Rész, Fejezet

501 III,  108|               nyomban kijött maga az úr, s kérdé: mi járatban vannak?~- Szomszéd
502 III,  108|                hozták.~- Hát mi történt? - kérdé Illésházy, amint megpillantá
503 III,  108|                    sarkaiban.~- Ki jött? - kérdé Mária harsányan.~- Egy rahói
504 III,  108|                    velem?~- Kik vagytok? - kérdé Mária, lázas reszketéssel
505 III,  110|                   uram, a maga birtokát? - kérdé a varbókai földesúrtól,
506 III,  112|                    hozzám lépett, és súgva kérdé:~- Nem tudja ön a Berkay
507 III,  112|              kegyelmetek még itt vannak? - kérdé a principális kellemetlenül
508 III,  114|                    a kerítésnél, és élesen kérdé:~- Ki van itt, ki az ott?~-
509 III,  115|                követelni.~- Hova mentek? - kérdé egy ilyen dühödt csoporttól
510 III,  116|        parasztasszony.~- Hová való kend? - kérdé szokásosan Nagy István.~-
511 III,  117|             kapaszkodva.~- Mi baja, apó? - kérdé a miniszter.~- Öreg ember
512 III,  122|                    Talán tudna rá vevõt? - kérdé egész értelmesen és természetes
513 III,  123|                   Hát hogy fogy a könyv? - kérdé némileg fátyolozott hangon. (
514 III,  123|                levelet.~- Miféle ügyben? - kérdé az csodálkozva.~- Ej, hát
515 III,  124|             meglátott, s nem igen nyájasan kérdé:~- No, mit akarsz, gyerek?~-
516 III,  129|              Tetszett-e zászlókat hozni? - kérdé Nagy Máté a ceremóniák után,
517 III,  130|                   kapuját.~- Mi tetszik? - kérdé az õr.~- Nyissa ki a kaput,
518 III,  133|                     Minek ezek a fiókok? - kérdé a látogató.~- Ezekben tartom
519 III,  136|                       Mit üzen a király? - kérdé mohón Szilágyi.~- Azt üzené,
520 III,  138|               csárda ahova beállhatnánk? - kérdé káromkodva Marci, ki egészen
521 III,  143|            csinálnak itt ezek a katonák? - kérdé egy muzsiktól.~- A cár életét
522 III,  144|                 vagyunk, seregély öcsém? - kérdé a holló.~- A debreceni kollégium
523 III,  145|                 Nos, tehát mit kíván ön? - kérdé a püspök. - Természetesen
524 III,  146|                  Persze a gyerek nélkül? - kérdé.~- Természetesen a gyerek
525 III,  147|                     Miféle kombinációba? - kérdé a miniszter.~- Ej nó, az
526 III,  148|                mibõl fizetjük ki õkemét? - kérdé Kócsy, kinek az elméjében
527 III,  148|                    társalgást.~- Minden? - kérdé Dorogi fénylõ szemmel, megnyomva
528 III,  148|                 asszony!)~- Mit hát még? - kérdé, csakhogy szóljon, s fáradtan
529 III,  148|                      Miért sír, öregapó? - kérdé Ágnes részvétteljesen.~Az
530 III,  148|                 úrnõ.~- No, mit akartok? - kérdé nyersen.~- Ez az öregember
531 III,  148|                       De hát mit akarsz? - kérdé Dorogi foghegyrõl.~- El
532 III,  148|                  életben.~- Ez a fogoly? - kérdé a csendbiztostól.~- Ez!~-
533 III,  148|                     Hát mármost mi lesz? - kérdé elsápadva Timár.~- Kocsit
534 III,  148|                   van-e a tekintetes úr? - kérdé Ágnes.~- Itthon. Mit akarsz
535 III,  148|                     Mit parancsol velem? - kérdé tompán.~- Mentegetõzni jöttem -
536  IV,  1  |                 Hol voltatok, kedveskék? - kérdé az anyjok, amint csörtetve
537  IV,  1  |                      Csak nem haragszik? - kérdé lanyhán, bágyadtan, s mire
538  IV,  1  |                 alkudjunk meg.~- Hogyan? - kérdé kedves ijedelemmel. - Hát
539  IV,  3  |                   Noszlopyra:~- A zsidó? - kérdé habozva, hogy a füleinek
