Rész, Fejezet

 1  II,  11|          ágyába társalkodónõjét: Tini kisasszonyt. Reggelre pedig
 2  II,  11|     leszedve találták a kertben, Tini kisasszonyt pedig nem találták
 3  II,  11|          többé vissza, legfölebb Tini kisasszonyt küldi el utánvéttel.
 4  II,  11|         megérkezett Iván herceg. Tini kisasszonyt is magával hozta
 5  II,  11|      találta.~- Hogy van, kedves Tini? Képzelem, mennyire meg
 6  II,  11|        ijedve, szegény barátnõm.~Tini kisasszony biztosítá, hogy
 7  II,  11|    Lehetetlen az, hihetetlen az.~Tini szomorúan rázta fejét, azután
 8  II,  11|            Hanem? - vágott közbe Tini önkéntelenül.~- Legújabban
 9  II,  11|      erõt ad a lankadt tagoknak. Tini felszökött helyérõl, termete
10  II,  11| felháborodva hátrált két lépést. Tini heroizmusa keserû könnyekbe
11  II,  11|          herceg testén, melyek a Tini két fekete szeméért voltak
12  II,  11|          húzott fel alattomban a Tini ujjára. Ez is azt jelentette,
13  II,  11|           ki meg akarta szúrni a Tini szívét kissé, keresztülszúrta
14 III,  1 | felejtettem, hogy a világon van.~Tini szótlanul nézett le a mély
15 III,  1 |           kedvesem… indítványozá Tini és a fejére kötött fehér
16 III,  1 |           minek is ássa!…~Csemez Tini arcán~Mindenik fövényszem~