bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 5001   1,  29    |                 rokonságot, egyrészt azért, hogy a Kozsibrovszkyak elõkelõbb,
 5002   1,  29    |                  Igen, mondtad már egyszer, hogy Bouillon Gottfried rokonotok
 5003   1,  29    |                 geschichte. Csak azt tudom, hogy a szüleim gyerekkoromban
 5004   1,  29    |           egymásközt e leveleket. Gyanítom, hogy pikánsak lehettek, mert
 5005   1,  29    |                     öregasszony azt mondta, hogy õ az ezredes anyja. No,
 5006   1,  29    |                    még alszik. Ha hallanád, hogy hortyog. És még azt mondják,
 5007   1,  29    |                hortyog. És még azt mondják, hogy akinek rossz a lelkiismerete,
 5008   1,  29    |                    nagyhüledezve.~- Egy az, hogy idejön a farkas, éj évadján,
 5009   1,  29    |                isten tudja, honnan, biztos, hogy szétmarcangolt volna valakit,
 5010   1,  29    |                     agyon nem ütik; más az, hogy az imént berohant a Zsuzsi
 5011   1,  29    |            megmondtam én mindjárt az éjjel, hogy nem szabad a papot összefektetni
 5012   1,  29    |                   nem engedheti az istenke, hogy õ is ki ne adjon valami
 5013   1,  29    |                   tromfot. Ehol van ni. Jó, hogy jössz, Matykó. Ide figyelj
 5014   1,  29    |                       Megnézted a lábait?~- Hogy a lábait? Hiszen reverenda
 5015   1,  29    |                reverenda volt rajta.~- Hát, hogy talán fölemelõdött a reverendája,
 5016   1,  29    |                    leszállni.~- Hm. Láttam, hogy nagyon kis lábai vannak.~-
 5017   1,  29    |                   fog kisülni. Mert egy az, hogy aki pap, be nem teszi a
 5018   1,  29    |                  vagyon, ha látják; más az, hogy aki ördög, ha okos és csínyekre
 5019   1,  29    |                     fel volt írva krétával, hogy ki mennyivel maradt adós;
 5020   1,  29    |                    meglepetésnek, hercegnõ, hogy ön itt van. A tavasz januárban,
 5021   1,  29    |     Kozsibrovszkyhoz fordulva.) Tudja ugye, hogy meghalt?~- Tudom. Oh, hogyne!
 5022   1,  29    |                vagyok.~- És a kedves anyja, hogy van?~- S most az alföldi
 5023   1,  29    |                   Magam vagyok.~- Csodálom, hogy eleresztette oldala mellõl.~-
 5024   1,  29    |        Kozsibrovszky ellenben felsóhajtott, hogy az összes ételek oly végtelenül
 5025   1,  29    |                  csodálkozva jegyezvén meg, hogy a hercegnõnek milyen hatalmas
 5026   1,  29    |                vacsorálok.~- Így hát értem, hogy még sajtot is rendelt.~-
 5027   1,  29    |                     rám a sajt receptjét.~- Hogy milyen legyen?~- Hogy milyen
 5028   1,  29    |                       Hogy milyen legyen?~- Hogy milyen ne legyen.~S ezzel
 5029   1,  29    |                 szokott elõadását - de úgy, hogy meg lehetett volna rajta
 5030   1,  29    |                    a százszemû pásztor, hát hogy ne legyen a sajt túlságosan
 5031   1,  29    |                   fiú volt így elpirulva.~- Hogy mit beszélt maga? - kérdé
 5032   1,  29    |                nincs nekem nagymamám!~- Én? Hogy én?… Igen, igen - dadogta
 5033   1,  29    |               dadogta kínosan -, említettem hogy… izé… hogy fönt a szobában…
 5034   1,  29    |                       említettem hogy… izé… hogy fönt a szobában… az éjjel.
 5035   1,  29    |                    volt most ez az asszony, hogy nem mert ránézni. Attól
 5036   1,  29    |                     meg az ember, ahelyett, hogy én haragudnám, ó neheztel.
 5037   1,  29    |         Kozsibrovszkyt, aki úgy mutatta be, hogy az õ Nikije a legvakmerõbb
 5038   1,  29    |                felkölteni.~Senki se mondta, hogy ne menjen.~»Capisco, capisco« -
 5039   1,  29    |                    csönd, hallani lehetett, hogy zúg a tûz a kályhában, hogy
 5040   1,  29    |                 hogy zúg a tûz a kályhában, hogy csöpögnek a jégcsapok az
 5041   1,  29    |                     a megenyhült idõben, és hogy lélegzik az asztmatikus
 5042   1,  29    |                      hercegnõ, tudhattam-e, hogy egy fiatal nõrõl van szó?
 5043   1,  29    |                 asszonyka nem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjék, eszébe
 5044   1,  29    |                     közelebb hajolva hozzá, hogy a forró leheletét kellett
 5045   1,  29    |                    roppant gyorsan történt, hogy mire Kozsibrovszky az asztalig
 5046   1,  29    |                      már csak azt láthatta, hogy egy kenyérgolyó gurul-gurul,
 5047   1,  29    |         Kozsibrovszky.~- Miért, hercegnõ?~- Hogy elmentél - felelte a hadnagy
 5048   1,  29    |                    már az éjjel tudtad ezt, hogy a papot odaszállásoltad),
 5049   1,  29    |                 hisz akkor csak az történt, hogy egy tiszt meg egy szép asszony
 5050   1,  29    |              mindezt a vak is észrevehette, hogy miért van - és azt kérdezte
 5051   1,  29    |                     és azt kérdezte halkan, hogy senkinek másnak nem lehetett
 5052   1,  29    |                     Mihelyt lehet.~- Félek, hogy még sokáig nem lehet.~Ezzel
 5053   1,  30    |               látszik és a bujább fû jelzi, hogy ez a csík valaha egyéb volt.
 5054   1,  30    |                    titokban a Bonga erdõbe, hogy a professzorok meg ne lássák.
 5055   1,  30    |                vonáshoz kihúztam a másikat, hogy egybeállítsam, rendesen
 5056   1,  30    |             lehetetlen… Azaz örülök.~- Ugye hogy megváltoztam? - szólt a
 5057   1,  30    |            esztendõk!~Bizony, az esztendõk, hogy eljárnak. Kivált a szegény
 5058   1,  30    |                      Dehogy. Hát nem látod, hogy ott várnak bennünket?~S
 5059   1,  31    |                     az valahogy berendezve, hogy nemcsak az emberek halnak
 5060   1,  31    |                     mikor már olyan gyenge, hogy nem tud ártani, a halál
 5061   1,  31    |                   már nem volt annyi ereje, hogy valakit elvigyen, hát megszûnt,
 5062   1,  31    |                     egyszerre olyan erõvel, hogy az öregemberek is csodálkoztak: »
 5063   1,  31    |                    hírével, nagyobb baj az, hogy akik megmaradtak, keresztülmenvén
 5064   1,  31    |                  ráparancsolta a betegekre, hogy menjenek a nyáron Gleichenbergbe.
