Rész, Fejezet

501 III,  107|                valahol katonaság fekszik.~Az végre is nagyon sovány kárpótlás,
502 III,  108|                     ha messze megy a vártól. Végre pedig annyira elunta magát,
503 III,  110|                    suttogva tanácskozni, míg végre elõlépett Motovnik János,
504 III,  110|                 összébb a nyaka körül.~Mikor végre felkeltünk, õ is fölemelkedett,
505 III,  114|                      egyebet, mint kutyákat, végre talált egy Murzuhoz hasonlót,
506 III,  115|                   nagy tusakodást eldöntötte végre a szép Judit, látván az
507 III,  116|                      dolgozik a közvélemény!~Végre aztán itthon termett Rózsa
508 III,  116|                 libegett-lebegett a pör, míg végre eldõlt, mégpedig hogy Kostyán
509 III,  118|                  relatív dolog. S a vármegye végre is nem szolgákat választ,
510 III,  121|                     ugyan nem keresi!~Bejött végre Czirok, s nagy szimatolózva
511 III,  121|             képzelhetõ helyet kipuhatol, míg végre egészen belefárad, s Szomorhoz
512 III,  123|                 gonosz spanyol országutakon.~Végre azonban, úgy akarta a sors,
513 III,  132|                hûvösebb az idõjárás, és mert végre is csak látnia kell egyszer
514 III,  135|             esztendeig. Annyiszor elmondták, végre magam is beletörõdtem.~Hanem
515 III,  135|             válogathat!«~Sok eszmecsere után végre arra dõlt el, hogy legjobb
516 III,  136|                   már ölelni minél elõbb, de végre is király a király, õ nem
517 III,  136|                    az a gaz ételkotyvasztó.«~Végre megjelent a potrohos szakács
518 III,  138|                     Marcihoz, de a hortyogás végre is jó kalauz. Elõre nyújtottam
519 III,  138|                      Elõre nyújtottam kezem, végre megleltem az ágy deszkáját,…
520 III,  138|                      Marci átalakult újra, s végre másfél órai út után, odaértünk
521 III,  141|                     a dolgot, ahogy volt. És végre imígyen: »Ne engedje felséged
522 III,  142|                 megint dohogott valamit, míg végre így szólt:~- A részletek
523 III,  144|                 utcabeliek a harc végét. Míg végre - jaj hála istennek - megölte
524 III,  148|                      kiabálták emezekre. Míg végre kisült, hogy mindenki a
525 III,  148|               különös vállalatot a negyedik.~Végre azonban mégis találtak egy
526 III,  148|               folyása ellenében fölfelé, míg végre egy helyen, ahol a patak
527 III,  148|                        No igen, de egy ember végre is csak egy ember.~- Igaz.
528 III,  148|                      változhatlanba, s midõn végre fölvirradt a választási
529 III,  148|                  melyeket Ágnes sugalmazott, végre megrendítették a minisztert,
530 III,  148|           belenyugosznak a változhatlanba. S végre is mi rossz történt ezzel
531  IV,  5  |                    de a Csákó nincsen sehol. Végre, mikor kimerülve érkeznek
532  IV,  7  |                      együtt csavarogtak, míg végre rájuk bukkant az udvari
533  IV,  7  |                     a témát az emberek, hogy végre is engedett a közvéleménynek,
534  IV,  8  |                     levelek titkait.~Egyszer végre rászántam magamat, s mikor
535  IV,  12 |                   életnek a tengeri kígyója.~Végre Zápolya János megharagudott,
536  IV,  15 |                     volt otthon, de most tán végre otthon van egészen.~Mely
537  IV,  25 |                  ellenzõ szónoklat után, míg végre õméltósága elunván az ülést,
538  IV,  26 |                     annak se híre, se hamva.~Végre egy hét múlva megtalálták
539  IV,  27 |         legfeszültebb kíváncsiság ölt, midõn végre felkeltünk, s a gazda hirtelen
540  IV,  27 |                      a szobában, s ráakadtam végre az ablakra. Leeresztettem
541  IV,  30 |                  sokáig küzdött magával, míg végre így szólt:~- Ám legyen,
542  IV,  32 |             negyedóráig küszködött vele, míg végre a szent jelvény porba hullott.~
543  IV,  33 |                     alatt, a mestergerendán, végre kimerülvén, verejtékes homlokkal
