1-500 | 501-612
Rész, Fejezet
1 1, 1 | Midõn egy nap az urasági leveleket
2 1, 1 | futott a küzdelem helyére, midõn egy nõi sikoltást hallott.~
3 1, 1 | kiegyenesedett, mint olyan ember, aki midõn a halál torkában véli magát,
4 1, 2 | a cselt használta, hogy midõn Feri már éppen a foganatosításhoz
5 1, 2 | Estefelé volt már az idõ, midõn az ominózus bárka Csernavodára
6 1, 2 | megvigasztalni Stofi urat, midõn a kunyhó ajtaja megnyílt
7 1, 2 | egy kopott dívány.~Feri midõn hazaért, leszedte ágyáról
8 1, 2 | iratait rendezte a hivatalban, midõn valaki rányitja az ajtót.
9 1, 3 | jégre.~Fiatalabb korában, midõn még a mézesheteket élvezte
10 1, 3 | azt mondanám, hogy Péter, midõn a halottat megpillantá az
11 1, 3 | kimondom az igazat, hogy midõn Péter egy tekintetet vetett
12 1, 3 | foganatja, mert harmadnapra, midõn ott pipáztam az egyház lépcsõzetén,
13 1, 3 | képzelhetni mennyire csodálkozott, midõn Fodros Marciról megtudta,
14 1, 3 | meglepetést õ is osztá, midõn a komornyik báró Csontlaky
15 1, 4 | emberek!«~»Avagy logika az, ha midõn meglátja az ember maga mellett
16 1, 4 | öregeknél is jelentkezik, midõn egyszerre csak üresnek kezdi
17 1, 4 | tükrözõdött, mint minõ az anyáé, midõn csecsemõje mosolyát lesi,
18 1, 4 | a két fiatalra nehezült, midõn elõször álltak szemközt -
19 1, 4 | be s megfogta neje kezét, midõn az éppen a legügyesebb lépéseket
20 1, 4 | percben veszté el életét, midõn újat adott a kis Miklóskán.
21 1, 4 | volt szüksége szegénynek!), midõn egyszer az apa csak nem
22 1, 4 | fenekérõl, hogy elrántsa fiát, midõn éppen feléje nyúl a leánynak…~
23 1, 4 | éppen lefektetni akarta, midõn Erzsike sugár alakja megjelent
24 1, 4 | magam voltam az öreg urral, midõn rosszul lett, - szólt az
25 1, 4 | nyöszörgésre erõltette nyelvét; midõn odanéztek, valami fenyegetõ
26 1, 4 | Egy meghajló liliom most, midõn azt mondta: »engedelmeskedem
27 1, 4 | nem sietett »elsöpörni«, midõn csak egy elrebegett »igen«-
28 1, 4 | de nem vélünk csalódni, midõn állítjuk, hogy állapota
29 1, 5 | büszkén lógázta fejét ide-oda, midõn a »Két rozmarin« utca szögletén
30 1, 5 | lépésnyire az érdemes úr, midõn egy ismerõs utána jövõ szakácsné
31 1, 6 | emberek.~Avagy logika az, ha midõn meglátja az ember maga mellett
32 1, 7 | emberek!«~»Avagy logika az, ha midõn az ember meglátja maga mellett
33 1, 8 | öregeknél is jelentkezik, midõn egyszerre üresnek kezdi
34 1, 8 | árverési végrehajtáson, midõn hiába folyamodott annak
35 1, 8 | Fércz Márton uram szívügyei, midõn egy napon az »Arany Oroszlány«
36 1, 8 | Mindenki elcsodálkozott, midõn Fércz Márton uram oda belépett,
37 1, 8 | künn pipázott a tornácon, midõn amice Lupcsek a ház elé
38 1, 8 | be s megfogta neje kezét, midõn az éppen a legügyesebben
39 1, 8 | percben veszté el életét, midõn újat adott a kis Miklóskának.
40 1, 8 | volt szüksége szegénynek!) midõn egyszer az apa csak nem
41 1, 8 | vette s távozni készült, midõn Vilma sugár alakja megjelent
42 1, 9 | költészet is visszatért rájuk.~Midõn az uralkodó nemsokára ezen
43 1, 9 | úr nagyon csodálkozott, midõn egy félóra múlva elküldte
44 1, 9 | a közbiztonság.~Egyszer, midõn összes pandúrjait küldé
45 1, 9 | zsebébõl villámhirtelen, s midõn a füst eloszlott, s a rabló
46 1, 9 | megkettõzött sebességgel, de midõn a véres folthoz ér, egyszerre
47 1, 9 | elkalandozott nyúl után, s midõn közel ér a kutyához, el
48 1, 9 | büszkévé tette Kléner urat, midõn a Teléry kastély udvarán
49 1, 9 | szinte puskát vett magához, s midõn Mihály úrfival mellettem
50 1, 9 | nyugtalankodni kezdtem már, midõn a borzalmas esemény híre
51 1, 9 | válaszolni akar Krupicseknek, midõn Kléner úr felkiált, valamely
52 1, 9 | egy fejjel lett magasabb, midõn e magasztos szavakat mondá,
53 1, 9 | meg rajta, hogy az imént, midõn étkezési kombinációkkal
54 1, 9 | akkor ért Boriska közelébe, midõn ezek a fontos dolgok foglalkoztatták
55 1, 9 | Oh, az irtóztató volt, midõn feleletemet várva, rám nézett
56 1, 9 | hiszem, igen. Kezet csókolt, midõn távozott, s gyámatyám beszéli,
57 1, 9 | gyámatyám beszéli, hogy midõn a kocsihoz kísérte, mosolyogva
58 1, 9 | Szirupka súgva Kamutihoz, midõn lefeküdni készültek - ez
59 1, 9 | teremben ültünk együtt, midõn így szólott:~- Miska! egy
60 1, 9 | Sokáig elbeszélgettünk. Midõn hazaértem, már otthon várt
61 1, 9 | megelégedettnek, mint ma, midõn rám nézett. Oh, ez a vidámság
62 1, 9 | meg húsz-harminc lépéssel, midõn egyszerre megállt, hátranézett
63 1, 9 | tények: õ azt tette, hogy midõn én a lánc egyik oldalán
