1-500 | 501-674
Rész, Fejezet
1 1, 1 | szíve, mint a trónvágyóé, ha végre fején érzi a koronát.~Megdöfte
2 1, 1 | szaladhattak nyomában, míg végre Pista megállapodott s bevárta
3 1, 1 | pislogott le egy darabig, míg végre kiesett a Molnár uramtól
4 1, 2 | szokott tót dialektusával:~- Végre renomé!… A Stofi nyert el
5 1, 2 | tehát Gelbstein Dávid a végre nem hajtható összeg õt illetõ
6 1, 3 | ilyen van.~Valamelyik nap végre szemébe ötlött valakinek
7 1, 3 | olvashatnának belõlük.~Az öreg úr végre odalépett Marcihoz s beszélt
8 1, 4 | szerte-kalandozott a szobában, míg végre megpihenni látszott egy,
9 1, 4 | én… hogyne adnám - rebegé végre meghatottan. - Hej fiúk, -
10 1, 4 | nem értem, mirõl van szó«. Végre megmozdul a nyelve és érthetetlen
11 1, 4 | s alá járni a szobában. Végre megállott a beteg elõtt,
12 1, 4 | némán járt-kelt a teremben, végre Bojthos elé állva, sokáig
13 1, 4 | lassankint lehat csontjáig, míg végre azt is megszenesíti, elhamvasztja,
14 1, 5 | lehet utána csukni az ajtót.~Végre beköszöntött a nagy nap.~
15 1, 5 | megfagyott ajkaira nem jött szó, végre görcsösen ragadta meg a
16 1, 8 | lassan és mégis egyszerre…~Én végre abba a szerencsés helyzetbe
17 1, 8 | nem értem, mirõl van szó«. Végre megmozdul a nyelve s érthetetlen
18 1, 9 | levelezések voltak ezek.~Végre egy csomó vers akadt kezébe.
19 1, 9 | Majornoky Boriska - mondá végre.~- Ahá! A Majornoky Boriska?
20 1, 9 | csókolom«.~No, de zavara végre is nem tartott sokáig, a
21 1, 9 | kicsit, amilyen jó ember, végre is megnyugszik mindenben.~
22 1, 9 | kezd az lenni! - törtem ki végre.~A gróf e szempillantásban
23 1, 9 | ölte meg - rikkantott fel végre tompán. - Nem! Nem!~Kléner
24 1, 9 | zavart, szórakozott lett. Végre is rábízta a további tárgyalásokat
25 1, 10 | rázta búcsúzóra, úgyhogy végre is belevörösödtek mind a
26 1, 10 | csak olyan pattanás! Aztán végre is minden nemesember olyan
27 1, 11 | nehéz volt kivárni, míg végre feltûntek túl a lóherés
28 1, 11 | következett, egyik sem törte meg. Végre Sótony hörgé:~- Igaz?~Csak
29 1, 12 | megállj, asszony!… mert végre is én vagyok a te urad;
30 1, 12 | egy õskori csatának - míg végre az öregek nagy hahotája
31 1, 12 | számolóra, és csak akkor jönnék végre ide.~Mialatt a nénit említette,
32 1, 12 | szemeiben Krucsay nevénél, s végre pír önté el arcát, amint
33 1, 12 | integetve, hogy: »erre, erre.«~Végre késõn este egy erdõt értek.~
34 1, 12 | No, most hát megtudjuk végre, miképp állnak a dolgok
35 1, 12 | igazság?~- Igen, halljuk végre, milyen valójában a másvilág? -
36 1, 12 | mint elõbb volt! Aztán végre is: nemesember inkább meghal,
37 1, 12 | a kincseket, hiszen azok végre is nem az övéi, õ csak egyszerûen
38 1, 12 | magával hozott - viszonzá végre Nagy Gergely kegyetlen flegmával.~-
39 1, 12 | éjfélutánig mulattak együtt, míg végre azt indítványozta Veér István: »
40 1, 12 | sóbálvánnyá váltak a cimborák, míg végre így szólt Naláczi Farkas:~-
41 1, 12 | bírta kiszimatolni, míg végre déltájban, amint az »Arany
42 1, 12 | nagyítva szállongott a hír, míg végre abba lyukadtak ki, hogy
43 1, 12 | ismerõs arcot sem látott. Végre egészen lemondott a reményrõl,
44 1, 12 | Csakhogy megtaláltam végre, kedves Rozsomák bácsi!
45 1, 12 | Veres László nem.~Mert végre százszor mulatságosabb a
46 1, 12 | Az öreg ötölt-hatolt, míg végre õ is egy kérdéssel állott
47 1, 12 | kedves testvérem, csakhogy végre megtaláltalak! Ha vasban
48 1, 12 | Nagyot sóhajtott Laci, mikor végre hosszú, fáradságos út után
49 1, 12 | börtönök felé.~Ott voltak végre a vaspántos, nehéz ajtónál.~
50 1, 12 | az ünnepelt hõs kilépne.~Végre kilépett, s egy égreszkettetõ
51 1, 12 | rimánkodott neki Bottyán, míg végre kiengedett a hirtelen természetû
52 1, 12 | is csak? Ejnye, ejnye! (Végre egy nagyot kurjantott.)
