bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 7501  II,  33    |                  vigyen el, ha gyanítottam, hogy éppen itt!~ ~34. MIÉRT NEM
 7502  II,  33    |                    vonta magára. Kérdésére, hogy miért sír, a gyermek azt
 7503  II,  33    |                  sír, a gyermek azt felelé, hogy bátyja elhagyta õt, s most
 7504  II,  33    |                 megfogta kezét s megígérte, hogy hazavezeti. Egyszerre azonban
 7505  II,  33    |                   uram, e jó tettét. Látom, hogy önnek semmi ajándékot nem
 7506  II,  33    |                   megpillantá. Elhatározta, hogy kurizálni fog neki. El is
 7507  II,  33    |                     kezdte anélkül azonban, hogy vágyait elérhette volna.
 7508  II,  33    |                     szomorkodott. Faggatta, hogy mi baja? De a szép hallgatott.
 7509  II,  33    |              megnyíltak ajkai s elbeszélte, hogy egyik hitvány hitelezõje »
 7510  II,  33    |                 tárcáját s engedelmet kért, hogy e »rongyos összeget« kifizethesse.
 7511  II,  33    |                   kéz alatt arról értesült, hogy egy szegény leány véletlenül
 7512  II,  33    |                 ügynököt hívat, s megbízza, hogy ama bizonyos leány hollétérõl
 7513  II,  33    |   szeretetreméltóság és nagy vagyon mellett hogy is nem házasodik?~Ez volt
 7514  II,  33    |                   megnyerte tetszését arra, hogy elhitesse magával, miképp
 7515  II,  33    |                     nyúlni az ön ábrázatja, hogy aligha fér el a gyûrûn.~ ~
 7516  II,  33    |             huzamosabb idõ óta gyanakodott, hogy valaki megvámolja konyhapénzét,
 7517  II,  33    |                 lesbe állt, abban a hitben, hogy majd tetten kapja valamelyik
 7518  II,  33    |                   azután bevallottam volna, hogy átlásd, miszerint kevesebb
 7519  II,  33    |                     vélvén õt, megállítá.~- Hogy hívnak?~- Tisztelt uram,
 7520  II,  33    |                   nevem oly csekély értékû, hogy nem is érdemes megmondani.~-
 7521  II,  33    |               holtaknál.~A rendõr ahelyett, hogy beérte volna a példás rövidséggel,
 7522  II,  33    |                       42. A ROSSZ KÁRTYÁS~- Hogy vagy megelégedve võddel?~-
 7523  II,  33    |            társaságban afölött vitatkoztak, hogy az ijedtség megõszítheti-e
 7524  II,  33    |                    Határozottan állíthatom, hogy e haj taval már szürke volt.
 7525  II,  33    |                     úgy elbúsulhatta magát, hogy másnap már koromfekete fürtökkel
 7526  II,  33    |                     Annyit pedig mondhatok, hogy ha beszél is, nem beszél
 7527  II,  33    |                     icce.~- Jójó! Elhiszem, hogy csak egy beszél, de hogy
 7528  II,  33    |                    hogy csak egy beszél, de hogy legalább is három meg hallgat,
 7529  II,  33    |                nevetem - viszonzá Balzac -, hogy te éjjel, gyertya nélkül
 7530  II,  33    |                táviratoz a polgármesternek, hogy azonnal tegye meg a szükséges
 7531  II,  33    |               polgármester visszatáviratoz, hogy úgy lesz.~A megyefõnök azonban
 7532  II,  33    |      intézkedésekrõl, s ott aztán megtudta, hogy a polgármester megásatta
 7533  II,  33    |                     válaszolt, azt remélve, hogy a másikat zavarba hozza:~-
 7534  II,  33    |                 történt.~Hanem úgy volt az, hogy Vilmos, ki akkor még csak
 7535  II,  33    |                    arcot, nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze tõle csak
 7536  II,  33    |                   tõle csak úgy félvállról, hogy:~- Wer ist er?~- Ein Vicegespán
 7537  II,  33    |                ezzel kérdezni?~- Azt értem, hogy jó-e önnek az emésztése?~-
 7538  II,  33    |               vigyázzon rá, mert tudja meg, hogy az elsõ dolog, mit a drámaírók
 7539  II,  33    |                     megparancsolá az õrnek, hogy személyválogatás nélkül
 7540  II,  33    |                  Menczikoff herceg.~- Igaz, hogy puskatussal fenyegetéd?~-
 7541  II,  33    |                  italt, de meg nem állhatá, hogy torzképet ne vágjon hozzá.~-
 7542  II,  34    |            kisleányt, és mihelyt észrevevé, hogy titkon könnyet töröl le
 7543  II,  34    |                   Rózának, ki már várt reá, hogy kövesse és egy perccel később
 7544  II,  34    |                  mondád nekem - folytatá -, hogy sohasem szabad addig várnunk,
 7545  II,  34    |                     anya -, és igen örülök, hogy azon fontos tanítást emlékedbe
 7546  II,  34    |                magad is meg fogsz győződni, hogy szerencsétlen és támogatásunkra
 7547  II,  34    |                        kislányom már mondá, hogy vevőt kerestél tyúkodnak.~
 7548  II,  34    |                   zokogva -, és oly gyenge, hogy maga erejéből mozdulni sem
 7549  II,  34    |               megvett édesanyámtól valamit, hogy a szükségből kisegíthesse
 7550  II,  34    |                  vele, de jövendőd aggaszt, hogy mi lesz belőled, elhagyott
 7551  II,  34    |                     esett, és azt gondolám, hogy szívem megreped a nagy fájdalomtól.
 7552  II,  34    |                     nem találnék-e valamit, hogy kis levest főzhetnék, de
 7553  II,  34    |               szívből könyörögtem istennek, hogy szánakoznék nyomorunkon;
 7554  II,  34    |                   szavamat, és azt gondolá, hogy valamit fogok neki adni.
 7555  II,  34    |                     Sohasem jutott eszembe, hogy e kedvenc állatomtól elváljak,
 7556  II,  34    |                   állatomtól elváljak, vagy hogy eladjam, de azon pillanatban,
 7557  II,  34    |            elhatározásom: azt ma eladni, és hogy anyámnak árából valami erősítőt
 7558  II,  34    |            foglalkoztam és már alig vártam, hogy a nap első sugarait megláthassam.
 7559  II,  34    |                     szobából és idesiettem, hogy tervemet kivigyem.~- De
 7560  II,  34    |                   neki.~- De miképp van az, hogy ti éppen ez állatot szeretitek
 7561  II,  34    |                   kelle adnom, természetes, hogy sírtam akkor, de mégis felvidámultam,
