1-500 | 501-562
Rész, Fejezet
1 1, 2 | csecsebecséket, magához veszi õket, és aztán boldogan együtt
2 1, 2 | ebédre akár visszaeheted õket - rántva!~Ez hatott. A kis
3 1, 3 | vagy eladni. Mind elnyelte õket a mozdulatlan, festett kétfejû
4 1, 3 | Bárcsak ne látta volna õket.~Marci pedig ezalatt egyet
5 1, 4 | tudniillik el nem takarja õket a lelógó családi puska,
6 1, 4 | fölött egészen közel hozta õket ismét egymáshoz. A kancsót
7 1, 4 | mintha sohasem ismerte volna õket.~…Miért tettem? Mit tettem?~
8 1, 4 | tömeg nyugtalanul várta õket odakünn. A megfoghatlan
9 1, 5 | év alatt! Hogy megviseli õket az idõ!~A nagy pecsovics
10 1, 8 | amire kérlek.~- Hát jól van. Õket ugyan nem mutathatom meg,
11 1, 8 | mintha sohasem ismerte volna õket.~…Miért tettem? Miért tettem?~
12 1, 9 | történelem örökítette meg õket, nemcsak a »Pitaval« beszél
13 1, 9 | keresztül, elküldte hát õket a fõcsendbiztos úrhoz; hadd
14 1, 9 | népmesékben szokás.~- Hozd be õket! - parancsolá a hajdúnak.~
15 1, 9 | mert nagy zavarba hozta õket a mindentudóságával.~- Nos
16 1, 9 | hiszen tudom. Ott nyúztad meg õket a fekete majorban, a nagy
17 1, 9 | aztán ott sütöttétek meg õket az Olej bacsa bográcsában,
18 1, 9 | húsz lépés választotta el õket egymástól.~Jasztrab megfenyegette
19 1, 9 | a tiszttartó úr fogadja õket.~Nagyon nehezen várta már
20 1, 9 | akadt kezébe. Olvasni kezdte õket. Egy kezdõ firkái voltak.
21 1, 9 | döcögõs úton sebesen röpíté õket, hallgatag és gondolkozó
22 1, 9 | néha-néha piszkálta meg õket hosszú, összenyomott csõrével,
23 1, 9 | történelem örökítette meg õket, nemcsak a »Pitaval« beszél
24 1, 9 | keresztül, elküldte hát õket a csendbiztos úrhoz: hadd
25 1, 9 | népmesékben szokás.~- Hozd be õket! - parancsolá a hajdúnak.~
26 1, 9 | mert nagy zavarba hozta õket a mindentudóságával.~- Nos
27 1, 9 | jerkét. Ott nyúztad meg õket a fekete majorban, a nagy
28 1, 9 | aztán ott sütöttétek meg õket a Vreczjar-bacsa bográcsában,
29 1, 9 | húsz lépés választotta el õket egymástól.~Jasztrab megfenyegette
30 1, 9 | tolvajok s a többi…~- Ki fogom õket hallgatni. Hadd jöjjenek
31 1, 9 | nemes nedvekkel. Megszólítja õket, azok meg visszafelelnek
32 1, 10 | e hasonlatosság vonzotta õket egymáshoz, mert már tizenkét
33 1, 10 | az udvaron, megdicsérte õket, szónoklatot tartott nekik
34 1, 10 | õrmesternek, hogy kísérjék el õket Selmecre, ahol csatlakozni
35 1, 10 | sötét szem meg nem festette õket feketére… a piros keszkenõ
36 1, 11 | parasztok, noha eleget izgatták õket papjuk ellen a szomszéd
37 1, 11 | szeretem, egyformán tanítom õket. Egyik se tudjon többet
38 1, 11 | utolsó pillanatban kelljen õket elõkeresgélni.~- Hány lovat
39 1, 11 | úgyhogy legott utolérték õket a többiek. Sótony bosszankodva
40 1, 12 | lesz azokból? Kikergették õket a rideg világba. Most valahol
41 1, 12 | S addig-addig rajzolta õket maga elé a képzelete, amint
42 1, 12 | furmányos szekér, ott látta õket a valóságban a garád szélén
43 1, 12 | bácsi, hol a néni kapta õket kézre, s beszélt hozzájuk
44 1, 12 | No, no, no - csillapítá õket színlelt vidám hangon Dobos. -
45 1, 12 | összecsókolództak, Rozsomák megsajnálta õket, s maga is elkezdett könnyezni.~-
46 1, 12 | külön dogma, összehozta õket a közös vadászterület.~Az
47 1, 12 | debreceni vásáron, befogjuk õket festett hintóba, úgy megyünk
48 1, 12 | terített asztalon várná már õket. Ez volna az igazi! Úgy
49 1, 12 | házakat. A labanc felgyújtja õket a kurucok elõl, s a kuruc
50 1, 12 | ássatok, ássatok - sürgette õket -, megfizetem a munkátokat;
51 1, 12 | elkalandozni, itt hagyni õket a faképnél, mikor még csak
52 1, 12 | testvérben, hogy együtt hagyja õket.~De a bizalom is megjött
53 1, 12 | öreg »Jóska apó« vezette õket, a legöregebb káplár a felkelõ
54 1, 12 | mérlegelni. - Ne olvassuk õket most! Majd kényelmesebb
55 1, 12 | kezdve, mint karolta fel õket Dobos néni, hogy nyerte
56 1, 13 | törzsvendégeivel, számon tartotta õket, mint a jó pásztor a juhait,
57 1, 13 | sipsirica.~- Éspedig? Sorold fel õket!~Sipsirica lesütötte a fejét
58 1, 13 | sors nem sokáig kínozta õket, közelgõ kocsizörej hangzott
59 1, 13 | A kocsis nemcsak elvitte õket, hanem még segített is a
60 1, 14 | házakban. Ha szembe nézik õket, akkor Garibaldit ábrázolják,
61 1, 14 | kenyérre lehetett volna õket kenni, mint a puha vajat.~
62 1, 14 | gazdagok ismét megtalálják õket, s ez így megy örökkön-örökké,
63 1, 14 | nyilatkozatok szorítják ki õket. Az ügy »elposványosodik«,
64 1, 14 | ha nemükbeli szólítja meg õket. Lesütötte fejét s föl sem
65 1, 14 | részérõl, míg végre elnyelte õket a szálloda aranyrácsos kapuja.~
66 1, 15 | sokszor bottal páholta el õket, és ilyenkor a kis hercegek
67 1, 15 | pecsenye-forgató - ah, gyõzné õket az ördög elsorolni.~A prímás
68 1, 15 | jönnek. Ha már megtaláltam õket, elviszem magammal.~A lovag
69 1, 15 | annyi volna, mint elrabolni õket szüleiktõl. Abba bele nem
70 1, 15 | gyerek, akivel megajándékozá õket a király. S ezalatt Hippolyt
71 1, 15 | merészen felelte:~- Szeretném õket elvinni ajándékba a hajdani
72 1, 15 | hogy gyorsan fölszürcsölje õket), a méhek óvatosan jártak
73 1, 15 | álltak körbe és igyekeztek õket csillapítani.~- Aki hozzám
74 1, 16 | Mihályi jó kedvvel feddette õket, rájok fogva, mintha bánkódnának,
75 1, 16 | moly a király, hogy megegye õket! Ahogy egyszer kihoztam,
76 1, 16 | miközben szakértõen helyezte el õket mûvészi tarkaságban, mintha
77 1, 16 | toppantak. Mihályi el akarta õket ûzni, de a király így szólt:~-
78 1, 16 | akik megláthatják. Mert õket rendelte ki udvari szolgálatra
79 1, 16 | is, de külön asztalnál. Õket csak a hajdúk szolgálják.
