1-500 | 501-656
Rész, Fejezet
1 1, 1 | De hát hová megy kend? - kérdé a lány zokogva.~- Isten
2 1, 1 | volt nyitva.~- Ki az? - kérdé a nagyságos úr álmos hangon
3 1, 1 | hallasz valamit, Jóska? - kérdé Pintyõkétõl Rojtos Pista,
4 1, 1 | Taljánországban csak nem voltál? - kérdé hirtelen aggódó arccal.~-
5 1, 1 | beösmerte adósságát a tímár? - kérdé Gyurka bácsi.~- Nem volt
6 1, 2 | ilyen.~- Hová való maga? - kérdé a zsidótól. - Lakik valahol?~-
7 1, 3 | Összevettél-e már mindent? - kérdé Marci gulyás feleségét,
8 1, 3 | édes lányom? Mit akarsz? - kérdé az öreg úr, míg arcán a
9 1, 3 | tudja, mit keres itt? - kérdé a kapustól.~- Erõvel be
10 1, 3 | Fodros Marcit keresed? - kérdé jóságosan. - No, öcsém,
11 1, 3 | emberre fog szavazni? - kérdé Marcitól.~- Igenis nem,
12 1, 3 | ördögnek lesz az a szavazat? - kérdé Szent-Tamássy, még mindig
13 1, 4 | kútnál kimosakodni.~- Nos? - kérdé a principális, amint az
14 1, 4 | az elnyeléssel.~- Nos? - kérdé a doktor kíváncsian.~- Kalap
15 1, 4 | azokból a könyvekbõl? - kérdé a fõúr gúnyosan…~- Azt olvasom,
16 1, 4 | mint érezzük magunkat? - kérdé az ügyvéd fürkészõ szemekkel,
17 1, 5 | bátyámuram, játszani a sakkot? - kérdé szelíd barátságos hangon.~-
18 1, 8 | valamit a fiskális úr? - kérdé Bike.~- Üzenni ugyan minél
19 1, 8 | dörzsölte s még egyszer kérdé az öregtõl:~- Tehát beleegyezik
20 1, 9 | elõállott.~- Mi a neved? - kérdé az egyiktõl. - Ki vagy?~
21 1, 9 | nézett rá s tiszteletteljesen kérdé:~- Kit keres kend, öregapó.
22 1, 9 | foga vacogott.~- Ki lõtt? - kérdé izgatottan és mohón Kléner
23 1, 9 | Kamuti.~- Miféle állat az? - kérdé a derék Kléner úr csodálkozva.~-
24 1, 9 | Megjött-e már a hajdú? - kérdé.~- Meg, - mondja eltitkolhatatlan
25 1, 9 | van a mellékszobában? - kérdé az öreg Bornemisza.~- Egy
26 1, 9 | S mit felelt kegyed? - kérdé Kléner úr mohón.~- Megmondtam
27 1, 9 | ajtót s ünnepélyes hangon kérdé:~- Teléry Mihály, itt van
28 1, 9 | személyleírással…~- Hogyan, fõnök úr? - kérdé az indignálódva.~- Hja barátom,
29 1, 9 | egyoldalú, hiányos…~- Hogyan? - kérdé Kléner úr vontatva.~- Pszt!
30 1, 9 | elõállott.~- Mi a neved? - kérdé az egyiktõl. - Ki vagy?~
31 1, 9 | Gerge uram elcsudálkozva kérdé:~- Hogy vegyül kend ide,
32 1, 9 | Miféle lakodalom az? - kérdé Gerge az elõbbi jelenet
33 1, 9 | Quo modo stat Hungaria? - kérdé suttogva.~- Valde bene.~
34 1, 10 | Hát nem jössz el holnap? - kérdé Gracza gyanakodón.~- Nem
35 1, 10 | felfordult világ ez itt? - kérdé Gracza csodálkozva egy cifra
36 1, 10 | hogy mintegy meghökkenve kérdé tõle:~- Hogy vegyül ide,
37 1, 10 | elmosolyodott s nyájasan kérdé:~- Hát kicsoda maga? Talán
38 1, 11 | eltörölte.~- Hol kezdjük? - kérdé Sótony útközben.~- A papon
39 1, 11 | vagyunk, ahol voltunk? - kérdé a fõbíró elszomorodva, hivatalához
40 1, 11 | asztalára, miközben nevetve kérdé az öregtõl: »Az asszonyokat
41 1, 11 | akartál vele beszélni? - kérdé a fõbíró kíváncsian.~- Meg
42 1, 11 | Tudnak az urak várni? - kérdé mosolyogva Tereskey.~- Nem
43 1, 11 | Hol vannak az emberek? - kérdé egy ilyen házõrzõ suhanctól
44 1, 11 | jel.~- Találtak valamit? - kérdé tõlük tompán, majdnem félénken,
45 1, 11 | Hogy lehet odajutni? - kérdé Tereskey.~- Kocsin nem,
46 1, 11 | Hány lovat rendeljek? - kérdé Szekula.~- Lássuk csak!
47 1, 11 | Hát velem mi lesz? - kérdé Blózik úr elõlépve.~- Önt
48 1, 11 | Elvezeti a szolgabíró urat? - kérdé Szekula. - Csak nem tán?~-
49 1, 11 | Te nem jössz, Miska? - kérdé Tereskey a fõbírótól.~-
50 1, 11 | gyújtogató - suttogta.~- Ki? - kérdé Apolka fojtott hangon.~A
51 1, 11 | Hát mit tegyünk, apó? - kérdé Tereskey szelíden megjuhászodva -,
52 1, 11 | tudnak az én apámról? - kérdé kevélyen.~- Én mindent tudok.