64 1, 9 | ki tudja mily szándékkal, midõn szemei önre estek, s mint
65 1, 9 | költészet is visszatért rájuk.~Midõn az uralkodó, ezen kázus
66 1, 9 | úr nagyon csodálkozott, midõn alig félóra múlva íme mind
67 1, 9 | a közbiztonság.~Egyszer, midõn összes pandúrjait küldé
68 1, 9 | ki a zsebébõl hirtelen, s midõn a füst eloszlott, s a rabló
69 1, 9 | Éppen az estét harangozták, midõn a falu szélére értek az
70 1, 9 | tesz, s mindig megbán), midõn egy picike ember sompolygott
71 1, 10 | a faágy letörne alatta), midõn egyszerre csak felverte
72 1, 11 | most már kit fogjon el, midõn a nagyságos fõbíró úr is (
73 1, 12 | Dobos bácsi, mint Scipio, ki midõn átevezett a tengeren Afrikába,
74 1, 12 | mendegélnek, hogy egyszer csak, midõn Hadházról kigurult a nehéz
75 1, 12 | felette finom elmeélt tanúsít, midõn egy tudós után egy tudatlantól
76 1, 12 | Alig aludott egy órát, midõn egyszerre arra riadt fel
77 1, 12 | Alig lehetett ráösmerni, midõn visszatért ismét; takaros
78 1, 12 | már mentve hittem magamat, midõn borzadva látom, hogy a túlsó
79 1, 12 | kifizetni a mulatság költségeit, midõn maga Veres hozta elõ:~-
80 1, 12 | egészen lemondott a reményrõl, midõn a hajóhídnál egyszerre örömkiáltásban
81 1, 12 | eresztett perorációkat, midõn élénk zsivaj keletkezék
82 1, 12 | és a debreceni urakkal, midõn a két Verest bebocsátották.~
83 1, 13 | selyempapírba takargatott zsuzsuval, midõn Mliniczkyvel találkozott,
84 1, 13 | annyiszor lealacsonyított, midõn tanítványait ökröknek nevezte,
85 1, 13 | Báró úr - szólt Druzsba, midõn magukra maradtak - vezessen
86 1, 13 | egy percig ezeket olvasni, midõn egyszerre csak megszólal,
87 1, 13 | fejét tenyerébe hajtva, midõn megkondult a kastély tornyában
88 1, 14 | csodaszép kertjének ékességeit s midõn Balduin elõadta, hogy voltaképpen
89 1, 14 | bûbájos méla csendjével, midõn a falombok mozdulatlanok,
90 1, 14 | rongyosabb lett ruhája, saruja, midõn végre egy délután Veronába
91 1, 14 | kendõt kötözgette a szemére, midõn lihegve tör magának utat
92 1, 14 | minden kezdett már elmosódni, midõn egy estefelé a tengerparton,
93 1, 14 | belekerülnek a Pesti Hirlapba), midõn kétségbeesett sikoltást,
94 1, 14 | látcsöveket tokjaikba - midõn egy drabális, kuszált hajú,
95 1, 15 | babona.~Kinizsi Pál uram, midõn Gyõr felé húzódnék hadaival
96 1, 15 | prímást Budára, múlt év õszén, midõn felséged látogatását kívánta.
97 1, 15 | prímást, mint környezetét, midõn Kelemen kanonok teljhatalommal
98 1, 15 | villámcsapás - folytatá Fulvio -, midõn leérkezett a királyi rendelet,
99 1, 17 | Kaszperek miatt.«~Mlaczkó pedig, midõn hozná vállán a Szent-Mihály
100 1, 17 | nevetséges és félszeg dolog! Midõn a szép május hozza a maga
101 1, 17 | Emerentia, - hörgé álmában, midõn Strang megrázta - ne legyeskedj
102 1, 18 | járt az esze ilyenkor - midõn ilyen nagy ostobaságot böffentett
103 1, 20 | érintette tehát egy este, midõn Bilinszky nagybácsi fizetett
104 1, 20 | meglódult az egész vagonkígyó, midõn ki akart ugrani, de az ajtó
105 1, 20 | akart ülni az Erzsike is, midõn egyszerre megütközés vibrált
106 1, 21 | zörrentette meg a bokrokat, midõn a Tóbiás-féle akol-romoknál,
107 1, 23 | most is, hosszú évek múlva, midõn úgyszólván könyvek közt
108 1, 23 | messzirõl lesve a kellõ percet, midõn megszólíthatom szegény epedõ
109 1, 23 | Pokolba a morvával ilyenkor, midõn ilyen szerencsétlenség ér
110 1, 23 | aprított volt a konyhában, midõn az ura köhögési rohamát
111 1, 23 | szorongatták szívemet vasárnap, midõn a kész kötelezvénnyel ismét
112 1, 23 | csak még kívülrõl egyszer, midõn néhány nap múlva erre vitt
113 1, 23 | bozótok, cserjék között, midõn egy hang csendült meg a
114 1, 23 | tette az egész úton, kivált midõn átkelve a Nesztén, újra
115 1, 23 | júliusi vizsga után is, midõn ismét hazautaztam.~Persze,
116 1, 23 | Gállék kapuja elõtt pedig, midõn megálltunk, megvörösödött
117 1, 23 | egész keresztyén gyülekezet, midõn végre az imádságra került
118 1, 23 | mellett a juhnyáj bégetése, midõn egyszerre csak összerezzent
119 1, 23 | bezzeg elhalt a mosolygás, midõn négy nap múlva megérkezett
120 1, 25 | a vén kecskének, másnap, midõn a párbaj után (a gróf kapott
121 1, 25 | szerszámozta a lovakat a kocsis, midõn egyszerre felhangzott a
122 1, 25 | forintot a gimnáziumra, illik, midõn elõször lészen a városba
123 1, 25 | ideáit kezdé fejtegetni, midõn egyszerre csak besompolyog
124 1, 25 | ráváró barátai felé sietett, midõn eléje áll Szabó Pál uram,
125 1, 25 | úr a választások elõtt, midõn a szerencsi indóházban összejöttünk.