80 1, 16 | görög istenekhez, dicsõítve õket, mint akik a halandó lényekre
81 1, 16 | az embereket!~- Ki akarod õket hallgatni?~- Azonnal - felelte
82 1, 16 | föld. De én majd elnyelem õket.~Denique megmaradt ebédre.
83 1, 17 | gyerek, aki birkózásban õket földhöz vágja, vagy a játékaikat
84 1, 17 | kicsit.~S azzal betuszkolván õket a szobába, hol szép fehér
85 1, 17 | amikor is beeresztvén õket a kis kapuajtón, künn üldögéltek
86 1, 18 | a könnyed fattyú, tette õket tönkre. Ma már senki sem
87 1, 18 | látják. De az haragítja fel õket! Az, az! A mennybolt, kivált
88 1, 18 | alatt vannak. Kenyérre lehet õket kenni. Aztán nem ölnek ezek
89 1, 18 | a férfiak aludni látják õket.~Olyan kedves volt és olyan
90 1, 18 | ötveneseink. Agyontáncoltam õket.~A Marjánszky szája nyitva
91 1, 18 | irányában, mintegy kilökte õket az utcára.~- Mit tegyünk? -
92 1, 18 | jöttek, útközben bekergette õket tengelytörés, záporesõ az
93 1, 18 | hogy a nebuló kihallgatta õket.~- Látod, milyen szerencséje
94 1, 18 | bebizonyíthatják. Mikor elviszik õket sötét kalitkában, vasúton,
95 1, 18 | fölött szálljanak át - de õket az öregek vezetik elõször.
96 1, 18 | valami forgatag kapná el õket. Táncolt a napszámos a furikkal,
97 1, 18 | szólt, de nagyon meghúzta õket a gazember. »Az unokáimnak
98 1, 19 | alkalmasabb, hogy eltávolítsa õket a sírtól. Attól a bizonyos
99 1, 19 | pénzzel megvesztegette õket, hogy ne nyúljanak a fészkekhez.
100 1, 20 | összes diákokat, fölosztván õket harminc falanxba, minden
101 1, 20 | fiacskám, és keresd meg õket. Ott vannak a »Három Rózsá«-
102 1, 20 | oda, de Pista összeszidta õket, hagyják õt békében; maga
103 1, 20 | holnapután reggel elõre kell õket lefoglalni a vacsorához.~-
104 1, 20 | ott elég, de nem lehetett õket fölismerni.~- Pista! Hol
105 1, 21 | visszafordulásra intené õket.~- Talán a kocsinak van
106 1, 21 | harmadik ujját, ez hangolta le õket legjobban, pedig ezen még
107 1, 21 | gyökerestül fújta volna el õket a megkínált harminchat forinttal.~
108 1, 23 | világért sem engedte volna õket trappban menni, az egész
109 1, 23 | míg aztán a végén megeszi õket, mint Saturnus a gyerekeit
110 1, 23 | integetve, hívta, csalogatta õket haza.~Nem tudom, mi lelte
111 1, 23 | özvegy doktorné, kihallgatta õket az eset után s jegyzõkönyvbe
112 1, 23 | végzé: »az Isten halassa meg õket minél elõbb«.~A megtisztelt
113 1, 23 | ama cseheket, megdorgálá õket emberségesen, amint kellett.~-
114 1, 23 | réten.~Mindjárt megösmertem õket, pedig nem volt könnyû az
115 1, 23 | talán jó is: az ember leüti õket, de õk le nem ütik az embert.~
116 1, 23 | vigyázott rájuk, mulattatta õket üres óráiban, húzta a Pista
117 1, 24 | egyebütt és igen bajos lesz õket ítéletnapkor összekeresgélni.~
118 1, 24 | Csapiczky végre is megszánta õket és így szólt a szolgákhoz
119 1, 24 | tárcájokat, mintha vezényelnék õket.~- Parancsolsz, amicenko?~
120 1, 24 | és mikor másodszor láttam õket, már akkor tányérokat vagdaltak
121 1, 24 | Teringette, visszafiatalítanám õket… Ah, régebben kellett volna
122 1, 24 | volt kopva, mert úgy húzta õket az ördög a lábuknál fogva
123 1, 24 | sem, de nekik is tetszett, õket is gyönyörködtette a forma
124 1, 25 | éppen most szállította le õket, hogy aztán járni, röpülni
125 1, 25 | megkörnyékezésben, s leveleki Molnár Pál õket választotta - de azzal a
126 1, 25 | Upre, púpos! - biztatta õket Bõr Kristóf.~Csúnya egy
127 1, 25 | szakállának, hogy elkülönítvén õket, szemlét tartson a határmezsgyén -
128 1, 25 | útszélen talán még látta õket… Jobbról, a magaslaton Patak
129 1, 26 | s meglehetõsen legyõzte õket.~- Mit csinál Hanka?! -
130 1, 26 | patak, melybe bekergettük õket, kiapadt, eltûnt, csak egy
131 1, 26 | lépve. - Ilyenek. Szeretem õket. Lehetetlen rájuk haragudni.~
132 1, 26 | Mert ha mi felállítjuk, õket sem a gólya költötte.~-
133 1, 26 | és nem arra? Ki tanítja õket földrajzra? Hát a kalendáriumra?