 5065   1,  31    |                    mi arra pénzt? Majd csak hogy föl nem lázadtak a betegek.
 5066   1,  31    |                   volt terhelve, csak éppen hogy lézengtek rajta és csak
 5067   1,  31    |                lézengtek rajta és csak úgy, hogy egyetlen unokájuk, a Pali
 5068   1,  31    |              Istenem, milyen hamar megnõtt! Hogy elszaladtak az esztendõk!
 5069   1,  31    |               termést és csak arra jók még, hogy egy kis árnyékot tartsanak
 5070   1,  31    |                     Azt mondják, sokáig él, hogy kétszáz évig is elél. De
 5071   1,  31    |                     annyira nekibátorodott, hogy a pitvarba is bejött s egész
 5072   1,  31    |                    jutott.~Mert úgy van az, hogy ami kövérséget az Isten
 5073   1,  31    |                  minden erejét összeszedte, hogy még egyszer olyan élesen
 5074   1,  31    |                  neki az anyóka a szemével, hogy elég lesz, de a nagyapó
 5075   1,  31    |               miközben szélesen mesélte el, hogy mikor az a nagy ínség volt
 5076   1,  31    |                     ugyan nagy bolond volt, hogy mikor a kenyér annyit ért,
 5077   1,  31    |                  belõle egy pohárköszöntõt, hogy azt mondja: amit elpocsékolt
 5078   1,  31    |                    Pál - »nem azért mondom, hogy a keresztfiam« - kiválóképpen
 5079   1,  31    |                   megrakja, úgy megaprózza, hogy csurog róla a verejték.~-
 5080   1,  31    |                  fõvel kinyitja az ablakot, hogy, azt mondja, a füst kimenjen…~
 5081   1,  31    |                     idõre.~De amikor látta, hogy az anyókának zokon esett
 5082   1,  31    |                anyókának zokon esett a szó, hogy a szemeibe könnyek szöktek,
 5083   1,  31    |                   szemeibe könnyek szöktek, hogy az arca sárga lett, mint
 5084   1,  31    |                fenyvesek közt, s ha tudnám, hogy a harisnya tele van aranyakkal,
 5085   1,  31    |                     de így csak azt mondom, hogy új tüdõt és fiatalságot
 5086   1,  31    |                valón túl, azt arra szánják, hogy az öreg elmehessen az árán.
 5087   1,  31    |                 nevettek, de úgy nevettek - hogy a nagy szomorúságukból mindig
 5088   1,  31    |                  akart róluk, ne gondolják, hogy számít a termés árára. Hanem
 5089   1,  31    |                  hallgatta a búzák zúgását… Hogy mozognak, hogy suhognak,
 5090   1,  31    |                     zúgását… Hogy mozognak, hogy suhognak, mintha futnának.~
 5091   1,  31    |               meglehet, jól fog fizetni.~És hogy várták a tótokat. Olyan
 5092   1,  31    |                   Vince nagyon haragudott), hogy sokat beszéltek egymást
 5093   1,  31    |                 pompásan szaporodott, igaz, hogy az asztag nagyon fogyott -
 5094   1,  31    |               macska nem mehet el a szérûn, hogy föl ne serkenjen.~Csak egyetlenegyszer
 5095   1,  31    |                  kap, de aztán meggondolja, hogy többet ésszel, lassan, óvatosan
 5096   1,  31    |                     a derekával, éppen csak hogy áttekinthessen a garmada
 5097   1,  31    |               szekérkérõl és nagy óvatosan, hogy zajt ne okozzon, hozzáöntik
 5098   1,  31    |               tüntetõ hortyogással jelezte, hogy mélyen alszik.~Csak reggel
 5099   1,  31    |          kíváncsiságból hallgatta, anélkül, hogy megmoccant volna. A Vince
 5100   1,  31    |                     öntsétek ki, de lassan, hogy a Palika észre ne vegye.~
 5101   1,  31    |                  Nem is azért kérdeztem, de hogy nem hallott-e valamit?~-
 5102   1,  31    |                 Persze, ti azt szeretnétek, hogy úgy álljak itt egész éjjel,
 5103   1,  31    |                párolgott el a Pali, látván, hogy az öreggel nem lehet további
 5104   1,  31    |                   gabonatermesztésnél, azaz hogy az utolsóelõtti, mert az
 5105   1,  31    |                     lapátot tartó embernek, hogy mikor és hogyan mozdítsa
 5106   1,  31    |                  õsi metódus. Abból áll az, hogy a lapátos ember fölhajítja
 5107   1,  31    |                    volt a nagy élvezet. Ej, hogy csillogtak az anyóka szemei,
 5108   1,  31    |                 örömet kellett volna látni. Hogy rendelkezett, mint egy generális.
 5109   1,  31    |                  kettõ, három. Ugorj Katka! Hogy fogod azt a mérõt, te mafla?
 5110   1,  31    |               szaladjon valaki föl a házba, hogy a másik szuszékot is ürítsék
 5111   1,  31    |                   sincsenek kéznél.~Persze, hogy nem voltak kéznél, egyre
 5112   1,  31    |                   hamar a Kupolyi bácsiért, hogy azonnal idejöjjön.~Nosza,
 5113   1,  31    |               üzenetet, kezdte már elhinni, hogy nem rossz eredményhez hívják,
 5114   1,  31    |                   futott, bizonyisten igaz, hogy futott. Olyan furcsa volt,
 5115   1,  31    |                   tudok.~- Hát az az újság, hogy Kupolyi József uram fürdõre
 5116   1,  31    |                    apóka csak bizonykodott, hogy elmegy, hiszen nem sokból
 5117   1,  31    |                     hacsak azt nem vesszük, hogy Vernyón a szép Horváthyné
 5118   1,  31    |                  egy hatost adott Vincének, hogy élesztõt hozzon (bizonyosan
 5119   1,  31    |                   úgy mosolygott az öregre, hogy egészen megboszorkányozta.~-
 5120   1,  31    |                nézném. És nem vetted észre, hogy csupa illat? Eleinte megijedtem,
 5121   1,  31    |                  illat? Eleinte megijedtem, hogy talán a búzánk dohosodott
 5122   1,  31    |               dombnál egyszerre leszállott, hogy, azt mondja, úgyis nehéz
 5123   1,  31    |                     állítom az utas leányt. Hogy utas lehetett, nyilvánvalóvá
 5124   1,  31    |                    bábuikkal. Azt gondolta, hogy ez azoknak kedveskedés.
