1-500 | 501-621
Rész, Fejezet
1 1, 1 | volt felelete.~- Én nem tudom, minek hagylak el, hanem
2 1, 2 | ambitusába.~Bezzeg, ha oda menne, tudom, hogy magával vinné a zsidót
3 1, 2 | Alphonsine, egy félisten, vagy tudom is én, mi. Oh, ha most látnád!
4 1, 2 | mosolyogni.~- Nagyon jól tudom, kérem alásan! De mikor
5 1, 3 | vélekedett az obsitos huszár.~- Tudom, ki is vájná kend a szemeit
6 1, 3 | mostani kukoricapásztor, tudom, nem akarna cserélni.~Különben
7 1, 3 | szemünk elé, mint most.~Jól tudom, hogy minden ember szegénységének
8 1, 3 | Lehet neki még az is.~Nem tudom, megköszönte-e az országház
9 1, 3 | káposztára, étvágyat kapott. Jól tudom én, hol van. Hát hol volna?
10 1, 3 | elnyertem a két tallérodat. Én tudom hol van, hanem elõbb az
11 1, 3 | papirosra jegyzett. Nem tudom, mit akarhat.~Oh, én kedves
12 1, 3 | Az több. Én érzem azt, én tudom azt, hogy az mennyi. De
13 1, 3 | dagadozott a büszkeségtõl…~- Tudom, édes barátom, hogy kegyelmed
14 1, 3 | helyesen van. Hanem én is tudom, mit akarok. Egy szót sem
15 1, 3 | másképp cselekednék. Én tudom, mi a becsület, méltóságos
16 1, 3 | ebben a programban. Már tudom. Annak pedig nem szabad
17 1, 4 | elszédült a fejem… nem tudom én magam sem. A kapadohány
18 1, 4 | lakott a vármegyében.~- Tudom, hogyne tudnám. Eltûnt szegény
19 1, 4 | szegény egyszerre. Nem is tudom, mi baja történt? A gyermekét
20 1, 4 | rokonukhoz. - Ugye, hogy tudom?~- Jobb azt nem emlegetni, -
21 1, 4 | mindig a legjobb gondolat, tudom tehát, hogy nem marad mellette,
22 1, 4 | utoljára vív döntõ ütközetet.~- Tudom, de mégsem értem, miért
23 1, 5 | Makkfõi mondta - hanem én tudom magamról.~Ha az ember Marcsától
24 1, 8 | mindig a legjobb gondolat, tudom tehát, hogy nem marad mellette,
25 1, 9 | minek is lettek volna? Nem tudom, ki olvasta volna? S nem
26 1, 9 | ki olvasta volna? S nem tudom, mit írtak volna beléjük
27 1, 9 | Matyej fiam, - magam sem tudom, miért - mintha testvérem
28 1, 9 | tiltakozz, öcsém, hiszen tudom. Ott nyúztad meg õket a
29 1, 9 | nélküled csinálni a szakács.~- Tudom, hogy mit fõznek. Túróspalacsintát.~-
30 1, 9 | szegény ember? Én csak azt tudom, amit beszélnek.~- Nos,
31 1, 9 | tanú a gróf halálát?~- Nem tudom, nem bírom elképzelni az
32 1, 9 | és mohón Kléner úr.~- Nem tudom, kérem alásan; amint odatekintettem,
33 1, 9 | szereti õt?~- Magam sem tudom. Van-e a szerelemnek kezdete?
34 1, 9 | Bizonyára, bizonyára…~- Nem tudom.~- Vigyázzon, kisasszony,
35 1, 9 | mondá Bornemisza hidegen. - Tudom: mit kíván az igazság, s
36 1, 9 | vetett puskával, magam sem tudom, mi célból. Egy fuvaros
37 1, 9 | a grófot minél távolabb tudom magamtól.~A démon még mindig
38 1, 9 | boldog napok voltak! Nem tudom, akkor szokott-e rá a hírlap-olvasásra,
39 1, 9 | Matyej fiam, magam sem tudom miért, mintha édes testvérem
40 1, 9 | isten nem volt bezárva.~- Tudom fiam! Hanem a bodonyi granáriumban
41 1, 9 | Borcsa nénéd vacsorára.~- Tudom mit: derelyét.~- Nem szereted?~-
42 1, 10 | mi is mozdulnánk?~- Nem tudom minek? - dörmögé Gracza
43 1, 10 | biztató nyájas hangon:~- Tudom már, mit akarsz… tudom már.
44 1, 10 | Tudom már, mit akarsz… tudom már. Hát iszen jól van hát.
