bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 7001  II,  17    |                     nagy robajjal az ajtót, hogy azt hihettük, a föld rázkódott
 7002  II,  17    |                 most történni?~Úgy éreztem, hogy az egész világ zúg, zsong,
 7003  II,  17    |                 zsong, fejem körül forog, s hogy a következõ percben halva
 7004  II,  17    |                      Történt vala pedig az, hogy Kutlik úr megállott a szoba
 7005  II,  17    |            legnagyobb istencsapása rajtam - hogy megmaradt.~*~Délben galuska
 7006  II,  18    |                     amihez én sem értek?~De hogy sok szószaporítás ne legyen
 7007  II,  18    |                   teljesen feljogosít arra, hogy a professzor úr magyarázatait
 7008  II,  18    |                deák-életben hallatlan eset, hogy egyszer tökéletesen jóllaktam
 7009  II,  18    |                diáknak, ki nagyon ügyel rá, hogy valahogy a gazdának hasznot
 7010  II,  18    |                  még sok más embernek is -, hogy a puha kenyérrel egész szenvedélyem
 7011  II,  18    |                  gyököt.~Természetes dolog, hogy nem sokat törõdtem vele,
 7012  II,  18    |                gondolatot sugallta fejembe, hogy ha én most azt a gombát
 7013  II,  18    |                   hegyén - felelém.~Tudták, hogy oda sokat szoktam kijárni,
 7014  II,  18    |               professzor úr rám parancsolt, hogy élve-halva kézhez kerítsem.~
 7015  II,  18    |                    A professzor észreveszi, hogy kenyérbélbõl van, azt fogja
 7016  II,  18    |          kenyérbélbõl van, azt fogja hinni, hogy õt akartam elbolondítani.
 7017  II,  18    |                     az is megeshetik velem, hogy »abeundit« kapok. Mit tegyek?
 7018  II,  18    |                     elhozta volna, föltéve, hogy még akkor is útját nem állja
 7019  II,  18    |                     lesz dühe, ha megtudja, hogy a gombát elcsaptam, csakhogy
 7020  II,  18    |                    hinárból. Ha azt mondom, hogy a Múzeumnak küldtem, képes
 7021  II,  18    |                     végett, ha azt állítom, hogy ellopták, felszaglásztatja
 7022  II,  18    |            mindnyájan ott voltunk, anélkül, hogy tudnánk mire. A terem közepén
 7023  II,  18    |                célra hívattam önöket össze, hogy bizonyos ünnepélyes formával
 7024  II,  18    |              formával üljük meg azon tényt, hogy az elsõ gombakövületet mi
 7025  II,  18    |             kenyérfigurám.~Mindenki futott, hogy megtekinthesse.~Azután S.
 7026  II,  19    |                   ambíciója abban kulminál, hogy minél több ember kötelezze
 7027  II,  19    |                  kötelezze le õket azzal, - hogy kötelezze le magát értük.~
 7028  II,  19    |                  kirõl meg vannak gyõzõdve, hogy senkinek sem szokott zsirálni
 7029  II,  19    |                    jó lehet.~- Szervusz! Jó hogy jössz. Iszol egy csészével?~-
 7030  II,  19    |                  láttam odalenn: az mondta, hogy itthon vagy. Megnézem, gondolám...~-
 7031  II,  19    |                     visszatér. Természetes, hogy azonnal, amint az utcára
 7032  II,  19    |                 azzá, ha el tudják hitetni, hogy jó.~Emberünk ebben is remekel;
 7033  II,  19    |                    Még bizony bebizonyítja, hogy a Geschäft a nyolcadik szentség.~
 7034  II,  19    |                     utána?~- Azt gondoltam, hogy úgyis nekem hozta.~Emberünk
 7035  II,  19    |                     Nem ettem bolondgombát, hogy egy ilyen váltót a maga
 7036  II,  19    |               dobjak. Nem mutatom. Tudja-e, hogy Z. a zsiránsom!~- Hadd lássam
 7037  II,  19    |                    könnyezve érzékenykedik, hogy hozzá csak a rosszfirmájú
 7038  II,  19    |                   nagynehezen belenyugszik, hogy váltója Kraxlhuber úr Wertheim-kasszájában
 7039  II,  19    |                    is annyira le nem olvad, hogy csak éppen egy üres váltóra
 7040  II,  19    |                    egyszer mégis az a vége, hogy nem talál, s akkor nagyon
 7041  II,  19    |                     nagyon könnyen megesik, hogy egy olyan váltó kerül a
 7042  II,  20    |                magadé. Lehet, sõt bizonyos, hogy olvasod a többit is, de
 7043  II,  20    |                 számban megszakadt fonalát, hogy azt a mostanival összekösse.
 7044  II,  20    |                    keresztülesett, föltéve, hogy két órakor rendelte meg
 7045  II,  20    |                   egyszer eldobott lapokat, hogy most már átolvassa, címeiktõl
 7046  II,  20    |                     vastagon bepókhálózzák, hogy egyáltalán arról sem képes
 7047  II,  20    |            legrosszabb esetben azzal mulat, hogy keresztülbetûzi: hány ismerõse
 7048  II,  20    |                célból megy nyilvános bálba, hogy petrezselymet áruljon! Ugye,
 7049  II,  20    |                   különös? De ha megértjük, hogy a petrezselyem jó áron kel
 7050  II,  20    |                   felemelkedik ülõhelyérõl, hogy azzal is hamarabb legyen;
 7051  II,  20    |                 elhelyezkedik zsöllyéjében, hogy mintegy megvesse ágyát a
 7052  II,  20    |                   háborúk válnak ki belõle, hogy ismét egy homályos, semmitmondó
 7053  II,  20    |                  ezt már annyira megszokta, hogy mikor (például hétfõn) nem
 7054  II,  21    |                      ha csak egy percre is, hogy lelke elé idézhesse fájó,
 7055  II,  21    |                nagyon-nagyon szerették.~Oh, hogy a szeretet nem bírja túlélni
 7056  II,  21    |                   meg a lecsúszott paplant, hogy oly édes nyugvás esik rajta!
 7057  II,  21    |                 Mindennap szemére vetették, hogy õ ott idegen koldusleány,
 7058  II,  21    |                     kinek semmi joga ahhoz, hogy boldog legyen, hogy egy
 7059  II,  21    |                  ahhoz, hogy boldog legyen, hogy egy asztalon egyék az õ
 7060  II,  21    |                    leggyengébb vállakat is, hogy meg nem törnek a legnagyobb
 7061  II,  21    |              dolognak érezte parányi szíve, hogy még õ is képes örömet okozni
 7062  II,  21    |                 részvéttel fogja kérdezni: »Hogy vagy szegény Miska?... Ugye
