1-500 | 501-579
Rész, Fejezet
501 IV, 34 | gyermek bámészan állt ott fehér ingecskéjében. Kövér pufók
502 IV, 37 | darab. A táj is egészen fehér volt, fák, utak, házfedelek,
503 IV, 41 | Rám vicsorította az apró fehér fogacskáit gúnyolódón:~-
504 IV, 45 | a fekete színek fölé egy fehér csíkot, egy derengõ sugarat.~
505 IV, 51 | ujját belekapcsolta az egyik fehér fogába, aztán úgy csettentett
506 IV, 57 | rokkjaikkal és a nyakukon lelógó fehér vászonszelettel, mint hét
507 IV, 60 | Thurzó György nádornak fehér márványból faragott képszobrát,
508 IV, 62 | vesztettem, Anna kapta a fehér lapot, de nem azt írta be
509 IV, 69 | Kék ruha volt rajta, vagy fehér pettyes, egyszóval, aminõ
510 IV, 80 | megugrani) s kezében egy fehér szarvasbõr kesztyût lobogtat,
511 IV, 81 | Lenci egy széles karimájú fehér szalagos szürke kalapot
512 IV, 83 | felsõ szárnyában pedig egy fehér kitlis alak lótott-futott
513 IV, 85 | halállal, egy holló és egy fehér galamb verekedett egymással.
514 IV, 85 | győzne… de nini, a szegény fehér galamb újra erőre kap… hajrá,
515 IV, 85 | erőre kap… hajrá, hajrá, fehér galamb!~Szívszorongva várták
516 IV, 85 | gonosz titkot és talán az a fehér galamb volt az, mely a Fruzinka
517 IV, 87 | vetni a koporsóra, a koporsó fehér festékkel odamázolt betûire.~
518 IV, 97 | fölemelte a szemeit. A szép, fehér szegélyes, kék karikák õszintén,
519 IV, 97 | meg.~A Koós Gábor tanár úr fehér bundás kutyája keresztbe
520 IV, 97 | az is kioldózott, a nyaka fehér volt, mint az alabástrom.
521 IV, 97 | fejét megrázta, kiesett egy fehér rózsabimbó. Pali lehajolt,
522 IV, 98 | közepén egy asztalka állt fehér lepedõvel leterítve.~Az
523 IV, 105| villogó szemeinél és magas fehér homlokánál fogva, de akkora
524 IV, 106| szép karmazsin csizmákban fehér lábú menyecskék lépegetnek
525 IV, 111| jelent meg az inas egy nagy fehér tállal és letette az asztalra.~-
526 IV, 111| tollait.~- Ejnye, beh szép fehér húsa van.~Megveregette a
527 IV, 111| megtelt forintosokkal a fehér tányér, valahányszor útra
528 IV, 113| is látnak a hegyen, szép fehér lovon nyargalni egy aranyba-ezüstbe
529 IV, 117| Boszorkányság volt annak a tündér fehér ujjaiban. Fölségesen játszotta
530 IV, 122| kunyhó mellõl elõlépett egy fehér ember õsz hajjal, õsz szakállal:
531 IV, 125| faluban minden kémény füstöl. Fehér tejszín felhõ kavarog belõle.
532 IV, 125| mely hetek óta fenn függött fehér asztalkendõbe bekötve a
533 IV, 126| pálinkaédesítésre az asszonyoknak, hat fehér keszkenõ a lovak kantáraira.
534 IV, 127| igaz az a »piros kantár, fehér ló« dolog.~A várépítéshez
535 IV, 127| póznára a megadás jelét: a fehér kendõt.~ ~VENETURNÉ VÁRA~-
536 IV, 127| CSÓKAKŐ~(Kata és Éva)~Fehér vármegyében, Csurgó és Mór
537 IV, 127| nemcsak Szondyt értesítgette fehér kendõ lobogtatással az ellenség
538 IV, 127| zamatú regék, és nem afféle »fehér asszonyok«, akik közönségesen
539 IV, 128| személy éppen elég hozzá.~Szép fehér fogsora megvillant a bíbor