53 1, 11 | magyar nadrág.~- Mi a neve? - kérdé tõle a bíró.~- Mikulik János.~-
54 1, 12 | vagytok, kis emberkék? - kérdé Krucsay.~- Mi a Veres-fiúk
55 1, 12 | hínak téged, fiacskám? - kérdé a kisebbiktõl.~- Palinak.~-
56 1, 12 | vastag.~- Hová való, amice? - kérdé õkegyelme, a fõbíró uram.~-
57 1, 12 | kikötni!~- Hát senki sincs? - kérdé a fõbíró biztató tekintettel.~
58 1, 12 | viselheti.~- Nem viselheti? - kérdé csodálkozva a fõbíró. -
59 1, 12 | hát mért nem vagyok az?« - kérdé töprengve.~A füvek, fák
60 1, 12 | akarsz lenni, édes fiam? - kérdé szeretettel Dobosné. - Hiszen
61 1, 12 | tarka függöny.~- Ki az? - kérdé egy nyers hang belülrõl.~-
62 1, 12 | mond hozzá kegyelmed? - kérdé a fejedelem Schmidttõl,
63 1, 12 | Hol vettétek a fickót? - kérdé Lázár Gábor uram vörösen,
64 1, 12 | pislogtak.~- Hogy hívnak? - kérdé, és nagyot fújt.~- Veres
65 1, 12 | Talán nem értetted meg? - kérdé Apafi.~- Megértettem, kegyelmes
66 1, 12 | ablak-közbe.~- Ki az? - kérdé a plébános, felugorva és
67 1, 12 | fejedelem.~- És miért nem? - kérdé Apafi majdnem bosszankodva.~-
68 1, 12 | Hány órakor kelsz? - kérdé Petki.~- Korán, mert tovább
69 1, 12 | szemeit.~- Hol vagyok? - kérdé bágyadtan.~- Itt van, jó
70 1, 12 | felé.~- Rosszabbul van? - kérdé az természetes aggodalommal.~-
71 1, 12 | Valamit ott felejtett talán? - kérdé az ifjú, aki az udvaron
72 1, 12 | hogy én is megõrizzem? - kérdé aztán kissé szégyenlõsen.~-
73 1, 12 | hogy gróf Bercsényi? - kérdé megütõdve Laci.~- Én? -
74 1, 12 | Ösmer-e még kegyelmed? - kérdé az ivóban pipázgató Nagy
75 1, 12 | már azóta! Honnan jössz? - kérdé Laci.~- Messzirõl. Bercsényi
76 1, 12 | hagyta, uram, a Drávát? - kérdé egykedvûen.~- Hát nincs
77 1, 12 | Hova megyünk, uram? - kérdé Boncz Marci.~- Nem vagyok
78 1, 12 | Laci megtört, tompa hangon kérdé: lehetne-e beszélni a fogollyal?~-
79 1, 12 | halálos ítéletét.~- Úgy? - kérdé Marci megrendülve. - Mit
80 1, 12 | benyitott.~- Mit akar? - kérdé.~- A tekintetes várnagy
81 1, 12 | parancsol a fejedelem? - kérdé ünnepélyesen.~- A fejedelem? -
82 1, 12 | Krucsay, majd újra az ifjútól kérdé: - Nincs erre nézve valami
83 1, 12 | mégis mi történt?~- Mi? - kérdé Laci tompán.~- Mikor a hadjárat
84 1, 12 | Magdaymat, méltóságos uram? - kérdé meglepetve Bottyán.~- Nagyonis
85 1, 12 | fiatalember?~- Hát ugyan ki? - kérdé türelmetlenül és bosszúsan
86 1, 12 | baja lehet az öregnek? - kérdé a fejedelem élénken. - Hallottam
87 1, 12 | No, mi baj van, bátya? - kérdé a fejedelem nyájasan.~-
88 1, 12 | uram!~- Kinek a számára? - kérdé Rákóczi megütõdve.~- Ama
89 1, 13 | a legnagyobb élvezet? - kérdé a sipsirica önmagától, hangosan,
90 1, 13 | városban?~- Ugyan mit? - kérdé Jahodovska kíváncsian, mert
91 1, 13 | lelkecském.~- Miféle tyúkról? - kérdé az asszony váratlanul erõs
92 1, 13 | No, hát miért jár? - kérdé Jahodovska hányiveti hangon,
93 1, 13 | hozzá menni? Hát nem igaz? - kérdé a tanár megkönnyebbülve.~
94 1, 13 | kendõért.~- Ösmer ön engem? - kérdé a doktortól halkan, hosszúkás,
95 1, 13 | Meghajtotta magát.)~- Kuvik? - kérdé az minden gúny nélkül, csupán
96 1, 13 | Franciska neve.~- Mi volt ez? - kérdé, ijedten felriadva, a szomszédjától,
97 1, 13 | céduláról.~- Lehetséges az? - kérdé Druzsba úr elképedve.~-
98 1, 13 | hogy férjhez menjen? - kérdé Tibuly ügyvéd. - Hiszen
99 1, 13 | És mi az, édes Kutorai? - kérdé megfeszült érdeklõdéssel.~-
100 1, 13 | tudja?~- Hogy mi az oka? - kérdé Kutorainé csintalanul, kackiásan
101 1, 13 | Messze van innen a kastély? - kérdé Druzsba úr feszült érdeklõdéssel.~-
102 1, 13 | tenyerére.~- Nem tud röfögni? - kérdé a leányka s próbálta nyomogatni.~-
103 1, 13 | le.~- Ki festette ezt? - kérdé.~- Ohó! - szólt a major
104 1, 13 | vonaglott.~- Ön szólt? - kérdé bárgyún, kidülledt szemekkel.~-
105 1, 13 | major domus.~- Mi végbõl? - kérdé Druzsba sajátszerû komorsággal.~-
106 1, 14 | elragadtatva, mintegy önfeledten kérdé:~- Nem álmodom-e?~- Nem,
107 1, 14 | a gonosztevõt.~- Nos? - kérdé a bíró, a vádlott felé fordulva. -
108 1, 14 | vagyok.~- És ki vagy te? - kérdé Celini Marius.~- Én Ruffo
109 1, 14 | hová lett, aki küldte? - kérdé Altorjay.~- Egy másik kocsira
110 1, 14 | róla.~- Ennyire vagy már? - kérdé némi árnyalatával a részvétnek
111 1, 14 | csipkedte.~- Eszti, szeret-e? - kérdé fölingerült érzékkel.~Eszter
112 1, 14 | szerelméért!~- Mi ez, uram? - kérdé az angol nõ megütõdve.~-
113 1, 14 | És vajon minõ sikerrel? - kérdé csípõsen Eszter. - Hogy
114 1, 15 | vezetnélek.~- Hát mit kapok? - kérdé a fiú kedvetlenül. - Azt
115 1, 15 | megörülsz.~- Cseresznyét? - kérdé Hippolyt megvillanó szemekkel.~-
116 1, 15 | lépjen elõ!~- Minek? - kérdé az ajtónál bámészkodva álló
117 1, 15 | mondd meg, gyermekem - kérdé Fulvio -, ki vagy te voltaképpen?~-