 7063  II,  21    |                     tudta elõadni anyjának, hogy a pecsétnek egyenesen Örzsi
 7064  II,  21    |                    Miklós abbeli panaszára, hogy a leckéjét nem tanulhatta
 7065  II,  21    |                    megparancsolta Örzsinek, hogy többé ne merjen lányával
 7066  II,  21    |                 ültettek az Örzsike arcára, hogy amiatt még a Zsuzsika is
 7067  II,  21    |                   városba, és utána kullog, hogy megvédelmezze a kutyáktól.
 7068  II,  21    |              leányka saját magától von meg, hogy neki adhassa, azért teszi,
 7069  II,  21    |                 Örzsikének meg volt hagyva, hogy ma nem délután fog a városba
 7070  II,  21    |                  öntött el, de nem annyira, hogy a könnyeken keresztül is
 7071  II,  21    |                    egyszer szívére kötötte, hogy a forintot el ne veszítse.~-
 7072  II,  21    |               kopott, szegényes ruhácskáit, hogy tisztességesebbekkel cserélje
 7073  II,  21    |                 szalasztani azon élvezetet, hogy kétségbeesésében szemtõl
 7074  II,  21    |                    koldusfiú. Feltûnt neki, hogy barátnõje nem jött a szokott
 7075  II,  21    |                   Itt vagyok.~- Jól tetted, hogy megvártál. Legalább nem
 7076  II,  21    |                  van a kenyér. Ne haragudj, hogy ma kisebbet hoztam, mint
 7077  II,  21    |                    ma, s meg nem állhattam, hogy ne harapjak belõle...~S
 7078  II,  21    |                 mellettök; volt annyi esze, hogy a kenyérnek pártját fogta.~
 7079  II,  21    |                    velem most már történni? Hogy fogok most már a néném szeme
 7080  II,  21    |            gondolkozol te felõlem? Tudod-e, hogy ezzel nagy örömet szereztél
 7081  II,  21    |                krajcárt.~- Ugye megmondtam, hogy kirántlak a sárból - mondá
 7082  II,  21    |                 undorodnak a vértõl, azért, hogy ne kelljen sokáig rám nézniök.~-
 7083  II,  21    |               hatalmasnak, mint egy király, hogy Örzsike baján segíthetett.~
 7084  II,  21    |                    gyermeknek úgy tetszett, hogy mégsem õ a legárvább teremtés
 7085  II,  21    |                   Klári néni, ha megmondja, hogy csak a maga részét adja
 7086  II,  21    |                   mindenki; amint meglátta, hogy Örzsike egészen össze van
 7087  II,  21    |                  magad!~- Már így is félek, hogy verést kapok, édes Boris
 7088  II,  21    |         elfacsarodott szíve, ha elgondolta, hogy most végképpen nincs senkije.~
 7089  II,  21    |                    ott zokogott keservesen, hogy majd a szíve szakadt.~Klára
 7090  II,  21    |                      kinek szívére kötötte, hogy jó nevelésben részesítse
 7091  II,  21    |                    indítványozta a gyámnak, hogy vegye õt is magához, s gondoskodjék
 7092  II,  21    |                    közül többen emlékeztek, hogy a haldokló Örzsikérõl is
 7093  II,  21    |              sietett megfogódzni, sürgetve, hogy a gyermek javáért is történjék
 7094  II,  21    |                    tett volna egyebet, mint hogy fogta kis batyuját, s felkereste
 7095  II,  21    |              Egészen alkalmas helyzet arra, hogy jó barátok legyenek.~A koldusfiú
 7096  II,  21    |                 könyvrõl ugyancsak látszik, hogy sokat forgatták...~- Valóban
 7097  II,  21    |                     tesszük le. Azt mondta, hogy ha valami bajom lesz, hozzá
 7098  II,  21    |                       Te vagy, kis árva? Jó hogy eljöttél, valamit okvetlenül
 7099  II,  21    |                      Ezt a pénzt idehoztam, hogy tessék visszaadni annak,
 7100  II,  21    |               foglak belõle. Isten a tanúm, hogy azt teszem.~A gyermek könnyekre
 7101  II,  21    |                    is meglesz az az örömem, hogy egy helyett kettõbõl faragok
 7102  II,  21    |                    jól viselitek magatokat.~Hogy aztán beváltotta-e szavát
 7103  II,  22    |               toronyba. Aztán az is valami, hogy a szép hangú orgona Besztercebányáról
 7104  II,  22    |                     tud õkigyelme mindent), hogy egyszer valamikor kiment
 7105  II,  22    |             százesztendõs aggok emlegették, hogy az óriás fát mindig így
 7106  II,  22    |                   elmegy az ereje: látszik, hogy a gondviselés egyenesen
 7107  II,  22    |                     volt a nagy kolera óta.~Hogy éppen erre a nyavalyás esztendõre
 7108  II,  22    |              említenem az igazság kedvéért, hogy Gergén még a kolera sem
 7109  II,  22    |                   Bokros Mihály azt tartja, hogy nem szégyen a becsületes
 7110  II,  22    |                   szeretett beteg, - Panna.~Hogy kicsoda Panna, azt sem én
 7111  II,  22    |               jelent: »Bokros Panna«. Azaz, hogy õ is csak a furulyán regélhetné
 7112  II,  22    |                     reszketõ nyárfalevelek, hogy egy nótába lehelje be lelkét,
 7113  II,  22    |                 naponkint arról a leányról, hogy ha betûkre szedné valaki,
 7114  II,  22    |                     mert azt tartja õkelme, hogy az ember is olyan szerkezetû,
 7115  II,  22    |                gondolja magában. - Az bánt, hogy két napra kell elmennem
 7116  II,  22    |                sárgakupakos veres jószágot, hogy azt sem vette észre, mikor
 7117  II,  22    |                   volna ilyen bolondságra), hogy csak úgy szakad belõle a
 7118  II,  22    |                mindegy. Sem azt nem érezte, hogy pipázik, sem azt, hogy eszik.~
 7119  II,  22    |                      hogy pipázik, sem azt, hogy eszik.~Azután kiballagott
 7120  II,  22    |                     kiballagott az udvarra, hogy a szekeret rendbehozza,
 7121  II,  22    |               gyapjúzsákokkal. Természetes, hogy itt is visszásan csinálta
 7122  II,  22    |                    baj van! Ahá! az a baja, hogy a makra kialudt.~Bement
 7123  II,  22    |               anyjukhoz -, ígérd meg, fiam, hogy egész nap Panni mellett
 7124  II,  22    |             Egyszerre borzadva vette észre, hogy a csukatlan kupakú pipából
 7125  II,  22    |                  istállóba. Ne tudja senki, hogy a padláson volt.~- Hát még
