Rész, Fejezet

 1   1,  12 |          is meg tudta vigasztalni jóságos szavaival: »Ne félj, édes
 2   1,  13 |         Druzsba úr elérzékenyült, jóságos szürke szemei fölött rezegni
 3   1,  31 |       hogy ki? - mondá a nagymama jóságos szemrehányással.~- Inkább
 4  II,  21 |      nagyon, vagy annak a szende, jóságos arcnak, mely mosolyogni
 5  II,  37 |         katedrát, honnan a tanító jóságos, nyájas arca mosolygott
 6  II,  60 |     Azután pihenj le. Adj hálát a jóságos istennek, imádkozzál drága
 7  II,  77 |       kicsit? - vallatott szelíd, jóságos hangján.~- Egy kicsit -
 8  II,  95 |       ennek a gyermeknek? - kérdi jóságos hangon az öreg paraszttól.~-
 9  II,  99 |   simított az örökösen ott lebegõ jóságos mosoly, hanem mint - téli
10  II,  123|          tekintett fel az asszony jóságos szelíd arcába, melybõl a
11  II,  127|   simított az örökösen ott lebegő jóságos mosoly, hanem mint a téli
12  II,  140|           teljesen õsz; a járása, jóságos, igénytelen arca, hunyorgató
13 III,  65 |       csodálkozva meresztette reá jóságos apró kék szemeit.~Megtömte
14 III,  90 |           majd barátságosan kérdé jóságos egyszerûséggel:~- Nos, ön
15 III,  100|        Titli!~Húsos arca kigyúlt, jóságos derû ömlött el rajta, székét
16  IV,  97 | szatiszfakció kell.~Kedves anyánk jóságos arcán még mosoly is tündökölt
17  IV,  150|          akit népe már életében a jóságos melléknévvel tisztelt meg,