bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 6501  II,  6     |                      s kérte menyasszonyát, hogy mutassa be mármost a testvéreinek
 6502  II,  6     |                     hanem azon gondolatnak: hogy »a kenyér meg van kezdve«.~...
 6503  II,  6     |                  valahogy megtudja Kamilia, hogy kétszázezer forintja van?...~
 6504  II,  6     |                   ugyan biztos volt felõle, hogy meg nem tudja, mert a faluba
 6505  II,  6     |          keresztülesni rajta.~Elhatározták, hogy másnap reggel megesküsznek
 6506  II,  6     |                    elárulni a menyecskének, hogy haupttreffert csinált a
 6507  II,  6     |             elbeszélni, ha majd megtudja; - hogy megtudhassa, arról gondoskodni
 6508  II,  6     |                    fogja, a kerékvágásából, hogy agyonütné a vén áspist nyelvével
 6509  II,  6     |              Kétszázezer forint megérdemli, hogy az ember megossza valakivel
 6510  II,  6     |                  azt a bolond szerencséjét, hogy a szeptember 15-iki húzásnál
 6511  II,  6     |                   címû vendégek azt hitték, hogy Sramko bácsi többet vett
 6512  II,  6     |              szeretne valakivel összekapni, hogy kikaphasson...~Szépen kitértek
 6513  II,  6     |                    is az újságból olvastam, hogy...~- No, akkor önnek extra-újságot
 6514  II,  6     |                  Határozott adataim vannak, hogy ön hazudik...~A közönség
 6515  II,  6     |                  még a száját is eltátotta, hogy egészen elnyelhesse azokat
 6516  II,  6     |               olvasta csak. Nemde?~- Persze hogy... - szólt Sramko bácsi
 6517  II,  6     |                     ön - szólt Ilona.~- Én? Hogy?~- Úgy, hogy elõször, gondolom:
 6518  II,  6     |                   Ilona.~- Én? Hogy?~- Úgy, hogy elõször, gondolom: a szerdai
 6519  II,  6     |                   futott otkolonos üvegért, hogy eszméletre térítse a drága
 6520  II,  6     |                   és konzíliumot tartottak, hogy mi lehetett oka az életerõs
 6521  II,  6     |              megértette errõl a nevetésrõl, hogy az õ »agio«-ja mint emelkedett
 6522  II,  6     |                   nyomtatási hiba...~Persze hogy nyomtatási hiba volt, csakhogy
 6523  II,  6     |                   szilvóriumot egy szuszra, hogy csak úgy szikrázott a szeme
 6524  II,  6     |                    meg nekem azt az örömet, hogy nyomassa ki lapjában haupttreffernek
 6525  II,  6     |                   azért teremtett az isten, hogy elutáltassa általa a házaséletet...~
 6526  II,  7     |                   az a csúfság történt meg, hogy a »huszonegyesét« agyonütötték »
 6527  II,  7     |            gondatlanság volt az úristentõl, hogy parasztnak, úrnak egyforma
 6528  II,  7     |                     valamelyiknek a pipája, hogy fidibusszal szolgálhasson
 6529  II,  7     |                  csak teljes lehetetlenség, hogy Mádyt hagynák ki valahonnan.
 6530  II,  7     |                     az mindig bosszantotta, hogy van valahol Csehországban
 6531  II,  7     |                    nevû diplomata; az igaz, hogy az is okos ember, derék
 6532  II,  7     |                     az azonban mégsem megy, hogy az õ babérjait a közvélemény
 6533  II,  7     |                     a bolondos újságírók! - Hogy vesszen ki a magja valamennyinek!~
 6534  II,  7     |                  mennyre-földre esküdözött, hogy egyszer Bécsben egy tudós
 6535  II,  7     |              virradtak. Tisztújítás volt, s hogy az új vármegye talpalás
 6536  II,  7     |              negédesen és gondolja magában, hogy milyen olcsóba kerül neki
 6537  II,  7     |                    szabad rájönni senkinek, hogy azokat az ékes dikciókat
 6538  II,  7     |                   az egész oráció. Az igaz, hogy csak az teszi jóvá, nagyszerûvé
 6539  II,  7     |                    ez sem bolondság! Azért, hogy »ugyanazon« beszédeket szavalja
 6540  II,  7     |                     közbe találna kiáltani, hogy: »hallottuk már!« - tart
 6541  II,  7     |                    esõ, okvetlenül beszövi, hogy »minden nagy nemzetnek föltett
 6542  II,  7     |                    ügetõ saskörmei«, amiért hogy »actiót« nem kapott, maig
 6543  II,  7     |                   is csodálja.~Természetes, hogy ennyi siker sok ellenséget
 6544  II,  7     |                     meg van arról gyõzõdve, hogy nagy szónok. A meggyõzõdést
 6545  II,  7     |           figyelemreméltó sem történt, csak hogy a másodalispán Botló Ákos
 6546  II,  7     |                 magas diéta azt a törvényt, hogy a hivatalnok 300 forinton
 6547  II,  7     |                    azt az alkotmányos rend, hogy az »éljen«-ordításban elrekedt
 6548  II,  7     |            kikombinálni a saját toalettjét, hogy az hódító legyen, még egyszer...
 6549  II,  7     |                     fohászkodott a sorshoz, hogy ha már olyan jó lesz és
 6550  II,  7     |                     vastag cérnával varrni, hogy soha le ne szakadhasson.~
 6551  II,  7     |                     annyiszor elmondta már, hogy 24 éves, miszerint évek
 6552  II,  7     |                    belegyõzõdött önmaga is, hogy csak 24 éves; különben is
 6553  II,  7     |                    csak azért van csinálva, hogy minél hamarabb rádûljön
 6554  II,  7     |             rádûljön gazdáira. És meglehet, hogy jobb is volna az úgy. A
 6555  II,  7     |                   körülménynek fontosságát, hogy õ a fõcsendbiztos úr »fogdmeg«-
 6556  II,  7     |                   el a száradni indult fán, hogy hirdesse az utcának nagy
 6557  II,  7     |                 elõkelõ vendéggel.~Istenem, hogy fogják irigyelni a szomszédban
 6558  II,  7     |                kisasszonyok! Csak az a kár, hogy a városban nem soká fognak
 6559  II,  7     |           szónokolni, már elõre kikürtölte, hogy nagyszerû monumentális beszédet
 6560  II,  7     |                      hanem úgy intézkedett, hogy elõtte két ember fog állani
 6561  II,  7     |                  elõre elmerengett rajta... hogy fognak könnybe lábadni a
 6562  II,  7     |                     jószívû fõispán szemei, hogy reszketteti meg a levegõt