 5125   1,  31    |          kedveskedés. Hát õ is megpróbálta, hogy talán meg is nevetteti vele
 5126   1,  31    |                      De nekünk sietni kell, hogy még odaérjünk a piacra.
 5127   1,  31    |                    belõle egy gallyat. Kár, hogy keskenyek a levelei, s lerázta
 5128   1,  31    |                    kis fehér porocska, kár, hogy most nincs nálam. Reggelre
 5129   1,  31    |                     tûkön állt. Alig várta, hogy a kikötött zsákhoz vevõ
 5130   1,  31    |           vendéglõje, így vásárkor. Egy az, hogy jó tágas állása van és a
 5131   1,  31    |                    a bora se rossz, más az, hogy a címertáblája rokonszenves.
 5132   1,  31    |                nemesi címerekbe is. Tudták, hogy mi hova való.~A Rák-korcsmáros
 5133   1,  31    |                     jövõre; csak az a tény, hogy e mellett az életmód mellett
 5134   1,  31    |           szakácsnéi rangból emelt magához (hogy ne kelljen neki fizetést
 5135   1,  31    |              bajaikban, ügyeikben.~Most is, hogy ím, a »Rák« udvarára hajtat
 5136   1,  31    |            menyecskének, aki azon sírdogál, hogy az ura itt iszik reggel
 5137   1,  31    |                    csak most utólag jön rá, hogy egy vakvágás van a balsó
 5138   1,  31    |                testi bõrén, de kend is úgy, hogy észre ne vegye.~- Egy szobát
 5139   1,  31    |                    olyasvalamit dünnyögött, hogy õ már semmitõl se tart,
 5140   1,  31    |                   csak arra hoztuk ezt föl, hogy mire Kupolyi a kék szobába
 5141   1,  31    |                 lépegetve észrevette volna, hogy Vayné asszonyom nincs a
 5142   1,  31    |                     gonosz száraz köhögése, hogy a ruhaszekrényhez kellett
 5143   1,  31    |              fiammal. De már elfelejtettem, hogy hívják.~Egy kutya az - jegyzé
 5144   1,  31    |                   ezt tenné, és õ se tudná, hogy én mit szólok aztán odahaza.~-
 5145   1,  31    |             káprázatokból, tarka víziókból, hogy utazik, megy, megy vízen,
 5146   1,  31    |              csöngettyûjét, néha utána kap, hogy megfogja (s ekkor kevés
 5147   1,  31    |               megfogja (s ekkor kevés híja, hogy ki nem esik az ágyból),
 5148   1,  31    |                     nem adta egy vak lóért, hogy az ura megint ember kezd
 5149   1,  31    |                    pendíté meg Vince.~- Hát hogy? Hiszen csak nem hagyhatjuk
 5150   1,  31    |               mellette, legyezgetni. Látod, hogy koronkint fölpillant, megkeres
 5151   1,  31    |                  észre vesz. És nézd, nézd, hogy tapogat reszketõ kezével
 5152   1,  31    |                 ötpercenkint és azt mondta, hogy az éjjel még egyszer megnézi
 5153   1,  31    |                Dehogy, szívecském. Sohasem. Hogy gondolhatsz olyat? Veled
 5154   1,  31    |                Veled maradok, amilyen igaz, hogy Kupolyi József a nevem -
 5155   1,  31    |                    válság.~- Hát én mondom, hogy nem éli meg a reggelt -
 5156   1,  31    |                 vagy félóráról. Nem látják, hogy már indul, hogy már valaki
 5157   1,  31    |                     látják, hogy már indul, hogy már valaki fogja a kezét?
 5158   1,  31    |                 elhalt testvérkéje. És õ is hogy odatartja, milyen szépen…
 5159   1,  31    |               villanásán látszott Vaynénak, hogy visszavág, Aeskulap úr elsietett.
 5160   1,  31    |                   markába egy tízes bankót, hogy a Vince ne lássa.~Amint
 5161   1,  31    |                        Meghalt.~S lehajolt, hogy a szemeit lenyomja.~E szempillanatban
 5162   1,  31    |                 aztán elszalad az orvoshoz, hogy már ne jöjjön, mert még
 5163   1,  31    |              félelmek közt töltötte az éjt, hogy ím, haza nem jött Kupolyi
 5164   1,  31    |                  mondd meg az asszonyomnak, hogy láttál egészségesen, de
 5165   1,  31    |                     fújt el egy jeremiádot, hogy sem ingünk nekünk, sem mellényünk
 5166   1,  31    |                     meg a halottas ágyánál, hogy el nem hagyom?~- No, én
 5167   1,  31    |               fekete kakast a sírkeresztre, hogy én arról rá ismerjek, ha
 5168   1,  31    |                    jött rendelni, elõadván, hogy a búcsúzó egy holt leányka
 5169   1,  31    |                  iránt, akkor föl se veszi, hogy a kántor kihagyja, s én
 5170   1,  31    |               fájlalni fogja, és bûn tõlem, hogy kihagyattam.~Ez annyira
 5171   1,  31    |                annyira bántotta, piszkálta, hogy a Birebovszky-féle háztól
 5172   1,  31    |            mindenkinek van valami dolga. De hogy lehet úgy sietni? És hova
 5173   1,  31    |                    Simovics rázendíté (kár, hogy nem hallhatták a kanári
 5174   1,  31    |                     tért ki egy mellékútra, hogy egyedül lehessen szorongató
 5175   1,  31    |              egyszerre megrémíté az a tény, hogy a pénzbõl hetven forintot
 5176   1,  31    |                  annyi nélkülözést vállalt, hogy férjét gyógyulni küldhesse.~
 5177   1,  31    |                  Hátha még azt tudta volna, hogy az eladott búzában benne
 5178   1,  31    |                   itt! Hát eladtad a búzát? Hogy adtad el? - kérdené nyájasan,
 5179   1,  31    |                     a köhögés úgy elõfogta, hogy egy házfalhoz támaszkodott
 5180   1,  31    |               gondviselés súgja a vargának, hogy szóljon neki, segíteni akarván
 5181   1,  31    |                  bankó úszott a másik után… Hogy is lehetett azt hinni, hogy
 5182   1,  31    |                 Hogy is lehetett azt hinni, hogy az isteni gondviselés éppen
 5183   1,  31    |                   ökröket és várta az urát, hogy hazainduljanak. Várta, várta,
 5184   1,  31    |                     az udvarosné újságolta, hogy kártyázik odabent.~Vince
 5185   1,  31    |                   homlokát - megérdemelném, hogy a nagyasszony összezúzza
 5186   1,  31    |         tanácskoznék, míg végre kigondolta, hogy mi lesz a legjobb. A legelsõ
 5187   1,  31    |                      bátorította az apókát, hogy végre föl hagyta magát tuszkoltatni
 5188   1,  31    |                ökröcske olyan fürgén vitte, hogy még estére sem harangoztak,
 5189   1,  31    |             macskaugrás ide. Igaz másrészt, hogy valami nagy szomorúság ömlött
 5190   1,  31    |               bontottak neki, mikor látták, hogy végképp nem szedelõzik.
