bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 6001  II,  1     |                 szerint, mert meg van írva, hogy a szegényember »garasa«
 6002  II,  1     |                     aki most olyan szegény, hogy talán semmit sem adhat.
 6003  II,  1     |                     szégyen, de az szégyen, hogy nem gazdálkodott.~És a kemény
 6004  II,  1     |                   meredten, észre sem véve, hogy valaki van a szobában, csak
 6005  II,  1     |               szegény ember vagyok én arra, hogy adhassak valamit. Hanem
 6006  II,  1     |              mennyben, bocsásd meg apádnak, hogy elveszi legkedvesebb jószágodat
 6007  II,  2     |                     ott meg fogják mondani, hogy csakugyan ilyen volt. Egy
 6008  II,  2     |            kihagyják azt a két utolsó szót, hogy: »egyéb semmi«.~Keresetmódját
 6009  II,  2     |              különórákat szentel naponkint, hogy a »járás költészetébe« bevezesse.
 6010  II,  2     |             bevezesse. Ebből tehát világos, hogy Gaillard atyusnak nem volt
 6011  II,  2     |               ellene esküdött szegénynek! - hogy a vagyont szét hagyta szedni
 6012  II,  2     |                azzal tetézvén mostohaságát, hogy a feleségét meghagyta Gaillard
 6013  II,  2     |                    napokat hozott Párizsra, hogy a fiatalságnak kisebb gondja
 6014  II,  2     |                  emlékezõ tehetségének sem, hogy ez a szép »istenasszony« »
 6015  II,  2     |                  melyre a világ is ráfogja, hogy az övé, - de a büszke királyi
 6016  II,  2     |                azért volt a divat fõvárosa, hogy csinálhatott magának új
 6017  II,  2     |                    azt kérdezte egymástól: »hogy van ön?«, hanem »él még
 6018  II,  2     |                    Még akkor nem gondolták, hogy mire idejök lenne felöltözni,
 6019  II,  2     |                     aki?...~- Panaszkodott, hogy meg van terhelve a gyomra.~-
 6020  II,  2     |                   olyan sietõs még a dolog, hogy máris komolyan lehetne venni.
 6021  II,  2     |             komolyan lehetne venni. Persze, hogy nem sietõs...~- Bagatelle...
 6022  II,  2     |                    asztaltól és azt mondja, hogy igyunk mármost változatosság
 6023  II,  2     |                     furcsa természetem van, hogy csak az étel után ízlik
 6024  II,  2     |                     Hanem azt nem látom be, hogy míg Párizsban tart a ló-
 6025  II,  2     |                Szent Hippolytra esküdöztek, hogy olyan jól ugyan nem lehet
 6026  II,  2     |                   pedig már-már megijedtem, hogy napóleonista.~- Nem éppen.
 6027  II,  2     |         nemzetõrtiszt kabátját gombolta ki, hogy jobban nevethessen.~- Jaj
 6028  II,  2     |                   or-okat szereti. Az igaz, hogy mindenre van kádenciája.
 6029  II,  2     |                hatvanéves.~- Szép idõ. Kár, hogy nem fiatalabb. Egy lelkes
 6030  II,  2     |               köztársaság...~- Mondtam már, hogy nem sietõs a dolog. Quel
 6031  II,  2     |                jelenlevõknek és eltávozott, hogy néhány óra múlva ismét visszajöjjön
 6032  II,  2     |            dünnyögve közbe-közbe:~- Persze, hogy nem sietõs még a dolog.~
 6033  II,  2     |                    hazafelé.~Csak az a kár, hogy nem lehet belõle valami
 6034  II,  2     |                       legfeljebb arra való, hogy az öreg Dumas papának legyen
 6035  II,  2     |              meghallotta a szomorú újságot, hogy közelednek a megpróbáltatás
 6036  II,  2     |                    felkeresni a víg öreget, hogy állapotáról körülményes
 6037  II,  2     |                 megindulás látszott.~- Nos, hogy van a mi apónk odahaza? -
 6038  II,  2     |             Merkwürdig! Azt kellene hinnem, hogy valamelyik rokonához ment
 6039  II,  2     |                  egész pontosan nem tudnám, hogy semmiféle rokona nincs -
 6040  II,  2     |                     válaszolt a nemzetõr -, hogy egy rokona mégis van.~-
 6041  II,  2     |                   van.~- És az?~- A haza.~- Hogy érti ön azt?~- Úgy, uraim,
 6042  II,  2     |                  érti ön azt?~- Úgy, uraim, hogy Gaillard apót nem találtam
 6043  II,  2     |                  Helyesen.~- Tudtomra adta, hogy az öreg tegnap minden holmiját
 6044  II,  2     |              holmiját elárusítá.~- Ah!~- És hogy ma reggel léghajón elutazott
 6045  II,  2     |               kapusnak csak annyit mondott, hogy itt az idõ megtenni kötelességét,
 6046  II,  2     |                     abban a helyzetben van, hogy két öreg kéznek is hasznát
 6047  II,  2     |                      szólt madame Dumont -, hogy nemsokára viszontlássuk
 6048  II,  2     |                      Az nem szép volt tõle, hogy így szó nélkül hagyta el
 6049  II,  2     |             ugyancsak volt mibõl válogatni, hogy mit sirasson az ember: a
 6050  II,  2     |                  apónak, amikor azt mondta, hogy most nem szabad hatvanévesnek
 6051  II,  2     |                isten két kezet az embernek, hogy legyen mibe fogni a puskát.~
 6052  II,  2     |              gyõzelemért, hanem csak azért, hogy harcoljanak, hogy lássa
 6053  II,  2     |                    azért, hogy harcoljanak, hogy lássa az elbámult Európa,
 6054  II,  2     |                      mikor reggel felébred, hogy hol fog vacsorálni este.
 6055  II,  2     |               nemzete elõtt, és azt mondja: hogy »haragszom rád«.~Hanem van
 6056  II,  2     |                   mind a két kezét kitárja, hogy - megölelhesse.~Az õsz vezér
 6057  II,  2     |              kunyhója elrongyosult ágyában, hogy egészségesen halhasson meg
 6058  II,  2     |               megparancsolta saját magának, hogy ne legyen beteg, az tudni
 6059  II,  2     |             Nézzétek õket! Ugye meglátszik, hogy franciák, kiket Garibaldi
 6060  II,  2     |                     szellemdús ötletei, úgy hogy a körülötte levõk önkéntelenül
 6061  II,  2     |                   még azt sem állhatta meg, hogy közbe ne fecsegjen:~- Ön
 6062  II,  2     |            pajkosságot engedte meg magának, hogy szeretetteljesen megcibálta
