bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 8501  II,  62    |                 kétségük elenyészik afelõl, hogy a nap fia és a hold öccse
 8502  II,  62    |               bebizonyítottam fölségteknek, hogy a mikádó vagyok, most már
 8503  II,  62    |                  Most már ön bizonyítsa be, hogy az orosz cár?~- Mivel kívánja,
 8504  II,  62    |                 orosz cár?~- Mivel kívánja, hogy bizonyítsam?~- Bah! - mondá
 8505  II,  62    |                     Ivanovics Iván nevetve, hogy szinte a könnyei folytak -
 8506  II,  62    |                    A cárnak volt rá gondja, hogy azalatt értesítse a hatóságokat
 8507  II,  63    |                  gyertyát, ritka eset volt, hogy e frivol álláspont mellé
 8508  II,  63    |                     a kis kitömött állatot, hogy a házban, ahol lakott, kivált
 8509  II,  63    |                     kezdett gyökeret verni, hogy a kis róka bizony senki
 8510  II,  63    |                magyarázható ki aztán az is, hogy miért nem ment az asszonyság
 8511  II,  63    |                  valaki, mert meg van írva, hogy minden zsáknak akad foltja.~
 8512  II,  63    |                    igen sportsmannes dolog, hogy a fiatal emberek szobájában
 8513  II,  63    |                  meg fejében azon gondolat, hogy meg kellene nézni, mivel
 8514  II,  63    |                   nem közösen vettük? Azaz, hogy tulajdonképpen egészen engem
 8515  II,  63    |                 birtoklási igények folytán, hogy a háziasszony, semlegességi
 8516  II,  63    |        beavatkozásnak az lett az eredménye, hogy a két fiú lecsillapult.
 8517  II,  63    |                     búsultak a szobájukban, hogy honnan fizetik ki másnap
 8518  II,  63    |                 uram, de...~- Elhatároztam, hogy apródonként visszaszerezem
 8519  II,  63    |             tárgyait. Többek közt rájöttem, hogy a zsibárustól önök vásároltak
 8520  II,  63    |                    kezdé elérteni a dolgot, hogy Kranzer Ferenc uram alkalmasint
 8521  II,  64    |                 szert nem ajánlhatunk, mint hogy ismerkedjék meg e bohó,
 8522  II,  64    |                   ha jó humorában elismeri, hogy van még Magyarországban
 8523  II,  64    |         oldalzsebében, biztos lehetsz róla, hogy követni fogja meghívásodat,
 8524  II,  64    |                  oly lakáj-pozitúrát mutat, hogy megsajnálnád a szegényt,
 8525  II,  64    |                    meg, magadtól jönnél rá, hogy a svihák konzervatív eszméknek
 8526  II,  64    |                  elvû ember.~Nincs eset rá, hogy a svihákok oly politikai
 8527  II,  64    |              hódításokat.~Ám aki azt hiszi, hogy a svihák ily magatartása
 8528  II,  64    |                 nívó oly alantos fokán áll, hogy átalában tudomása sincs
 8529  II,  64    |               alkalmával.~Egyet száz ellen, hogy svihák ellenében bukik maga
 8530  II,  64    |               nálunk Svihákmegyében. Jó is, hogy nem akar Kossuth itt alispán
 8531  II,  65    |                    csoportosulás, mint azt, hogy megtörtént a legújabb húzás
 8532  II,  65    |                      Egy negyedórája sincs, hogy ott piroslanak vagy fehérlenek
 8533  II,  65    |                végre egészen magához öleli, hogy kiszívja belőle az életnedvet.
 8534  II,  65    |                    életnedvet. Igaz, ugyan, hogy a lottó megelégszik áldozatainak
 8535  II,  65    |                    Van rá ugyan elég példa, hogy jómódú, vagyonos emberek
 8536  II,  65    |                    ember előtt, mert ahhoz, hogy valaki pár sorsjegy ura
