Rész, Fejezet

 1   1,  4 |      vagyok? - fakadt ki végtelen keserûséggel - senki sem vagyok, szolgája
 2   1,  9 |         Chalupka tele van bajjal, keserûséggel miattuk!~De csak mindenütt
 3   1,  12|         majd kellek odaát.«~Szíve keserûséggel volt tele. Érezte ártatlanságát,
 4   1,  14|         eszébe?~- Egész életemben keserûséggel fogok e mulasztásra visszagondolni.~-
 5   1,  15|            de azért el volt telve keserûséggel, bosszúsággal Kelemen iránt,
 6   1,  27|      annak.~Petrás felmordult vad keserûséggel:~- Mintha nem tudná?~- Vakuljak
 7   1,  27|        föl, de el is voltak telve keserûséggel, nem annyira Krúdy, mint
 8   1,  32|          mind impregnálva van már keserûséggel, s rajta van valami sajátságos
 9  II,  48| csordultig tele volt fájdalommal, keserûséggel.~- Könyörülõ isten, minek
10  II,  51|    táplálta s azt elfelejti, hogy keserûséggel volt megsózva.~Mr. Danner
11 III,  2 |      Csordultig tele volt a szíve keserûséggel. Ha úgy kiönthetné, ha úgy
12 III,  2 |           csordultig töltötte meg keserûséggel Télné iránt.~- Ha az én
13 III,  75|    csodálkozón nézett rám, s némi keserûséggel tört ki belõle:~- De hát
14 III,  87|           tudom? - szólt bizonyos keserûséggel. - Hát mikor a kaszinóban
15 III,  87|     székvárosba. Lelkem tele volt keserûséggel, nyugtalansággal.~A szép
16  IV,  37|            S aztán szilajan, mély keserûséggel közibe vágott a lovaknak.
17  IV,  81|           is! - kacagott föl mély keserûséggel. - Hát énnekem mármost el