53 1, 12 | amint kellett, s most, hogy végre úgy cselekedtem, ahogy illõ,
54 1, 13 | szólították a kis Johankát, míg végre mi is így neveztük.~A sipsirica
55 1, 13 | neki hordani a fröccsöket, végre pedig ügyes ember is volt
56 1, 13 | volt éppen ellensége:~- Végre is, úgy látszik, udvarias,
57 1, 13 | addig-addig kérlelgette, hogy végre õ is visszamosolygott és
58 1, 13 | akarja venni - bökte ki végre a professzor úr.~Jahodovska
59 1, 13 | számítok semmit. Manusek, végre is szereti, végtelenül szereti
60 1, 13 | Manusek Vince tekintete pedig végre mégis a kapuajtót kezdte
61 1, 13 | úrnak tehát ez is sikerült, végre biztosítva volt egy olyan
62 1, 13 | angóramacska, egy uhubagoly. Most végre szállingózni kezdett az
63 1, 13 | Sok-sok idõ telt el, mire végre haza indultam a virág nélkül
64 1, 13 | sokkal havasabb lenne a feje.~Végre fölemelte esernyõje nyelét,
65 1, 13 | tavakra alakították át, míg végre befolyt a ház melletti nagyobb
66 1, 13 | vízbõl egyre tovább, míg végre a nagy tóban találták magukat (
67 1, 13 | se jobbra, se balra, míg végre szemben találta a major
68 1, 13 | érthetetlen félszavakat morgott, végre nagy szorultságában megragadta
69 1, 13 | napokon tárgyal, hehehe. És végre is, ami fõ, õexcellenciája
70 1, 13 | mint bogarak a tejben.~Végre megállt a kocsi egy pillanatra,
71 1, 13 | klubokban, folyosókon, míg végre egy nap kipattant a Ház
72 1, 14 | lett ruhája, saruja, midõn végre egy délután Veronába ért.
73 1, 14 | folytatá Balduin -, míg végre ma föltaláltalak a vesztõhelyen.
74 1, 14 | megy örökkön-örökké, míg végre eltûnhetnek egészen a polgári
75 1, 14 | kezdett valamit sejteni. Végre is az efféle ember nem húszéves
76 1, 14 | alterálja a kenyérkeresetét. Végre is nem a jobb karjával szavaz
77 1, 14 | verje meg azokat a piócákat.~Végre is sok tanakodás után kisütötték,
78 1, 14 | addig-addig törte a fejét, míg végre kieszelt egy módot.~- Pénz,
79 1, 14 | vissza a miss részérõl, míg végre elnyelte õket a szálloda
80 1, 14 | Péter nagy pátosszal, amint végre lejött.~- Örökre! - tette
81 1, 14 | óra-inga: Nem jön - eljön!~Végre a tizenkettõt verte odakünn
82 1, 14 | üldözõi mindenütt nyomában. Végre elér a halottaskamrához,
83 1, 14 | mulatságoknál.~Az elítélt végre lelépett a kocsiról, a bíró
84 1, 14 | kártyázásnak adtam magamat, míg végre koldus lettem s nem maradt
85 1, 14 | Egy darabig szabódtam, de végre is így okoskodék: »Ne bolondozz,
86 1, 15 | lehet, amit a fejére kap.~Végre is az történt, ami máskor,
87 1, 15 | okosabb az erõsebbnek.~A pápa végre beleegyezett, s a kétezer
88 1, 15 | dolognak«. A gida próbálja és végre sikerül neki, fent van már
89 1, 15 | nagyon sokáig habozik, végre hopp, lent van egy ugrással -
90 1, 15 | kacajra fakadtak. Hiszen végre is nincsenek kõbõl.~Mátyás
91 1, 16 | semmi legenda, s a rókák végre is szeretik a bõrüket állandóan
92 1, 16 | nagyobb meglepetéssel, míg végre így szólott reszketeg, gyenge
93 1, 16 | nem használt semmit, míg végre dühbe jött a derék asszonyság,
94 1, 16 | voltak benne a kukacok. Végre aztán kiegyeztek: isten
95 1, 16 | belenyugszunk«, s a király végre tova mehetett, amerre kétszer
96 1, 16 | efféle szivárgott a füléhez.~Végre is õ közeledett hozzájuk,
97 1, 16 | meleg hangulatban megkísérlé végre a döntõ rohamot:~- Nem haragszol-e
98 1, 16 | egy kétnapos csirkének. És végre is, van még igazság! Majd
99 1, 16 | bíróságok sokáig piszmogtak, de végre eldõlt az ügy a szeptemvirális
100 1, 17 | a bor árát fölemelte; - végre egy napon meghalt Kaszperek
101 1, 17 | kópiát belõlük az asszony is.~Végre azok is készen lettek. A
102 1, 17 | sopánkodtak, jajveszékeltek, míg végre azt indítványozta Pawlovszky
103 1, 17 | Kaszperek; attól vesztek meg.~Végre is ez nem mehet így örökké.
104 1, 17 | Kozanovich Feliciánnak (végre is csak harmincöt éves volt
105 1, 17 | vagy képzelõdésen alapult.~Végre egy szûkebb értekezlet félrevonult
106 1, 17 | égett szilvalével, hogy végre is történt valami.~Éppen
107 1, 17 | valami mulatságuk), míg végre is otthon Hertelyné asszonyom
108 1, 17 | hová tették az eszüket!~De végre is a szerelem csak szerelem.
109 1, 17 | aranyat is elpotyogtatott. Végre éjfél után egy városkába
110 1, 17 | fürge szemû gyíkok suhogtak.~Végre egy tisztáson kivillant
111 1, 17 | kocsi után.~És most már végre el voltak választva Kaszperekék.
112 1, 17 | elvezettek faluról falura, míg végre itt vagyok.~- Hát hogy tudta,
113 1, 17 | hogy leírom s átadom őt végre, aki se a földben, se a
114 1, 17 | jegyzőkönyvi adatokból. Most végre ezen is túl vagyok, - de
115 1, 18 | okozott neki örömet - míg végre a Bogárka eladó lett.~Hogy
116 1, 18 | De hát én istenem, hiszen végre is nem lehet minden ember
117 1, 18 | szépen tudta körülvenni, hogy végre ellágyult és elvezette az
118 1, 18 | látom.~- Ugyan ne okoskodj. Végre is háztûznézõbe elmenni
119 1, 18 | neki, menjünk! - rezignált végre Marjánszky.~Nem messze volt
120 1, 18 | Sokáig gondolkoztam, míg végre kieszeltem, ravaszul. (Arca
121 1, 18 | vegyes házbelieken is, míg végre a gyümölcsnél elérkezett
122 1, 18 | nem volt. Mi történhetett? Végre kieszelték, hogy a Micu
123 1, 18 | sehol egy lélek sem, mígnem végre fent a magasban, a nagy
124 1, 18 | mennyi az egész? - törte meg végre a csendet Körmöczy.~Borcsányi
125 1, 18 | kisasszony, nem, nem«, míg végre a pihegésbõl egyszerû mormogás
126 1, 19 | elõször egy, aztán kettõ, végre talán tizenkettõ. A huszár
127 1, 19 | asszonyhoz:~- Halljuk tehát végre, hogy a háromból mi lett
128 1, 19 | gyúladozik, ha rá fújnak.~Végre is nem volt más megoldás
129 1, 19 | rágalmazásból mondom. Hiszen végre is meggyógyult két nap alatt
130 1, 20 | de kifogástalan ember. És végre is nem adhatom férjhez mindegyiteket
131 1, 20 | kecske, melyik a káposzta, de végre is elálmosodtak, a káposzta
132 1, 20 | gondolatok forrtak fejében, míg végre kifakadt:~- Sázsast? Sázsast?