544  IV,  34 |                   kisebb és kisebb lett, míg végre rekedt diadalkiáltás tört
545  IV,  41 |                   Hiszen olyan jó képe volt.~Végre akadt egy fiakkeros, aki
546  IV,  42 |                   Csak nagy nehezen sikerült végre Miska barátunknak, hogy
547  IV,  43 |                       akit a sasok támadnak.~Végre ezt is megtudta. Elfogytak
548  IV,  43 |                   fészkelõdött, mozgott, míg végre elõkeresett a zsebébõl egy
549  IV,  44 |               Petõfinek: ez akkor botrány. S végre vegyük föl, hogy magát Petõfit
550  IV,  45 |                   szobácskájában sokáig, míg végre egy merész elhatározással
551  IV,  46 |                 igazi tágkörû értekezlet.~De végre is csak az az eredmény lett,
552  IV,  47 |                  lehet ebben a levélben, míg végre fölkutattak egy embert,
553  IV,  47 |                  egyre reménytelenebbül, míg végre mintegy fölkiáltani látjuk
554  IV,  53 |               forinttal lettek szegényebbek.~Végre is abban állapodának meg,
555  IV,  54 |                       be boldogtalan voltam.~Végre közeledõ suhogás hallatszott,
556  IV,  57 |                     egy szót sem összehozni, végre is maga az elnök diktálta,
557  IV,  57 |                    lett foganatja.~Lemondtak végre minden reményrõl, mikor
558  IV,  59 |                   lehetne kiszabadítani? Míg végre azt a tanácsot kapta, hogy
559  IV,  62 |                       De uram - mondám -, én végre is elõfizetni akarok. Itt
560  IV,  63 |                  azzal nem voltam tisztában.~Végre is a legtermészetesebbnek
561  IV,  65 |                      Ott fû-fát kikérdezvén, végre mégis eljutott a törvényszéki
562  IV,  65 |          éjjel-nappal, ki tudja, meddig, míg végre kiszámították, Hogy a hatmilliónyi
563  IV,  67 |               tanácskozván a megyei urakkal, végre is abban állapodtak meg,
564  IV,  68 |              szaglált, loholt, kutatott, míg végre csakugyan ráakadt egy elõkelõ
565  IV,  70 |                        mondá a fõbíró, mikor végre a hídfõnél megálltak.~-
566  IV,  70 |                     az egész város mezítláb.~Végre is úgy dõlt el a dolog,
567  IV,  73 |                     éhes gyomor türelmetlen.~Végre egy éjszakán megjött a világra
568  IV,  78 |                 mikor a négy tajtékzó paripa végre megállt a Sándor-palota
569  IV,  80 |                     A kúra elején~- Csakhogy végre már talán mégis mennénk -
570  IV,  80 |                      így kezdõdik: »Csakhogy végre talán már mégis mennénk« -
571  IV,  80 |                  végképp elszontyolodik, míg végre egy mentõ gondolat jut eszébe.~-
572  IV,  81 |                turbáltam az olvasásban, hogy végre is elunta:~- Isten neki -
573  IV,  81 |                     öl, addig kunyorál, hogy végre is beleegyezem, S itt van
574  IV,  82 |           Képzelhetni bosszúságomat, míg nem végre belenyugodtam a dologba,
575  IV,  83 |                     fontos pillanatot, mikor végre szemtõl szembe leszek egy
576  IV,  83 |                  nincsenek is. Ez az utolsó.~Végre fölébredt a gróf. Egy éles
577  IV,  83 |                   közelebb a sajátszerû zaj.~Végre megnyílt az ajtó, s János
578  IV,  83 |                      s be a belsõ szárnyban.~Végre úgy dél felé megjelent egy
579  IV,  84 |                éreztem már a forró páráját), végre elértem a ledőlt fát, s
580  IV,  84 |                     már meg, aki nem akarta.~Végre maguk az illetõk is meghallották,
581  IV,  84 |                      beteg gyümölcsöt evett? Végre engedve a tudvágynak, megkérdezte
582  IV,  85 |                    gondolkozott egy darabig, végre így szólott:~- Jól van,
583  IV,  85 |                      ha valamit föltett, azt végre is hajtotta.~Elhatározta,
584  IV,  85 |                 utcabeliek a harc végét. Míg végre - jaj, hála istennek - megölte
585  IV,  86 |                    õt is, én reménylem, hogy végre engedni fog.~- Kik szorítják?~-
586  IV,  87 |                   csöndes.~Egy tavaszi napon végre, úgy április eleje lehetett,
587  IV,  87 |                    egy kocsiba ültettek s én végre, majd egy évi fogság után