 8537  II,  65    |               minden hónapban tíz forintot, hogy azon részletfizetésre sorsjegyet
 8538  II,  65    |         rendíthetlen hűséggel minden héten, hogy letegye a telhetetlen gyomrú
 8539  II,  65    |                   akiről azt mondja a fáma, hogy senki sem emlékezik már
 8540  II,  65    |              állíthatni jó lelkiismerettel, hogy tán azokra a nem éppen tisztes
 8541  II,  65    |                 vala. Jövendõ dicsõségérõl, hogy egykor majd korona ékesítendi
 8542  II,  65    |                   mutatkozott a forradalom, hogy Bernadotte ezrede élén szigorúan
 8543  II,  65    |                    háztetõkön jelentek meg, hogy kõ- és tégladarabokkal zúzzák
 8544  II,  65    |              koponyáit: - ekkor történt az, hogy egy jól irányzott tégladarab
 8545  II,  65    |                 fejét találta, s õ anélkül, hogy kardját kihúzta volna hüvelyébõl,
 8546  II,  65    |                utat-módot, felhívta Bellát, hogy jöjjön vele a polgármesterhez,
 8547  II,  65    |                     az utóbbiról azt hitte, hogy életében sohasem viszi többre
 8548  II,  65    |                  sohasem fogja azt eltûrni, hogy a kis Bella az õ feleségévé
 8549  II,  65    |                 késõbbi királyságára nézve, hogy ebbeli szándékai nem valami
 8550  II,  65    |                   mosogatnom. Nem is tudom, hogy észre nem vettem volt valami
 8551  II,  65    |                     könnyeit.~Ha kérdezték, hogy hallott-e azóta valamit
 8552  II,  65    |             válaszolt. A férjem azt mondta, hogy az az oka, mert a leveleket
 8553  II,  65    |                    de én inkább azt hiszem, hogy még mindig sértve érezte
 8554  II,  65    |                 mindig sértve érezte magát, hogy kikosaraztam. Csak annyim
 8555  II,  65    |                      az úgysem érdemli meg, hogy a tollamat koptassam érte,
 8556  II,  65    |                    Laci idõs ember anélkül, hogy a fejelágya már benõtt volna.
 8557  II,  65    |                     aki arról is nevezetes, hogy egész Dunántúl õ a leggorombább
 8558  II,  65    |              vakmerõ, aki ki merte mutatni, hogy a gróftól nem fél, és hogy
 8559  II,  65    |                  hogy a gróftól nem fél, és hogy sem nem hajlik, sem nem
 8560  II,  65    |                   sem nem törik meg elõtte.~Hogy kicsoda nemzetes Butykos
 8561  II,  65    |                lepiszkolta cselédjei elõtt, hogy a jámbor férfiú szégyenében
 8562  II,  65    |                    természete annyira megy, hogy még incselkedik a gróffal;
 8563  II,  65    |                   gróffal; mert a minap is, hogy magához rendelte, azt üzené
 8564  II,  65    |                 rendelte, azt üzené vissza, hogy most nem ér rá elmenni:
 8565  II,  65    |                    csapnom.~És elhatározta, hogy ürügyet fog keresni. Talált
 8566  II,  65    |                     feladta Butykos uramat, hogy titkon fát adogat el az
 8567  II,  65    |                    mondom, méltóságos uram, hogy ez a Butykos, az egy nagyon
 8568  II,  65    |                ember, barátom. - Hüm hüm... Hogy van, barátom?~- Hallja az
 8569  II,  65    |                pedig az abból a manõverbõl, hogy egy mesterségesen tett botlással
 8570  II,  65    |                   halsz meg...~Jószerencse, hogy kiáltására a munkások összeszaladtak
 8571  II,  65    |                  Laci gróf pedig azt tette, hogy kezét nyújtá Butykosnak,
 8572  II,  65    |              igyekezett külszínre juttatni, hogy bojtos házisapkáját egészen