45 1, 10 | mámihoz, mit fõznek ebédre.~- Tudom mit: derelyét. ~- Nem szereted?~-
46 1, 10 | saját szakállamra, - hanem tudom, meg nem köszönik.~- Ejnye
47 1, 11 | az! Csakhogy talán el sem tudom én azt mondani.~A lohinai
48 1, 11 | a papot a határra?~- Nem tudom, miért vinnõk ki? Hisz most
49 1, 11 | nekem, ki az a Hrobák?~- Nem tudom én - mondá durcásan és elfutott
50 1, 11 | mindent tudnod. Elég, ha én tudom.~- Mit tudsz te?~- Tudom,
51 1, 11 | tudom.~- Mit tudsz te?~- Tudom, ki az a futó ember, s mi
52 1, 11 | mert én ugyan nem.~- Én se tudom - mondá a jegyzõ. - No,
53 1, 11 | Elindultunk volna bolondjába.~- Tudom én - vágott közbe Mikulik
54 1, 11 | tudtodra valami viszonya?~- Nem tudom.~- Nem incselkedett néha
55 1, 11 | kevélyen.~- Én mindent tudok. Tudom, hogy az apád hamis passzusokkal
56 1, 12 | Égrekiáltó istentelenség! Nem tudom, elnézi-e az isten, mert
57 1, 12 | hátbaütögetik a buzogánnyal, tudom, felszedi az irháját.~Még
58 1, 12 | idegenbe megyek. Én sem tudom, mi lesz a sorsom.~A szekér
59 1, 12 | Jaj, már az eszemet sem tudom! Menjünk, menjünk sebesebben,
60 1, 12 | vadászkalandod nem esett még, tudom, esett egyéb. Valami csak
61 1, 12 | van a testvérbátyád?~- Nem tudom, de fel kell õt találnom.~
62 1, 12 | lett a nénikébõl?~- Nem tudom - felelte a lovag kedélyesen -,
63 1, 12 | találhatod, mert ezt már csak én tudom, merre lesz.~S utánanézett
64 1, 12 | Mit csinált?~- Azt már nem tudom. Hanem az bizonyos, hogy
65 1, 12 | kurucok ellen?~- Éppen ezt nem tudom. De majd meglássuk.~Így
66 1, 12 | szegény testvérem sorsát. Nem tudom én, mit csinálok, de valamit
67 1, 12 | nem hitték. S én magam sem tudom fölfogni, hogyan történhetett.~-
68 1, 12 | nézek. Csak még azt nem tudom, melyik úton kezdjem.~Estére
69 1, 12 | hírét, derék vitéz.~- Nem tudom, mit akarhat. De a legtürelmetlenebb
70 1, 12 | bevallom az igazat, mert tudom, hogy itt, ahol állok, nem
71 1, 12 | egyéb bûnét nem tudja?~- Nem tudom, felséges uram - szólt érzékenyen
72 1, 13 | többnyire gutaütésben.~Nem tudom, mi lehetett ez. Pöffeszkedés-e
73 1, 13 | A burgzsandárt. Csak azt tudom, hogy idejár, megfizeti,
74 1, 13 | megfeszült érdeklõdéssel.~- Nem tudom, megmondjam-e? - habozott
75 1, 13 | az én cvikkerem!« Hát nem tudom azóta, mit gondoljak. Megfoghatatlan
76 1, 13 | meg, hogy el fog adni, én tudom azt.~Sipsirica behúzta fejét
77 1, 13 | fogja el a hangokat.~- Én tudom, Micike. Mikor tegnapelõtt
78 1, 13 | Micike, no, képzeld el…~- Nem tudom - felelte Micike.~- Hát
79 1, 13 | el, no, képzeld el…~- Nem tudom, Rózsika, nem tudom…~- Hát
80 1, 13 | Nem tudom, Rózsika, nem tudom…~- Hát a roppant nagy liliomot
81 1, 13 | Bécsbe vagy Párizsba, mit tudom én…~- Dehogy. A galamb azokból
82 1, 13 | Mondtam, mert mondtam. Tudom is én, mért mondtam? És
83 1, 13 | én, mért mondtam? És ha tudom is, mért akarja tõlem harapófogóval
84 1, 13 | konfúzus vagyok. Megállj. Igaz, tudom. Érteni kezdem. Az anyádnak,
85 1, 13 | meg a neje lakik. Ösmeri, tudom, a nevét is, de nem szabad
86 1, 14 | Balduin.~- A paradicsomot nem tudom, mert azt még nem láttam.
87 1, 14 | követeltem volna tõled, ha tudom, hogy a kalitkában galamb
88 1, 14 | legjobban szeretsz a világon.~- Tudom is én - felelte durcásan
89 1, 14 | fordította a beszédet.~- El nem tudom képzelni a dolgot, monsieur
90 1, 14 | patvarban, mondtam már, hogy tudom - felelte Altorjay nyugodtan.~
91 1, 14 | tûnt el?~- Nem! azt már nem tudom, de nem is törõdöm vele.
92 1, 14 | fény gyulladt ki:~- Én már tudom, hová utazott.~- Nos?~-
93 1, 14 | hékás, mit csináljunk?~- Én tudom, hogy mit csinálok - hörgé. -
94 1, 14 | a Szabó Dániel nevet úgy tudom aláírni, hogy maga Dani
95 1, 14 | való is volt ez tõlem? Nem tudom. Szinte bánom már. Ki akartam
96 1, 14 | meglássam Marit, s aztán mit tudom én, mi történik.~A gyilkosság
97 1, 15 | szemeket vetett úrnõjére:~- Nem tudom miért, asszonyom?~- Majd
98 1, 15 | Fraknói, következésképp én se tudom. A fölséges asszony egész
99 1, 15 | a legendák Mátyásához, tudom, nem hasonlít ez a vonás,
100 1, 15 | Beatrix. Hiszen ha jól tudom, az még gyerek. Hány éves?~-
101 1, 15 | helyette kosarában. No, de tudom, éhes vagy, báránykám.~Kimentek
102 1, 15 | föl, azokra a zsákokra! Tudom én, mit mondok; elöli a
103 1, 15 | rossz helyen van. Nemigen tudom elérni. Följebb kellene
104 1, 17 | hordó oda van, elveszett.~Tudom, lesz rám neheztelés az
105 1, 17 | nõ összerázkódott.~- Nem tudom, nem tudhatom, - tagolá -
106 1, 17 | akar - felelte hidegen.~- Tudom, hogy mit tegyek. Elküldöm
107 1, 17 | megvillant az eszében:~- Huh, tudom már; attól a gaz Kaszperektõl!~-
108 1, 17 | a többit egyszerûen nem tudom, hol kaptam.~- Hát majd
109 1, 17 | kibékítette:~- »Én jól tudom, kedves Lubomirszky - írta
110 1, 17 | testbõl-vérbõl való ember?~- Nem tudom - felelte halkan, rejtelmesen.~-
111 1, 17 | valami pénzverdéje. De úgy tudom a katekizmusból, hogy az
112 1, 17 | beszélni valónk volna veled.~- Tudom már, gyerecskéim. Értesültem
113 1, 17 | törökök közt. De enne most, tudom, ebbõl a lángosból, ha a
114 1, 17 | most - szólt Pawlovszky.~- Tudom, fiam. Bár abba járnátok.
115 1, 17 | vannak.~- Azaz…~- Igen, tudom, a kísértet! Persze a kísértet -
116 1, 17 | naplót vezet minden napról, tudom, teleírja a maival a zárda
117 1, 18 | tudja!~- No, én ugyan nem tudom.~- Hát hol van az a leány
118 1, 18 | nem csináltattam meg.~- Tudom, mert hanyag vagy és fösvény.
119 1, 18 | be szép lehet. S ahogy én tudom, van ott leves. Ott aztán
120 1, 18 | szabadon lõdörög. Amint tudom, felmondták neki a kosztot
121 1, 18 | juha van. Abból az idõbõl tudom, mikor még bakter voltam.~-
122 1, 18 | elvezette az udvarra.~- Tudom én, hogy rosszul érzi magát -
123 1, 18 | fitymáló hangon. - No, ha ezt tudom, Péter bácsi…~Körmöczy hamiskásan
124 1, 18 | fõerdészhez ment férjhez.~- Tudom, tudom - motyogta az öreg
125 1, 18 | fõerdészhez ment férjhez.~- Tudom, tudom - motyogta az öreg tiszttartó
126 1, 18 | vállalnám ma a világért.~- De…~- Tudom, tudom… a Bogárka. Mindig
127 1, 18 | világért.~- De…~- Tudom, tudom… a Bogárka. Mindig a Bogárkát
128 1, 18 | mondá Erzsike durcásan.~- Tudom. A regényes zsiványnak adta.
