Rész, Fejezet

 1  II,  34 |  meghizlallak, s ha már jó kövér leszesz, akkor a pecsenyeforgató-nyársra
 2  II,  46 |     Mindenesetre figyelmem alatt leszesz. El ne pocsékold.~- Oh,
 3  II,  46 |      tõle; ezentúl az én leányom leszesz, én fogok rád gondot viselni,
 4  II,  54 |      ruhákat, akkor talán mentve leszesz a nép dühe elõl, ha külsõleg
 5  II,  66 |      megfeledkezni addig, míg jó leszesz; árva vagy, s az árvákat
 6  II,  71 |       elmondom neked, ha nagyobb leszesz.~Aminthogy el is mondta.~*~
 7  II,  72 |  kereskedõ. - Azért mégis a neje leszesz. Azt én mondom. Pukovics
 8  II,  113| becsületemre fogadom. Dixi.~- Az leszesz, Gábor. Az egész ország
 9 III,  1  |          is felejtettük már. Hol leszesz ma?~- Itthon - felelte Krisztina.~-
10 III,  1  |         Anika. Te pedig hercegnõ leszesz elõttem mindig… mindig…~
11 III,  1  |    tûzhelyen: »te pedig hercegnõ leszesz elõttem… mindig… mindig…«~
12 III,  1  |     beszélünk errõl, csakhogy mi leszesz te már akkor? Saját magadnak
13 III,  19 |  Mégpedig legjobb lesz, ha szabó leszesz, legalább veled dolgoztatnak
14 III,  29 |          merev kezét s mikor így leszesz vele kéz a kézben, ezt fogod
15 III,  43 |        te kis mamlasz… de furcsa leszesz… jaj, de csúnya leszesz…
16 III,  43 |          leszesz… jaj, de csúnya leszesz… no, ne sírj, hát… jaj,
17 III,  43 |      sírj, hát… jaj, de gyönyörû leszesz azzal az egy fogaddal!~Ez