118 1, 15 | vezetett ide az a fiú? - kérdé Fulvio nagy figyelemmel.~-
119 1, 15 | És ez mind a tied? - kérdé sóhajtva.~- Mind az enyim,
120 1, 15 | kapott kölcsön sehonnan; kérdé a miniszterétõl:~»Hát már
121 1, 15 | talán nem volt mit eladnia, kérdé a miniszterétõl:~»Bajban
122 1, 15 | Pongrácz János uram magyarul kérdé az érsektõl:~- Hát a fenséges
123 1, 15 | ha tud valamit), és azt kérdé együgyûen, hogy elég volt-e
124 1, 15 | fölség.~- Mit tud kend? - kérdé a király.~- Kettõt tudok,
125 1, 15 | történjék a két árvával? - kérdé Bánffy István.~- Csak egyik
126 1, 15 | mindent vallani.~- Mit? - kérdé csodálkozva.~- A bûneinket,
127 1, 15 | csizmadiát Ujlakiék.~- És? - kérdé a király izgatottan.~- És
128 1, 15 | hol van a mi Gergelyünk? - kérdé nyájasan.~- Az imént láttam
129 1, 16 | ki látta, hogy megölte? - kérdé az uralkodó.~- Senki sem
130 1, 16 | Hol van a holttest? - kérdé a király.~- A holttest nincs
131 1, 17 | maradjak itt virrasztani? - kérdé suttogó hangon a menyecskéhez
132 1, 17 | szégyenlõsen.~- Igen.~- Nos, - kérdé Kozanovich - olyan meleg-e
133 1, 17 | Aztán a régi bizalmas hangon kérdé: - Mit szándékozol most
134 1, 17 | forma.~- És csinos-e? - kérdé a király gépiesen, ki különben
135 1, 17 | darabig; csak nagysokára kérdé:~- Mit vársz még?~- Felséged
136 1, 17 | Készen van minden? - kérdé az egyik lovas.~- Minden -
137 1, 17 | Hát a tyúk hova lett? - kérdé tompa síri hangon…~- Eltûnt,
138 1, 17 | Valamit szimatolsz, Ágost? - kérdé a jelenlevõ Frigyes weimari
139 1, 17 | minket keresnek, grófnõ? - kérdé a király.~- Nem hinném,
140 1, 17 | akarsz, testvérem az úrban? - kérdé tõle fojtott, alázatos hangon.~-
141 1, 18 | legényeivel.~- És mégse fél? - kérdé Marjánszky.~- Mitõl? Becsületes
142 1, 18 | minek fogta a villát? - kérdé a leány majdnem kunkogva.~-
143 1, 18 | Hát ösmer maga engem? - kérdé félénken, halkan.~- Nem,
144 1, 18 | a nénike fekszik ott? - kérdé Mihály. - Csoda, hogy fel
145 1, 18 | Mivel szolgálhatok, uraim? - kérdé alázatos kézdörzsöléssel.~-
146 1, 18 | utcára.~- Mit tegyünk? - kérdé Marjánszky ott künn.~- Menjünk
147 1, 18 | Itthon van uraatyja? - kérdé a kalapját lekapva Körmöczy,
148 1, 18 | Igazán el akarta venni? - kérdé ragyogó szemekkel Mihály.~
149 1, 18 | történt, az istenért? - kérdé ez ijedt képpel.~- Csak
150 1, 18 | kíváncsi volt:~- Oh, bácsikám - kérdé naivul -, mire kellene az
151 1, 19 | vitézlõ uram!~- Mit akarsz? - kérdé szintén magyarul (mert magyar
152 1, 19 | hogy mi járatban vagyok, kérdé a vitéz úr? Hát éppen abban
153 1, 19 | mi az ördögért akkor? - kérdé Nagy József meglepetve.~-
154 1, 19 | Hát már nem szereted? - kérdé a királynõ Johannától.~-
155 1, 19 | Mit szólnál hozzá, - kérdé rekedtes hangon - ha azt
156 1, 19 | férjhez menni, Rozáli? - kérdé a földesúr.~- Embere válogatja! -
157 1, 20 | lenyelt, mire szelídebben kérdé:~- Mi az, hogy nem ülsz
158 1, 20 | városban.~- Mikor jössz? - kérdé nyugtalanul.~- Azt az Isten
159 1, 20 | Fölvilágosítást vagy magyarázatot? - kérdé élesen az öreg.~- Az mindegy.~-
160 1, 20 | Hát velem se koccintasz? - kérdé nyájaskodva Tóth Pista.~-
161 1, 20 | ni… ~- Miféle legyet? - kérdé kíváncsian Kozsibrovszky.~
162 1, 20 | leesni.~- Azt hiszitek? - kérdé halkan.~- Csekélység - ismételte
163 1, 20 | elõterembe.~- No, mi van? - kérdé messzirõl, rekedtes hangon. -
164 1, 20 | rozmaring.~- Hogy-hogy? - kérdé mohón.~- Mindent rendbe
165 1, 20 | Nem vet rá az eszed? - kérdé vontatottan a másik Pista.~-
166 1, 20 | hivatalos dologban mégysz? - kérdé szokása ellenére Moronyiné.~
167 1, 20 | Otthon van Pista úr? - kérdé.~- Nem tudom.~Minthogy éppen
168 1, 20 | asztalon két teríték? - kérdé, fürkészõ szemeket vetve
169 1, 21 | jött hangra, szétnézett és kérdé a kocsistól:~- Mit kiált
170 1, 21 | a lódobaj.~- No, mi az - kérdé nagy léleknyugalommal -,
171 1, 21 | Hát nem ösmer engem? - kérdé a közömbös fogadtatás miatt
172 1, 21 | zsiványokra.~- Ez az? - kérdé a hadnagy németül.~- Ez.~-
173 1, 22 | No, mi a baj, öreg? - kérdé a kis Birli szapora beszédjével. -
174 1, 22 | kezét.~- Az én kezemet? - kérdé elcsodálkozva, s aztán valami
175 1, 22 | No, mi baja az öregnek? - kérdé a menyecske szinte közömbösen,
176 1, 22 | darutoll.~- Hogy hívják önt? - kérdé a professzor a legénytõl.~
177 1, 22 | le.~- No, hát mit akar? - kérdé aztán.~A doktor kivett a
178 1, 22 | jött ide.~- Ki az a más? - kérdé mohón.~- A szép kocsis,
179 1, 22 | gazduram.~- Hát elmegy? - kérdé közömbösen.~- Nincs itt
180 1, 23 | istennek.~- Mit hoztál? - kérdé nyugtalanul.~- Valami kis
181 1, 23 | Szereti a virágokat? - kérdé végre.~- Nem.~- Még nem? -
182 1, 23 | nagyapának csak megmondta? - kérdé nyugtalanul.~- Senkinek
183 1, 23 | meghallani.~- Milyen csapás? - kérdé.~- A lányom férjhez megy.