 6563  II,  7     |            tekintélyesebb bizottsági tagok, hogy kezet szoríthassanak a múlt
 6564  II,  7     |                     bírni magát megtartani, hogy egy irigy pillantást ne
 6565  II,  7     |                beszéde szerint olyan dicsõ, hogy megérdemli, miszerint veres
 6566  II,  7     |              Bornemisza - megfordítva. Azaz hogy még Bornemiszánál is különb
 6567  II,  7     |                   Azonban meg is kell adni, hogy derekasan viselte magát;
 6568  II,  7     |                     dolog megmagyarázására, hogy a fõispán hatalmas úr ugyan,
 6569  II,  7     |                     stílusban úszó öregnek, hogy egyszer, midõn a miatyánkot
 6570  II,  7     |                   tapasztalásból mondhatom, hogy testvérek közt is felér
 6571  II,  7     |                 méltatlanság! Hisz az igaz, hogy neki is lehetnek hibái...
 6572  II,  7     |                     mesélgetni, de nem úgy, hogy dicsekedne, vagy az önmagasztalás
 6573  II,  7     |                bálványának áldozna; - hanem hogy másokat mulattasson szóról
 6574  II,  7     |                   magyarázza a társaságnak, hogy milyen joviális finom cimbora
 6575  II,  7     |                   mulatság bízvást megérte, hogy az emlékét holtukig viseljék.~
 6576  II,  7     |                kitüntetésbe; látszik rajta, hogy szeretne itt nem lenni,
 6577  II,  7     |                   elõbb, míg meg nem ígéri, hogy kedvezõ lesz az indorsáta.~-
 6578  II,  7     |              pipacsai piroslottak.~- Tehát, hogy a dologra térjek: ön azt
 6579  II,  7     |                    tegye meg azt az örömet, hogy olvassa fel nekem most idehaza.
 6580  II,  7     |          magasztalót hallottam beszédjérõl, hogy az majdnem lehetetlen.~-
 6581  II,  7     |                    nem állhatta szó nélkül, hogy az õ »Stichblatt«-ját komoly
 6582  II,  7     |                csiripelõ veréb; azt hiszik, hogy õket süvegelik az emberek,
 6583  II,  7     |                   én pajtásom Thiers Dolfi, hogy a »sikert az alkalom szüli.«
 6584  II,  7     |                     hanem annyit mondhatok, hogy úgy ment, mint az istennyila...~-
 6585  II,  7     |                     Tamás, ki bizton hitte, hogy valami történelmi apróságot
 6586  II,  7     |             rettenetesen.~»Köszönöm pajtás, hogy megállítottál... Most te
 6587  II,  7     |                   az egyet mégis tanácslom, hogy végy valami becsületesebb
 6588  II,  7     |                   mindennap a vármegyémbõl, hogy az országtokra vigyázzak.«~...
 6589  II,  7     |                  ínye ellen. Tetszett neki, hogy van valaki, aki nem hallgat
 6590  II,  7     |           ihlettsége jeléül mindkét szemét, hogy a nagy mondatok megtestesülve
 6591  II,  7     |                voltak akár a csuvasz nyelv, hogy külön kellett volna tanulni
 6592  II,  7     |            fel-felpislogott apró szemeivel, hogy a hálójába röpülendõ madarat
 6593  II,  7     |                  elég közel van-e rá ahhoz, hogy a hálót egy határozott,
 6594  II,  7     |                lángész, ha szüksége van rá, hogy az legyen. Milyen hatalmas
 6595  II,  7     |                    be a kalitkába. Az igaz, hogy egy kicsit erõs dolog, annyi
 6596  II,  7     |            eszközöket.~Melanie elhatározta, hogy valami csel útján magához
 6597  II,  7     |            közönséges plánta: ültetni kell, hogy kikelhessen, gondosan ápolni,
 6598  II,  7     |                ápolni, öntözni, nyesegetni, hogy megérlelõdjék...~A fõdolog
 6599  II,  7     |         megérlelõdjék...~A fõdolog csak az, hogy Mády észre ne vegye holnap
 6600  II,  7     |                  kinyitott ablakon bedobja, hogy minden parányi nyom eltûnjék,
 6601  II,  7     |            kibetûzni emlékezete ábécéjébõl, hogy a felesége ettõl a Kocktól
 6602  II,  7     |                   az kellett Ákos bácsinak! Hogy meri valaki az õ istenben
 6603  II,  7     |                 Kock Pali. Szegény jó öreg! Hogy megríkatta valaha a »Peleskei
 6604  II,  7     |                  híres Gaál, aki megértvén, hogy a sírást-rívást Nagy-Zajtay
 6605  II,  7     |                    ivott s elõszámlálgatta, hogy: »milyen tündöklõ csillag
 6606  II,  7     |                   által úgy informáltatván, hogy a burkus szövetség üdvös
 6607  II,  7     |                  Hanem az meg már bizonyos, hogy Eduárd urat azóta sohasem
 6608  II,  7     |                 közbeszólásaért.~- Micsoda! Hogy nem bizonyos? Kikérem magamnak!
 6609  II,  7     |              szokott olyan nagyon kiabálni, hogy az Edus hallási talentumának
 6610  II,  7     |              Melanie sietett a vendégekhez, hogy Mády észre se vehesse távollétét.~
 6611  II,  7     |                     az pedig nagy ritkaság, hogy Ákos bácsi toasztot mondjon.
 6612  II,  7     |                    szerencse sem érte soha, hogy ilyen tekintélyes férfiú
 6613  II,  7     |          gesztikulált hozzá a két karjával, hogy szinte izzadt bele...~A
 6614  II,  7     |                  kérdezi valakitõl... Azaz, hogy meg sem kérdezheti, nehogy
 6615  II,  7     |                     azért meg van gyõzõdve, hogy nagyon szép toaszt lehet.
 6616  II,  7     |             parlamentáris minden mozdulata, hogy szinte megszólalni látszik...
 6617  II,  7     |                   azt fogja mondani holnap, hogy jól mulatott, kinek történetesen
 6618  II,  7     |                        csak Mády restellte, hogy ezt az originális toasztot
 6619  II,  7     |                    õ tartotta. Már az igaz, hogy minden jó gondolatot elkapkodnak
 6620  II,  7     |          Shakespeare, hol Botló Ákos.~Azaz, hogy marad biz ott elég eredeti
 6621  II,  7     |                    mosolygott, midõn látta, hogy az asztalon kikészített
 6622  II,  7     |                    még ma...~Világos dolog, hogy tévedésbõl tette. Melanie-t
 6623  II,  7     |                   oly kellemetlenül hatott, hogy félájultan dõlt Mády karjaiba.~-
 6624  II,  7     |       végigborzongott a hideg e gondolatra, hogy szükségesnek látta a kabátját