 5191   1,  31    |                   Szóval nagy csúfság lett. Hogy szenvedhet az a szegény
 5192   1,  31    |                Értelmes Imrével egy kocsin. Hogy fájt ez neki, mintha mindig
 5193   1,  31    |                  annak akár mennyei mannát, hogy egy kis kedvet csináljanak
 5194   1,  31    |                   már ezerszer megsajnálta, hogy nem ment Vincével haza.
 5195   1,  31    |                    haza. Úgy látszott neki, hogy már esztendõk óta van itt,
 5196   1,  31    |                   Borbála. Milyen balgaság, hogy itt maradt! Mennyivel jobb
 5197   1,  31    |                    a hangját, tudná mindig, hogy mit csinál.~Ahelyett most
 5198   1,  31    |                      a keményített szoknyák hogy ropognak, hogy suhognak,
 5199   1,  31    |                     szoknyák hogy ropognak, hogy suhognak, aztán megáll az
 5200   1,  31    |                   viszlek; de ne képzelõdj, hogy pampuskát sütöttünk otthon,
 5201   1,  31    |                   azért viszlek. Elviszlek, hogy mások nyakán ne légy, -
 5202   1,  31    |                     mások nyakán ne légy, - hogy otthon pusztulj el a saját
 5203   1,  31    |                  ezt az úri nemes famíliát, hogy ujjal mutogassanak a házukra,
 5204   1,  31    |               Istvánné öcsémasszony, tudom, hogy maguk jó emberek, de ami
 5205   1,  31    |                    És most meg se köszönöm, hogy befogadták, mert inkább
 5206   1,  31    |                   kellett volna kikergetni, hogy bujdosott volna el az erdõkbe,
 5207   1,  31    |          csudálkozék aztán Sándor Istvánné, hogy az ingválla azon a helyen
 5208   1,  31    |                     a Gál volt megfogadva), hogy léptetve hajtson a falun
 5209   1,  31    |                    jobbra fordítva a fejét, hogy ne is lássa; de azért lopva
 5210   1,  31    |                  túl a feleúton észrevette, hogy köhögni akarna, de visszatartja,
 5211   1,  31    |               harmincadján vagy, azt látom; hogy mi lesz belõled, azt gondolom.
 5212   1,  31    |                      Verona, ha azt hiszed, hogy rólad elfelejtkeztem, mert…~
 5213   1,  31    |                  valamit? Úgy? Semmit. Hát, hogy ami azt illeti, igenis eszembe
 5214   1,  31    |                  Verona, és bizonyságom rá, hogy õ el is búcsúzott tõled.~-
 5215   1,  31    |                 Verona; ha hallottad volna, hogy szólít, hogy búcsúzik, bizonnyal
 5216   1,  31    |               hallottad volna, hogy szólít, hogy búcsúzik, bizonnyal telesírod
 5217   1,  31    |                     hitte a maga jóságával, hogy ezzel rögtön lekenyerezi
 5218   1,  31    |            pirongató kérdést intézte hozzá, hogy nem szégyenelte-e a szerepét
 5219   1,  31    |                  míg csak nem fogadtam meg, hogy teljes amnesztiát adok.~
 5220   1,  31    |               feküdt köztük. Vagy meglehet, hogy csak képzelte a nagyapó.
 5221   1,  31    |             lehetünk. Valószínû egyébiránt, hogy volt valami visszamaradt
 5222   1,  31    |                 volt, úgy volt, de az tény, hogy az apóka most már nem érezte
 5223   1,  31    |                     jó következett.~Egy az, hogy a gazdaság kezdett fölpendülni,
 5224   1,  31    |                 földjein botorkált, más az, hogy a sok járás-kelésben elvesztette
 5225   1,  31    |                   csak a nyulaknak volt jó, hogy soha egyet se lõtt le közülök.~
 5226   1,  31    |                     tokát is eresztett. Úgy hogy mire a falu elõkelõ krákogói
 5227   1,  31    |                   is növekedett, elannyira, hogy egyszer csak (már akár hiszik,
 5228   1,  31    |                   Riska pedig mintha tudná, hogy az apóka most többet eszik,
 5229   1,  31    |                 pedig olyan melegek voltak, hogy künn a kertben volt terítve,
 5230   1,  31    |                   van a Tátrában!… Az igaz, hogy itt is volt; de csak a Horváthyné
 5231   1,  31    |                    ennyit lát Kupolyi Pali, hogy többet is megkíván. Csak
 5232   1,  31    |                     egy kicsit, csak éppen, hogy szemeit megcsalja, a rendes
 5233   1,  31    |                     úgy? Megfoghatatlan az, hogy az emberek úgy sietnek.~
 5234   1,  31    |                Paliról meg a Horváthynéról. Hogy azt mondják, a férj észrevett
 5235   1,  31    |                   és hazavitte. Képzelheti, hogy volt otthon jelenet. Ha
 5236   1,  31    |                   utcán, azzal sem törõdve, hogy a füvei szerte hulladoznak
 5237   1,  31    |                    mint egy megsebzett vad, hogy a bányához rohanjon, de
 5238   1,  31    |           talyicskákkal a mentéshez.~- Jaj, hogy nem mehetek - hörögte kínosan,
 5239   1,  31    |                    keserves sírásra fakadt, hogy azt kellett hinni, mindjárt
 5240   1,  31    |                 valami nagy testi fájdalom, hogy a lelkit ne érezze annyira.
 5241   1,  31    |                   annyira. Korholta Vincét, hogy szívtelen, hogy nem rohan
 5242   1,  31    |                     Vincét, hogy szívtelen, hogy nem rohan a bányához, de
 5243   1,  31    |              bánatot, de csak úgy lehetett, hogy mindeniknek megmaradt az
 5244   1,  31    |               szívet tépõ hangon -, tudtam, hogy utoljára látom; mondtam
 5245   1,  31    |                 tehénke is csodálkozhatott, hogy ma senki sem jön fejni.~
 5246   1,  31    |                  egy sóhaj. Abból látszott, hogy élnek.~Megint hallatszottak
 5247   1,  31    |                 pipámat! Egy örökkévalóság, hogy nem szíttam.~Pedig nem volt
 5248   1,  31    |                     Hát beszéld el mármost, hogy menekedtél meg, édes fiam.