184 1, 23 | valamikor.~- Hogy-hogy? - kérdé a nagyapa az undor egy nemével
185 1, 23 | Miféle különbözetet? - kérdé a nagyapám megrökönyödve.~-
186 1, 23 | lövés volt az?~- Lövés? - kérdé vissza Szlaby Pál. - Én
187 1, 24 | Sacrebleu! Mit teszel bele? - kérdé a gúnyoros Divéky Vince.~-
188 1, 25 | van-e a meghatalmazásod? - kérdé az ügyvédtõl. - Mert én
189 1, 25 | Mikor találkozunk? - kérdé a prókátor.~- Valamikor -
190 1, 25 | Miért vagy bizalmatlan? - kérdé szelíden az asszonyka.~-
191 1, 25 | kérésem volna.~- No, mi az? - kérdé Kállay Ákos nyájasan.~-
192 1, 26 | iskolatársak vagytok? - kérdé a fõispán meglepetve. -
193 1, 26 | szivárványait lebegteti? - kérdé Boroszlóy vihogva.~- Ott
194 1, 26 | Mit csinálsz bent? - kérdé a német. - Lopok.~- Mit?~-
195 1, 26 | csodálkozással.~- Elhoztad? - kérdé a fõispán, erõsen a szeme
196 1, 26 | mielõtt eltávoznál.~- Miért? - kérdé az ártatlan tekintettel.~-
197 1, 26 | benne.~- Hát nincs benne? - kérdé fojtott hangon.~- Nincs.~-
198 1, 26 | utaznak el.~- Hát ez mi? - kérdé a pap. - Restség vagy hazaszeretet?~
199 1, 26 | csókkal fizetsz a fuvarért? - kérdé tréfásan.~- Majd megalkuszunk
200 1, 26 | edényeket.~- Már itt hagysz? - kérdé a professzor szomorúan.~-
201 1, 26 | gyufatartóját.~- A gyufatartómat? - kérdé Mayer egy kicsit csodálkozva
202 1, 27 | meglágyult, s gyöngéden, halkan kérdé:~- Akarja?~Safranyikné elpirult,
203 1, 27 | bársony topánkáról van szó? - kérdé Balassa közömbösen.~Holéczy
204 1, 27 | hogy a fák tetején jár? - kérdé haragosan. - Miféle szeszély!
205 1, 27 | aztán semmitmondó hangon kérdé:~- És ezt ön olyan sajátságosan
206 1, 27 | mondjak a kisasszonynak? - kérdé az öreg huszár.~- Semmit,
207 1, 27 | szemeit.~- Hát mit akar? - kérdé a báró megvetõleg. Az arca
208 1, 27 | ott?~- Hogy értsem ezt? - kérdé Balassa némi zavarral.~-
209 1, 27 | bennünket!~- És kik önök? - kérdé meglepetve.~- A zsandárok! -
210 1, 28 | sem bírt kiejteni.~Nikoláj kérdé tompán:~- Hát mit hoztál?~-
211 1, 29 | fölmarva.~- Meleg-e a szoba? - kérdé rekedtes hangon.~- Mindjárt
212 1, 29 | Nincs az ágyban poloska? - kérdé.~- Nem tudom. Én még nem
213 1, 29 | halkan.~- Hát mit akarsz? - kérdé ez kedvetlenül. - Te csengettél?~-
214 1, 29 | bírtalak bevárni.~- Úgy? - kérdé ez gúnyosan. - Hát mivégbõl
215 1, 29 | szobátok van, leányom? - kérdé a hajdú szépen.~- Három.~-
216 1, 29 | hogy nem mászik fel? - kérdé fogvacogva a félelemtõl. -
217 1, 29 | Buffon.«~- No, és megette? - kérdé szórakozottan, fázékonyan.~-
218 1, 29 | azért pajkosan, gondtalanul kérdé vissza:~- Ugyan mit?~- Az
219 1, 29 | gyerekasszony megütközve kérdé:~- Miféle nagymamával?~-
220 1, 29 | Hogy mit beszélt maga? - kérdé az egyik ujját rátéve a
221 1, 29 | tudja, hová lesz,~- Nos? - kérdé tréfásan a lengyel úr.~-
222 1, 31 | pedig együgyû ravaszsággal kérdé, bozontos szemöldjeit fölhúzva:~-
223 1, 31 | az ajtón.~- Mi a baja? - kérdé künn fojtott hangon.~- A
224 1, 31 | valami Opicza Pál nevû, azt kérdé: milyen név lészen kiírandó
225 1, 31 | beszél? Talán vesztett? - kérdé megijedve Vince.~Az öreg
226 1, 31 | megtörni? Végre az anyóka kérdé reszketõ, félénk hangon:~-
227 1, 31 | munkás-zubbonyomban.~- Hát ki volt? - kérdé az anyóka türelmetlenül.~-
228 1, 31 | És hogy volt öltözve? - kérdé Kupolyi lázban égõ szemekkel.~-
229 1, 32 | kihúzza.~- Bornyastul? - kérdé Hirkó és már kezdte a nagy
230 1, 32 | egy õrült:~- Meghalt? - kérdé félénken, tompa nyöszörgéssel.~
231 1, 32 | meggyõzõdéssel.~- Hát mennyiért? - kérdé gyorsan, mint a fogorvos,
232 1, 33 | Méltóztatott valami mondani? - kérdé értelmetlen dünnyögésemre
233 1, 33 | a csípõin.~- Gondolod? - kérdé Fili, tréfára véve a dolgot.~-
234 1, 33 | maradtak.~- Hát elmégysz? - kérdé az asszony közömbösen.~-
235 1, 34 | mestert, tompa, rekedt hangon kérdé:~- Csak talán nem õ az?~-
236 1, 34 | szerelmes.~- Bizonyosan tudja? - kérdé mohón. ~A csizmadia vállat
237 1, 34 | bizonyosan eljön értem? - kérdé a leány felbátorodva.~-
238 1, 34 | Ki ez a kinyalt fickó? - kérdé zordonan.~- Ez egy kiváló
239 1, 34 | És meddig maradnék ott? - kérdé tompán, miközben a könnyei
240 1, 34 | nem szeretett? Megél? - kérdé azután félénken.~- Megél,
241 1, 34 | Itt van még a sógorné? - kérdé az ajtóban Zsuzsitól.~-
242 1, 34 | talán tudni, miért jöttem? - kérdé Apró uram csöndesen, vontatottan.~-
243 1, 34 | kötött összegeket is? - kérdé a pénztárnok.~- Egyelõre
244 1, 34 | aztán a betéti könyvvel? - kérdé Kolosy.~- A közönség csõdült
245 1, 34 | Meg merne rá esküdni? - kérdé a bíró Bloktól.~- Ezerszer.~-
246 1, 34 | Engem tetszenek várni? - kérdé vontatottan.~- Éppen hogy
247 1, 34 | harapott.~- És kinek adta el? - kérdé Herenczy.~- Az egyelõre
248 1, 35 | Mennyi kellene körülbelül? - kérdé a kezeit dörzsölgetve.~-
249 1, 35 | Hát fogadsz velem? - kérdé Vágrányi szokott hevességével.~-
250 1, 35 | Hát ezek mire valók? - kérdé Styiriverszky.~- Ezek az
251 1, 35 | lesz a negyedik lóval? - kérdé a báró.~- Arra majd én ülök
252 1, 35 | Lehet ezt szállítani? - kérdé Wraditzné. - Nekünk csak
253 1, 35 | édeskésen a báró.~- Nos és? - kérdé hideg közömbösséggel. -
254 1, 35 | akarsz ezzel mondani? - kérdé a trimóci új földesúr elhalaványodva.~-