 7126  II,  22    |                 adagot útközben.~- Micsoda? Hogy nem eszi meg a ló? Hát eddig?~-
 7127  II,  22    |                    mindenbe. Nem úgy értem, hogy éppenséggel nem eszi, hanem
 7128  II,  22    |                  csorba lesz az õ életében, hogy mindig föléje kerekedhetik
 7129  II,  22    |                  Hát álomlátó próféta kend, hogy itt veszedelmeket jósoljon
 7130  II,  22    |            kisebbült. Elvégre is valószínû, hogy ki volt aludva a tapló vagy
 7131  II,  22    |                    magától. Csak azt látta, hogy társa egész éjszaka kínosan
 7132  II,  22    |                    hánykolódott fekhelyén s hogy egyre sóhajtozott.~Hagymás
 7133  II,  22    |                   meg a Katica lánnyal. Ni, hogy tolja a potrohát elõre,
 7134  II,  22    |                     azon kérdést kenteknek, hogy mi járatban vannak?~- Hát
 7135  II,  22    |                    megmondhatom kendteknek, hogy mi járatban vagyok. Koldulok,
 7136  II,  22    |               vagyok. Koldulok, édes fiaim, hogy éhen ne haljunk. Mindenünk
 7137  II,  22    |                     ki azt hajtotta váltig, hogy negyvenhat rõf fehérített
 7138  II,  22    |                  sem kívülök. Arra a szóra, hogy a falu leégett, szekerükre
 7139  II,  22    |                   érdemes férfi -, ki vagy, hogy a lábam elé mersz kerülni?
 7140  II,  22    |              Milliom adta! Hát nem mondtam, hogy én fogom el a gyújtogatót.
 7141  II,  22    |               másodszor, mert azt gondolom, hogy nem lehet más.~Ezzel aztán
 7142  II,  22    |                     vélt gyújtogatón egyet, hogy Gergénél ocsmányabb helységben
 7143  II,  22    |                 lássa, nagy bajban vagyunk. Hogy a falu leégett, az is nagy
 7144  II,  22    |                        Ne féljen már attól, hogy Panni felébred. Elhallgatott
 7145  II,  22    |                 számûzni soha többé. Tudni, hogy annyi szenvedésnek, annyi
 7146  II,  22    |                    vigyázni még álmaira is, hogy azok el ne árulják, és látni
 7147  II,  22    |                 Senki sem bírta elképzelni, hogy mi; de azért eljött mindenki,
 7148  II,  22    |                     úgy áll a dolog sora,«, hogy õ jelen van.~- Kelmed okos
 7149  II,  22    |                 Cseres. - Már az úgy dukál, hogy ahol tõlem kérdeznek valamit,
 7150  II,  22    |               mellém a tekintetes vármegye, hogy nála tartsam a helység tudományát.~-
 7151  II,  22    |              helytõl és idõtõl függ. Lehet, hogy harmadnapra is, ha levegõ
 7152  II,  22    |                elhaló hangon -, de kívánom, hogy szavaimat mindenki hallja.
 7153  II,  22    |                ellen vétettem. Megérdemlem, hogy utálattal forduljon el tõlem
 7154  II,  22    |                idefenn történnek. Ha tudná, hogy egy csavargót fogtak el
 7155  II,  22    |                  kétségtelenül rábizonyult, hogy õ gyújtotta fel õsszel a
 7156  II,  23    |                   mondani, ha csak úgy nem, hogy õ maga is ügyvédjelölt volt.~
 7157  II,  23    |                     vezettetvén, nem csoda, hogy a világon mindenféle belevegyíttetik.~
 7158  II,  23    |          belevegyíttetik.~Ha arról van szó, hogy miért ütött ki a krími hadjárat,
 7159  II,  23    |                     körülményt is felhozza: hogy már õ csak jobban tudhatja,
 7160  II,  23    |              principálisa stílusán mondva), hogy a szép leány mellett »sub
 7161  II,  23    |                    És ez jól van így. Azért hogy még nem ügyvéd, nincs irodája,
 7162  II,  23    |                     jobban kezdi beismerni, hogy mégsem tud egészen mindent.
 7163  II,  23    |                  tagjain végig. Kevés híja, hogy bele nem õrül. De íme a
 7164  II,  23    |                   vizsgálaton«.~Milyen kár, hogy hõsünk fölébred, s ami kínozta
 7165  II,  23    |                     tankönyveket. Kinyitja, hogy olvasson és tanulgasson
 7166  II,  23    |                  hangosan ver. Ha mondanák, hogy igya ki reggelig a Dunát,
 7167  II,  23    |             elõszállingóznak a jó pajtások, hogy gyönyörködjenek a »drukk«-
 7168  II,  23    |                   fojtott hangon.~- Persze, hogy kalaposinas! - rikolt fel
 7169  II,  23    |              pajtások nem gyõzik utolérni. »Hogy volt? Mint volt?« ezer a
 7170  II,  24    |                     szomjan, és azon végzi, hogy cikket ír az »Allgemeine
 7171  II,  24    |                     Allgemeine Zeitung«-ba: hogy ilyen barbár darab földrõl
 7172  II,  24    |             érezteti a boldogtalan utassal, hogy az milyen hálával tartozik
 7173  II,  24    |                 nyomban az a gyanúja támad, hogy ecet lehetett ennek az édes
 7174  II,  24    |              beütött cserépkályha is. Hanem hogy a Kossuth Lajos arcképén
 7175  II,  24    |                  uracson szinte meglátszik, hogy no, most mindjárt prüsszenteni
 7176  II,  24    |                 mert úgy állottak a dolgok, hogy mondva sem lehetett volna
 7177  II,  24    |                  semmit. Így történt aztán, hogy akik elõbb jöttek, kielégíttettek,
 7178  II,  24    |                pedig megmaradt az a remény, hogy hiszen az öreg Kerecsy János (
 7179  II,  24    |           ismeretlen firma megy odáig néha, hogy keresztülhajtja Aladár ellen
 7180  II,  24    |                     legszebb nõk szíve.~Az, hogy ötforintos hónapos szobában
 7181  II,  24    |                   hónapos szobában lakik, s hogy soha sincs több egyetlen
 7182  II,  24    |                 Mert hiszen mindenki tudja, hogy édesapja, néhai Kerecsi
 7183  II,  24    |                      Azt is tudja mindenki, hogy Aladár egyike a legképzettebb
 7184  II,  24    |                  ugyan csak arra lesz elég, hogy a hitelezõkkel végezhet;
 7185  II,  24    |                  végrehajtást szenvedõ fél, hogy a hagyományos magyar vendégszeretetnek
 7186  II,  24    |                 megvolt az a satisfactiója, hogy az elsõ tétel után nem következhetett
 7187  II,  24    |                emiatt, de el kell mondanom, hogy ennek a szegény Aladárnak