134 1, 26 | emberi szem észre se veheti õket. A teleszkopon is csak olyanok,
135 1, 26 | No, iszen szépen szereti õket, hogy lelövöldözi - incselkedett
136 1, 26 | szerelmesektõl és mindenekben segíti õket, ha valamely kátyúba vesztegelne
137 1, 26 | megbomlottak, hogy táncba vigye õket, mert a nevezetesség bármilyen
138 1, 26 | taktika még mulattatta is õket. Bele voltak melegedve a
139 1, 26 | voltak, ahol nem érhette õket halálos veszedelem. Csak
140 1, 27 | új emberiség (ha el tudná õket olvasni), hogy az egész
141 1, 27 | nagyurak háta mögött és segíti õket.~Balassa egyébiránt titokban
142 1, 27 | Százados emlékek fûzték õket ide. Minden várrom, minden
143 1, 27 | hírük lesz még. Berakták õket a vár egy szobájába, mely
144 1, 27 | menyecskék). Az ember úgy látja õket a messzelátón a mezõkön,
145 1, 27 | öreg tizenkettõig vágatta õket ehelyett - de jobban is
146 1, 27 | ez aranyfolyónál kergeté õket, katonái az üldözés helyett
147 1, 27 | iratokra.~- Hiszen azért akarom õket én is.~- De nekem mindjárt
148 1, 27 | fáról való.~Nézte-nézte õket hosszan, elmélázva. Egy
149 1, 27 | nyúlt a cipõk után s kidobta õket az ablakon a vásári csõcselék
150 1, 28 | éles nézésével fixírozta õket egy szögletbõl, de elõremenni
151 1, 28 | fogták karon, s kivezették õket szerencsésen az utcára,
152 1, 28 | és elevenebb:~- Kínozta õket, a parasztokat… de legalább
153 1, 29 | hogy a parasztok ne értsék õket, most a parasztok beszélnek
154 1, 29 | s egy délután föleszik õket.~Csúfságból aztán a »fecskék
155 1, 29 | várta, hogyan utasítja el õket. De csodálkozására a szánnal
156 1, 29 | kisasszonyával.~- Vigye el õket az ördög! Hát a harmadik
157 1, 29 | oszolva, s Matykó oktatta õket az egzercírozásban. Lábhoz!
