bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 8001  II,  42    |                     idõközöket azzal tölti, hogy a Pest. Journal-ból szemelgeti
 8002  II,  42    |                   pohárnak az a természete, hogy egy hajtásra kell meginni.
 8003  II,  42    |                 arcáról ítélve, azt hinnõk, hogy valami jó élcet olvas, ha
 8004  II,  42    |                 élcet olvas, ha nem látnók, hogy a hirdetési rovaton bolyong
 8005  II,  42    |                  rovaton bolyong a szeme, s hogy a betûk feje lefelé van
 8006  II,  42    |                     megörvendeztetni azzal, hogy nem hortyog, mert különben
 8007  II,  42    |                    a pincér amaz ajánlatát, hogy menjen aludni haza.~- Nix
 8008  II,  43    |                     int a fórumon állóknak, hogy gyorsan egymásután!~A szülék
 8009  II,  43    |                 dolgot - azt hozza magával, hogy ha az érdemes vendégek is
 8010  II,  43    |                 feleltek s bebizonyították, hogy tanultak valamit. A többi
 8011  II,  43    |                      ami annak a jele volt, hogy odaát a szomszéd épületben
 8012  II,  43    |                parancsolót - a feleségében.~Hogy csak nincs tökéletes uraság
 8013  II,  43    |               reggel a szolgálóm benyitott, hogy a tehenet megfejje, ott
 8014  II,  43    |            édesanyját. Nem hinné nagyságod, hogy e gyermek már pénzért varr,
 8015  II,  43    |                   gyermek már pénzért varr, hogy anyja nélkülözést ne szenvedjen.~-
 8016  II,  43    |                 ember, tanító úr. Becsülöm, hogy még ily látszólagosan kis
 8017  II,  43    |                     maga is növendéke volt, hogy elrendelte, miszerint vagyonából
 8018  II,  43    |                     a derék tanító büszkén, hogy az õ iskoláját érte e kitüntetés...~
 8019  II,  43    |                       Örülök, nagyságos úr, hogy úgy feleltem amint történt.
 8020  II,  43    |                     arra is vonatkozhatott, hogy hol szeret ez állat legjobban
 8021  II,  43    |                   dönti a kockát. Lám, lám, hogy mégis boldogulni fogunk.~-
 8022  II,  43    |                      nem; most jut eszembe, hogy a kis Örzsinek nehány hatost
 8023  II,  43    |                érdemesebb férfi, azt nézze, hogy kit éljeneznek az asszonyok
 8024  II,  43    |                   diadala, midõn azt látja, hogy tanítványai nem töltötték
 8025  II,  43    |                   szeretlek mindnyájatokat, hogy nem bírom eszem, de kivált
 8026  II,  43    |             személyesen vitte a katedrához, hogy azt begombolyítva, a tanító
 8027  II,  43    |                  Irmáé. Mindenki elösmerte, hogy õk a legkitûnõbbek. Vajon
 8028  II,  43    |                  hiszem, és nem is kívánom, hogy eldöntse. E két cédulát
 8029  II,  43    |                   félre. Meg akartam tudni, hogy õk miként szavaznak. Íme
 8030  II,  43    |                     nemes tulajdonságaidat, hogy hasznos tagja és dísze lehess
 8031  II,  43    |                     példán, tanuljátok meg, hogy amikor rosszat, nem szépet
 8032  II,  44    |              fejlõdék:~- Brisgaloff, tudod, hogy útra kell kelnünk?~Brisgaloff,
 8033  II,  44    |                  kapitány igen jó úriember: hogy maga emészthesse föl e földi
 8034  II,  44    |                  mert nem szabad felednünk, hogy hosszú út vár reánk - mondá
 8035  II,  44    |                nekem a poharat és a vutkit, hogy ne unjam el addig magamat,
 8036  II,  44    |                  még egy pohárral kapitány, hogy addig se unatkozzék, amíg
 8037  II,  44    |             kapitány talán azon szándékban, hogy kimenjen a jármûbe elhelyezkedni,
 8038  II,  44    |                    ha a kapitány azt hitte, hogy õ a hûséges demcsikkel most
 8039  II,  44    |                     fönnhangon azt kívánva, hogy éltesse az isten az ezredem
 8040  II,  45    |                   én már el is felejtettem, hogy és hogy ösmerkedett meg
 8041  II,  45    |                     is felejtettem, hogy és hogy ösmerkedett meg vele, elég
 8042  II,  45    |                    meg vele, elég az hozzá, hogy az európai fejedelmek divatja
 8043  II,  45    |                  lakoma alkalmával történt, hogy elszólta magát; mégpedig
 8044  II,  45    |                  mint Nagy Pétert meglopni, hogy Pált kifizethessük?~- Valóban,
 8045  II,  45    |                  Vezessenek önök a cár elé, hogy lábaihoz borulva kegyelmét
 8046  II,  45    |                     kívánja. Azt gondoltam, hogy vagyona és pénze elhelyezésével
 8047  II,  45    |              visszatér.~- Tehát van remény, hogy még visszatérhetek? Mennyi
 8048  II,  45    |                    cárnak, melyben megírta, hogy semmi kedve tovább olyan
 8049  II,  45    |                    Nemcsak arról ismeretes, hogy szép epedõ szemei voltak
 8050  II,  45    |                    voltak fiatal korában, s hogy azok sokfelé kacsintottak
 8051  II,  45    |                     fel róla a krónikákban, hogy erõs kezekkel vezette a
 8052  II,  45    |                     vezette a kormányrudat, hogy sok számûzött munkást s
 8053  II,  45    |                kegyencet elkoptatott: hanem hogy õ ölette meg a derék szentpétervári
 8054  II,  45    |              Részesítsen azon nagy kegyben, hogy elfogadja tõlem.~- Kedves
 8055  II,  45    |             Szemenoff! Én megengedem neked, hogy ami szemednek tetszik, ami
 8056  II,  45    |                 odalépett Szemenoffhoz úgy, hogy az forró leheletét érezte
 8057  II,  45    |                    Katalin kezét nyújtotta, hogy fölemelje.~- Keljen ön fel,
 8058  II,  45    |                fölség!~- Ön intézkedni fog, hogy Szemenoff még ma délelõtt
 8059  II,  45    |           tisztelettel jelenté õfelségének, hogy Szemenoff lakásán tizenhat
 8060  II,  45    |                 szerettem, mert úgy vettem, hogy vagyonával szerelmünk közé
 8061  II,  45    |                 aratásában csak az gátolta, hogy nagyon erényes volt, és
 8062  II,  45    |                     nagyon erényes volt, és hogy csak engem szeretett.~Meglehetõs