540  IV,  7  |                 állt.~- Micsoda falu az? - kérdé õfelsége szigorú arccal
541  IV,  12 |                    gyógyul meg a király? - kérdé a nádorispán tõle.~- Tudom
542  IV,  13 |                   ön ezt a zálogcédulát? - kérdé az idegen az ezüstművestől.~-
543  IV,  25 |            vaskoronarendet.~- Hát ez mi? - kérdé a gróf, de nem nyúlt hozzá.~-
544  IV,  25 |                 Hogy nem én parancsolok? - kérdé megütõdve. - Hát igazán
545  IV,  27 |               fölébredt.~- Ki az, mi az? - kérdé egy megriadt hang.~- Bocsánatot
546  IV,  27 |                    Kihez van szerencsém? - kérdé megszelídülve.~- Én egy
547  IV,  28 |                    akar tenni kegyelmed? - kérdé a fejedelem közönnyel.~-
548  IV,  28 |           tanácstermet, Teleki diadalmasan kérdé a fejedelemtõl:~- No, hallotta-e
549  IV,  29 |                valaha történt…~- Hogyan? - kérdé a király elcsodálkozva.~-
550  IV,  30 |                   a másik.~- Mi bajotok? - kérdé Mirtha királyné.~- Egy lovag
551  IV,  32 |               olyan sietve, édes lányom? - kérdé szelíd, pásztori hangon. -
552  IV,  32 |                    a fején.~- Mi történt - kérdé a pap elsápadva.~- Egy óra
553  IV,  37 |            hagyaték csekély.~- Mi mégis? - kérdé tompán.~- Egy ház Galábocson.~-
554  IV,  37 |                  Mennyi lehet az értéke? - kérdé lesújtva.~- Semmi.~- Hogyan? -
555  IV,  37 |                 környéket.~- Miért uram? - kérdé kesernyés ábrázattal.~-
556  IV,  37 |            gõzölgött.~- Hova lesz menni? - kérdé a doktor.~- Orsódra.~- Messze
557  IV,  39 |                   leveleit.~- Hát ez mi? - kérdé nagymama.~- Ez az a csodafû,
558  IV,  41 |                    Te fiú, mit gondolsz? - kérdé sötét tekintetet vetve rám.~
559  IV,  41 |        sötétbarkójú uracs.~- Mi tetszik? - kérdé az utóbbi elém lépve.~-
560  IV,  43 |                     Ezek az ön fiacskái? - kérdé a két pajkos fiúra mutatva.~-
561  IV,  45 |                       Jó helyen fekszik? - kérdé a nagy ember nyájasan.~-
562  IV,  45 |               Hogyan lehet oda fölmenni? - kérdé zavartan.~- Sehogy. Emberemlékezet
563  IV,  45 |                    Demethey.~- Megvenni? - kérdé tétova hangon a tekintetét
564  IV,  48 |                       Ön ugye kálvinista - kérdé Boriska -, de bocsánat,
565  IV,  48 |                Miért nem jár ön hozzánk? - kérdé szelíden az iktató úrtól.~-
566  IV,  48 |                 elbúcsúzott, az iktató azt kérdé búsan a leánytól:~- Nem
567  IV,  49 |                 Ezek!~- Hát hol kezdjük? - kérdé Hebeley úr.~- Ahol a felperesi
568  IV,  49 |           végrehajtó feljegyzé, és aggódva kérdé:~- Értéke?~- Megér legalább
569  IV,  53 |                     mit adna érte az úr? - kérdé halotthaloványan a családfõ.~-
570  IV,  56 |                  pillantott, és mellékesen kérdé:~- Kihez légyen szerencsém?~-
571  IV,  59 |              amerikai nyulak, excellenc? - kérdé siránkozón.~- Hát nem tudja,
572  IV,  59 |                 meg, domine spectabilis? - kérdé a miniszter elõzékenyen.~-
573  IV,  62 |             díványon ülve.~- Mi tetszik? - kérdé hanyagul.~- A »Hírharsona«
574  IV,  67 |               földolgozni:~- Mi tetszik? - kérdé hanyagul.~Elmondták, hogy
575  IV,  68 |           ezüstjével?~- Miféle ezüsttel? - kérdé a rendõrtiszt. - Hiszen
576  IV,  68 |                  az ujjával.~- Mit akar? - kérdé az érdes, bosszankodó hangon. -
577  IV,  70 |                 uram. Mi jót hozott kend - kérdé a fõbíró. - Ugyan kapóra
578  IV,  70 |             bódéhoz lépett.~- Hova való? - kérdé hivatalos hanghordozással.~-
