Rész, Fejezet

501  IV,  46 |                  s átszólt tompa, fáradt hangon:~- Hallod-e, Ozmanbegovics,
502  IV,  48 |                 darabig, s azután remegő hangon felelte:~- Tizennéggyel,
503  IV,  49 |               lehet - felelte sajnálkozó hangon Hebeley.~- És miért nem?~-
504  IV,  56 |           megfordult, mire kényszeredett hangon ismert rám:~- Te vagy? No,
505  IV,  57 |                   A fiatal pap fulladozó hangon olvasta fel nekik, amint
506  IV,  57 |                  megjelent, s rettenetes hangon berregtette le: »Lutheránusok,
507  IV,  61 |                 bátorkodtam - mondá síri hangon -, hogy megmutassam magamat.
508  IV,  62 |            kiáltá a szerkesztõ siránkozó hangon.~- Ne csináljon, kérem tréfákat,
509  IV,  62 |                  alatt is, rekedt, tompa hangon suttogá:~- Tudja meg, uram,
510  IV,  64 |             megrázta az ajtóban, s hálás hangon mondá:~- Köszönöm, uram,
511  IV,  68 |              kérdé az érdes, bosszankodó hangon. - Mi az?~- Nono, öreg -
512  IV,  72 |                 mondja a képviselõ olyan hangon, mintha egy indítványt akarna
513  IV,  73 |                    kérdé az anya bágyadt hangon, de boldog mosollyal.~-
514  IV,  80 |              szívem - szól kissé bánatos hangon. - Hogy kibéküljünk, lemondok
515  IV,  82 |             feleltem a legtermészetesebb hangon.~- De hisz a nadragulyánál
516  IV,  82 |                 voltál - szólt meghatott hangon -, tudom, nem akarod romlásomat.~-
517  IV,  83 |                    kérdé nyöszörgõ, síri hangon.~- Én vagyok, kegyelmes
518  IV,  84 |                  a tudományhoz illõ mély hangon mondja:~- Maga lóhúst evett.~-
519  IV,  85 |                  röpül, s elkezde emberi hangon beszélni. Az egyik seregély
520  IV,  85 |             mondá Hatvani fojtott félénk hangon.~A szellemek ránéztek némán,
521  IV,  85 |              panaszlá az asszony bánatos hangon.~- Azt akarja, föltámasszam
522  IV,  85 |              mondá most a kutya könyörgõ hangon -, de látod, a csontokat
523  IV,  85 |            nyugtatta meg Hatvani szerény hangon.~S amint jött csoport csoport
524  IV,  86 |                 és így szólt jóslatszerû hangon: »Lesz egy nap, amikor eggyel
525  IV,  89 |               elé, s a szószóló érzékeny hangon rágyújtott:~- Méltóságos
526  IV,  90 |                  kiadója, vékony bágyadt hangon.~- Halljuk, halljuk!~Az
527  IV,  91 |                 ez! - folytatja érzékeny hangon. - Ti vagytok a legjobb
528  IV,  95 |                     kérdé tompa, fojtott hangon, mintegy megmerevedve.~Gáthy
529  IV,  96 |                 kérdé a fõbíró hivatalos hangon.~- Azt kívánjuk, nemes tanács,
530  IV,  97 |               elkezdték szomorú, monoton hangon dalolni:~Müller Gyula nagy
531  IV,  97 |                közbe csuklik, s rekedtes hangon fel-felkiált:~- Félre az
532  IV,  97 |           elõhozakodni - kezdé kedvetlen hangon -, mert nagyon elszomorítom
533  IV,  97 |               kiáltá anyánk szívszaggató hangon, és zokogva rogyott a díványra.
534  IV,  97 |                  meg Gábel úr fennhéjázó hangon. - Mars innen! Takarodj,
535  IV,  97 |               egy hõsnõ, s bátor, csengõ hangon kérdé:~- Hát megmondjam?~-
536  IV,  101|              esengett a fiú szívszaggató hangon -, én csak a természet törvényeit
537  IV,  101|        megüresedik - felelte természetes hangon idõsb Majornoky úr.~Az isteni