 8063  II,  45    |                     már, s én elhatároztam, hogy itt az ideje az elsõ feleségemtõl
 8064  II,  45    |                  Egy tavaszi napon történt, hogy szállásunk elõtt az udvarmester
 8065  II,  45    |                     nevében felkérte nõmet, hogy a zarskoje-selói palotában
 8066  II,  45    |                     egyszersmind kijelenté, hogy több napig a cár vendége
 8067  II,  45    |                      Mari azt mondta nekem, hogy ez a lehetõ legnagyobb kitüntetés
 8068  II,  45    |                     kitüntetés a világon, s hogy most fog kezdõdni mûvészi
 8069  II,  45    |                     össze, midõn kijelenté, hogy a zarskoje-seloi elõadáson
 8070  II,  45    |                tövét vakarta és azt mondta, hogy erre vonatkozólag nincs
 8071  II,  45    |                   megörökíteni imitt-amott, hogy az isten neki bûnül ne vegye!~
 8072  II,  45    |                 reád gondolok.~Alig vártam, hogy vége szakadjon a mulatságnak,
 8073  II,  45    |                   mégis, mint amennyi elég, hogy az ember megittasuljon a
 8074  II,  45    |                    éjjel kocsiba ültettek - hogy élve temessenek el Szibériába.~
 8075  II,  45    |                      a cár vendége lehetni.~Hogy szegény Marimból mi lett,
 8076  II,  45    |                   módon kerülte, elannyira, hogy egy egészen különálló házat
 8077  II,  45    |                    a macskához:~- Te tudod, hogy török vagy.~Azután a kutyához
 8078  II,  45    |                     fordult.~- Te is tudod, hogy orosz vagy.~Nagy füstöt
 8079  II,  45    |                    kettõhöz:~- Ti tudjátok, hogy halálos ellenségek vagytok,
 8080  II,  45    |                   rendesen azzal végzõdött, hogy a macska gyõzött a nyomorék
 8081  II,  45    |              szegény Ruszkit! Oh, én félek, hogy ön nem fogja õt soha soha
 8082  II,  45    |             zokogása eléggé jelzé elõre is, hogy milyen nagy veszteség fogja
 8083  II,  45    |                azonban megesik a kakasokon, hogy egy idõben megszûnnek kukorékolni.~
 8084  II,  45    |                   elvesztette hangját, vagy hogy csak megkötötte magát az
 8085  II,  45    |                végül azért mert említettem, hogy elejétõl végig átolvastam
 8086  II,  45    |                  hadnagy azt indítványozta, hogy a kakas pusztán vízzel él,
 8087  II,  45    |                Karzanoff kapitány úgy véli, hogy ez semmi egyéb mint dacolás
 8088  II,  46    |                  gyermek, aki megérdemelte, hogy szeressék a barátai. És
 8089  II,  46    |              feléjök, nem tolakodott előre, hogy Fannyt valamely csekély
 8090  II,  46    |                 megfossza; szépen ráhagyta, hogy attól vegyen az illető,
 8091  II,  46    |                  tudná mondani: hova?~Igaz, hogy télen aztán sok sanyarúságot
 8092  II,  46    |                   nagyon sok - és lehajolt, hogy a jóltevõ kezet megcsókolja. -
 8093  II,  46    |                  jól viseld magadat. Lehet, hogy még lesz gondom rád. Mindenesetre
 8094  II,  46    |                    ránk néz. Azt gondoltam, hogy talán de nem is merem elmondani.~-
 8095  II,  46    |                   meg méltósága azt hittem, hogy nekem elég volna egy forint
 8096  II,  46    |                    a fényes úrnõ magában -, hogy szinte boldog vagyok, ha
 8097  II,  46    |                     vagyok, ha hinni merem, hogy jó szívem nem csalók játékszere.~-
 8098  II,  46    |                 volt e szép jellemvonásnak, hogy a két forintot megosztani
 8099  II,  46    |                   gyerek eleinte azt hitte, hogy mindez csak egy végigálmodott
 8100  II,  46    |                     hol a forint biztosítá, hogy mégis csodálatos valóság,
 8101  II,  46    |                  megfordult agyukban estig, hogy mi mindent fognak a pénzzel
 8102  II,  46    |                Fanny, szinte megszégyellve, hogy õ még éppen valami víg nóta
 8103  II,  46    |                 mint a farkasordító. Tudod, hogy egy darab fám sincs.~- Hozok
 8104  II,  46    |                     untig elég pénze marad, hogy álmait valósítsa, mik ott
 8105  II,  46    |               Fannyka addig hízelgett neki, hogy hozzá ment, de arra sehogy
 8106  II,  46    |                 bármennyire hízelgett neki, hogy mint máskor, mosolyogjon
 8107  II,  46    |                       Önnek nagy oka lehet, hogy így dicséri. Nem lenne szíves
 8108  II,  46    |                Fanny megdöbbent.~Azt hitte, hogy a hölgyek számon fogják
 8109  II,  46    |                tétován.~- Mit, gyermekem?~- Hogy én a pénzt már elköltöttem.
 8110  II,  46    |         Nagynénédhez azért akarlak vezetni, hogy elbúcsúztassalak tõle; ezentúl
 8111  II,  47    |                legalább maga szentül hiszi, hogy õ is segített a keleti kérdést
 8112  II,  47    |                     József is odahanyatlik, hogy az újságírók irkafirkáján
 8113  II,  47    |                  hírek, lapok után vágyott. Hogy polemizál Csernátony Lukáccsal?
 8114  II,  47    |             polemizál Csernátony Lukáccsal? Hogy fõzi le Tisza Helfiéket?
 8115  II,  47    |         szakadatlanul a panaszos leveleket, hogy már nem gyõzi pénzzel, s
 8116  II,  48    |                 cáfolhatatlan meghatározás, hogy a diák olyan semmi, amelybõl
 8117  II,  48    |              megfogadták az utolsó vizsgán, hogy tizenöt év múlva összejönnek,
 8118  II,  48    |                bizonyult be az a bolondság, hogy szépen egymás mellé ültette
 8119  II,  48    |                   végzõdött a sok dicsõség, hogy odafogta az apja maga mellé
 8120  II,  48    |                  uram, mindég azt hajtotta, hogy isten ellen való vétek lesz
 8121  II,  48    |                    a világért sem hiszi el, hogy õ a legnagyobb tudományt
 8122  II,  48    |                    kormányozni és biztatni, hogy egyáltalán haladjanak, mégpedig
 8123  II,  48    |                    ér.~Matyi csak képzelte, hogy ez könnyû dolog. Azonban
 8124  II,  48    |                  lassankint be kell látnia, hogy ezt is tanulni, csakugyan
 8125  II,  48    |                  soha senki sem mondta azt, hogy tudatlan. Mit ér hát most