 7562  II,  34    |           felvidámultam, midőn anyám ígéré, hogy kis Pipim meg fog maradni.
 7563  II,  34    |             látszott, hozzánk vezette őket, hogy rajtok segítsünk.~Nina,
 7564  II,  34    |                      kéré könnyek között -, hogy megtakarított zsebpénzemet
 7565  II,  34    |          zsebpénzemet is arra fordíthassam, hogy e szerencsétlen emberek
 7566  II,  34    |                     szükségét enyhítsem, és hogy magamnak azon örömöt szerezhessem,
 7567  II,  34    |                   azon örömöt szerezhessem, hogy egy szegény, elhagyott kisgyermeknek
 7568  II,  34    |                    most azonban csak siess, hogy édesanyádnak némi könnyebbülésére
 7569  II,  34    |                     fölkeresett és fölkért, hogy saját költségére mindent
 7570  II,  34    |                   és mindent fölhasználjon, hogy a beteg édesanyát, ha lehetséges,
 7571  II,  34    |         gyönyörködtető megelégedést élvezé, hogy egy jámbor, becsületes és
 7572  II,  34    |                     ha elalszik, ne zörögj, hogy föl ne ébredjen.~Az apa
 7573  II,  34    |                 sehogy sem tudta kitalálni, hogy bátyja hová lett. Amikor
 7574  II,  34    |                  udvarán? Az apa meghagyta, hogy a fiúk közül egyik se menjen
 7575  II,  34    |                   úgy gondolkozott magában: hogy hiszen csak megnézheti õ
 7576  II,  34    |                  behúzta maga után, de úgy, hogy egy kicsi kis nyílás maradt
 7577  II,  34    |                     Károlyka közelebb jött, hogy megfogja, a nyulacska megrémülve
 7578  II,  34    |               Károlyka olyannyira megijedt, hogy midõn magához tért és a
 7579  II,  34    |                      csendesen leült mellé, hogy fel ne ébressze, s úgy örült
 7580  II,  34    |                 ébressze, s úgy örült neki, hogy szerencsésen megszabadult.
 7581  II,  34    |                    kívánom, s nem is kérem, hogy ezen fantasztikus s mégis
 7582  II,  34    |               Gyöngédségem annyira feltûnt, hogy társaim tréfáinak lõn kitéve.
 7583  II,  34    |                      s szüleim megengedték, hogy különféle háziállatot tartsak.
 7584  II,  34    |                szükségtelen magyarázgatnom, hogy mily örömet szerez egy ily
 7585  II,  34    |                 találni. Miután észrevette, hogy mennyire szeretem a háziállatokat,
 7586  II,  34    |                    a pórnép azon babonáját, hogy minden fekete macska macskabõrbe
 7587  II,  34    |                    bújt boszorkány. Persze, hogy nem komolyan mondta, s én
 7588  II,  34    |                  sem más okból mondom, mint hogy most éppen eszembe jutott.~
 7589  II,  34    |                     maradt annyi vonzalmam, hogy nem bántottam, mint - anélkül,
 7590  II,  34    |                  bántottam, mint - anélkül, hogy meggondoltam volna - a házinyulat,
 7591  II,  34    |                    Az üres szemgödör persze hogy borzasztóan nézett ki; hanem
 7592  II,  34    |                   vonzalmam az állat iránt, hogy ezen félreismerhetlen ellenszenve
 7593  II,  34    |                     Ki nem tapasztalta már, hogy valamely nyomorult vagy
 7594  II,  34    |                    nem követtetett el, mint hogy tudta, hogy azt tulajdonképpen
 7595  II,  34    |            követtetett el, mint hogy tudta, hogy azt tulajdonképpen nem kellene
 7596  II,  34    |                     tiltva van, csak azért, hogy a fegyelem törvényét áthágjuk?
 7597  II,  34    |             akasztottam föl -, mert tudtam, hogy szeret, s tudtam, hogy nem
 7598  II,  34    |                      hogy szeret, s tudtam, hogy nem adott okot bántásra -,
 7599  II,  34    |                fölakasztottam, mert tudtam, hogy ezáltal bûnt követek el -
 7600  II,  34    |                      Nem vagyok oly gyenge, hogy irtózatos tettem s a szerencsétlenség
 7601  II,  34    |               körülménynek tulajdonítottam, hogy a fal frissen volt meszelve.
 7602  II,  34    |                 alig vehettem erõt magamon, hogy ilyesnek ne tekintsem -
 7603  II,  34    |          segítségemre jött. Eszembe jutott, hogy a macskát a házig nyúló
 7604  II,  34    |                   valószínûleg azon célból, hogy fölköltsön, a macskát dobta
 7605  II,  34    |                    volt az. Annyira mentem, hogy az állat veszteségét sajnálni
 7606  II,  34    |                     körülmény költötte föl, hogy az ott fekvõ állatot csak
 7607  II,  34    |                velem jönni. Én megengedtem, hogy utánam jöjjön s az úton
 7608  II,  34    |                részemrõl nemsokára éreztem, hogy a macskától lassan elidegenedem.
 7609  II,  34    |                    és mint - elég az ahhoz, hogy rám nézve a macska ragaszkodása
 7610  II,  34    |                kegyetlenségem emléke attól, hogy tettleg bántalmazzam, visszatartottak.
 7611  II,  34    |               nagyon lassan annyira jöttem, hogy leírhatlan undorral s irtózattal
 7612  II,  34    |                     növelte azon körülmény, hogy a szegény állat egyik szemét,
 7613  II,  34    |         kegyetlenségem emléke, fõleg pedig, hogy õszintén megvalljam, - az
 7614  II,  34    |                szégyenlem magam megvallani, hogy a félelem és irtózat, melyet
 7615  II,  34    |                bizonnyal fog emlékezni reá, hogy tulajdonképpen annak a fehér
 7616  II,  34    |                   egyedül nevezése is elég, hogy irtózzam - és ez volt az
 7617  II,  34    |                     dühösen sújtottam felé, hogy a macska azon pillanatban,
 7618  II,  34    |           szörnyethalva terült el, anélkül, hogy csak följajdult volna.~Amint
 7619  II,  34    |            eltakarítására gondolék. Tudtam, hogy hulláját sem nappal, sem
 7620  II,  34    |              takaríthatom a házból anélkül, hogy szomszédaim észre ne vegyék.
 7621  II,  34    |                     Elõször arra gondoltam, hogy a hullát apró darabokra
 7622  II,  34    |                    a tûzön elégetem; aztán, hogy a pincében sírt ások s abba
 7623  II,  34    |                    temetem. Majd meg ismét, hogy az udvaron lévõ kútba dobom,