129 1, 18 | el nekem, a pajtásoké.~- Tudom, tudom, az a sok »pertu«.
130 1, 18 | nekem, a pajtásoké.~- Tudom, tudom, az a sok »pertu«. Bolondok
131 1, 18 | énrám haragszik. Érzem én, tudom én. És az nekem úgy fáj,
132 1, 19 | ezredemben lehetetlen!~- Tudom, uram, a szabályokat - folytatá
133 1, 19 | Például mekkorának?~- Mit tudom én?~- Hát elég lenne ilyen,
134 1, 20 | ugye? Oh, ha szólni tudnál, tudom, azt mondanád, amit én gondolok.
135 1, 20 | koponyája tetejére.~- Én? Hát tudom is én már az ilyeneket.
136 1, 20 | sipító, vékony hangján:~- Én tudom!~Tóth bácsi elkezdett vele
137 1, 20 | vagyok. Engem üss meg, mert tudom, hogy rám haragszol. Ne
138 1, 20 | kóvályognak a levegõben.~- Tudom.~- Annál jobb, ha tudod.
139 1, 20 | el.~- Merre felé?~- Nem tudom, nem emlékszem, de hogy
140 1, 20 | hágott sietségében, biztosan tudom, mert még most is fáj.~Moronyi
141 1, 20 | miképp maradtam el - de tudom is én azt leírni? Vagy pedig
142 1, 20 | Miért hiszem? Hát hiszem. Tudom is én, miért hiszem.~- De
143 1, 20 | Pista úr? - kérdé.~- Nem tudom.~Minthogy éppen a Tóth-házhoz
144 1, 20 | nem marha.~- Azt én jobban tudom.~És nyöszörögve fordult
145 1, 20 | akarta a véletlen, a végzet. Tudom, haragszol is arra a csúf
146 1, 20 | is arra a csúf végzetre, tudom, szeretnéd pofon ütni.~Megcsikorgatta
147 1, 20 | szeretném elbeszélni, mert tudom, mi történt - de ígéretem
148 1, 20 | de ígéretem nem engedi. Tudom, elfelejtették már, mivel
149 1, 21 | fejedet, ha én nem volnék.~- Tudom, tudom - nyögte összetörve
150 1, 21 | én nem volnék.~- Tudom, tudom - nyögte összetörve és a
151 1, 22 | Csillag korcsmárosné, mert tudom, hogy megállsz ott itatni, -
152 1, 23 | dolgot ránk, kettõnkre… tudom én, mit csinálok.~S valóban,
153 1, 23 | valami másért járnak ide, nem tudom, hogy nézne ki a templom?
154 1, 23 | Szenvedélyem, nagyapa.~- Jó, hogy tudom, majd otthon ezentúl te
155 1, 23 | meglátja a tiszteletes úr, tudom, lesz nemulass. Dobd ki
156 1, 23 | gorombán felelte:~- Nem tudom.~Kisvártatva megint megszólalt
157 1, 23 | csalogatta õket haza.~Nem tudom, mi lelte Piroskát, talán
158 1, 23 | fölemeltem öklömet, nem is tudom miért, talán az eget akartam
159 1, 23 | odaképzelt alakja felé, nem tudom én, mit akartam, csak arra
160 1, 23 | hogy ne higgyem? Biztosan tudom most már; ha nem akarod
161 1, 23 | mindjárt meghalok, ha meg nem tudom.«~Olyan igazi asszony volt
162 1, 23 | dolgaikat. No, gyere be hát! Tudom, haragszol, hogy kértem
163 1, 24 | hangyát sajnál agyonütni, tudom, de ha egy szent hagyományt
164 1, 24 | zsidógyerekek kezébõl. Hm. Tudom én, mit csinálok. No, de
165 1, 24 | kiveszem az igazat, mert le tudom számítani, amit az újságíró
166 1, 24 | Mennyi idõs?~- Bizony nem tudom, édes öcsém - felelte Csapiczky
167 1, 24 | Hány éves volt?~- Nem is tudom. Ah, itt van. Meghalt 79
168 1, 24 | koszorú alatt.~Aztán, úgy tudom, ott hagyta a mentét mindaddig,
169 1, 24 | eresztenélek el. Nem, nem! Tudom én, mi a kötelesség.~Ez
170 1, 24 | megyek.~- Hogy-hogy! Ha jól tudom, tegnap Sóváron túl csatlakoztál
171 1, 25 | közülök Szontagh Pálon kívül, tudom, ráösmernek. Vegyük, hogy
172 1, 25 | követtársai. Pulszky Ferenc (tõle tudom ezt a történetet) és az
173 1, 25 | megremegett a hangja. - Nem tudom. Jogom van‑e, hogy visszatartsalak,
174 1, 25 | akadémiának. Hogy jó volt-e? Nem tudom. Nem olvasta azt senki.
175 1, 25 | öregem?~Vállat vont.~- Mit tudom én? Csak úgy.~Ez a búskomorsága
176 1, 25 | könnyeket.~- Bizony nem tudom, kérem.~Elkezdik keresni,
177 1, 26 | begyömöszöltem, istenemre, újra el tudom mondani:~»Alloi men ra theoi
178 1, 26 | szavamat ne felejtsem, nem tudom biz én, hogy mi van a kapuval,
179 1, 26 | volna az egész. Én csak tudom, hogy az egész. A hangya
180 1, 26 | Hisz csinos ember.~- Mit tudom én? Mert vért köp.~- Ej,
181 1, 26 | a tisztelendõ úr?~- Nem tudom.~- Nem üzent semmit?~- Nem.~-
182 1, 26 | Kovács Anna vagy! Úgy, no, tudom már, dohányszagú a kezed,
183 1, 26 | Hanka, azt mondom neked. Nem tudom, láttad-e a viceispán gyerekeinél
184 1, 26 | Hanka, lesz ma esõ?~- Nem tudom.~- Mintha borulna kelet
185 1, 26 | tapogatni. - Biz isten nem tudom, hová tettem. De nincs is
186 1, 27 | mondatot, a szájára ütvén.~- Tudom, kire gondolsz - dünnyögte
187 1, 27 | ne adjak magamról, ha nem tudom, mi van benne. Hát hogy
188 1, 27 | Krúdy, és a hegedít nem tudom mivel fogni.~A báró tette
189 1, 27 | velök találkozni?~- Nem tudom - felelte Balassa kelletlenül,
190 1, 28 | álltunk meg? Már nem is tudom. Talán az ördög súgta. De
191 1, 29 | szóban forgó nap (ha jól tudom emlékezetbõl, január 7.)