 8126  II,  48    |           vékonyabbja a paraszttudománynak, hogy fogod akkor megfogni a kaszanyelét,
 8127  II,  48    |               kaszát kezeli. Nem szeretném, hogy világ csúfjára gereblyézõ
 8128  II,  48    |                   te a földmûvesi munkáról, hogy ahhoz csak hozzá kell nyúlni,
 8129  II,  48    |                   lett aztán a következése, hogy az ünnepélyes pillanatban,
 8130  II,  48    |                   külön eljárása, s dacára, hogy kevésbõl áll, meg kell tanulni.~
 8131  II,  48    |             szomjúhozta eddig a dicsõséget, hogy hajnalban kelt fel tanulni,
 8132  II,  48    |                 igyekezzék õ ezentúl? Arra, hogy kaszálni tudjon, amihez
 8133  II,  48    |                     lassan be kezdte látni, hogy az is nehéz és szakértelmet
 8134  II,  48    |                    a parasztok dicséretére, hogy jól fogod, öcsém, a gyeplõt,
 8135  II,  48    |             különben az volt a közvélemény, hogy sosem lesz belõle ember,
 8136  II,  48    |                 szolgáló bejött megmondani, hogy a Matyi van ott künn, aki
 8137  II,  48    |                       Csak nem hiszi talán, hogy összeadom magam vele, egy
 8138  II,  48    |              tanítód, kit végy úgy ezentúl, hogy meghalt, s ezt a mondatot
 8139  II,  48    |                gondolkozz rajta. Én hiszem, hogy kigyógyít, vagy pedig csalódtam
 8140  II,  48    |                égtek. - Ha azt parancsolja, hogy fúrjam át a Kárpátokat,
 8141  II,  48    |                   belülrõl valami melegség, hogy majd ketté repedt tõle a
 8142  II,  48    |               kiáltá az ifjú az égre nézve, hogy az is hallja meg amit mond -,
 8143  II,  48    |               nyomán haladnak, azt tartván, hogy ha az apám, öregapám is
 8144  II,  48    |                  aztán az lett következése, hogy az ismeretei is rohamosan
 8145  II,  48    |                 Csakis így lehet megérteni, hogy már 25 éves korában mint
 8146  II,  48    |               fiatal bíró buzgalma kivitte, hogy takarékmagtárt, népkönyvtárt,
 8147  II,  48    |              jólesik lelkemnek elmondhatni, hogy az én osztályzatomat rendesen
 8148  II,  49    |            barátomnak ajánlva)~ ~Jól tudom, hogy nem háborús idõbe való tárgy
 8149  II,  49    |                     elvégre is attól félek, hogy megírja elõlem, mint a magyar
 8150  II,  49    |                   is.~Segíts tehát, múzsám, hogy e nehéz és nagy téma elméletét
 8151  II,  49    |                 igazságot a borban keresni, hogy az erdélyi rendek megirigyelték
 8152  II,  49    |                     küldte a korcsmároshoz, hogy arra egy kupa bort hitelezzen
 8153  II,  49    |              uralkodást így szeretem.~Igaz, hogy más nemzetek is áldoztak
 8154  II,  49    |                olyan jól ízlett neki a bor, hogy restellt megválni s ott
 8155  II,  49    |                      akik azért zúgolódnak, hogy minek terem a folyóvizekben
 8156  II,  49    |                  akik azért vizezik a bort, hogy jobb legyen, és olyanokra,
 8157  II,  49    |              olyanokra, akik azért vizezik, hogy több legyen.~Tisztelet ez
 8158  II,  49    |               fokába, mely nem engedé neki, hogy a borivás élvezetét olyan
 8159  II,  49    |                   statisztikus ki nem süti, hogy az õ szõlõhegyükön éppen
 8160  II,  49    |                      mikor középtermés van, hogy minden váci lélekre naponkint
 8161  II,  49    |              éjszakákon egyre azon tûnõdék, hogy:~- Csak én egyszer rájöhetnék
 8162  II,  49    |                     csodálkozva felismerte, hogy közbe-közbe magyar szavakat
 8163  II,  49    |                   neki nehány kosár szõlõt, hogy azzal itt üzletet kezdjen.~
 8164  II,  49    |            szerezhetett be. Már azt hittem, hogy boldogulni fog, midõn egyszerre
 8165  II,  49    |                   magnum áldomást” csapott, hogy reggelre nem volt egy csepp
 8166  II,  50    |                      minélfogva kijelentem, hogy az egész dolog õvele történt.
 8167  II,  50    |                   járó mindenféle poétákat, hogy jónak látta egypár napra
 8168  II,  50    |                  elõbb szigorúan meghagyta, hogy a lapját valahogy utána
 8169  II,  50    |                     a sétányra kanyarodott, hogy ott telivér francia ízléséhez
 8170  II,  50    |               suttogó százados fák alatt, s hogy addig is ne legyen egyedül,
 8171  II,  50    |                   lépegetett szállása felé, hogy ott háborítlanul adhassa
 8172  II,  50    |                 volt, hol nem volt a kapus, hogy nem hallotta, aziránt nincsenek
 8173  II,  50    |                     adataim, elég az hozzá, hogy a kiáltásokra, a kapus helyett
 8174  II,  50    |                   olyan bolond a szerencse, hogy ott üti fel a fejét, hol
 8175  II,  50    |               hosszú sétákat rendelt s íme, hogy megjártuk nagyon is messze
 8176  II,  50    |                  mondta el szokása szerint, hogy nincs az a sténograf a földkerekségén,
 8177  II,  50    |           rettenetes sebesen? Nem látja ön, hogy a kisasszonyok homlokerei
 8178  II,  50    |              beszéde. Kérnem kell önt, ura, hogy ezentúl...~- De nekem ez
 8179  II,  50    |                 mondá és rohant a lakására, hogy azonnal fölpakolva fusson
 8180  II,  50    |                   elõcsengetni; az elõbbit, hogy számláját rendbehozza, az
 8181  II,  50    |                    rendbehozza, az utóbbit, hogy a málháját elszállítsa.~
 8182  II,  50    |                    Azt kell hinnem, doktor, hogy a csengettyû sem összeegyeztethetõ
 8183  II,  51    |             foglalatosság. Ha meggondoljuk, hogy havi fizetésül a mi pénzünk
 8184  II,  51    |         külvárosában; ha hozzá tesszük még, hogy reggelije havonként három
 8185  II,  51    |                     címzett kávémérésben, s hogy ruhát csak minden két esztendõben
 8186  II,  51    |              pontossággal van megállapítva, hogy Mr. Lamielnek öt forintja
 8187  II,  51    |                    gyõzte eléggé ismételni, hogy mennyire szereti azt az