126 1, 26 | szabót faragott belõle, hogy midõn aztán ide a városba telepedék,
127 1, 27 | tekintett álmélkodva hátra, midõn szokatlanul messzirõl látszott
128 1, 27 | fájdalmasan nézegeté azt, midõn tüle késõbb meg kelle válnia.~
129 1, 27 | Alig tett egy-két lépést, midõn meghorkant a paripa és megállott.
130 1, 27 | szólt Krúdy, útjába lépve, midõn látta, hogy a báró ezzel
131 1, 28 | sorsüldözött halandóknak is, midõn a szerencse istenasszonya
132 1, 28 | sem helyezkedett rajta, midõn lódobogás hangzott fel a
133 1, 31 | nem rohan a bányához, de midõn készülõdni kezdett, nem
134 1, 31 | széléig sem jutottam el, midõn egy rettenetes tompa zuhanás
135 1, 32 | végigsiklott a korhadozó palánkon, midõn alól, egy deszkarepedésen
136 1, 32 | egy legközelebbi reggelen, midõn benyitott ura szobájába,
137 1, 32 | gyöngélkedni kezdett, s midõn a kerületi orvos azt ajánlotta
138 1, 32 | háziúr dohányát vágta föl, midõn kocsizörgés hallatszott
139 1, 33 | a táncosával keringett, midõn mellette suhant el Liszkayné.