 5249   1,  31    |                Pistát Vernyóra a boltoshoz. Hogy ím visszaérkezik, azt mondja
 5250   1,  31    |                   de a Pista megnyugtatott, hogy nem afféle, egy vézna serdülõ
 5251   1,  31    |                  tisztáson, õ fogadott meg, hogy jöjjek és elhíjam. Nincs
 5252   1,  31    |                     mentél, mert gondoltad, hogy ki? - mondá a nagymama jóságos
 5253   1,  31    |                    különös volt ez a leány; hogy mit akart, mi érdeke volt,
 5254   1,  31    |                       vélte Kupolyiné.~- És hogy volt öltözve? - kérdé Kupolyi
 5255   1,  31    |                    mondom, megígértem neki, hogy rögtön megyek, csak a rendes
 5256   1,  31    |            Megnyugodott ebben és kijelenté, hogy elõre megy, de megint kért,
 5257   1,  31    |                 elõre megy, de megint kért, hogy csak siessek, siessek… Mire
 5258   1,  31    |        gyertyalángba s intett nagy fejével, hogy mindent hall.~- Tehát egyedül
 5259   1,  31    |                     a hitben, mit tagadjam, hogy Horváthynét találom, de
 5260   1,  31    |                     volt, mely azt hirdeti, hogy már éjfél van. Vagy az a
 5261   1,  32    |                    megjelöli, de emlékszem, hogy abban az évben történt,
 5262   1,  32    |                     kezdték viselni. Tudom, hogy nehéz errõl az esztendõre
 5263   1,  32    |              hazával? Hol azon siránkoznak, hogy már meghalt, hol megint
 5264   1,  32    |                    hol megint azt állítják, hogy mindenek elõtt következik.
 5265   1,  32    |                 urat, s megparancsolá neki, hogy a feliratot az új kollégium
 5266   1,  32    |                    lázongott s elhatározta, hogy agyondobálja kövekkel azokat
 5267   1,  32    |                 akik felmásznak a létrákon, hogy a betûket eltávolítsák.
 5268   1,  32    |                     a mindenható fõnök elé, hogy ne vegye le a feliratot
 5269   1,  32    |              lábainál, csak propter formam, hogy ne mondjam, a hatóság félrevezetésére.
 5270   1,  32    |                   el az érdemes deputációt, hogy három napi kigondolási idõt
 5271   1,  32    |                    egész nap tanácskozának, hogy alkalmas mondatot készítsenek.
 5272   1,  32    |             Utoljára is abban egyeztek meg, hogy teljesen rábízzák a föliratot
 5273   1,  32    |                  azt tartanám szükségesnek, hogy a nagytiszteletû professzor
 5274   1,  32    |                     ki a tanítványaik közt, hogy két darab körmöci arany
 5275   1,  32    |                      Isten a megmondhatója, hogy hány kis szobában rágta
 5276   1,  32    |               egy-egy izzadó üstökû suhanc, hogy valami nagy dolgot kiszorítson,
 5277   1,  32    |                     is, tudjátok meg, fiúk, hogy a legszebb gondolatok, melyek
 5278   1,  32    |                   legalább nagyon gyanúsak, hogy nemcsak a törvényes kiválasztottjaikkal
 5279   1,  32    |            kiválasztottjaikkal csókolóznak.~Hogy most e két arany miatt sokan
 5280   1,  32    |                     fölíratnom az iskolára, hogy »Épült helyben«.~- Nem jön
 5281   1,  32    |             Halápynak arra a kijelentésére, hogy várjunk a mondattal, hátha
 5282   1,  32    |                 szükséget lát. Panaszkodik, hogy nincs elegendõ pénze, hogy
 5283   1,  32    |                  hogy nincs elegendõ pénze, hogy nincs elegendõ búzája, egészsége,
 5284   1,  32    |                  sohase hallod panaszkodni, hogy nincs elegendõ esze.~Nem
 5285   1,  32    |              elegendõ esze.~Nem bízott már, hogy jó felirathoz jut. Denique
 5286   1,  32    |                  éppen a kaszinóba készült, hogy megvigye a meddõ pályázat
 5287   1,  32    |                  kezdte rágni)… mert érzem, hogy mozog bennem valami.~- Alkalmasint
 5288   1,  32    |                   Azt lehetett volna hinni, hogy erre a diák is elmosolyodik,
 5289   1,  32    |               szánalmas volt a szegény fiú, hogy a Halápy szíve megesett
 5290   1,  32    |                mondatot. Látszott az arcán, hogy meg akar haragudni, de aztán
 5291   1,  32    |               kollégium homlokzatáig fölér. Hogy mi egy velõs mondat, azt
 5292   1,  32    |                  igeidõket vagy a számokat, hogy egy, kettõ, három, négy.~
 5293   1,  32    |                ezzel intett neki a kezével, hogy eltávozhat.~De a diák nem
 5294   1,  32    |                   szemének se akarna hinni, hogy ettõl származik a fölirat.~
 5295   1,  32    |                     Igaz-e vagy nem? Tudom, hogy már dohányzol is. Az Isten
 5296   1,  32    |                  dicsõség… Szinte képzelem, hogy fognak a szüleid örülni.~-
 5297   1,  32    |                     diákot). Az volna szép, hogy meg ne tudnák. Holnap az
 5298   1,  32    |                    napjaimra kezdjek lopni! Hogy ellopjam a te dicsõségedet,
 5299   1,  32    |                 ellopjam a te dicsõségedet, hogy bezsebeljem a dicséreteket
 5300   1,  32    |                   ördög van veled?~- Félek, hogy börtönbe kerülök érte -
 5301   1,  32    |                     És most már nem mondom, hogy nem vállalom a szerzõséget,
 5302   1,  32    |                     De nem látom be, hékás, hogy miért ne ülhetnél egy kicsit
 5303   1,  32    |             Áldassék érte a seregeknek ura, hogy az alma ennyire elgurult
 5304   1,  32    |                  értek már, legyen hát úgy, hogy én gondoltam ki azt a feliratot.~
 5305   1,  32    |                     s õ is írásban adta ki, hogy az új felirat teljesen kifogástalan
 5306   1,  32    |              Praesens futurum« azt jósolja, hogy: tökéletes jövõ. S ami mindenek
 5307   1,  32    |                   ami mindenek felett való, hogy sikerült a németet lóvá
 5308   1,  32    |                Olyan édes, olyan kacagtató, hogy szinte sírni lehet rajta.~
 5309   1,  32    |                   most már nem értitek meg, hogy egyetlen mondat is gyújthatott
 5310   1,  32    |                   az öncsalással énekelték, hogy a szürke, bolondos négy
 5311   1,  32    |               Lipóté is. Sõt az volt a baj, hogy Bécsbe, az udvarhoz is eljutott
 5312   1,  32    |                 nyugdíjazták. Kimondták rá, hogy egy jóakaratú szamár - ami
 5313   1,  32    |                    szepegtek a városi urak, hogy megint leveszik a feliratot.