192 1, 29 | poloska? - kérdé.~- Nem tudom. Én még nem aludtam benne -
193 1, 29 | lehet eltitkolni.~- Mit tudom én? Talán az idegen asszonyság
194 1, 29 | még követelõbb lett.~- Mit tudom én, mit csináljatok, de
195 1, 29 | egyik kezét kihívóan.~- Tudom én, mit beszélek - szólt
196 1, 29 | kissé elpirulva. - De nem tudom, hogy átengedné-e?~A hajdú
197 1, 29 | langweilige geschichte. Csak azt tudom, hogy a szüleim gyerekkoromban
198 1, 29 | korcsmárosné.~- Akkor nem tudom~- No, üljünk le valahová.~
199 1, 29 | Tudja ugye, hogy meghalt?~- Tudom. Oh, hogyne! De én sohase
200 1, 29 | Magam akarom õt ápolni.~- Tudom. A szegény Zervitz ezredes.
201 1, 29 | Sapristi, mi van maguk közt?~- Tudom én, tudom én - tagolá a
202 1, 29 | maguk közt?~- Tudom én, tudom én - tagolá a hadnagy és
203 1, 29 | még a keresztnevedet se tudom szívecském.~- Mária vagyok -
204 1, 30 | begyömöszöltem, istenemre, újra el tudom mondani:~„Alloi meri ra
205 1, 31 | incselkedõ hangon.~- Nem tudom, Verona, semmit se tudok.~-
206 1, 31 | magad egy kicsit?~- Nem tudom.~- Ne félj, nem lesz semmi
207 1, 31 | a csinos leányka?~- Nem tudom - feleli az öreg jámbor
208 1, 31 | Kupolyi vállat vont.~- Hát én tudom? De úgy gondolom, fiam Vince,
209 1, 31 | Dehogynem, csak azt nem tudom, minek hítták.~- Hát miért
210 1, 31 | Vince. Tudod, a költséget.~- Tudom. Gondoltam. Hja, biz ez
211 1, 31 | rettenetes nagy baj, és nem is tudom, mit csináljunk. És ami
212 1, 31 | föltette a tökalsóra vagy mit tudom én mire, olyan te vagy…~
213 1, 31 | Sándor Istvánné öcsémasszony, tudom, hogy maguk jó emberek,
214 1, 31 | az anyóka miatt. Én nem tudom gyámolítani. Oh, Pali, Pali,
215 1, 31 | mégis az volt, ugye?~- Nem tudom.~- Tehát nem mentél el? -
216 1, 31 | mi érdeke volt, most sem tudom megérteni…~- Nyilván jól
217 1, 32 | SZÖKEVÉNYEK~1901~ ~Az évszámot nem tudom pontosan megjelöli, de emlékszem,
218 1, 32 | krinolinokat kezdték viselni. Tudom, hogy nehéz errõl az esztendõre
219 1, 32 | a nyájas öreg úr.~- Nem tudom - hebegte a diák.~- Ha nem
220 1, 32 | ezzel. Az ilyen nagy diáknak tudom, vannak már titkos kiadásai
221 1, 32 | gondolnak. Igaz-e vagy nem? Tudom, hogy már dohányzol is.