158 1, 30 | patak, melybe bekergettük õket, kiapadt, eltûnt, csak egy
159 1, 31 | együtt, az Isten is szerette õket, mert hosszú, verõfényes
160 1, 31 | ezüstbõl Kupolyiéknak«, hagyta õket szegénységben. Vagy húsz
161 1, 31 | mielõtt még ismerhette volna õket, s õ az öregek közt nõtt
162 1, 31 | csak a vakok közt, látják õket találkozni erdõn, mezõn,
163 1, 31 | az urát, s eleresztette õket isten nevében, utánok kiabálva
164 1, 32 | asszonyokat lesi. Mindennap nézi õket, mikor sulykolnak.~Hát mégis
165 1, 32 | instálom.~- És mikor etetik õket?~- Ahogy jön. Egyszer késõbb,
166 1, 32 | esznek-e és hogy mikor etetik õket.~Kevés szóból ért az okos
167 1, 32 | magához való esze. Korholgatta õket kedvesen, szelíden: »Hess,
168 1, 32 | Néha a nyomorúság készteti õket: ha nagy aszály volt az
169 1, 32 | Bekötött szemmel vezette õket ide s vezette ki innen,
170 1, 32 | egyszer csak fölkereste õket Pirkendorfban (az is eljut
171 1, 32 | törvényes gyermekeivé tegye õket.~Szoltsányi már megint egykedvûen
172 1, 33 | rokonai.~Szerettem nézni õket, mikor ettek, mert minden
173 1, 33 | háztartást, hát bedobta õket abba a nagy közös verembe,
174 1, 33 | istenért?~- Ej, hát rásózta õket az államra, hogy az tartsa
175 1, 33 | munkaidõben rendesen bekéri õket az állam; éppen csak hogy
176 1, 33 | másikhoz és sohase unta meg õket. Évek múltak el évek után,
177 1, 33 | a halaló fûvel meg lehet õket étetni, megbódulnak tõle
178 1, 33 | azelõtt is. Nem szépítem én õket. Megunták a feleségüket,
179 1, 34 | s éles ugatással terelte õket vissza, miközben két nyulat
180 1, 34 | lapoknak, bár mindig bújta õket. - Hát el akarja lopni valaki
181 1, 34 | nevet, mert csúfolták volna õket, inkább írták magukat Apróknak,
182 1, 34 | szemtelenül misztifikálta õket a csizmadia. Megálljon,
183 1, 34 | egyenest Brassóból utazott ide õket szembesíteni.~A bíró fölmutatta
184 1, 34 | ámbár a gyerek is rugdosta õket.~- Ne bántsák, kérem - szólt
185 1, 35 | egyszer-kétszer meghívnám õket vadászatra. Tehát egy vadászkastély
186 1, 35 | udvari cigányaink. Vidd be õket a kamrába, ott vannak a
187 1, 35 | árverésén vettem, öltöztesd fel õket. De most már ideje, hogy
188 1, 35 | mondja, mikor kopasztja õket: »milyen ruházatjuk van
189 1, 35 | felszaporodtak? Én nem bántom õket, õk se bántanak engem. Megférünk
190 II, 1 | jelenlevõkre. Talán meg sem ismerte õket fájdalmában?~Lóczi Márton
191 II, 2 | lélek sem sajnálta volna meg õket...~Mire való lett volna
192 II, 2 | nagyobb darabon lehessen õket kergetni hazafelé.~Csak
193 II, 2 | történelem majd elbeszéli õket híven: odaadja kiérdemelt
194 II, 2 | Ez élteti, ez melegíti õket.~...Ott rohannak... elöl
195 II, 2 | utánok a többiek... Nézzétek õket! Ugye meglátszik, hogy franciák,
196 II, 2 | vén apóra, aztán becsukta õket örökre, azzal a kiáltással:~-
197 II, 4 | lehessen.~Hanem nem is lehet õket csodálni!~Hiszen az egy
198 II, 4 | vendégek.~A társaság körülfogta õket s nem gyõzte eléggé kikérdezni: »
199 II, 5 | mert dehogy utasította el õket, dehogy... inkább azt mondta
200 II, 5 | De majd én megtanítom õket, hogy lehet. Ravasz róka
201 II, 5 | többször volt már szerencséje õket ilyen állapotban látni,
202 II, 5 | cimbora nem velök megyen, az õket egy cseppet sem konfundálta;
203 II, 6 | lábnál. Azért nevezték el õket »Kolibri-családnak«. A leányok
204 II, 6 | chignont«, górcsövön volna õket kénytelen nézi, - ha ugyan
205 II, 6 | akkora bolond passziója, hogy õket nézegesse.~Pedig már nem
206 II, 6 | annyira ócsárolják, élcelik õket, hogy aztán azok a bolond
207 II, 6 | érdemkeresztet.~Ki tudja, miért kapta õket?~Talán csak úgy véletlenül
208 II, 6 | még egyszer emlitsz nekem õket, én ugy megszidlak tiged,
209 II, 6 | kezeiddel akárhol eléred õket leszakítni!...~A két Egérdy-leány
210 II, 6 | csókolódzás közben biztosítá õket.~És ez a sok komédia mind
211 II, 6 | minden újságíró. Fel kéne õket akasztani sorba. Minek rontják
212 II, 6 | az öregúr is hazakíséri õket. Otthon azután lesz egy
213 II, 6 | az új pár, már ott várták õket Poroszyéknál a meghívott
214 II, 7 | korkülönbség választá el õket egymástól. Mády 42 éves
215 II, 7 | szoknyákat. Pitt is gyûlölte õket, Thiers sem nagy barátjok.
216 II, 7 | veréb; azt hiszik, hogy õket süvegelik az emberek, pedig
217 II, 7 | hogy a sintér is megsiratja õket...~No, de már nem messze
218 II, 9 | azzal, hanem külön dobja õket, ha kedve tartja. A sors
219 II, 9 | kép, mely összecsatolja õket örökre.~Max báró hanyag
220 II, 10 | demi-monde-ot.~Én pedig szeretem õket és nem szánom.~Mert tudom,
221 II, 11 | átkozott az a kéz, mely adta õket!~Azt hitte, hogy gyûlöli
222 II, 15 | a piktor festette volna õket, aztán az utolsó szál legény
223 II, 19 | több ember kötelezze le õket azzal, - hogy kötelezze
224 II, 21 | sem bírja szedni, elnyelte õket örökre a felejtés. A faluban
225 II, 21 | jó nevelésben részesítse õket. Örzsikét meg sem említé
226 II, 26 | egyetlen ruhájukat s megbántva õket szívükben; pedig a szegénynek
227 II, 26 | csúfondáros kiáltásokkal illetni õket, kivált a kevély magyar