 5314   1,  32    |                    az a szép a politikában, hogy nehéz benne valamit elõre
 5315   1,  32    |                ugyanabban az évben történt, hogy Sáros vármegyében elhalt
 5316   1,  32    |                     mit nem, elég az hozzá, hogy a két nagy jószág közül
 5317   1,  32    |               magának nincs soha elege, nem hogy idegeneknek hagyjon. Hiszen
 5318   1,  32    |                   csinos pofácskát - persze hogy hozomány is van hozzá. A
 5319   1,  32    |                   istenasszony a szerencse, hogy úgy bele tud valakibe csimpaszkodni.
 5320   1,  32    |                    okvetlenül szükségesnek, hogy egy kamélia-bokrot vagy
 5321   1,  32    |              igyekeztek rávenni a fõispánt, hogy tartsa meg a birtokot, vagy
 5322   1,  32    |                  míg a szerzõje attól félt, hogy szenvednie kell érte, de
 5323   1,  32    |                  befolyásomat fölhasználom, hogy bele ültessem.~Meg is tette,
 5324   1,  32    |                  kimondott. Hiába intették, hogy hálátlan és sikertelen munka
 5325   1,  32    |                  ahhoz a furfanghoz nyúlni, hogy könyvet nyomtattak ki múlt
 5326   1,  32    |                 rámutattak a bíróság elõtt, hogy íme, innen lopta alperes
 5327   1,  32    |                     az okos bíró kisütötte, hogy a könyv az idén nyomatott
 5328   1,  32    |                   eskü alatt bizonyították, hogy az örökhagyó Szoltsányi
 5329   1,  32    |                úrnak, de a kétlelkû jegyzõ, hogy érdemeket szerezzen magának,
 5330   1,  32    |                  Hiszen isten, ember látja, hogy a szellemi tehetségei nem
 5331   1,  32    |                mezei gazdasághoz és ígérem, hogy hû sáfárja leszek.~Imponált
 5332   1,  32    |                     ha meglátják a többiek, hogy kezdõdik a leszerelés. Kapott
 5333   1,  32    |                  csak ha a kasznár kívánta, hogy példaadás okáért hordja
 5334   1,  32    |                       A kasznár úr megkért, hogy tudassam önnel, milyen kevéssé
 5335   1,  32    |                       Úgy vagyok értesülve, hogy ön nincs kellõ tekintettel
 5336   1,  32    |                     eltéríteni.~Hát persze, hogy nevettek rajta és folytatták.~
 5337   1,  32    |                    és arról lett nevezetes, hogy tetõtõl talpig gentleman,
 5338   1,  32    |              bruderkám.~Ami azt jelentette, hogy ezeket most már nem szabad
 5339   1,  32    |                   azt éppen nem jelentette, hogy az árukat valamikor ki is
 5340   1,  32    |                   tõle, és nagy volt abban, hogy ügyesen tudta az ilyen dolgokat
 5341   1,  32    |                   rivalizálás folyt köztük, hogy kinek a kezébe kerül a föltétlen
 5342   1,  32    |               figyelte a másikat és érezte, hogy útjaik keresztezik egymást.~
 5343   1,  32    |                   se azért buzgólkodik itt, hogy egykor jó szolgálati bizonyítványt
 5344   1,  32    |                     Szoltsányi. Elösmerték, hogy jó gazda, hogy pontos ember,
 5345   1,  32    |                  Elösmerték, hogy jó gazda, hogy pontos ember, hogy a földesura
 5346   1,  32    |                   gazda, hogy pontos ember, hogy a földesura javára dolgozik.
 5347   1,  32    |            megvetették. Úgy beszéltek róla, hogy a nyomorult, a renegát,
 5348   1,  32    |                     tûnt fel Szoltsányinak, hogy a báró sehova sem vágyik,
 5349   1,  32    |                     lágyan, melankolikusan, hogy bolonddá tegye az idegen
 5350   1,  32    |                  hiszen le kell kuporodnia, hogy a szeme ott lehessen?~-
 5351   1,  32    |              tréfásan intett a fehérnépnek, hogy üljenek föl, majd hazaviszi.
 5352   1,  32    |                    a sáfrányszínû kocsikas, hogy egy almát nem lehetett volna
 5353   1,  32    |              Szegény Oszkár báró azt hitte, hogy rögtön elsüllyed szégyenletében.
 5354   1,  32    |                     átküldött a tisztjéért, hogy az beszélgessen vele.~Ma
 5355   1,  32    |                     úr becsületszavát adja, hogy nem barátkozik többé Kobolinszkyval.~
 5356   1,  32    |                   mert megfogadtattam vele, hogy önnel nem barátkozik többé.~
 5357   1,  32    |                   kacajjal, fenyegetõleg. - Hogy mer ön ebbe avatkozni?~-
 5358   1,  32    |                  kiüzente a komornyikjától, hogy nem fogadhatja, mert rosszul
 5359   1,  32    |              mérgében. Bántotta a hiúságát, hogy ilyen csúnya módon esett
 5360   1,  32    |                  aztán az egyik olyan volt, hogy egyaránt megfogja Krapotka
 5361   1,  32    |                    de megígértem valakinek, hogy ezentúl más életet folytatok.
 5362   1,  32    |                   neked egyszer, bruderkám, hogy nekem egy nõvérem is van.
 5363   1,  32    |                   egy nõvérem is van. Azaz, hogy voltaképpen nincs. Vagyis
 5364   1,  32    |                   nem áldotta meg leánnyal, hogy egy leánykát vesz örökbe.
 5365   1,  32    |              Oroszkát örökölted. Elmondtuk, hogy egy szellemes mondatért
 5366   1,  32    |                 teringette, azért jó barát, hogy kritikus pillanatokban helyén
 5367   1,  32    |            Magdalénát és megeskettettem rá, hogy a gyûrût soha másnak, mint
 5368   1,  32    |                    folytonosan magasztalta, hogy még csak jobban igyekezzék.~-
 5369   1,  32    |                 hiszen még be is csuknának, hogy jogtalanul bitoroltad a
 5370   1,  32    |                Tehát igaznak kellett lenni, hogy Krapotka Oszkár csakugyan
 5371   1,  32    |               kívánsággal jött Kobolinszky, hogy cseréljenek lovat. Krapotka
 5372   1,  32    |                     báró roppant szepegett, hogy mit szól hozzá Szoltsányi,
 5373   1,  32    |                 Hiszen becsületszavát adta, hogy nem barátkozik vele - és
 5374   1,  32    |                     és a lovait is odaadta! Hogy álljon meg elõtte ezek után?
