Rész, Fejezet

 1  IV,  145|                      A BECSÜLETES ABDALLAH ÉS A ROSSZLELKŰ HASSZÁN~(
 2  IV,  145|          Mennyivel más ember volt Abdallah; nemes, nyílt jellem, akinek
 3  IV,  145|       El-Nazdram így szólt róla: »Abdallah a legtökéletesebb muzulmán,
 4  IV,  145| enyveskezű.~- Nem eladó - felelte Abdallah határozottan; amire Hasszán
 5  IV,  145|       nagy örökségről van szó, jó Abdallah, amelyet elkanalaznak tőlem,
 6  IV,  145|          megösmertetlek velök, jó Abdallah.~Hasszán ajkaiba harapott,
 7  IV,  145|         Mit kívánsz érte? - kérdé Abdallah.~- Add nekem lovadat érte.~
 8  IV,  145|           Add nekem lovadat érte.~Abdallah gondolkozott, aztán így
 9  IV,  145|        riadt rá:~- Hisz ez nem az Abdallah lova, te szerencsétlen.
10  IV,  145|           Természetesen - felelte Abdallah nyugodtan -, a szomszédom
11  IV,  145|      prófétáé.~Nehány hónap múlva Abdallah vásárra ment, léceket és
12  IV,  145|   elveszni nyomorultan.~A jólelkû Abdallah rögtön leszállt a híd alatti
13  IV,  145|          helyeket, amikre az öreg Abdallah ájtatosan bólintgatott;
14  IV,  145|          okozott neszre fölébredt Abdallah is:~- Talán vizet akarsz
15  IV,  145|       kérdésére nem jött felelet.~Abdallah elindítá tenyerét a sötétségben,
16  IV,  145|           meg mit akarsz.~Az öreg Abdallah megállapodott néhány lépésnyire
17  IV,  145|         szólt az öreg, becsületes Abdallah és most már csendes léptekkel