 6625  II,  7     |                     Isten önnel. Említette, hogy holnap, vagy holnapután
 6626  II,  7     |                  elharapta volna a lábamat! Hogy sajnált volna az egész vármegye!
 6627  II,  7     |                    volna az egész vármegye! Hogy írtak volna nekrológot a
 6628  II,  7     |                     szinte sajnálni kezdte, hogy a kutya el nem harapta a
 6629  II,  7     |                  mégis volt annyi vitézség, hogy az utcai ablakon be mert
 6630  II,  7     |                    Õt sem a gólya költötte, hogy most bemenjen. Látja õ amit
 6631  II,  7     |                   Csak én nem láttam. Ugye, hogy nem ámítasz? Mai nap már
 6632  II,  7     |               ésszel csak nem kívánná tõle, hogy onnan olvasson neki, ahol
 6633  II,  7     |                   van. Õ sem bölcs Salamon, hogy mindent tudjon, még azt
 6634  II,  7     |                 sorsnak semmit! Õ elösmeri, hogy a sors a legnagyobb szónok,
 6635  II,  7     |               annyira hiú és circumspectus, hogy a sok javítás és tollrágás
 6636  II,  7     |                  fél országban elmegy híre, hogy Mády Károly megszökött az
 6637  II,  7     |                  Melanie-rõl eszébe jutott, hogy még délután ötkor megvolt
 6638  II,  7     |                 lánynak még fel is olvasta. Hogy lelkesedett rajta szegény!
 6639  II,  7     |                    fölséges szíve van! Kár, hogy nem férfi. Milyen jó mamelukja
 6640  II,  7     |                hallgatta minden szavát! Oh, hogy azokból a nagy szavakból
 6641  II,  7     |                    hiába magyarázná szóval, hogy könyörüljenek rajta, ne
 6642  II,  7     |                  annyi parlamentáris érzék, hogy az ilyenekre hallgasson;
 6643  II,  7     |                    szájkosarat indítványoz, hogy a sintér is megsiratja õket...~
 6644  II,  7     |                ablakok ugyan sötétek, jele, hogy a vendégek alkalmasint a
 6645  II,  7     |                lépett a - malteres gödörbe, hogy csak akkor vette észre,
 6646  II,  7     |                    csak nagysokára jött rá, hogy ez alighanem malter, mert
 6647  II,  7     |                     létráról kombinálta ki, hogy itt bizonyosan tatarozzák
 6648  II,  7     |                     körtefába.~Már az igaz, hogy furcsa toalettben jelent
 6649  II,  7     |                    az olyan szürkeség volt, hogy õ maga sem bírt ráakadni
 6650  II,  7     |                 ígéretet tette az égieknek, hogy oda sem hederít többé a
 6651  II,  7     |                    a kiállott fáradtságtól, hogy mozdulni is alig bírt: addig
 6652  II,  7     |                    nem is történt meg soha, hogy a Kelemenék kapuján a manupropriáját
 6653  II,  7     |                     akár reggelig, anélkül, hogy ott fenn az alvók meghallanák.~
 6654  II,  7     |                     csapott tenyerével, úgy hogy ezer darabban freccsent
 6655  II,  7     |          következtében oly szerencsétlenül, hogy a létra egyik oldalát túlsúlyba
 6656  II,  7     |                   nagyon keserû nap volt...~Hogy szeretne most otthon lenni
 6657  II,  7     |                    törõdne már õ azzal sem, hogy ki szónokol a fáklyásmenetnél,
 6658  II,  7     |                  amint sikerült szétnéznie, hogy az ablakban valami fekete
 6659  II,  7     |                   félelemtõl. Az a különös, hogy a kísértetnek is vacogott
 6660  II,  7     |                  arról kezdett gondolkozni, hogy hányfélék a kísértetek?
 6661  II,  7     |              trubadúrnak... Seregeknek ura! Hogy bírtad kigondolni ezt a
 6662  II,  7     |                     szeme is be van hunyva, hogy annak se legyen nyoma sehol;
 6663  II,  7     |                     fõzni Lindleyt. - Nini, hogy fogja kabátom szélét a méltóságos
 6664  II,  7     |                benne semmi - csak én. Azaz, hogy én sem vagyok benne, mert
 6665  II,  7     |                     no meg mellesleg az is, hogy erre a névre százezer forintot
 6666  II,  7     |                   az a Plantamour kométája, hogy nem ezen az éjszakán hozta
 6667  II,  7     |                 Mády úrékhoz és kérdezd ki, hogy hol van az úr, - otthon
 6668  II,  7     |          minõségének fontosságát: ahelyett, hogy maga beszélte volna el ama
 6669  II,  7     |                  kell.~Aztán elgondolkozva, hogy az eddigi észleletek bizonyára
 6670  II,  7     |                hanem az mégis feltûnõ volt, hogy a Melanie szobájának ablakától
 6671  II,  7     |                 Igaz. Magam is észrevettem, hogy többször átment a szobámon.~
 6672  II,  7     |               szobában a siránkozó Mucinak, hogy maradjon hátra, s megnyomta
 6673  II,  7     |                 mindjárt arról gondolkozik, hogy mint keljen fel. Ha pedig
 6674  II,  7     |                párna alá. Melanie biztatta, hogy ne féljen, hanem nyíltan
 6675  II,  7     |                     Az ördög jött volna rá, hogy az nem egyéb, mint a Mády
 6676  II,  7     |                    volt a Mády alakja. Kár, hogy nem görögtûz mellett jelentek
 6677  II,  7     |                   egészen elevenen...~- Ni, hogy örül más kárán a gazember!
 6678  II,  7     |                 kinek sehogy sem esett jól, hogy az elgondolt gyilkosságból
 6679  II,  7     |                   ösmer, kedves urambátyám, hogy Mády Károly vagyok.~Az öreg
 6680  II,  7     |                     ön itt? Feleljen nekem, hogy jutott ön ide?~A gyámoltalan
 6681  II,  7     |                   alatta, mint a kocsonya - hogy félteni lehetett az összerogyástól.~-
 6682  II,  7     |              egyetlen kívánságom. Esküszöm, hogy csak tisztességes szándék
 6683  II,  7     |                 vicc volt Kelemen bácsitól, hogy szíverõsítõvel kínálta meg
 6684  II,  8     |             kalandos útain tollammal, illõ, hogy a küzdelemteljes, logikátlan
 6685  II,  8     |                   sok gyufatartót?...~- Hát hogy van, Stofi bácsi? - kérdém
 6686  II,  8     |                   csak a levegõ hiányzik.~- Hogy beszélhet hát mégis a levegõbe?~-
 6687  II,  8     |                     innen is?...~- Igen, de hogy számítja be a feleknek a