 5375   1,  32    |                  bejelentette nagy vidáman, hogy a kasznár úr megérkezett
 5376   1,  32    |                dohogta a báró -, jól tette, hogy megházasodott.~Tényleg elõnyösnek
 5377   1,  32    |                körül cirkáltak, ólálkodtak, hogy megláthassák az új asszonykát.
 5378   1,  32    |                    ruhája se.) Azt mondták, hogy otthon ül lefüggönyözött
 5379   1,  32    |                    pedig mi következik? Az, hogy vagy púpos vagy sánta, vagy
 5380   1,  32    |              megvetõ árnyalat, ami mutatta, hogy már a cselédek besúgták
 5381   1,  32    |                  ember - gondolta a báró -, hogy a feleségét nem említi.~
 5382   1,  32    |                  minden forrás megegyezett, hogy szép asszony. De mégis furcsa,
 5383   1,  32    |                   asszony. De mégis furcsa, hogy sehova se viszi a kasznár,
 5384   1,  32    |                  pajtás, mint a gazelláé. S hogy ring a dereka a csípõn,
 5385   1,  32    |                   kicsit fitos orr, de csak hogy éppen-éppen. Aztán azok
 5386   1,  32    |                    mit is akarok mondani?~- Hogy egy kicsit kékbe játszik.~-
 5387   1,  32    |                    Oszkár báró, bevallotta, hogy csakugyan látta vagy kétszer
 5388   1,  32    |                    barátod csak megérdemli, hogy a szívedet kinyissad.~A
 5389   1,  32    |                     Kobolinszky kisejtette, hogy ez a házasság valahogy alkalmas
 5390   1,  32    |                végszámítása mindig az volt, hogy õ legyen a báró prefektusa,
 5391   1,  32    |             Kobolinszky. Hiszen te ismersz, hogy gyáva vagyok. Szeretném
 5392   1,  32    |                    a parkba egy beteg kost, hogy kényelmes házi koszton legyen,
 5393   1,  32    |                      de úgy gyûlölöm azóta, hogy ki sem mondhatom.~- Mert
 5394   1,  32    |                    oly világos, mint a nap, hogy az az asszony kezdegetni
 5395   1,  32    |                    kacér, tiszteletben kell hogy tartsa a férje földesurát
 5396   1,  32    |                nevet ki. De úgy kell lenni, hogy megtetszettél neki.~- Ugyan,
 5397   1,  32    |                   ne, mert úgy áll a dolog, hogy mikor Évát a paradicsomból
 5398   1,  32    |               valami bolondot csinál. Igaz, hogy nem volt több egy kávéskanálnyinál,
 5399   1,  32    |                alkalommal mégis megtörtént, hogy találkozott a tekintetük.
 5400   1,  32    |                 szemvillantás is elég volt, hogy fölforrjon a vére.~Mindez
 5401   1,  32    |                 események közé számítódott, hogy egyszer a kasznár kinyitotta
 5402   1,  32    |                     az ilyenfajta ügyeket), hogy ha valami nagyon nehezen
 5403   1,  32    |                    eldicsekedett úrnõjének, hogy a méltóságos báró megszólította,
 5404   1,  32    |                 kérdezte, sokat esznek-e és hogy mikor etetik õket.~Kevés
 5405   1,  32    |                     nem mondtad, te szamár, hogy a galambokat öt órakor szoktam
 5406   1,  32    |                   nyújtós hangon jelenti:~- Hogy azt mondja, a mi galambjainkat
 5407   1,  32    |                   Az asszonyom.~Oh istenem, hogy süvített ez a szó a levegõben.
 5408   1,  32    |                     ez a szó a levegõben. S hogy zúgták vissza az összes
 5409   1,  32    |                 meghatotta ez a sok minden, hogy hangosan felkiáltott: »Milyen
 5410   1,  32    |                  kicsiség került napfényre. Hogy a kasznárné galambjait öt
 5411   1,  32    |                 kísértés incselkedett vele, hogy mindent elmondjon neki a
 5412   1,  32    |                      Csak az Isten õrzötte, hogy semmit se szólt. Kobolinszky
 5413   1,  32    |                különben azt jött jelenteni, hogy a nõvérétõl megszerezhetõ
 5414   1,  32    |                    ült, mégse állhatta meg, hogy a távozó kezeit megszorongatva,
 5415   1,  32    |                  nap múlva át kezdte látni, hogy a tökéletes boldogság mégis
 5416   1,  32    |                    híresztelték a falusiak, hogy viperák vannak a határban),
 5417   1,  32    |                     késõbben eszébe jutott, hogy ha a vipera õt csípné meg,
 5418   1,  32    |              óráról-órára napokig-hetekig - hogy talán bele is bolondult
 5419   1,  32    |             elméjében ezt a hóbortos ideát, hogy annak minden oldala, minden
 5420   1,  32    |                sebét? Mi a garancia rá? Az, hogy átmosolyog? Bolondság, bolondság!
 5421   1,  32    |               Hiszen megmondta Kobolinszky, hogy az asszony ok nélkül szeret,
 5422   1,  32    |                asszony csak azért mosolyog, hogy a fogait mutogathassa.~Elhatározta,
 5423   1,  32    |                 ellen.~- Azt csak én tudom, hogy mi elé megyek - sóhajtott
 5424   1,  32    |            kicsikéim. Azt csipogjátok ugye, hogy jobb a másé. Hát nem bánom,
 5425   1,  32    |                      még azt hihette volna, hogy ez inkább a bárónak szól.~
 5426   1,  32    |               áthajította a kerítésen, úgy, hogy a rózsának körülbelül oda
 5427   1,  32    |                    és felette csodálkozott, hogy minden olyan nyugodt a természetben,
 5428   1,  32    |                 földöntúli melódia, érezte, hogy el kellene futnia, de az
 5429   1,  32    |               izzadó homlokát.~Isten tudja, hogy történt, mi történt. Oly
 5430   1,  32    |              megoldódott a báró nyelve is - hogy szinte nehéz volt megállítani.~
 5431   1,  32    |               indult erre a falusi pletyka, hogy nagyon értik egymást.~A
 5432   1,  32    |              Kobolinszkynak volt rá gondja, hogy egy-egy névtelen levél megcsiklandozza.