 7624  II,  34    |                    tartottam. Elhatároztam, hogy a pincébe befalazom - mint
 7625  II,  34    |                      Nem kétkedtem afölött, hogy itt a téglát könnyen kiszedhetem
 7626  II,  34    |                 újra befalazhatom, anélkül, hogy valaki észrevehetné.~Számításomban
 7627  II,  34    |                     a falat bevakoltam úgy, hogy nem lehetett a régitõl megkülönböztetni.
 7628  II,  34    |                    nem lehetett fölismerni, hogy ott valami változás történt.
 7629  II,  34    |                  indultam; mert eltökéltem, hogy okvetlen megölöm. Ha a macskát
 7630  II,  34    |           megtalálom, nem szenved kétséget, hogy határozatom teljesítem;
 7631  II,  34    |                  felkutattak. Biztos lévén, hogy semmit sem fognak találni,
 7632  II,  34    |               hivatalnokok megparancsolták, hogy mindenütt velük menjek.
 7633  II,  34    |                 adott. A dolog úgy történt, hogy a macskát õrült sietségemben
 7634  II,  35    |                 kábulva.~- Ön arra gondolt, hogy Chantillynek sokkal kisebb
 7635  II,  35    |                tehát, midõn azt tettem föl, hogy ön Chantilly törpe alakjáról
 7636  II,  35    |                 Pazclina mosónõ azt vallja, hogy Espanay asszonyt és leányát
 7637  II,  35    |                 dohánykereskedõ azt mondja, hogy ez asszonyság már 4 év óta
 7638  II,  35    |                   és dohányt. Tudomása van, hogy a megholtak azon házat,
 7639  II,  35    |          szerencsétlenek azon hírben éltek, hogy pénzök van. Tanú sohasem
 7640  II,  35    |              erõsíté, mindegyik kijelentve, hogy a házba senki sem járt,
 7641  II,  35    |                     Izidor csendõr elõadja, hogy õ a házba reggeli 3 órakor
 7642  II,  35    |                  hang volt-e. Azt gondolja, hogy spanyolul beszélt.~4) Duval
 7643  II,  35    |                     tartja. Abban bizonyos, hogy francia nem volt, arról
 7644  II,  35    |                volt-e. De meg van gyõzõdve, hogy miután Espanay asszonyt
 7645  II,  35    |                  tudniillik bizonyos benne, hogy az éles hang franciáé és
 7646  II,  35    |               Mignaud Gyula bankár elõadja, hogy Espanay asszonynak nála
 7647  II,  35    |                   Bird Vilmos szabó mondja, hogy õ is a házba hatolt. Hallotta
 7648  II,  35    |        kikérdeztetvén, még azt jegyzik meg, hogy a szoba ajtaja, hol a kisasszony
 7649  II,  35    |                adatik elõ. Némelyek vélték, hogy három percnél tovább nem
 7650  II,  35    |                Gareia Alfons alkusz mondja, hogy õ is Morgue utcában lakik,
 7651  II,  35    |                  nyöszörgõ, bizonyos benne, hogy angolé. Nem érti ugyan az
 7652  II,  35    |                   elõhívott tanúk állítják, hogy a 4-ik emelet kéményei oly
 7653  II,  35    |                 emelet kéményei oly szûkek, hogy lehetetlen azokon emberi
 7654  II,  35    |                    Dumas Pál orvos elõadja, hogy õ hívatván a hullák megvizsgálására,
 7655  II,  35    |                      Legfeljebb az történt, hogy Bon Adolfot, a bankár könyvvivõjét,
 7656  II,  35    |                  azonban elõre is biztosít, hogy semmire sem fogunk mehetni,
 7657  II,  35    |                     Annyira nem lehetetlen, hogy éppen e percben várom, ha,
 7658  II,  35    |                    a bûntettben. Reménylem, hogy ezen elõvéleményemben nem
 7659  II,  35    |                    alapítok mindent. Lehet, hogy nem jön, de minden lehetõség
 7660  II,  35    |                    hová lehetett a gyilkos? Hogy a feleselõ hangok nem a
 7661  II,  35    |                hangok, akkor az is világos, hogy azon vélemény csupán badarság
 7662  II,  35    |                    kellett. Bizonyos tehát, hogy a gyilkosok mások voltak.~-
 7663  II,  35    |               Minden tanú megegyezik abban, hogy a mély hang franciáé volt,
 7664  II,  35    |               vallott. A francia azt hiszi, hogy a hang spanyolé volt, ámbár
 7665  II,  35    |                     hollandiai véleményezé, hogy az francia hangja volt,
 7666  II,  35    |                  hangja volt, de mi tudjuk, hogy a tanú miután franciául
 7667  II,  35    |                   ki. Az angol azt gondolá, hogy német hangja volt, noha
 7668  II,  35    |                németül. A spanyol bizonyos, hogy angol hangja volt, azonban
 7669  II,  35    |                   sem bír. Az olasz állítá, hogy egy orosz hangjának kellett
 7670  II,  35    |               elsõvel, és meg van gyõzõdve, hogy a kérdéses hang olaszé volt;
 7671  II,  35    |                  kísértetek által, kellett, hogy valaki meggyilkolja: de
 7672  II,  35    |                    is, felül oly keskenyek, hogy egy macska sem férne ki.
 7673  II,  35    |                    ki. Ne feledjük azonban, hogy a hátulsó szobán egy ablak
 7674  II,  35    |                      Ugye különös ön elõtt, hogy az, aki a gyilkosságot elkövette,
 7675  II,  35    |                  ember nem tette volna azt, hogy miután megölte a kisasszonyt,
 7676  II,  35    |                     hozzá, különösen ahhoz, hogy az öregasszony nyakát egy
 7677  II,  35    |                    haj, ez mind arra mutat, hogy majom volt a gyilkos - de
 7678  II,  35    |                  csodálatos biztonsággal -, hogy az orangutangnak lehetett
 7679  II,  35    |        alaposságáról meg vagyok gyõzõdve. S hogy ön lássa, hogy bízom okoskodásomban,
 7680  II,  35    |                  gyõzõdve. S hogy ön lássa, hogy bízom okoskodásomban, íme
 7681  II,  35    |                     Germain 14. szám.«~- De hogy tudhatja - kérdém -, hogy
 7682  II,  35    |                   hogy tudhatja - kérdém -, hogy e francia máltai hajó-matróz
 7683  II,  35    |                  meggyilkoltaké! De vegyük, hogy tévedek, ti. hogy a majom
 7684  II,  35    |                   vegyük, hogy tévedek, ti. hogy a majom nem máltai matrózé.
 7685  II,  35    |                     õ azt fogja csak hinni, hogy valami körülmény tévútra
 7686  II,  35    |                     valaki azon gondolatra, hogy e tényt egy oktalan állat