 7188  II,  24    |                 gyûlöli, de mert azt hiszi, hogy a »magas régiók«-ban kegyelik,
 7189  II,  24    |                  szívökben, de azon hitben, hogy rengeteg befolyásának kell
 7190  II,  24    |               lehetett panasz ellene. Igaz, hogy nagyon alkalmatlan ember
 7191  II,  24    |                     de hát ha meggondoljuk, hogy éppen ez a sok alkalmatlankodás
 7192  II,  24    |                     folyamodást.~Emlékszem, hogy az egész vármegyében egyetlen
 7193  II,  24    |                  történt az a különös eset, hogy midõn a fõispán úr lerándult
 7194  II,  24    |                  nagyon büszke; azt mondta, hogy csak a zsidótól szokott
 7195  II,  24    |                    de arra meg azt felelte, hogy nincs tisztességes ruhája,
 7196  II,  24    |                    és unalmas.~- Említette, hogy a legújabban egy kis hivatalért
 7197  II,  24    |                     El nem tudták gondolni, hogy az a kardcsörrenés mi az
 7198  II,  24    |                   arról a tárgyról perorál, hogy a szerbtövis megyeszerte
 7199  II,  24    |             fiatalúr eljárását. Nevetséges, hogy írnok legyen oly talpig
 7200  II,  24    |                     az lehetetlen is lenne, hogy egy akkora vármegye fõispánja
 7201  II,  24    |                    vén Kerecsy a világnak - hogy milyen szemekkel merjen
 7202  II,  24    |           díszornátusban, meg nem állhatta, hogy elfelejtkezve fõispáni állásáról,
 7203  II,  24    |                   szolgának megparancsolta, hogy siessen a távírda-hivatalba,
 7204  II,  24    |               Aladár urat, és tudtára adja, hogy látogatását várom.~Egy óra
 7205  II,  24    |                   az öreg huszár, jelentve, hogy a sürgönyt feladta, õnagysága
 7206  II,  24    |               Aladár úr azonban azt üzente, hogy most nem szokott látogatásokat
 7207  II,  24    |                   gondoltam, kérem alássan, hogy mégis netalántán jobb sorja
 7208  II,  24    |                 szamár! hiszen kend mondta, hogy nem akar eljönni - rivallt
 7209  II,  24    |                     úr.~- Hogyan is csak... hogy is, no... biz én annak a
 7210  II,  24    |                    a mondója akartam lenni, hogy talán netalán hozassuk el
 7211  II,  24    |                cselédjén, ki szentül hitte, hogy ha õméltósága megparancsolná,
 7212  II,  24    |                     a szegényes bútorzaton, hogy hova üljön, és csodálkozva
 7213  II,  24    |                    csodálkozva vette észre, hogy a szép Sári már azalatt
 7214  II,  24    |                nyolcezret adok; azt akarom, hogy úr légy.~- Az vagyok én
 7215  II,  24    |                   elnök arra volnék utalva, hogy bátyám tartson ki, ha állásomhoz
 7216  II,  24    |                  mért nem mondtad mindjárt, hogy míg a te öreg nagybátyád
 7217  II,  24    |                       hadd találjam ki. Oh, hogy le lesz fõzve az a nagyralátó
 7218  II,  24    |                 Csató! Hüm, hüm... meglásd, hogy kitalálom. Vettem szelét.
 7219  II,  24    |              ugyanabban a hivatalos lapban, hogy Kerecsy Aladár kineveztetik
 7220  II,  24    |                  képest, mikor híre futott, hogy a fiatal Kerecsy a két állás
 7221  II,  24    |               töprengett azon a gondolaton, hogy ugyan mit fog az a miniszter
 7222  II,  24    |                    azt bajos volt megtudni, hogy a miniszter mit gondolt
 7223  II,  24    |                abban az édes büszke hitben, hogy ilyesmi is csak az õ vármegyéjökben
 7224  II,  24    |                     konzílium ki is mondta, hogy meg fog halni.~Aladár egyszer
 7225  II,  24    |                    a Gábor huszár bácsinak, hogy tegye a méltóságos úr poharába.~
 7226  II,  24    |                     megkérdezte az öregtõl, hogy »honnan szedi kend azt a
 7227  II,  24    |                    már széltében beszélték, hogy a fõispán haldoklik. Az
 7228  II,  24    |                    át a bokrétát; meglehet, hogy már a ravatalra lesz.~-
 7229  II,  24    |               méltóságos úr megparancsolta, hogy bevezessem. Most még nem
 7230  II,  24    |               történni? Minek is tette azt, hogy virágot hordott? Legalább
 7231  II,  24    |              utoljára abban állapodtak meg, hogy Aladár vegye el azonnal
 7232  II,  24    |                leány szívére szorítá kezét, hogy meg ne repedjen kíntól,
 7233  II,  24    |                     folyosón megparancsolá, hogy hintó menjen sebes vágtatva
 7234  II,  24    |             mindjárt ott meg fog halni. Oh, hogy az elõszobán átmenõt meg
 7235  II,  24    |              odabenn?~Ott pedig az történt, hogy a fõispán haldokolt, de
 7236  II,  24    |                   bennem bízik; akarom hát, hogy nyugodtan haljon meg. Egyezzen
 7237  II,  24    |                    az a vád sem érheti önt, hogy provokálta köztünk a meghasonlást,
 7238  II,  24    |                  avatva, sem hinné egészen, hogy az csak egy haldokló kijátszására
 7239  II,  24    |                    talán azt is megérdemli, hogy egy pár szem, akármilyen
 7240  II,  24    |                 Kerecsy megígéri valakinek, hogy nõül veszi, az szentírás,
 7241  II,  24    |                   hosszú-szárút, a rövidet, hogy a belsõ zsebedben hordhasd,
 7242  II,  24    |            elmehettek, édes fiam, sajnálom, hogy ide fárasztottalak.~- Adja
 7243  II,  24    |                   vármegye azon kikötéssel, hogy nevöket megváltoztassák.~
 7244  II,  25    |             KARÁCSONYA~1876~Aki elgondolja, hogy abban az anarchiában, melyet
 7245  II,  25    |               természetesnek fogja találni, hogy e tisztességes céh tagjai
 7246  II,  25    |                 tett, sõt az is megtörtént, hogy a meggyõzõdésével ellenkezõ
 7247  II,  25    |                     vele. Sokszor megesett, hogy az asztalt körülülõ polgárok
 7248  II,  25    |                megtörtént, éspedig gyakran, hogy merõben ismeretlenek ültek
 7249  II,  25    |                  mialatt feszülten figyelt, hogy szinte látszott, mint lüktet
 7250  II,  25    |                 Végre úgy dõlt el a kérdés, hogy az egyik vitázó fél büszkén