140 1, 35 | szántóföldön keresztül, midõn valami fényes dolog csillant
141 II, 1 | Péter és Mariska között, midõn Márton uram egy napon ezüst
142 II, 1 | érzelmétõl és az elfogódástól, midõn életében elõször átlépte
143 II, 1 | hátat, s kifelé sietett, midõn a szomorú ember megragadta
144 II, 2 | földre éppen abban a percben, midõn burnótszelencéjébõl akart
145 II, 3 | ment egy kis büszkeségtõl, midõn azt szokta mondani:~- Én
146 II, 3 | van. Palkó fejet csóvál, midõn erre azt feleli: »igenis
147 II, 3 | bajunk támadt ma.~Éjfél volt, midõn a barogi kastély külsõ kapujához
148 II, 3 | elfojtott, félénk hangon, midõn Pál lefelé lépegetett.~-
149 II, 3 | Mennyire meg volt lepve, midõn az ajtó kinyílt. Nem volt
150 II, 3 | Aladár lábai legyökereztek, midõn körültekintett.~...A szoba
151 II, 3 | mennyire meg voltam lepve, midõn Vilmát mint feleségét mutatta
152 II, 4 | Pompásan adta szerepét. Midõn az elõkelõ fiatalúr az utóbbi
153 II, 4 | Borzasztó!~Legelsõ dolga volt, midõn magához tért, egy megvetõ,
154 II, 4 | és a víg beszéd mellett, midõn javában mulatnánk, egy köpenybe
155 II, 4 | odahaza. Búcsúzás közben, midõn kezet szorítottunk, szétvált
156 II, 7 | suttogás fog keletkezni másnap, midõn a nagygyûlési terembe lép
157 II, 7 | úszó öregnek, hogy egyszer, midõn a miatyánkot morogta, az »
158 II, 7 | egyszer a fõispáni ebéden, midõn valaki a fõispánért ivott
159 II, 7 | keresztül s ravaszul mosolygott, midõn látta, hogy az asztalon
160 II, 7 | éppen abban a pillanatban, midõn Mády a másik lábát húzta
161 II, 7 | pozíciót kell foglalnia: midõn Kelemen zörögni kezdett
162 II, 7 | gyilkosságot gyanított, midõn leánya felelete helyett
163 II, 11 | két lámpát a homlokzatnál.~Midõn éppen le akart menni a széles
164 II, 11 | Szokott ön vívni?~- Szoktam, midõn logaritmusokkal megostromolom
165 II, 11 | merülve a térképrajzolásban, midõn egyszerre nyílt az ajtó
166 II, 13 | járt szobájában fel s alá, midõn az ajtó megnyílt, s azon
167 II, 13 | dicsõnek halála nagy. A hattyú, midõn végezni készül élte napjait,
168 II, 13 | koszorúja mûvinek. A tûzhegy, midõn megszüntetni készül okádásait,
169 II, 13 | palotában rendezett szállására. Midõn elváltak, a császár azt
170 II, 13 | törekvés égett kebelében, midõn messze az édes hazától,
171 II, 13 | nyugtalanságát a Piso esküje; midõn értesült róla, nyugodt lélekkel
172 II, 13 | hangzottak az eskü szavai, midõn Gordian, aki Pisóval tanácskozván
173 II, 13 | Öröme szerfelett volt, midõn Gordiant - kitõl újságot
174 II, 14 | négy óra lehetett délután, midõn végre kifizetvén a keserû
175 II, 14 | hogy minõ boldog lesz, midõn egy nemzet fogja tisztelni,
176 II, 16 | tekintélyének; azért történt, hogy midõn a maga elé kiterített »Pesti
177 II, 17 | könnyû volt az irigységnek, s midõn már egyszer be volt lopódzva,
178 II, 17 | megtisztelt egyéniséget, midõn odakint egyszerre megeredt
179 II, 17 | félelmem tetõpontra hágott, midõn közelgõ szekérzörgés hangzott
180 II, 19 | szorosan azon idõpontban, midõn feketekávéját szürcsöli,
181 II, 20 | versenyezhet abban a percben, midõn érdekes pletykát veendõ
182 II, 20 | össze.~Már esti hat óra, midõn végre nagy elégedetten elhagyja
183 II, 21 | szemtõl szembe gyönyörködjék, midõn az a pénzhiányt észreveszi.~
184 II, 21 | már aggódni kezdett. Most, midõn megpillantá, lármás örömre
185 II, 22 | kérdé Judit asszony, midõn az istállóból látta kilépni.~
186 II, 24 | székváros társadalmi köreit, midõn egy napon a törpe Kapross
187 II, 24 | az a különös eset, hogy midõn a fõispán úr lerándult a
188 II, 24 | Nem is tette meg, hanem midõn Aladár s menyasszonya távoztak,
189 II, 25 | minden csínja-bínjába. S midõn egy ízben az írói körben
190 II, 25 | Kilenc felé járt az idõ, midõn végre Komócsy bátyánk kimondta
191 II, 25 | már jó darabot haladtam, midõn szerencsére - mert koromsötét
192 II, 25 | megdöbbenéssel léptem be szobájába, midõn a hajdú beeresztett! Szívem
193 II, 26 | köhögési rohamba esett, midõn megszagolta Ilonka veszedelmes
194 II, 26 | a rosszra, mint a jóra - midõn egy napon a következõ esemény
195 II, 26 | húzódva, lesi a pillanatot, midõn a gyanútlanul ott cirkáló
196 II, 26 | jõ.~Ilonka azon percben, midõn kezét kinyújtotta, hogy
197 II, 26 | reménye dagasztá szívét, midõn egyszerre nagyot reccsen
198 II, 26 | tekintetes úr atyai öröme, midõn Ilonkát életben megtalálta
199 II, 29 | méltóságosan csengett az ajkaikról, midõn mindenre azt mondták »ez
200 II, 29 | csalódás keserûségével, midõn a ruhát ráadja mamája.~-
201 II, 30 | tûnnek fel, mint vádolói.~Midõn végre berobogott a kocsi
202 II, 31 | maradványának kellene azt tartanunk, midõn is aztán vagy valami bálványt,
203 II, 32 | ügyvédhez panaszát elõadni. Midõn azt körülményesen elmondta
204 II, 32 | LÁTOGATÁSA DEÁK FERENCNÉL~Bittó, midõn a múlt napokban a miniszteri
205 II, 33 | jobboldallal szavazott, és midõn a jobboldalon ül, a baloldallal
206 II, 33 | lépdelt a szószék felé, midõn a kántor hangja megcsúszott
207 II, 33 | akkor érte el tetõpontját, midõn egy széna- és csalánból
208 II, 33 | nagy lármát nem hallott. Midõn azonban az ózdi vasgyárba
209 II, 33 | JÓ ADOMA A KÖZELMÚLTBÓL~Midõn Mária Valéria fõhercegnõnek
210 II, 33 | dohánylevelet mutattak fel elõtte, s midõn erre is csak bámult, az
211 II, 33 | oldala mellett.~Egy napon, midõn javában dolgozott, egy bõbeszédû