538  IV,  101|                   Anyám! - kiáltá remegõ hangon. - Hát mi történt?~- Az
539  IV,  102|                  hogy a góbéóriás milyen hangon diskurált őfelségével is.~
540  IV,  109|               hörgé a szekretárius tompa hangon.~- Lány? Hiszen lányt minden
541  IV,  109|             szólt a fiatalember reszketõ hangon -, méltóztassék átnézni
542  IV,  117|            választhatom? - kérdém remegõ hangon.~- Igen, de csak azokból,
543  IV,  120|              Uram - kezdé Erzsike csengõ hangon. - Bocsássa meg, hogy megállítjuk.~-
544  IV,  123|                 ellenveté hevesen, olyan hangon, mintha »apage satanas«-
545  IV,  125|               kavarog belõle. Éles rezgõ hangon zúg az esti harang.~Ez az
546  IV,  126|                  mondom - kiáltá harsány hangon a tömeg feje fölött. - Én,
547  IV,  127|            betegen feküdt) s bosszankodó hangon, homlokát összeráncolva,
548  IV,  127|                vár elé nyargalt, harsány hangon kiáltá:~- Hej, törökök!
549  IV,  127|           természetû Apafy (akivel ilyen hangon beszélgettek a szultán vezérei)
550  IV,  127|                 meghatottságtól reszketõ hangon s kezével az átellenben
551  IV,  128|         szerkesztõ így szólott jóakaratú hangon:~- Végre megtaláltuk benne,
552  IV,  128|               volt? - kérdé durva, álmos hangon. - Szép, hogy az embert
553  IV,  129|             észrevett messziről s emberi hangon szólított meg:~- Mit árul,
554  IV,  139|               tajtékszipkám…~S ezt olyan hangon mondta, mintha Aladin beszélne
555  IV,  140|                 kérdeztem tõle meghatott hangon.~- Unom magam. Lehet azonban,
556  IV,  142|               lelkesen, szomorúan, dacos hangon, éppen úgy amint ők hallották
557  IV,  142|                 öltöztetni - mondá tompa hangon. - Nem félsz, Jankó?~- Félek -
558  IV,  143|                 székely fuvarost, nyájas hangon kérdi:~- Hova való kee?~-
559  IV,  145|                lovastól s szelíd, nyájas hangon mondá:~- Ami megtörtént,
560  IV,  146|                 szólt rekedtes elfojtott hangon leányához, ki lesütve tartotta
561  IV,  146|              odaszólt a kocsishoz vékony hangon, közbe-közbe köhécselve:~-
562  IV,  148|                 egyike meglehetõs szelíd hangon. - Adj inkább valami harapnivalót!~
563  IV,  148|              Jarobitsek szinte fájdalmas hangon. - Ha nem adnak enni, hát
564  IV,  150|                   mondá fájdalmas, tompa hangon. - Ami a pénzt illeti…~Megakadt,
565  IV,  150|           uralkodó lábainál, s reszketeg hangon rebegé Kolárik Mátyás uram:~-
566  IV,  150|                ami ritkaság nála, kemény hangon adta ki a rendeletet:~-
567  IV,  150|                Ferdinánd nyájas, biztató hangon. - Tizenegyet egyszerre,
568  IV,  152|               mondá a feleségem fuldokló hangon -, megszólította lovacskáit.
569  IV,  152|          állatjait kéri.~Az anyja remegõ hangon közli sötét gondolatát:~-
570  IV,  152|              kérnélek? - sürgeti fojtott hangon.~- Jaj, ne izélj, Matykó.
571  IV,  152|                feleli elhaló, szaggatott hangon. - Hisz a sekrestyés is
572  IV,  152|                  szólt Anna elfogulatlan hangon. - Az nincs itt. A Mariskánál
573  IV,  152|                 adtad? - kérdém közömbös hangon.~- Oh, nem. Voltaképpen
574  IV,  152|                 azután így szólt megvetõ hangon:~- Ön szamár!~Én erre is