Rész, Fejezet

501  IV,  1  |                 mint a haldokló madár.~- Tudom is én! - feleltem tompán. -
502  IV,  1  |                   feleltem tompán. - Oh, tudom is én? De nem, nem! - tört
503  IV,  1  |                 Sehonnan.~Fölkeltem, nem tudom, szóltam-e valamit, vagy
504  IV,  1  |              Azután õ sem emlegette; nem tudom, mi lett belõle, nem kérdeztem,
505  IV,  2  |                ha arra járok, de azt sem tudom, kinek az apái vagytok.~
506  IV,  5  |                lánykái, a Kriska és… nem tudom biz én már hogy hítták a
507  IV,  6  |        legkisebbik, a legcsacskább. - Én tudom, mit szeretne legjobban
508  IV,  7  |               folytatá a királyné.~- Nem tudom, fölség.~- Pedig én azt
509  IV,  12 |               kérdé a nádorispán tõle.~- Tudom bizony. Azért jöttem ide,
510  IV,  13 |              hogy a holt gyermekemet sem tudom eltemettetni. Eresszen,
511  IV,  15 |               lesz megmutatni az õsöket. Tudom, nagy képtár van.~A gróf
512  IV,  16 |           csókolta. Amit Amerikában, nem tudom miért, komolyan vesznek.~
513  IV,  17 |                 dolgom, mióta az eszemet tudom. Hát tudja mit az úr? Tegye
514  IV,  18 |         keveredni a megyeházán. Most sem tudom, miképp virít ki részemre
515  IV,  21 |                botnak. Hiszen csak én is tudom a törvényt.~A fõispán elmosolyodott,
516  IV,  29 |             kovács, hanem a másiknak nem tudom hasznát venni.~- Ej, ej,
517  IV,  30 |                 Tudod, mivel vádolnak?~- Tudom, felség.~- Igaz?~- Azt mondtam,
518  IV,  30 |                Igaz?~- Azt mondtam, hogy tudom, mert igaz.~Mirtha királyné
519  IV,  32 |                higyjék meg (önök, uraim, tudom, el is hiszik), vannak enyhítõ
520  IV,  32 |         nagyságos úr valami kisasszonyt. Tudom, akad elég.~S ezzel a gereblyéjét
521  IV,  33 |             szeretnék behajítani, de nem tudom, melyik szekrénybe dobjam,
522  IV,  41 |                 derék! Hamar széket ide, tudom, nem reggeliztél még. Igaz
523  IV,  41 |                  hogy hová lettek.~- Hát tudom is én! Alkalmasint még most
524  IV,  41 |                point-ja a pikének?~- Nem tudom, mert… - hebegtem zavartan -
525  IV,  41 |                  Elhiszem… hüm! Hanem én tudom a dolgot. Ez a birtok, uram,
526  IV,  43 |              csinálja most a dolgokat?~- Tudom is én! Milyen hivatalt akarsz?~-
527  IV,  43 |        kieregette a kupé ablakon.~Én nem tudom: de úgy gondolom… sõt illendõ
528  IV,  45 |                   s tompán hörögte:~- Ki tudom venni, igenis.~- No, akkor
529  IV,  45 |               nem adom az erdõt, míg nem tudom, mire lészen használandó.~
530  IV,  45 |               emberbarátnak lenni.~- Oh, tudom én azt méltányolni - mondá
531  IV,  45 |                 a bajom az eklézsiákkal; tudom megrohannak, ha templomot
532  IV,  46 |                  Ozmanbegovics.~- Én már tudom, de te mondd ki.~- Nem én.
533  IV,  47 |             fidibuszra gyújtott vele, de tudom, nem nevetett aztán augusztus
534  IV,  47 |                 az angol kormánynak. Nem tudom melyik miniszternek jutott
535  IV,  48 |                   honnan nyerte a nevét. Tudom, hogy érdekelni fogja a
536  IV,  51 |       bizonyítani, hogy kifizette?~- Nem tudom én, galambom, ha a szavamnak
537  IV,  61 |                  a dolgokat.~- Oh kérem, tudom én, mit beszélek. Bejutottam
538  IV,  65 |                frt 78 kr.-ról, akkor nem tudom én miféle paragrafus szerint
539  IV,  68 |           részint a vállfûzõkbe - és mit tudom én még hová.~A mámoros urak,
540  IV,  68 |                   Ne mókázz, kis öregem. Tudom én, ki vagy. Gyere no ide,
