Rész, Fejezet

 1   1,  12 |   megszakad a szívem…~- Csak ne sajnálja kegyelmed azt az ostort,
 2   1,  12 |  könnyek.~- Úgy tetszik, nagyon sajnálja az úrfi, talán valami atyafia?~-
 3  II,  4  |       ki egész életén keresztül sajnálja, hogy egy kis borbélyvért
 4  II,  4  |        ki az emberekbõl.~Örökké sajnálja, hogy ezt a jó élcet elhalászta
 5  II,  5  |         felfelé ásatta a vizet. Sajnálja is cudarul ezt az egy dolgot.
 6  II,  51 |          s e pillanatban mélyen sajnálja az ön távozását. A megszokás
 7  II,  71 |       hosszú út fáradalmait nem sajnálja, jöjjön Sztropkóra, Zemplén
 8  II,  100|      jeles államférfiú.~- Miért sajnálja ön? - kérdi tõle Py.~- Mert
 9  II,  121|  ákombákomjaival, hogy »csak ne sajnálja magától az ételt-italt,
10 III,  94 | ráparancsolja, hogy reggelig ne sajnálja leitatni azokat a derék
11  IV,  14 |   legendának, ha Imre vitéz nem sajnálja vala a villanyozó hittõl
12  IV,  17 |       megharagudni. Ha a szavát sajnálja tõlem az úr, akkor hát adja
13  IV,  26 |       meg neki õfelsége, nagyon sajnálja, de nem mehet:~Hja, messze
14  IV,  43 |         derék ember, bizony nem sajnálja érte azt a kanyarodást,
15  IV,  53 |      felsége a kedves nejét, ne sajnálja tõle megvenni azt az ékszert.~
16  IV,  77 |       mint embert aztán annyira sajnálja e szerencsétleneket, hogy