228 II, 26 | találom a pénzedet, viheted õket pokolba, ha pedig keveset
229 II, 32 | Istenke oltalmával vigasztalta õket s mondá nekik, hogy a sírás
230 II, 33 | életem hosszáig sem bírom õket átolvasni.~Ez a valaki bizonyosan
231 II, 35 | iszonyodás és borzalom fogta el õket.~A szobában iszonyú rendetlenség,
232 II, 36 | minden olyan ügy iránt, mi õket érdekli, vegyenek tudomást
233 II, 36 | siessenek a szállodába, hol õket várják.~A hír nem okozott
234 II, 36 | betegedett meg? De hisz akkor õket már elõbb értesítette volna
235 II, 37 | oly megdöbbenéssel nézi õket. De nem szabad sokáig habozni,
236 II, 37 | hirtelen orvosi segély megmenté õket, de bizony sokáig kellett
237 II, 38 | voltak. - Papa, hallottad õket?~- Hallottam õket.~- És
238 II, 38 | hallottad õket?~- Hallottam õket.~- És mégsem teszesz semmit!~-
239 II, 44 | az unalom ivásra vezeti õket. De mit is csinálhatna mást
240 II, 44 | Jó, hát csak fogd be õket.~- Igyék még egy pohárral
241 II, 45 | helyezett két székre tevé õket és következõleg szólt a
242 II, 45 | tábornok folytonosan ingerlé õket, mígnem naponkint halálos
243 II, 46 | egy-egy percre bebocsátják õket a szomszédos kávéházak szolgái,
244 II, 48 | észlelni: mennyire szétdobálta õket az élet, mennyire másképpen
245 II, 51 | gyenge szemekkel, majd lesüté õket, mint az olyan személyhez
246 II, 51 | csapás! Ki tudja, fogjuk-e õket viszontlátni többé?~Mr.
247 II, 52 | szólok. Ki az ördög gyõzné õket betûrendbe szedni, és elszámlálni
248 II, 60 | hogy olyan nagyon szereti õket, ápolása alatt gyorsan nõnek,
249 II, 60 | kisírt szemekkel fogadta õket.~- Nos, mért hivattál, gyermek? -
250 II, 60 | közt élt, ápolva, gondozva õket. Csengõ dalokban, vagy halk
251 II, 63 | összetartásra ösztönzé õket. Hirtelen besöprék az aranyakat
252 II, 66 | mint emelkednek s viszik õket a felhõk; már a falu fölött
253 II, 66 | meg anyámhoz is nemde?~- Õket is látni fogod, ha majd
254 II, 66 | felhõk, melyek eddig vitték õket, lassanként szétfoszlottak,
255 II, 66 | és virágokká változtatta õket. Ezen alakban addig kell
256 II, 66 | legszebb sorsban részesíté õket, mert õk a gyermekek õrangyalai.
257 II, 67 | a nejébe.~Amint elnézem õket, midõn egymást átölelve
258 II, 67 | természetemmé vált már néznem õket, családtalan, rokontalan
259 II, 68 | azazhogy az ördög bírná õket így elszámlálni, ha már
260 II, 69 | minthogy senki sem fogadta õket, benyitottak az elsõ ajtón,
261 II, 69 | derék szellemben nevelte õket... Igen helyesen... igen,
262 II, 72 | türelmetlenség kergette be õket s azon finom elõrelátás,
263 II, 80 | messze...~- Múltkor láttam õket. Egy Rókus-kórházi orvoskollégámnak
264 II, 81 | lévén, a világért sem fogom õket kompromittálni nejeik elõtt,
265 II, 81 | sötétségben nem lehetett õket csak homályosan kivenni,
266 II, 81 | puszta téren értem utól õket...~A holdvilág kibukkant
267 II, 84 | hogy csikorogva megzavarja õket.~Ha eljön is a fekete asszony
268 II, 85 | dobog, ellágyul. Nem bírom õket leírni, hanem csak nézem,
269 II, 87 | Vendégszeretet, barátság veszi körül õket, s ami legfõbb, jó levegõ.~
270 II, 88 | mikor már szívem megszerette õket, hogy a Katákon aluliak.~
271 II, 90 | kezökben a fáklyát, lesöpörni õket a partról és hulláikat tombolva
272 II, 91 | királyoknál, mert földhöz üti õket.~A lelkesedés zaja tört
273 II, 95 | öregapa pedig eltartotta õket mesékkel.~Hiszen õ már úgysem
274 II, 99 | felelték, hogy mit bolondítja õket a Pali öcsém, mikor hát
275 II, 99 | idõ óta?) Pál pedig nézte õket szivarozva és gondolkozva.
276 II, 102| büszkélkedhetett velök: de elvesztette õket korán.~Láttuk születni,
277 II, 102| alulról rohasztotta-e el õket, vagy az ég harmatja fölülrõl,
278 II, 102| színüket saját arcukra kenték, õket pedig odaadták a földnek,
279 II, 103| kérdéssel« - nem akarom õket megkárosítani, s ahogy volt,
280 II, 105| sértést, engesztelje ki õket valami úton-módon, nem a »
281 II, 107| pillantásokkal méregetik õket, sõt a kis cukrira még a
282 II, 108| kellemetlenek. Próbáltam õket pusztítani, nem használt,
283 II, 113| be ne ereszd: nem akarom õket látni.~- Õnagyságaék a sánta
284 II, 114| indulva ellened. Békítsd ki õket, kérlek, valahogy... Talán
285 II, 120| óra tájban távozni látva õket egyenkint, valamennyit,
286 II, 120| még mindig az utcáról lesi õket, el sem gondolhatva, hogy
287 II, 120| gimnázium ezen a néven ösmerte õket, késõbb pedig az egész város.~
288 II, 123| anyja meg fogja-e látni õket, õrködni fog-e felettük?~
289 II, 123| ikrek. Este lefektettem õket az ágyba, magam pedig dolgom
290 II, 123| jóságáért, hogy megmentette õket.~II. AZ AJÁNLATOK~Most már
291 II, 123| ahol mindennel ellátták õket s kipihenhették magukat.~
292 II, 123| kap munkát, mibõl tartsa õket, ha pedig munkát kap, hol
293 II, 123| hajlékomat s visszahozni õket. Ámbár - sóhajtott fel keserûen -
294 II, 123| egyszer »otthon« láthassam õket. Nagy kegy volna az az Úristentõl.
295 II, 123| meg az a reményem, hogy õket visszakaphatom, nem kell
296 II, 123| elõbb. Egyformán szereti õket, szívéhez van nõve mind