 5433   1,  32    |                   orvos azt ajánlotta neki, hogy korcsolyázzék, maga Szoltsányi
 5434   1,  32    |                     amonnan Murkainé hozta. Hogy mirõl levelezhettek, miféle
 5435   1,  32    |                     még mindig vándoroltak.~Hogy azonban nagyon ártatlan
 5436   1,  32    |                  kinevet? Jön ide mindjárt, hogy fölemeljen!~A báró a tóra
 5437   1,  32    |                  átnyalábolhatta a derekát, hogy fölemelje, nem adta volna
 5438   1,  32    |                  játszva. Nem állhatta meg, hogy alattomban ne csípjen egyet
 5439   1,  32    |             fûszerezte ezt a korcsolyázást, hogy szinte kétségbeestek, mikor
 5440   1,  32    |                 Istenem! Milyen szomorú az, hogy így elmúlik valami. Ha meggondolom,
 5441   1,  32    |                     valami. Ha meggondolom, hogy itt egy-két nap múlva már
 5442   1,  32    |                   És semmi nyoma sem marad, hogy maga itt járt.~- Hát itt
 5443   1,  32    |                    a prémes krispinjét), de hogy ne engedjen meg egy kis
 5444   1,  32    |                     szeretném látni…~- Kár, hogy én nem tudok csónakázni -
 5445   1,  32    |                     Azt szeretném én tudni, hogy voltaképpen mit tud maga.~-
 5446   1,  32    |                  egy hétig. Hiszen az igaz, hogy voltaképpen mindegy lehetne,
 5447   1,  32    |              szontyolodnak arra a plánumra, hogy »nézzük meg az idén a tótocskákat«.
 5448   1,  32    |               megbolondult ez a mi gólyánk, hogy köveket hord ma kis békák
 5449   1,  32    |                    A kasznár úr elbeszélte, hogy Aquileja ostrománál egy
 5450   1,  32    |                    gólya a fészkét erõsíti, hogy az orkán le ne sodorja.~-
 5451   1,  32    |              sérthetem meg a barátot azzal, hogy a gólyának jobban hiszek.~
 5452   1,  32    |                Olyan csak talán mégse lesz, hogy fináncok potyogjanak le
 5453   1,  32    |                   ütni az asszonyka szemét, hogy az megneheztelt és megfenyegette:~-
 5454   1,  32    |                  tengerbe!~A báró kérlelte, hogy ne menjen, mert akkor õ
 5455   1,  32    |                szöveten, s megdördül az ég, hogy hallani az anyaföld bordáinak
 5456   1,  32    |                önnönmagához befelé:~- Majd, hogy õ is befúljon. Ki a kutya
 5457   1,  32    |                      Azt kérdezi az uraság, hogy meghalt-e?~Kínos percek
 5458   1,  32    |                     testet a csónakon, úgy, hogy a feje legyen lejjebb, azután
 5459   1,  32    |                     Mi lelte ezt, mi lelte? Hogy egyszerre valóságos férfi
 5460   1,  32    |               estefelé, már konstatálhatta, hogy a kasznárné ki fogja heverni
 5461   1,  32    |                    igen csodálkozott rajta, hogy hol van. A báró, aki majdnem
 5462   1,  32    |                     megállt az ágy elõtt.~- Hogy én? - szólt bárgyún összezsugorodva. -
 5463   1,  32    |                  mint egy szenté.~BEFEJEZÉS~Hogy mit gondolt ki az asszony,
 5464   1,  32    |                    Eperjesen, föltûnt neki, hogy az ismerõsök különösen nevetgélnek,
 5465   1,  32    |                   bolond, mikor megértette, hogy a szerencsétlen flótás még
 5466   1,  32    |             Szerették egymást…~Képzelhetni, hogy tombolt, hogy dühöngött
 5467   1,  32    |                  Képzelhetni, hogy tombolt, hogy dühöngött az a kemény ember.
 5468   1,  32    |                   fölfeszegette a fiókokat, hogy hagytak-e valami levelet.
 5469   1,  32    |               megölöm, ha megtalálom.~Igaz, hogy nem kereste. De hol is kereste
 5470   1,  32    |           visszaküldték az üres szekereket, hogy minden rendben van. Csak
 5471   1,  32    |               kasznár úrnak, ha megjön?« - »Hogy tiszteltetjük« - felelte
 5472   1,  32    |                    különbözõ hírek alapján, hogy a szökevények Brünn mellé
 5473   1,  32    |                  mindenüvé, mint a pestis). Hogy mit csinált ott, isten tudja… (
 5474   1,  32    |                   asszonynak), de bizonyos, hogy sok érdekes pletykát hozott -
 5475   1,  32    |                 panaszkodott elõtte a báró, hogy a kasznár egy garast se
 5476   1,  32    |                     birtok jövedelmébõl, és hogy ezt nem szándékozik tovább
 5477   1,  32    |                   hozzon a bárótól nyugtát, hogy ki van elégítve. Rendszeres,
 5478   1,  32    |                   el kellett ott referálni, hogy így-úgy, be ne tegye többé
 5479   1,  32    |                vagyonban, azt se tudta már, hogy mit tegyen a tömérdek pénzével,
 5480   1,  32    |                     mint az ezüst.«~Ej, ej, hogy szaladtak azok a bolondos
 5481   1,  32    |                     a bolondos esztendõk, s hogy elfújta az idõ a régi szenvedélyeket,
 5482   1,  32    |                  jóllakott ember nem érzi - hogy mire volt valaha étvágya?
 5483   1,  32    |                     az oroszkai kasznár is, hogy õ már fáradt ember. Igaz
 5484   1,  32    |                fáradt ember. Igaz ellenben, hogy már akkor nem hítták oroszkai
 5485   1,  32    |          tanulmányait. Tetszett az öregnek, hogy úgy emlegetik a tisztjét: »
 5486   1,  32    |                kezében, és bemutatta magát, hogy õ dr. Pergen János ügyvéd,
 5487   1,  32    |                     foglalni. Bocsássa meg, hogy föl se kelek, de a köszvény…~-
 5488   1,  32    |                   mondd meg a szakácsnénak, hogy még egy vendég lesz.~- Én
 5489   1,  32    |                     hozott ide.~- Gondolom, hogy nem fáradt ok nélkül ilyen
 5490   1,  32    |                    Szoltsányi közömbösen -, hogy a birtok eladásáról lesz
 5491   1,  32    |                       Ön talán tudni fogja, hogy a bárónak gyermekei vannak,
 5492   1,  32    |                  hatva attól a törekvéstõl, hogy törvényes gyermekeivé tegye
 5493   1,  32    |                Pergen most fölemelte ujját, hogy attansiót kér (látszik,
 5494   1,  32    |                     attansiót kér (látszik, hogy valamikor professzor is
 5495   1,  32    |                     végett vagyok én itt, s hogy minden hímezés-hámozás nélkül
 5496   1,  32    |                   derûje öntötte el.~- Mit? Hogy ingyen is kész megindítani
 5497   1,  32    |                   gyorsan, mint a fogorvos, hogy fájdalom nélkül húzza ki
 5498   1,  32    |                  értem. Elõbb kijelentette, hogy ingyen is beleegyezik és…~-
 5499   1,  32    |                        És azután kijelenti, hogy pénzért se indítja meg a
 5500   1,  33    |            értelmesen, mintegy panaszkodva, hogy több ment ki rajta, mint