579  IV,  72 |              szemmel.~- Mikor született? - kérdé.~- 1849-ben.~- Hm! Ez megfoghatatlan!~
580  IV,  73 |                     Hogy van, kedvesem?« - kérdé.~»Rosszul, elnök úr. Így
581  IV,  73 |             elragadtatva.~- Örülsz neki? - kérdé az anya bágyadt hangon,
582  IV,  76 |                     megértették egymást? - kérdé a tudós kísérője, mikor
583  IV,  77 |                      Mikor szabadul meg? - kérdé az igazgatótól.~- Két hónap
584  IV,  82 |                kezd.~- Miféle dohány ez? - kérdé.~- A rendes dohányom - feleltem
585  IV,  83 |              hozzám lépett, s barátságosan kérdé:~- Tud-e kártyázni, amice?~-
586  IV,  83 |                  egy monokli.~- Maga az? - kérdé nyöszörgõ, síri hangon.~-
587  IV,  85 |                 vagyunk, seregély öcsém? - kérdé a holló.~- Ez bizony a debreceni
588  IV,  85 |                    föltámasszam az urát? - kérdé Hatvani.~- Dehogy akarom…
589  IV,  85 |                    itt akar még maradni? - kérdé a professzor Fruzinkától.~-
590  IV,  88 |          kávéházban.~- Ki az az asszony? - kérdé mohón Mari. Ez volt az elsõ
591  IV,  93 |                       Én, kérem alássan? - kérdé Macskássy csodálkozva:~-
592  IV,  93 |                   És miért hítták annak? - kérdé a gróf gyanakodva, hogy
593  IV,  93 |                   bízni.~- Hát már most? - kérdé Macskássy uram.~- Hát már
594  IV,  95 |                 félrehítta Gáthyt, s mohón kérdé:~Melyik az én fiam, mondd
595  IV,  95 |                   nap van.~- Miféle nap? - kérdé az közömbösen. Éppen valami
596  IV,  95 |             elhalványodék.~- Mit akarsz? - kérdé tompa, fojtott hangon, mintegy
597  IV,  96 |                  vezetõ.~- Mit kívánnak? - kérdé a fõbíró hivatalos hangon.~-
598  IV,  97 |                 vagyok.~- Hol születtél? - kérdé Gábel úr.~- Londonban -
599  IV,  97 |                  szóban.~- Hát mit tett? - kérdé anyánk türelmetlenül.~-
600  IV,  97 |                  Mit akar ezzel mondani? - kérdé anyám szorongva.~- Tessék
601  IV,  97 |             Mindjárt itt lesznek.~- Kik? - kérdé a leányka ijedten.~- Üldöznek
602  IV,  97 |                     Mi bajod, édes fiam? - kérdé a jószívû asszony.~- Jaj,
603  IV,  97 |           súlyosnak tartja ön az esetet? - kérdé anyám félénken.~- Természetesen.
604  IV,  97 |                   kíván, kis kisasszony? - kérdé a direktor, ki meglepetve
605  IV,  97 |                     s bátor, csengõ hangon kérdé:~- Hát megmondjam?~- Igen,
606  IV,  97 |                  hát elcsukta, amicenkó? - kérdé a professzor úr szokott
607  IV,  98 |              sokáig.~- Tud ön tartlizni? - kérdé.~- Nem.~- Sajnálom, de akkor
608  IV,  98 |             zavarral.~- Szabad megnézni? - kérdé az ügyvéd némi szemtelenséggel.~-
609  IV,  100|                     És mibe fog kerülni? - kérdé izgatottan.~- Körülbelül
610  IV,  101|                  az asztalra, majd élénken kérdé:~- Hogy hívják önt?~- Engem
611  IV,  101|                 mire kell az a sok pénz? - kérdé a szalmaözvegy találomra.~-
612  IV,  101|            nyikorgását.~- Miféle zaj ez? - kérdé egy százszor hallott hang,
613  IV,  101|                   Én parancsoltam.~- Te? - kérdé Gyuri meghökkenve. - Te
614  IV,  102|          fejedelmet megöltek. )~- Quare? - kérdé II. József.~- Quia malus
615  IV,  103|                fogtok még itt senyvedni? - kérdé a pásztorfiú. - Mikor jöttök
616  IV,  107|                Mennyi lehet az ellenség? - kérdé most a Koczka Gábor nevű
617  IV,  107|            felöltözködött.~- Mi baj van? - kérdé a bakótól.~- Alkalmasint
