Rész, Fejezet

 1   1,  26|          nevet: Ösmerlek, Brúlik Marcsa! Hát akkor a Kovács Anna
 2  II,  89|   szerelmem tárgya, a szép szõke Marcsa volt elbeszélésem tárgya.
 3  II,  89|         Marcsám ügyében jövök.~- Marcsa? Ki az? Mi az? Ah, de igaz,
 4  II,  98|          te legújabb szerelmed a Marcsa lett, neked is megírta Almásy
 5 III,  51|        hang. - Én vagyok, Czifra Marcsa a faluvégrõl.~- Mit akarsz,
 6 III,  51|      Mert boszorkány volt Czifra Marcsa, meg is égették késõbb a
 7 III,  51|   beszéld el a többit is.~Czifra Marcsa bement s elbeszélte az egész
 8  IV,  27|                                A MARCSA ÖCSÉM~1885~Mikor a szegedi
 9  IV,  27|     közbeszólva:~- Hogyan? Hát a Marcsa itthon van?~- Igen, délután
10  IV,  27|        folyton tûnõdve, melyik a Marcsa? Volt is már kinézve egy
11  IV,  27|        majd tizenegy óráig, de a Marcsa név nem fordult elõ. A legfeszültebb
12  IV,  27|     fordult:~- Igen ni. Hiszen a Marcsa nincs itt. Hát mit beszéltél
13  IV,  27| szuszogás nesze hallatszott. Oh, Marcsa ott vagy hát! Oh csak már
14  IV,  27|          robajjal zuhantak le, s Marcsa fölébredt.~- Ki az, mi az? -
15  IV,  27|            Azt mondták, hogy egy Marcsa nevû asszony vagy kisasszony
16  IV,  27|      Marcsának. A testvérbátyám »Marcsa öcsémnek« hív mindég.~-
17  IV,  27|  nevettek az én esetem fölött a »Marcsa öcsémmel«. Tudakozódtam