 6063  II,  2     |                      aki mindig azt állítá, hogy rendetlen ember vagyok.~-
 6064  II,  2     |                  Gaillard apó azzal felelt, hogy eldúdolt egy versszakot
 6065  II,  2     |                    embernek azért van feje,~Hogy legyen hova~Kalapját tegye,
 6066  II,  2     |               odavetett mondattal tanúsítá, hogy észrevette elestét:~- Mit
 6067  II,  2     |                   kapitánynak a másvilágon, hogy a zsebében talált pénzt
 6068  II,  2     |                     papok keresetét. Persze hogy elrontjuk. A sok temetési
 6069  II,  3     |                 kezeivel, nem gondolja meg, hogy, mikor az a labda görgeteggé
 6070  II,  3     |                      még kevésbé gondol rá, hogy hát ez az élvezetcikk még
 6071  II,  3     |               Baroghi eset?~No, nem mondom, hogy ha rossz szándékkal szegrül-végrül
 6072  II,  3     |                       hanem ki tehet arról, hogy már az ember úgy van teremtve
 6073  II,  3     |                 azért van az embernek feje, hogy a búbos fõkötõt legyen hova
 6074  II,  3     |                    hova tenni, de azért is, hogy teremjen benne valami. Kolumbus
 6075  II,  3     |                   látta vagy hallotta soha, hogy Baroghi Aladárnénak tiltott
 6076  II,  3     |                Lacival, mégis úgy gondolta, hogy felfödözte.~Mert hát Baroghi
 6077  II,  3     |                imádói vannak, õ sem bolond, hogy örökösen azt a mogorva Aladárt
 6078  II,  3     |               miszerint az mégsem jó dolog, hogy az a Kádas Laci minden áldott
 6079  II,  3     |                     mond a hír hozójának -, hogy ez valóságos botrány!~-
 6080  II,  3     |          asszonyságnak eszeágában sem volt, hogy ez az õ tulajdon híre, amit
 6081  II,  3     |                   Ki hitte volna még akkor, hogy a Baroghiék példájából egészen
 6082  II,  3     |                     itt vacsorára. Az igaz, hogy a két öregen kívül nincs
 6083  II,  3     |                   Annyit elõre is gyanítok, hogy valami bolondság lesz.~-
 6084  II,  3     |                   õt betakarni a bundájába, hogy valahogy át ne fázzék a
 6085  II,  3     |                   vissza a többi vendéghez.~Hogy belépett, hirtelen csend
 6086  II,  3     |                    a Kádas. Fogadni mernék, hogy valami érdekes kalandra
 6087  II,  3     |              leolvasván az emberek arcáról, hogy az neki szól.~- Nem szeretem
 6088  II,  3     |                  Már csak megmondom, öcsém, hogy min nevetnek ezek a lurkók.~-
 6089  II,  3     |                     megesett biz a... azaz, hogy a ... feleségemen.~Aladárnak
 6090  II,  3     |                     rá nem jöttél arra sem, hogy ahol szép asszony mellett
 6091  II,  3     |                   tompa hangon - mondja ön, hogy tréfál, vagy különben megfojtom.~
 6092  II,  3     |                   eszébe jutott lassankint, hogy nem azért vala az õ édesapja
 6093  II,  3     |                     az egész világ beszéli, hogy Kádas öcsénk ott is arat,
 6094  II,  3     |                    volt a legmulatságosabb, hogy magadnak mondta, miszerint
 6095  II,  3     |                   te el nem tudtad találni, hogy a valaki éppen a saját feleséged.
 6096  II,  3     |                     hallották, azt mondták, hogy Baroghi Aladár okos ember,
 6097  II,  3     |                    örült is Stofi fiskális, hogy egyszer valakit mégis lecáfolhatott,
 6098  II,  3     |              valakit mégis lecáfolhatott, s hogy még jobban megadhassa neki
 6099  II,  3     |                        Úgy látszik, pajtás, hogy álmodol ma, pedig nem ártana
 6100  II,  3     |               megijedt ettõl a medicinától, hogy tanácsosnak látták elsompolyodni
 6101  II,  3     |               veszik.~Baroghi Aladár pedig, hogy szórakozottságát elûzze,
 6102  II,  3     |                volna hunyva a szeme; látta, hogy az emberek mozognak körülötte,
 6103  II,  3     |                 törpül; az ember azt hinné, hogy már nem is él egészen e
 6104  II,  3     |                képes volna még gondolkozni, hogy ijesztõ arcú démonok röpködik
 6105  II,  3     |               ösztönt, aki nem gondol vele, hogy mint és meddig uralkodik,
 6106  II,  3     |                érdemes az a hûtlen asszony, hogy valami bolondot tégy miatta.
 6107  II,  3     |                    A kocsisnak parancsolta, hogy fogjon be.~- Gyorsan, gyorsan!~
 6108  II,  3     |              csikónak, úgy vágtatnak elõre, hogy, mint a lovaiba szerelmes
 6109  II,  3     |                   nem tud semmit, csak azt, hogy a lovakat nem kell kímélni.
 6110  II,  3     |                  dolgával, hanem azt látja, hogy az a mozdulatlan összegörnyedt
 6111  II,  3     |               magában:~- Már csak látom én, hogy nekünk kettõnknek valami
 6112  II,  3     |             kapujához értek. Isten csodája, hogy a nyakukat nem szegték valahol.~
 6113  II,  3     |                  megparancsolta kocsisának, hogy ne hajtson be az udvarra,
 6114  II,  3     |                  Aladár azt súgta Palkónak, hogy hozzon létrát és támassza
 6115  II,  3     |                    el soha. Csak azt tudom, hogy nem leskelõdni akar nagyságod
 6116  II,  3     |                     Pál, mintegy restellve, hogy nem is valami dolog miatt
 6117  II,  3     |                  Már mint azt beszéljem el, hogy mit láttam? Hát a kék vendégszobában
 6118  II,  3     |                 olyan irtózatosat ütött rá, hogy csörömpölve ezer darabra
 6119  II,  3     |             paripáért.~Aladár azzal felelt, hogy kisütötte a kezében tartott
 6120  II,  3     |              ajtajánál megállott: azt hitte hogy az ajtó valószínûleg be
 6121  II,  3     |                   reteszelve. Arra gondolt, hogy valami feszítõvasat találjon,
 6122  II,  3     |                    kis mahagóni-asztalkába, hogy össze ne roskadjon.~Most
 6123  II,  3     |              rózsákat rajzolt az álom, mely hogy mély lehetett, tanúsítá
 6124  II,  3     |                 elkezd csevegni.~- Tudod-e, hogy vendégünk is van? Itt van
 6125  II,  3     |                   ne fordulj el. Találd ki, hogy kicsoda...~Aladár nem felelt.~