618  IV,  107|                  ez a nagyszerû ajándék? - kérdé a várnagy elcsodálkozva.~-
619  IV,  108|                   atyám, azon a vidéken? - kérdé a nyájas modorú nádorispán,
620  IV,  108|                    a vár kegyelmeteknek? - kérdé a fonnyadó szépasszony a
621  IV,  108|             költözködnie.~- Nekem? Hová? - kérdé Báthory Erzsébet gúnyosan.~-
622  IV,  109|                    méltóztatott olvasni? - kérdé.~- Már be is csomagoltam,
623  IV,  111|              kétezer forintot.~- Mennyi? - kérdé felugorva.~- Húszezer forint.~-
624  IV,  115|               milyen eljárást kövessünk? - kérdé és bajusza idegesen mozgott.
625  IV,  122|                    itt közelben forrást? - kérdé az apródjaitól.~Senki sem
626  IV,  122|                    hívják ezt a patakot? - kérdé a király. - Uganda legjobb
627  IV,  127|                  jöttök ki a napvilágra? - kérdé tõlük az ámuló Botházi, -
628  IV,  127|               tegyelek.~- Tehát megölsz? - kérdé a herceg.~- Nem; csak vakká
629  IV,  127|              hajlandó királyi nagyságod? - kérdé a Kázmér követe.~- Egy nagy
630  IV,  127|                   kárt tenni.~- Ki vagy? - kérdé az aga meglepetve az ellenfél
631  IV,  127|                   elhalványodott s remegve kérdé:~- Csak ennyi?~- Nos igen.~-
632  IV,  127|                     No, mi újság otthon? - kérdé Apul.~- Az az újság, uram,
633  IV,  128|                     Hol jártál iskolába? - kérdé zordonan, szemrehányón.~-
634  IV,  128|           gyékény-papucs.~- Hát mi volt? - kérdé durva, álmos hangon. - Szép,
635  IV,  128|                  Veréb, menjünk!~- Hová? - kérdé az öreg csodálkozva.~- Hát
636  IV,  129|                      Csak nem muskotály? - kérdé.~- De bizony van közte az
637  IV,  131|                   anélkül, hogy rám nézne, kérdé:~- Tegnap láttam magát a
638  IV,  131|                  cilicium.~- Mi volt az? - kérdé a képviselõ élénken.~- A
639  IV,  132|                    griflit.~- Jó lesz-e? - kérdé Kótyiné.~- Dehogy lesz,
640  IV,  135|                      Talán beteg valaki? - kérdé a generális.~A leány elpirult,
641  IV,  138|                Milyen minõségben menjek? - kérdé Jónás.~- Mint a mennyei
642  IV,  142|                 Hát ön miért került ide? - kérdé a vizsgálóbíró az elõvezetett
643  IV,  142|                 Van tán valami jó terve? - kérdé mohón.~- Majd kigondolok.
644  IV,  142|                     Talán már láttad is? - kérdé hüledezve a mezõbíró.~-
645  IV,  142|           sarkantyú is volt a csizmáján? - kérdé az öregbíró, mintegy unalomból,
646  IV,  142|                 Belzebub.~- Mit csinált? - kérdé a fõnök úr rémülten.~- Tegnap
647  IV,  145|         segíthessen.~- Mit kívánsz érte? - kérdé Abdallah.~- Add nekem lovadat
648  IV,  146|                     a péklegény megütközve kérdé:~- Valami baj van?~- Régi
649  IV,  147|        hálóköntösben.~- Mi bajod, pajti? - kérdé kedélyesen. - Mi bajod?~-
650  IV,  148|              hahaha!…~- Mit akarsz vele? - kérdé a nagyasszony.~- Lefestetem
651  IV,  150|             tanácsbeliekre s némi zavarral kérdé:~- Valóban annyi volna a
652  IV,  152|                 elé.~- Mi legyen a neve? - kérdé a lelkész.~- Albert.~- Albert! -
653  IV,  152|                 hát eddig?~- Hát szabad? - kérdé félénken, pihegve.~- Természetesen!~-
654  IV,  152|                    nem az alügyész urat? - kérdé egy félénk hang, melyet
655  IV,  152|                    fél nála.~- Mit akar? - kérdé zordonan.~- Áthelyeztetésemet
656  IV,  152|               asszony.~- Hogy néztek ki? - kérdé a polgármester türelmetlenül.~