133 1, 20 | Tusst!~Fölharsant a tuss s végre odavihették nagy diadallal
134 1, 20 | mindamellett? A feleségnek végre is nem kell megtudnia semmit.
135 1, 20 | a mondatban.~A vendéglõs végre megbosszankodott:~- De igenis -
136 1, 20 | talán nem is rossz, hogy végre lehullott a fátyol mindenrõl,
137 1, 20 | lassú lépések, kip, kop, míg végre átsuhan az ebédlõn, mint
138 1, 21 | a fösvény medve! De hát végre is mi közöm hozzá? Térjünk
139 1, 22 | parasztkirály -, az a parányi légy végre is nem tehetett bennem háromszáz
140 1, 22 | orvos úrra, Kriska, hiszen õ végre is jót akarna velem - az
141 1, 22 | asszony elgondolkozott.~- Végre is minden rózsát le lehet
142 1, 22 | közöm hozzá. Az embernek végre is szeme van és esze van,
143 1, 22 | még eddig ártatlan, de hát végre is csak férjhez kell mennie,
144 1, 23 | Piroska.~Hát csakugyan. No, végre az enyém vagy, Tündérszép
145 1, 23 | elpiszmog vele.~- De hát végre is, kedves nagyapa, maga
146 1, 23 | közt sustorgatta, mígnem végre elkezdte összehajtogatni
147 1, 23 | ezeknek otthon semmi dolguk? Végre elindultak vissza a barázdán
148 1, 23 | alatt édesdeden, örült, hogy végre rájött a bajra, mintha kõ
149 1, 23 | Szereti a virágokat? - kérdé végre.~- Nem.~- Még nem? - tette
150 1, 23 | zavartan, feszélyezve, míg végre Piroska megállt egy barackfánál,
151 1, 23 | a zsongást-bongást, míg végre némaság és csönd lett, miattuk
152 1, 23 | vendégségekre a muzsikusok.~Míg végre megharaguvék és közbelépett
153 1, 23 | kocsis a fejét vakarta, végre is arra a megállapodásra
154 1, 23 | alatt üres volt a tanterem. Végre írtak a szüleinknek.~Karácsony
155 1, 23 | megkérdezni, mi van benne, végre mikor lecsillapodott, így
156 1, 23 | ember élve marad.~Örültünk végre, mikor elhagyhattuk a szobát,
157 1, 23 | keresztyén gyülekezet, midõn végre az imádságra került a sor,
158 1, 24 | Az, hogy õk szegények, végre is csak egy rossz álom,
159 1, 24 | ahhoz egy násznagynak, aki végre is nem etnográfus, hanem
160 1, 24 | gyanúsítást -, de egyre megy és végre is egy Csapiczky nem viheti
161 1, 24 | gondviselés az asszonyokban!~Végre megérkezett Domoróczy, csinos,
162 1, 24 | most elevenen is láthatlak.~Végre megindulhattunk Gortva felé,
163 1, 24 | akarták megtenni a kerülõt; de végre kitalálta Domoróczy, hogy
164 1, 24 | felelte hanyagul. - De én végre is nem bánom már. Én magam
165 1, 24 | így élünk közönségesen és végre is azt eszik az ember, amije
166 1, 24 | öregszünk meg, uraim.~Csapiczky végre is megszánta õket és így
167 1, 24 | kell lennie. De az öreget végre is be kell várni, mert õ
168 1, 24 | elhanyagolt állapotban van. Végre is csak a földszint egy
169 1, 24 | következésképp szûkebb a terem. Végre megjelent felöltözve a võlegény
170 1, 24 | hagyjátok, unom az effélét. Végre is a körülményektõl függ.
171 1, 24 | és még isten tudja, mi. Végre azonban mégis elkészültek.~-
172 1, 24 | Azt hittem, megõrülök. Végre is, mit tehettem egyebet,
173 1, 24 | már egyszer kifizettem. De végre is a családban vagyunk,
174 1, 24 | ostromokat. A színpadi csaták végre is kellemesebbek az igaziaknál.
175 1, 24 | száztízezer forint már valami. És végre is kényelmesebb újságot
176 1, 24 | sikere lett; hajnal elõtt végre megpuhult az õrnagy s nagy
177 1, 24 | valóságosan egy ferslág volt. De végre is - szólt és most egyszerre
178 1, 25 | Boriska, jól érts meg. Nekem végre is könnyebben megy az ilyen.
179 1, 25 | mondanak, ami nem igaz.~És végre is, mit törõdjék az effélével
180 1, 25 | Számos jótéteményei miatt végre a legmagasabb kegy is rámosolygott;
181 1, 25 | megnyalná a száját utána és végre magáról az öregrõl, aki
182 1, 25 | vagy egy kosárka szõlõ, míg végre rávet az elméje:~- Elviszem
183 1, 25 | Hánykolódott, nem aludt éjfélig, végre azt gondolta ki, hogy letép
184 1, 25 | levertebb, még szomorúbb lett.~Végre a grófnõnek is feltûnt az
185 1, 25 | majd kitudódik…~Eljött végre a kitûzött nap. A csata
186 1, 25 | feleségét lefejeztette - amihez végre is semmi közünk. Hiszen
187 1, 25 | ilyen szélsõségig), hogy végre megtaláltam azt a fennkölt
188 1, 25 | ellenben tõlünk van még messze.~Végre odaértünk. A vonat több
189 1, 25 | nézte, nagy figyelemmel, végre kifakadt morgó hangon:~-
190 1, 25 | tolvajok találtatnak, és végre ott hagyott bennünket is,
191 1, 25 | öröm és éljenzés, mikor végre számos kocsitól kísérve
192 1, 25 | amilyen párti úr ült rajta.~Végre feltûnt a láthatáron a mi
193 1, 26 | valami mentõgondolat után, végre élénken felkiáltott:~- Mit?