 7251  II,  25    |                     volt, inkább óvatosság, hogy ne tegye magát alkalmatlanná.~
 7252  II,  25    |                  bosszantotta azon ráfogás, hogy darabjait nem öntudatosan
 7253  II,  25    |                    tudja nagyon elméletben, hogy milyennek kell lenni a jó
 7254  II,  25    |             viseltetett eleinte. Fájt neki, hogy a Nemzeti Színház a népszínmûveket,
 7255  II,  25    |                    azért sokszor említette, hogy ezentúl népdrámákat fog
 7256  II,  25    |                darabjáról (a »Tolonc«-ról), hogy »a második felvonása minden
 7257  II,  25    |               belõle, ha szentül megígérem, hogy nem adom oda elolvasni senkinek.~-
 7258  II,  25    |                 Isten, hol vagy jóságoddal, hogy sehol sem találhatom meg.«~-
 7259  II,  25    |           fõvárosban töltöm-e az ünnepeket, hogy már feltûnõ lett. Míg végre,
 7260  II,  25    |                 úton:~- No, most már látom, hogy nem ment sehova. Most már
 7261  II,  25    |                    ezelõtt megmondta volna, hogy hatvanforintos kabátban
 7262  II,  25    |                    akkor a felesége küldte, hogy siessen értem, mert az ételek
 7263  II,  25    |                vagyunk. Egészen elfeledtem, hogy karácsony estéje van. Most
 7264  II,  25    |                  mondá:~- Ugye csodálkozik, hogy mennyi telik a szegény színész
 7265  II,  25    |                  két parasztember borozott, hogy nagy lankadtságom mellett
 7266  II,  25    |               fagyos földhöz. Semmi kétség, hogy engem várnak, s így fekve
 7267  II,  25    |                    felelte mély sóhajjal -, hogy szinte fáj ez a mostani »
 7268  II,  25    |                  annyit más ember? Istenem, hogy elmúltak azok az idõk! Egyszer
 7269  II,  25    |          emlékszik-e rám? Gondolta-e akkor, hogy valaha az õ veje nálam,
 7270  II,  25    |                  elõzékenységgel ügyelt rá, hogy vendégei egyenek, igyanak
 7271  II,  25    |              látszott, bármint titkolta is, hogy rosszul érzi magát. Ha a
 7272  II,  25    |                   önnel, barátom! Köszönöm, hogy eljött. Nini, most jut eszembe,
 7273  II,  25    |                     Nini, most jut eszembe, hogy mi nem is kártyáztunk.~Kikísért
 7274  II,  25    |                 Kikísért a folyosóra, talán hogy ott kiköhöghesse magát,
 7275  II,  26    |               tanító úr azt állította róla, hogy szép esze van, de rosszra
 7276  II,  26    |                 elbízza magát a kis Ilonka, hogy a szolgabíró leánya, még
 7277  II,  26    |                     egy ízben, mely nemcsak hogy megijeszté a derék férfiút,
 7278  II,  26    |                    Tarka István úr ahelyett hogy atyai feddéssel illetett
 7279  II,  26    |           szeretetüket azáltal mutatják ki, hogy mindent kedvesnek, jónak
 7280  II,  26    |                 olyan nagyon megróvtok? Az, hogy kissé csintalan, hogy nincs
 7281  II,  26    |                   Az, hogy kissé csintalan, hogy nincs aludttej-vére, mint
 7282  II,  26    |                    ha azzal is keseríteném, hogy apró kedvtöltésében háborgatom.
 7283  II,  26    |                  utána iramodik a Cukrinak, hogy a még tán eleven zsákmányt
 7284  II,  26    |                  mert tudnia kellett volna, hogy az odatámasztott létrán
 7285  II,  26    |                    midõn kezét kinyújtotta, hogy a macskát megfogja, mintha
 7286  II,  26    |                 csak lassan-lassan jött rá, hogy az istállóban a szénatartó-kerítékben
 7287  II,  26    |                veszi; nagyobb baj az annál, hogy a verebet már azóta megette
 7288  II,  26    |                     éppen rossz kaland. Oh, hogy fog majd nevetni rajta a
 7289  II,  26    |                 volt újra a padlásra menni, hogy a Cukrit megbüntesse. Az
 7290  II,  26    |                   gondolá magában Ilonka -, hogy a zsidók, kik idejárnak
 7291  II,  26    |             legalább is azt fogja képzelni, hogy a pokolba repül.~Ilonkának
 7292  II,  26    |                  mai napig sem tudom ugyan, hogy miért? de a lehetõ legnagyobb
 7293  II,  26    |                 kastélya elõtt.~Különös az, hogy az egy lovon utazó zsidók
 7294  II,  26    |               viszed azt a szomszéd faluba, hogy négy ökröt fogatsz be, s
 7295  II,  26    |                     ártana figyelmeztetned, hogy az is tanuljon a zsidótól;
 7296  II,  26    |                 huszonnegyedik esztendejét, hogy adósságot csinálhasson vagyonod
 7297  II,  26    |                     s ritkán lehet hallani, hogy valaha zsidó ember a felesége
 7298  II,  26    |                dolog.~Mert azt mondja Kant, hogy: a leány legyen olyan házias,
 7299  II,  26    |                olyan könnyelmû mégsem volt, hogy komoly megsérülés eshetõségének
 7300  II,  26    |                     nagyságos kisasszonyka, hogy a juhbõrt maholnap már arra
 7301  II,  26    |                  már arra fogják használni, hogy az országutat kövezik vele.
 7302  II,  26    |                  szerint arról gondolkozék, hogy ugyan mirõl is kellene hát
 7303  II,  26    |                 szólt a szolgabíró úr - jó, hogy jössz, de azt már nem jól
 7304  II,  26    |                     már nem jól cselekszed, hogy a juhbõrt annyira lebecsmérled.
 7305  II,  26    |                volna a hátamon, azt hinném, hogy nem is én vagyok a Blau
 7306  II,  26    |                     még akkor is meghagyom, hogy a nyakamban hagyják: édesebb
 7307  II,  26    |                 egyszer az úton megéreztem, hogy batyum megelevenedik a hátamon
 7308  II,  26    |               büszkén emlékezett vissza rá, hogy a két patkányt õ csempészte
 7309  II,  26    |                 odatekint s borzadva látja, hogy a szegény zsidót nagy batyuja,
 7310  II,  26    |                  mezõre, az erdõbe...~Mért, hogy a bûnt elkövetõket magához
 7311  II,  26    |               Sohasem bírom felfogni, miért hogy mégis az erdõt keresik a
 7312  II,  26    |                   és ránéz. Oh, érzi, érzi, hogy rá néz. Hova legyen, hova
 7313  II,  26    |                   batyunak volt annyi esze, hogy kioldódzott, mikor már kenyértörésre
