Rész, Fejezet

 1   1,  19 |          Nem bánom én, behunyom a szememet. Így ni! Rajta, uram!~Nem
 2   1,  23 |       folydogálását a tenyerében, szememet behunytam és azt hiszem,
 3   1,  25 |        megyek el, hogy behunyom a szememet.~- De hát Rákóczi?~Az öreg
 4   1,  34 |          hogy kicsoda. Kinyitom a szememet, szimatolok, mint egy detektiv
 5  II,  17 |       írása... Gyere, törüld ki a szememet, Szicília, mert álmodom.
 6  II,  61 |      vágtam magam a dunyhák közé, szememet behunyva. De hasztalan!
 7  II,  71 |          futotta végig tagjaimat.~Szememet lehunytam, de csakhamar
 8  II,  79 |             I love you! - mondám, szememet lehunyva és szemérmesen
 9 III,  1  |        nézzen meg engem, hajamat, szememet, halovány arcomat s mondja
10 III,  126| feleségemnek. Mert az kikaparná a szememet, ha tudná. De igaza van!
11 III,  138|             mondá a võlegény -, a szememet bántja. - Elfújta a gyertyát,
12 III,  138|           rémletesen. Behunytam a szememet, mégis láttam. S nem bírtam
13  IV,  142|            hogy én szúrassam ki a szememet, hát nem volna egyszerûbb,
14  IV,  151|          jön… ilyenkor behunyom a szememet, de még rosszabb, mert most
15  IV,  152|    öröklöd végül a boltomat, ha a szememet behunyom.~- Jó lesz, apámuram.~-
16  IV,  152|          Mi? Az, ha én behunyom a szememet, vagy az, ha te beállasz