 6688  II,  8     |                nyelvnek.~Szegény, ha tudná, hogy a Deutsch-kávéházat is becsukták
 6689  II,  8     |                  megyek Pestre. Adja isten, hogy egy esztendõ múlva egészségesen
 6690  II,  8     |                     Feltûnt az a körülmény, hogy a mutató- és nagyujja görcsösen
 6691  II,  8     |                     olyan édes gondolat az, hogy az ember szabadon elprüsszentheti
 6692  II,  8     |                     is elhitetheti magával, hogy nincs egyedül.~Egyébiránt
 6693  II,  9     |                   talán csak azért van ott, hogy az életnek legyen mit letörülni
 6694  II,  9     |              ördögökkel telefestett könyvet hogy megkapta, azt bizonyosan
 6695  II,  9     |         különösséget imádja. Könnyen lehet, hogy az õ kedveért nõtt ilyen
 6696  II,  9     |               alakúvá. Mert nem lehetetlen, hogy Aladár kedve ellen semmit
 6697  II,  9     |                     az is nagy hibája volt, hogy az anyatermészet is valóságos
 6698  II,  9     |                     került haza a szabótól, hogy a hét egyiptomi kövér esztendõ
 6699  II,  9     |                leánya számára. Már az igaz, hogy kitûnõen értett ehhez a
 6700  II,  9     |         ínye-ellenes fiatalembert a háztól, hogy az szegény maga is azt hitte,
 6701  II,  9     |                     elmesélte a mama elõtt, hogy valamelyik õsanyja nõvére
 6702  II,  9     |                    nagy gyerek. Csodálatos, hogy mit tud rajta szeretni!
 6703  II,  9     |                   látszik érezni a mamlasz, hogy milyen fontos dolog az,
 6704  II,  9     |                     talán azért aprópénzre, hogy legyen mivel kifizetni a
 6705  II,  9     |                   sorsnak semmi köze ahhoz, hogy kiket festett a fotográfus
 6706  II,  9     |                   már az embereket.~Persze, hogy mindenütt szívesen látták
 6707  II,  9     |                      és arról gondolkozott, hogy az egyik alakot le fogja
 6708  II,  9     |                     a gyenge paszuly mellé, hogy egyenesre növessze. A szüle
 6709  II,  9     |             növessze. A szüle is azért van, hogy támogassa gyermekét, hogy
 6710  II,  9     |                   hogy támogassa gyermekét, hogy érzelmeinek kertjébõl kigyomlálja
 6711  II,  9     |                    Max báró azt tanácsolta, hogy jó lenne elvinni Karlsbadba,
 6712  II,  9     |                     alkalmasint elfeledték, hogy a szélnek még az a tulajdonsága
 6713  II,  9     |                    új borra!~Azt gondolták, hogy a szerelem is olyan, mint
 6714  II,  9     |                     mégis azt mondják neki, hogy az orvos levegõváltoztatást
 6715  II,  9     |                    bolondja volt Lórikának, hogy még erõszakos eszközökhöz
 6716  II,  9     |                    elutazott hozzá egyszer, hogy megcsókolhassa azt a folytonosan
 6717  II,  9     |                   Olyan nagy lump volt már, hogy a társai is elhagyták, s
 6718  II,  9     |                   negyedik fotográfia.~Azaz hogy nem éppen ez - hanem egy
 6719  II,  9     |                   nyugszik, mintha mutatná, hogy ott belül fáj oly nagyon
 6720  II,  9     |                 állványról, mintha mondaná, hogy abban sincsen már elég vigasztalás...
 6721  II,  9     |                 mondta: hova megy, sem azt: hogy mikor tér vissza...~Hírét
 6722  II,  9     |              hadonázva maga körül.~- Hollá! Hogy az ördög vigyen el, ha nem
 6723  II,  9     |            törökösen maga alá.~- No, persze hogy én vagyok. Legalább valószínû.~-
 6724  II,  9     |         kétszázezeret és most jövök vissza, hogy elvegyem menyasszonyomat,
 6725  II,  9     |                     Pipifax, ki is sütötte, hogy hát tulajdonképpen miféle
 6726  II,  9     |                   is bajos volna elhitetni, hogy másféle betegség is van
 6727  II,  9     |                   gondot viseltek lányukra, hogy szépen, csöndesen meghalt
 6728  II,  10    |                   óta folytonosan iszom.~De hogy senki se irigyelje, hát
 6729  II,  10    |                   irigyelje, hát megmondom, hogy orvosságot, de hogy senki
 6730  II,  10    |              megmondom, hogy orvosságot, de hogy senki ne is sajnáljon, hát
 6731  II,  10    |                  sajnáljon, hát kijelentem, hogy ezt a bolondot sem a magam
 6732  II,  10    |                Albert.~Ebbõl tehát világos, hogy azóta megsoványodott a gondolkodásmódom
 6733  II,  10    |                     atyafit azzal bûvöl el, hogy szellemdúsan tud belekötni
 6734  II,  10    |                     nem szánom.~Mert tudom, hogy az egy egészen sajátságos
 6735  II,  10    |                    úgy kikérdeztem mindent, hogy most már magam is beállhatok
 6736  II,  10    |                  Szervusz, barátocskám. Jó, hogy jössz! Ma egy nagyszerû
 6737  II,  10    |              olvasónak meg kell magyarázni, hogy Fucha, Dr. Bothár úr öccse,
 6738  II,  10    |                  azóta annyira rajtamaradt, hogy még az édesapja is báró
 6739  II,  10    |                   van vele: megmondom neki, hogy te is itt vagy és hasonló
 6740  II,  10    |                      Ráálltam. Fucha örült, hogy lát, panaszkodott, hogy
 6741  II,  10    |                     hogy lát, panaszkodott, hogy csehül van, aztán megkérdezte:
 6742  II,  10    |          piketírozni, mire azt válaszoltam, hogy szívesen játszom néhány
 6743  II,  10    |                  érdekkel arcom változását, hogy mikor vacogtatom össze a
 6744  II,  10    |              félretolta azt nagy haragosan, hogy az õ blattján ne nyerészkedjék
 6745  II,  10    |                     ünnepélyesen megígérem, hogy ezentúl az allopatákat nem
 6746  II,  10    |                megbocsát azért a vétkemért, hogy ezt a kis kalandunkat nyilvánosságra
 6747  II,  11    |                     mindenütt olyan növény, hogy akárki szívesen beáll érte
 6748  II,  11    |            Szentpétervárig. A terv az volt, hogy egy sötét éjszakán kilopja
 6749  II,  11    |                  fülébe nem jutott. Persze, hogy mosolygott rajta és azt
 6750  II,  11    |                     nem találták sehol. Na, hogy az Iván herceg kísérete