 7314  II,  26    |              Salamon. Bizony nehéz elhinni, hogy a vereshagymától is ekkorára
 7315  II,  26    |                    egyszer magáról hallott: hogy az apró hibák szülik a nagyokat,
 7316  II,  26    |                 mint én, s mondja meg neki, hogy egy nagyon, nagyon rossz
 7317  II,  26    |           kisasszonyka a nagyságos papának, hogy a karperecei elvesztek,
 7318  II,  26    |                    isten áldja meg. Mondja, hogy ugye megbocsát a mai gonoszságomért?~-
 7319  II,  26    |                    jelenetbõl. Mit tudta õ, hogy egy lélek nagy küzdelme
 7320  II,  26    |                       Õ csak annyit tudott, hogy ma jó üzletet csinált, s
 7321  II,  26    |                    ma jó üzletet csinált, s hogy a szép kis kisasszony azt
 7322  II,  26    |                     bolondságot követte el, hogy a kezét megcsókolta. Mennyivel
 7323  II,  26    |               gondoltatok rá, nem képzelve, hogy neki is voltak hibái, s
 7324  II,  26    |                  nem csökkenhet azon okból, hogy hibái és gyarlóságai voltak,
 7325  II,  26    |                    mutatja éppen legjobban, hogy e jellem nem mesterkélt,
 7326  II,  27    |                                             HOGY JÁRT VÖRÖSMARTY A FINÁNCCAL?~
 7327  II,  28    |                     1877~1. A PASA MACSKÁJA~Hogy a török milyen jó szívű
 7328  II,  28    |                temetőt, feltűnhetett nekik, hogy a sírt egy kőlap fedi, melynek
 7329  II,  28    |                  Közönségesen ismert dolog, hogy a jószívű török megveszi
 7330  II,  28    |                   kalitkába zárt madarakat, hogy azokat szabadon bocsáthassa.
 7331  II,  28    |               felrántva az ajtót s jelenti, hogy Sztambulban lázadás tört
 7332  II,  28    |                    rögtön fel akart ugrani, hogy kardját felkötve, a lázadók
 7333  II,  28    |                  Kétségbeesve gondolt arra, hogy a szegény állatot, ha a
 7334  II,  28    |                által, megparancsolván neki, hogy a mecset mindenekben tökéletes
 7335  II,  28    |                    lobbant iszonyú haragra, hogy alacsonyabb Aja-Sófiánál,
 7336  II,  28    |                     kezeit tövig elvágatta, hogy azokkal többé ne építhessen
 7337  II,  28    |                   de a bíró megparancsolta, hogy állva maradjon:~- Te vádlott
 7338  II,  28    |                   ember.~Az építész elõadá, hogy a mecsetet a gyakori földindulások
 7339  II,  28    |                     akart, mert azt óhajtá, hogy a mecset tartós legyen,
 7340  II,  28    |                    minélfogva megérdemelte, hogy megcsonkítsam, amint õ megcsonkítá
 7341  II,  28    |                     senkit sem gátol abban, hogy buzgón imádkozzék. Templomod
 7342  II,  28    |                  kérõleg fordult a bíróhoz, hogy változtassa meg ezen rá
 7343  II,  28    |                 ítéletednek, s jegyezd meg, hogy ezer szerencséd, miszerint
 7344  II,  28    |                 Hanem te is hidd meg nekem, hogy jó szerencséd sugallta engedelmeskedni
 7345  II,  29    |                     kiszabás hiányzott már, hogy rendeltetésök céljához egy
 7346  II,  29    |                    lám... csakugyan... Nos, hogy vagyunk, édes Vilma kisasszony?~
 7347  II,  29    |                    is mind olyan egyformák, hogy lehetetlen rájok nem unni.
 7348  II,  29    |                     is õ? Õ csak azt tudja, hogy az egész élet úgy, amint
 7349  II,  29    |                arcot vágtak ilyenkor. Aztán hogy hallgatott rájok papa és
 7350  II,  29    |                      Íme, most is bizonyos, hogy valami történni fog, valami
 7351  II,  29    |              senkinek s anélkül fekszik le, hogy jóéjt kívánjon. Nos, hogy
 7352  II,  29    |                   hogy jóéjt kívánjon. Nos, hogy fog tetszeni ez a dolog,
 7353  II,  29    |                   tetszik.~- Oh, én ostoba, hogy ki nem tudtam találni mindjárt! -
 7354  II,  29    |          összevissza Máli nénit és a mamát, hogy azok már meg is sokallják
 7355  II,  29    |                     az örömteljes gondolat, hogy holnapután ajándékot fog
 7356  II,  29    |                     az ajándék? Csodálatos, hogy az idén maga sem tudja,
 7357  II,  29    |             óhajtana: azaz a dolog úgy áll, hogy õ tulajdonképpen ezen elõsorolt
 7358  II,  29    |                     meg, csakhogy úgy érzi, hogy azok nem képesek betölteni
 7359  II,  29    |                 világon, de az is meglehet, hogy van; mit tudja õ azt, aki
 7360  II,  29    |                 érzésekkel alszik el Vilma, hogy álmában folytatódjanak,
 7361  II,  29    |                      s örömmel veszi észre, hogy már nappal van; a nap vidáman
 7362  II,  29    |               mosollyal ugrik ki az ágyból, hogy felöltözzék s az ebédlõbe
 7363  II,  29    |             megelégedett. Nem gondolja meg, hogy az ajándék, melyet kapott,
 7364  II,  30    |                  fiatalabb Sándorral. Igaz, hogy nem Károly az oka, hanem
 7365  II,  30    |                   úgy szokta is mondogatni, hogy annyi esze van annak, hogy
 7366  II,  30    |                  hogy annyi esze van annak, hogy ha egyszer felviszik a tudomány
 7367  II,  30    |                        nincs szüksége arra, hogy siessen, az ráér mindig.~
 7368  II,  30    |                  gimnáziumba kellett vinni, hogy ragadjon valami õrá is,
 7369  II,  30    |                  apa, mind a mama részérõl, hogy a Sándorra mint kisebbikre
 7370  II,  30    |                 annyiszor álmodoztak errõl, hogy végre is nem csoda, ha álmuk
 7371  II,  30    |               kocsit várják, mely értök jõ, hogy hazavigye szülõikhez.~Mily
 7372  II,  30    |                    hazafelé. Nem is hiszem, hogy nem szünnapokra hazakészülõ
 7373  II,  30    |                   ha ez bekövetkezik! Érzi, hogy meg kell halnia, föld alá
 7374  II,  30    |          elpazarolta a drága időt, ahelyett hogy tanult volna, elbizakodott
 7375  II,  30    |                   saját eszében, azt hitte, hogy ő tanulás nélkül is tudni