 8573  II,  65    |                    az elhatározásra lukadt, hogy inkább anyagi kárt okoz
 8574  II,  65    |             megveszteget néhány rikkancsot, hogy a Reggeli Hírlapot senkinek
 8575  II,  66    |                   vagyonosabb parasztokhoz, hogy tengődhessék; később azt
 8576  II,  66    |               Annyit kerestek tehát ketten, hogy legalább éhséggel nem kellett
 8577  II,  66    |                 dolgozott, nem csoda tehát, hogy azontúl egyre rosszabbul
 8578  II,  66    |              őkigyelme bízvást azt hitette, hogy ezek fel fogják karolni
 8579  II,  66    |                   szegény, árva gyermeknek, hogy idegen, kegyelemkenyér az,
 8580  II,  66    |                  legszebb tehén, a »Riska«. Hogy miért unta meg ily gyors
 8581  II,  66    |        végrendeletet, hanem annyi bizonyos, hogy ezen meggondolatlan tettével
 8582  II,  66    |              halálesetnek, oly biztos, mint hogy kétszer kettõ négy, miszerint
 8583  II,  66    |                     azt tanácsolta Palinak, hogy hirtelen fusson amerre a
 8584  II,  66    |                   elhagyta a házat anélkül, hogy tudná merre, hova menjen.~
 8585  II,  66    |                   ösmert annyira a faluban, hogy bizton számíthatott volna
 8586  II,  66    |                     gyermekek szerencséjük, hogy oly kevéssé képesek helyzetöket
 8587  II,  66    |                   boldog volt már azért is, hogy most nem verhetik meg; a
 8588  II,  66    |                   azon szerencsétlenség is, hogy eltévedett.~Egész estig
 8589  II,  66    |                     így bolyongott anélkül, hogy az erdõbõl ki bírt volna
 8590  II,  66    |                erdõbõl, már oly sötét lett, hogy a falut nem lehetett felösmerni.
 8591  II,  66    |               egy-egy fény tûnt fel jeléül, hogy a falu még sincs már messzire.
 8592  II,  66    |                   Csak most kezdte belátni, hogy õ voltaképpen sokkal könnyebb
 8593  II,  66    |                     faluban, s az is lehet, hogy jó emberek lakják, de valahányszor
 8594  II,  66    |              valahányszor föltette magában, hogy most kopogni fog valamelyik
 8595  II,  66    |                   ideig a faluban, remélve, hogy tán megszólítja valaki véletlenül;
 8596  II,  66    |           mindinkább kezdett félni s bánta, hogy nem maradt Kajláéknál, ha
 8597  II,  66    |                   megverték volna is. Igaz, hogy nagyon rossz a verés, de
 8598  II,  66    |                   az.~A nyári padra lépett, hogy jobban láthasson a szobába.~
 8599  II,  66    |                    látszott, mintha örülne, hogy mindezt láthatja.~Pali ezalatt
 8600  II,  66    |                     visszafogta lélegzetét, hogy észre ne vegyék, s háborítlanul
 8601  II,  66    |                     benn történik, annyira, hogy még a saját baja sem kínozta;
 8602  II,  66    |                   sem kínozta; nem is érzé, hogy kezei a jéghideg vasrács
 8603  II,  66    |                    az erdész éppen felkelt, hogy eloltsa, nehogy a fa meggyulladjon.~
 8604  II,  66    |          szegénységöktõl kitelt, megtettek, hogy õt jó nevelésben részesítsék! -
 8605  II,  66    |                     és a kései ébrenléttõl, hogy bármennyire is igyekezett
 8606  II,  66    |               csendes magányos volt minden, hogy Pali tagjait borzongás futotta
 8607  II,  66    |                      de oly magasak voltak, hogy tetejüket nem lehetett hallani,
 8608  II,  66    |                 venni, reszketett örömében, hogy a mennyországban van. Azon
