve látta messzirõl, hogy a »
 3   1,  19 |           a karabélya?~Az ezredes meghökkenve nézett rá e különös kérdés
 4  II,  17 |         tied vagyok a kárhozatig.~Meghökkenve hátráltam elémbe tárt karjai
 5  II,  33 |     válaszolt a hivatalnok, kissé meghökkenve.~- Meg vagy állásoddal elégedve?~-
 6  II,  51 |       Danner úr kihúzta óráját, s meghökkenve tapasztalta, hogy vagy az
 7  II,  67 |          nevét:~»Árkándy Miklós!«~Meghökkenve tekintettem le, s íme, felállott
 8  II,  72 |       örökké titok? - szólt Miksa meghökkenve - hisz akkor engem Krammer
 9  II,  88 |         ellenkezzek Fehér-várral. Meghökkenve tapasztaltam azonban, hogy
10  II,  99 |       fölsétálni: otthon van.~Pál meghökkenve nézett Edithre; annak az
11  II,  116|           mamát!~Máthé János uram meghökkenve hátrált egy lépést a kis
12  II,  127| fölsétálni! Otthon van.~Kozenszky meghökkenve nézett Marira. Annak az
13 III,  102|        nézett rám bizalmasan - de meghökkenve.~- Mit csinálunk?~- Jaj,
14  IV,  39 |        kísérem figyelemmel, azóta meghökkenve látom, hogy ez a különös
15  IV,  53 |         Egyet? Hát aztán? - szólt meghökkenve a nyertes.~- Hát aztán vége,
16  IV,  63 |            betyár, a gimnáziumba.~Meghökkenve lapultam meg a karszék szögletében,
17  IV,  101| parancsoltam.~- Te? - kérdé Gyuri meghökkenve. - Te rendelted! Hogyan