588  IV,  88 |                     a kis Marit ide-oda, míg végre akadt egy báró, aki szemet
589  IV,  89 |                láttam ezután õkegyelmét, míg végre megint jelenti egy ízben
590  IV,  90 |                 volna el elõször a pezsgõt.) Végre elmaradt a desszert, azután
591  IV,  90 |                        Bravó!« - kiáltám. - »Végre egy derekas könyv. El fogom
592  IV,  90 |                    fel a mérnök bosszúsan - »végre is ami sok, sok, s biztosítom
593  IV,  90 |                        Fogyott ám« - tört ki végre a fiú - »mert örömet akartam
594  IV,  91 |                   helyi notabilitásokat, míg végre valamelyik ráakad Toporczy
595  IV,  91 |                     többé a jelöltségét.~Ah, végre! A polgármester mégis tesz
596  IV,  92 |           tisztikarral.~Egy szombati délután végre ott voltunk az õ szép kis
597  IV,  93 |                      soha postát nem láttam.~Végre nagy sokára ki bírták sütni
598  IV,  94 |                    már vagy száz esztendeig, végre is nevetséges lett a pör
599  IV,  95 |               huszadik esztendõ volt ez már.~Végre egy nap belépett a neje
600  IV,  95 |                     van hozzá. Íme, tudd meg végre, melyik a fiad.~Az asszony
601  IV,  97 |                  érdekes, de most térjünk át végre a Pali dolgára, mert azért
602  IV,  97 |                    félelmében Gábel úr, hogy végre ránk akadt.~- No mi ez?
603  IV,  97 |                       Hát a többi is. Hiszen végre is tegyük föl, hogy megtörtént
604  IV,  97 |                 közelebb, közelebb hangzott. Végre beömlött a kapun, és az
605  IV,  98 |                  vigasztalásul szolgál, hogy végre is tulajdonképpen a kártyából
606  IV,  98 |                  ehhez a mondásához a hóhér!~Végre is ki kellett nyitni a szobát.
607  IV,  99 |                   egy darabig tanácstalanul, végre eszembe jutott, hogy nem
608  IV,  99 |                 addig-addig nyaggattam, hogy végre is visszafordultunk, és
609  IV,  101|               keresgélt a hajtások közt, míg végre letörte a leghajlékonyabb
610  IV,  105|                       utána erdõ és rét, míg végre így szólt Miska:~- Mindjárt
611  IV,  105|                  szép szót készpénznek tart.~Végre bejött a harmadik leány,
612  IV,  107|                     Zeykok, Bethlenek.~Midõn végre a tizedik vére is szétfreccsent
613  IV,  108|                    és mesét írtak azóta.~Míg végre nemrégen akadt egy krónikás,
614  IV,  109|                    felsõbb dicséretet, midõn végre megjött a hivatalos levél
615  IV,  111|                  ugyan megrögzött különc. De végre is egy okos bárónál mindig
616  IV,  111|                    már jól megéhezett, midőn végre bejött az inas, hogy ebédhez
617  IV,  111|                     szemben egy darabig, míg végre Kupiczky törte meg a csendet:~-
618  IV,  111|              éhségtõl és fáradtságtól, midõn végre a báró egy foglyot lõtt.~
619  IV,  113|                      kanalakat.~A török urak végre is elunták a galambóci »
620  IV,  115|                 számomra.~Arra se mozdultam.~Végre azután vagy két hét múltán
621  IV,  117|                      dolgozott a kék ceruza. Végre azonban mégis találtam egyet,
622  IV,  117|               pipáját agyarára szorítva, míg végre kelletlenül morogta:~- Az
623  IV,  119|               furfangos Tisza Kálmán, mígnem végre imígyen szólt:~- Felséges
624  IV,  120|               boszorkány nem volt velök.~Íme végre megérkezett a kezdet. Az
625  IV,  121|                     a házmestert: nem tudta.~Végre eszembe jutott, hogy ma
626  IV,  121|                      Dehogy kergetlek, hanem végre is egy pikáns kaland elõl
627  IV,  125|                    játékkereskedésekben, míg végre egy kerekes lovat találtam,
628  IV,  127|                      a vár erõs kapuján, míg végre megjelent a várúr nagy nevetve.~-
629  IV,  127|             keresztül hurcolták õkelmét, míg végre az egyikben ott állott Pál
630  IV,  127|               búslakodtak, mitévõk legyenek.~Végre az az ötlete támadt Jánosnak:~-
631  IV,  127|                    verejték, de vér nem, míg végre Kis Kampó egy cselvágással