 6751  II,  11    |                magát és beáll régisseurnek! Hogy fognak ennek a komédiának
 6752  II,  11    |                     bárót még meg is kérte, hogy írjon róla balladát; õ ért
 6753  II,  11    |                    Törõdik is azzal valaki, hogy mirõl gondolkozik az akkor,
 6754  II,  11    |                   Az kissé bosszantá ugyan, hogy akad valaki, aki nincs elragadtatva
 6755  II,  11    |                   akkor mégis bosszantotta, hogy zseniális juxa nem bírta
 6756  II,  11    |                  érdeklõdését, annyira nem, hogy fumigálja, észre sem veszi.
 6757  II,  11    |                   váratlanul bejelentették, hogy a begördülõ hintón megérkezett
 6758  II,  11    |                  grófnõ elfordította fejét, hogy ne lássa azt a kiállhatatlan
 6759  II,  11    |                   megmondta a komornyiknak, hogy rögtön látni kívánja Iván
 6760  II,  11    |               halkabban hozzátette: - hanem hogy Iván herceg visszajöjjön,
 6761  II,  11    |                 lobogott fel.~- Nem mondom, hogy nem.~Azután fölkelt, egész
 6762  II,  11    |                   önnek mondani, herceg úr, hogy ön egy impertinens ember.~
 6763  II,  11    |               szilárd és olyan fagyos volt, hogy a herceget önkéntelenül
 6764  II,  11    |                üterét is rendben találta.~- Hogy van, kedves Tini? Képzelem,
 6765  II,  11    |                  Tini kisasszony biztosítá, hogy az egész csak a felindulás
 6766  II,  11    |                 mert odáig õ külön utazott, hogy engem hozott el a grófnõ
 6767  II,  11    |                 helyett, oly búskomor lett, hogy még nekem kellett õt vigasztalnom.~
 6768  II,  11    |                elrablójának eleintén? Ugye, hogy valaki másra gondolt? Vallja
 6769  II,  11    |             gömbölyû, barna arcát: azért-e, hogy egy ásítást elnyomjon, vagy
 6770  II,  11    |                     ásítást elnyomjon, vagy hogy a rajta elömlõ pírt eltakarja?~
 6771  II,  11    |                  Tinim, elvirágzik anélkül, hogy észrevegyék, mint a bokor
 6772  II,  11    |                   Legújabban úgy értesülök, hogy az egy jellemtelen nõcsábító.~
 6773  II,  11    |                     kacagni való van abban, hogy õ szeret? Mi nevetséges
 6774  II,  11    |                    Mi nevetséges van abban, hogy az isten szívet teremtett
 6775  II,  11    |                    Ugyan tudta-e a teremtõ, hogy milyen veszedelmes ajándék
 6776  II,  11    |          veszedelmes ajándék a föld fiának, hogy míg ebben a világban ténfereg,
 6777  II,  11    |                    vánkosain. Az fájt neki, hogy milyen boldogok mások, milyen
 6778  II,  11    |                     a világon. Kétségtelen, hogy szeretik egymást. Azt bizonyítja
 6779  II,  11    |                     válogat az eszközökben, hogy hozzá jusson.~Sárika grófnõ
 6780  II,  11    |                  Sarolta meg volt gyõzõdve, hogy párbajt vívott Fekete Miklóssal.
 6781  II,  11    |                  hozzá olyan együgyû arcot, hogy öröm volt nézni. Hát honnan
 6782  II,  11    |                    azt, szegény rögturkáló, hogy mit csinálnak a magas uraságok
 6783  II,  11    |                grófnõ.~- De lehetne. Tudom, hogy önnek is van olyan valakije,
 6784  II,  11    |               fejével és távozott szobáiba, hogy ott kedvére kisírhassa magát,
 6785  II,  11    |                  mely adta õket!~Azt hitte, hogy gyûlöli Fekete Miklóst,
 6786  II,  11    |                    nem gyûlölte; azt hitte, hogy szereti Iván herceget, pedig
 6787  II,  11    |                pedig gyûlölte.~Elhatározta, hogy ezentúl kerülni fogja a
 6788  II,  11    |                 gyöngéd odaadást elannyira, hogy az idején hitte kezét megkérni.~
 6789  II,  11    |                     beszélõre, meggyõzõdni, hogy a kevély menyasszony úgy
 6790  II,  11    |                akkor is arról gondolkozott, hogy csak egy tudomány van a
 6791  II,  11    |                 inkább elhitte a grófnõnek, hogy azt a sok jót mind képes
 6792  II,  11    |                  sem pillantott, azt hitte, hogy az inas jött be, s nyugodtan
 6793  II,  11    |                     merte megszólítani. Oh, hogy némán is észre nem vette
 6794  II,  11    |                    a mappán meglepetésében, hogy amiatt legalább hat-holdas
 6795  II,  11    |                    a grófnõnek, magyarázva, hogy a sárgás szín a szántóföldeket,
 6796  II,  11    |                szólt álmélkodva a mérnök.~- Hogy merte az én címerem mellé
 6797  II,  11    |                      Hiszen a grófnõ tudja, hogy miért.~- Én sohasem leszek
 6798  II,  11    |                    Az bizony nagy baj. Kár, hogy nem segíthetek rajta. Ha
 6799  II,  11    |                     mappáját, biztos lehet, hogy fekete helyett mindenütt
 6800  II,  11    |                  mellére tette, attól félt, hogy lélegzete fog elállni ama
 6801  II,  11    |                    dolgozóasztal csücskébe, hogy össze ne rogyjék. Olyan
 6802  II,  11    |               azután monoton hangon elõadá, hogy az, amit a grófnõ mondani
 6803  II,  11    |                 dolog lényegére vonatkozik, hogy ti. mitévõ legyen mármost
 6804  II,  12    |                    harcolál, és megengedéd, hogy őseink babérkoszorúja díszítse
 6805  II,  12    |             távolból, a sereg meggyőződött, hogy az ellen. Most két férfi
 6806  II,  12    |              lelkesedéstől, ők úgy érezték, hogy a levegő édesebb, a forrás
 6807  II,  12    |                  lábaim, erőteljes tagjaim, hogy egy nyomorult fára ne tudnék
 6808  II,  13    |           akaratlanul olyat ütött kardjára, hogy szegény János, vitéz urának
 6809  II,  13    |               vélvén, az ajtó felé hátrált, hogy onnan észrevétlenül kimehessen.~-
 6810  II,  13    |                     fordulva -, ne gondold, hogy háborút üzen néked a nagyúr,
 6811  II,  13    |                    üzeni, azaz parancsolja, hogy ha életed kedves, s még
 6812  II,  13    |            embereiddel e várból kitakarodj, hogy falaira minden akadály nélkül
