Rész, Fejezet

 1   1,  1  |           reszketett.~- Ki kérte meg Erzsikét? Mijét rabolták el kegyelmednek?~
 2   1,  4  |             odasütött és bearanyozta Erzsikét. Olyan barátságos fényes
 3   1,  4  |        Szaván fogom: adja nekem az - Erzsikét.~Az öreggel egyet fordult
 4   1,  4  |          egyszerû, uram: én szeretem Erzsikét és a patvarista érkezte
 5   1,  4  |            fogja már most rábeszélni Erzsikét? A legédesebben szóló szövetséges,
 6   1,  4  | lehetetlenség. Õ pedig igazán akarta Erzsikét. Olyan igazán, hogy az érzelem
 7   1,  4  |         melyért lelkesül, s elveszti Erzsikét örökre.~És íme, egyszerre
 8   1,  5  |      kettőnek az volt a tárgya, hogy Erzsikét szeretné nőül venni.~Egy
 9   1,  18 |              lihegve feléje szaladni Erzsikét, tüskén, gazon, virágpadon
10   1,  18 |        Marjánszky is megérezte, hogy Erzsikét érdekli, de azt is megérezte,
11   1,  20 |      rikácsolással fogadja az érkezõ Erzsikét.~Szamár! Szamár! Szamár!~(
12  II,  129|             az ajándékok, s biztatta Erzsikét, hogy nemsokára kapni fog
13  II,  129|        felelte az apa, térdére kapva Erzsikét - ha abba a tükörbe más
14  II,  129|             járt. Márton úr elküldte Erzsikét aludni.~Az öreg dadával
15 III,  49 |     tekintetes asszony maga veszi át Erzsikét a huszártól s szép óvatosan,
16 III,  49 |        tervem van, hogy átöltöztetem Erzsikét, míg alszik az új ruhába -
17  IV,  126|           hogy örökbe akarta fogadni Erzsikét: neki is volt egy szép lánya,