 8609  II,  66    |                  reménynek örült leginkább, hogy jó szülõit fogja viszontláthatni,
 8610  II,  66    |                   minden percben azt várta, hogy majd anyja és atyja a fák
 8611  II,  66    |             csüggeszté le fejét, azt hivén, hogy az angyal nem mondott valót.~
 8612  II,  66    |                szólt az angyal midõn látta, hogy Pali csak egyre szótlanul
 8613  II,  66    |                 szavaknál visszaemlékezett, hogy még mikor jó anyja élt,
 8614  II,  66    |                    mesélt neki a Nemtõkrõl, hogy szerette õ e meséket hallgatni.
 8615  II,  66    |                kastélyt, s észre sem vette, hogy a túlsó parthoz értek.~Az
 8616  II,  66    |             álmaiban s - kérik a rosszakat, hogy javuljanak meg; a jó gyermekeknek
 8617  II,  66    |       karácsonyfákat adnak ajándékba.~- Hát hogy van az, hogy nekem sohasem
 8618  II,  66    |               ajándékba.~- Hát hogy van az, hogy nekem sohasem hoztak? -
 8619  II,  66    |                  úgy rendezte el a világot, hogy nem minden ember egyenlõ,
 8620  II,  66    |             gazdagokat álmukban arra intik, hogy fölöslegükbõl adjanak a
 8621  II,  66    |                   ennek, s szeretném tudni, hogy mint vannak; szeretnek-e
 8622  II,  66    |                  Egyszerre csak azt érezte, hogy a felhõk, melyek õt addig
 8623  II,  66    |                   fedte el kezeivel szemét, hogy az irtózatos örvényt ne
 8624  II,  66    |                templomban aludni, ahelyett, hogy imádkoznék az ember? - mormogott
 8625  II,  66    |                   betódult, eszébe juttatá, hogy könnyû ruházata nem képes
 8626  II,  66    |              ruhakelméjérõl is meglátszott, hogy a gazdagok sorába tartozik.
 8627  II,  66    |                  érezte magát és nem tudta, hogy mi vigasztalta õt meg úgy
 8628  II,  66    |                   megszöktem tõle.~- Tudom, hogy goromba ember gyámapád,
 8629  II,  66    |                      Majd meglátjuk holnap, hogy mit tegyek veled.~Égi zeneként
 8630  II,  66    |                 adott hálát az égnek azért, hogy legalább ezen az éjszakán
 8631  II,  66    |              mondani, s azt oly híven tevé, hogy az elbeszélés alatt az öregasszony
 8632  II,  66    |                    jószívû, jámbor gyermek, hogy elhatározá magában a fiút
 8633  II,  66    |                      De midõn idõvel látta, hogy Pali mily jól viseli magát,
 8634  II,  66    |                   magában a jószívû özvegy, hogy sohasem hagyja el az árvát,
 8635  II,  67    |              Annyira elkopott tárgy már az, hogy egy szõke vagy esetleg barna
 8636  II,  67    |                   merem még tollamra venni, hogy én, ki az egyik vis-à-vis
 8637  II,  67    |               vitatom, mert az is meglehet, hogy Ártándynak vagy éppen Árpándinak
 8638  II,  67    |                  tartom magam, de meglehet, hogy csak bolond vagyok.~Szerelem-,
 8639  II,  67    |                    rossz néven venni tõlem, hogy nem törõdöm a világgal.~
 8640  II,  67    |                 csókolgatja.~Oh, milyen jó, hogy nem vagyok már többé fiatal;
 8641  II,  67    |             napfényét, azt hiszem magam is, hogy csak álmodom.~Mert hiszen
 8642  II,  67    |                   Mert hiszen lehetséges-e, hogy valóvá lehetne most, a XIX-ik
 8643  II,  67    |                     házaspárt.~Innen tudom, hogy különösen érdeklõdöm irántok.~
 8644  II,  67    |                     azt tudta nehány ember, hogy Árkándy a felvidék valamelyik
 8645  II,  67    |             valamelyik kerületét képviseli, hogy kormánypárti ignota quantitas,