 6813  II,  13    |                    pedig, mely nem érdemli, hogy »kunyhónak« neveztessék,
 6814  II,  13    |                  figurákkal kíséré a török, hogy a magyar urak hangos kacagásra
 6815  II,  13    |               ajkiról. Errõl ráismerhetünk, hogy Jurisics vára elõtt a durva
 6816  II,  13    |              szultán kérésére, ki ahelyett, hogy Bécs elfoglalására indulna,
 6817  II,  13    |                      de gyávák sem annyira, hogy szabad nép levén, rabláncot
 6818  II,  13    |                    sarjait. Tiberius várta, hogy sok szemrehányással fog
 6819  II,  13    |               gyûlölte Germanicust, látván, hogy amely mértékben gyûlöltetik
 6820  II,  13    |               nyugodtan várta az ítéletet.~»Hogy mertél trónom ellen felkelni,
 6821  II,  13    |                 született, annyira szereti, hogy feláldozá üdvét, boldogságát,
 6822  II,  13    |                  kockára teszi önön életét, hogy eloszlassa a vészfelhõket,
 6823  II,  13    |                kétértelmûleg viselte magát, hogy Germanicus jónak látta õt
 6824  II,  13    |                    azután komolyan felelt:~»Hogy lásd, mily nagy készséggel
 6825  II,  13    |                    igen sokat vágyok tudni; hogy van nõm? hogy vannak embereim?«~
 6826  II,  13    |                 vágyok tudni; hogy van nõm? hogy vannak embereim?«~Gordian
 6827  II,  13    |                kezében van; õk azt akarják, hogy így végezzem.«~A bajnokok
 6828  II,  13    |             hallatszott. Germanicus intett, hogy beszélni fog:~»Rómaiak!
 6829  II,  13    |                  abból lehet következtetni, hogy a közvélemény õt tartá Germanicus
 6830  II,  14    |                    azt a fennérintett izét, hogy a bort ő is megitta, lett
 6831  II,  14    |                     is megbocsátotta volna, hogy mikor a negyedik klasszisba
 6832  II,  14    |                   aminek az lőn folytatása, hogy mikor kijöttünk a tanár
 6833  II,  14    |               hátbaütött hosszú tenyerével, hogy magam is azt gondoltam,
 6834  II,  14    |                  félj, majd szólok apádnál, hogy a tanárok csak igazságtalanságból
 6835  II,  14    |                    én Gyuri bácsim anélkül, hogy beszélte volna, szerette
 6836  II,  14    |                   kockáztatni a kellnerhez, hogy van‑e füstölt nyelv?~Az
 6837  II,  14    |                    egy elhaló láng jelenté, hogy volt, de már nincs.~Nagyot
 6838  II,  14    |                    hazudok valamit apádnak, hogy a klasszifikációt ki nem
 6839  II,  14    |                mindezekre csak azt mondtam, hogy biz az nagyon jó volna,
 6840  II,  14    |                   lutriba, anélkül azonban, hogy valaha csak egy öreg garast
 6841  II,  14    |                   Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy lesz, mihelyt »A dohányzás
 6842  II,  14    |                  napvilágot lát.~- Az igaz, hogy páratlan világhírû mû lesz,
 6843  II,  14    |                  Eleget mondtam aztán neki, hogy én nem bánom, ha egy milliót
 6844  II,  14    |                    Gyarmatig. Kiszámította, hogy hány akó bort lehet venni
 6845  II,  14    |                   magát a tempus futurumba, hogy minõ boldog lesz, midõn
 6846  II,  14    |                   rögtön sietett a lutriba, hogy ott jövendő boldogságának
 6847  II,  14    |                  Már messziről megismertem, hogy haragos; a kalapja le volt
 6848  II,  14    |                      ha akkor tudtam volna, hogy az a valaki én vagyok!~-
 6849  II,  14    |                        hadd tanítsalak meg, hogy kell egy osztályban négy
 6850  II,  14    |                  azt a filozófiai mondatot, hogy az ilyen esetben legjobb
 6851  II,  14    |                  Még te mered azt kérdezni, hogy mi bajom? Oda a 20 ezer
 6852  II,  14    |                   elvesztésén.~Már az igaz, hogy különös ember volt az én
 6853  II,  14    |           tajtpipáját úgy szorította össze, hogy ízzé-porrá tört a markában;
 6854  II,  14    |                 okoztál nekem! No, az igaz, hogy magam is asinus ember vagyok,
 6855  II,  14    |              megtartani! Tisztán emlékszem, hogy reggel, amint felkeltem,
 6856  II,  14    |                  fel azt a három számot, de hogy micsoda számot, azt ha fejem
 6857  II,  14    |                 Gyuri bácsi az egész álmát, hogy mint jött hozzá egy öreg
 6858  II,  14    |                    a számok, azok a számok, hogy is tudta elfelejteni!~*~
 6859  II,  14    |                    fogadtak. Apám megtudta, hogy buktam és - megbocsátott.
 6860  II,  14    |                 hórihorgas selmeci pipát.~- Hogy mit kerestem? Kószáltam,
 6861  II,  14    |                ebben a kis Magyarországban.~Hogy bor van a mennyországban,
 6862  II,  14    |                égieknél, fejemet teszem rá, hogy Csokonai már régóta megszökött
 6863  II,  14    |                    bátyámnak. - Milyen kár, hogy az a sok logika mind oda
 6864  II,  15    |                   időre a sírok lakói közé, hogy a közös nagy ellenséget,
 6865  II,  15    |                     legalább erősen hiszem, hogy megteszi. Csodálatos eset
 6866  II,  15    |                    isten nyugosztalja! Kár, hogy oly röviden búcsúzott el
 6867  II,  15    |                    nem volt arra sem ideje, hogy külön prédikációban elmondja,
 6868  II,  15    |              rimánkodott az öreg kocsisnak, hogy meséljen valamit a forradalomról.
 6869  II,  15    |                 könyvbõl.~- De bizony éppen hogy voltam. Ketten vettük be.~-
 6870  II,  15    |                 öreg Mihályra, azt hihetné, hogy egy parasztruhába átöltözött
 6871  II,  15    |               összevissza vertük a németet, hogy nyálat eresztett, nagyon
 6872  II,  15    |                  közülük a fõvezér? Persze, hogy Kossuth döntötte el. »Az
 6873  II,  15    |               ördögöt csináljuk - mondám -, hogy bevesszük Branyicskót négy
 6874  II,  15    |            megaszaljuk vagy füstre tesszük, hogy szagot ne kapjon addig,
 6875  II,  15    |                vagyunk.~Elnevettem magam.~- Hogy volnánk kevesen? Van velünk
