Rész, Fejezet

 1   1,  3  | veszteségét az életben, sõt még az unokái unokáit is örök idõkre gazdag
 2   1,  3  |        tudniillik elkaptam unokáim unokái elõl azt a felfedezést,
 3   1,  25 |         hadd tudják meg az unokáid unokái is, mi az egy Kállayt megbosszantani.~
 4  II,  7  |            úgyhogy még az unokáink unokái is megemlegetik. És amilyen
 5  II,  85 |       fognak bennünket az unokáink unokái is.~- Miért?~Az Istók hangja
 6  II,  123|       talán jobb is... Szegény kis unokái!~- Forduljunk, fiúk. Itt
 7  II,  123|           a te akaratod!~- Az öreg unokái - mondá a kormányos -, alkalmasint
 8  II,  123|   kormányos -, alkalmasint az öreg unokái. Hej, Kampós apó, ébredjen,
 9  II,  123|            et.~A második gondolata unokái voltak. Elmondták neki sorsukat.
10  II,  123|           kendnek. Azok nem a kend unokái, biztosítom. No, hisz nem
11 III,  93 |   fogyatkozik, mint a dzsentri. Az unokái bizonyosan már csak közönséges
12  IV,  2  |        üzleteket, de a kegyelmetek unokái, akik a földjeiket és arcvonásaikat
13  IV,  21 |          nagyapa? - siránkoztak az unokái, de az öreg nem hallott
14  IV,  39 |             Úgy ám, bizony! Még az unokái is áldani fognak minket
15  IV,  101|          évben verset tanult be az unokái névnapjára, és rigmusokban
16  IV,  142|         ott lappangott hetekig. Az unokái hordoztak neki nagy titokban