 6126  II,  3     |                húgommal, aztán kicsinálták, hogy ma este itt jönnek össze
 6127  II,  3     |                     Pál azonnal megismerte, hogy ez volt az a gyönyörû szép
 6128  II,  3     |                  morogta magában:~- Tudtam, hogy elhagyunk valamit abban
 6129  II,  3     |                   esett ki miatta. Az igaz, hogy egy menyasszony lett özvegy
 6130  II,  3     |                  nincs is benne fukarkodás.~Hogy mást ne említsek - a jó
 6131  II,  3     |                  világ.~Õrá is kenik-fenik, hogy rossz a nyelve, azt pletykázzák,
 6132  II,  3     |                    nyelve, azt pletykázzák, hogy õ pletykázik; pedig isten
 6133  II,  4     |                  tisztítják a tavali sarat, hogy a nagyságos kisasszonyok
 6134  II,  4     |                     nemes csizmadia céhnek, hogy bőre varrta az evelasztin
 6135  II,  4     |                 keményen meghagyatván neki, hogy vigyázzon rá, s ha valahogy
 6136  II,  4     |                    jóízût Böskére, Pannára: hogy a sok baromfi étlen-szomjan
 6137  II,  4     |          megreszkírozván, mi annyit jelent, hogy a jobb lábával egy hangos
 6138  II,  4     |               vonója, olyan keserves-vígan, hogy a sok fiatalember szinte
 6139  II,  4     |               Jancsi cigány erõsen vitatja, hogy a muzsikaszóra hallgatnak.~
 6140  II,  4     |                   fiskális azzal cáfol meg, hogy a kellner által egy tízforintost
 6141  II,  4     |                    lehet? Milyen abszurdum, hogy senkinek sem mutatja be
 6142  II,  4     |                     kádenciát, Stofi bácsi, hogy a maga szeretõjének mind
 6143  II,  4     |                    a hölgyek közt, anélkül, hogy egy is tudta volna, kicsoda.
 6144  II,  4     |               egészen odalett érte. Láttam, hogy szorongatta a kezét az elõbbi
 6145  II,  4     |                  hír kezdett terjedni róla, hogy egy gazdag orosz báró: nehányan
 6146  II,  4     |                 bátyánk arra is emlékezett, hogy együtt vadászott apjával
 6147  II,  4     |                   vele az a nevezetes eset, hogy egy lúdnagyságú oroszországi
 6148  II,  4     |                  senki sem vállalkozott rá, hogy megkérdezze, mert hát egy
 6149  II,  4     |                  Sarolta nénje mellett ült, hogy kérdezze meg nevét.~- Mily
 6150  II,  4     |              lehetett egyebet mondani, mint hogy õ sem ösmeri a bácsit, mire
 6151  II,  4     |                   elmulasztásáért, elmondá, hogy õ bizony Snapsz Augusztin,
 6152  II,  4     |                   azt a rettenetes újságot, hogy az orosz báró senki más,
 6153  II,  4     |                    scandaleuse«-ben sem!~De hogy mert ez az ember idetolakodni?
 6154  II,  4     |                     talentumot az embernek, hogy saját fejében is teremjen
 6155  II,  4     |                   valami.~Szegény Rideghnét hogy rágalmazhatták így!~Inkább
 6156  II,  4     |                     természetesnek találta, hogy õ borbélylegény, s egy cseppet
 6157  II,  4     |              Halálosan bosszankodom. Hát te hogy érzed magad?~Sárika valami
 6158  II,  4     |                 rossz kiejtéssel franciául, hogy a terhére vált ember meg
 6159  II,  4     |                  értse. Nem volt reá képes, hogy elutasítsa.~Snapsz Augusztin
 6160  II,  4     |                 mégsem lehet valakit azért, hogy borbélylegény, ha máskülönben
 6161  II,  4     |                     meg aztán az is kérdés, hogy kimenne-e? Megfizette a
 6162  II,  4     |          fiatalemberek -, most mutassa meg, hogy milyen vitéz ember.~- Ühüm!
 6163  II,  4     |       borbélylegénnyel. Olyan kinézése van, hogy alig meri megszólítani az
 6164  II,  4     |                     rendelt. Világos dolog, hogy hencegésnek vették.~A kellner
 6165  II,  4     |            szomszédjának esküdözni kezdett, hogy ez igazi úr, ha az öreg
 6166  II,  4     |            meggyújtotta gyertyáját anélkül, hogy csak legkisebb kedvetlenség
 6167  II,  4     |                Stofi úrnak nem tetszett az, hogy az idegen fel sem veszi
 6168  II,  4     |                vastag tréfához folyamodott, hogy odakönyökölt Snapsz asztalára
 6169  II,  4     |              ledöntötte a pezsgõs palackot, hogy az legurult a földre s csörömpölve
 6170  II,  4     |                  Stofi úrra.~- Látom, uram, hogy önnek különös passziói vannak.
 6171  II,  4     |                   nem adja ötven forintért, hogy ellenlábasát, Stofi urat
 6172  II,  4     |                 maga. Én bizony azt hittem, hogy csak az érvágáshoz ért.~-
 6173  II,  4     |          mesterember. Egyébiránt tanácslom, hogy a borotvát valahogy ne fenje
 6174  II,  4     |                 nyelvéhez, mert olyan éles, hogy ketté vágja vele... már
 6175  II,  4     |                kíváncsiságtól vezéreltetve, hogy ugyan hány ember bolondult
 6176  II,  4     |                   értvén alatta hamarjában, hogy egy kis nagyhangú becsületsértési
 6177  II,  4     |                     ehhez az értelmezéshez, hogy lehetetlen volt nem mosolyogni
 6178  II,  4     |                     Fenyéri Szepi magyarul, hogy az idegen ne értse.~Stofi
 6179  II,  4     |                    öcsénknek jutott eszébe, hogy odamenjen hozzá, fülébe
 6180  II,  4     |                     az ügyvéd kétségbeesve, hogy ezt az egyetlen mentõ cérnaszálat
 6181  II,  4     |                   tisztséget: elhatározván, hogy a párviadal az »Ordas« erdõben,
 6182  II,  4     |                     az a borbély. Meglássa, hogy ott nem lesz az »Ordas«-
 6183  II,  4     |                     Bár ne lenne!.... azaz, hogy csak hadd legyen.~- Hanem
 6184  II,  4     |             kitalálni annyi sok rokon közt, hogy kinek hagyjam az új tajtékpipámat.
 6185  II,  4     |                   Hüm! hm! Csak nem hiszed, hogy meg mer vívni velem?~- De
 6186  II,  4     |                    Dejszen, öcsém, az igaz, hogy már csak tulajdonképpen,
 6187  II,  4     |                    tekintetbe, Stofi bácsi, hogy most ön van hivatva fenntartani
 6188  II,  4     |                  Aztán gondolja meg azt is, hogy ön mégiscsak magyar ember.~
