Rész, Fejezet

 1   1,  18|  felelte mosolyogva. - A vén Szurina most szabadon lõdörög. Amint
 2   1,  18|    Mitõl? Becsületes fickó a Szurina, aztán jó emberem. Nem bánt
 3   1,  18|  most bolonddá azt a szegény Szurina Matykót!~Hanem amint egyre
 4   1,  18|   szinte jó, mert legalább a Szurina békén hagy most: kényelemszeretõ
 5   1,  18|     fel nem említeni az öreg Szurina Matykót, a Lopata haramiáját,
 6   1,  18|     ezüst forintosba, hogy a Szurina bárhova dugjon el egy tojást,
 7   1,  18| olyan csodálatos ösztön van. Szurina a tojást, míg Szomor kiment,
 8   1,  18|  vödörbe mártogatta a fejét, Szurina széles jókedvében felmászott
 9   1,  18|      enyém. Igazat vallott a Szurina. Hiszen mindig mondom, hogy
10   1,  18|      minden, mióta a szegény Szurina bekerült. Erdõ zsivány nélkül,
11  IV,  97|    látta volna a két diákot. Szurina András, a fõkapitány azonban,
12  IV,  97|    vagyunk, ahol voltunk; de Szurina András, nemhiába keresztkomám,
13  IV,  97|    Az sült ki, hogy másnap a Szurina komám leánykája, akinek
14  IV,  97|      a Mariskámat uzsonnára. Szurina uram is otthon volt. Egyszer
15  IV,  97|   volt tanítva, mit mondjon. Szurina ott a lányok elõtt kérdezi
16  IV,  97|    üti be az orrát mindenbe. Szurina uram ezúttal is fölment