194 1, 26 | szóval, hazugsággal, míg végre levette a lábáról, s kreáltak
195 1, 26 | ártatlan dolgokról volt szó, de végre is egy nádas közepén, ahol
196 1, 26 | nevetséges komolysággal -, mert végre is rajtam szárad az a tény,
197 1, 26 | tisztába jött azzal, hogy végre ráakadt a tyúkra. Íme, érdeklõdik
198 1, 26 | mekkora patália volt, mikor végre megjött öreg uzsonna után.~-
199 1, 26 | vigyázott a gondviselés. Végre kiért a tûztengerbõl. Egy
200 1, 26 | egy jeges verembe jutna.~Végre már látni vélte a kápolnát,
201 1, 27 | humoristák szoktak, míg végre naiv bárgyúsággal kibuggyantja
202 1, 27 | gondolok, Holéczy, hanem az végre is lehetetlen. Hogyan juthatna
203 1, 27 | hasznos jó lábon lenni. És végre is mirõl van szó? Egy gyöngyszem
204 1, 27 | lenni?~Addig tudakolta, hogy végre megtudta. Dehogy vette volna
205 1, 27 | hogy újra fölbukkanjon, és végre örökké, nyomtalanul eltévedjen
206 1, 27 | golyhó, majd karon ülõ és végre tehetetlen csecsemõ a pelenkáiban…~
207 1, 27 | és fusson, vagy pedig?… Végre is a »vagy«-ot választotta,
208 1, 27 | volna a rejtély valahol. Míg végre kimondta a szentenciát Gilagó:~-
209 1, 27 | por belepi kezét útközben. Végre se bírtak határozatot hozni,
210 1, 27 | döngette, nem engedett, végre egy fejszét talált az udvaron,
211 1, 27 | udvaron, s addig vágta, míg végre kétfelé hasadt nagy recsegéssel.~
212 1, 28 | étterem falain voltak), és végre az én találkozásom Szlebenits
213 1, 29 | elmerengve hasalt ott, amikor végre kijött Zsuzska. No, ugyan
214 1, 29 | gebulya. Igen csodálnám, de végre se lehetne sajnálni. A Zsuzsi
215 1, 29 | kínos percek teltek, míg végre lassú, óvatos nyikorgással
216 1, 29 | kellemetlen helyzeten, míg végre az a méz kezdte tapadozóvá
217 1, 29 | tekintse helyzetemet, az ember végre is kétségbe esik, mikor
218 1, 29 | nyüzsgés támadt, mikor végre kijöttek az uraságok, s
219 1, 31 | errõl suttogott a Palival, végre aztán meghozták a határozatot:~
220 1, 31 | tótok után ezen a planétán. Végre egy hétfõi napon megjöttek,
221 1, 31 | galamb és szállt az álom, míg végre eltûnt mind a kettõ… De
222 1, 31 | hívatik Vaj uramnak, míg végre tavaly óta már csak Vay -
223 1, 31 | nyakamra is csengõt kötök.~Végre megalkudtak ötven krajcárban,
224 1, 31 | állhatna bosszút rajta, míg végre kifõtt a pokoli terv. Éppen
225 1, 31 | valakinek. Megfoghatatlan! De végre is az ördög nem alszik.
226 1, 31 | összerezzent, kereste a hangot, míg végre meglátta öreg gazdáját az
227 1, 31 | forogtak, mint a pörgettyû.~Végre egy kicsit magához tért,
228 1, 31 | Várta, várta, nem jött. Végre nagy kérdezõsködésre az
229 1, 31 | Bimbóval is tanácskoznék, míg végre kigondolta, hogy mi lesz
230 1, 31 | bátorította az apókát, hogy végre föl hagyta magát tuszkoltatni
231 1, 31 | találták meg a fogantyúját.~Végre másnap reggel bevallott
232 1, 31 | ezzel az öregemberrel?«~Hát végre uzsonnatájt begördült egy
233 1, 31 | közelebb jött az ismerõs hang, végre a papucsok kopogását is
234 1, 31 | szép hosszú sorban, míg végre, mert nincsen örökös egyformaság,
235 1, 31 | támadt. Ki meri megtörni? Végre az anyóka kérdé reszketõ,
236 1, 31 | csodát tenni, nem gyúlt meg. Végre maga a Pali sercentett el
237 1, 31 | kapaszkodott belém, míg végre rászántam magamat. Olyan
238 1, 32 | kapanyél is elsülhet. És végre is, tudjátok meg, fiúk,
239 1, 32 | mellette, és a sok faggatásra végre beszédessé lett Oszkár báró,
240 1, 32 | pajkoskodott vele, míg végre átmelegítette és megoldódott
241 1, 32 | megmagyarázta neki, mi történt, míg végre visszaemlékezett.~- Ah -
242 1, 32 | Egy félév is elmúlt, míg végre meg lehetett állapítani
243 1, 33 | állapítható meg jogosan. Végre is addig törte ravasz fejét,
244 1, 33 | Szép ember, jó ember és végre nem valami nagy szamár,
245 1, 33 | legyõzték, lehetetlenné tették. Végre megadta magát, de arca végtelen
246 1, 33 | durcásan vonogatta a vállát és végre csak annyit mondott kínjában:~-
247 1, 33 | mintha a vesztõhelyre menne.~Végre egy lugasnál beszélgetést
248 1, 34 | idegesen babrált köztük, míg végre valami papírféle suhogott
249 1, 34 | népek. Mert egy utalvány végre is csak utalvány, papiros-rongy,
250 1, 34 | lényeges. A törvény hozatala végre is nem nehéz. Azt úgy hozzák,
251 1, 35 | mint a kutya a legyet. Végre is, kleine Fische, gute
252 1, 35 | eljövök és elvitetem.~Krámer végre is megígérte, hogy a kívánt
253 1, 35 | sugdoztak egymás közt, végre így szólt a legidõsebbik:~-
254 1, 35 | legfeljebb szarvasok. És végre is, ki eszi a szarvashúst?