 6189  II,  4     |                 eszébe juttatják valakinek, hogy magyar ember.~- Jó, hogy
 6190  II,  4     |                    hogy magyar ember.~- Jó, hogy mondtad, öcsém, mert magamtul
 6191  II,  4     |             találtok.~A fiskális elfordult, hogy valahogy észre ne vegyék
 6192  II,  4     |                    nem jutna az a gondolat: hogy hát ez a sok minden összeadva -
 6193  II,  4     |                  azt hitte a szegény leány, hogy el kell ájulnia, de valami
 6194  II,  4     |                    álma van s maga is érzi, hogy jó volna felébredni, de
 6195  II,  4     |                    intett Fenyéri Szepinek, hogy teljesítse az elõbbi parancsolatot,
 6196  II,  4     |              borbélylegény iránti figyelem, hogy Sárika nagysámot egészen
 6197  II,  4     |                merényletet: összebeszéltek, hogy senki se legyen »vis à vis«-
 6198  II,  4     |                      ha nem lenne reményem, hogy majd a következõ négyesre
 6199  II,  4     |                 hisz ön az imént azt mondá, hogy borbély.~- Az ördögbe...
 6200  II,  4     |            kérdésétõl.~- Azért, mert érzem, hogy kegyedet szeretni tudnám.
 6201  II,  4     |                     Sarolta már odáig ment, hogy egy jöttment embernek mondja,
 6202  II,  4     |                  mondja, melyben benne van, hogy csak azért is arról beszéljen...~
 6203  II,  4     |                     boldognak érezte magát, hogy egészen elfeledte, ha õ-e
 6204  II,  4     |                    nézi a közeledõ hajókat, hogy melyiken jön meg az õ édes
 6205  II,  4     |                    érte? ki törõdnék azzal, hogy mit csinálnak az emberek
 6206  II,  4     |                   jó volna álmodozni...~Oh, hogy a mennyországból ilyen furcsának
 6207  II,  4     |                  egymáshoz. Milyen különös, hogy meg nem gyullad egyik a
 6208  II,  4     |                     Rideghné õnagyságát jó, hogy a guta nem üti meg zavarában,
 6209  II,  4     |                 Legokosabb észre sem venni, hogy az ifjú nem tartozik a »
 6210  II,  4     |                  nem is sokat gondol azzal, hogy õnagysága mirõl elmélkedik.
 6211  II,  4     |                      Sárika mégis úgy érzi, hogy szeretné megenni mindenestül.
 6212  II,  4     |                   ifjú bosszúsan néz hátra, hogy ki merészli most háborgatni?
 6213  II,  4     |                 magát Sárika elõtt, elõadá, hogy sürgõs ügyben egynehány
 6214  II,  4     |                  leszek.~Sárika alig várta, hogy visszajöjjön. Az egész terem
 6215  II,  4     |                      de õ azzal utasítá el, hogy »foglalkozva van már«.~Azonban
 6216  II,  4     |                   szokásból megakadályozni, hogy még egyet forduljon a kedves
 6217  II,  4     |                 imént az a csúfság történt, hogy elaludt a maga nótáján,
 6218  II,  4     |                   is úgy kijött a sodrából, hogy azt mondta a táncosnéjának,
 6219  II,  4     |                  kisasszonynak:~- Bocsánat, hogy olyan álmos vagyok...~(Azt
 6220  II,  4     |               vagyok...~(Azt hitte szegény, hogy õ tévesztette el a dolgot,
 6221  II,  4     |                      Istenem, nem lehet az, hogy el ne jöjjön legalább egy
 6222  II,  4     |                 Stofi bácsi szerette volna, hogy bárcsak ez az éjszaka tizenhárom
 6223  II,  4     |                éjjel ki ne virradott volna, hogy csak a tizennegyedik nap
 6224  II,  4     |                  már azt engednék meg neki, hogy elõbb Kipcsek Mártontól
 6225  II,  4     |                      egy fiskálisnak tudni, hogy meghal anélkül, hogy legalább
 6226  II,  4     |                 tudni, hogy meghal anélkül, hogy legalább egy keresetet ne
 6227  II,  4     |                  forrongó vérét, elannyira, hogy egy kétségbeesett eszmével
 6228  II,  4     |                   kezdett foglalkozni, ti., hogy a borbélylegényt megkövesse.~
 6229  II,  4     |              megkövesse.~Becsületére válik, hogy csak igen hosszas megfontolás
 6230  II,  4     |                 igazi nevén, hanem ráfogta, hogy »kapacitálni« kéne Snapsz
 6231  II,  4     |                      hanem úgy beleütõdött, hogy - ha valami csillagász elõre
 6232  II,  4     |                     Az eszeágában sem volt, hogy õ most összetalálkozott
 6233  II,  4     |                    esze.~- Majd azt hittem, hogy nem is ön az, Stofi bácsi.
 6234  II,  4     |                kelve a képébõl...~- Persze, hogy nem is én vagyok... - morgott
 6235  II,  4     |                Talán bizony már észrevette, hogy a borbélylegény megszökött?~
 6236  II,  4     |               Félrebeszélsz? Hogyan?~- Úgy, hogy körülbelül két óra táján
 6237  II,  4     |            vendéglõben azon választ kaptam, hogy az idegen úr, még két másik
 6238  II,  4     |                 urat, és akkor elmondhatja, hogy látta - nem a jó Szigeti
 6239  II,  4     |                       mert hidd meg, öcsém, hogy én szomjúhozom - - -~- Elhiszem,
 6240  II,  4     |                  összevissza-szidja amiatt, hogy neki az egész két hétre
 6241  II,  4     |                     valahonnan.~Csodálatos, hogy Stofi úr nyomban alábbhagyott
 6242  II,  4     |               nagyon megnyugodhatott abban, hogy hát bizony nyolcra még itt
 6243  II,  4     |                  legalább azon kárpótlásuk, hogy a zsebök lett az egyensúly
 6244  II,  4     |           megigazítják a mamák nagykendõit, hogy valahogy meg ne hûljenek
 6245  II,  4     |              keresztül törte rajta a fejét, hogy milyen eredeti ember volt
 6246  II,  4     |                 szereti az ember elmondani, hogy »hiányzik«, amit az ügyvéd
 6247  II,  4     |                     mennyi mindent beszélt! Hogy ábrándozott esténként a
 6248  II,  4     |                  tudta az esztétikát, azaz, hogy csak tanította szegény.~
 6249  II,  4     |                  életén keresztül sajnálja, hogy egy kis borbélyvért nem
 6250  II,  4     |                emberekbõl.~Örökké sajnálja, hogy ezt a jó élcet elhalászta