212 II, 33 | elvitte a körbe, honnan midõn egyik fiatal barátjával
213 II, 33 | megakadt s szíve megszorult, midõn J. kisasszonyt, egy külvárosi
214 II, 33 | hangjegyeket forgatá, és midõn a leányka távozott a táncterembõl,
215 II, 33 | Saját férjét kapta rajta, midõn ez a konyhapénzbõl négy
216 II, 33 | bormaradékok felhörpentését. Midõn tehát az öreg Johann mellényén
217 II, 33 | szomorúan állt a folyosón, midõn a nagyherceg véletlenül
218 II, 33 | 53. A DRÁMAÍRÓK GYOMRA~Midõn a fiatal Dumas elsõ darabját
219 II, 34 | olyannyira megijedt, hogy midõn magához tért és a kis nyúl
220 II, 34 | kegyetlenséget leírom.~Reggel, midõn eszméletem megjött - midõn
221 II, 34 | midõn eszméletem megjött - midõn az éjjeli dorbézolás gõzét
222 II, 34 | Cirógatásom tovább folytattam, s midõn haza készültem, a macska
223 II, 34 | óvatossággal szereztem meg. Midõn mindennel rendben valék,
224 II, 34 | leírni, melyet éreztem, midõn a macskát nem találtam.
225 II, 35 | Nem tévedhettem tehát, midõn azt tettem föl, hogy ön
226 II, 35 | csendõr sietett a házba. Midõn beléptek, a kiáltás már
227 II, 35 | kiáltás már akkor megszûnt, de midõn a belépõk az elsõ lépcsõzeten
228 II, 35 | korom volt észrevehetõ, és midõn ott vizsgálódtak, - iszonyú
229 II, 35 | Amsterdamban született. Midõn a kiáltás hallatszott, a
230 II, 35 | sokat beszéltünk e tényrõl, midõn én egy ízben elõhoztam neki.~-
231 II, 35 | hallottak a lépcsõkön, s midõn betörtek a lakásba, ott
232 II, 35 | éreztem magamon elvonulni, midõn Dupin hozzám e kérdést intézte.~-
233 II, 35 | lap, melybe már tegnap, midõn ön mellõl egy laphirdetési
234 II, 35 | nagyrészt ismét visszanyeré, midõn Dupin e szavakat mondá,
235 II, 35 | volt az állatot eladni.~Midõn egy éjjel, vagyis a gyilkosság
236 II, 35 | is ezen eszközhöz nyúlt. Midõn az állat a korbácsot meglátta,
237 II, 35 | jóformán elhagyottak voltak, midõn körülbelül reggeli 3 óra
238 II, 35 | állva taszíttatott vissza, midõn õ a szobába ugrott.~Erre
239 II, 35 | föl lehet mászni, azonban midõn az ablak magasságáig érkezett,
240 II, 35 | kövezetre rogyott. Ekkor volt, midõn az iszonyú kiáltás hangzott
241 II, 35 | szélnek tulajdoníthatták.~Midõn a matróz a szobába látott,
242 II, 35 | fejjel dobta ki az ablakon. Midõn a majom csonkított terhével
243 II, 36 | átallottak forradalmat csinálni, midõn a sör árát a korcsmárosok
244 II, 36 | bámulatos hidegvérrel -, midõn így s nem másképp kell cselekedni.
245 II, 36 | siettem a rendõrségi épületbe, midõn utam a Kék Hering kávéház
246 II, 36 | kávéházat s elpirultam, midõn Viellent úr így szólt hozzám:
247 II, 36 | kártyaasztalhoz ül ilyenkor, midõn egyrészt oly fontos megbizatást
248 II, 36 | megbizatást vállal el, s midõn másrészt oly nagy összeg
249 II, 36 | hangon - helyesen teszek-e, midõn a halált választom a gyalázat
250 II, 36 | barátomra még ráerõszakolni is, midõn becsületérõl és életérõl
251 II, 36 | mennyire igazad volt ma este, midõn a takarékosságról beszéltél,
252 II, 36 | végezheté be szavait Károly, midõn Harry belépett, mégpedig
253 II, 36 | kivel az utcán találkozott, midõn az éppen a rendõrségtõl
254 II, 36 | óhajtásunknak adtál kifejezést, midõn a derék Dicket testvérünkké
255 II, 37 | látott a tisztításukhoz, midõn Kati, ki szorgalmasan figyelt
256 II, 38 | kiáltá Margit lázas dühhel, midõn már messze voltak. - Papa,
257 II, 38 | hogy õ szökik meg a házból, midõn Vilmában volt annyi méltóság,
258 II, 38 | kétségbeesésbe ment át, midõn megtudta, hogy a báró megígérte,
259 II, 38 | sóhajtott fel kis szobájában, midõn este lefeküdni ment - miért
260 II, 38 | teljesen el volt fogódva, midõn az ajándékkal, a tárcába
261 II, 38 | is csak nekik lehettek!~Midõn Potymándy egy napon Bécsbe
262 II, 38 | s néha nagyot sóhajtott. Midõn már a gyermekek lefeküdtek,
263 II, 39 | önmagát leleményességben, midõn fegyvert választott. Egy
264 II, 40 | kitétetett, s kevésvártatva, midõn még a feketekávénál ültek,
265 II, 40 | agglegényt az utóbbi napokban, midõn Mari 18-ik születésnapja
266 II, 40 | édes titok nyilvánítására, midõn még két sorsosa aludt.~A
267 II, 41 | olvasó ezerfélét gondol, midõn tárcám címét olvassa: azt
268 II, 41 | történt, hogy egy hétköznap, midõn éppen doktor barátomnál
269 II, 43 | tanítványával nem bír eligazodni, midõn jó oldalaikat összehasonlítva,
270 II, 43 | oroszlányról beszélt javában, midõn a gróf belevág: Mondd meg,
271 II, 43 | falubeli leánykák szokták. Midõn a múlt hetekben megjött
272 II, 43 | napja és legnagyobb diadala, midõn azt látja, hogy tanítványai
273 II, 45 | hideg volt másnap reggel, midõn ajtaján erõs, durva kopogás
274 II, 45 | Jó sokáig utazhattak már, midõn a kísérõ tiszt egy állomáson
275 II, 45 | állapotba esett s alig érezte, midõn egy helyen végre leemelték
276 II, 45 | eszméletét vette.~--------------~Midõn végre magához tér, szemköteléke
277 II, 45 | neki s némán öleltem össze, midõn kijelenté, hogy a zarskoje-seloi
278 II, 45 | pillanatot is meghozta az idõ, midõn Zarskoje Selóba utaztunk,
279 II, 45 | Selóba utaztunk, s azt is, midõn oda megérkeztünk.~A második
280 II, 45 | múlhatott el ez álmodozásban, midõn egyszerre behunyta szempilláit,
281 II, 45 | vadállat, mint a hím oroszlány, midõn párját lelövik mellõle.
282 II, 45 | közt: ebéd után azonban, midõn Flintoff a pipájára gyújtott,
283 II, 45 | saját kezeivel kötözgeté.~Midõn a derék Flintoffot elhagytam,