 7687  II,  35    |          visszakövetelését, melyrõl tudják, hogy az enyém, akkor végre magam
 7688  II,  35    |                 hirtelen - mondja el nekem, hogy történt a Morgue utcai gyilkosság?~
 7689  II,  35    |                      Ismétlem becsületemre, hogy nem szándékoztunk önnek
 7690  II,  35    |                okozni. Én bizonyosan tudom, hogy ön a Morgue utcai tényben
 7691  II,  35    |                     se használ tagadni azt, hogy azzal bizonyos tekintetben
 7692  II,  35    |                  van. És tudnia kell önnek, hogy én ezen dolog felvilágosítására
 7693  II,  35    |                 titkolnia, semmi oka nincs, hogy ezt tegye. Másrészt a becsület
 7694  II,  35    |             becsület által köteleztetik ön, hogy mindent megmondjon, amit
 7695  II,  35    |                    tudok; de nem várom azt, hogy önök csak felét is higgyék
 7696  II,  35    |                lakába szállíthatni, és ott, hogy szomszédainak alkalmatlan
 7697  II,  35    |                      A matróz eliszonyodva, hogy oly iszonyú fegyver van
 7698  II,  35    |                    gondolat indítá õt arra, hogy a szökevényt tovább is kövesse.~
 7699  II,  35    |                      mit tehetett, az volt, hogy annyira hátrahajolt, miszerint
 7700  II,  35    |                   közt eltelt, úgy látszik, hogy a majom nem vétetett azonnal
 7701  II,  35    |                   következményt idézte elõ, hogy az orangutang valószínûleg
 7702  II,  35    |             félelemmé változott; jól tudva, hogy büntetést érdemelt, véres
 7703  II,  35    |                     rendõrfõnök dühös volt, hogy a dolgok ily fordulatot
 7704  II,  36    |               Lemonin testvért, kik dacára, hogy nem egy anyától származtak,
 7705  II,  36    |                szülők őket. Azon körülmény, hogy Károly csak mostohafia Lemonin
 7706  II,  36    |                    a szülőt, mint ha látja, hogy élete legfőbb célja, gyermekei
 7707  II,  36    |                    irányban fejlődnek arra, hogy majdan a társadalom hasznos
 7708  II,  36    |                 mindenki azt jósolta róluk, hogy idővel bizonyára jeles jogtudósokká,
 7709  II,  36    |               tanári kar ezúttal kijelenté, hogy eltérni kellett ez idén
 7710  II,  36    |            minélfogva abban állapodtak meg, hogy úgy a jutalmat, mint a dicsőség
 7711  II,  36    |                    Sokan kételkedtek abban, hogy két ugyanazon tárgyról írt
 7712  II,  36    |                  műveket; pénzt gyűjtöttek, hogy azokat kinyomathassák.~A
 7713  II,  36    |                    a különb gyerek?~Persze, hogy így aztán még bajosabb volt
 7714  II,  36    |             törődünk; a politika arra való, hogy hadd igazítsa el a miniszter;
 7715  II,  36    |                 kora fiatalságban felfogja, hogy mindenikök egy-egy tényezõ
 7716  II,  36    |                egyszer osztrák sógorainkat, hogy nem átallottak forradalmat
 7717  II,  36    |              krajcárra emelték; kinevették, hogy e jelszót írták fel a lázongók
 7718  II,  36    |                     hanem inkább megértvén, hogy ezen csekélynek látszó fölemelés
 7719  II,  36    |                    falatot, ha azt akarjuk, hogy ne minket faljanak fel.
 7720  II,  36    |                   ott a határozat törvény), hogy ezentúl mindenki szekeren
 7721  II,  36    |                   után, úgyhogy a társulat, hogy a megbotránkozott közönséget
 7722  II,  36    |                     a különbözõ társulatok, hogy egyebet ne is említsek,
 7723  II,  36    |                teszünk ellene? Azt tesszük, hogy fizetjük birkatürelemmel,
 7724  II,  36    |                    e lap fiatal olvasóinak, hogy korán érdeklõdjenek minden
 7725  II,  36    |               rendesen késõ.~Nem mondom én, hogy a magyar ember ostoba, ki
 7726  II,  36    |                    a szomszédját döfte meg, hogy: no, szólj már te is’ more!~
 7727  II,  36    |                öltött már a divatos kérdés, hogy a külvárosi lapokba is átcsapott
 7728  II,  36    |                   kritikát folyni szabadon, hogy melyik hát a különb munka,
 7729  II,  36    |                    igyekezett véghez vinni, hogy a másikat legyûrje Õk maguk
 7730  II,  36    |                  úsztak az általános árral, hogy melyikök hát a különb ember?~-
 7731  II,  36    |               dohányozol. Szinte sajnállak, hogy ez élvezetet is megvonod
 7732  II,  36    |                    fösvénykedés, azonfelül, hogy nevetséges, még hiba is.~-
 7733  II,  36    |               mindenféle könyvet megveszel, hogy könyvtárad szaporodjék;
 7734  II,  36    |               kötésekbe foglaltatod azokat, hogy külsõleg is gyönyörködtessék
 7735  II,  36    |                   igénybe; innen van aztán, hogy pénzembõl mindig marad valami.
 7736  II,  36    |                 sose tudnám tenni, mint te, hogy úgyszólván rabja vagy az
 7737  II,  36    |               melyben pénzemet értékesítem, hogy ki sem mondhatom. Nagy havidíjammal,
 7738  II,  36    |                    esetben nem elegendõ az, hogy pusztán saját igényeinket,
 7739  II,  36    |                mármost, hol van az megírva, hogy mi örökké gazdagok is maradunk?
 7740  II,  36    |                    atyánk utolsó levelében, hogy az üzlet rosszul megy, hogy
 7741  II,  36    |                 hogy az üzlet rosszul megy, hogy két hajója veszett el a
 7742  II,  36    |                    Dick? szólj, mi történt, hogy ilyen szokatlan órában kellett
 7743  II,  36    |                állapotát, azonnal felfogta, hogy nem közönséges baj érhette
 7744  II,  36    |                  mely velem történt. Tudom, hogy a két Lemonin keblében nemes
 7745  II,  36    |                fogok halni. Az annyit tesz, hogy már õ akkor halva van, hogy
 7746  II,  36    |                 hogy már õ akkor halva van, hogy már õ akkor nem tehet egyebet.
 7747  II,  36    |                  mert meg vagytok gyõzõdve, hogy oka van rá így cselekedni.~-
 7748  II,  36    |                    kérésem van. Hiszitek-e, hogy becsületes ember vagyok,