297 II, 124| öregúr nem is igen kímélte õket, s sokat mérgelõdött rajta,
298 II, 125| pajtásaik odakünn fogadták õket olyan mennydörgõ lármával.
299 II, 127| idõ óta?), õ pedig nézte õket szivarozva és gondolkozva.
300 II, 129| játékszereknek hordta volna õket össze a halál.~Nem lehetett
301 II, 129| Kubcsik Mihály nem gyõzi õket temetni és minden újabb
302 II, 131| ok. Mert nincsenek, akik õket megbecsüljék. Ahol nagy
303 II, 137| az arcára: mert most már õket is észreveszik az asszonyok.~
304 II, 139| egy-egy rántással megállítani õket a legsebesebb futásban,
305 II, 139| amelyekkel a bakról igazgatja õket, mikor félrehajlik, a lovak
306 II, 140| mondom, mindennap ott láttam õket gerlicebúgással, galambepedéssel
307 II, 140| verõfényes glória övezi õket, fehér szárnyakon õrködõ
308 II, 140| az ablakon és nézni fogom õket, amint eszik egymást...
309 III, 1 | fürdõkád felé vonta hajlamuk õket, kik annyi év óta a lehetõ
310 III, 1 | ébren és élénkségben tartá õket a lankasztó melegben. Krisztina
311 III, 1 | Krisztina, nem hagyhatom itt õket… a fiúkat… a tanítványaimat,
312 III, 1 | lehetetlenséget.~Anika már künn várja õket, ami jólesik Matyinak. Pedig
313 III, 1 | ellen, hogy majdnem érti õket. Hangjukat legalább ismeri,
314 III, 1 | minõnek mutatkoznak, meg lehet õket ismerni, tenyerükön hordják
315 III, 1 | csoda. Hidegebb tájék szüli õket, késõbben kel föl nekik
316 III, 1 | A természet ismeri már õket s nem veszi nekik rossznéven,
317 III, 1 | kiereszti, annak lehelete õket éri elõször; a tavaszt nyáron
318 III, 1 | történelem örökítette meg õket, nemcsak a »Pitaval« beszél
319 III, 1 | keresztül, elküldte hát õket a csendbiztos úrhoz: hadd
320 III, 1 | népmesékben szokás.~- Hozd be õket! - parancsolá a hajdúnak.~
321 III, 1 | mert nagy zavarba hozta õket a mindentudóságával.~- Nos,
322 III, 1 | jerkét. Ott nyúztad meg õket a fekete majorban, a nagy
323 III, 1 | aztán ott sütöttétek meg õket a Vrecjar bacsa bográcsában,
324 III, 1 | húsz lépés választotta el õket egymástól.~Jasztrab megfenyegette
325 III, 2 | de minek is eresztette el õket hazulról, felügyelet nélkül
326 III, 2 | tisztáson, hol a füzes eltakarta õket a hátul jövõ aratók elõl,
327 III, 2 | kincseit.~- Nem becsülöm õket már semmire - hörgé. - Fázom,
328 III, 2 | mellé.~Nézte, sokáig nézte õket. Jól láthatott. Az ég tele
329 III, 2 | Ha Szegeden meg bírták õket égetni, hát én is csak bírom…
330 III, 2 | alattomosság, akárhogy fordítja is õket az ég felé. Ha meg Kovács
331 III, 2 | ha a házból is kitudják õket maholnap, õ még beállhat
332 III, 2 | valami durva láb letapossa õket, meggyûri, összegázolja,
333 III, 2 | elpityeredve. - Egye meg õket.~S durcásan vágta földhöz
334 III, 2 | gyönyörûségnek, õ gondozta, fésülte õket éber szeretettel, megmosta
335 III, 2 | ami nem jóízû, takargatta õket télen meleg pokróccal, nyáron
336 III, 2 | szörnyû sebesség összegyúrja õket egy fekete szárnnyá, amely
337 III, 2 | járnak a lányok, arra várják õket a legények. Az a savanyú
338 III, 3 | koccintani egyet, aki összeadta õket!~Már akármint történt, elég
339 III, 4 | Ha Szegeden meg bírták õket égetni, hát én is csak bírom…
340 III, 5 | emelgette, meg-megrázva õket a levegõben, mintha ezáltal
341 III, 5 | kincseit.~- Nem becsülöm õket már semmire - hörgé. - Fázom,
342 III, 7 | törvény nem választotta el õket, csak asztaltól, ágytól.
343 III, 8 | elhatározta, hogy gyûlölni fogja õket, s hogy minél jobban megutálhassa,
344 III, 12 | elültette három részre osztva õket: az egyik részt a kis virágos
345 III, 12 | volna amit tett, kiégette õket lassankint. Amiket pedig
346 III, 14 | melegek. Magamhoz venném õket éjszakára.~- Ami pedig a
347 III, 14 | esztendõre.~Sorba vette õket, mialatt ott hált a folyosónkon
348 III, 16 | emiatt… De csak hadd verje ki õket az irigység szeplõje, nagyságos
349 III, 18 | bárányfelhõkkel felhúzza õket Szent Péter.~- Ejnye, ejnye!~-
350 III, 19 | nagybácsitól, hogy meg fogja õket másnap látogatni.~Gábor
351 III, 24 | vármegyének, úgy kipusztította õket nemzetes Gerge István uram;
352 III, 25 | füvek, kórók amint elfedik õket s gyöngéden cirógatják,
353 III, 25 | minden esztendõben meg lehet õket kopasztani, míg egy rettenetes
354 III, 25 | itt, édes fiam? Meg kell õket semmisíteni. A lúd halandó
355 III, 25 | hát a szájadból itatod õket!~- El vannak kényeztetve,
356 III, 25 | ajkak közé s onnan engedte õket inni. Való is azoknak olyan
357 III, 25 | éljenek, enyimek, szeretem õket.~Azok sápogva körülrepdesték,
358 III, 25 | volt a ludaknak. Ellopták-e õket, vagy magoktól mentek-e
359 III, 25 | szomorú fogságban. Ott érte õket a csõsz a tilosban, állítólag
360 III, 25 | Piroska. - Majd hazahozom én õket, majd beszélek én azzal
361 III, 25 | már nem is élnek, megölték õket. Jaj, csak el ne késnék.
362 III, 25 | mind a kettõt s elkezdte õket maga magával együtt ringatni
363 III, 25 | drágaságok!«~Egyszerre letette õket, s arca, hangja szomorkás
364 III, 30 | megválni. Azért szállítja ki õket az »Entreprise des pompes