222 1, 32 | török ellen.~- Azt csak én tudom, hogy mi elé megyek - sóhajtott
223 1, 32 | voltaképpen mit tud maga.~- Tudom tûrni a gorombaságait.~Hát
224 1, 33 | a londoni hentesek.~…El tudom képzelni, miképpen ragyogott
225 1, 33 | tréfára véve a dolgot.~- Tudom - felelte és lehajtá a fejét
226 1, 33 | De hiszen éppen ezt nem tudom megszokni, mikor eddig mindig
227 1, 34 | férjhezmenetelre.~- Vajon?~- Tudom.~- Õ mondta?~- Magam találom
228 1, 34 | fogai voltak.~- Hát abból tudom, sógorkám galambom, hogy
229 1, 34 | írta a levelet.~- Én nem tudom.~- Hát azt tudod-e, hol
230 1, 34 | Rákóczi vagyok.~- Úgy? Már tudom - gúnyolódék a csizmadia. -
231 1, 34 | Elviszlek, kópé, az anyádhoz, tudom, hogy majd kikapsz.~Ezzel
232 1, 35 | Vannak itt medvék?~- Én nem tudom - felelte Kozsibrovszky
233 1, 35 | az asszonyka duzzogva.~- Tudom is én - lihegte -, el vagyok
234 1, 35 | már most aztán igazán nem tudom - szólt mosolyogva -, én
235 1, 35 | megveszem?~- Bizony nem tudom megmondani - felelte a miniszter
236 1, 35 | el van szánva?~- Még nem tudom.~- Hát nem kell a birtok?~-
237 1, 35 | voltak a zálogok.~- Azt nem tudom - felelte Wraditzné -, de
238 1, 35 | felelte Wraditzné -, de azt tudom, hogy Kleopátra átlátott
239 II, 1 | hova megy a fiam?~- Nem tudom, nemzetes uram. Ne fussak
240 II, 1 | lehetne kérni? Nekem, aki nem tudom egyetlen lányomat eltemettetni?
241 II, 3 | találom el soha. Csak azt tudom, hogy nem leskelõdni akar
242 II, 3 | Teringette... azt már bizonyosan tudom.~Aladár bámulva nézett öreg
243 II, 4 | selyemszövetrõl, miket, tudom, volt professzorom sem tudna
244 II, 5 | aztán odaát Pesten, nem tudom, mint fojt el a »tisztelt
245 II, 5 | beszorítva mutatóujjával. Tudom, hogy irigyelte mutatóujjának
246 II, 5 | én?... Bagoly legyek, ha tudom.~- Majd megtudja idefenn -
247 II, 5 | teens fiskális úr.~- Ahá! Tudom már. Én vagyok a fiskális.
248 II, 6 | házasságra kerül a dolog, tudom, rátalálnak a Poroszyék
249 II, 7 | dicsérgették benne. Nem tudom, miért lehettek olyan esküdt
250 II, 7 | olyan, mint az embereké. Nem tudom, melyik tanulta a másiktól?~
251 II, 7 | csinálni vérengzõ gyilkosai. Tudom, nekem is hagyott volna
252 II, 9 | megkapta, azt bizonyosan tudom. A sors ajándékozta meg
253 II, 9 | és ezt mondtam neki:~- Tudom. Csakhogy még nem egészen
254 II, 10 | õket és nem szánom.~Mert tudom, hogy az egy egészen sajátságos
255 II, 11 | grófnõt. Én ismerem õt, én tudom, milyen. Az egy félisten!
256 II, 11 | senkivel, grófnõ.~- De lehetne. Tudom, hogy önnek is van olyan
257 II, 11 | nyomatékosság annyit jelentett: »te, tudom, nem.«~Sarolta némi keserû
258 II, 11 | bolond prózai ember volt! Nem tudom, nincs-e már azóta kitömve
259 II, 14 | azt ha fejem leütik, se tudom.~Itt aztán elbeszélte Gyuri
260 II, 14 | számok jöttek ki?~- Sose tudom én! De igaz, hisz feljegyeztem,
261 II, 15 | mit búsul?~- Azt csak én tudom.~- De bizony én is tudom.
262 II, 15 | tudom.~- De bizony én is tudom. Egy harapáson kérõdzünk
263 II, 17 | GARIBALDI BUTÉLIÁI~1874~Nem tudom, él-e még az a becsületes
264 II, 17 | asszonyom, mert még magam sem tudom.~- Oh, hogy szállja meg
265 II, 22 | kicsoda Panna, azt sem én nem tudom elmondani, de még az apja,
266 II, 22 | Pántlikásék Laciját. Ne búsuljon. Tudom én a magam dolgát. Mikor
267 II, 23 | telegrafírozok az »öreg«-nek rögtön, tudom, szívesen küld; holnap visszaadom.~
268 II, 25 | meseszerû elõttem, szinte nem tudom elhinni, én vagyok-e én,
269 II, 26 | amely kérdés, mai napig sem tudom ugyan, hogy miért? de a
270 II, 32 | volt az ára?~- Az árát nem tudom, mert a kereskedõ nem volt
271 II, 32 | kisgyermek ujját s mondá: - Én tudom! - No, hát melyik országba
272 II, 32 | nagyon szépet, csak nem tudom, mi az; tegnap hallottam
273 II, 32 | szólt a herceg -, ön, tudom, nem is gyanítja azt, hogy
274 II, 32 | lássa, azt mégis eléri. Én tudom, ha lányom önt szereti,
275 II, 33 | mondá a paraszt -, mert azt tudom, hogy ragadozómadarat mondott
276 II, 33 | legszellemesebb fõpapok egyike -, tudom, hogy vannak szõrszálhasogatók,
277 II, 33 | önnek, uram, én pedig csak tudom, mert kolbász között növekedtem
278 II, 33 | asszonynál fényes estély lesz.~- Tudom, de nem megyek - válaszolá
279 II, 34 | vagyok õrült - pedig nem tudom egészen bizonyosan, nem
280 II, 34 | amit vártam; hanem - nem tudom, hogyan és mint - elég az
281 II, 35 | fájdalmat okozni. Én bizonyosan tudom, hogy ön a Morgue utcai
282 II, 36 | vénasszony egy személyben; úgy tudom, nem szoktál a levegõbe
283 II, 36 | után, mely velem történt. Tudom, hogy a két Lemonin keblében
284 II, 36 | visszaadod, amikor teheted, jól tudom; de ha azt tudnám is, hogy
285 II, 37 | sürgeté Kati.~- Hát én tudom? - viszonzá az bambán.~Erre
286 II, 37 | írást postán, de azt sem tudom, mi oda az utolsó posta,
287 II, 37 | növénytant. Aztán én bizonyosan tudom, hogy mérges gombák. Láttam
288 II, 37 | tyúknál!~- Én bizonyosan tudom, hogy a gomba mérges - bizonykodott
289 II, 40 | hogy összetörõdtünk. Ha jól tudom, egy hete semmi összekoccanás
290 II, 40 | A ház nem eladó, uram!~- Tudom, uram - felelte az ifjú -,
291 II, 40 | ünnepélyemre jöttem, s ha jól tudom, önök itt a mi vendégeink!~