 8188  II,  51    |                   alkalmasint azt tartotta, hogy az üzlet lelkének nem valami
 8189  II,  51    |                     elsõ hónapban, az igaz, hogy elfogyna némi szükségesek
 8190  II,  51    |                  gondolni azon eshetõségre, hogy valaha rendes kerékvágásából
 8191  II,  51    |                     színezetet kölcsönzött.~Hogy mindennek meg kellett változni!~
 8192  II,  51    |                  már az is eléggé bizonyít, hogy összes világi javait kitûnõ
 8193  II,  51    |                    meghökkenve tapasztalta, hogy vagy az öreg jószág siet
 8194  II,  51    |                  szokatlan esemény volt ez, hogy az egyhangúság és merev
 8195  II,  51    |                  csodálkozása, midõn látta, hogy Lamiel úr nem az üzleti
 8196  II,  51    |                 volt. Danner úr elgondolta, hogy ugyan akadhatott-e az európai
 8197  II,  51    |           indokolhatná azon páratlan tényt, hogy most egy negyeddel reggeli
 8198  II,  51    |           hallatszék. Danner úr nem mondta, hogy szabad, hanem kétszer ismétlé
 8199  II,  51    |                   azon rendkívüli eseményt, hogy itt látom?~Lamiel úr félénken
 8200  II,  51    |                     igenis azt hiszem, sir, hogy azon helyzetbe hozott, miszerint
 8201  II,  51    |               megért engem, ha hozzáteszem, hogy az örökséget szándékom el
 8202  II,  51    |                    meg házamat, sir, azzal, hogy helyet foglal. Oh, oh!~Lamiel
 8203  II,  51    |                    embernek elsõ dolga kell hogy legyen egy könyvtár beszerzése.
 8204  II,  51    |                   valamire. Annyi bizonyos, hogy szokott vidor arcán a komolyság
 8205  II,  51    |                   Éppen elegendõ alap arra, hogy ön tízszeres milliomossá
 8206  II,  51    |                   évek! Azon hitben vagyok, hogy nem tévedek, ha az éveket
 8207  II,  51    |                      Ki kell fejeznem, sir, hogy a természet telve van hasznos
 8208  II,  51    |                 vagyok - ha nem csalódom -, hogy ördöngõsen elõsegíti az
 8209  II,  51    |                     foganatosítani. Hm, hm! Hogy éppen miss Edithre tértünk.
 8210  II,  51    |            megtisztelõ alkalomban részesít, hogy miss Dannert adatik megösmerhetnem.~-
 8211  II,  51    |               leányomat, sir? Mily esemény! Hogy éppen ma kell õt megösmernie
 8212  II,  51    |                aminõbõl az üstök készülnek. Hogy megmaradjunk e hasonlatnál,
 8213  II,  51    |                látott. Mondja aztán valaki, hogy nincs végzet, hogy nincs
 8214  II,  51    |                  valaki, hogy nincs végzet, hogy nincs gondviselés! Ez csodaszerû
 8215  II,  51    |                     meg fogja neki mondani, hogy ma kilenc személyre fõzessen
 8216  II,  51    |                    még az sem történt soha, hogy vendégeket hívjon asztalához,
 8217  II,  51    |                   morzsái.~- El ne feledje, hogy kilenc személyt mondtam.
 8218  II,  51    |                ezután hõsünkhöz fordulva -, hogy teljesen a vendéglátás szabályai
 8219  II,  51    |               különös gyöngeséget elárulom, hogy bennem is van szív. Négyszemközt
 8220  II,  51    |            szolgáján és arról gondolkozott, hogy minden embernek hozzá hasonlónak
 8221  II,  51    |               szeretetreméltó. Engedje meg, hogy egy korty old cherryt ürítsek
 8222  II,  51    |                   kedélyállapotából. Látta, hogy egy egészen új panoráma
 8223  II,  51    |                   tájék. Kezdte már érteni, hogy mi mindenre lesz jó az a
 8224  II,  51    |                      Mr. Danner észrevette, hogy a számok elevenedni kezdenek
 8225  II,  51    |                 magoktól mozdulnak anélkül, hogy bevárnák, míg az õ keze
 8226  II,  51    |                    ki, meg vagyok gyõzõdve, hogy nemcsak mi, hanem érdemes
 8227  II,  51    |                 azért itt a becsületszavam, hogy azon állomást csak ideiglenesen
 8228  II,  51    |                 merne arra gondolni valaha, hogy sir az én házamban alárendelt
 8229  II,  51    |                 nyújtsa kezét jeléül annak, hogy nem neheztel.~- Legkevésbé
 8230  II,  51    |            Lélegzetét fojtotta el mindenki, hogy folytatását hallja.~- Nos,
 8231  II,  51    |               váratlan rám nézve - mondá -, hogy teljesen képtelen vagyok
 8232  II,  51    |                   kinek csak az jut eszébe, hogy a szolgakenyér táplálta
 8233  II,  51    |                   táplálta s azt elfelejti, hogy keserûséggel volt megsózva.~
 8234  II,  51    |               percünk van, sir. Éppen elég, hogy a miss kalapját fölvegye,
 8235  II,  51    |                távozó társalkodónét. Arról, hogy Lamiel nem fog elmenni,
 8236  II,  51    |                  Lamiel nyersen - látja ön, hogy már most is alig fogom utolérhetni!~-
 8237  II,  51    |                 megparancsolva a kocsisnak, hogy lóhalálba hajtson az elõbbi
 8238  II,  51    |                  akart megszûnni elannyira, hogy Mr. Klimpston szabadságot
 8239  II,  51    |                 Annyira tudtam, sir Lamiel, hogy megparancsoltam kocsisomnak,
 8240  II,  51    |               ajánlatot akarja nekem tenni, hogy ne menjek New Yorkba, hanem
 8241  II,  51    |                     volt annyi kíváncsiság, hogy kérdést intézzen Lamiel
 8242  II,  51    |                     Miss Edith azt felelte, hogy körülményesebb tudósítást
 8243  II,  51    |                      Olyan fájó volt a seb, hogy két éven át sem bírt behegedni.
 8244  II,  51    |            Egykedvûen tette föl szemüvegét, hogy az elõtte álló alakot vizsgálja.~-
 8245  II,  51    |                  pontos és szorgalmas lett, hogy Mr. Danner egy év múlva
 8246  II,  51    |               rendelkezem jelenleg, dacára, hogy rendkívüli szükségem van.
 8247  II,  51    |                      sir, milyen szerencse, hogy találkozom. Nem adhatna
 8248  II,  51    |                   volt és azt jegyezte meg, hogy ez mégis hallatlan dolog.
 8249  II,  51    |                      Klimpston azt találta, hogy alkalmasint beteg, mit Mr.