255 1, 35 | gróf.~- Mit játszanak? - kérdé Kozsibrovszky derülten,
256 II, 1 | szakadt rád ez a jószág? - kérdé az öreg, erõsen szeme közé
257 II, 1 | kocsist, tompa, hörgõ hangon kérdé:~- Te ember! hova megy a
258 II, 2 | az ügyek, Gaillard apó? - kérdé egy barna, ajánló külsejû
259 II, 2 | hányni?~- És miért nem? - kérdé a nemzetõrtiszt bosszúsan.~-
260 II, 3 | Aladárra.~- Ugyan kinek? - kérdé Aladár kíváncsian.~- Nagy
261 II, 3 | Ugyan mi volna ez? - kérdé egyszerre a két gyakornok.~-
262 II, 3 | kend, öreg, mit akarok? - kérdé Baroghi szomorú, megindult
263 II, 3 | történt?~- Hol az asszony? - kérdé Aladár dörgõ hangon.~- A
264 II, 4 | Ezt meg visszavigyem? - kérdé a kellner.~- Ne bántsd!
265 II, 4 | most jövök onnan.~- Hát? - kérdé mohón a másik.~- A vendéglõben
266 II, 5 | fiaim!...«~- Hát aztán? - kérdé a számtartó, hogy ásításait
267 II, 5 | tudhatja.~- Hátulról? - kérdé Kubacsek gúnyosan.~- Mit
268 II, 5 | De hát akkor hova lett? - kérdé a két úr egymástól, egymásra
269 II, 6 | beteg ön, kisasszony? - kérdé Sramko bácsi gyöngéd hangon.~-
270 II, 6 | kapja a fõnyereményt? - kérdé izgatottan Stofitól.~- A »
271 II, 6 | ját.~- Hányadik szám? - kérdé Ilona.~- 125,213 - mondá
272 II, 7 | nevezetes az a két szürke? - kérdé a tanulni vágyó Kavics Tamás,
273 II, 7 | szórakozott lovagját.~- Engem? - kérdé az elmélyedt férfiú felrezzenve.~-
274 II, 7 | emeletre.~- Hol a kisasszony? - kérdé Ancsától.~- Még nem kelt
275 II, 7 | Mádyhoz s rideg, sötét arccal kérdé:~- Kicsoda ön?~- Csak ösmer,
276 II, 11 | valaki.~- Mi az? Ki az? - kérdé felriadva.~- Én vagyok,
277 II, 11 | a rózsát a gyémántnál? - kérdé Feketéhez közeledve.~- Én
278 II, 11 | háborgatom önt munkájában? - kérdé szokatlan félénk hangon.~-
279 II, 11 | meg legfelül micsoda? - kérdé Sarolta villogó szemekkel.~-
280 II, 12 | Te vagy a fejedelem? - kérdé az egyik.~- Én. És ti kik?...~-
281 II, 12 | erdei magányt.~- Mi bajod? - kérdé az odaérkező szarvas.~-
282 II, 13 | Mi jót hozott, János? - kérdé Jurisics nyájasan.~- A török
283 II, 13 | kimehessen.~- Mit tud még mást? - kérdé Jurisics a szökni akarótól.~-
284 II, 13 | Tehát semmi segély? - kérdé Jurisics, s arcán keserû
285 II, 14 | mennykõt kerestél ott? - kérdé Gyuri bácsi, odanyomva a
286 II, 14 | voltam.~- A lutriban? - kérdé meglepetve urambátyám. -
287 II, 17 | Micsoda? Miféle tévedés? - kérdé az áthevült nõ némi tartózkodással
288 II, 21 | reszketett.~- Sok volt? - kérdé a fiú mohón.~- Sok, nagyon
289 II, 21 | ellopták. Kire gyanakszol? - kérdé a koldusfiú sötéten. - Mondd
290 II, 21 | akarsz rajtam segíteni? - kérdé a leány nagy, könnyes kék
291 II, 21 | véres hát a homlokod? - kérdé a gyermek idegenszerûleg.~-
292 II, 21 | fogadott, elment...~- Hová? - kérdé Örzsike, fel nem fogván
293 II, 21 | haját.~- Jó lesz-e így? - kérdé gyengéden.~- Nem, nem lesz
294 II, 22 | kötött? Mit csinált azóta? - kérdé Judit asszony, midõn az
295 II, 22 | foly úgy az orra vére? - kérdé Hagymás Péter, aki valóságos
296 II, 22 | Hallod-e te, Miska - kérdé Bokros, görcsösen kapaszkodva
297 II, 22 | van-e az elõljáróság? - kérdé lassú, elfojtott hangon.
298 II, 22 | megeshetik...~- Mi eshetik meg? - kérdé a beteg mosolyogva.~- Nem
299 II, 24 | rosszul lett méltóságod? - kérdé a távozót hosszúra nyúló
300 II, 24 | csak nem megyünk oda? - kérdé a huszár ijedten.~- Hova?~-
301 II, 24 | lánya is van a Bjeliknek? - kérdé útközben.~- Hüh! De milyen!~-
302 II, 24 | Itthon van õnagysága? - kérdé a fõispán.~- Õnagysága?
303 II, 24 | Mit akarsz te itt? - kérdé bosszúsan.~- Én kívántam
304 II, 25 | Talált-e benne valami szépet? - kérdé mindjárt másnap.~- Szép
305 II, 26 | Hát még itt vagy, zsidó? - kérdé a szolgabíró úr.~- Meg akartam
306 II, 30 | szemeibe harag.~- Mi ez? - kérdé szigorún. - Te megbuktál?
307 II, 32 | Mutatott egy ásványt s kérdé: - Melyik országba tartozik
308 II, 32 | országba tartozom én? - kérdé a nemes fejedelem, kezét
309 II, 32 | szagolja azt a halat? - kérdé dühösen a halárus.~- Csak
310 II, 33 | Mi az ön foglalkozása? - kérdé a rendõrfõnök.~- Elszász-lothringeni.~-
311 II, 33 | végezte ön tanulmányait? - kérdé a tanítót, mire az egész
312 II, 33 | Nem érzett ön semmit? - kérdé a rendõrfõnök.~- De igen,
313 II, 33 | ügynök jelentkezik.~- Nos - kérdé a követ -, megtalálta-e
314 II, 33 | Melyiket, gróf úr? - kérdé az inas. - Az asztalon kettõ
315 II, 33 | Mit nevet ön, uram? - kérdé a tolvaj, amint hirtelen
316 II, 33 | magyar nyugodtan tovább kérdé:~- Meg vagy állásoddal elégedve?~-
317 II, 34 | volna hozzád.~- És az? - kérdé anyja.~- Sokszor mondád