 6251  II,  4     |                     megteszi a jövõ õsszel, hogy utána megy Pozsony városába
 6252  II,  4     |                   kedveskedett az elejével, hogy hadd tudja; aki pedig már
 6253  II,  4     |                    annak azért beszélte el, hogy el ne feledje és merenghessen
 6254  II,  4     |                   még azt akarom elmondani, hogy a porosz seregnek kedve
 6255  II,  4     |                     azt kellene kimutatnom, hogy hova lettek Fenyéri Szepi,
 6256  II,  4     |                beszéli egy fiatalabb körnek hogy õ »negyvennyolcban« a csatatéren
 6257  II,  4     |                   csakugyan megérdemli már, hogy még egyszer táncolhasson
 6258  II,  4     |                   kell kérnem az olvasótól, hogy oly hosszúra nyújtom történetemet
 6259  II,  4     |                   nyakamban maradjon a vád, hogy ilyen nagy feneket kanyarítottam
 6260  II,  4     |                   még Miska sem emlékezett, hogy látta valahol.~- Nos, uraim,
 6261  II,  4     |                   elhiszik-e önök most már, hogy borbélylegény vagyok, miután
 6262  II,  4     |                    lovagiatlan viseleteért, hogy a Stofi bátyánkkal vívandó
 6263  II,  4     |                bácsitól azon kijelentéssel, hogy a dolog azért nem maradt
 6264  II,  4     |               miután hisz a gondviselésben, hogy nemsokára személyesen keresheti
 6265  II,  4     |                   úrral az a malõr történt, hogy a tüzes végével dugta szájába
 6266  II,  4     |                 fátumja!... már tudniillik, hogy ez a szivar... Aztán ugyan
 6267  II,  4     |                     kér udvariatlanságáért, hogy azt a hajdani négyest, melyre
 6268  II,  4     |               kikötvén egyszersmind azt is, hogy az elmaradt négyest egyúttal
 6269  II,  4     |                   elmagyaráztatván magának, hogy néz ki azóta a szép magyar
 6270  II,  4     |                lányka. Eleget mondtuk neki, hogy asszony már, neki az mindegy
 6271  II,  4     |                      Szinte látszott rajta, hogy alig bír elválni tõlünk,
 6272  II,  4     |              egyszer biztosítván bennünket, hogy nemsokára okvetlenül egy
 6273  II,  4     |                   megdöbbenve vettük észre, hogy akivel beszéltünk, porosz
 6274  II,  4     |              ruhájának csipkéivel játszott, hogy végtelen felgerjedését elpalástolja.~-
 6275  II,  4     |                  véleményképpen az egészre, hogy:~- Ejnye!~*~Stofi úr e naptól
 6276  II,  4     |                       mert hát tudja isten, hogy lesz, mint lesz?... Az olyan
 6277  II,  4     |                     szeretném megélni soha, hogy a burkus valaha belénk ártsa
 6278  II,  5     |                állok a sírján és hallgatom, hogy nem hallom-e a nagy kupakatlan
 6279  II,  5     |             suttogva, mint a szerelmesek... Hogy tud ellenni kedves urambátyám
 6280  II,  5     |                   forintjával tartozott, és hogy ne legyen kénytelen megfizetni,
 6281  II,  5     |                 Ugyan kedves Ezékiel bácsi, hogy tud aludni ilyen szomszédságban?...~
 6282  II,  5     |             csúfságot nem lehet úgy hagyni, hogy egy nemes embert a természet
 6283  II,  5     |                gyilkos munkába, azt mondta, hogy ménkő győzne a természettel
 6284  II,  5     |            moccanhat szegény Ezékiel bácsi, hogy közibök csördítsen azzal
 6285  II,  5     |                gondol vele. Istenem, de jó, hogy meg nem érte ezt az állapotot,
 6286  II,  5     |                   Mintha a jégesõ is tudná, hogy már úgy sincs senki, aki
 6287  II,  5     |                    lúdtoll hiába nyúlna be, hogy fekete száját megitassa; -
 6288  II,  5     |                    is arról volt nevezetes, hogy egyszer a fõispáni bálra
 6289  II,  5     |                    arról kezdtünk beszélni, hogy három évvel ezelõtt mindszentek
 6290  II,  5     |                      Hát bizony az történt, hogy délután négy óra tájban -
 6291  II,  5     |                    Kubacsek kántor uramra - hogy hát ballagjanak idébb egy
 6292  II,  5     |                konstellációk is úgy állnak, hogy az ember ki sem ösmeri már
 6293  II,  5     |             szorgalommal; ki tehetett róla, hogy sohasem találta meg, s mindennap
 6294  II,  5     |                    nagy »ordinári« kulcsot, hogy a pince zárját felnyissa.~
 6295  II,  5     |                     engedett, annak jeléül, hogy hozzá van szokva e mûvelethez.~
 6296  II,  5     |                     amirõl ilyenkor szokás, hogy ti. elkelne már egy kis
 6297  II,  5     |                     igazolásféle volt, mért hogy nem felfelé ásatta a vizet.
 6298  II,  5     |           szökõkutat. Hadd lássa a paraszt, hogy õ egyenesen az ég felé is
 6299  II,  5     |                     az egyért fájt a szíve, hogy mind a huszonnégy ablakból
 6300  II,  5     |                        úgy történt biz a... hogy ez a Sz. Péter községe a »
 6301  II,  5     |                 valami két évvel kisütötte, hogy a bicsaki pusztát, amit
 6302  II,  5     |             akárhogy. Denique elhatározták, hogy biz azt jó lesz visszavenni.
 6303  II,  5     |                    fáradságot. Decretálták, hogy processust akasztanak a
 6304  II,  5     |                    mert hát nem igazság az, hogy annyija legyen egy familiának!~
 6305  II,  5     |               fejével, mintha mondta volna, hogy »nem igazság.«~- Utcunque!
 6306  II,  5     |               Utcunque! Az lett a dologból, hogy hozzám jöttek konzíliumra -
 6307  II,  5     |                    hörpenteni a derék úr, s hogy borfolytonossági hiány -
 6308  II,  5     |               Hypocréne öt akós forrásához, hogy a lopótökbe egy kis elokvenciát
 6309  II,  5     |            beszorítva mutatóujjával. Tudom, hogy irigyelte mutatóujjának
 6310  II,  5     |                     mondtam a parasztoknak, hogy... izé... no hogy... elutasítottam.~
 6311  II,  5     |             parasztoknak, hogy... izé... no hogy... elutasítottam.~Ezékiel
 6312  II,  5     |                   nyelt. Meglátszott rajta, hogy fillentett; mert dehogy
 6313  II,  5     |                 aztán? - kérdé a számtartó, hogy ásításait tettetett érdekeltség