 8250  II,  51    |                  két pennyt két font ellen, hogy - fickónak semmi baja.~Azzal
 8251  II,  51    |               háromszor kellett megállania, hogy kiköhögje magát, míg ajtajához
 8252  II,  51    |                  azon elhatározásra jutott, hogy az esethez képest legcélszerûbb
 8253  II,  51    |                   azzal nem volt tisztában, hogy ki fogja a lakatost fizetni.~
 8254  II,  51    |                    Dannert és a házmestert, hogy nincs olyan zár a világon,
 8255  II,  51    |             Visszatértem önhöz, mert érzem, hogy szeretem, imádom. Bocsásson
 8256  II,  51    |                   Ha ön oly helyzetben van, hogy keríthet néhány fontot,
 8257  II,  52    |          NELLI-NELLI«~1877~Amióta megtudta, hogy házasember vagyok s nincs
 8258  II,  52    |                    mennyre-földre esküszik, hogy él-hal érte, a hórihorgas
 8259  II,  52    |                   pedig váltig bizonykodik, hogy neki ugyan nem kell, - de
 8260  II,  52    |              illendõen megtudakolván tõlem, hogy ki adta nekem azt a just,
 8261  II,  52    |                   ki adta nekem azt a just, hogy duplán tétessék ki nyomtatásba
 8262  II,  52    |                 okoz a Nelli név kimondása, hogy átkozott fukar fickóknak
 8263  II,  52    |                   melyek olyan égszínkékek, hogy a mennybolt színe látszik
 8264  II,  52    |                      egyszerûen kijelentem, hogy nekem mindene tetszik. Ha
 8265  II,  52    |              Nelli-Nelli meghódítása.~2. §. Hogy az, aki elõször bírni fogja,
 8266  II,  52    |                 senki sem bírja, de biztos, hogy már nem sokáig marad res
 8267  II,  52    |                   nevelésben részesítettük, hogy egész öröm volt elnézni,
 8268  II,  52    |           matematikai igazsággá izmosodott, hogy valamelyik közülünk nyeri
 8269  II,  52    |              begyûlt alaptõkét.~Képzelhetõ, hogy ily körülmények mellett
 8270  II,  52    |               tagjai nem átallottak nyúlni, hogy az egyre értékesebb szívecskét
 8271  II,  52    |               fogatni...~Szentnek látszott, hogy szerelmes valakibe.~Most
 8272  II,  53    |               Ferenc is: összeillettek hát. Hogy a szív mit érez, merõ ostobaság
 8273  II,  53    |                  Dezsõnek, hányszor mondta, hogy csak a halál, vagy az õ
 8274  II,  53    |                  éjszaka is csak arra való, hogy virrulat következzék utána.~
 8275  II,  53    |            megnyugtatja, félig megdöbbenti, hogy olyan nyugalommal viseli
 8276  II,  54    |            alkalmából, midõn látja a világ, hogy mily meseszerû hõsiességgel
 8277  II,  54    |                      Igen, mert jól tudjuk, hogy e széles világon a törökön
 8278  II,  54    |              eszünkbe jutnak e pillanatban, hogy hajh! volt idõ, mikor félreértettük
 8279  II,  54    |               napokban. Úgy rémlik elõttem, hogy elbeszélésem hõsének egyik
 8280  II,  54    |               levelébõl pedig azt olvastam, hogy egy hõs ifjút lehetett látni
 8281  II,  54    |               csatatérre, mert azt állítja, hogy õ török eredetû, õsapja
 8282  II,  54    |                 átkozott ellenséget. Lehet, hogy ez a lelkes ifjú meg elbeszélésünk
 8283  II,  54    |                 mint az ítéletnaptól; azaz, hogy az ítéletnaptól csak a gonoszok
 8284  II,  54    |             meghódított alattvalókon. Igaz, hogy elég oka volt haragudni
 8285  II,  54    |                   húzatott azért a bûneért, hogy elnevette magát egy török
 8286  II,  54    |              szabódott a boldogtalan varga, hogy hiszen õ nem tudhatta, mit
 8287  II,  54    |               legnyájasabb arccal rendelte, hogy húzzák karóba derék gyaurt,
 8288  II,  54    |                     olyan bizonyos lehetsz, hogy déltájon felakasztatlak,
 8289  II,  54    |                     mint ahogy bizonyos az, hogy holnap is megvirrad.~- Mindent
 8290  II,  54    |                     kérem kegyelmességedet, hogy a matériáért azonnal mehessek.~-
 8291  II,  54    |            Gondoskodtam róla, édes jó fiam, hogy ne kelljen fáradnod, ott
 8292  II,  54    |         odapillantott s kétségbeesve látta, hogy a mondott matéria, melybõl
 8293  II,  54    |              Bizonyosan egyik sem gondolta, hogy a bõrébõl ködmön lészen
 8294  II,  54    |                    elõtt, s úgy könyörgött, hogy ne kívánja tõle ezt a lehetetlen
 8295  II,  54    |                     lesz, de az lehetetlen, hogy abból a bõrbõl csinálja,
 8296  II,  54    |             tulajdona: arra kevés az idõ.~- Hogy is hínak csak téged, kedves
 8297  II,  54    |                 Márton, még egyszer mondom, hogy a ködmön meglegyen a kosokból
 8298  II,  54    |                Ezzel a basa elment. Persze, hogy reggelre nem lehetett meg
 8299  II,  54    |                    büszke volt Muszúr basa, hogy õ a legjobb adószedõ a szultán
 8300  II,  54    |                    a szegény putnokiakra, s hogy azt a kicsigázott, fizetni
 8301  II,  54    |              rabszolga.~Azaz hova beszélek, hogy Balassa Imre a neje kastélyában
 8302  II,  54    |                    a cseresznyéket s tudom, hogy meg fogok gyógyulni tõlük.
 8303  II,  54    |                   aztán elmondta a grófnak, hogy a lázas beszédnek van némi
 8304  II,  54    |                     beszélte a kis úrnõnek, hogy a basa üvegházában már érik
 8305  II,  54    |          cseresznyérõl beszélt s követelte, hogy neki azt adjanak.~A gróf
 8306  II,  54    |                 adjanak.~A gróf alig várta, hogy megvirradjon, rögtön hívatta
 8307  II,  54    |                     basához azon üzenettel, hogy tisztelteti és nagyon kéri,
 8308  II,  54    |                 tisztelteti és nagyon kéri, hogy bármi árért küldjön nehány
 8309  II,  54    |                  Nem is kellene egyéb, mint hogy hitvány gyaur porontyok
 8310  II,  54    |               hitetlen kutyának, édes fiam, hogy a cseresznyét a felséges
 8311  II,  54    |                     huszonöt bambusz botot, hogy máskor ne alkalmatlankodjál
 8312  II,  54    |                 kapott, de még jobban azon, hogy kis úrnõjének nem vihet