365 III, 35 | több ember kötelezze le õket azzal, hogy kötelezze le
366 III, 35 | minden és mindenki érdekli õket: könnyen felednek és könnyen
367 III, 35 | saját természetük teszi ki õket.~Ezekhez könnyen fér a megszorult
368 III, 37 | gyerekek közt, mi?~- Nézzük õket - felelte a kis Biri szomorúan. -
369 III, 39 | sötét acélszínûre festette õket. Úgy nézett ki a csillámló
370 III, 39 | kerekedett: nyomban lenyakaztatja õket, ne beszélhessék el senkinek.
371 III, 45 | Aztán miért akasztatta fel õket, Filcsik bácsi? - kérdém
372 III, 45 | levegõje ismét átgyúrta õket…~Alkonyatkor megindult az
373 III, 45 | rákiáltani, hogy csak szedje ki õket, jók lesznek nekem, de nem
374 III, 46 | elfáradva, nyomban megbüntette õket az Isten, amiért magára
375 III, 46 | a keszkenõvel, csitítván õket: »no-no, bolondok… legyen
376 III, 49 | Összeszeded valamennyit, kiviszed õket a határra s ott azután…~-
377 III, 49 | Borókával kifüstölitek õket a falu végén. Kocsit rendelsz
378 III, 50 | lábnyomokba. Meg is találtam õket újra a cserjésen túl s mentem
379 III, 55 | ember nagyon szépen megkéri õket.~Bepörölték s a pörök és
380 III, 56 | medve. No, de nézze hát meg õket. Az ott cérnacingár legényke
381 III, 56 | nagyrészt õseinek bõre védi õket az enyészettõl.~- Oh, kis
382 III, 58 | váll-lapockái közé.~Leültettem õket, s elkezdtem összeszedni
383 III, 61 | folyamok tündéreit.~Leültette õket a padokba az üres tanteremben,
384 III, 63 | meg.~- Hogy én eskettem-e õket össze? - szólt száraz, kimért
385 III, 66 | acélból voltak, szét lehetett õket törni, de lehetetlen volt
386 III, 66 | semmi földi hatalom, mely õket többé egyesítse.~Anna szemeiben
387 III, 67 | lehetetlenek. Éppen azért hiszi õket erõsen. Amint valami valószínûvé
388 III, 68 | most azokban néha, akik õket fogdossák.~Hunkár megcsóválta
389 III, 72 | össze, aki útba igazította õket, az isten áldja meg a jó
390 III, 72 | könyvbe legott bejegyezte, õket pedig kivezette a szõke
391 III, 78 | községet.~- Elszoktattam õket az orosz nyelvtõl - szokta
392 III, 78 | olyan papot, aki elronthassa õket!~Az apróbb generáció már
393 III, 80 | között a vár felé húzta õket nagy türelemmel a négy-négy
394 III, 82 | unalomból összemarkoltam õket, hát úgy hozzávetõleg kisült,
395 III, 83 | kuvikmadarak körülröpködték õket, mintha udvarolnának nekik.~
396 III, 83 | Péchy Pál uram vezette õket, hogy majd Esztergomnál
397 III, 88 | aggodalmasan nézegették õket, amint a jóféle somlait
398 III, 89 | kedélyes estét.~Megleptem õket - mert nem szeretem, ha
399 III, 90 | esküdtem, hogy tönkre akarom õket tenni, a házi személyzet
400 III, 96 | beszédes patakok, betömi õket az erdõ haraszttal, mogyorófa
401 III, 99 | sziklára esve, szél elsöpri õket könyörtelenül.~Aztán a litavai
402 III, 99 | Gyurcsányi leány hozománya címén õket illeti.~Hát iszen könnyû
403 III, 102| mint a harang, hallottam õket a riki malom kelepelésében,
404 III, 102| mit csináljunk? Járja be õket sorba útközben, s tanítsa
405 III, 103| mert már a XV-ik században õket találjuk ott olyan nyugalmasan,
406 III, 106| szaladjanak, aztán vitték õket a hónuk alatt a rendõrségi
407 III, 106| legényekre, amint lerakták õket a kapitánysági szobában.~-
408 III, 106| látogatói. A kapitányság kiadta õket illõ igazolás mellett. Így
409 III, 107| a kormánynál, hogy tegye õket vissza Szigetvárra.~Az intézõ
410 III, 108| Elmehettek! Õrök, eresszétek ki õket!~Megcsillant a legény szeme,
411 III, 110| urakra, és külön akarja õket választani a néptõl, hogy
412 III, 115| a szél az erdõn, gurítja õket, zörögnek a haraszt között…~
413 III, 115| izgágákkal és szétverni õket. Uzsonna táján ért oda,
414 III, 115| Mintha megjuhászította volna õket a vakmerõ föllépés, leeresztették
415 III, 115| valamennyit, s vitték be õket a közeli pincékbe elcsukni.~
416 III, 115| hetednapra együtt fogták el õket a csalánkai csõszházban.
417 III, 115| alispán. - Addig lássuk õket, míg a börtön penésze le
418 III, 115| uraságok és a dámák megbámulták õket, nevetgélve és sugdosva.~-
419 III, 115| nevetgélve és sugdosva.~- Vigye õket, várnagy - mond a házigazda,
420 III, 115| szólt tompán. - Eressze õket szabadon. Ezennel rendelem!~
421 III, 119| tehette, mindenütt kitüntette õket. Hanem özönlöttek is be
422 III, 121| kormányoz az Alföldön. De õket nem bántja a nagyobb szerep
423 III, 121| a székvárosba szállítsa õket. Mindenik a jelölthez ment
424 III, 122| bizonyítékokat, de nem bántottam õket. Akinek ezek az akták a
425 III, 122| az akta. Ezekkel vezettem õket. Kincs ez, kincs. Én odaadom
426 III, 138| könnyektõl nedves szemekkel nézve õket, odahajolt hozzám:~- No,
427 III, 144| ahonnan vettem, add ide õket, s kérj értök, amit szíved,
428 III, 144| perszóna), Hatvani meginvitálta õket másnapra magához vacsorára.~-
429 III, 144| vannak már, sehogy sem lehet õket visszatartani.~- Komolyan
430 III, 144| úgy a havon ülve vontatták õket éjjel hazafelé…~A fõbíróék
431 III, 146| asszonyokat hékás. Utálom õket, de mégis sajnálom itt hagyni.~