255 1, 35 | asszonykáknál.~Mire sikerült végre találkozniok õsszel egy
256 1, 35 | úrnak a cilinderkalapjában), végre a fülbevalóit is ki kellett
257 II, 2 | de egyre bágyadtabban.~Végre becsukta szemeit is.~- Meghalt! -
258 II, 4 | divatcikk nem kerül pénzbe.~Végre azután elkészülnek a szép
259 II, 4 | kisasszony udvarlója.~És végre csakugyan elérkezik a kitûzött
260 II, 4 | beszéljen!~- No, és?~- No, végre mégis akadt valaki, aki
261 II, 4 | csodálkoztunk, uraim, hanem végre is felismertük Augusztin
262 II, 4 | alig bír elválni tõlünk, végre azonban az éj beálltával
263 II, 5 | fájdalmas szuszogásba, s végre, hogy szûnik meg minden.
264 II, 5 | mint a legendák alakjai.~Végre azután dél felé, mikor Kubacsek
265 II, 5 | zörögnek nagy nyugtalanul.~Végre Pilászinak az a jó ötlete
266 II, 5 | vacogtak, tagjai reszkettek. Végre nem tagadhatta, hogy rosszul
267 II, 5 | neki a dohány, nem ízlett.~Végre még egyszer fél könyökére
268 II, 6 | tartott a pásztoróra, míg végre eszébe jutott Sramko bácsinak
269 II, 6 | sem akart beleharapni, míg végre Sramko bácsi kezdte meg
270 II, 6 | hirteleni rosszullétének. Végre kisütöttek valami görög
271 II, 7 | közt teltek a napok, míg végre csakugyan felvirradt az
272 II, 7 | tartott két álló hétig. Mikor végre nagy rimánkodásra hazabocsátotta
273 II, 7 | már nem érdemeltem meg.~Végre Ákos bácsi megelégli a bolondériát,
274 II, 7 | gyámolítson, bántani ne hagyjon...~Végre csikorgott a kulcs a rozsdás
275 II, 14 | lehetett délután, midõn végre kifizetvén a keserû emlékezetû
276 II, 15 | volt választani. De hát végre mért is húzzam én ki ezt
277 II, 17 | általános elégedetlenség végre abban a határozatban lyukadt
278 II, 18 | policájokkal az egész várost, míg végre is kisül a turpisság.~Amint
279 II, 18 | zöld posztóval elleplezve.~Végre bejött a tanári kar is fekete
280 II, 19 | Hõsünk gentleman természete végre is felülkerekedik s nagysokára
281 II, 20 | Miért ne merítsen belõle? Végre is minden válfaj jó, kivévén
282 II, 20 | a zöldség-árulót!~- Ah! Végre megjött az esti lap! - Az
283 II, 20 | Már esti hat óra, midõn végre nagy elégedetten elhagyja
284 II, 22 | gonosztól«, - talált rá végre az eltévelyedett kifejezésre.~
285 II, 23 | megy-e a világ odabenn?«~Végre aztán üt a döntõ perc. A
286 II, 24 | átvirrasztott éj után valószínûleg végre mégiscsak el tudtak aludni
287 II, 25 | valamely szót elveszítsen. Végre úgy dõlt el a kérdés, hogy
288 II, 25 | hogy már feltûnõ lett. Míg végre, alig néhány nappal az ünnep
289 II, 25 | felé járt az idõ, midõn végre Komócsy bátyánk kimondta
290 II, 29 | kedvetlensége szinte gyönyörérzet.~Végre itt a nagy nap. Az alvó
291 II, 30 | annyiszor álmodoztak errõl, hogy végre is nem csoda, ha álmuk valóságnak
292 II, 30 | fel, mint vádolói.~Midõn végre berobogott a kocsi a szülõi
293 II, 30 | Nos, fiúk, szól közbe végre az apjuk, hol a »kalkulus«?
294 II, 32 | elfelejtette megmagyarázni. Végre felemelte egy kisgyermek
295 II, 32 | legfiatalabbikról feledkezett meg. Végre ez bátorságot vett magának
296 II, 33 | kérelmekre.~Az öreg Réthy végre megsokallta a dolgot, s
297 II, 33 | várjatok, amíg esõ esik.~Végre egyszer, egy elõadás után
298 II, 33 | mind a kettõre gyanakodott.~Végre kitudta, s õ is alkalmasint
299 II, 33 | azonban senki sem ismert. Végre egy hivatalszolga mondá:~-
300 II, 33 | sem adott kellõ feleletet. Végre nehány mindennapi növényt
301 II, 33 | azonban késett. A fegyenc végre elvesztette türelmét s kérve
302 II, 33 | hallgatott. A bankár esdekléseire végre megnyíltak ajkai s elbeszélte,
303 II, 33 | becsalogatni szándékoznak.~Végre aztán csakugyan elment leánynézõbe,
304 II, 33 | viszonzá Berdaux gróf. - Végre is én nem házasodhatom!~-
305 II, 33 | egyideig némán hallgatta, végre megszólalt, s irigylendõ
306 II, 33 | programbeszédjét tartotta, végre megszólalt:~- Én idezs istenem,
307 II, 34 | másik után vivé el, és már végre ünnepi felöltőmet és zöld
308 II, 34 | alkohollal a versenyt? - s végre Plutó is, szegény állat,
309 II, 34 | borzadást költötte bennem. Végre emlékezetem segítségemre
310 II, 34 | teherhordóval a háztól elvitetni. Végre jött egy gondolatom, melyet
311 II, 34 | menjek. Mindent átkutattak s végre harmadszor mentek le a pincébe.
312 II, 34 | legkevésbé sem hasonlított, s végre valami, jajveszéklõ kiáltásfélében
313 II, 35 | sokáig nem szólt semmit, míg végre egy áriát dúdolt, melyet
314 II, 35 | öregasszonyt nem találták seholsem, végre a ház hátsó részében levõ
315 II, 35 | tudják, hogy az enyém, akkor végre magam fordítom a gyanút
316 II, 35 | szelídíthetetlen vadsága okozott, végre sikerült azt neki szerencsésen
