Rész, Fejezet

 1   1,  9  |          kell vesztegelnem… Meg nem állhattam, hogy ezen idõt és alkalmat
 2   1,  34 |        keresztény vagyok, de mégsem állhattam meg zokszó nélkül. Én uram
 3  II,  21 |            is éheztem ma, s meg nem állhattam, hogy ne harapjak belõle...~
 4  II,  35 |        délig.~Másnap délben meg nem állhattam, én kérdezõsködtem.~- Nos,
 5  II,  67 |           érdemnek vettem s meg nem állhattam, hogy egy ízben, mintegy
 6  II,  71 |         szólt õ ismét -, ellent nem állhattam a vágynak: téged láthatni!
 7  II,  73 |      hajammal játszadoznék.~Meg nem állhattam, hogy föl ne tekintsek.~
 8  II,  73 |            úr a beszédében, meg nem állhattam, hogy bele ne szóljak:~-
 9  II,  81 |        közelléptem emberemhez s nem állhattam meg, hogy gúnyos arccal
10  IV,  13 |           le ne essék.~Most már nem állhattam meg szó nélkül.~- Hát mért
11  IV,  48 |            Az ilyeneket soha ki nem állhattam. Kiadtam neki az utat.~-
12  IV,  76 |           van«. Na már akkor én sem állhattam tovább, elfogott a düh,
13  IV,  99 |            visszafelé jövet meg nem állhattam, hogy be ne nézzek a biláncsai
14  IV,  100|      történt, kedves uramöcsém. Nem állhattam tovább, kibuggyant a könny
15  IV,  121|             én csodálkoztam, és nem állhattam meg, hogy utána ne járjak,
16  IV,  131| ujjacskáival a billetáiból. Meg nem állhattam, hogy több ízben ne figyelmeztessem: »
17  IV,  132|            gyógyszerésszel, meg nem állhattam panasz nélkül:~- Mondja