292 II, 40 | nyögte Ardon -; ha jól tudom, mi itt itthon vagyunk.~-
293 II, 44 | válaszolt:~- Igen, kapitány, tudom.~- S mivel üres gyomorral
294 II, 45 | szegény Marimból mi lett, nem tudom. El sem bírom képzelni.
295 II, 49 | barátomnak ajánlva)~ ~Jól tudom, hogy nem háborús idõbe
296 II, 54 | látom a cseresznyéket s tudom, hogy meg fogok gyógyulni
297 II, 55 | vagy a burkus császár?~Tudom, fáj a szíve, hogy sem az
298 II, 55 | egytõl-egyig józsefvárosi burger, tudom megmutatná, ki mert itt
299 II, 57 | Akasszanak fel, sir, ha tudom.~Hangja reszketeg lett,
300 II, 60 | virágra szüksége. De jól van, tudom, mit akartál mondani; a
301 II, 60 | értem, mióta az eszemet tudom - szólott Szabóné, mikor
302 II, 60 | akkor bizonyosan fizet; én tudom, hogy fizet - erõsíté a
303 II, 60 | Teszi magát a kitanult kópé. Tudom én jól. De engem ugyan lúddá
304 II, 61 | pityeregj, te képmutató! Tudom, örülsz magadban, hogy ezentúl
305 II, 65 | legújabb húzás a budai - vagy tudom én miféle - lotterián? Egy
306 II, 65 | rongyait mosogatnom. Nem is tudom, hogy észre nem vettem volt
307 II, 66 | ezért megszöktem tõle.~- Tudom, hogy goromba ember gyámapád,
308 II, 66 | akarsz kezdeni, fiam?~- Nem tudom - felelt szomorúan a gyermek,
309 II, 67 | Árkándy házaspárt.~Innen tudom, hogy különösen érdeklõdöm
310 II, 67 | érdeklõdöm irántok.~Miért? nem tudom megmagyarázni. Alkalmasint
311 II, 71 | szomszédságunkban, amint az irományokból tudom.~- Nos, aztán?~Arra akarlak
312 II, 72 | azt az együgyû fickót. No, tudom istenem, hogy nekiesnek
313 II, 73 | rettenetes nagy baj lesz. Én nem tudom, mi az istennyilát csinálunk?~
314 II, 73 | annyit jegyzett meg:~- Nem tudom, megbír-e lakni benne az
315 II, 75 | s azt hiszem -, hogy már tudom is.~E napokban ki is gyógyítottam
316 II, 76 | elkéstem. Azonban, ha jól tudom, te nagy barátságban vagy
317 II, 76 | sem tudja, kicsoda.~- Én tudom.~- Nos, mit akar azzal a
318 II, 77 | létemre, még most is le tudom írni szóról szóra. Hát még
319 II, 77 | bizonyos, fiúk. Teringette, én tudom, hogy bizonyos. A kisujjamban
320 II, 77 | minden haditudomány. Én tudom, mint jelent az, ha én a
321 II, 77 | sugárzott, pedig bizony nem tudom, mi érdekelhette azon a
322 II, 79 | egyetlen szeretem önt mondatot tudom a szótárból.~Miss Jane rám
323 II, 81 | Kivárlak! Majd kijösz onnan! Tudom, megsiratod, ha a kezembe
324 II, 81 | Csupán a dolog lényegét nem tudom - honnan, mibõl indult ki.~-
325 II, 82 | tökéletesen kielégít az, ha tudom, hogy gyermekem semmit sem
326 II, 83 | ideges ösztön, és bizony nem tudom, és mivel valószínûleg önök
327 II, 85 | némán, elábrándozva és nem tudom, mit látok rajtok.~
328 II, 87 | gondolatai voltak is, az, tudom, esze ágában sem fordult
329 II, 87 | Szegedre?~- Oh, te bohó; hát tudom is én.~- Nem bánt az ott
330 II, 95 | Gergelyi, a szûrszabó.~- Nem tudom, lelköm - mond a kérdett -,
331 II, 95 | úri háznál.~- No, azt nem tudom, ha kapnának-e, ha nemzetes
332 II, 95 | fogadott szögedi lánykája. Tudom már, jó ember, ösmerem a
333 II, 95 | ösmerem a kis Klárit. De tudom, maga nem mehet be a kertbe,
334 II, 95 | mehet be a kertbe, azt sem tudom, õ kijöhet-e? Várjon itt
335 II, 95 | ötölt-hatolt az öreg. - Nem tudom, maga-e az a nemzetes asszony,
336 II, 97 | hova bújnak el?~- De bizony tudom. Az óperenciákon túl van
337 II, 99 | keresztülgázolt a tífuszon és nem tudom mi mindenen, bár az orvos
338 II, 99 | szõke fejét.~- Nem, nem tudom; nem mondta meg: maga sem
339 II, 99 | sajnálom - dolgot, mert tudom, hogy kivált hölgyek ragaszkodnak
340 II, 99 | magamforma hölgynek, jól tudom, oly kelléke, mint a meztelenséget
341 II, 99 | mindjárt elromlik. Magamról tudom, Sir.~Eközben Dick jött
342 II, 99 | Pál vállat vont.~- Hát én tudom? Holnap hazautazom, ha ugyan
343 II, 106| passzionátus turisták?~Hanem hát tudom, hogy honnan fúj a szél.
344 II, 109| számítottam magamat, nem tudom, joggal-e vagy sem, de annyi
345 II, 109| mívelt ember vagyok. Én tudom, mi az a modor. Legyen ön
346 II, 112| voltam, tehetetlen voltam. Tudom is én, mit tettem. Meghatott
347 II, 113| elõérzetünk van. Én hiszem, tudom, hogy õ itt lesz még ma.~-
348 II, 114| Porhanyós Gergely gazda. Nem tudom, miféle indokolatlan kíváncsiságból,
349 II, 114| otthonról küldenek, sem tudom mire költeni.~- Éppen ez
350 II, 115| innen, te csavargó, mert tudom istenem! lesz mindjárt nemulass.
351 II, 117| között a zöldben. Én nem tudom, de a poéták, mintha olyasvalamit
352 II, 117| Pedig még most is, ha jól tudom, elég magyar fordul meg
353 II, 117| kíváncsi rájok, mert úgyis tudom, hogy csupa ütõkártyák.
354 II, 117| kell adnom, mert Pali bácsi tudom kivallat otthon s nagy tiszteletlenségnek
355 II, 123| mentem. Szegény kicsikék, nem tudom, mi lett belõlük... Oh,
356 II, 123| házunkat. Igen, igen, most már tudom, mért tartóztatott ott,
357 II, 123| nagyapa! Most már én is tudom, mért csúsztattak a zsebembe
358 II, 124| egész önkéntelenül.~- Én nem tudom, mire való az?~- Hogyan? -
359 II, 125| így könyv nélkül nem is tudom, merre jártunk, a konduktor
360 II, 125| láttam, hanem azt bizonyosan tudom róla, hogy a kártya volt
361 II, 125| elmondanom - és még nem tudom könyv nélkül. Vagy úgy,