 8646  II,  67    |                 megoldani a keleti kérdést, hogy nõs ember s elég szép vagyona
 8647  II,  67    |                    szép vagyona van. Arról, hogy olyan nagyon szereti a nejét
 8648  II,  67    |                 vettem s meg nem állhattam, hogy egy ízben, mintegy két hónap
 8649  II,  67    |                  esztendeje már annak, azaz hogy jövõ fertálykor lesz hat...
 8650  II,  67    |                    hazugsággal) kibetûztem, hogy a legközelebbi napon Árkándy
 8651  II,  67    |                     szólásra, elhatároztam, hogy magam is azt teszem, amit
 8652  II,  67    |               valami nagyon természetes is, hogy itt van s annak jele, hogy
 8653  II,  67    |                  hogy itt van s annak jele, hogy a férje csakugyan beszélni
 8654  II,  67    |                mellé telepedtem.~Éppen csak hogy helyhez vergõdtem s még
 8655  II,  67    |                     halkan, midõn az látva, hogy feleletet nem kap, csendes
 8656  II,  67    |                     szórakozottan, anélkül, hogy egy tekintetre is méltatna.~-
 8657  II,  67    |                   már éppen ritkaság. Igaz, hogy emellett aztán ingyen húzza
 8658  II,  67    |                   tenyeremet. Azért jöttem, hogy meghallgassam a mai beszédjét.
 8659  II,  67    |                beszédjét. Azt mondták róla, hogy szimplex fráter, pedig úgy
 8660  II,  67    |                diadalnapja van. Nézze uram, hogy csillog neje szeme az öröm
 8661  II,  67    |                   odalenn, vagy észrevette, hogy a tárcáját felejtette valahol?~
 8662  II,  67    |                     és contra szavazatok, s hogy milyen nagy baj az, ha az
 8663  II,  68    |                   ember arra nem emlékszik, hogy Marosi Zsiga »kománk« vagy
 8664  II,  68    |                    a »Tatá«-nál az ebédnél, hogy négyig komotizál.~Pont négykor
 8665  II,  68    |                     szükség megmagyaráznom, hogy házasodó agglegényeknek
 8666  II,  68    |                      de ez már olyan ritka, hogy talán nincs is a világon)
 8667  II,  68    |                Zsiga körül az idõ folyását.~Hogy maga Marosi Zsiga hány éves,
 8668  II,  68    |                  nem tudja senki, mint azt, hogy mikor fog meghalni. A keresztelõlevél
 8669  II,  68    |                    ötre felkel a kávéjától, hogy a jövõ napokban fõkötõ alá
 8670  II,  68    |                 vargabetûk alatt azt értem, hogy például nem egyszer a belvárosból
 8671  II,  68    |               Figyelmes szemlélõk beszélik, hogy minden kapu alatt felüti
 8672  II,  68    |               szólnak az élcelõk -: jó jel, hogy megbámulja a kapukat.~Zsiga
 8673  II,  68    |                 kell lenni az esküvõjöknek.~Hogy mik voltak azon indokok
 8674  II,  68    |                     melyek megakadályozták, hogy e rengeteg számú menyasszonyból
 8675  II,  68    |                     oka van annak. Az igaz, hogy csekélység, de mégis ok...
 8676  II,  68    |                     mondja egy francia író, hogy a csekélységek teszik a
 8677  II,  68    |                     Aha! vagy úgy... arról, hogy miért nem házasodtam meg
 8678  II,  68    |            gyarapítja ismét ékesszólását.~- Hogy miért nem házasodtam? Hüm,
 8679  II,  68    |                     házasodtam? Hüm, azért, hogy meg fogok házasodni. Olyan
 8680  II,  68    |                  házasodni. Olyan bizonyos, hogy a jövõ héten lesz a napja,
 8681  II,  68    |                    héten lesz a napja, mint hogy itt ülök. Ti az okot kutatjátok,