632  IV,  127|                     alföldi haramiák fölött.~Végre a város újjáépítésekor Ferenc
633  IV,  127|                      apró pipogya várak, míg végre I. Leopold, mert bizony
634  IV,  127|             ismétlõdött ez igen gyakran, míg végre Zólyomi halálával teljesen
635  IV,  127|                    körös-körül keretnek, míg végre Kosztolnánál meredek sziklán
636  IV,  127|                    erõvel, szívóssággal, míg végre az emberi akarat elõtt meglágyult
637  IV,  127|                 Forgáchokhoz származott, míg végre az Illésházyaknál állott
638  IV,  127|                     a tábor után ment, mikor végre elért Galambócra, majd Nikápoly
639  IV,  127|                      jutni az uralkodó, majd végre e szavakkal fordult az urakhoz:~-
640  IV,  127|                      Békés egyre dacolt, míg végre Bánffy György vezérlete
641  IV,  127|               gomolygott. Vajon mi lehet az? Végre jelentették, hogy valami
642  IV,  127|                     halkabban a »Jézus«, míg végre teljesen elhalt az utóbbi
643  IV,  127|                     Gyulai családé lett, míg végre Pekry Lõrinc kuruc vezér
644  IV,  127|                 ismét a sóváriak kapták meg.~Végre 1547-ben császári paranccsal
645  IV,  128|                    felülkerekedésért«, amely végre is nem erõsít meg egyebet,
646  IV,  128|                  szólott jóakaratú hangon:~- Végre megtaláltuk benne, hogy
647  IV,  128|                  igaz, hogy sokáig kerestük.~Végre már magam is bele kezdtem
648  IV,  128|                    Édes eszem, ne kötekedj.«~Végre vidáman kurjantott.~- Aha,
649  IV,  129|              mendegélt a fehérvári úton, míg végre egy kerthez jutott (a Horváth-kerthez).~
650  IV,  132|                         Milyen ott a termés?~Végre következik a politikai »
651  IV,  132|                 utcát mondja és a házszámot. Végre is tudni akarom. Mit makacskodik
652  IV,  132|            odanyomtam az anyaföld kovászába) végre megérkeztünk egy kis fehérre
653  IV,  132|          petreselymet majdnem uzsonnáig, míg végre honnan-honnan nem, elõbukkant
654  IV,  132|              keresgélt, tapogatta magát, míg végre valahol a mellény-bélés
655  IV,  135|                      városnak.~- Pallost? Mi végre? Kit gyûlölsz te olyan nagyon?~-
656  IV,  135|                   csókolhassák soha jóízûen.~Végre is, hosszú tanakodás után,
657  IV,  135|                aminek ne akadna utánzója. És végre is engesztelékeny a gondviselés.
658  IV,  138|                      nap és három éjjel, míg végre a harmadik éjszakán beadta
659  IV,  139|               anekdotája mindig más.~Az idén végre a negyvenkettedik esztendõbe
660  IV,  141|                addig-addig jelölgették, hogy végre miniszter lett; excellenciás
661  IV,  142|              elvesszük tõle ingyen. Mert hát végre is hol vette, kitõl vette
662  IV,  142|                      türelmetlen lett, mikor végre hírül hozták a zsandár halálát.~-
663  IV,  142|                      nyugtalanság lepte meg. Végre uzsonnatájt látta az ablakon,
664  IV,  142|                      A Plutó itt van megint! Végre is - folytatá a tanácshoz
665  IV,  144|                beüzent az ostorostól az alsó végre Gunyánéhoz, aki mosott rá:~-
666  IV,  146|                      megszólítani merné, míg végre a rázós kocsin egy zökkenõnél
667  IV,  150|                      bele is bolondult - míg végre kisütötték napnál világosabban,
668  IV,  150|                       s bezzeg elhûlt, mikor végre kibontakozott a sok gyapot
669  IV,  151|                      tartott vagy két hétig, végre megembereltem a doktoromat.~-
670  IV,  151|              kezeiket tördelték és zokogtak.~Végre, kisírt szemmel, félénken
671  IV,  151|                   mindennek. Volt bûnbak. És végre is a bûnbak a fõ. Minden
672  IV,  152|                      kibékült lassan-lassan. Végre is nem árt neki, úgy lesz
673  IV,  152|                     alatt, de hasztalan, míg végre az Ostoba Kriska megpillantott
674  IV,  152|                   gondolkozni látszik rajta, végre mégis Matykóból hasad ki