284 II, 45 | szerencsétlenség történt akkor is, midõn én ott idõztem: A helyõrség
285 II, 48 | fiam - mondja lehangoltan, midõn a sok veszõdséggel végzett
286 II, 48 | alapítottak a mulyadiak.~*~Midõn a tizenöt év utolsó napja
287 II, 49 | hittem, hogy boldogulni fog, midõn egyszerre kilyukadt belõle
288 II, 49 | belõle a magyar erkölcs.~Midõn már a csekély kezdetbõl
289 II, 51 | mennyire nõtt csodálkozása, midõn látta, hogy Lamiel úr nem
290 II, 51 | búcsút az egyik világrésznek, midõn a másikba költözik. Még
291 II, 51 | még abban a percben is, midõn apró, formás lábacskája
292 II, 51 | az ebédnél, tegnapelõtt, midõn a lépcsõzetnél találkoztunk,
293 II, 52 | Nellim-Nellim? - kérdém egy estén, midõn mindnyájan összegyûlve a
294 II, 54 | nagyszerû küzdelmei alkalmából, midõn látja a világ, hogy mily
295 II, 54 | felnyitni.~De mennyire elbámult, midõn az ajtót nyitva találta.
296 II, 54 | telve volt a tarisznya, midõn nesz hallatszék s a közeledõ
297 II, 55 | barátot elfogott az utcán s midõn a bíró kérdõre vonta emiatt,
298 II, 57 | s mintegy tíz év elõtt midõn befolyásával Jimet a Kledy
299 II, 57 | szabatosan fejezem ki magam, midõn egyszerûen azt mondom: a
300 II, 58 | vasárnaponkint délután, midõn a falubeliek kiülnek a házak
301 II, 59 | Másnap reggel, midõn Mari felkelt, hogy a marquisnõ
302 II, 60 | például vasárnap délelõtt, midõn ünneplõ ruhácskájába öltözve,
303 II, 60 | föllépésre, s épp azon percben, midõn történetünk kezdõdik, hagyá
304 II, 60 | olyan közel az iszonyú perc, midõn kizárják innen, hova annyi
305 II, 60 | Már-már belépett rajta, midõn fogyni érezte bátorságát,
306 II, 60 | halad pár lépést elõre, midõn a vele szemben levõ oszlopcsarnokból
307 II, 60 | Károly - szólt a leány, midõn az ifjút megpillantotta -,
308 II, 60 | Már délfelé járt az idõ, midõn végre aztán nagy lihegve
309 II, 61 | kénytelen a bal lábát, - midõn az orvos egész tövétõl metszé,
310 II, 62 | aztán Ivanovics Iván úr, midõn nehány hét múlva Szentpétervárra
311 II, 63 | Kranzer Amália asszonyság, midõn már az egyik lábát, mely
312 II, 63 | vele.~Egy olyan alkalommal, midõn Laci veszekedés közben Pistára
313 II, 63 | uraskodáshoz szokott dandy, midõn az ajtón kopogás hallatszék,
314 II, 64 | tulajdonság oly idõszakban, midõn az egész társadalom az önzésnek
315 II, 65 | francia forradalom idejébõl -~Midõn 1789-ben a forradalom kitörésének
316 II, 65 | visszanyerte eszméletét.~Midõn felnyitá szemeit s kérdõleg
317 II, 65 | alig lépte át a küszöböt, midõn a megsebzett órást vérrel
318 II, 65 | Bella az órás nejévé lett.~Midõn Bernadotte errõl értesült,
319 II, 65 | tót munkásokat nógatta. Midõn a hintó berobogott, hátra
320 II, 65 | nézték, mi fog történni, midõn Laci úr végre visszanyerte
321 II, 66 | erdõbõl ki bírt volna jutni.~Midõn végre mégis kiért az erdõbõl,
322 II, 66 | köd annál sûrûbb lett, s midõn a falu elsõ házaihoz ért,
323 II, 66 | Éppen azt gondolta Pali, midõn az erdész lakában egyszerre
324 II, 66 | új hazában üdvözlik. - De midõn az sok órán át így ment
325 II, 66 | Nemtõk - szólt az angyal midõn látta, hogy Pali csak egyre
326 II, 66 | egyelõre felfogadni. De midõn idõvel látta, hogy Pali
327 II, 67 | a virágcserepek között, midõn a vágyó ifjú az átellenes
328 II, 67 | nejébe.~Amint elnézem õket, midõn egymást átölelve járkálnak
329 II, 67 | pásztorregék édes tartalma, midõn kékebb volt még az ég, zöldebb
330 II, 67 | tartanak!~És mégis úgy van. Midõn reggel kelek s széthúzom
331 II, 67 | csupán fénye és melege.~Midõn nemrég egy véletlenül kezembe
332 II, 67 | kevesen voltak a karzaton, midõn beléptem.~Mindamellett kellemesen
333 II, 67 | tekintetemet a »tisztelt házon«, midõn lelkes tapsvihar és »helyes!«, »
334 II, 67 | végtelenül meg voltam lepetve, midõn Árkándy Miklóst ösmertem
335 II, 67 | nagyon valóságos percek, midõn a férj a parlamentben beszédet
336 II, 67 | kopasz emberkétõl halkan, midõn az látva, hogy feleletet
337 II, 68 | bizonyos idõpontok pedig azok, midõn vacsoránál a »negyedik félmesszelyig«
338 II, 68 | bekövetkeznek éjféltájban, midõn menyasszonyától ismét a »
339 II, 69 | csináltatott a nagy napra, midõn a »hatalmas földi gondviselés«
340 II, 70 | végtelenül csodálkoztam, midõn láttam, miként enyelegnek
341 II, 70 | mentem illõ távolságban, midõn egy korosabb férfi a tömegbõl
342 II, 70 | szavazatok állását.~Megálltam, s midõn e férfi mindkettõjükkel
343 II, 70 | bajjal sikerült jutnom, midõn a választási lajstromból
344 II, 71 | hasábot hasáb után a tûzre és midõn a lángok lobogtak, megkönnyebbülve
345 II, 71 | kínjait jött panaszlani, és midõn közel-közel jött felém,
346 II, 71 | merõen, félelem nélkül.~Midõn eléggé közel jött ágyamhoz,
347 II, 71 | zsebben. Képzelheted örömemet, midõn a köpönyeget megláttam és
348 II, 71 | s örömest átadta nekem, midõn mondtam, hogy a köpönyeg
349 II, 72 | szobát készült elhagyni, midõn az ajtó szemközt nyílt rá,
350 II, 72 | ki a furfangos ember?...~Midõn Kéredy távozott, a két nõ
351 II, 73 | elõbb halottam az udvarról, midõn a kísértet jött azon keresztül.~
352 II, 75 | is meghalok, - most már, midõn bizonyosnak látszik, hogy
353 II, 77 | tanítványai értelmi tehetségéhez.~Midõn a történelemben ki akarta
354 II, 77 | ez nem is egészen mese. Midõn Mátyás király Gömörben járt,
355 II, 77 | mindent összevissza, úgyhogy midõn egy negyedév múlva új irodalmi
356 II, 77 | írni tudni.~Egy év múlva, midõn a saját versemet olvastam
