Rész, Fejezet

501  IV,  83 |         köhögési roham fogta el, amire János elkezdte derekasan a hátát
502  IV,  83 |              Enni nem tudok, csak ha a János ad, és belém leheli az étert,
503  IV,  83 |         emészteni nem tudok, csak ha a János beadja a labdacsot, mozdulni
504  IV,  83 |          mozdulni nem tudok, csak ha a János emel, aludni nem tudok,
505  IV,  83 |            aludni nem tudok, csak ha a János beadja a morfiumot, semmit
506  IV,  83 |               volt végigenni, kivált a János inas nevenapját és születésnapját
507  IV,  83 |        reggelén szokatlanul korán kelt János. Láttam az ablakomon át,
508  IV,  83 |             tekintett ránk.~- Mi baja, János bácsi? - kérdém.~- Pakolok -
509  IV,  83 |                ember a kastélyudvaron, János föltette a pakkokat, és
510  IV,  83 |           vígan gurította ki jármûvét, János pedig újra bement a belsõ
511  IV,  83 |                 Nemsokára ismét kijött János, felsõ kabátjával a karján
512  IV,  83 |                 Fölséges idõnk van ma, János.~Az ég kékje felhõtlenül
513  IV,  83 |                  No megjárja - felelte János, egy pillantást vetve az
514  IV,  91 |               Jánosra.~Az ám, Toporczy János!… Az egészen derék ember.
515  IV,  91 |             egy észrevételt:~- Ej, ej, János, nem hittem volna, hogy
516  IV,  91 |              Okosabban bánj a pénzzel, János. Hiszen úgyis melletted
517  IV,  94 |                forintot.~- Vigye kend, János: Tiszteltetem a méltóságos
518  IV,  97 |               dolog - sopánkodék Gábel János uram, mert egy cukorgyár
519  IV,  97 |               együgyû ember volt Gábel János, akinél a Pali bátyám lakott
520  IV,  97 |            mert arról értesített Gábel János, hogyha nem jön fel valaki
521  IV,  97 |          kalapjaitokat, menjünk!~Gábel János éppen az ebédtõl kelt fel,
522  IV,  97 |               ütött.) Ilyet csak Gábel János bírt összehozni.~Anyám bámészkodó
523  IV,  101|     gondviselés úgy akarta, hogy Lázár János úr, a megyei számvevõ költözzék
524  IV,  102|             mondá nagy nevetve Kriston János, a bíró -, azt ugyan szívesen
525  IV,  107|                csodálkoztak. Szuricska János, a megrögzött híres nagyenyedi
526  IV,  108|                   Mi a neve?~- Ponikan János.~- Ebbõl semmit sem tudok.
527  IV,  108|         kegyelmes uram - kezdé Ponikan János -, éppen panaszt tenni jöttem.~-
528  IV,  113|        tengerzöld ruháját«, mint Arany János mondja, ki egy szép költeményében
529  IV,  114|               1598. felirattal.~Kemény János fejedelem sírkövét is Keresden
530  IV,  117|             nekik. A szomszéd gazdákat János bácsinak, Péter bácsinak
531  IV,  121|     legélénkebben élt emlékemben Herke János, az egykori első eminens
532  IV,  121|                Én megijedtem, de Herke János megfelelt rá:~- Az onnan
533  IV,  121|             van, kiből mi lett - Herke János egészen a ködbe volt veszve.
534  IV,  121|               két kapucínert hozattam, János szótalan ült mellettem,
535  IV,  121|                ajtó, és kilépett Herke János kimelegedve és magában motyogva
536  IV,  121|              el, miért kerestelek meg, János?~- Tudom. A miniszter küldött
537  IV,  121|                 Kicsoda? Ne bolondozz, János!~- Hogy õ az. A Mari.~-
538  IV,  121|             hírek«-ben, hogy egy Herke János nevû dühöngõ õrültet fogtak
539  IV,  126|                 Ne beszélj bolondokat, János.~- Itt haljak meg, nagyságos
540  IV,  126|            vélte a kocsis.~- Ugorj le, János - parancsolja Petky. - Vágd
541  IV,  126|             Krisztus az!~- A Krisztus? János, te meg vagy bolondulva.~
542  IV,  126|               kocsi hágcsóján, kivette János kezébõl a fejszét, s megcsóválván
543  IV,  126|           majorba. Húzzátok le rögtön, János!~A huszár rá akarta magát