 7376  II,  30    |                 mondta neki: »megállj!« Jó, hogy ilyen korán mondta. Még
 7377  II,  30    |                  Sándor mindent elkövetett, hogy vigasztalja; évközben is
 7378  II,  30    |                 évközben is sokszor mondta, hogy tanuljon. De Károly már
 7379  II,  30    |              megtanulta azt a bölcsességet, hogy a hitványakkal jó nem lenni
 7380  II,  30    |                      mintha azok is tudnák, hogy megbukott. Nincs szomorúbb
 7381  II,  30    |                  még ehhez átszenvedni azt, hogy öccséhez, az »elsõ eminens«-
 7382  II,  30    |             bizonyítványt! Azt fogja hinni, hogy a neveket cserélték ki!
 7383  II,  30    |                 sarak, esõzések támadnának, hogy fennakadna a közlekedés,
 7384  II,  30    |                    fennakadna a közlekedés, hogy ne mehetnének haza, s ne
 7385  II,  30    |                magát mi lelte, Károly úrfi, hogy olyan szomorú, mintha temetésre
 7386  II,  30    |                könyveteket szedjétek össze, hogy valami el ne maradjon. A
 7387  II,  30    |                  küld az útra. Vigyázzatok, hogy a gyomrotokat el ne rontsátok.«~
 7388  II,  30    |                székén s erõsen fohászkodik, hogy az Úristen tegyen ez egyszer
 7389  II,  30    |          segítségére azzal a kijelentéssel, hogy az egész dolog, õ jól tudja,
 7390  II,  30    |             belekapaszkodni erõsen. Persze, hogy úgy van, a tanárok igazságtalansága,
 7391  II,  30    |                   maradsz csizmadiainasnak, hogy ne legyen nekik kin igazságtalankodni.
 7392  II,  31    |                   kellene helyet engednünk, hogy azt egészen hasonlónak mondhassuk.
 7393  II,  31    |                 bizonyossággal elhatározni, hogy a természet játéka-e, vagy
 7394  II,  31    |                  Egyszer azonban észrevéve, hogy kecskéi hazajövet feltûnõ
 7395  II,  31    |               rejtõzve, szörnyûködve látja, hogy a szolgáló egy e célra magával
 7396  II,  32    |                    kérdezte tõle az ügyvéd, hogy történt-e minden valósággal?~-
 7397  II,  32    |             vigasztalta õket s mondá nekik, hogy a sírás helyett inkább imádkozzanak;
 7398  II,  32    |                     a mamával, s azt mondá, hogy hipotékát vesz házunkra.~ ~
 7399  II,  32    |                    mindig azzal dicsekszik, hogy nála csak friss halak kaphatók.
 7400  II,  32    |            szakácsné - s a hal azt felelte, hogy nem tudja, mert már három
 7401  II,  32    |                    LÁNYA~A »Germania« írja, hogy a nagy államférfi hajadon
 7402  II,  32    |                leányom, nagyon csodálkozom, hogy elõkelõ kérõidet sorba elutasítod.
 7403  II,  32    |                 tudom, nem is gyanítja azt, hogy valaha lányom kezét elérhesse.~-
 7404  II,  32    |                csinos leány, azt ajánlotta, hogy »bankházasdit« játsszanak.
 7405  II,  32    |                     egyebet, felszólította, hogy apelláljon magasabb bíróságra;
 7406  II,  32    |                 hallója voltam a régiektõl, hogy - megkövetem alássan - a
 7407  II,  32    |                    mégpedig, mivel gyanítá, hogy a háznál nõk is vannak,
 7408  II,  32    |                  frakkban.~- Igazán örülök, hogy egy ilyen régi ismerõssel
 7409  II,  32    |                 beállít egy szál pénzügyõr, hogy õ kutatni akar, mert csempészett
 7410  II,  32    |                     volt, s így tudván azt, hogy a törvényes vizsgálat csak
 7411  II,  32    |               illetéktelen egzekutor látva, hogy emberére talált: szó nélkül
 7412  II,  32    |                 nélkül távozott oly végbõl, hogy a motozási küldetésnek egy
 7413  II,  32    |             eredménytelenül távozott.~ ~17. HOGY TÖRTÉNT?~Egy víg férfitársaság
 7414  II,  32    |                    figyelmeztetõen hangzék, hogy az alagutak egyikéhez érkeztek.
 7415  II,  32    |               áthaladtak, azt vették észre, hogy szép delnõjök ajakiról a
 7416  II,  32    |                    adta át azon kérelemmel, hogy azt valami rajzzal díszítse
 7417  II,  33    |                    is oly rossz és hiányos, hogy csak kis esõ után is egész
 7418  II,  33    |                     a dolgot, s azt mondta, hogy majd megmutatja õ, hogy
 7419  II,  33    |                     hogy majd megmutatja õ, hogy lesz ott kövezet.~Eltelt
 7420  II,  33    |                 Eltelt néhány nap, anélkül, hogy az öreg ezt megmutatta volna.~
 7421  II,  33    |               naponta ismételgetvén elõtte, hogy »sokat akar a szarka, de
 7422  II,  33    |                    mosolygott s azt mondta, hogy várjatok, amíg esõ esik.~
 7423  II,  33    |                   Az öreg csak azt felelte, hogy másnap reggel 8 órakor mindenki
 7424  II,  33    |         teljességgel nem lehet remény arra, hogy a szigorú apa jószántából
 7425  II,  33    |                  beleegyezzék, felhívja õt, hogy szökjenek meg, s a terv
 7426  II,  33    |                    Farkas annyira hiú volt, hogy még e gyermekes és elkoptatott
 7427  II,  33    |               nevében, melyben meghagyatik, hogy az ezen s ezen a napon odaérkezõ »
 7428  II,  33    |                  ugyan, de elég eszes arra, hogy azonnal kitalálja, hogy
 7429  II,  33    |                     hogy azonnal kitalálja, hogy hányat ütött az óra. Csak
 7430  II,  33    |                    azt nem tudta kitalálni, hogy melyiktõl eredt a csíny:
 7431  II,  33    |                   találó megjegyzést tette, hogy: M. B. képviselõ úrnak feje
 7432  II,  33    |                  meglátván a ludat, s félt, hogy meg talál szólalni, hátra
 7433  II,  33    |                     éktelenül panaszkodott, hogy nagyon unja magát, s sohasem
 7434  II,  33    |                 járatott, s be is köttette, hogy egész életem hosszáig sem
 7435  II,  33    |              legényét értesíteni a doktort, hogy kint várja õt az utcán.~-
 7436  II,  33    |          hercegnõnek - válaszolt Simpson -, hogy el vagyok foglalva egy mosónéval,
 7437  II,  33    |                alatt történt 1854-ik évben, hogy egy úri ember annyira bosszankodott
 7438  II,  33    |                     újabb meg újabb hírt, - hogy akkorában megfogadta: hogy