357 II, 78 | öregúr a pesti indóházban, midõn a nagy tumultusban a böröndje
358 II, 80 | sötét, elnyomott kedéllyel, midõn kopogtatás hallatszik az
359 II, 81 | idõ éjfél után egy óra, midõn Szegednek egy utcáján ballagtunk,
360 II, 81 | Hol van Gyuri? - kérdém, midõn észrevettem a lépésekrõl,
361 II, 81 | indítványozni akartam még valamit, midõn a szomszéd utcából éktelen
362 II, 81 | lehetett már harminc lépés, midõn az üldözött e díszes téren (
363 II, 81 | kidugta fejét a sáncból, midõn már a rendõr közel járt
364 II, 82 | gyermek komolyan egy estefelé, midõn hozzájuk mentem.~- Majd
365 II, 82 | Neje éppen akkor halt meg, midõn a kis Lalát hagyta itt maga
366 II, 85 | velencei tükrök, amikbe midõn belenézett volna Körmös
367 II, 88 | elevenebb emlékezetemben marad.~Midõn azonban a négy nap letelt,
368 II, 89 | indulni a dicsõség útjára.~Midõn elbeszélésem már teljesen
369 II, 89 | rajta, mit tegyek most, midõn szerencsére ismét megérkezett
370 II, 89 | ezzel a dologgal, s hogy midõn legközelebb a fõvárosba
371 II, 89 | meg fogjuk egymást érteni.~Midõn lejárt az elõfizetés, újra
372 II, 89 | Marcsám sorsán segítsek, midõn a szerkesztõ azzal fogadott:~-
373 II, 89 | kezd soványodni!~Hóhér!~Midõn tizenkettedikszer voltam
374 II, 90 | jár kedvese, a Délibáb, s midõn a könyörgõ angyal világjáró
375 II, 93 | dolgozta még föl a tárgyat, midõn a múlt napokban ismét a
376 II, 94 | tekintet, melyet rám vetett, midõn a hintó fölött elhangzott
377 II, 95 | reménye abban összpontosult, midõn fia halálát is meghallotta,
378 II, 95 | miképp segítsen rajtuk, midõn a délutáni postával két
379 II, 95 | úgyhogy nehány hét alatt, midõn egészsége is helyreállott,
380 II, 95 | kellett mondani reményérõl, midõn egyszerre amint egy gyalogúton
381 II, 99 | leánygyermeke elméjébe, és midõn már semmi átültetni való
382 II, 99 | nincs már messze azon idõ, midõn Angliában a személy iránti
383 II, 99 | Csalódni méltóztatik, Sir.~- Midõn Sir Alacskay rosszul lett,
384 II, 99 | angol szellemi élvezetcikk, midõn elõtte való nap egy szomszéd
385 II, 99 | megzavarodva készült elsompolyogni, midõn egy szerencsés ötlet hirtelen
386 II, 99 | szenderbe volt merülve, midõn fölértek, elbeszélte Edithnek,
387 II, 99 | fürtök közt játszadoztak, midõn egyszerre kánya csap le
388 II, 99 | miszerint borzadva gondolt arra, midõn Pál végre elhagyhatni fogja
389 II, 99 | csak bensõbbé erõsbült, midõn Pál annyira vitte, hogy
390 II, 99 | hagyta hátra.~Pál reményei, midõn hét hét után múlt el eredmény
391 II, 99 | melyben diadalútjára keljen, midõn a lehajolt ifjú mellén kissé
392 II, 99 | cudar önzõ dolog! - dünnyögé midõn a társaságtól elszakadva
393 II, 103| áramlattal lett ide sodorva. Midõn Kende Kanut egy csónakból
394 II, 105| titokban keresztülvitte.~Midõn a hajón javában tanácskozának
395 II, 105| lehet-e most elégtételrõl szó, midõn mindnyájunknak egy sokkal
396 II, 107| mulatságból a húsvéti ünnepeket, midõn Rétságon Kovács Miklós nevû
397 II, 109| emberre.~Engem észre sem vett. Midõn a kupébõl kilépve, köszöntem,
398 II, 110| szép asszonyhoz látogatóba, midõn azonban tudomására jutott,
399 II, 113| elõkelõséget szenvelgõ hangon, midõn magas vendégét a legfõbb
400 II, 113| mondhatnám, lehetetlen most, midõn redukálunk. Adieu!~
401 II, 114| szállásomat és kosztomat, midõn a háziúr megtudta, hogy
402 II, 114| Meg voltam semmisülve. Midõn húgom tovább utazott, kétségbeesve
403 II, 114| tagom megzsibbadt.~Hát még midõn anyám levelére került a
404 II, 115| jog, az eb hátrálni kezd - midõn egyszerre váratlan külbeavatkozás
405 II, 115| nem mondták neki akkor is, midõn a világra jött:~- Takarodj
406 II, 117| mondható szép embernek, s midõn protekciója folytán (mert
407 II, 117| volna, olyan helyre mennek, midõn szamárságaikat költik.~Miklós
408 II, 117| vagyis inkább rohant haza, midõn a Schullerstrasseban beleütközött
409 II, 117| fel elbeszélésünk fonalát, midõn õt New Yorkban a »Kék hering«-
410 II, 117| Bostonba induló vonatról, midõn egyszerre kocogás hallatszik
411 II, 117| arisztokrácia képviselve volt.~Midõn Neczpály belépett, a zenekar
412 II, 117| Bugy-Kutymándfalván töltötte. Midõn váratlanul megjött, Pali
413 II, 120| vártuk a nagy pillanatot, midõn egy olyan nagy urat fogunk
414 II, 120| mert abban a pillanatban, midõn õexcellenciája elvégezvén
415 II, 120| professzornak éreznie kell, midõn ily magasállású személlyel
416 II, 120| itt sem kedvezett neki. Midõn tavaly fönn voltam a delegációban
417 II, 121| eredtek rendkívüli hízásnak, midõn az egzekútorok ott garázdálkodtak
418 II, 123| külön-külön hangzott.~- Midõn az éjjel hazasiettem unokáimhoz,
419 II, 123| kipihenhették magukat.~Reggel, midõn az öreg szomorúan azon tépelõdött,
420 II, 123| szoborrá agyonátkozva, s midõn egy tündérke végre visszaadja
421 II, 123| éppen estére harangoztak, midõn sebesen ügetett a szabadkai
422 II, 124| kard, karddal. De most, midõn arra vagyunk ide küldve,
423 II, 124| nevetett markába estefelé, midõn ismét sorba jelentkeztek
424 II, 125| kiáltott olykor-olykor, midõn a vonat megállapodott bizonyos
425 II, 127| leánygyermeke elméjébe, és midõn már semmi átültetni való
426 II, 127| az aztán milyen ritkaság, midõn egy olyan elegánsan öltözött
427 II, 127| nincs messze már azon idõ, midõn a személy iránti tisztelet
428 II, 127| Hiába csûri-csavarja kend! Midõn a lengyel úr rosszul lett,