 7749  II,  36    |                  becsületes ember vagyok, s hogy most életem utolsó óráiban,
 7750  II,  36    |                  meg fogjátok neki mondani, hogy Simpton Dick, a negyedik
 7751  II,  36    |            zsugorinál.~- Megmondjátok neki, hogy köszönöm amiért öt éven
 7752  II,  36    |             viszonzá Dick majdnem durván -, hogy az eset egyszerû és világos;
 7753  II,  36    |                    egyszerû és világos; úgy hogy semmiféle filozófiával nem
 7754  II,  36    |                szemetnek, s ha azt kívánja, hogy halj meg, mi leszünk az
 7755  II,  36    |                megsiratunk, de azt mondjuk, hogy igen, meg kell halnod.~-
 7756  II,  36    |                     holnapi napra, remélve, hogy a kapott néhány shillingbõl
 7757  II,  36    |             Másrészt némileg büszke voltam, hogy fõnököm egy egész vagyont,
 7758  II,  36    |               elhaladni, utánam kiáltottak, hogy térjek be egy percre; egy
 7759  II,  36    |            állításaim mellett olyan tûzzel, hogy minden egyébrõl megfeledkeztem,
 7760  II,  36    |              megfoghatóvá tenni igyekezvén, hogy állításaimat bebizonyítsam,
 7761  II,  36    |                    szép öntõl, barátocskám, hogy a kártyaasztalhoz ül ilyenkor,
 7762  II,  36    |            elõkészítendõ, zsebembe nyúltam, hogy az ötvenfontos bankjegyet
 7763  II,  36    |                    vissza a Kék Hering-hez, hogy talán ott rántottam ki a
 7764  II,  36    |                   elõttetek; elég tudnotok, hogy a bankjegyet nem találtam
 7765  II,  36    |                     gondolhat egyebet, mint hogy elkártyáztam azt. Ösmerem
 7766  II,  36    |               körülmények is összeesküdtek, hogy a becstelenség látszatát
 7767  II,  36    |                     szívedet Tudtam én azt, hogy ti szerettek engemet. Légy
 7768  II,  36    |                  engemet. Légy meggyõzõdve, hogy szavaid jólestek a szegény
 7769  II,  36    |                  nincs is egyéb hátra, mint hogy arról tanakodjunk, hogy
 7770  II,  36    |                     hogy arról tanakodjunk, hogy vegyünk ötven fontot! Az
 7771  II,  36    |                  még öltözve, kezdjük azon, hogy szaladj le a házmesterhez,
 7772  II,  36    |                     mert azzal fenyegettem, hogy másképp a bicskámmal nyomban
 7773  II,  36    |                fellökte volna, felugrottak, hogy Károlyhoz rohanjanak és
 7774  II,  36    |                 tudom; de ha azt tudnám is, hogy sohase adod vissza, mégis
 7775  II,  36    |                 verseng azon kérdés felett, hogy melyik Lemonin a különb
 7776  II,  36    |                     ember: mondd meg, Dick, hogy Lemonin Harry odalépett
 7777  II,  36    |         kigúnyoltalak érte. Ki hitte volna, hogy a sors nyomban oly fényesen
 7778  II,  36    |                     ébresztette fel bennem, hogy most már én kezdem hinni,
 7779  II,  36    |                    körében, váltig állítva, hogy azt csak a jövõ század lesz
 7780  II,  36    |                    álmukból azzal a hírrel, hogy szülõik megérkeztek Londonba
 7781  II,  36    |                    bizonyosak voltak benne, hogy valamely rendkívüli dolognak
 7782  II,  36    |            gyermekeim - tagolá az öregúr -, hogy így kell találkoznunk!~-
 7783  II,  36    |             érzékenyen - most veszem észre, hogy még én így is igen gazdag
 7784  II,  36    |                   azonnal Londonba sietett, hogy itt gyermekei körében tengesse
 7785  II,  36    |                   le szomorú élet-alkonyát, hogy itt, hol nem ösmerik, a
 7786  II,  36    |                 Pedig isten látja lelkemet, hogy magam még nyugalommal tûrném
 7787  II,  36    |                     ég csapását, de az fáj, hogy benneteket, kik kényelemhez
 7788  II,  36    |                   Ne búsuljon, atyám! Igaz, hogy kényelemben voltunk nevelve,
 7789  II,  36    |                        vágott bele Harry.~- Hogy tudod?~- Megfogtuk! - kiáltá
 7790  II,  36    |                  fenekén volna is.~- Siess, hogy késõn ne legyen! - inté
 7791  II,  36    |                 volt s azonnal intézkedett, hogy két rendõr szem elõl ne
 7792  II,  36    |                     elfogatott. Bevallotta, hogy õ Blondex, s a pénzt ezer
 7793  II,  36    |                    Hiszen neki köszönhetem, hogy a gonosztevõt elcsíphettük.
 7794  II,  36    |                  Dick olyan nagyon szereti, hogy eddig is megosztotta vele
 7795  II,  36    |                   mért nem mondtátok elõbb, hogy a kislányon kezdtük s Dicken
 7796  II,  36    |                  öreg szívem elég tág arra, hogy mind az öten szépen megférjetek
 7797  II,  36    |               ámulótól Harry halkan.~- Azt, hogy most már három Lemonin közül
 7798  II,  37    |              felfogják, mi az: élni; tudja, hogy az annyit tesz: küzdeni.
 7799  II,  37    |                olyan kedves ismerõsei neki, hogy fáj megválnia tõlük. Úgy
 7800  II,  37    |             háztartásban. Úgy viseld magad, hogy meg legyek veled elégedve.
 7801  II,  37    |                   veled elégedve. Ideje is, hogy hozzáfogj, mert bizony leánysorba
 7802  II,  37    |                 úrnak az elébb üzentem meg, hogy törüljön ki a tanulók sorából.~
 7803  II,  37    |                félelem. Szinte azt kívánja, hogy bárcsak soha fel ne virradjon
 7804  II,  37    |                     rendelte a szolgájának, hogy verekedjék meg a hétfejû
 7805  II,  37    |                     hasznát veszi most már, hogy engedelmes, szófogadó leány
 7806  II,  37    |           engedelmes, szófogadó leány volt, hogy az egész vidéken mint példányképet
 7807  II,  37    |                dicsérték, mi hasznát veszi, hogy szorgalmasan járta az oskolát,
 7808  II,  37    |                 szégyent kell vallania?~Oh, hogy azokban a könyvekben semmi
 7809  II,  37    |                     a nagy dologhoz is! Oh, hogy az a tanító nem mondott
 7810  II,  37    |                     kulcsolja össze kezeit, hogy adjon neki az isten erõt
 7811  II,  37    |                   háztartási gondjaik. Azaz hogy gondjaik talán nekik is