 6876  II,  15    |            lovainkról úgy szakadt a tajték, hogy ha valami borbélylegény
 6877  II,  15    |                  feladására, tudtára adván, hogy ellenesetben nyársra hányjuk
 6878  II,  15    |                    öreg Schlikk azt üzente, hogy nem kapitulál a herkópáternek
 6879  II,  15    |                   és becsületszavára ígéri, hogy kalapot emel elõttünk, ha
 6880  II,  15    |      összeszorítottam a fogamat haragomban, hogy menten kettéharaptam velök
 6881  II,  15    |                 utolsó szippantása!~Azonban hogy a dologra térjek - az én
 6882  II,  15    |                     az volt akkora vastag - hogy ne hazudjak -, mint egy
 6883  II,  15    |                   nehezedett az a gondolat, hogy mi ketten Guyonnal annyi
 6884  II,  15    |                    vissza:~- Nekem az kell, hogy ne komédiázzunk tovább.
 6885  II,  15    |           akasztófáravalót: mert nem dukál, hogy a huszár szeme vizet izzadjon.
 6886  II,  15    |                    csaptam a könny helyére, hogy végighangzott az egész táboron
 6887  II,  15    |                   még azt nem mondta senki, hogy gyáva.~A vezér összefonta
 6888  II,  15    |                      s kik elesnek anélkül, hogy használnának. Nem minden
 6889  II,  15    |                   elkezdte azt szorongatni, hogy ugrált tõle ide-oda, mint
 6890  II,  15    |                     Ebadta, mégse lehet az, hogy a német meg ne csaljon minket!...
 6891  II,  15    |                 veszi az ember... Bizonyos, hogy csalás van a dologban, de
 6892  II,  15    |                   csalás van a dologban, de hogy hol és milyen, ez a kérdés...~
 6893  II,  15    |                   még magam sem sejthettem, hogy mi. Csak az ösztön vitt
 6894  II,  15    |             alkotmány még a mesékben sincs, hogy üssön bele az istennyila!
 6895  II,  15    |                  kellett vallanom magamnak, hogy semmi remény többé, minélfogva
 6896  II,  15    |                     a kardomat is kihúztam, hogy kétségbeesésemben összetörjem,
 6897  II,  15    |                vaskapura. Olyan vágás volt, hogy talán még a föld is reszketett
 6898  II,  15    |                    hát látom, az ebadta! -, hogy egy vékony, vasszínûre festett
 6899  II,  15    |                  Tyû! Hát nem mondtam? Ugye hogy mégis megcsalt a német -
 6900  II,  15    |          iszonyatosat ordítottam örömemben, hogy a branyicskói bércek tízszeresen
 6901  II,  15    |                    lábamat, ki a derekamat, hogy körülhordozzanak az új életre
 6902  II,  15    |             szárnyai alá takarva a magasba, hogy annál mélyebben legyen neki
 6903  II,  15    |                    és elveri a vetéseinket, hogy még holta után is ránk nehezedjék?...~
 6904  II,  15    |                bólintott, azután említette, hogy a feje fáj, kimegy a szabad
 6905  II,  15    |                   én is kimentem a hidegre, hogy részint kigõzölögjen a fejem,
 6906  II,  15    |                     ordinánc tudtomra adta, hogy már bement a szobájába lefekünni.~
 6907  II,  15    |                   körülnéznék, - hát látom, hogy a veder le van félig eresztve,
 6908  II,  15    |                    kvártélyod van. Ki vagy? Hogy hínak? Mi a tábori jelszó?~-
 6909  II,  15    |             szaporán a kalapod!~- Esküszöm, hogy gazdagon megjutalmazlak -
 6910  II,  15    |                  akkor megfogtam a kereket, hogy kifelé forgassam, de másfelül
 6911  II,  15    |                  Schlikk, amint észrevette, hogy lefelé kommandírozom, iszonyú
 6912  II,  15    |                   volna akkor öt forintért, hogy egy szót sem tudok németül!~
 6913  II,  15    |             kiáltottam utána, mikor láttam, hogy már elmerült.~Egyet lélegzettem.
 6914  II,  15    |                megint arra fog felvigyázni, hogy az emberek lábujjhegyen
 6915  II,  15    |         kormányoznám az országot, ahelyett, hogy itt mesélgetek a kukoricafosztóban.~
 6916  II,  15    |                   nem átallották rámondani, hogy Schlikk él, hogy ez maga
 6917  II,  15    |                 rámondani, hogy Schlikk él, hogy ez maga Schlikk.~...Nagy
 6918  II,  15    |                  maga Schlikk.~...Nagy kár, hogy csak magam tudtam, hogy
 6919  II,  15    |                     hogy csak magam tudtam, hogy ez csalás!~*~Ilyen dicsõség
 6920  II,  15    |            kolerának is meg kellett tudnia, hogy kivel van dolga. Mikor legelõször
 6921  II,  15    |                   térden alul olyan erõsen, hogy azoknak alsó részébõl, hol
 6922  II,  16    |             sapkában.~Arról volt nevezetes, hogy õ tudott legcifrábban káromkodni,
 6923  II,  16    |                     Emlékezem diákkoromból, hogy magam is e nemes állatok
 6924  II,  16    |          somfabotjával, akárki fia volt is, hogy mindjárt elfelejtett tõle
 6925  II,  16    |                     eszélyesség sajkájában, hogy a közvélemény hulláma sohasem
 6926  II,  16    |                  volt. Azaz sokat beszélte, hogy õ okos ember. Ha valami
 6927  II,  16    |                     is mondta annak idején, hogy kinek és mikor, az már nem
 6928  II,  16    |                    mû! Hja! Ész kell ahhoz, hogy az ember megértse, felfogja.«~
 6929  II,  16    |                    iskola nélkül oda vitte, hogy most többet tud, mint az
 6930  II,  16    |                    olyan gondolatai vannak, hogy aranyat érnek.~A minap is
 6931  II,  16    |               hangulatban levő vendégsereg, hogy egy olyan fontos perszónát,
 6932  II,  16    |            meghazudtoljon: körülfogták hát, hogy nyomban magyarázza ki magát,
 6933  II,  16    |                   ezen a világon.~Ahelyett, hogy bántották volna, mindnyájan
 6934  II,  16    |             nevettek a jó ötletnek. Persze, hogy nem virrad meg. Tudniillik
 6935  II,  16    |                   arra a furfangra nem jön, hogy este, mikor politikai körútjára
 6936  II,  16    |        eszeveszetten hortyogni ura ágyában, hogy a nemzetes asszonyom hallérzékei
 6937  II,  16    |                   jó magyar históriákat ír, hogy az ember szinte megnyalja