318 II, 34 | Igen.«~- Hova való vagy? - kérdé N. asszonyság.~- Ön jószágáról,
319 II, 34 | Róza.~- Vannak szüleid? - kérdé Nina anyja.~- Anyám van,
320 II, 34 | Már régóta fekszik? - kérdé N. asszonyság.~- Igen -
321 II, 34 | ölted le inkább tyúkodat - kérdé N. asszonyság -, és készítetted
322 II, 34 | nekem is veletek mennem? - kérdé egy szép reggelen a nagyobbik
323 II, 36 | Nos, mi történt tovább? - kérdé Harry érdekfeszülten figyelve
324 II, 36 | Semmi egyebet, atyám? - kérdé Harry.~Az öreg megbotránkozva
325 II, 36 | legszerencsétlenebbül...~- Hogyan, uram? - kérdé Lemonin úr.~- Elvesztette
326 II, 36 | azonban«-t akartok mondani? - kérdé az öreg szigorúan, míg Dick
327 II, 36 | Dick, mit szólasz ehhez? - kérdé az ámulótól Harry halkan.~-
328 II, 38 | szeretnél te lenni, Feri? - kérdé a kis baronesz, hosszúkás,
329 II, 38 | Mit csinálunk akkor? - kérdé Margit ijedten -, hogy bajunk
330 II, 38 | lövöldöznek az emberek egymásra? - kérdé Margit. - Az emberek bolondok?~
331 II, 38 | idekünn!~- Mi baj lehetne? - kérdé nagysokára egy álmos hang
332 II, 38 | élükön.~- Kicsoda ön? - kérdé a tiszt Barnától.~- Én az
333 II, 38 | bosszúsan.~- Kicsoda? - kérdé Vilma önkéntelenül.~- Ej,
334 II, 38 | kopogtatott nehányszor.~- Ki az? - kérdé a báró álmosan.~- Bebocsátást
335 II, 38 | vannak önnek levelezései? - kérdé a kapitány.~- Milyen levelezéseim?~-
336 II, 40 | csókolództak!~- Fel nem foghatom - kérdé Ardon -, hogy mi, három
337 II, 41 | szavakra Dezsõ mosolyogva kérdé:~- Aztán hol, mitõl kaptad
338 II, 43 | Kicsoda ez a gyerek? - kérdé suttogó hangon.~- Ez egy
339 II, 46 | kerülne az, Máté néni? - kérdé Fannyka, és szemei könnyekkel
340 II, 46 | Itt lakik a házmester? - kérdé a fiatalabb nõ.~- A férjem
341 II, 46 | számára.~- Megadja ön magát? - kérdé a báróné komornájától, s
342 II, 50 | emberke.~- Kicsoda ön, uram? - kérdé sebesen, mire õ még sebesebben
343 II, 51 | hagyva.~- Ön az, Lamiel? - kérdé Danner úr ridegen, s egy
344 II, 51 | fordult s csintalan mosollyal kérdé:~- Nos, uram, lehet-e öntõl
345 II, 51 | íróasztalánál. Mit keres ön itt? - kérdé Mr. Danner bosszúsan.~-
346 II, 54 | parancsol, kegyelmes uram? - kérdé ijedten és nagy alázatosan
347 II, 54 | csak téged, kedves fiam? - kérdé a basa édeskésen.~- Pajkos
348 II, 56 | Hol? Itt az utcán? - kérdé csodálkozva.~- Itt az utcán.
349 II, 62 | elõbbre lépett és udvariasan kérdé tõle:~- Mikor utazik vissza
350 II, 66 | ott a tóban a kastélyt? - kérdé az angyal menet közben.~
351 II, 66 | angyal, láthatod õt nemde? - kérdé a fiú.~- Igen - felelt az
352 II, 66 | nekem sohasem hoztak? - kérdé Pali szomorúan - Én nem
353 II, 66 | e szavak, csaknem sírva kérdé:~- De hát nem vezetsz el
354 II, 66 | Látod ama két virágot? - kérdé az angyal komolyan.~Palinak
355 II, 69 | meredett.~- Ön a tanár? - kérdé az altábornagy a belépõtõl...~
356 II, 69 | aranyakat csörgeti, és újra kérdé:~- Akik katonák akarnak
357 II, 69 | állatokról.~- Melyekrõl? - kérdé Kamuti Pali bátran.~- Arról
358 II, 71 | Jól megnézett s gyanúsan kérdé:~- Kicsoda ön, uram? és
359 II, 71 | egyebet nem kíván, nagyság? - kérdé szolgai meghajlással.~-
360 II, 72 | akarsz, bolond eszelõs? - kérdé magától elsápadva. - Hát
361 II, 72 | azt elhallgatni elõttem? - kérdé Katica, közelébb lépve,
362 II, 72 | Kéredy? Ily gyorsan! - kérdé õnagysága.~- Eh, hagyjon
363 II, 73 | És miért termett? - kérdé nagy, szürke szemeit rám
364 II, 74 | Kíváncsi vagyok, miért? - kérdé a nagyobbik orrú Pulszky.~
365 II, 77 | Te írtad ezt, öcsém? - kérdé a gyanakodás félreismerhetlen
366 II, 81 | Minek néz engem az úr? - kérdé érdes, tompa hangon.~- Már
367 II, 81 | ön azt a másik embert? - kérdé valamivel szelídebben.~-
368 II, 82 | ösmer engem a Jézuska? - kérdé tõlem a kedves gyermek komolyan
369 II, 88 | akar öltözni nagysád? - kérdé a pincér, ki szobát nyitott.~-
370 II, 90 | felhõ ült homlokára, s azt kérdé kedvesétõl:~- Tudod-e mióta
371 II, 93 | Mivel szolgálhatok, uram? - kérdé az írnok udvariasan.~- Engedje
372 II, 95 | meglátni.~- Hogy hívják? - kérdé a pap.~- Botos Klári.~-
373 II, 96 | játék...~- Miféle játék? - kérdé az én újságíró cimborám
374 II, 96 | páholyból.~- Hát mit adassak? - kérdé.~- Csinálj már egy kis örömet
375 II, 99 | Mivel szolgálhatok, Sir? - kérdé Mr. Kark tiszteletteljes
376 II, 99 | Bérelte? Tehát már nem bérli - kérdé Ralph Ihon élénken.~- Valóban,
377 II, 99 | önkéntelen kíváncsisággal kérdé:~- Az idegen hölgyet kérdezi,
378 II, 99 | megösmerem, õ!~- Milyen õ? - kérdé Ralph, egy megvillanó sejtelem
379 II, 99 | kegyed, vagy ellenségem? - kérdé azután hangosan. - Ösmer