 6314  II,  5     |               letakarja.~- Nos, az történt, hogy nem hagyott békében a sok
 6315  II,  5     |               paraszt, hiába mondtam nekik, hogy a pört megvesztjük, odajártak
 6316  II,  5     |                 vette rá a szentpéterieket, hogy adjanak neki kötelezvényt
 6317  II,  5     |           Felszólítottam a szentpéterieket, hogy most már szíveskedjenek
 6318  II,  5     |                     feleltek vissza?~- Azt, hogy nagyon szívesen megtesznek
 6319  II,  5     |                    majd én megtanítom õket, hogy lehet. Ravasz róka vagyok.
 6320  II,  5     |                  stilizáltam a kontraktust, hogy prókátori munkálatok fejében
 6321  II,  5     |                     nincs egyéb hátra, mint hogy a kötelezvényt bemutassam
 6322  II,  5     |                  úgyis esküt akarnak tenni, hogy õk csak azon esetre ígértek
 6323  II,  5     |                    attól félek, sógor uram, hogy az ügyvédök, amilyen eszes
 6324  II,  5     |                   kisebbedõ csomagról, úgy, hogy vékony cigaretta-papiros
 6325  II,  5     |                jószágot, azt is csak azért, hogy ha netalán a szentpéteriek
 6326  II,  5     |                    sem bír kimozdítani, nem hogy egy fiatal mihaszna fiskális
 6327  II,  5     |                 sohasem lehetett elhitetni, hogy nem mi vagyunk a legtudományosabb
 6328  II,  5     |                  magát attól az élvezettõl, hogy a pince torkában levõ három
 6329  II,  5     |                  Ezékiel bácsi azt képzeli, hogy õ hozta be a muszkát 49-
 6330  II,  5     |                 maradt gyerekeket dorgálja, hogy miért nem hagyják õt békében
 6331  II,  5     |                    pedig szeretne felállni, hogy a többieket haza nógassa,
 6332  II,  5     |                 valamit, ha józan...~- Azaz hogy...~- Semmi azaz hogy...
 6333  II,  5     |                   Azaz hogy...~- Semmi azaz hogy... Ma nem akarok berugni,
 6334  II,  5     |                    úgy igyekezett fölkelni, hogy elõbb négykézláb állt a
 6335  II,  5     |                   igaza van a geográfiának, hogy a föld mozog.~Kubacsek odatántorgott
 6336  II,  5     |               Kubacsek odatántorgott hozzá, hogy fölemelje.~Ezékiel bácsi
 6337  II,  5     |                   megijedt Harcsa prókátor, hogy minden erejét megfeszíté
 6338  II,  5     |              zsebemben. Most mondja valaki, hogy nem vagyok erõsebb a bibliai
 6339  II,  5     |                 nagy kérdés szülemlett meg: hogy jutnak a túlsó végére? Az
 6340  II,  5     |                    a túlsó végére? Az igaz, hogy az egész patakocska nem
 6341  II,  5     |                    jólesett mégis az a hit, hogy a saját tudományának köszönheti
 6342  II,  5     |                     furcsaság történt vele, hogy szõlõt menvén õrizni éjjel,
 6343  II,  5     |              Ezékiel bácsi odafut és látja, hogy a saját Attila fiának lábába
 6344  II,  5     |                     ijedt meg! Jószerencse, hogy nem feljebb - szívén találta
 6345  II,  5     |                 kastély?~Ekkor fogadta meg, hogy többé nem tartja puskáját
 6346  II,  5     |                olyan kutya filozófiája van, hogy ha meg van töltve, magától
 6347  II,  5     |                     Jól van no... Mehetünk. Hogy egye meg a muszka az ilyen
 6348  II,  5     |                obscurá«-vá változott volna, hogy a három urat lefotografirozhassa.~-
 6349  II,  5     |                    bácsi most azt képzelte, hogy õ Bem generális, s méltóságos
 6350  II,  5     |                egyéb baja sem történt, mint hogy néha a jobb lába megbotlott
 6351  II,  5     |                    arról vitatkozván éppen, hogy melyik okosabb ember közülök.
 6352  II,  5     |               melyik okosabb ember közülök. Hogy a harmadik cimbora nem velök
 6353  II,  5     |                 Ahon van ni. Õ is elösmeri, hogy a hátam mögött ült.~Ezékiel
 6354  II,  5     |                    a krumplit, azért hitte, hogy golyóbisraktárban van. Haditervet
 6355  II,  5     |                     minélfogva elhatározta, hogy elõszólítja az adjutánsát,
 6356  II,  5     |                   jutott eszébe hamarjában, hogy ki az adjutánsa. No, elmegy
 6357  II,  5     |                   engedé s azt vette észre, hogy imitt-amott nagyon fájnak
 6358  II,  5     |                    vágtak volna rá. Furcsa! Hogy lehet az? Sehogy sem bírt
 6359  II,  5     |                    bírt rá visszaemlékezni, hogy megbotoztatta volna magát.
 6360  II,  5     |              Kezdett mindenfelé kotorászni, hogy a nyílást megtalálja, de
 6361  II,  5     |           gondolatra vitték Ezékiel bácsit, hogy itt fölfelé kell menni valami
 6362  II,  5     |                     a meggyõzõdésre jutott, hogy õ - veremben van.~Egyszerre
 6363  II,  5     |                lépett egy rémletes eszme: - hogy farkasverembe jutott.~Teste
 6364  II,  5     |                   eszébe jutott minden, ti. hogy õ Harcsa Ezékiel híres prókátor,
 6365  II,  5     |              nyújtja be olykor egyik lábát, hogy beugorjék, és csendes, áhítatos
 6366  II,  5     |                      áhítatos imát morgott, hogy az isten térítse észre ezt
 6367  II,  5     |                   míg fegyverét megtölti, s hogy nagyobb foganatja legyen
 6368  II,  5     |                   Az isten úgy intézkedett, hogy Ezékiel bácsinak idõt hagyott
 6369  II,  5     |                     két csõbe. Jószerencse, hogy azokat az irományokat zsebében
 6370  II,  5     |               Alkalmasint azon elmélkedett, hogy már ideje lenne vacsorálni,
 6371  II,  5     |                ideje lenne vacsorálni, mert hogy az emberszagot észrevette
 6372  II,  5     |             fájdalmas szuszogásba, s végre, hogy szûnik meg minden. Ez ugyan
 6373  II,  5     |                      az éji... nyugodalmat! Hogy, mint van? Tisztelteti az...
 6374  II,  5     |                  éppen a járatban volnék... hogy... hát... nem tetszik-e...
 6375  II,  5     |                      aztat« fundáltam ki... hogy »ittend« az urambátyámnál...