 6938  II,  16    |                 hitte volna Pisera bátyánk, hogy az ássa meg a sírját. Szomorú
 6939  II,  16    |                     de az sokaknak feltûnt, hogy sohase beszél õ, aki minden
 6940  II,  16    |                  hosszas hallgatást, látta, hogy árt a tekintélyének; azért
 6941  II,  16    |               tekintélyének; azért történt, hogy midõn a maga elé kiterített »
 6942  II,  16    |             állhatták meg a kíváncsiságtól, hogy a fején keresztül bele ne
 6943  II,  16    |              Korponai által olvasott lapba, hogy mi hát az a »nagy eset«
 6944  II,  16    |                    Hát a nagy eset az volt, hogy a Pesti Napló »megfordítva«
 6945  II,  16    |              tünõdni minden este két óráig, hogy ugyan mi az ördögöt jelentenek
 6946  II,  16    |                  szájra adva a nagy esetet, hogy Pisera bátyó nem tud olvasni.~
 6947  II,  17    |              anyatermészet is arra alkotta, hogy a szellemiek kedveért oda
 6948  II,  17    |           mennyre-földre megesküdött volna, hogy olyan nadrágja a császárnak
 6949  II,  17    |                  közt és azt hiszi magáról, hogy õ is csillag.~Az egyik égitest
 6950  II,  17    |                 hozzá csatlakoznék.«~Persze hogy azért nem lett fiatalabb,
 6951  II,  17    |             steppelve: csak az volt a hiba, hogy arról nem tudott semmit.~
 6952  II,  17    |               lefürösztik a másvilág porát, hogy ezen a világon annál jobban
 6953  II,  17    |               akarom e helyütt konstatálni, hogy Kutlik úr, ha nem ért is
 6954  II,  17    |                     hangot. Máris látszott, hogy nagy diplomata lesz valaha
 6955  II,  17    |                    aztán az is ért valamit, hogy Kutlik úr elgondolhatta
 6956  II,  17    |                   is a dolog, az lett vége, hogy Szicília maradt. Erõs festungja
 6957  II,  17    |            boldogságának alapját. Ki hinné, hogy arra holmi babcsuszpajsz-féle
 6958  II,  17    |              idõkben azon véletlen esemény, hogy Szicília szolgáló valami
 6959  II,  17    |               Boldog isten, ha tudta volna, hogy azon a papiroson van a halálos
 6960  II,  17    |                     közünk. A tény csak az, hogy a guzsalyra pillantva, szemébe
 6961  II,  17    |                     vezetett az õ szívéhez, hogy ez egyáltalában könnyû volt
 6962  II,  17    |                     megcsörrenne oldalán, - hogy ütne ki mindjárt a forradalom:
 6963  II,  17    |                   forradalom: õ maga pedig, hogy földhöz vágná - de mindjárt -
 6964  II,  17    |                    tény. A világ azt hitte, hogy nem száz legyet, hanem száz
 6965  II,  17    |                  pedig nem volt egyéb, mint hogy egy díszöltözetet fog varrni
 6966  II,  17    |             díszruha Kutlik úr auslágjában, hogy addig minden eleven ember
 6967  II,  17    |                 Mert nem-e nagy kitüntetés, hogy az egész város és környék
 6968  II,  17    |             nyomatva a nagy horderejû tény, hogy Kutlik úr jeles szabóink
 6969  II,  17    |                 azért a tiszteletlenségért, hogy õ mert legközelebb állni
 6970  II,  17    |           honfiainak hazaszeretete. Hiszem, hogy soká fog tartani, s ígérem
 6971  II,  17    |                     iránti rokonszenvembõl, hogy amíg tart, mindig hordani
 6972  II,  17    |                     magát, mikor unatkozik, hogy az igazat megmondja mindenkinek.
 6973  II,  17    |                   Kutlik úr.~- Kétségkívül, hogy a falra akaszd...~- Igen,
 6974  II,  17    |                fogadok hozzá, amilyen igaz, hogy szabó vagyok, megteszem.
 6975  II,  17    |                     jöttek a Szitnya felõl, hogy kalendárium nélkül is el
 6976  II,  17    |                 vendégét azzal vigasztalta, hogy: »mentem én már rosszabb
 6977  II,  17    |                    határozatban lyukadt ki: hogy egy egytagú küldöttség menesztessék
 6978  II,  17    |                   mindig). Bolondot tettem, hogy az írást választottam: már
 6979  II,  17    |                   akkor is tudhattam volna, hogy a sas szárnyai alatt meghúzódni
 6980  II,  17    |               pipogya Szicília szolgálónál, hogy törjék kerékbe a nevenapján!
 6981  II,  17    |                   már ott fityeg a fülében, hogy dugják be tüzes taplóval
 6982  II,  17    |                    még az is isten csodája, hogy így kibírom kosztírozni.
 6983  II,  17    |                    természetesnek találtam, hogy másképp lenne...~- Tejbe,
 6984  II,  17    |                    asszonynéni azt felelte, hogy egyenesen a nyakamba ugrott:
 6985  II,  17    |                  még magam sem tudom.~- Oh, hogy szállja meg a mennyei ihlet
 6986  II,  17    |                     már boldoggá teszem: de hogy ez megtörténhessék, adja
 6987  II,  17    |                 mosolyait mind összeszedte, hogy szeretetreméltóságának kopott
 6988  II,  17    |              elájult arra a szemtelenségre, hogy merem én tõle a pincekulcsot
 6989  II,  17    |                    a majszterné, elmondván, hogy az elébb bolondozott velem,
 6990  II,  17    |                    velem, szívemre kötötte, hogy szabadítsam meg Szicíliától
 6991  II,  17    |                   akkor még nem gyaníthatá, hogy milyen »tiszteletben« fog
 6992  II,  17    |                   és mennyit iszik, se azt, hogy a kedélyhangulat milyen
 6993  II,  17    |                   Meg voltam róla gyõzõdve, hogy ez sikerül, s nem csalatkoztam.~
 6994  II,  17    |                 erõnek erejével esküdözött, hogy õ a burkus király kéménysöprõje,
 6995  II,  17    |                     király kéménysöprõje, s hogy egyszer a kéménybõl kihallgatta
 6996  II,  17    |                    éppen azon tanácskoztak, hogy Kutlik uramnak fejét veszik,
 6997  II,  17    |                tapasztalatra rogyott össze, hogy már az utolsó butélia bor
 6998  II,  17    |                  gondolat, hátha kitudódik, hogy mi voltunk a bûnösek, mi
 6999  II,  17    |                     az egyszerû manõverrel, hogy agyonüt egy szuszra.~Azt
 7000  II,  17    |                oszladozni kezdett fejembõl, hogy bárcsak soha ki ne virradna