Rész, Fejezet

 1  II,  130|   Elõre!~- De, kérem, én Nagy Kázmér vagyok!~- Igen Nagy Kázmér,
 2  II,  130|    Kázmér vagyok!~- Igen Nagy Kázmér, a tengersári pénzhamisítók
 3  II,  130|      én kisgézengúzfalvi Nagy Kázmér vagyok!~- Nem zárja ki,
 4  II,  130|   látnak, hogy ki éljen? Nagy Kázmér - fogja mondani. Térjenek
 5 III,  124| nagyságodnak?~- Ne vicceljen, Kázmér. Hiszen tudhatja, hogy reggel
 6 III,  124|      mer maga szemtelenkedni, Kázmér?~- Mivel, kérem alássan?~-
 7 III,  124|       mondám nevetve, mialatt Kázmér elém tolta az összes napilapokat,
 8  IV,  127|       a »pünkösdi király« is, Kázmér, a lengyel király II. Kázmér
 9  IV,  127|  Kázmér, a lengyel király II. Kázmér fia, akit Vitéz János esztergomi
10  IV,  127| vonult be a szelíd, gyermeteg Kázmér a nyitrai várba s ott várta
11  IV,  127|      termett sebesen, s mikor Kázmér a követeit küldé eléje egyezkedni,
12  IV,  127|  királyi nagyságod? - kérdé a Kázmér követe.~- Egy nagy engedményt
13  IV,  127|     az irháját.~A boldogtalan Kázmér nem okoskodott sokáig. Húszezer
14  IV,  127|    haragították azzal, hogy a Kázmér herceg behozatalába befolytak.~
15  IV,  127| udvarlót, a királyné fivérét, Kázmér herceget, Lokietek Vladiszlav
16  IV,  127| király számos vitézével, III. Kázmér lengyel király a mesés fényû
17  IV,  147|       a »hadvezir«, Wrbovszky Kázmér.~- Kit? Mit? - dadogta zavartan