 8313  II,  54    |                  nem vihet a cseresznyébõl, hogy meggyógyuljon.~- Azért is
 8314  II,  54    |                  Nem kívánom, Imre szolgám, hogy ifjú életedet kockára tedd.~-
 8315  II,  54    |                     lebeszélni szándékáról, hogy a cseresznyefát megdézsmálja.
 8316  II,  54    |                      barátai eleget kérték, hogy ne menjen, bizonyos halálnak
 8317  II,  54    |                    pillanatban, de föltéve, hogy észre nem veszi, el lehetett
 8318  II,  54    |                    el lehetett készülve rá, hogy távozáskor az ajtót be fogja
 8319  II,  54    |                    hullát. Annyi esze volt, hogy a lábait, nehogy galibát
 8320  II,  54    |                  kerítésig. Ezer szerencse, hogy senki sem vette észre. A
 8321  II,  54    |                    át a kerítésen, anélkül, hogy Muszúrt itt kelljen hagyni?~
 8322  II,  54    |                     pillanatban észrevette, hogy a Muszúr nyakáról valami
 8323  II,  54    |                    le. Oda kap s fölismeri, hogy kulcs.~Istenem, istenem,
 8324  II,  54    |             valóságos csoda gyanánt nézték, hogy ép bõrrel jõ. Régen istennek
 8325  II,  54    |                   lelkét. A nagy kiáltásra, hogy nini, itt van az Imre elevenen
 8326  II,  54    |                     még a gróf is kinézett, hogy hû szolgáját üdvözölje.~-
 8327  II,  54    |                Balassa uram megparancsolta, hogy oldozzák fel.~Azután így
 8328  II,  54    |                    Ha megígéred, jó Muszúr, hogy nyugton maradsz s nem teszel
 8329  II,  54    |              tekintlek. Meg fogsz gyõzõdni, hogy a magyar nagylelkû, szíve
 8330  II,  54    |                    és engedjétek meg nekem, hogy oly nemes lelkû lehessek,
 8331  II,  54    |                     ne várd, azt ne kívánd, hogy a nép felejtse vétkeidet.~-
 8332  II,  54    |                 pedig annyira megszoktalak, hogy nálatok nélkül már élni
 8333  II,  55    |                RENDŐR~1877~Arról nevezetes, hogy még talán a születésével
 8334  II,  55    |                császár?~Tudom, fáj a szíve, hogy sem az egyiket, sem a másikat
 8335  II,  55    |                 mutatványul. Meg kell adni, hogy csinos, szemenszedett gyerek
 8336  II,  55    |            államhatalomnak az volt a célja, hogy a fõvárosi szakácsnék kebelében
 8337  II,  55    |                   végében.~Innen van aztán, hogy a konstábler is jobban szereti
 8338  II,  55    |                méretlen papramorgó mellett.~Hogy a méretlen szó ismét milyen
 8339  II,  55    |                   és rend istenasszonyának, hogy imitt-amott be is hunyhassa.~
 8340  II,  55    |                  barát nekem gyanúsnak kell hogy látszassék: nézze meg ön,
 8341  II,  55    |                   vallott kudarcot, kitûnt, hogy az ez alkalomra fölvett
 8342  II,  55    |                  tolvaj lappang Milyen kár, hogy õvele (már ti. a mi rendõrünkkel)
 8343  II,  55    |                 szemmel.~Mielõtt nem látod, hogy bírsz-e vele, - ki ne köss
 8344  II,  55    |              járókat, kik mind bizonyítják, hogy senkit sem láttak arra futni, -
 8345  II,  55    |                   filozófia diktálja neked, hogy arra ment.~Ennyi tudomány
 8346  II,  55    |                 tudomány bízvást elég arra, hogy a civilizáció magaslatán
 8347  II,  55    |                     véget ér hajnal tájban, hogy újra folytatódjék majd.
 8348  II,  55    |                    engedelmességbõl, hanem, hogy helyzetét mérlegelje, mert
 8349  II,  55    |               ostoba! Hová búvik! Tudhatná, hogy a rendõr látja...~(Sajátságos
 8350  II,  55    |                    látja...~(Sajátságos az, hogy ahol a rendõrök ostobák,
 8351  II,  55    |                     arcodra, meg a ruhádra, hogy ítéletnapig ott lesz a foltja.~
 8352  II,  56    |                     táviratok) bizonyítják, hogy az oroszok (kik pedig nem
 8353  II,  56    |                   azon a csodálatos dolgon, hogy ugyan ki és hogyan kapta
 8354  II,  56    |               Gondolom, azon vesztek össze, hogy a Tahir bey által hozott
 8355  II,  56    |                      s az eredmény az lett, hogy az én sértett barátom két
 8356  II,  56    |                     az aszfalton, s láttam, hogy egészen fáradt.~- Üljünk
 8357  II,  56    |          csodálkozva.~- Itt az utcán. Azaz, hogy inkább játszani fogunk a
 8358  II,  56    |                  szemekre.~- Hogyan?~- Úgy, hogy amint végigsétálunk az aszfalton
 8359  II,  56    |                    azt kívánom konstatálni, hogy különösen töltöttük ama
 8360  II,  56    |                   szerencsejáték. Nem elég, hogy megsértettek, de még tetejébe
 8361  II,  56    |                     bosszulva? Vagy hiszed, hogy akad a világon olyan bolond,
 8362  II,  56    |                  olyan bolond, aki elhiszi, hogy meg vagy.~A fejét rázta
 8363  II,  56    |                  heves.~Mindenki elösmerte, hogy a XIX-dik században immár
 8364  II,  56    |                   túl van azon a hiedelmen, hogy aki jó és szerencsés vívó,
 8365  II,  56    |               ereklyeképpen.~Csodálatos az, hogy egy oly intézmény bástyái
 8366  II,  56    |                 védenek senkit. Azt hittük, hogy a sajtó ama finom felszólalása,
 8367  II,  56    |                    odább-odább Kifejtettem, hogy talán a lanyha rendõri eljárásban
 8368  II,  56    |                   meg a társadalom a hibás, hogy ki nem zárja kebelébõl.
 8369  II,  56    |                  párbajesetek számát az is, hogy a lapok hasábos híreket
 8370  II,  56    |                    tagja. - Szó sincs róla, hogy az itt elmondottak kisebb-nagyobb
 8371  II,  56    |                    Nézzék önök: tegyük fel, hogy most engem valaki megsért,
 8372  II,  56    |              Halljuk!~- Meg kell jegyeznem, hogy nagyon angolos.~- Annál
 8373  II,  56    |                   jobb.~- Ha az a fõ dolog, hogy a sors határozata emelkedjék
 8374  II,  56    |                     ünnepélyesen megígérte, hogy ezentúl ilyennemû párbajon
 8375  II,  57    |                hiedelemben kénytelen lenni, hogy a Cityben sár van az utcákon.~