540 IV, 129| sírokat, amint azokból nagy fehér kutyák keltek ki, éktelen
541 IV, 131| virágos barèche ruhájában, fehér kabátban, sárga szalagos
542 IV, 131| barèche-ruhát viselnek, puha fehér selyem ujjaskát és sárga
543 IV, 132| disznópörkölések nyomai.~Minden fehér volt, az ég, a föld; s az
544 IV, 132| természet megteríti fönséges fehér abroszával azt a végtelenségig
545 IV, 132| tó vize válik ki, az is fehér, de olyan színben, mint
546 IV, 132| bent a városban bezzeg nem fehér semmi; lucsokká keverõdött
547 IV, 132| hullottak szét, s ezüstös fehér kévében ömlött be a friss
548 IV, 132| beteget, a nyelve tele volt fehér lerakodással, az ütere lázt
549 IV, 133| járkálgatva a faluban, egy fehér verebet pillantottak meg
550 IV, 133| meg egy pajta tetején.~A fehér veréb nagy ritkaság, megöregedett,
551 IV, 133| kõrisfához, látom, hogy egy fehér veréb ül rajta, szakasztott
552 IV, 133| Hess, te cudar!~De a fehér veréb meg se moccant.~A
553 IV, 133| kétség immár, hogy az a fehér veréb lelke.~Csrip! csrip!
554 IV, 133| ereszeirõl és mindenünnen.~A fehér veréb lelke velem röpült
555 IV, 135| magisztrátus élén s két fehér ruhába öltözött deli szűz
556 IV, 142| virradatkor nézi, nézi otthon, hát fehér lett mint egy vén kanári
557 IV, 142| arcára, hószínű almákat fehér kebelére, két fekete diót
558 IV, 142| istállójában.~Klamarik úr fehér lett, mint a fal; a fogai
559 IV, 142| újabb nemzedék, két falka fehér és fekete kutya viaskodik
560 IV, 142| harc évrõl-évre, s amíg a fehér kutyák nem gyõznek a feketék
561 IV, 143| feküsznek a temetõkben szép fehér abrosszal betakarva télen,
562 IV, 143| õ jótevõjét! Öltözzetek fehér ruhába, leányok! Üljetek
563 IV, 145| volt, mint a fiókholló, de fehér és pej foltok rajta emitt-amott.
564 IV, 146| róla a palástot és csak egy fehér inget hagyott rajta.~- S
565 IV, 146| átjátszani a sárgába, a puszpáng fehér pihéi rengve szálltak a
566 IV, 147| veres bort és csak ezt a fehér palackot hagyom meg - hát
567 IV, 148| eszik ilyen paprikást maga a fehér cár sem) egy fertályakós
568 IV, 149| s fekete szemei, vakító fehér fogai incselkedõn nevettek
569 IV, 149| járok mezítláb. Hiszen elég fehér a lábam.~- De hát akkor
570 IV, 150| egyenkint, egymás után, fehér lepedőben volt az egyik,
571 IV, 151| Valóban ott áll nagy füleivel, fehér bajszával, sovány, nyurga
572 IV, 151| gyûlölettel nézett rám a fehér szõrét felborzolva, mintha
573 IV, 152| ott hánykolódott, égett a fehér párnák közt, úgy éreztük,
574 IV, 152| magyar maradt, mint ahogy fehér tolla nõ a hattyúnak, ha
575 IV, 152| be jól illene bele egy fehér kamélia. Ugyan no, hadd
576 IV, 152| A Károlytól? Azt a drága fehér kamélia-bouquetet?~Mariska
577 IV, 152| lutheránus hithez, ne legyen se fehér, se piros… Ej, no, a fõkapitány
578 IV, 152| láttam valaha ilyen különös fehér rózsákat.~Mindent tudtam
579 IV, 152| Barcsó hozzám lépett:~- Olyan fehér vagy, mint a kréta. Mi bajod?~-
1-500 | 501-579 |