 7812  II,  37    |                   Kati lassan-lassan rájön, hogy azért csinálnak olyan nagy
 7813  II,  37    |                 éhesek. No, lám, milyen jó, hogy nála van a kamra kulcsa,
 7814  II,  37    |                    gazt hozhat nekik onnan, hogy megetesse az istenadtákat.~
 7815  II,  37    |                    lehet az? Az a gondolat, hogy anyja elutazott, s most
 7816  II,  37    |                      Hát bizony az történt, hogy a Fecske ló eloldódzott
 7817  II,  37    |                 szerencse, édes Kati húgom, hogy olyan korán felkeltél s
 7818  II,  37    |                   segítsen nekem kitalálni, hogy mit csináljunk most?~- Hát
 7819  II,  37    |                   felel az ásítozva -, mint hogy reggelit fõzünk.~- Az ám! -
 7820  II,  37    |                   okos asszony kend. Persze hogy reggelit fõzünk. De jó,
 7821  II,  37    |                     reggelit fõzünk. De jó, hogy van dolgunk!~- Jó az ördögnek! -
 7822  II,  37    |           ciberelevest szereti õkegyelme.~- Hogy fõzik azt?~- Majd megmutatom.~-
 7823  II,  37    |                  éléstárból más hozzávalót, hogy hamar készen legyünk, mert
 7824  II,  37    |                     lesz; most jut eszembe, hogy még a malacok sem ettek,
 7825  II,  37    |                    még a malacok sem ettek, hogy a kertben a középsõ ágyak
 7826  II,  37    |                     Mire édesatyja felkelt, hogy a mezei munkához lásson
 7827  II,  37    |                  amint felkelt, észrevette, hogy felesége, ki egy pörös ügy
 7828  II,  37    |                   iránt, ki kezdte belátni, hogy a földrajznak mindenütt
 7829  II,  37    |                legénytõl azon meghagyással, hogy estére megkészítsék.~Erzsók
 7830  II,  37    |              megfõzni.~- Ugyan, lelkecském, hogy tudhatnád te azt. Apádurad
 7831  II,  37    |                  Aztán én bizonyosan tudom, hogy mérges gombák. Láttam lefestve
 7832  II,  37    |                     de annyit elõre mondok, hogy nem felelek a veszedelemért,
 7833  II,  37    |                    tisztára sepert udvaron, hogy dicséretre fakadjon.~- Ember
 7834  II,  37    |               történt? Nem megparancsoltam, hogy készítsétek el? Ezer millió
 7835  II,  37    |                        Én bizonyosan tudom, hogy a gomba mérges - bizonykodott
 7836  II,  37    |               öreget olyan indulatba hozta, hogy könnyen élesebb jelenet
 7837  II,  37    |                   rajta eléggé csodálkozni, hogy mi nehézséget találhatott
 7838  II,  37    |                   jut eszébe többé mondani, hogy azokban a könyvekben, miket
 7839  II,  38    |                  százéves emberek beszélik, hogy hallották valaha az öregapjuktól,
 7840  II,  38    |                  sõt oly nagy a csodaereje, hogy még a bogár is ha rászáll,
 7841  II,  38    |             ajkszéleit) azt szokta mondani, hogy törekedjünk a társadalom
 7842  II,  38    |              nagyapám volt. Igaz-e, Margit, hogy fõispán volt a nagyapánk?~-
 7843  II,  38    |               Istenem, Margit! Anyád ellen! Hogy nem félsz az istentõl!~-
 7844  II,  38    |                 atyánk csak azért vette el, hogy pénzt kapjon vele.~- Honnan
 7845  II,  38    |                   nyilván az jutott eszébe, hogy õt meg kegyetlenül felráncigálja
 7846  II,  38    |               kikkel annyi minden történik, hogy könyvet írnak róluk. Hát
 7847  II,  38    |                       Legelsõ dolgom volna, hogy minden szegény embernek
 7848  II,  38    |                     kérdé Margit ijedten -, hogy bajunk ne történjék.~- Bah!
 7849  II,  38    |                     csinálunk egyebet, mint hogy elbújunk valahova - felelte
 7850  II,  38    |                     diplomata. Arra gondol, hogy elbúvik.~Bezzeg - gondolá
 7851  II,  38    |                történt.~- Meglehet, Margit, hogy többet hallok, mint amennyi
 7852  II,  38    |                    háborúról azt hallottam, hogy az azért van, mert mi szabadságot
 7853  II,  38    |                  senki sem parancsolhat rá, hogy mint érezzen...~Szakasztott
 7854  II,  38    |                     most már az következik, hogy béresünk egyenlõ az apámmal.
 7855  II,  38    |                   éppen arról gondolkozott, hogy õ szökik meg a házból, midõn
 7856  II,  38    |               Vilmában volt annyi méltóság, hogy némán távozott a kastély
 7857  II,  38    |                     behízelgõn tudta kérni, hogy az végre megígérte, miszerint
 7858  II,  38    |                     érezze, hadd tudja meg, hogy nincs egyenlõség. Hogy a
 7859  II,  38    |                      hogy nincs egyenlõség. Hogy a Margit baronesz és Harter
 7860  II,  38    |                 Magam meg most rá nem érek, hogy a városba menjek, mert mint
 7861  II,  38    |                háttérbe szorítá a névnap -, hogy egy bõrtárcát, egy papucsot,
 7862  II,  38    |                meglepetésnek csak az marad, hogy melyitek adja a tárcát,
 7863  II,  38    |              habozásnak.~Nem lehet mondani, hogy Potymándy gyûlölte volna
 7864  II,  38    |                félre, hanem azt kiáltották, hogy meg kell a mozgó földet
 7865  II,  38    |                    a mozgó földet állítani.~Hogy mert megindulni az õ engedelmök
 7866  II,  38    |                   meg kell az este tanulni, hogy tisztán, értelmesen elmondhassák
 7867  II,  38    |                    ment át, midõn megtudta, hogy a báró megígérte, miszerint
 7868  II,  38    |                 keletû, de sohasem hihette, hogy ide fajulhasson; õ rég tudta,
 7869  II,  38    |                   fajulhasson; õ rég tudta, hogy Margit nem szívelheti, de
 7870  II,  38    |                   ösmerni helyzetét. Tudta, hogy a báró jószívû ember, de
 7871  II,  38    |                ember, de meg volt gyõzõdve, hogy gyermekeinek bolondja, s
 7872  II,  38    |                    Margitot szebbnek. Miért hogy nem én vagyok a rútabb!
 7873  II,  38    |              boldogult édesanyjától maradt, hogy az anyai emlékek közé menekülhessen
 7874  II,  38    |                   került. Õ csak azt tudta, hogy vannak jelentõségteljes