 8376  II,  57    |                 kissé és arról gondolkozik, hogy vajon tulajdonképpen miért
 8377  II,  57    |                  hallgat - mert tudni kell, hogy Brigli Jim azonfelül, hogy
 8378  II,  57    |                  hogy Brigli Jim azonfelül, hogy a Kledy et comp. cégnél
 8379  II,  57    |                   olvasni és tudni, érezni, hogy azok általa nyerték lételöket,
 8380  II,  57    |                   ugyan Brigli Jimet abban, hogy nyolcvan fontnyi évi jövedelmét,
 8381  II,  57    |                    találta az egész esetet, hogy lehorgasztott fõvel fordult
 8382  II,  57    |                    egészíté ki Jim anélkül, hogy a szemeit fölnyitotta volna.~-
 8383  II,  57    |                     a zsebkendõjét kereste, hogy izzadó homlokát megtörülje.~-
 8384  II,  57    |                     eset?~- Ej, dehogy! Az, hogy elmondtam egy barátomnak,
 8385  II,  57    |                    vagy csak rémlik elõtte, hogy barátja ott lakik, - kétséges.
 8386  II,  57    |               érdekes esetét ismeri.~Lehet, hogy még mai napig sem találkoztak.~
 8387  II,  58    |                bírtak eleinte ráfanyalodni, hogy most ennek a pirinyó paraszt
 8388  II,  58    |                    többé a határunk felé...~Hogy mi lett belõle azóta, senki
 8389  II,  58    |            szögrül-végrõl apróra beszélték, hogy már nem egyéb mint az unalom
 8390  II,  59    |                    Nem lehet ugyan tagadni, hogy vannak virágpiacai, hol
 8391  II,  59    |                     közt azt lehetne hinni, hogy a virágok termesztése és
 8392  II,  59    |                virága a lombos tõnek...~Oh, hogy az a szegény asszony ott
 8393  II,  59    |                   nem lesz azon helyzetben, hogy negyven franknyi házbérhátralékát
 8394  II,  59    |                   azon kellemes helyzettõl, hogy ön lakónk lehessen.~A szegény
 8395  II,  59    |              távozott, talán nem is sejtve, hogy mennyei gondviselés volt,
 8396  II,  59    |                 reggel, midõn Mari felkelt, hogy a marquisnõ rózsáját elküldje,
 8397  II,  59    |               elküldje, ijedten vevé észre, hogy csak egy rózsa van a bokron;
 8398  II,  60    |                     miként juthatna eszébe, hogy ott szegény emberek is laknak.~
 8399  II,  60    |                   között azt kellene hinni, hogy ez egyike a jövedelmezõ
 8400  II,  60    |               legszegényebb épületben, azaz hogy jobban mondva anyja bérelte
 8401  II,  60    |              virágok, mintha szinte tudnák, hogy olyan nagyon szereti õket,
 8402  II,  60    |                   vonta meg a falatot, csak hogy Katicának meglegyenek a
 8403  II,  60    |             Megboldogult férjétõl hallotta, hogy annak az ágát a méltóságos
 8404  II,  60    |               mondogatá -, sokért nem adom, hogy ezt megértem. Meg fogom
 8405  II,  60    |                 lesz.~- Istenem, milyen jó, hogy megérem ezt az örömet! Mintha
 8406  II,  60    |                     elég annyit tudni róla, hogy csakugyan meghalt.~Halála
 8407  II,  60    |               pillanattal intett Katicának, hogy hozza közelebb a rózsabokrot,
 8408  II,  60    |                     de lesz, majd meglátod, hogy lesz. Mit gondolsz, meddig
 8409  II,  60    |                    és megüzente az árvának, hogy az özvegynek szánt nyugdíjt
 8410  II,  60    |               lelkiismeretlen uzsorásoknál, hogy a huszonnégy frt-ot tevõ
 8411  II,  60    |                különben jószívû Szabónénak, hogy a gyermeklánytól követelje
 8412  II,  60    |             gondoskodott a szívtelen ember, hogy a házmesterné pontosan teljesítse
 8413  II,  60    |                    van, és nem fogja tudni, hogy merre, hova menjen...~De
 8414  II,  60    |                     gyönyörûek! Milyen kár, hogy a bánat ideje van most,
 8415  II,  60    |                 fölébredett, eszébe jutott, hogy az ágynemûjét elzálogosítja;
 8416  II,  60    |                     Arra nem mert gondolni, hogy hát két nap múlva honnan
 8417  II,  60    |                     s Szabó nénit megkérte, hogy menjen el a Kiléry-palotába,
 8418  II,  60    |                   Azt hittem, Csonka bácsi, hogy csak egyedül fog eljönni -
 8419  II,  60    |                 lássa, én nem tehetek róla, hogy olyan gyáva vagyok és nem
 8420  II,  60    |                   volt hatva a fájdalomtól, hogy elõször életében könnyezett,
 8421  II,  60    |                egyre csurogtak a könnyek, s hogy azokat letörölje, elfordult
 8422  II,  60    |                párnákat és a derekaljat; és hogy a kínos hallgatásból egérutat
 8423  II,  60    |                esküdve, mint a vereshagyma, hogy ilyen szép virágot még a
 8424  II,  60    |                    kalapját szemeire húzta, hogy ne látszassék azoknak veressége,
 8425  II,  60    |               veressége, s még ott künn is, hogy elõtörõ szomorú gondolatjait
 8426  II,  60    |                  hét forintot kaptam. Igaz, hogy az az átkozott uzsorás levonta
 8427  II,  60    |                 tehetett mást Szabóné, mint hogy ott hagyta a kõszívû embert.
 8428  II,  60    |                következett a nehéz feladat: hogy adja tudtul a szegény leánynak
 8429  II,  60    |                   bánásmód súlya alatt.~Oh, hogy a pesti háziurak oly kegyetlen,
 8430  II,  60    |              Szabóné, azt mondta Katicának, hogy minden rendben van, a háziúr
 8431  II,  60    |                 öregnek, mibõl az megtudta, hogy éppen ellenkezõleg áll a
 8432  II,  60    |                    a házmesterné Csonkának, hogy mily rossz kedvében találta
 8433  II,  60    |                kedvében találta a háziurat, hogy az reggelnél tovább nem
 8434  II,  60    |             szikrázott a szeme, s bizonyos, hogy magában kívánt is valamit
 8435  II,  60    |                sokáig gondolkodott afelett, hogy ugyan mit fog tenni ez az
 8436  II,  60    |                tenni ez az ember, aki igaz, hogy derék, becsületes és jószívû,
 8437  II,  60    |                    a szobában. Ifjúi lelke, hogy ha bár pillanatra is, elmúlt
