Rész, Fejezet

 1   1,  10 |      sörényét, s úgy szólt hozzá biztató nyájas hangon:~- Tudom már,
 2   1,  12 |          sincs? - kérdé a fõbíró biztató tekintettel.~Erre, mintha
 3   1,  16 |   emberek, bár jól esett nekik a biztató szó - de csak olybá vették,
 4   1,  32 |     akarná húzgálni vendégébõl a biztató szavakat.~- Ne firtasd,
 5  II,  23 | ujjacskáival egy kõtáblára mutat biztató mosollyal, mintha mondaná
 6  II,  65 |        ember képzelmében épp oly biztató eszköze a könnyű meggazdagodásnak,
 7  II,  72 |       melyet meg nem termékenyít biztató napsugár jótékony mosolya,
 8  II,  109|     különben elég mogorva, olyan biztató, nyájas volt most nekem,
 9  II,  117|          kövér betûk egy fényes, biztató csillaggá s újra meg újra
10 III,  1  |        herceg gyönyörrel nézte e biztató inogást.~- Így aztán igazán
11 III,  64 |        semmi baj.~S egy hamiskás biztató csókot vetett Imre úr felé.~
12 III,  79 |        könnyeimmel.~Ez ugyan nem biztató, gondoltam magamban, de
13 III,  87 |          friss ügydarabot.~Olyan biztató hangon volt mondva a »friss«
14 III,  129|         egyet kacsintva a kocsma biztató cégérére -, hanem ígérje
15  IV,  95 |           Hanem iszen ott volt a biztató jövõ - a huszadik esztendõ.
16  IV,  119|   hallotta legelõbb az öregember biztató szavait.~- Nem szükséges
17  IV,  150|       mondá V. Ferdinánd nyájas, biztató hangon. - Tizenegyet egyszerre,