 7875  II,  38    |                ajándékok, arra nem gondolt, hogy veszedelmes ajándékok is
 7876  II,  38    |                 lehetnek.~Õ csak azt tudta, hogy a zöld levélre írt jelszavak
 7877  II,  38    |               igyekeznek, arra nem gondolt, hogy mögöttük meg a vérpad van,
 7878  II,  38    |                került ki a szalagocskákból, hogy szinte öröm volt nézni;
 7879  II,  38    |                  titkos rejtekébe helyezte, hogy a báró azonnal ne is vegye
 7880  II,  38    |                    nem jól mondtuk fentebb, hogy minden nagyobb baj nélkül
 7881  II,  38    |                 annyiban csakugyan történt, hogy Vilma a végén kezdte elszavalni
 7882  II,  38    |                  makacsul megkötötte magát, hogy egy betû nem sok, de annyi
 7883  II,  38    |                   Ne sírj, gyermekem, azért hogy elhagysz bennünket, kezemet
 7884  II,  38    |               akarlak hozzászoktatni azzal, hogy itt légy körünkben, a fényhez,
 7885  II,  38    |                    fõdolgot úgyis elmondta, hogy talizmánja legyen a tárcának.
 7886  II,  38    |           szabadságharc. Amirõl azt hitték, hogy csak duzzogó medve, felbõszített
 7887  II,  38    |                    meghökkent, amint látta, hogy túlbecsülte saját erejét
 7888  II,  38    |         Megfogamzott agyában az a gondolat, hogy az oroszokat hívja be segítségül
 7889  II,  38    |                  semleges állást foglaltak, hogy aláírasson velök egy iratot,
 7890  II,  38    |                     iszonyú tervet koholta, hogy Bécsben egy nagy leánynevelõ
 7891  II,  38    |                  napon Bécsbe akart utazni, hogy Vilmát is magával vigye
 7892  II,  38    |                   az isten ujjának tekinté, hogy az az idegen úr éppen akkor
 7893  II,  38    |                  azonban ki lehetett venni, hogy a politika forgott szõnyegen,
 7894  II,  38    |                  Kitõl kapott ön utasítást, hogy a kaput nyissa meg elõttünk?~-
 7895  II,  38    |                  elõadni.~Vilma elbeszélte, hogy nem tudott elaludni s úgy
 7896  II,  38    |                    gazember. Meg kell adni, hogy éber fülei vannak, az elsõ
 7897  II,  38    |                      félt a báróért, látta, hogy borzasztó dolgok vannak
 7898  II,  38    |                    hazaáruló. Azért jöttek, hogy felakasszák. Bûnhõdni kell,
 7899  II,  38    |                   intett a három honvédnek, hogy künn maradjanak, s maga
 7900  II,  38    |                    Azt nagyon jól tudja ön, hogy az egy veszedelmes hazaáruló,
 7901  II,  38    |                 ismeretlen ön elõtt az sem, hogy mi célból volt itt - mondá
 7902  II,  38    |         megsemmisítheti. Meg fogja engedni, hogy azt megõrzés végett magamhoz
 7903  II,  38    |                    tárcát, s kinyitván azt, hogy tartalmát tanúk jelenlétében
 7904  II,  38    |                    ide a kezét, polgártárs, hogy megbocsát. Ezer milliom
 7905  II,  38    |                   tudja‑e, édes polgártárs, hogy ilyesmit veszedelmes ám
 7906  II,  38    |                 éléstáram nem üres annyira, hogy nehány napig szolgálatukra
 7907  II,  38    |                 névnapomra, s azt kívántad, hogy talizmán legyen benne Volt
 7908  II,  38    |                 tudtam, eszembe sem jutott, hogy az jó lesz valaha valamire.
 7909  II,  38    |                   katonák a szobába mentek, hogy tegyen valami csodát az
 7910  II,  38    |                    tõlem, bátyádtól?~- Azt, hogy ne vigyen engem Bécsbe,
 7911  II,  38    |                     vigyen engem sehova, és hogy szeressen egy kicsit.~-
 7912  II,  38    |                   lám a tiszt is megmondta, hogy az veszedelmes.~- Igenis,
 7913  II,  38    |                   tárcámból, de csak azért, hogy a kalapomra tûzzem, mert
 7914  II,  39    |                nyúlsz esengve, pedig tudod, hogy megölõd; egy fegyver, melyet
 7915  II,  39    |                  szól a kis falu tornyában. Hogy még van, aki húzza! Aki
 7916  II,  39    |                    ember is, és adja isten, hogy az a sírásó legyen; legalább
 7917  II,  39    |              haldokló emberektõl s mutatja, hogy beválik tékozló örökösnek.~
 7918  II,  39    |                    s most elmennek anélkül, hogy üdvözletet váltanának. A
 7919  II,  39    |             kétségbeesés megszabadít attól, hogy emlékezzünk. Õk nem emlékeznek
 7920  II,  39    |                keresé az asztalost. Tudják, hogy koporsóra van szükség. Azt
 7921  II,  39    |                     jaj, de boldog asszony, hogy kit úgy szeretett, férje
 7922  II,  39    |                   is jogot tart. Azt hiszi, hogy az õ joga az erõsebb az
 7923  II,  39    |                   isten úgy felel a vitára, hogy a kis lábak egyre jobban
 7924  II,  39    |                 összekötözi iszonyú erõvel, hogy a vér szakad ki, hogy a
 7925  II,  39    |               erõvel, hogy a vér szakad ki, hogy a csontot szorítja a spárga.~
 7926  II,  39    |                  bágyadt mosoly azt mondja, hogy az anya keze még ilyenkor
 7927  II,  39    |                     elzártam neki az útját. Hogy képzelheted azt, hogy én
 7928  II,  39    |                útját. Hogy képzelheted azt, hogy én hagyjalak téged?~Ilyet
 7929  II,  39    |                    semmit sem fogott rajta, hogy már a halál pitvarából hozta
 7930  II,  39    |             változik át annak minden színe, hogy tûnik el arról lassankint
 7931  II,  39    |                     én egyetlen árvám. Jaj, hogy itt kell téged hagynom!
 7932  II,  39    |                  házra járnak, mert tudják, hogy nincs mindenütt rendelkezésre
 7933  II,  39    |             községet. De nini, az a poronty hogy odatapad a hullához, hogy
 7934  II,  39    |                   hogy odatapad a hullához, hogy szorítja. Ejnye, mégysz
 7935  II,  39    |                     aztán a kolerát! Tudja, hogy a járvány némely esetben
 7936  II,  39    |                 szavait, tán azt sem tudta, hogy emberek vannak bent a szobában,
 7937  II,  39    |                     pillanatban megragadta, hogy elszakítsa onnan.~Boriska