544  IV,  126|                feldühödött kényúr, kit János erõvel tartott lefogva,
545  IV,  126|                no, de nagy kár, hogy a János hajdú mind az ötvenet rá
546  IV,  127|               21-én, amint azt Hahóthy János városi jegyzõ leírja hivatalos
547  IV,  127|                 Kázmér fia, akit Vitéz János esztergomi érsek hozott
548  IV,  127|               két Kapy: Andrásnak fiai János és Gerõ. Tanakodtak, búslakodtak,
549  IV,  127|          mogorva volt (mert a kis fia, János herceg betegen feküdt) s
550  IV,  127|         udvariaktól íziben megtudták a János herceg betegségét. Mind
551  IV,  127|             szerepet játszott. Hunyadi János, Mátyás király gyakran megfordult
552  IV,  127|                nem tud imádkozni Arany János szerint a királyné. Olvasóját
553  IV,  127|                királynál. Megjelentek: János a cseh király számos vitézével,
554  IV,  127|              cseh király fiát és Vitéz János esztergomi érseket.~Sõt
555  IV,  127|               VÁRAK KIRÁLYA~Ha Hunyadi János nem tett volna semmit, csak
556  IV,  127|              szárnyalt.~De hát Hunyadi János csinált még egyebet is.
557  IV,  127|          alakra találunk, mint Hunyadi János. Azaz, hogy nem találunk.~
558  IV,  127|             meg valamelyikében Hunyadi János, sisakos fejével, vállára
559  IV,  127|               mikor a trónra jutottak. János királytól ostrommal vette
560  IV,  127|                is. Itt senyvedt Haller János, Cserey János, a makacs
561  IV,  127|          senyvedt Haller János, Cserey János, a makacs Béldi Pál. Fényes
562  IV,  127|               udvarnál mulatott, mikor János Zsigmond meghalt 1571-ben
563  IV,  127|         nagyúri mulatságot megcsinálta János Zsigmond király 1562-ben.~
564  IV,  127|                viszály I. Ferdinánd és János Zsigmond közt, a székelyek
565  IV,  127|             helyreállítását.~»Nem kell János Zsigmond!« Ez a kiáltás
566  IV,  127|               vezérlete alatt.~- Halál János Zsigmondra és az urakra!~
567  IV,  127|                vér azt el nem oltotta. János Zsigmond, hogy a további
568  IV,  127|                esett az a téglahordás.~János Zsigmond halála után az
569  IV,  127|               a gyom között - mintha a János Zsigmond címerállatjai szerepelnének
570  IV,  127|              1525-ben Sóvárt Katzianer János generális a Zápolya pártján
571  IV,  131|                ették. Keresztelõ Szent János nagyon szerette ezt az ételt.
572  IV,  132|                egyetem siessen.~Faragó János uram megtörülgette a nagy
573  IV,  132|           helybeli borbély, Gyurkovics János neve napja van, azt tartják
574  IV,  132|            hatalmukba nem ejtik Tüskés János uramat. - Szemet vetett
575  IV,  136|            takaróján. Jött Starhemberg János hókafejû lován. De még a
576  IV,  137|             keőmezei és sóvárnoki Soós János úr az ő »vendégszerető úri
577  IV,  137|                hajón, mint akadok rá a János bácsi fogatára; sem én nem
578  IV,  137|            kocsisa. Név szerint Faragó János, megkövetem alássan.~- És
579  IV,  137|                   Pompás lovai vannak, János bácsi.~Az öreg kedvtelenül
580  IV,  137|             kölcsön, mint a lovakat.~- János, János! - kérlelé a férjét
581  IV,  137|               mint a lovakat.~- János, János! - kérlelé a férjét asszonynéném.~-
582  IV,  137|         megterít« - mondá Máli néni. - János úrnak azonban nem volt ínyére,
583  IV,  137|            erdõbe való, fráter - szólt János úr kordialiter, majd hozzátette
584  IV,  137|           sincs!~- Lehetetlen! - szólt János bácsi jámbor képpel. - Akkor
585  IV,  137|                Nos, mit mond az újság, János bácsi?~- Kotyog. Ügyesen
586  IV,  137|               is megvan már a mappám a János bácsi ábrázatáról.~
587  IV,  139|              tízforintost, Kernyeszegi János urambátyám pedig aprópénznek,