541  IV,  69 |                  át ez átalakuláson, nem tudom. Az asszony vette el látásomat?
542  IV,  72 |             bikfalvi Máthé Domokos felé.~Tudom, útközben így elmélkedett
543  IV,  72 |             megvallom, fájt a válás, nem tudom, fájt-e neki is.~De mielõtt
544  IV,  72 |                benne, a végére.~Önöknek, tudom, már az is elég furcsa,
545  IV,  72 |                  Vállat vontam.~- Honnan tudom. Hát csak tudja az ember
546  IV,  73 |             gyanú ez, uram?«~»Bizonyosan tudom, hogy ott van« - vágtam
547  IV,  73 |               van.«~»Kinek a neje?«~»Nem tudom, elnök úr. Lehetett akárkié.«~
548  IV,  77 |                 a divatos humanizmusban.~Tudom, aki e tárcámat idáig olvassa,
549  IV,  77 |                  isten tudhatja.~- Én is tudom. Eljön kend hozzám csõsznek.
550  IV,  80 |              ruhát is pakolja be.) Úgyis tudom, folytonos gyász lesz nekem
551  IV,  82 |                szólt meghatott hangon -, tudom, nem akarod romlásomat.~-
552  IV,  82 |               Már hogy gondolsz olyat.~- Tudom, örök titokban tartod ezt
553  IV,  84 |             könnyebben érek haza!~De nem tudom, megismerte volna-e, ha
554  IV,  84 |                   azt sejtem, de azt nem tudom, hogy hol lakik.~Egy idõ
555  IV,  85 |         debreceni emberek föltámadnának, tudom, hogy az ördög mûvének tartanák,
556  IV,  86 |                 mit szándékozol tenni?~- Tudom is én. Éppen téged akartalak
557  IV,  87 |                  azelõtt.~Istenem, mirõl tudom meg a világ folyását? Ha
558  IV,  89 |           emberért jöttünk könyörögni.~- Tudom, tudom. Hát mit akarnak?~-
559  IV,  89 |             jöttünk könyörögni.~- Tudom, tudom. Hát mit akarnak?~- Hogy
560  IV,  91 |                  Tudod, miért jöttünk?~- Tudom. Tarokkozni akartok.~- Nem
561  IV,  91 |                már mit csináljunk?~- Nem tudom én, kérem alássan.~- Menjen,
562  IV,  91 |         tekintetes uram.~- Azt én jobban tudom, gyõzzük-e vagy nem gyõzzük.
563  IV,  92 |                Hát tudja mit, ha már nem tudom lebeszélni, akkor legalább
564  IV,  92 |             azután bekerültem, magam sem tudom, hogy, a »kórházba«. Mikor
565  IV,  95 |                 felolvasáson. Hát nem is tudom elképzelni, hogy másvalaki
566  IV,  95 |                  a dominót? No, már most tudom, mihez tartsam magamat.
567  IV,  95 |          magamnak is van egy kisfiam, én tudom, mi az, ha szeretjük, ha
568  IV,  95 |                  titkot.~…Azazhogy én is tudom, de ha az asszony nem akarja,
569  IV,  97 |                   és vigyen haza; otthon tudom megfizeti édesanyám a fáradságát.~-
570  IV,  97 |         költötted?~- Nem emlékszem.~- Én tudom - vágott közbe Szeniczey
571  IV,  97 |                 lett Török György?~- Nem tudom.~- Te voltál vele azon a
572  IV,  97 |                 bizonyíthatod ezt?~- Nem tudom bizonyítani, mert sok embert
573  IV,  98 |                szemtelenséggel.~- Nem is tudom, hol van a kulcsa. De biztosíthatom
574  IV,  98 |             semmit sem hallottunk.~- Nem tudom én azt elmondani, hanem
575  IV,  98 |                tõlem életemben.~Mert jól tudom, hogy egy bírósági végrehajtónak
576  IV,  99 |                ördögöt csináljunk?~- Nem tudom én, uram. Ha beljebb megyünk,
577  IV,  100|                  stafírungot sem hozott… Tudom, egy jó szoknya nincs rajta.
578  IV,  101|             szalmaözvegyeskedni. (Nem is tudom, miért nevezik szalmának,
579  IV,  101|               Anyádnak küldözöd a pénzt. Tudom már, hova lett az órád,
580  IV,  101|                  árverezik Majornokot.~- Tudom. De szolgabíró azért megmaradhat.~
581  IV,  101|                  némi formátlanságok. Én tudom ezeket, mert a fiam az írnoka.