 8438  II,  60    |                  arról kezdett gondolkozni, hogy mit tesz, miképpen fogja
 8439  II,  60    |              igazítani sorsát. Az bizonyos, hogy itt egyedül nem maradhat.
 8440  II,  60    |                  onnét a fényes csillagból, hogy mennyi a szenvedésem De
 8441  II,  60    |                    sietve világot gyújtott, hogy a kissé csípõs hideghez
 8442  II,  60    |                Izgató sejtelem szállta meg, hogy hátha õt keresi a grófné.~
 8443  II,  60    |                     készíteni, éspedig úgy, hogy a rózsa képezze benne a
 8444  II,  60    |                 szomorú voltát. Értesített, hogy gyors segélyre van szükséged.
 8445  II,  60    |                  volt annyi lélekjelenléte, hogy kikísérje magas látogatóját.~-
 8446  II,  60    |                     kegyelme, Katica! Lásd, hogy viseli gondját a legfõbb
 8447  II,  60    |                   Jó azoknak akiket szeret. Hogy fordítja örömre a bánatot.
 8448  II,  60    |                   untig elég marad arra is, hogy a holmidat kiváltsd. Igazán
 8449  II,  60    |                    grófnõ nem állhatta meg, hogy az ablakon ki ne tekintsen.
 8450  II,  60    |                    bántotta a lelkiismeret, hogy oly durván bánt a védtelen
 8451  II,  60    |                     égett a kíváncsiságtól, hogy vajon hová viheti a rózsát?
 8452  II,  60    |                     mintha csakugyan félne, hogy üldözik. Szemei könnyben
 8453  II,  60    |                   könnyein keresztül látta, hogy egy fényes csillag rezgõ
 8454  II,  60    |               kincset. És ment tovább, azaz hogy már futott ki a városból,
 8455  II,  60    |               pelyhekben elkezdett hullani, hogy egyenlõen a halál leplével
 8456  II,  60    |                    közelében volt, s várta, hogy mikor riad fel az árva.
 8457  II,  60    |                aztán elmondta, amit tudott, hogy egy ifjú ember, ki Bihari
 8458  II,  60    |                     másik részét mondta el, hogy anyja, édes jó anyja, sok-sok
 8459  II,  60    |                 hozzá s hívta, kérve-kérte, hogy menjen vele.~- Köszönöm
 8460  II,  60    |             istenemre nem! Oh, engedje meg, hogy védõje, oltalmazója legyek,
 8461  II,  60    |                      oltalmazója legyek, és hogy összezúzhassam azokat, akik
 8462  II,  60    |                  segélyemet, kocsit hoztam, hogy lakására mehessen.~- Azt
 8463  II,  60    |                      El nem bírta képzelni, hogy hol késhetik annyi ideig.
 8464  II,  60    |          megilletõdve hallgatá egész odáig, hogy Katica anyja sírjára helyezte
 8465  II,  60    |              szemben. Hiszen õ maga mondta, hogy a rózsa az édesanyjáé, azt
 8466  II,  60    |                elért a Torma utcába. Lehet, hogy Károly, aki az inas helyén
 8467  II,  60    |                 bizonyosan fizet; én tudom, hogy fizet - erõsíté a házmesterné.~
 8468  II,  60    |               hallja maga, Katica, tudja-e, hogy régen elmúlt a fertály,
 8469  II,  60    |                     végtelen megvetéssel -, hogy van lelke egy szerencsétlen
 8470  II,  60    |                   De ön kicsoda, asszonyom, hogy merészkedik kezét rám emelni?~-
 8471  II,  60    |                 pedig úgy le találta tenni, hogy szinte megnyekkent bele.~
 8472  II,  60    |                     hidegbe akarta kidobni. Hogy azt ne tehesse, én dobtam
 8473  II,  60    |          semmirekellõt, most pedig kívánom, hogy a törvény elõtt is elvegye
 8474  II,  60    |          zászlósurának a neje, parancsolom, hogy ez embert tartóztassák le!~
 8475  II,  60    |                anyai részvéttel kérdezte: - Hogy vagy, gyermekem?~- Beteg,
 8476  II,  60    |                      kövessenek el mindent, hogy Katica mielõbb annyira magához
 8477  II,  60    |                     annyira magához jöjjön, hogy a palotába lehessen elhozni.
 8478  II,  61    |           megyénkben az volt a dolog sorja, hogy minden eleven embernek megtoldassék
 8479  II,  61    |                 fiát az úton elgázolta úgy, hogy az, a kerék átmenvén rajta,
 8480  II,  61    |                     A levélbõl megértettük, hogy kocsi elgázolás következtében
 8481  II,  61    |               szívszaggató hangon esengett, hogy tûrjék meg ott gyermeke
 8482  II,  61    |                  Mindamellett elhatároztam, hogy eleget teszek hivatalos
 8483  II,  61    |               el-elfordultam az ablak felé, hogy egy helyzetemhez hasonló
 8484  II,  61    |                     Tudom, örülsz magadban, hogy ezentúl két csizma helyett
 8485  II,  61    |                   körülnéztem, észrevettem, hogy a bíró és jegyzõ elosontak
 8486  II,  61    |                 idegizgató látvány, dacára, hogy lanyha õszi este volt s
 8487  II,  61    |                   hajdúnak megparancsoltam, hogy gyújtsa meg a gyertyát,
 8488  II,  61    |                találni, s annál nem hiszem, hogy lehetne még bosszantóbb
 8489  II,  62    |                 rögtön rá lehetett ismerni, hogy a hajóhoz tartozik.~A fiatalabb
 8490  II,  62    |                     igazán mulatságos. Nos, hogy erre éppen ne legyen kényszerítve, -
 8491  II,  62    |                     felelt azon kérdésemre, hogy mi ön? Nemde kapitány az
 8492  II,  62    |                  itt vallatni? Szerencséje, hogy éppen nem vagyok rossz kedvemben...~-
 8493  II,  62    |                    burnótot? Ön egyébiránt, hogy köztünk legyen mondva, túlságosan
 8494  II,  62    |        Természetesen Ah! ah! Igazán örülök, hogy szerencsém van fölségtekkel
 8495  II,  62    |               itthon van a birodalmában, de hogy fölséged mit keres itt,
 8496  II,  62    |                Olvashatta volna a lapokban, hogy én ide, õfelségével, barátommal
 8497  II,  62    |             férkõzött azon meggyõzõdéséhez, hogy a kedélyes burkusok most
 8498  II,  62    |               veletek - gondolá magában.~És hogy szándékát, mely összeköttetésben
 8499  II,  62    |                     Mivel bizonyítja be ön, hogy a kínai császár?~- Bagatelle!
 8500  II,  62    |                kínai vacsorát esznek nálam, hogy minden kétségük elenyészik