317 II, 36 | egyik sem szólt sokáig. Végre Harry törte meg a csendet.~-
318 II, 36 | egy-két szerencsétlenség s végre egy keblemen táplált kígyó,
319 II, 37 | Ez csakugyan nagy dolog. Végre mégis támad egy gondolata.~-
320 II, 38 | behízelgõn tudta kérni, hogy az végre megígérte, miszerint Vilmát
321 II, 38 | a fejöket csóválták, de végre is beletörõdtek s még õk
322 II, 40 | virslikészítésbõl nagyon meggazdagodott, végre is nem élhetett örökké,
323 II, 40 | mondó szó: majd akkor...~*~Végre elérkezett a várvavárt nap,
324 II, 40 | Bizonyosan azokat várja.~Végre megnyílt az ajtó s belépett
325 II, 40 | hát lehetséges az? - hörgé végre öntudatlanul Zengõ.~- Egészen
326 II, 41 | játszott egy kis asztalkán.~Végre láttam, hogy az én ellenfelem
327 II, 42 | felemeli s újra lekonyul. Végre a szemeit is becsukja s
328 II, 45 | érezte, midõn egy helyen végre leemelték a kocsiról.~-
329 II, 45 | vette.~--------------~Midõn végre magához tér, szemköteléke
330 II, 45 | szeretetreméltóságával minden élményét.~Nos, végre elérkezett ez a gyönyörteljes
331 II, 45 | talpát meg kell kancsukázni.~Végre Csozemko hadnagy találta
332 II, 47 | idõben hagyom itt a lapokat!~Végre is én segítettem a dolgon.~
333 II, 54 | napról napra rosszabbul lett, végre lázas önkívületbe esett.~
334 II, 55 | nagyot dobban örömében. Íme, végre itt az alkalom, ahol kitüntetheti
335 II, 57 | nézte hosszan, mereven, míg végre fölemelé kezét és a homlokára
336 II, 58 | cserélgette a helyeket, míg végre Pestre került szegény s
337 II, 60 | zig-zug utcákból kibontakozva, végre a palotához ért. Az épület
338 II, 60 | kétszer ismételte, mikor végre belépett a palota udvarára.
339 II, 60 | Károly alig bírta õt követni.~Végre nagy kõfalú helyiség elõtt,
340 II, 60 | délfelé járt az idõ, midõn végre aztán nagy lihegve megjött.~-
341 II, 60 | házmesternének, azt kérlelhetlenül végre akarta hajtani. Reggel nyolc
342 II, 62 | hajóshoz. - Tudni akarom végre, kicsoda ön?~- Hátha én
343 II, 62 | porosz király, hát tudják meg végre mi vagyok én...~- Nos? -
344 II, 63 | licitálni, mindig följebb míg végre megállapodtak. Egy beavatott
345 II, 65 | aztán a harmadikkal, míg végre egészen magához öleli, hogy
346 II, 65 | a szerencse kegyét, míg végre egész havi keresménye -
347 II, 65 | történni, midõn Laci úr végre visszanyerte cselekvési
348 II, 66 | bírt volna jutni.~Midõn végre mégis kiért az erdõbõl,
349 II, 66 | hóval borított hantok közt, végre egy sír elõtt állt meg,
350 II, 66 | kivilágított egyházban. Végre minden hely el volt foglalva,
351 II, 66 | homályosabbaknak látszottak elõtte. Végre egészen elszenderült.~Különös
352 II, 66 | halkabb lett és andalítóbb, végre egészen elhalt, s Pali az
353 II, 66 | hóborította hegycsúcsait, végre azok is eltûntek, keskeny,
354 II, 66 | ideig nem mert beszélni. De végre nekibátorodott s így szólt
355 II, 66 | Vigasztalódjál - szólt végre az angyal -, a célnál vagyunk.~
356 II, 66 | szívét. Reménysége csökkent, végre szomorúan csüggeszté le
357 II, 66 | nagyobbak és sûrûbbek lettek. Végre óriás nagyságú fenyõfa elõtt
358 II, 66 | virágot. Sokáig térdelt így, végre az angyal szelíden felemelé
359 II, 66 | hegyek csúcsait vette ki, s végre a messzeségben egészen alant
360 II, 66 | nálam fogsz aludni - mondá végre, s nyájasan vezette ki a
361 II, 71 | Egy heti kocsirázás után végre egy sötét decemberi éjszakán
362 II, 77 | ismert tárggyá, így kiált fel végre:~- Íme, uraim, az »Ádám
363 II, 78 | aki engem elfogathasson.~Végre is rájöttünk a csodálatos
364 II, 78 | hittem, meg kell õrülnöm.~Végre azonban görcsösen fölkacagtam.~
365 II, 78 | Hogyan történhetett mindez?~Végre Gellérinek is elpanaszoltam.~
366 II, 79 | magát az anyatermészet.)~Végre valahogy hazavergõdtünk.~
367 II, 80 | láttad utoljára? - törém meg végre a csendet.~- Kit? Tóth Vilmost?~-
368 II, 82 | Egy-kétszer végigsétált a szobán, végre megállott elõttem s elszánt,
369 II, 85 | vett a háborús világ után.~Végre is odaszorult az egyszerû
370 II, 86 | sajgó sebére ki lett találva végre a gyógyír. A bölcsesség
371 II, 88 | hova irányozzam tehátlan?~Végre is kevélyem, megvetõleg
372 II, 89 | levelét. Számos sürgetésemre végre is annyit felelt egy carte
373 II, 89 | Önnek nem sok reménye lehet.~Végre is légyottot kértem egy
374 II, 90 | keseríté a Tisza tündérét, míg végre az haragra lobbant, s maga
375 II, 90 | gyönyörködik a kínlódásban, míg végre egy sötét éjszakán segélyül
376 II, 91 | szavaimra néma csönd lõn. Míg végre Miklós Gyula maga is a fejével
377 II, 94 | õ csengõ nélkül menjen.~Végre is fölraktam a fiatal lovakra