362 II, 127| keresztülgázolt a tífuszon és nem tudom, mi mindenen, bár az orvos
363 II, 127| rázta fejét:~- Nem, nem tudom: nem mondta meg, nagyon
364 II, 127| sajnálom a dolgot, mert tudom, hogy kivált úri hölgyek
365 II, 127| magamforma hölgynek, igen jól tudom, elsõ kelléke. Nos, mit
366 II, 127| mindjárt elromlik. Magamról tudom.~Eközben Miska jött a csészével.~
367 II, 127| lengyel vállat vont.~- Hát én tudom? Holnap hazautazom, ha ugyan
368 II, 130| tart ez a lázas álom, nem tudom, mi történt volna... de
369 II, 130| éppen nem valószínû.~- Be tudom bizonyítani. Kérdezzék meg
370 II, 134| megcsalni.~- No hát, én nem tudom... hanem rebesgetni hallottam.
371 II, 134| szót az elnök. - Mint én tudom, a jelölt most Budapestre
372 II, 138| ahogy a szegediek. Én nem tudom, kitõl tanulta. A vérében
373 II, 139| vele a XIX-ik századot.~Én tudom érteni azt a mágnást, aki
374 II, 140| Bántott a keserûség... nem tudom, mi a kõ ütött hozzám! Ideges
375 III, 1 | Oh, Istenem, magam sem tudom igazán, hogy milyennek kell
376 III, 1 | San-Franciscóba, vagy mit tudom én hova… Olyan helyre, ahol
377 III, 1 | székbe.~- Istenem, csak most tudom, mennyire szeretem. Hiszen
378 III, 1 | benne valamit.~- Azt sem tudom, gazduram, merre a tûzhely,
379 III, 1 | képéhez, hogy finom arcán, tudom, ott maradt a nyoma.~- Oh,
380 III, 1 | kivel beszélsz? - hebegé.~- Tudom, kivel beszélek: urammal.
381 III, 1 | Matyej fiam, magam sem tudom, mért, mintha édes testvérem
382 III, 1 | Bizonyisten, nem volt bezárva.~- Tudom, fiam! Hanem a bodonyi granáriumban
383 III, 2 | meglátod-e? - kérdik.~- Nem tudom; álmomban szokott híni -
384 III, 2 | elmegyek, de aztán… nem tudom még mi lesz…«~Ez a Klári
385 III, 2 | hittem, János, hogy elviszel, tudom, nem szívesen teszed… mert
386 III, 2 | rémület volt a faluban.~Nem is tudom, mi lett volna a vége, ha
387 III, 8 | Nagymezõ utcában, õt se tudom pontosan, hanyadik számú
388 III, 8 | nagyon kíváncsi ön! Pedig jól tudom ám, hogy okosabbak vagyunk,
389 III, 8 | Igen, a legfelül. Õ, tudom, fog adni felvilágosítást.
390 III, 8 | Futólag ismerem csak… de azért tudom, hogy egy kicsit szûkecskén
391 III, 12 | Üdvözlet Teleki Sándornak.«~Nem tudom, jó szokás-e ez az átkiabálása
392 III, 16 | nyomban tesszük postára.~- Tudom, kedves Tóthné asszonyom.
393 III, 18 | szép asszonyra gondolt. Tudom, bámulnak most odalenn az
394 III, 18 | én nyájamat?~- Bizony nem tudom én. Gyanakszol tán valakire?~-
395 III, 19 | sírig tart. Az angyalok nem tudom micsoda nyelven beszélnek.
396 III, 20 | kérem alásan. Mert azt, jól tudom én, a tekintetes úr alapította
397 III, 22 | hoztál…~(Szünet.)~- Oh igen, tudom! A legyezõt egy… egy igazgatótanácsostól
398 III, 24 | könyvet is írnak hozzá.~Nem tudom, elküldték-e, - de annyi
399 III, 24 | is vasúton járt.~Ha jól tudom, egy kicsit háborús világ
400 III, 24 | lopott-e, rabolt-e, nem tudom, hanem annyi bizonyos, hogy
401 III, 25 | Piroska… ha kiösmernél… tudom, eljönnél hozzám.~- Nem
402 III, 27 | tette hozzá kevélyen:~- Tudom én, kinek hitelezek, kinél
403 III, 28 | János, keresi nagyuramat.~- Tudom, tudom - dörmögé még mindig
404 III, 28 | keresi nagyuramat.~- Tudom, tudom - dörmögé még mindig félálmosan -,
405 III, 31 | A doktor vállat vont.~- Tudom is én? Eluntam magam. Nem
406 III, 32 | simulva a doktorhoz. - Hanem tudom én jól, honnan fúj a szél.
407 III, 32 | asszonyom, de még mindig nem tudom: miféle baja fölött aggódjam
408 III, 32 | zavarba hoz engem. Azt sem tudom már, mit beszélek. Menjen -
409 III, 42 | az neki, ereklye…~- Igen, tudom, te a lapot akarod, mely
410 III, 42 | hogy hát csakugyan nem tudom azt a napot, mintha lehetetlen
411 III, 42 | hogy megzavar… hogy… nem is tudom, uram, mit beszélek.~- Bátran
412 III, 46 | ember a fenekérõl. (Nem tudom, igaz-e… Mit gondolsz, Kriska?)~
413 III, 50 | dicsõség után, ugye?~Nem tudom, mit feleljek erre.~Talán
414 III, 53 | Atyám vagy anyám, vagy nem tudom én ki, engem is elvitt a
415 III, 53 | emlékszik rá tisztán, akitõl én tudom, elég az hozzá, hogy Kossuth
416 III, 54 | soha palotájában, nem is tudom, hogy mit csinált, mit szítt,
417 III, 56 | tápláltam, nem kegyelmed. Én tudom hát, mitõl vitte annyira.~
418 III, 56 | másfél-mázsáig gyarapodnának! Tudom, elvinné mérgében az ördög
419 III, 59 | napra valami miatt - bizony, tudom, hogy nem hiába tették.
420 III, 62 | fizettem elõ.~- Melyikre?~- Nem tudom én. A postamesternek küldtem
421 III, 63 | álom a halálban, én jól tudom, a gyermekévek folytatásának
422 III, 63 | Nagy bajom van, atyám! Nem tudom, emlékszel-e rá, hogy te
423 III, 63 | a kezeit tördelve.~- Nem tudom, édes mézem. Hanem ha már
424 III, 63 | Kutya keserû palánta ez. Nem tudom, mit szerethetett meg rajta
425 III, 63 | mit ítéljek most már, nem tudom - de hogy azt az Anzelmus
426 III, 63 | hátha így volt igaz?~Én nem tudom. Nem is beszélem tovább,
427 III, 64 | fogadja készpénznek.~Nem tudom, eljutott-e az instancia
428 III, 64 | több efféle…~Én bizony nem tudom, s talán senki sem tudja.~
429 III, 64 | nagynéném. - Mi történt?~- Nem tudom, Anna. Megvakultam. Oda
430 III, 66 | Hiszen téged szeretlek.~- Tudom. De nem ezt kérdezem. Azt