 6376  II,  5     |                  úrfinak az a szokása volt, hogy minden szó után pausát tartott,
 6377  II,  5     |                  mondta nagy bölcsességgel, hogy õ bizony nem koptatja az
 6378  II,  5     |                    világosan emlékezett rá, hogy az öregúrtól a kapujánál
 6379  II,  5     |                fontos meggyõzõdésre jutott, hogy õ bizony nem emlékezik arra,
 6380  II,  5     |                   is tisztán állott elõtte, hogy éppenséggel nélküle jöttek
 6381  II,  5     |                Hanem csakhamar megpillantá, hogy a vércseppek nem a Harcsák
 6382  II,  5     |                  lehajolt a verem széléhez, hogy a vén cimborát új kvártélyából
 6383  II,  5     |                 Ezékiel bácsi úgy képzelte, hogy odahaza fekszik a tágas
 6384  II,  5     |           Pilászinak az a jó ötlete támadt, hogy lebocsátja vadásztarisznyáját,
 6385  II,  5     |                     tömérdek világossággal, hogy egyszerre elsötétült elõtte
 6386  II,  5     |              borzasztó félelem szállta meg, hogy ha köztudomásúvá válik ez
 6387  II,  5     |             gondolatok annyira felbõszíték, hogy haragosan elordítá magát:~-
 6388  II,  5     |                  kezdett csodálkozni rajta, hogy a jelenlevõket itt látja.~-
 6389  II,  5     |        természetesen mindenki meggyõzõdött, hogy Ezékiel bácsi maga akarta,
 6390  II,  5     |                  Ezékiel bácsi maga akarta, hogy a verembe pottyanjon...
 6391  II,  5     |                 törõdött afeletti örömében, hogy a Pilászi szavait derekasan
 6392  II,  5     |                 merte megszólítani. Tudták, hogy nagy baja történt. Ösmerték
 6393  II,  5     |             kiáltottak fel rémülten.~- Úgy, hogy begyûrtem a szerzõdést fojtásnak.~-
 6394  II,  5     |                    úgy tolmácsolta gyászát, hogy elfelejtette elvenni szájától
 6395  II,  5     |           reszkettek. Végre nem tagadhatta, hogy rosszul érzi magát. Alkalmasint
 6396  II,  5     |               körülötte virrasztó barátait, hogy ne temessék el, hanem égessék
 6397  II,  5     |                  mint a néma barát. Elment, hogy soha vissza ne térjen, mert
 6398  II,  5     |                     annak mondója vagyok... hogy a víz ölte meg szegényt.~
 6399  II,  6     |                    akkora bolond passziója, hogy õket nézegesse.~Pedig már
 6400  II,  6     |               hitben kezdtek pedig bálozni, hogy õk lesznek a bálkirálynõk;
 6401  II,  6     |          összebeszéltek a fiatalemberekkel, hogy a Poroszy-kisasszonyokat
 6402  II,  6     |               minden új bálon megpróbálták, hogy ki nem hûlt-e azóta a világ
 6403  II,  6     |                    a legdélcegebb termetük. Hogy valamivel kisebbek a többieknél,
 6404  II,  6     |                     az a tulajdonsága volt, hogy nagyon nagynak látszott.~
 6405  II,  6     |                    Nellike, hiszen az igaz, hogy elég csinosak, de azért
 6406  II,  6     |                   ócsárolják, élcelik õket, hogy aztán azok a bolond fiatalemberek,
 6407  II,  6     |                   olyan gonosz idõk jártak, hogy az ezüstöt senki sem akarta
 6408  II,  6     |                   is a kis Nellike vett rá, hogy írjam meg a »Kolibri-család«-
 6409  II,  6     |               lakott, azt a bolondot tette, hogy adósai elõl megszökött a
 6410  II,  6     |               Poroszy Kálmánnal elhitették, hogy õ lángelme, ki hivatva van
 6411  II,  6     |                  volt annyi becsület benne, hogy ezt a csip-csup pert neki »
 6412  II,  6     |                Sramko bácsi. Mondják ugyan, hogy valamikor az ötvenes években
 6413  II,  6     |                     hálálta meg tudományát, hogy az operáció alkalmával kegyetlenül
 6414  II,  6     |                   alak, az ember azt hinné, hogy egyenesen hadseregek élére
 6415  II,  6     |                   mégis nagyon büszke volt, hogy õ a legnagyobb szál ember
 6416  II,  6     |             legkompetensebb egyéniség arra, hogy követválasztáskor legmagasabbra
 6417  II,  6     |            megtetszett a felséges udvarnak, hogy be akarták szerzõdtetni »
 6418  II,  6     |             kifordítja mind a nyolc zsebét, hogy elmondhassa szokott tót
 6419  II,  6     |                     afeletti bosszúságában, hogy kétfelé nem repedhet; a
 6420  II,  6     |                     csak a jóisten õrzötte, hogy holtra nem taposták novellám
 6421  II,  6     |                   táplálva regényes lelkét, hogy õbelõle még gazdag ember
 6422  II,  6     |                     izmos vállait.~Beszéli, hogy sokszor megházasodhatott
 6423  II,  6     |                 ebédet fõz Sramko bácsinak, hogy Lucullus is megtörülné száját
 6424  II,  6     |                 volna megszomorítani azzal, hogy elvegyen valami »három fodros«
 6425  II,  6     |                    azt a veszedelmes elvet, hogy: »Hallja maga, teens úr!
 6426  II,  6     |                     szegény Sramko bácsira, hogy finánc-miniszternek készül;
 6427  II,  6     |                  kiadást is megkockáztatta, hogy egy német pénzügyi napilapra
 6428  II,  6     |                     prenumerált, - az igaz, hogy feleáron kapta, mivel a
 6429  II,  6     |                     a meggyõzõdésre jutott, hogy nem ért biz õ abból egy
 6430  II,  6     |                     a gondolattal feküdött, hogy hátha másnap mint gazdag
 6431  II,  6     |             asszonyom komolyan megdorgálta, hogy minek pazarolja a pénzét
 6432  II,  6     |                   Hanem meg akarta mutatni, hogy õ tud lenni férfi is, szilárd
 6433  II,  6     |                Éppen azért sem! Meglátja õ, hogy mit parancsol neki Mácsikné!~
 6434  II,  6     |                bécsi sorsjátékot, elmondta, hogy »csak« háromszázezer jegy
 6435  II,  6     |                     háromszázezer jegy van, hogy a fõnyeremény 200,000 frt
 6436  II,  6     |                  milyen számú jegyet adott, hogy véletlen eshetõség alkalmával
 6437  II,  6     |                     számú. Nagyon sajnálom, hogy nem szolgálhatok vele nagysádnak.~
 6438  II,  6     |                  elõszobában jutott eszébe, hogy elfelejtett ezer forintot
