Rész, Fejezet

 1   1,  9  |           Ej! egy arisztokrata nem szorul rá még a szeretetre sem!
 2   1,  9  |           Eh! egy arisztokrata nem szorul rá még a szeretetre sem! -
 3   1,  13 |      forintba. Az embernek a szíve szorul el ilyen pazarlás láttára.~
 4   1,  25 |           keressen rá, koldusbotra szorul vagy éhen hal, hát meg nem
 5   1,  26 |       földbõl, mely egyre kisebbre szorul. Csodálatos, hogy emberi
 6   1,  27 | legfüggetlenebb. Õ még a napra sem szorul rá.~Érdekes külön világ
 7   1,  27 |       kisasszony, ami magyarázatra szorul.~- Egyszerûen egy jelt tettem
 8   1,  27 |     fönséges magyar nyelv, aki nem szorul a számokra, s mialatt öreg
 9   1,  33 |        dobni a házból, mert az nem szorul az emberre; visszavághat,
10  II,  19 | kölcsönöznek legörömestebb, ki nem szorul kölcsönre. A bizalmatlanság
11  II,  72 |      nevetve -, az én võm csak nem szorul a Krammer kenyerére.~- De
12  II,  131|         Minden, de minden háttérbe szorul a természet gyermekének
13 III,  95 |            mikor jut tönkre, mikor szorul meg pénze oly nagyon, hogy
14  IV,  72 |     Csakhogy az én néhai fogam nem szorul ily banális dicsõítésekre,
15  IV,  132|     emberölésben van módja, az nem szorul az idõölésre.~Pedig dehogynem.
16  IV,  132|           az részben a »Népkör«-be szorul, hol a kaputosok az újságlapokat