Rész, Fejezet

 1   1,  12|      pedig Bujdosó Jánosnak, Dobosné asszonyomnak hítták a legjobb
 2   1,  12|   legjobb kosztoló helyeket.~Dobosné asszonyom a Csapó utcán
 3   1,  12|   gyakran lehetett hallani:~»Dobosné bolond, Dobosné még ráfizet
 4   1,  12|    hallani:~»Dobosné bolond, Dobosné még ráfizet a diákjaira!«
 5   1,  12| iszen eleget szerette azokat Dobosné asszonyom is, s amint kivitték
 6   1,  12| éppen abban az idõben, mikor Dobosné is nála volt, úgy megverte
 7   1,  12|   ember! Ím lássa kegyelmed, Dobosné asszonyom, milyenek a parasztnak
 8   1,  12|     szekér kerekei mögöttük. Dobosné kihajlott a gyékényernyõ
 9   1,  12|    fiam? - kérdé szeretettel Dobosné. - Hiszen én nem erõszakollak
10   1,  12|     majd megmondom a többit.~Dobosné összecsapta a kezeit ijedten:~-
11   1,  12|  Magammal vinnélek - zokogta Dobosné, a karjaiba szorítván a
12   1,  12|     megígérte - vágott közbe Dobosné -, hogy a nyáron legációba
13   1,  12| kifejtőzött a fiúk karjaiból Dobosné.~- El ne felejtsetek. Gondoljatok
14   1,  12|      nem adott volna azelõtt Dobosné ezért a meghódolásért -
15   1,  12|      ímmel-ámmal megmozdult.~Dobosné még egy pillantást vetett
16   1,  12|    istent ösmer - rimánkodék Dobosné.~- Ostort? ezeknek? - duzzogott
17   1,  20| majálisi ruháját varrta bent Dobosné asszonyom (akinek híres