 8682  II,  68    |                   okot kutatjátok, barátim, hogy miért halogattam annyi ideig?
 8683  II,  68    |                     közül kettõ hazacipeli, hogy egy erõs alvás után ismét
 8684  II,  68    |                 másnap megint a vacsoránál, hogy miért maradt agglegény,
 8685  II,  68    |                 Teljes lehetetlenség tehát, hogy a világ valaha megtudhassa,
 8686  II,  68    |                  lesz; még csak azon múlik, hogy egy háromszobás alkalmas
 8687  II,  68    |                     lakást találjon. De hát hogy a toportyán egyen meg minden
 8688  II,  69    |                     ám növekedni. Éppen jó, hogy Kamuti Palit említettem
 8689  II,  69    |                   fentebb. Õvele esett meg, hogy a magyar világ bejövetelével
 8690  II,  69    |      kinyilvánította Szeremley tanár úrnak, hogy most már eb ura fakó, õ
 8691  II,  69    |             bizonyosra állítom, édes öcsém, hogy a kétszerkettõ ott is négy.~
 8692  II,  69    |                      s paraszthajszál híja, hogy most, ahogy itt áll elõtted,
 8693  II,  69    |                     idõkrõl.~Milyen idõk, s hogy elröpültek!... Csodálatos
 8694  II,  69    |         belehullottak, ámulva veszem észre, hogy aranyból vannak... tiszta
 8695  II,  69    |                 virágon, gróf Pálffy Móron.~Hogy ki volt gróf Pálffy Mór,
 8696  II,  69    |                    legalább mindenki tudja, hogy kit kell gyûlölni.~Nevezetes
 8697  II,  69    |                 városokat és gimnáziumokat, hogy elõkészítse a dicsõséges
 8698  II,  69    |               állott egyébbõl a dolga, mint hogy ott benn lakjék a kapu alatti
 8699  II,  69    |                cellában, aztán felügyeljen, hogy az oskola fáját ne lopják,
 8700  II,  69    |                     oskola fáját ne lopják, hogy a klasszisok tisztességesen
 8701  II,  69    |                    tartózkodjék a közelben, hogy ha valamelyik tanár úr otthon
 8702  II,  69    |            hatásköre volt. S nem mondhatni, hogy valami nagyon csekély hatáskör,
 8703  II,  69    |                   olyan »szekundát« fogott, hogy le nem bírta köszörülni
 8704  II,  69    |                     úgy állott ki a kapuba, hogy fent, az auditóriumban összegyûlt
 8705  II,  69    |                 tízre volt mondva: már csak hogy tréfából se mond igazat
 8706  II,  69    |                   rámordulni Dankó bácsira, hogy hát mégsem jön-e õexcellenciája? -
 8707  II,  69    |              többnyire abban összpontosult, hogy szörnyû veszedelem fenyegeti
 8708  II,  69    |                 embereket arra kapacitálni, hogy jó lesz ennie. Valamennyien
 8709  II,  69    |                 Dankónak -, mert tudja meg, hogy most a kend kezében van
 8710  II,  69    |                 lehetett segíteni a dolgon: hogy pongyolában talált az excellenciás
 8711  II,  69    |                   még ilyesmit nem élt meg, hogy negyven diák, mikor a tanár
 8712  II,  69    |                füleihez. Bizonyosnak vette, hogy õ siketült meg. Nem is lehet
 8713  II,  69    |                   hát rendén is van az úgy, hogy míg a közönséges baka nyomban
 8714  II,  69    |                 elsõ eminenst, szólítá fel, hogy beszéljen valamit a történelembõl,
 8715  II,  69    |              politikából is sejtett annyit, hogy elértette tanárunk azon
 8716  II,  69    |                     a professzori szerepbe, hogy a kezeit dörzsölte és hajlongott.~
 8717  II,  69    |             fényesen konzerválja! Ki tudja, hogy lesz, mint lesz! Még tán