380 II, 99 | De hát tudtam valaha? - kérdé mintegy önmagától, mély
381 II, 99 | lapjaiból került.~- Mi baj? - kérdé Kark apó, nem minden ijedség
382 II, 99 | De bizonyos ön ebben? - kérdé Pál, kinek már szinte rosszul
383 II, 99 | durván.~- Mi bajod velök? - kérdé Ralph megütközve.~- Éppen
384 II, 99 | Ön ugye nem érzi, miss? - kérdé Pál Edithtõl halkan.~Edith
385 II, 109| szavakba fektetve!~- Nõs ön? - kérdé - aztán álmodozóan, a legyezõjével
386 II, 110| azzal a falusi modorral - kérdé Fráter Pál nógrádi követtõl.~-
387 II, 113| is haragszol, édesapám? - kérdé lágy, szelíd hangon Erzsike.~-
388 II, 113| férjéhez.~- Mit akarsz? - kérdé az durván.~- Levél a miniszterelnöktõl.
389 II, 114| szolgálhatok, kedves barátom? - kérdé nyájasan.~- Öcsém, Cséry
390 II, 116| Találd ki, hogy hívnak? - kérdé átváltoztatott hangon.~-
391 II, 117| Keresztülutazik ön New Yorkon, uram? - kérdé Neczpálytól.~- Több napot
392 II, 117| útját.~- Kicsoda ön, Sir? - kérdé Neczpály.~- Én a polgármesteri
393 II, 117| lakájok.~- Kicsoda ön? - kérdé Miklós.~- Én, Sir, az ön
394 II, 120| sokat? Tudnak-e valamit? - kérdé a hórihorgas ember, akin
395 II, 120| szereted a német nyelvet ? kérdé - tõle élesen.~A fiú felemelkedett
396 II, 120| szereted a legjobban? - kérdé aztán, hogy hadd adjon a
397 II, 120| aki katona akar lenni? - kérdé aztán szétnézve. - Aki katona
398 II, 120| aki katona akarna lenni? - kérdé a kormányzó még egyszer. -
399 II, 123| teríté.~- Hova visznek? - kérdé az halkan.~- Legyen nyugodt,
400 II, 123| messze van-e még a házuk? - kérdé a kormányos Kampóstól.~-
401 II, 123| szögleténél.~- Hát most merre? - kérdé a kormányos.~De az öregember
402 II, 123| érkezvén, egy suhanctól kérdé meg, hogy nem tudná-e megmondani,
403 II, 123| ravaszkodást, együgyûen kérdé:~- Nem tudná kérem megmondani,
404 II, 125| Mennyi lelked van összesen? - kérdé egy nyújtott madárhang.~-
405 II, 125| csinálta azt a beszédet? - kérdé egy gúnyos hang.~- Készen
406 II, 127| önkéntelen kíváncsisággal kérdé szép csengõ hangján:~- Az
407 II, 127| megismertem, ez õ!~- Melyik õ? - kérdé Gábor, egy megvillanó sejtelem
408 II, 127| kegyed, vagy ellenségem? - kérdé azután hangosan. - Ismer
409 II, 127| De hát tudtam valaha? - kérdé mintegy önmagától, mély
410 II, 127| elolvasták.~- Mi baj? - kérdé Bodner úr nem minden ijedtség
411 II, 127| Kozenszky.~- Mi bajod velök? - kérdé Gábor megütközve.~- Éppen
412 II, 127| nem érzi, édes Marim? - kérdé arájától a »legboldogabb
413 II, 129| naiv világát.~- Láttad-e? - kérdé mohón, midõn tíz perc múlva
414 II, 129| Megengedte az Istenke? - kérdé fojtott, félénk hangon.~-
415 II, 133| becsípni.~- Nos, mi lesz hát? - kérdé az alispán szigorúan.~-
416 II, 134| domine reverendissime? - kérdé a fõispán íróasztalától
417 III, 1 | mondasz ehhez, Luppán? - kérdé Csemez úr hanyagul, a lovag
418 III, 1 | oda nem!~- Hova hát? - kérdé Bohuska szelíden.~- Akárhova!
419 III, 1 | szemeit.~- Hová megy ön? - kérdé lassan.~- Kaliforniába,
420 III, 1 | érte.~- Van-e puskája? - kérdé a bacsa.~- De még milyen.~
421 III, 1 | Mit üzen a herceg? - kérdé a bacsa fojtott hangon.~-
422 III, 1 | ilyesmi iránt.~- Hát aztán? - kérdé mogorván, ismét szikrafogdosásra
423 III, 1 | elõállott.~- Mi a neved? - kérdé az egyiktõl. - Ki vagy?~
424 III, 2 | Megvan-e a bárány? - kérdé Ágnes fojtott hangon. Jaj,
425 III, 2 | fogott deres haját s nyájasan kérdé:~- Miféle bárányodat, fiacskám?~-
426 III, 2 | lett a húgod koronája? - kérdé a belépõtõl dühösen.~- Levágták! -
427 III, 2 | kereszttel mi történjék? - kérdé Bizi fojtott hangon. - Összeragasztod?~-
428 III, 2 | dúlt arccal, tompa hangon kérdé:~- Minek hozott kend ide?
429 III, 2 | már lisztté az én búzám? - kérdé fojtott gúnnyal az ablakoz
430 III, 2 | Erzsi, miért jöttem? - kérdé halkan és nyakkendõje csokrát
431 III, 2 | Aztán mit írtál alá? - kérdé apám nevetve.~- Eladtam
432 III, 2 | kigyelmed, édes nénémasszony? - kérdé az öregbíró tiszteletteljes
433 III, 2 | volt…~Az atya megdöbbenve kérdé:~- Miért húzta ez le a csizmáját?
434 III, 2 | faluba értek, elválóban kérdé:~- Hol lakik az a Gyócsi?~-
435 III, 2 | az az ördög nagyanyja? - kérdé a fiatal gazda féltréfásan.~-
436 III, 2 | ettem.~- Tudsz-e te fõzni? - kérdé a férj aggodalmasan.~A kis
437 III, 2 | volna.~- Miféle lovát? - kérdé Magda, de már tûkön állott.~-
438 III, 3 | lett s a pilinyi molnár azt kérdé egy este a »Patyolat-ing«-
439 III, 3 | jöttem.~- A bundáért? - kérdé a gróf fájdalmas sóhajjal. -
440 III, 4 | írtál alá, te krokodilus? - kérdé apám jóízûen nevetve.~-