378 II, 95 | volt már rá jelentkezõ.~Végre valamelyik Csanád megyei
379 II, 95 | fölkutatott érte mindenütt, míg végre az imént hallott énekelni
380 II, 99 | ki e nyelvet beszélné. Ma végre a vén Dick figyelmeztetett,
381 II, 99 | melyet azon tudat kelt, hogy végre érteni és teljesíthetni
382 II, 99 | Megtaláltam õt - neked.~Végre kopogás hallatszék az ajtón.~-
383 II, 99 | gondolt arra, midõn Pál végre elhagyhatni fogja a szobáját.
384 II, 99 | egyszer fölépüljön.~Nos végre mint minden a világon, elérkezett
385 II, 99 | Ellenkezõleg, Sir! - tört ki végre Edithbõl a szó -, mert az
386 II, 99 | kaptál kosarat? - törte meg végre õ a csendet síri hangon.~-
387 II, 99 | mert hát mindezek miatt végre is nem esik ki a világ feneke,
388 II, 100| egy-egy idegen az áramlatnak, végre is mintegy belefáradva,
389 II, 101| mindenkinek mást mondtam, de végre így is kifogytam a mondanivalóból.~
390 II, 101| szenvedéseknek tesz ki! Végre lélegzetet vettem. Letette
391 II, 101| szelíden, türelmesen, de végre is idegességem fölülkerekedett,
392 II, 101| fúratok pipaszárat. Most már végre megszabadultam tõle örökre.~
393 II, 101| átvirrasztott éjszakán kifundáltam végre, hogy megírom az újságba
394 II, 107| összebeszél prücsköt-bogarat, míg végre feje fáradtan hanyatlik
395 II, 107| Mához egy hétre«.~.......~Végre huszonkét év múlva e héten
396 II, 107| lesz már a koporsóig. Ahol végre talál egy szállást - ami
397 II, 108| pusztítani, nem használt, végre is az okosabb enged, én
398 II, 108| percegtek a hajszálak, de végre is megadták magukat az enyészetnek,
399 II, 110| poeták és novellaírók, míg végre sorompóba lépett Ujvári
400 II, 111| És mikor a »petite maman« végre hazajön, a kis Gyuszika
401 II, 113| ahhoz, név - mondák neki. Végre már odaadta volna ingyen,
402 II, 114| miképp segítsek rajta.~Végre egy barátom azt tanácsolta,
403 II, 114| míg elmúlik a két hónap. Végre megérkezett a kitûzött nap,
404 II, 117| annyi mellõztetés után végre mégis fölismerik, ki õ!
405 II, 117| meg újra olvasta azt, míg végre megérté alaposan.~- Ohó!
406 II, 117| egy nõi diszkant.~Miklós végre is úgy gondolkozott, hogy
407 II, 117| élvezetektõl elbágyadva, végre is kénytelen volt megszökni
408 II, 120| Lengyel Gyuri vagyok - tört ki végre.~- Te a Gyuri vagy. A Lengyel
409 II, 123| agyonátkozva, s midõn egy tündérke végre visszaadja nekik az életet,
410 II, 123| november hava volt, mikor végre megérkezett Rimaszombatba,
411 II, 123| utcákon és tereken, míg végre elérte a saját utcáját.~
412 II, 124| nem bánom hát, miután õ végre is bocsánatot kért, ám legyen;
413 II, 127| tegnapelõttig, a múltkor végre visszanyerte öntudatát,
414 II, 127| lengyel nyelvet beszélné. Ma végre a vén Miska figyelmeztetett,
415 II, 127| melyet azon tudat kelt, hogy végre hát érteni és teljesíteni
416 II, 127| Megtaláltam õt - neked.«~Végre kopogás hallatszék az ajtón.~-
417 II, 127| Ellenkezõleg - tört ki végre Mariból a szó -, mert az
418 II, 127| kaptál kosarat? - törte meg végre mégis õ a csendet síri hangon.~-
419 II, 127| mert hát mindezek miatt végre is nem esik ki a világ feneke,
420 II, 129| annyit ostromolta, hogy végre is rászánta magát bemenni
421 II, 133| felkiáltások hallatszottak, míg végre elõtermett maga a várnagy,
422 II, 134| háborítani, az õ parancsa végre is törvény: annak engedelmeskedni
423 II, 134| fényes palotája elõtt...~Végre nagy idõ múlva - miután
424 II, 134| háromrétbe görbült papra.~Végre, midõn már megsokallta olyan
425 II, 140| tiszta báj sugárzott! De végre is be kellett látnom, hogy
426 III, 1 | szerelmet véli látni kifejezve.~Végre is Bohuska jut legelõbb
427 III, 1 | föl koronkint mellébõl, végre behunyta szemeit, hosszú,
428 III, 1 | szenvedélye? él-e, hal-e?~Végre aztán egy levél érkezett
429 III, 1 | hiányzik. Azon tudat, hogy ön végre is enyém lesz, éltet és
430 III, 1 | félszavakat morgott hozzá; végre még ezek a félszavak is
431 III, 1 | minden töprengés, találgatás. Végre is abban állapodott meg
432 III, 1 | egymásnak találkozót adni.~Midõn végre mégis világosság lõn, a
433 III, 2 | a forró kívánsága, hogy végre is maga a szolgabíró volt
434 III, 2 | visznek, akárhová.~Bizony végre is a csizmadia nélkül kellett
435 III, 2 | félénken tipegett utána, míg végre egy félig sötét szobába
436 III, 2 | hosszú idõ telt el, míg végre megkondult fent a kálvárián
437 III, 2 | nehogy szóba álljon velük, de végre a rossz bánásmód az õ ártatlan
438 III, 3 | fel a keresztségnél. Midőn végre hosszú időre számtalan Jánosok,
439 III, 3 | a tárgyról az öreg, hogy végre is valamelyik mondása betelt.~