431 III, 67 | valamit?~- Hm. Azt az egyet tudom csak, hogy a rendõrség mindig
432 III, 68 | bolondozz, fiacskám, jobban tudom én azt, mint te… Csak te
433 III, 70 | A Fodor Jánosné? Aha, tudom már. No, hát mit akar, Fodor
434 III, 70 | hazudtam én magának valamit?~- Tudom, hogy nem hazudott, de ez
435 III, 70 | mennyországot. De azért ott leszek - tudom, szégyenbe marad a tekintetes
436 III, 71 | voltam - az istennek, jól tudom én azt, kisebb gondja is
437 III, 72 | úgy hítták a hajdút), hogy tudom azt a gergei dolgot. Nem
438 III, 72 | panasszal jöttük felségedhez…~- Tudom, értesültem már - szólott
439 III, 73 | Regdon Mihály.~- Én nem tudom, uraim, mit tartanak önök
440 III, 76 | magyar ember, igenis meg tudom érteni ezt a dolgot. Vannak,
441 III, 78 | saját üstökébe.~- Én már tudom, hogy történt.~S mérgesen
442 III, 79 | Oh, Mariska! De kegyed, tudom, nem gondolt reám. Pedig
443 III, 85 | szólt letéve a lapot. - Nem tudom, hogy ki írta a mai tárcát,
444 III, 87 | egykori tanítóm meglátná, tudom, el volna ragadtatva. Olyan
445 III, 87 | szõlõk alatt a faluba.~- Tudom meglehetõsen.~- Csakhogy
446 III, 87 | öt ujjában van.)~- Honnan tudom? - szólt bizonyos keserûséggel. -
447 III, 87 | Erzsikéhez most.~Nem is tudom, hogy jutott ez eszembe,
448 III, 87 | halálsápadtság borítá:~- Nem tudom… Elvesztek… Úgy gondolom.
449 III, 89 | gyalázat!«~Mai napig se tudom: úgy értette-e, hogy neki
450 III, 91 | meghallgatni.~Magam sem tudom, miért vigyáztam meg éppen
451 III, 94 | eszéből. Most már én nem tudom különválasztani, mi az igazi,
452 III, 94 | eltitkolod elõlem. Pedig tudom, hogy szépasszony, táncoltam
453 III, 97 | Pedig a bunda a fõ.~- Hm, tudom - sóhajtott föl -, a híres
454 III, 97 | förmedt fel mogorván. - Tudom én, mi a becsület.~Annyira
455 III, 100| Ne okoskodj, nagyapa, jól tudom én, hogy nekünk jobb dolgunk
456 III, 101| tettetett nyájassággal. - Tudom már mért jött - hadarta
457 III, 101| jött - hadarta sietve -, tudom mért, kerüljön beljebb,
458 III, 102| akartam innen, magam sem tudom hova. Egy tubus hevert egy
459 III, 102| Péter uram. Biz énmagam sem tudom, hogy jutott éppen akkor
460 III, 102| kegyelmetek közé a lapáttal, tudom, megemlegetik az uram követségét.~
461 III, 104| isten háta mögé.~- De uram, tudom én, mit beszélek. Az ott
462 III, 105| a nagy aratáshoz fogjak, tudom lesz lótás-futás egész estig,
463 III, 107| Máthé János-féle ügyben.~- Tudom, tudom. Hát az az apró marha
464 III, 107| János-féle ügyben.~- Tudom, tudom. Hát az az apró marha kit
465 III, 108| Kürthynét.~- Azt én bizony nem tudom - felel Kádár uram. - Itt
466 III, 108| kegyelmes asszonyom. Mert tudom, a várban három héttel érik
467 III, 110| sajnálatomra a nevét nem tudom.~- Meglehet, nem is az én
468 III, 112| megtekintendõ.~Aha! Most már tudom hát, hogy állunk.~S visszafelé
469 III, 115| jó magának?~- Elég, ha én tudom, harapja meg, siessen!~Hát
470 III, 123| Misszissipihez vagy nem tudom hova utazik; elbúcsúzott
471 III, 124| mellékhajtásait…~Egy, nem tudom már hanyadik jelölt, meg
472 III, 126| Igen, igen, amit elküldtem. Tudom már, a kitagadást.~- Azt,
473 III, 127| folytatá:~- De most már tudom ki a bûnös… most már kisült.~-
474 III, 128| halt meg a mamácska?~- Nem tudom - szólt egykedvûen -, nem
475 III, 129| tekintetes uram. Jobban tudom már én azt. Csak tessék
476 III, 130| hogy kiszabadulok. Mert tudom én, hogy a nemes vármegye
477 III, 132| Gályt, melyrõl csak azt tudom, hogy a Heves megyei Mátrában
478 III, 132| minálunk! Csakhogy, biz én nem tudom merre. Most két esztendeje…
479 III, 132| És mégis úgy van, uram. Tudom, hogy fönséges hegycsúcs,
480 III, 132| mutogatja a magasból. Azt is tudom, hogy a tót »Háj« szóból
481 III, 132| felelte kelletlenül -, de nem tudom bizonyosan, hogy a Gály
482 III, 136| fehér kötényét, mert nem tudom mit fog képzelni felõlünk.~
483 III, 141| fognak az ügyrõl, de én tudom hogy volt, én ösmerem az
484 III, 144| lett, s hol van most, nem tudom: de ha tudnám, sem mondanám
485 III, 146| bácsi, dehogy.~- Azt én tudom. Nézd hogy süvít a mellem,
486 III, 146| bácsi nem ökör!~- Azt én tudom! - hörögte szemeit bágyadtan
487 III, 148| elmúlt éjjel ablakomba. Tudom, hogy kellemetlen lesz némelyeknek
488 III, 148| de azt az egyet mégis föl tudom fogni, hogyha az apám kezet
489 III, 148| mégiscsak szörnyû vakmerõség. Tudom, megülhetné a kalodát jó
490 III, 148| az azt meg is segíti«.~Tudom, hogy megapprehendálnak,
491 III, 148| savanyodó arccal.~- Mert tudom, a bácsi neve is ott van
492 III, 148| lent, alantabb?~- Ha ezt tudom, nem ittam volna belõle.~-
493 III, 148| kiáltá. - Õ árult el?~- Nem tudom.~Kezét halántékára tapasztá,
494 III, 148| Mert öreg kópé vagyok, tudom, mi tetszik a parasztnak.~
495 III, 148| szégyenszemre, a nép hahotái között. Tudom, megfogadta õ, hogyha mégegyszer
496 III, 148| ideig?~- Bizony magam sem tudom megmondani. Mi újság van
497 III, 148| Eljöttem, itt állok elõtted, tudom, hogy megölhetsz, de azért
498 III, 148| vármegyének, pedig nem igaz. Tudom, hogy a látszat ellenem
499 IV, 1 | Maga csak teszi magát… tudom… érzem.~Hörögtem valamit,
500 IV, 1 | Hörögtem valamit, de nem tudom mit. Halántékomban a vér
1-500 | 501-621 |