 8718  II,  69    |                  igazgató úrnak; mégiscsak, hogy nagy dolog az, ha már valaki
 8719  II,  69    |                     osztályhoz.~- Lássátok, hogy járnak azok, akik a császár
 8720  II,  69    |                     a szemeit és úgy várta, hogy a mennybolt most nyomban,
 8721  II,  69    |          nekibátorodva -, jelentem alássan, hogy éppenséggel ez az egy az
 8722  II,  69    |                   és jó tanítás. Már annak, hogy ez ilyen - becsületemre
 8723  II,  69    |                 alássan, annyi a rosszaság, hogy a fölöslegébõl ennek a fiúnak
 8724  II,  69    |                     vont, s bebizonyítandó, hogy csakugyan õ rontotta el
 8725  II,  69    |                   mellyel el bírta találni, hogy a fiatal intézetre sok rossz
 8726  II,  70    |                vannak eresztve, de nem úgy, hogy én be ne láthassak a hézagokon.~
 8727  II,  70    |                  vettem észre. Biztos jele, hogy ott hölgy lakik. S mert
 8728  II,  70    |                    azon kezdek gondolkozni, hogy ugyan mirõl kellene gondolkoznom,
 8729  II,  70    |                    ott van mindig. Különös, hogy rá nem unnak egymásra.~Kétségkívül
 8730  II,  70    |                     Annak éppen öt... azaz, hogy hat esztendeje.~- Hat esztendeje!
 8731  II,  70    |                     teremtés férje nyakára, hogy ül ölébe, mint durcáskodik
 8732  II,  70    |                durcáskodik egyszer-másszor, hogy édes kibékülés lehessen
 8733  II,  70    |                  uram, de úgy veszem észre, hogy ön jól van értesülve. Hogy
 8734  II,  70    |                  hogy ön jól van értesülve. Hogy áll Simonyi?~Apró, szürke
 8735  II,  70    |                    Mindössze onnan ösmerem, hogy nagyon szereti a férjét.~-
 8736  II,  70    |                 Honnan tudja ön ezt?~- Bah! Hogy honnan? Egy hét óta mindennap
 8737  II,  70    |                    nézek oda és elgondolom, hogy az élettapasztalás mégis
 8738  II,  71    |               kísértetekkel ijesztgetett -, hogy ugyan látott-e már valaha
 8739  II,  71    |                    Egy napon tudtomra adta, hogy dacára forró szerelmének,
 8740  II,  71    |             kergette-e idegen karokba? Vagy hogy gonosz volt szíve-mája,
 8741  II,  71    |                  akadtam, melyekbõl kitûnt, hogy õseim valahol Sáros megyében
 8742  II,  71    |                siettem Pestre az ügyvédhez, hogy igényeimet foganatosíthassa.~
 8743  II,  71    |                     amint kocsimon beértem, hogy ama külvárosi sárga házat
 8744  II,  71    |                   mosolyogva, s nem hittem, hogy az orzott jószág valaha
 8745  II,  71    |           szerencsés vagyok értesíteni önt, hogy köpönyege megvan, s jó kezek
 8746  II,  71    |                     el is határoztam magam, hogy fölkeresem e görbe országot,
 8747  II,  71    |                   érzékenyen voltak mondva, hogy a jegyzõ elmosolyodott az
 8748  II,  71    |                    rajta, uram. Lássa, ugye hogy nem tette hiába e hosszú
 8749  II,  71    |                  sõt inkább meg van hagyva, hogy önt, amint megérkezik, azonnal
 8750  II,  71    |                     gyermeknek?~- Esküszöm, hogy igazat mondok. Maradjon
 8751  II,  71    |                Mindegy! megyek! Azt mondja, hogy minden percben várnak a
 8752  II,  71    |                  felpillanték. Észrevettem, hogy kandallóm lángjai megszûntek
 8753  II,  71    |           közbe-közbe kísértetiesen búgott, hogy szívem reszketett tõle; -
 8754  II,  71    |              reszketett tõle; - tudtam jól, hogy ez nagyon természetes, de