440 III, 3 | félénken tipegett utána, míg végre egy félhomályos terembe
441 III, 8 | azt ezen ember iránt.~De végre is a szerelem gyõzött, mely
442 III, 10 | már a reményrõl is, mikor végre egy csikorgó téli hajnalon (
443 III, 10 | kiabálva a szekér után, míg végre három órai gyaloglás után
444 III, 19 | Kiss Feri zavarba jött, de végre is így szólt, bár nagyon
445 III, 19 | varrt az õ kedves fiának.~Végre is nagy szorultságában egy
446 III, 19 | Hónapok múltak el, míg a bácsi végre kényszerítette a szülõket
447 III, 19 | kitalálni, ami neki való volna. Végre is nem kezdett semmit, hanem
448 III, 24 | rajta fejét a municipium s végre is abban állapodott meg,
449 III, 26 | elküldettek, s a nagy nap végre is megérkezett. A széképület
450 III, 27 | azután a hazai föld rovására, végre pedig föld nélkül.~Ilyen
451 III, 31 | Egy darabig ez volt a hit. Végre azonban Pesten találkozott
452 III, 34 | azt tudnunk, hogy Mariska végre beleegyezett, s abban állapodtak
453 III, 34 | a diadal az enyim lett végre… hogy mikor szakítom le
454 III, 36 | uzsorásokhoz viszik.~Hõsünkben végre is felülkerekedik a gentleman
455 III, 37 | páncélos lovagokra.~Pista végre megtalálta a legrútabb leánykát.
456 III, 40 | én felfogásom lett nehéz.~Végre is a kellner találta el
457 III, 42 | hideg hangja zavarta meg végre:~- Hát lesz hirdetés, vagy
458 III, 43 | effélével.~A doktor megérkezik végre.~- Siessen, siessen kedves
459 III, 43 | bosszantja az idegen jószág, de végre is rájön, hogy a mások foga
460 III, 43 | nem népszerû, a menyecske végre belenyugszik a legborzasztóbb
461 III, 44 | kocsis erõlködését, amint az végre nyélbe üti a szekeret.~-
462 III, 46 | hajtották a mezõre, (mert otthon végre is ki gyõzné takarmánnyal?)
463 III, 51 | barátjai mindent elkövettek, s végre is csillapult a nemesszívû
464 III, 56 | erre, sógor? - szólítá meg végre, de azt is csak amolyan
465 III, 58 | együtt mind a négyen, míg végre megtöltötték a mennykõ nagy
466 III, 58 | ketten arra, hogy nincsen. Végre én döntöttem el, hogy ha
467 III, 60 | erõszakos intézkedés is végre van hajtva, holnap még el
468 III, 60 | megfagyasztottak bennem minden érzést.~Végre negyednap megérkezett a
469 III, 63 | volt az még azokkal is.~Végre aztán elsimította valamennyit
470 III, 64 | rosszul járt az órájuk. Végre is el kellett mozdítani,
471 III, 65 | halkabb-halkabb lett, míg végre elszenderedett a Gábor bácsi
472 III, 66 | megrezzentek a törpe orgonafák, s végre kibontakozott a homályból
473 III, 66 | hihetetlen, kivihetetlen.~Végre azonban megérkezett a kitûzött
474 III, 69 | sonkás szeletek jönnek, s végre egy kis tányér tele finom
475 III, 74 | felügyelet alatt van.~Tegnap végre kezembe került egy vidéki
476 III, 75 | már mégis sok.~János öcsém végre kigondolt egy radikális
477 III, 75 | legalább meg fogjuk tudni végre a valót.~A sürgöny elment,
478 III, 79 | post tot discrimina rerum, végre eljuthattam vele az igazgatósághoz.~-
479 III, 80 | borházakba.~A szegény bíró végre is mit tudott csinálni ily
480 III, 82 | lehetetlen kérem, hogy az ember végre is fõbe ne lõje magát!~-
481 III, 83 | telik kedve, ugyan miben?~Végre is a hetyke Pélly Barnabás
482 III, 83 | lehetne a tengerentúlról is. Végre nagysokára levél jött Miklóstól.
483 III, 89 | találnak sehol egy - könyvet.~Végre a kertész (nagy memóriájú
484 III, 90 | szerényen él, s nyolcezer forint végre is csinos summa.~- Hiszen
485 III, 92 | délután nagy uzsonnával s végre az este nagy vacsorával.
486 III, 95 | láttam, éreztem, tudtam, míg végre egyik sem gyõzött a másik
487 III, 95 | jutottam hozzá, annyi tény. De végre is az enyém… Az ördögbe
488 III, 97 | látogatásból az is kitetszik végre, hogy õkegyelme nem valami
489 III, 98 | mindent. A bonorum direktor végre odáig rakoncátlankodott,
490 III, 98 | csatákban, mind kiheverte és végre is egy méhcsípésben halt
491 III, 99 | akarja!~Mikor a mondott évben végre elrendelték, hogy Litavát
492 III, 100| végig az asztalokon, míg végre odatelepedett, ahol én ültem.~
493 III, 102| ködben gomolygott mindez. De végre is rám nem tartozik. Amit
494 III, 102| szégyen elõl.)~És az alispán végre is nem árulhatta el magát
495 III, 102| választó.~Ezer veszõdséggel végre felcihelõdtek valamennyien.
496 III, 102| volt, lassú morgással, majd végre panaszos kifakadásokkal
497 III, 103| írogatta zamatos verseit.~Mikor végre kiszabadult fogságából,
498 III, 106| harcászatról és taktikáról, végre pedig kitalálta az általános
499 III, 106| egyforma. Hiába próbálnók.~Hát végre örömteljesen kiált fel a
500 III, 106| voltak ezek a kabátok!~Thaisz végre is nem találván semmi nyomozható
1-500 | 501-674 |