441 III, 4 | kigyelmed, édes nénémasszony? - kérdé az öregbíró tiszteletteljes
442 III, 8 | a háziasszony fanyarul kérdé:~- Mi tetszik?~Kupcsik úr
443 III, 8 | Miféle mézeshetekben? - kérdé a vén banya, apró fürkészõ
444 III, 10 | Vannak-e itt beteg emberek? - kérdé a szomszédjától éppen azon
445 III, 10 | Talán rosszabbul van? - kérdé ijedten.~- Éppen onnan jövök -
446 III, 10 | tegyen?~- Mi történt? - kérdé a doktor…~- Semmi… semmi…
447 III, 11 | éves az a maguk Borcsája? - kérdé elfátyolozott hangon.~-
448 III, 11 | Hány éve már annak? - kérdé mohón az öreg, egy hirtelen
449 III, 11 | az a kép, jó asszony? - kérdé az öreg odabenn fojtott
450 III, 14 | aranygyûrûkkel.~- Mit akarsz? - kérdé idegenül.~- Hogy mit akarok?
451 III, 17 | elõ.~- Mi következik? - kérdé az írnokától.~- A Majgó
452 III, 17 | keres itt, öreg atyus? - kérdé Gerge uram nyájasan. - Miféle
453 III, 19 | röpült.~- Micsoda vonal ez? - kérdé egyszer Kiss Ferit a táblára
454 III, 19 | Hát te mit keresel itt? - kérdé az mogorván, amint megnevezte
455 III, 19 | szerinti szert.~- Mi az ára? - kérdé tompa, fojtott hangon.~-
456 III, 20 | Acsádyt.~- Mi tetszik? - kérdé Acsády a belépõtõl, ki nagy
457 III, 24 | udvaron.~- Te vagy, Pista? - kérdé az esti szürkületben a börtönök
458 III, 25 | felhörpentett valahol!~- Élnek-e? - kérdé mohón Piroska, eleibe szaladva.~-
459 III, 28 | Erzsike, miért sírsz? - kérdé szelíden.~- Ne is kérdezze -
460 III, 31 | hálhatna.~- Hát hol hálsz? - kérdé a nagybátya némi tartózkodó
461 III, 32 | János.~- Igaz az, doktor? - kérdé János úr megdöbbenve.~A
462 III, 34 | vasárnap?~- Hogy mulattam? - kérdé szelíden, nyugodtan. (Az
463 III, 38 | kezet.~- Hova siet ön? - kérdé.~- Csak úgy céltalanul kóborgok -
464 III, 38 | nagy rózsától.~- Igen? - kérdé Sándor zavarral…~- Az ördögbe
465 III, 41 | a nõt a kis szalonba? - kérdé.~- Igen, báróné.~- Jól van,
466 III, 41 | szemtelenség netovábbja?~- Miért? - kérdé a jámbor kis teremtés -
467 III, 42 | leánykán s azután ásítozva kérdé:~- Hogyan? Ezekbõl?~- Nos
468 III, 46 | ásítván egyet, csodálkozva kérdé:~- Hát el volt veszve?~Kriska
469 III, 47 | útra a társzekereken? - kérdé Magdolna.~- Semmit, csak
470 III, 47 | kincsedet elhoztad-e nekem? - kérdé a király ezután.~- Elhoztam,
471 III, 49 | állunk, Barkás Mihály? - kérdé az alispán az egyik vasvillás
472 III, 49 | gyerek, tekintetes uram? - kérdé a hajdú.~- Igaz a… több
473 III, 49 | Hogy hínak, lányom? - kérdé az alispán gyöngéden.~-
474 III, 51 | magunkkal a bérszekereken? - kérdé Magdolna.~- Semmit, csak
475 III, 52 | Mit hoztál, édes fiam? - kérdé a kanonok, mert csak te-nek
476 III, 52 | ablakhoz.~- Hát ez mi légyen? - kérdé tünődve.~- Az, ezer forint! -
477 III, 54 | õexcellenciájához.~- Hogy hívják önt? - kérdé a kancellár ridegen.~- Lupcsek
478 III, 54 | Akar-e ön nagy úr lenni? - kérdé aztán a kancellár hirtelen.~-
479 III, 54 | felesége.~- S mikor lesz ez? - kérdé savanyúra válva Lupcsek,
480 III, 56 | álmodtál valami szépet? - kérdé nemzetes Molnár András uram,
481 III, 61 | alkalmasint…~- S ki volt vajon? - kérdé a tenger, haragosan csapva
482 III, 63 | mosolygóra változott képpel kérdé, mi járatban lenne?~- Nagy
483 III, 65 | csináljak itt a fiúval? - kérdé Pélly bátyám esdõ tekintettel.~-
484 III, 68 | Milyen kívánsága van? - kérdé tõle nyájasan.~Az öreg inszurgens
485 III, 73 | kérem, ez az öreg úr? - kérdé a hátam mögött egy vidéki
486 III, 75 | volna mondanom.~- Mit? - kérdé szelíd szemeit rám szegezve.~-
487 III, 87 | Hol jártál iskolába? - kérdé.~- Selmecbányán - válaszoltam
488 III, 87 | jól a perrendtartást? - kérdé, amint beereszkedtünk a
489 III, 87 | kancelláriába, s mogorván kérdé tõlem:~- Hol vannak azok
490 III, 89 | ilyenkor.«~»Olvasni szoktál? - kérdé csodálkozó szemekkel. -
491 III, 90 | ideig, majd barátságosan kérdé jóságos egyszerûséggel:~-
492 III, 93 | adja nekem ezt a madarat? - kérdé a házmestertõl.~- Nem eladó,
493 III, 94 | történik a holttesttel? - kérdé suttogón, ábrázatából kikelve.~-
494 III, 94 | fogsz már most tenni? - kérdé siránkozva.~- Elmegyünk
495 III, 96 | ugyan mit kellene tennem? - kérdé élénken.~- Nagyra kell törnie…
496 III, 98 | hercegnek.~- Hát ez mi? - kérdé az ásítozva.~- Ez? Emlékszik
497 III, 102| ruhában nagyon csinos.~- És? - kérdé lesujtó tekintettel.~- És…
498 III, 104| mármost mit csináljunk? - kérdé aggodalommal.~Erre nekiestek
499 III, 105| kinézésû házba.~- Mi tetszik? - kérdé a házúr, amint elém jött.~-
500 III, 108| és hogyan eshetett az? - kérdé Mária negédesen, mert õneki
1-500 | 501-656 |