 7439  II,  33    |                  hogy akkorában megfogadta: hogy 20 esztendeig semmiféle
 7440  II,  33    |                   típust.~Megengedtem neki, hogy az a lapos, szegletes, formátlan
 7441  II,  33    |                    egy rakáson. Azt hittem, hogy a Szentgellérthegyen vagyok
 7442  II,  33    |                   csak azon törtem a fejem, hogy ugyan miképpen is juthattam
 7443  II,  33    |                     idõt, észre sem vettük, hogy a hátam mögött egy abaposztóba
 7444  II,  33    |                sérteném.~Hátrapillantottam, hogy lássam a megszólítót. Becsületes,
 7445  II,  33    |                     Tökéletesen igazuk van, hogy itt rútabb az asszony, mint
 7446  II,  33    |               ültetni.~- Bagatell... Tudta, hogy anélkül is festenek magoknak.~-
 7447  II,  33    |                      Látom a ruházatjokról, hogy az urak - már engedjék meg -
 7448  II,  33    |                     az volna az én kérésem, hogy ott azt kell ám aztán mondani,
 7449  II,  33    |                  azt kell ám aztán mondani, hogy a magyar nõ mind szép egytõl
 7450  II,  33    |                  paraszt -, mert azt tudom, hogy ragadozómadarat mondott
 7451  II,  33    |            franciaországi városban történt, hogy egy szép ifjú színésznõ,
 7452  II,  33    |                 volt rémülve, kevésbe múlt, hogy össze nem rogyott. Szerencsére
 7453  II,  33    |                    nagy csendesség követte, hogy egy gombostû esését is meg
 7454  II,  33    |            cipészrõl, ki azzal dicsekedett, hogy semmitõl sem ijed meg, a
 7455  II,  33    |                   fiatalember összebeszélt, hogy próbára teszik a kérkedõ
 7456  II,  33    |                    tudtára adá a cipésznek, hogy egyik társa meghalt, s felkérte
 7457  II,  33    |                     meghalt, s felkérte õt, hogy õrködjék a halott fölött.
 7458  II,  33    |                  magával vitte szerszámait, hogy õrködése közben dolgozhassék
 7459  II,  33    |                 feketekávét vittek be neki, hogy ébren maradjon. Ennek elköltése
 7460  II,  33    |               egészen megfeledkezett arról, hogy halott mellett van, s elkezdett
 7461  II,  33    |                 Besztercebányára, és látta, hogy verik az ezüst pénzt. Elment
 7462  II,  33    |                 Körmöcbányára is, és látta, hogy verik az aranyat. De sem
 7463  II,  33    |               zajtól. Megszólítá a vasat:~- Hogy van az, hogy te oly éktelen
 7464  II,  33    |                     a vasat:~- Hogy van az, hogy te oly éktelen lármát ütsz,
 7465  II,  33    |                     van - válaszol a vas -, hogy az aranyat s ezüstöt idegen
 7466  II,  33    |                     s ez - kétszeresen fáj!~Hogy mi ebbõl a mesébõl a tanulság,
 7467  II,  33    |                     ki volt adva a parancs, hogy ott álljon kanóccal az ágyú
 7468  II,  33    |                    körülmény tûnt fel neki, hogy a gyermekek pompásan értik
 7469  II,  33    |                     úgy jutott állomásához, hogy a községért elõbb elment
 7470  II,  33    |                 ismerõse tavalról, beszéli, hogy egy balassagyarmati ügyvéd
 7471  II,  33    |             kinyilvánítá az ügy végeztével, hogy õ 500 ftos pipát értett;
 7472  II,  33    |              egyébiránt csak az a tanulság, hogy nem jó a prókátornak látatlanban
 7473  II,  33    |                   Nyilvános titok különben, hogy õfelsége már sok év óta
 7474  II,  33    |                    megszorításnak, valamint hogy természete a kimért udvari
 7475  II,  33    |                    lábai elé vetette magát, hogy segítsen rajta, különben
 7476  II,  33    |               pisztoly.~- De hisz ön tudja, hogy pénzem nincs, nem rendelkezem
 7477  II,  33    |                   találta.~- És ki is kell, hogy fizessétek - mondá a király
 7478  II,  33    |                egész este szivaroztam.~- És hogy ég a szemed! Hélas, te ittál!~-
 7479  II,  33    |                    a harisnyákat.~- Persze, hogy nem, hisz a kesztyû helyett
 7480  II,  33    |                      De tessék meggondolni, hogy a kesztyûért sem fizetett.~-
 7481  II,  33    |                     meggyónta X. püspöknek, hogy festi magát, és emiatt lelkifurdalást
 7482  II,  33    |                    fõpapok egyike -, tudom, hogy vannak szõrszálhasogatók,
 7483  II,  33    |                nélkül megengedem kegyednek, hogy arca egyik felét pirosíthassa.~ ~
 7484  II,  33    |           megházasodott, s a pap kérdésére, hogy hogy hívják, a következõleg
 7485  II,  33    |                     s a pap kérdésére, hogy hogy hívják, a következõleg válaszolt:~-
 7486  II,  33    |            károsodását, és egyúttal azt is, hogy a mellette ülõ fiatalemberre
 7487  II,  33    |            rendõrfõnök.~- De igen, éreztem, hogy a fiatalember hozzám simul
 7488  II,  33    |              sürgette a bagno kormányzóját, hogy e formalitást engedje el
 7489  II,  33    |                     tudja ön bebizonyítani, hogy elsõ felesége csakugyan
 7490  II,  33    |                     ön úgy látszik felejti, hogy ez irodában csak énnekem
 7491  II,  33    |                 kirõl az egész világ tudja, hogy a kis vívómester feleségét
 7492  II,  33    |                  leghíresebb vívómesterhez, hogy minél hamarabb kiállhasson.
 7493  II,  33    |         buzgóságában azonban annyira vitte, hogy félév múlva a vívómester
 7494  II,  33    |                    oly boldog férj és atya, hogy vagyonommal nem fokozhatnám
 7495  II,  33    |                      tékozló, semmirekellõ, hogy elõbb-utóbb felakasztják,
 7496  II,  33    |                milliómat tehát neki hagyom, hogy szégyen ne érje családunkat.»~ ~
 7497  II,  33    |             Aarrison oly trágyát talált ki, hogy egy úrnak sáros csizmájára
 7498  II,  33    |                     házhoz, és így történt, hogy egykor neje szobájában idegen
 7499  II,  33    |            kezdõbetû pompázott. A kérdésre, hogy honnan került az esernyõ,
 7500  II,  33    |                     pirult arccal vallá be, hogy õ azzal bizony szeretett