 7938  II,  40    |                   lett, s meg nem állhatta, hogy egy viccet halála után is
 7939  II,  40    |              rokonok közt, s mind eljöttek, hogy az öreg utolsó perceinél
 7940  II,  40    |            végrendeleti függelék meghagyta, hogy az örökösök a házban közös
 7941  II,  40    |                 szólt a régész élesebben -, hogy nekünk itt egyenlõ jogaink
 7942  II,  40    |                       ordítá a kövér Krebs, hogy szinte rengett bele a ház. -
 7943  II,  40    |             szobájába, de meg nem állhatta, hogy a szoba ajtajából így ne
 7944  II,  40    |                   öntsenek mindkét fülembe, hogy sose hallhassam és gyönyörködhessem
 7945  II,  40    |                rettenetes módon a zongorát, hogy szinte zúgott tõle az egész
 7946  II,  40    |                pedig csak ma lett beíratva, hogy õt onnan örökre hazahozza;
 7947  II,  40    |                  neki. Tudniillik úgy tett, hogy mind oly ételeket fõzött,
 7948  II,  40    |                 Elsõ pillanatra azt hittem, hogy valami amerikai macskák
 7949  II,  40    |               borult.~- Uram, tudja meg ön, hogy az egy kitûnõ darab. Az
 7950  II,  40    |                    gondoltam. S nagyon fáj, hogy ennyire megsértettem - az
 7951  II,  40    |             gyalázat! Én arról nem tehetek, hogy kalimpálásait nem vagyok
 7952  II,  40    |                 modorát. Még az volna szép, hogy én itt oly neveletlen fickóval
 7953  II,  40    |                magát meghajtva -, bocsánat, hogy háborgatom önöket...~- Miben
 7954  II,  40    |                 hebegé:~- Én úgy emlékszem, hogy Ardon úr rendelkezett a
 7955  II,  40    |                aranyozta be, s úgy találta, hogy sosem látott még ily gyönyörû
 7956  II,  40    |                 érdekes arcú ifjút s látta, hogy az lemenve a lépcsõkön,
 7957  II,  40    |                  pedig már szinte tudhatta, hogy hasztalanul fárad.~A három
 7958  II,  40    |                   mindenik azon töprengett, hogy miként szabaduljon e szenvedhetlen
 7959  II,  40    |                 gondolatot, mely nem csoda, hogy mind a hármajukban megszületett
 7960  II,  40    |                     legyenek rá elkészülve, hogy e napon tartom eljegyzésemet.~
 7961  II,  40    |                    gyöngédséggel, jósággal, hogy szinte öröm volt nézni amily
 7962  II,  40    |                  társalogtak egymással. Jó, hogy nem csókolództak!~- Fel
 7963  II,  40    |                   foghatom - kérdé Ardon -, hogy mi, három ily jó barát,
 7964  II,  40    |                  szólt Zengõ -, s örüljünk, hogy összetörõdtünk. Ha jól tudom,
 7965  II,  40    |            bizonykodék Ardon. - Lehetetlen, hogy a pléhtábla kint lett volna.~-
 7966  II,  40    |                 Zengõ -, ön oly szellemdús, hogy élvezet lesz meghallgatni:
 7967  II,  40    |                    ön ezzel mondani?~- Azt, hogy én Sátoros György vagyok,
 7968  II,  40    |                    hivatalnok erre elõadta, hogy a megboldogult végrendeletének
 7969  II,  40    |                egyszerûen azt jegyezte meg, hogy akik szemei behunyásánál
 7970  II,  40    |                   hunyta be, világos azért, hogy a végrendelet e pontja olyan,
 7971  II,  40    |                 felelt György mosolyogva -, hogy Mari elfogadhat s zavaratlanul
 7972  II,  40    |                    Zengõ.~- Mindig mondtam, hogy a viszálkodás nem vezet
 7973  II,  41    |                   címét olvassa: azt hiszi, hogy a chronique scandaleuse
 7974  II,  41    |                     teszek egy kopek ellen, hogy az igazat ki nem találja,
 7975  II,  41    |                 tudományt.~Nagyon sajnálom, hogy már utána vagyunk az akadémiai
 7976  II,  41    |          tapasztalataimat, mert azt tartom, hogy az igazi tudomány olyan,
 7977  II,  41    |               váltókon.~Ha még hozzáteszem, hogy ezenkívül szenvedélyes kártyás
 7978  II,  41    |                    amennyire szükségem van, hogy magamat e nagyfontosságú
 7979  II,  41    |               kedvét töltheti.~Hát történt, hogy egy hétköznap, midõn éppen
 7980  II,  41    |                  kiáltva a nagy ritkaságot, hogy egy beteg ember, egy valóságos
 7981  II,  41    |                valamire való doktort, most, hogy nem használt semmi, idejöttem
 7982  II,  41    |                    semmi, idejöttem hozzád, hogy hátha elsül néha a kapanyél
 7983  II,  41    |                     Én protestálni akartam, hogy tudtommal olyan egészséges
 7984  II,  41    |                    aztán elmondta suttogva, hogy egy sajátságos gyógyítási
 7985  II,  41    |                    vágott véres kardjával - hogy a kasszát behúzza -, olyan
 7986  II,  41    |                   olyan nagyot talált ütni, hogy két cserepár halt meg tõle
 7987  II,  41    |                    farkasszemet nézni, azaz hogy én csak színleltem az érdeklõdést.
 7988  II,  41    |                    asztalkán.~Végre láttam, hogy az én ellenfelem sápadni
 7989  II,  41    |               emberfeletti erõvel a fogait, hogy ne vacogjanak.~Érdekes volt
 7990  II,  41    |                  tudományról, s azt tartja, hogy minden világi bölcsesség
 7991  II,  41    |                    azonban én is beösmerek, hogy a játék és a doktori tudomány
 7992  II,  42    |                sokszor megfordult eszemben, hogy ha egyszer - quod deus avertat -
 7993  II,  42    |                   lenne az én szûzbeszédem, hogy a budai alagút valamelyik
 7994  II,  42    |                   hát legalább azt óhajtja, hogy ha már az a célja, most
 7995  II,  42    |                 pedig nem tréfadolog. Illõ, hogy komolyan beszéljünk róla,
 7996  II,  42    |                     mutatja azon körülmény, hogy a melegség ellenszereit
 7997  II,  42    |                embert, aki odáig vetemedik, hogy aludttejet igyék, nem becsülhetem
 7998  II,  42    |                     emelkedtek oly magasra, hogy rokonszenvemet lenyújthatnám
 7999  II,  42    |        Virágcsokor-ba, aszerint tudniillik, hogy hol székel az extra pohara,
 8000  II,  42    |                    nagyot tüsszent kétszer, hogy egész teste belerázkódik.~