 6439  II,  6     |             Nellikéhez, és kacagni kezdett, hogy a két fekete szem egészen
 6440  II,  6     |              Elhíreszteljük erre a Zemákra, hogy Poroszy Kamiliának udvarol,
 6441  II,  6     |                 Poroszy Kamiliának udvarol, hogy nõül akarja venni... ilyesvalamit...~
 6442  II,  6     |                  afeletti bosszankodásában, hogy ennek a kapitális tréfának
 6443  II,  6     |            valószínûtlen még. De én hiszem, hogy sikerül. Ándungom van.~-
 6444  II,  6     |              elképzelte, és kacagott hozzá, hogy csak úgy csengett tõle az
 6445  II,  6     |                  Aztán mégsem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjék...~Talán
 6446  II,  6     |                     csavarta, úgy variálta, hogy Sramko úrnak is jutott benne
 6447  II,  6     |                  neki tetszett az a szerep, hogy az emberek tréfálnak vele,
 6448  II,  6     |                 hivatalosan elhíresztelték, hogy egy pataki szegény asszony
 6449  II,  6     |                birtokába: kirukkoltak vele, hogy az egész csak - tréfa.~Samu
 6450  II,  6     |                  állításait.~Világos dolog, hogy a jó Samu bácsi rögtön visszavonta
 6451  II,  6     |                honvéd világból, közbeszólt, hogy: »de már az mégis csak nagy
 6452  II,  6     |                   vagy tagadja meg írásban, hogy honvéd volt valaha.«~Sramko
 6453  II,  6     |                     kiállította az okmányt, hogy õ sohasem volt honvéd, sem
 6454  II,  6     |                malõr.~De hát ki tehet róla, hogy a világ ilyen? Õ maga csak
 6455  II,  6     |               Sramko urat.~- Igaz lenne az, hogy csak az egyik Poroszy-lányt
 6456  II,  6     |                  volna az az »egy«! Tudtam, hogy mind a hármat akarod.~Sramko
 6457  II,  6     |                  mondok neked, baratocskám, hogy ha még egyszer emlitsz nekem
 6458  II,  6     |              megszidlak tiged, baratocskam, hogy magam izs sirnyi fogom feletted.
 6459  II,  6     |                olyanok, kik megesküdtek rá, hogy a gyûrûváltás is megtörtént,
 6460  II,  6     |                  vakmerõséget is megtették, hogy elmentek Poroszyékhoz »vizitbe«.~
 6461  II,  6     |                    napokat azzal töltöttek, hogy leveleket dobáltak az utcára,
 6462  II,  6     |                   örült annak a bohóságnak, hogy elképzelhette magának, mint
 6463  II,  6     |                 valaki úgy tréfálta vissza, hogy kinyomatta az egész verset
 6464  II,  6     |             megrúgta lelógó fülû Pegazusát, hogy az ugyan többet sohasem
 6465  II,  6     |                    Sohasem tudta meg senki, hogy a gonosz kis Ilonka pajkossága
 6466  II,  6     |                    Poroszy-kisasszonyoknak, hogy nagyon régen voltak náluk,
 6467  II,  6     |                hanem persze azon reményben, hogy ezentúl nekik is lesz szerencséjük,
 6468  II,  6     |                    mind csak azért történt, hogy Ilonka azt mondhassa valami »
 6469  II,  6     |        kifejezésével fordult Nelka felé, ki hogy zavarát elrejthesse, elkezdett
 6470  II,  6     |                város beszéli.~- Mit?~- Azt, hogy Zemák téged fog elvenni.
 6471  II,  6     |                     mindig azt jövendöltem, hogy csak akkor házasodik meg,
 6472  II,  6     |                 Ilonka összeharapta ajkait, hogy ne nevethessen, aztán azt
 6473  II,  6     |                     behúnyta szemeit: talán hogy az arckép eredetijét idézze
 6474  II,  6     |          jelenlevõkön, mintha gondolkoznék, hogy mirõl is beszéltek tulajdonképpen;
 6475  II,  6     |                     csinálná az emberekkel, hogy a legforróbban sütõ napot
 6476  II,  6     |                   be volt bizonyítva az is, hogy Nelkának nincsen igaza,
 6477  II,  6     |              Nelkának nincsen igaza, az is, hogy az Egérdy-lányok a magas »
 6478  II,  6     |              társalogni, mikor azt akarják, hogy holmi »canaille« meg ne
 6479  II,  6     |               fenekén van.~Nem is lehet az, hogy az okosabb ember ne éreztesse
 6480  II,  6     |                   nem azért tanul az ember, hogy tudjon, hanem azért, hogy
 6481  II,  6     |                   hogy tudjon, hanem azért, hogy brillirozzék...~Arra pedig
 6482  II,  6     |            pirospozsgás arcát. Jószerencse, hogy Mácsikné nem ismeri ezt
 6483  II,  6     |             gondolatokkal.~Az járt eszében, hogy hát mindenben »pech«-je
 6484  II,  6     |                pazarlást. Nem Rothschild õ, hogy ötezer forintokat elajándékozzon
 6485  II,  6     |                     lesz ötven forint. Azaz hogy még az is pazarlás. Szedte-vette
 6486  II,  6     |                     arra kezdett gusztálni, hogy az eladott jegyek közül
 6487  II,  6     |            felugrott és elkezdett ordítani: hogy jöjjön ide valaki és kötözze
 6488  II,  6     |           díványjára és arról gondolkozott, hogy milyen jó dolog egy ólomgolyó
 6489  II,  6     |                 szenvedélynek: elhatározta, hogy nõül veszi Kamiliát.~Kétszázezer
 6490  II,  6     |              tányércsörgésre - azon hitben, hogy a bent cirkáló kutya döntött
 6491  II,  6     |               egyenesen Samu fiskálisnak.~- Hogy az izé egyen meg! Aáah!
 6492  II,  6     |                       Bocsánat! Azt hittem, hogy a... Tessék besétálni.~Sramkó
 6493  II,  6     |                  köszönhetjük a szerencsét, hogy önt itt látjuk?~Sramko bácsi
 6494  II,  6     |                    Sramko megnézte. Persze, hogy nem volt rajta semmi jegyzet,
 6495  II,  6     |                  lírai hangon mondá:~- Azt, hogy én önt imádom, szeretem.
 6496  II,  6     |                  Adjon egy parányi reményt, hogy viszont szeret, hogy nõm
 6497  II,  6     |               reményt, hogy viszont szeret, hogy nõm lesz. Neje leghívebb
 6498  II,  6     |                     szavalta el e szavakat, hogy a kõ is megindult volna
 6499  II,  6     |                        hanem ki tehet róla, hogy Zemák oly nehéz volt (163
 6500  II,  6     |                  volna a két mágnes-ajknak, hogy össze ne érjen s ne üdvözüljön