432 III, 147| mindjárt a szemérõl meg tudja õket különböztetni.~- Ugyan menjen -
433 III, 148| mindjárt figyelmeztette õket a tisztviselõ:~- Nem lesz
434 III, 148| akkorra már nagy trakta várta õket Doroginál, sõt a zászlók
435 III, 148| de ez már mégis kihozta õket a sodrukból.~Borcsányi izgatottan
436 III, 148| Hogy jöttek? Ki hozta õket?~- Fogadott kocsin érkeztek.
437 III, 148| kikémleltek… verje meg õket az isten.~Oly meggyõzõdéssel
438 IV, 1 | új úrék« (így nevezték õket a faluban) csakugyan hozzánk
439 IV, 1 | ég homállyal borítja be õket: ez a takarójok. S mint
440 IV, 4 | a hat, kettesével szülte õket az anyjuk, Ágnes de genere
441 IV, 4 | mondá Ubul -, nem akarom õket mind elvinni. Osztozkodjunk!
442 IV, 4 | mind egyformán szerette õket. Százszor megcsinálta a
443 IV, 4 | besuhan fehér mezében megnézni õket.~Hét Kállay nem mer azóta
444 IV, 5 | embereimmel, és lerajzolta õket, ahogy õ elképzelte.~Ott
445 IV, 10 | ahol a zaj nem zavarta õket, s ott a földre lapulva
446 IV, 10 | hévvel.~- Újra kinyitjuk õket, hanem addig… magunknak
447 IV, 14 | Egyenlõen becsülték meg õket.~De a magyar fõrendiházban
448 IV, 21 | pajtásaival, bizonyosan ott látta õket ülni az ágya mellett.~-
449 IV, 23 | paradicsomba járnának.~Elvezettem õket mindjárt aznap, s künn voltunk
450 IV, 23 | ne lássa.~Elvezettem hát õket a Bulyovszky-féle villába.~-
451 IV, 25 | személyiségnek ajándékozta õket. Az roppant megijedt a skandalumtól,
452 IV, 32 | pandúrok, miért viszik be õket?~- Valami »méretlen húst«
453 IV, 32 | nap múlva haza eresztik õket.~- Az bizonyos, hogy a földesúr
454 IV, 33 | muzsikaszóval kísérték ki õket a nagyszámú rokonok.~Pedig
455 IV, 33 | sehogysem akarta eltemetni õket.~- Bolondok azok! Talán
456 IV, 34 | sincs ott (én túlról néztem õket a kerítés repedésén át)
457 IV, 35 | rossz szóbeszédbe hozza õket.~Publicista a tollát hegyezi,
458 IV, 39 | Ne az ördögnek kínáld õket, fiam - szólt bölcsen nagyatyám. -
459 IV, 39 | nem ér semmit. Hanem bízd õket valami fiskálisra.~Úgy is
460 IV, 40 | meghívottakhoz, biztassa, csalogassa õket mézes szavakkal.~A vendéghívó
461 IV, 40 | boldogul így, amúgy kezdte õket invitálni.~- Mindent megpróbáltam -
462 IV, 41 | Pestre, s azóta elnyelte õket elõlem a távolság.~Egy egész
463 IV, 41 | kastélyban termek, meglepem õket. Úgy is lett. Egy reggel
464 IV, 41 | csinálnak velem, s várom õket, amint valamelyik ajtón
465 IV, 41 | sok van ám. Csak úgy önti õket az a Trencsén megyei falucska.~-
466 IV, 42 | fogja el az embert, ha látja õket reggeltõl estig egy csomó
467 IV, 45 | Az egész emberiség üldözi õket.~Én melléjök állok, s csak
468 IV, 45 | Ez a mek-mek elüldözte õket otthonról, de bár sorra
469 IV, 45 | sülve-fõve, s mindenki tömte õket jó tanáccsal:~»Oda ne adják,
470 IV, 50 | feléjök, hogy lõtávolba vegye õket.~A hold kibújt kissé, s
471 IV, 50 | hím prüszkölve nyalogatta õket.~S mindjárt elkezdte a nyársravaló
472 IV, 51 | én.~Még mikor rászedem is õket, úgy szedem rá, hogy igazságot
473 IV, 57 | mint most, mikor irtják õket.)~Szakmáry Pál diák volt
474 IV, 57 | korona hiába szembesítette õket, s hiába fogta külön is
475 IV, 59 | Magyarországon. Itthon azért hítták õket így, mert szörnyen üldözték
476 IV, 59 | pedig azért, mert nehéz volt õket utolérni.~A Kossuth amerikai
477 IV, 63 | ha nem özönvíz takarta el õket, ki kaszálta le aranyos
478 IV, 63 | volna én is visszacsúfolni õket a medve és a bika hangjával,
479 IV, 65 | széles, hogy beérhette volna õket. Ilyen viszonyok közt azt
480 IV, 66 | orgazdasággal vádolt zsidó.~- Üssük õket agyon - mondá a betöréssel
481 IV, 66 | ludas magyar -, kísérjük be õket úgy, ahogy vannak, a városba.
482 IV, 66 | nappal, délben bekísérték õket Besztercebányára.~Az emberek
483 IV, 67 | az ablakon és észrevette õket. Nosza betuszkolta Czanyugát
484 IV, 67 | aktákba, észre sem vette õket, fel sem pillantott, csak
485 IV, 67 | egy gaz paraszt utasította õket ide tévesen. De, hogy a
486 IV, 67 | árvaszéki elnöknél van - utasítá õket a fõjegyzõ, hogy azalatt
487 IV, 69 | gizon-gázon! - fenyegette meg õket a principálisom nagy nevetve. -
488 IV, 73 | elmúlik.« Elmúlik, ami bántja õket, elmúlnak az akadályok,
489 IV, 73 | többieknek.~Igaz ni: a többiek! Õket is be kellene mutatnom.
490 IV, 77 | társaság. András gazda fogadta õket a garádnál nagy illedelmesen.
491 IV, 85 | könyörülj rajtam, add ide õket, nem bánom, kérj értök,
492 IV, 85 | vannak már, sehogy sem lehet õket visszatartani.~- Igazán
493 IV, 85 | szellemek a havon ülve vontatták õket hazafelé.~VI. fejezet~A
494 IV, 90 | útját.~Érdekes végignézni õket ilyenkor és kihallgatni,
495 IV, 94 | köztük, mikor a guta ütögeti õket. Ezt az élvezetét nem akarta
496 IV, 95 | meg, hogy egyformán fogod õket szeretni? Lacit hanyagoltad
497 IV, 95 | is. A professzor vezette õket.~A háborúban elesett az
498 IV, 96 | segélyével légbe röpíteni õket, s a maradékot három oldalról
499 IV, 97 | összetartanak, nem eresztették õket. Hiába, nagy dolog az, ha
500 IV, 97 | mérgesen -, hát te verted meg õket, hát te hõsködöl itten?
1-500 | 501-562 |