582  IV,  101|                húzódozott Balics uram.~- Tudom - ravaszkodék ez -, mondta
583  IV,  105|          elvezetlek oda.~- Lehetetlen.~- Tudom, hogy meg akarod interjuvolni.~-
584  IV,  105|              Urak várnak reád odakünn.~- Tudom, az Eötvös Károly meg az
585  IV,  108|           gondolom meg, ha egyet mondok, tudom, hogy a fejemmel játszom,
586  IV,  108|                   ha beszélek, de azt is tudom, hogy a lelkemet játszom
587  IV,  109|                írásba, hadd küldjük fel. Tudom, megörül neki a miniszter.
588  IV,  111|                  volt a tányérozó, s nem tudom, ráfogás-e vagy valóban
589  IV,  112|               Szádvárt és Krasznahorkát. Tudom, megörült nekik a király,
590  IV,  115|                  már most mi lesz?~- Nem tudom én, kérem alássan. Most
591  IV,  121|              keresgélünk, Herke Janit.~- Tudom, szegényt. Szerencsétlenül
592  IV,  121|                 kerestelek meg, János?~- Tudom. A miniszter küldött el
593  IV,  122|           behányva eltorlaszoljátok, nem tudom, mibõl isztok aztán a nagy
594  IV,  124|                Rossz nap volt az. Nem is tudom már, melyik volt. A képviselõház
595  IV,  125|                mint nekünk?~- Bizony nem tudom én, édes fiam.~- Meg kellene
596  IV,  126|       kiszolgáltatott a fõbírónak.~- Hát tudom is én, mi volt az írásban -
597  IV,  126|                 mellére ütve -, a pálcát tudom forgatni.~S kevélyen meglóbázta
598  IV,  127|        kedvetlenül kihúzott kardnak, jól tudom, úgyis tompa az éle.~Ellátta
599  IV,  127|                közöm hozzá. Elég, ha azt tudom, fáradt vagy-e vagy éhes?~-
600  IV,  127|                 a gazdájával, bizony nem tudom én, mi lett volna.~Egy negyedóráig
601  IV,  131|                  az örökvárosban, de nem tudom, hogy elég volt-e? Minden
602  IV,  131|                  a népéletet, nagyon jól tudom, hogy a hit a makacs lelkek
603  IV,  137|               képpel. - Akkor hát nem is tudom. Átadtam a pénzt a postamesternek,
604  IV,  140|               foglalva mind. Most persze tudom már, hogy az előszezonban
605  IV,  143|             meghallgatni, s azt én el is tudom mondani.~A hatvanas évek
606  IV,  146|                  hozta a törvényt?~- Nem tudom, ki hozta, de arra a hitet
607  IV,  146|                kiáltott fel. - Ha én ezt tudom. Mennyi pénzt pocsékoltam
608  IV,  146|                neki valamit, szegénynek. Tudom, nehezen várja.~Másnap a
609  IV,  147|          fiacskám. Hiszen én csak jobban tudom. Én vagyok a választási
610  IV,  148|                 menni.~- Hiszen én is el tudom már sütni a puskát.~- De
611  IV,  148|       lelkesedéstõl.~- Most már legalább tudom, miért tûrök. Most már egy
612  IV,  151|                 s egész tárgyilagosan el tudom mondani a betegségemet,
613  IV,  151|             különös ez! Se az elejét nem tudom, se a végét, mint a karikagyûrûnek,
614  IV,  151|                 szólt biztatólag.~(De én tudom, hogy ez a kívánság nem
615  IV,  152|            függesztve:~- Hol, mikor? Nem tudom, apa. Azt gondolom, hogy
616  IV,  152|             miért tartották okosnak? Hát tudom is én! Néha az ilyesmit
617  IV,  152|                  de tüstént, mert…~- Nem tudom - nyöszörögte az öreg írnok.~
618  IV,  152|             hazafelé siettem. Miért? Hát tudom is én miért. Csak úgy. Hazamentem,
619  IV,  152|               bécsi katonatiszttel). Nem tudom, mit varrt az asszony, de
620  IV,  152|             Kalanda.~- Kik?~- Bizony nem tudom.~- Ejnye, meg kellett volna
621  IV,  152|                komolyan hallgatja, pedig tudom, õ is nevethetnék.~Hát úgy