588  IV,  142|           emlékezõtehetségét Berkenyés János, a szomszédban lakó tímár,
589  IV,  142|              legyek - mondja Berkenyés János -, ha nincs a dologban valami
590  IV,  142|               név szerint Koricsánszky János, elkészítvén a jegyzõkönyvet,
591  IV,  142|       összekuszálódék az egész; Sarlay János látta a hollót a rékási
592  IV,  142|                 Amit mondtam, mondtam, János úr, maga lesz a bezirker.~*~
593  IV,  148|          Debernekyék kozákja~Deberneky János szelíd lelkû, csendes ember
594  IV,  148|             ontani. Milyen szerencséd, János, hogy ilyen aludttej-világban
595  IV,  148|          harcvonalakba bele nem esett. János úr békében ült otthon, csak
596  IV,  148|     nagyasszony váltig zsörtölõdött:~- János, János! Van-e lelked, János,
597  IV,  148|          váltig zsörtölõdött:~- János, János! Van-e lelked, János, hogy
598  IV,  148|            János, János! Van-e lelked, János, hogy itthon csücsülsz a
599  IV,  148|              kell a férfi - védekezett János úr. - Ki tudja, mire leszek
600  IV,  148|            városok, falvak égnek arra. János úr lefekszik a kertben a
601  IV,  148|             rezg, ha valami fáj rajta.~János úr felsóhajt ilyenkor:~-
602  IV,  148|                  dadogta elhalványodva János úr.~- De bizony itt jönnek.
603  IV,  148|              termettek a tornác elõtt.~János úr rémülten ugrott be a
604  IV,  148|            inkább valami harapnivalót!~János úr egyetlen értelmes szót
605  IV,  148|           adunk belõlük - hebegte most János úr, összeszedve magát valamennyire. -
606  IV,  148|      gyermekeink, asszonyaink mellett.~János úr is nekimelegedett lassankint.
607  IV,  148|               dicsérték a magyarságot. János bácsi egészen föllendült
608  IV,  148|              késünk hát el, Jaroszláv?~János úr is közbeszólt:~- Nem
609  IV,  148|           Bolond vagy! - hõkölt vissza János úr. - Mi jut az eszedbe,
610  IV,  148|               fiúval. A nagyasszonynak János úr rimánkodott, hogy ne
611  IV,  148|            gombjához s ezzel Deberneky János úr maga vezette ki a lovat
612  IV,  148|                 de a szegény Deberneky János nyugalmát elvitte örökre.~
613  IV,  148|                ijesztgették:~- Szegény János bácsi! Nagy baj lesz még
614  IV,  148|               jelent meg éjjelenkint a János úr ágyánál mennydörögve: »
615  IV,  148|                 De ki is kapott otthon János úr.~- Látod, ilyen a félember!
616  IV,  148|            igazi német. Semmi se vagy.~János úr bûnbánóan sütötte le
617  IV,  148|            megfizetni az adót. Magának János úrnak is megtetszett ez
618  IV,  148|           tudott aludni a nagyasszony. János úr hallotta sóhajtozni,
619  IV,  148|            halkan, lesütött szemekkel.~János úr bámult, egyre bámult,
620  IV,  148|              no, anyjuk - vágott közbe János úr. - Ne bántsd a káplár
621  IV,  148|              még nem visel pápaszemet.~János úr átvette az eléje nyújtott
622  IV,  151|             Gyere, fiam, gyere.« A kis János fiam is megjelenik dohányszínû
623  IV,  152|             Hát tud az a csepp lélek a János játékai felõl? Hogy jutottak
624  IV,  152|               a bárányt, amikhez még a János halála óta senki sem nyúlt,
625  IV,  152|               is kitelhetik?~…Elkéri a János játékait, végignézegeti,
626  IV,  152|          együtt lesznek a másvilágon s János tudakozódni fog: »Mit csinál
627  IV,  152|              néztem.~- Nem csalsz meg, János?~- Nem, tekintetes uram.
628  IV,  152|             telekkönyvi iktató, Morvai János (az a kis púpos ember) odacsapta
629  IV,  152|              Hm - mondá magában Morvai János -, ötven forint van benne -
630  IV,  152|        incselkedni.~- Hallod-e, Morvai János! Miért ne csinálhatnál te
631  IV,  152|                Hanem most már add ide, János, azokat a kvaterkákat. Erre