429 II, 127| lehûtve készült elsompolyogni, midõn egy szerencsés ötlet hirtelen
430 II, 127| éppen szenderbe merült, midõn fölértek, elbeszélte Marinak,
431 II, 127| fürtök közt játszadoztak, midõn egyszerre kánya csap le
432 II, 127| csak bensõbbé erõsbült, midõn az ágyat elhagyta s egy-két
433 II, 127| hiszen utána ment Pestre.~Midõn a szobát elhagyhatta, nyakába
434 II, 127| tudakozódott, sehol semmi nyom. Midõn két hét eredmény nélkül
435 II, 127| szólt kemény hangnyomattal, midõn az ajtó csikorogva megnyílt -
436 II, 127| melyben diadalútjára keljen, midõn a lehajolt ifjú mellén szétvált
437 II, 127| önzõ dolog - dünnyögé, midõn a társaságtól elszakadva
438 II, 129| Láttad-e? - kérdé mohón, midõn tíz perc múlva elõjött az
439 II, 130| cseppet se csodálkoztam, midõn Karancsi Péter, Fütykös
440 II, 130| kiálták torkuk szakadtából, midõn megpillantottak.~De az én
441 II, 134| tovább, hanem ebéd után, midõn az öreg elszundikált, kiment
442 II, 134| mennyire meg volt lepetve, midõn ahol elõbb a kereszt állott,
443 II, 134| köznép között - még akkor is, midõn hosszú évek múlva, Tihanyi
444 II, 134| bírt, fenntartották õt.~Midõn a restóráció bekövetkezett,
445 II, 134| oligarchája, H. István, midõn az elnöki széket elfoglalta
446 II, 134| eklézsiára való vágyódásában, midõn az vakanciába esett, mielõtt
447 II, 134| háromrétbe görbült papra.~Végre, midõn már megsokallta olyan sokáig
448 II, 135| abba a közbizalom ápolását, midõn majdnem valószínû már a
449 II, 135| aggodalmas volt az arca, midõn üterét tapogatta... Nem,
450 II, 137| ugye? - kérdém gyöngéden, midõn fésületlen, rút fejét egyik
451 II, 138| utaztam a képviselõ urakkal, midõn a gyerekeket hazavitték.
452 II, 138| takarékpénztárnál, hogy midõn felnõ, ebbõl és kamataiból
453 II, 138| udvaron szaladgált mezítláb, midõn odaértünk. Két macskát kötött
454 II, 139| vasutat frekventálni.~De midõn felemlítettem az összes
455 II, 139| közlekedés-eszközöket s midõn hozsannát zengek a jámbor
456 III, 1 | szelíd-, hajlékonnyá lesz, midõn a meghatottság legõszintébb
457 III, 1 | haldokló anya fölött, ki midõn utószor keblére zárta kicsi
458 III, 1 | Ecce! mulier formosa ...«~Midõn pedig egy ízben Csutkás
459 III, 1 | levelei után, melyektõl, midõn szórakozottan morzsolgatja
460 III, 1 | eresztette el kezét oly hirtelen, midõn viszontszerelmérõl kérdezõsködött,
461 III, 1 | E pillanatban azonban, midõn Luppán úr már egészen a
462 III, 1 | által haltak el Vadkerten, midõn menekültek, még mindig visszavárja
463 III, 1 | kedvteléssel az öreg.~- Midõn aztán meg akart csókolni,
464 III, 1 | félelmében is a herceg elõtt, - midõn fényes hintó állott meg
465 III, 1 | a pitvarajtónak tart, de midõn az ajtó-madzagot megrázva,
466 III, 1 | városa felé röpíti a vasút!~Midõn aztán jól kikiabálta magát,
467 III, 1 | akkor emelkedék föl ismét, midõn a nyáj Matyi kormányzata
468 III, 1 | ment ki az akol ajtaján. Midõn kiért, kétszer fordítá meg
469 III, 1 | tudja, hol fog megállni?…~Midõn Matyi hazakerült hajnalban,
470 III, 1 | érzõ szívet tulajdonít, midõn azon kéréssel adja át kedves
471 III, 1 | egymásnak találkozót adni.~Midõn végre mégis világosság lõn,
472 III, 1 | fogyófélben volt már a türelme, midõn eszébe jutott, hogy a duda
473 III, 1 | mulatságnak tetszett, sõt midõn a jóllakott gyermeket kihozta
474 III, 1 | végét arra a napra teszi, midõn az országban örökösen elszéledt
475 III, 1 | költészet is visszatér rájuk.~Midõn az uralkodó ezen kázus után
476 III, 1 | úr nagyon csodálkozott, midõn alig félóra múlva, íme,
477 III, 1 | a közbiztonság.~Egyszer, midõn összes pandúrjait küldé
478 III, 1 | ki a zsebébõl hirtelen s midõn a füst eloszlott s a rabló
479 III, 2 | Víg volt és fütyürészett, midõn az ajtót ismét rázártuk.~
480 III, 2 | azonban egészen eloszlott, midõn este vendégünk érkezett:
481 III, 4 | víg volt és fütyürészett, midõn az ajtót ismét rázártuk.~
482 III, 6 | országúton a távolság köde, midõn a bánkódó asszony a kastély
483 III, 8 | hallottuk ezt a férj szájából, midõn a Józsefvárosban, a »Kék
484 III, 8 | Gereben mondja a legokosabbat, midõn így szól: »A házasság olyan,
485 III, 8 | ette hát visszatérõben, midõn egyszerre csak egy régen
486 III, 10 | szomszédjától éppen azon a napon, midõn ajtajára kiragasztotta az
487 III, 11 | Az óriások ádáz harca, midõn mint félistenek rohannak
488 III, 11 | szürke öltönyét simogatva, midõn a múzeumlátogatók között
489 III, 14 | éjjel, mintegy félév elõtt, midõn éjféltájban hazakerültem,
490 III, 14 | fejemben, ballagtam hazafelé.~Midõn hazaértem, valami sötét
491 III, 15 | sóhajtani utánok.~Egyszóval, midõn a karácsonyfa kincsei, csecsebecséi
492 III, 19 | szava, az utolsó mosolya. Midõn a barlangból kijöttünk,
493 III, 19 | tanultak, s azon idõben, midõn Gábor, a legkisebbik a négy
494 III, 19 | hazugságra vetemedett Gábor, midõn hazajött: azt mondta, hogy
495 III, 19 | látogatni.~Gábor elsápadt, midõn a levél tartalmát megtudta,
496 III, 19 | parasztgyermekek vásottságát.~Midõn a jövõ évben beadták az
497 III, 19 | Pedig Gyurinak igaza volt, midõn azt mondá, hogy elfelejtkezett
498 III, 19 | nézegette, olvasgatta esténkint, midõn lakására tért s a mámor
499 III, 21 | benne.~Egy ködös napon, midõn éppen az elsõ felvonás utolsó
500 III, 26 | mindenható úr, akkoriban, midõn hivatalát elfoglalta, nagy
1-500 | 501-612 |