 8755  II,  71    |                     magamra húzom a párnát, hogy újra alszom, azonban alig
 8756  II,  71    |                   az, szemei mélyen beesve, hogy csak két sötét üreg látszott.~
 8757  II,  71    |                   rám nézett, és én láttam, hogy ez üregekben mégis csillog
 8758  II,  71    |               hiszen tanultad az iskolában, hogy kísértetek nincsenek.~Fölbátorodva
 8759  II,  71    |                  eltûnt volt, s észrevevém, hogy a szekrény, melyre mutatott,
 8760  II,  71    |                  nemtõt mutatta be.~Éreztem hogy nem fognék többé félni tõle.~
 8761  II,  71    |                     így lelkesülnék, látom, hogy egy másik szekrény ajtaja
 8762  II,  71    |                kíváncsi lettem meggyõzõdni, hogy valóban mi az a kísértet?
 8763  II,  71    |            elõsétált.~Elhúzódtam és vártam, hogy az ajtót feltárja és ekkor
 8764  II,  71    |                   az ajtó mögött termettem, hogy a visszatérésre útját elzárjam.~
 8765  II,  71    |                     vigyázva a háta mögött, hogy észre ne vegyen.~Amint ágyamhoz
 8766  II,  71    |                   megrettent, megrázkódott, hogy nem látott ottan.~Ahá! a
 8767  II,  71    |                      Felsikoltott.~Éreztem, hogy nem csontvázat és nem levegõt
 8768  II,  71    |                kérdés merült fel. Elmondta, hogy ezt az álöltönyt, melyben
 8769  II,  71    |                  világosíts fel, kis Mimim! Hogy jutott kezedbe köpönyegem?~-
 8770  II,  71    |                 Sírva könyörgött bátyámnak, hogy vegye meg egypár forintért,
 8771  II,  71    |                 vegye meg egypár forintért, hogy ezzel egy éhezõ családot
 8772  II,  71    |                   Bátyám rögtön megrettent, hogy a köpönyeg lopott, s örömest
 8773  II,  71    |                átadta nekem, midõn mondtam, hogy a köpönyeg tulajdonosát
 8774  II,  71    |             neheztelsz rám - szólt Ilona -, hogy ilyen messzire fárasztottalak.~
 8775  II,  71    |                   Tekintetem megmagyarázta, hogy nem.~- Lásd - szólt õ ismét -,
 8776  II,  71    |                  aztán?~Arra akarlak kérni, hogy váltsd ki s lakjál itt közelemben.
 8777  II,  71    |                     volt ígéretem pecsétje, hogy ki fogom váltani s itt fogok
 8778  II,  72    |                                             HOGY LEHET MEGGAZDAGODNI?~1878~
 8779  II,  72    |                    annak tanúságául mondom, hogy a sors mégis nagy úr, még
 8780  II,  72    |                   vakmerõség kellett ahhoz, hogy a jámbor Pallér Miksa ilyen
 8781  II,  72    |              szerelemnek? Ki tilthatja meg, hogy a szerelem csodás virágának
 8782  II,  72    |                csinálván magának abból sem, hogy az elõszobában még a Náncsi
 8783  II,  72    |           izgatottság uralkodék a körökben.~Hogy a hölgyek közül melyiket
 8784  II,  72    |                 pletyka. Annyi kétségtelen, hogy Pallér Miksa nem bánta volna
 8785  II,  72    |                 álló boltosinast, a Palkót, hogy a kettõ közül az egyik ütés
 8786  II,  72    |              keresztül - A fiatal Kéredyre? Hogy jut eszébe ilyesmi? Oh,
 8787  II,  72    |                  arra találunk ébredni, hm, hogy a nagyságos Kéredy família
 8788  II,  72    |                     is, hol van az megírva, hogy szeresse? És ha még szeretné
 8789  II,  72    |                      kötözni való õrültség, hogy a »Veres gólya« embere a »
 8790  II,  72    |                  nem ért az effélékhez.~Oh, hogy csillogott a szeme erre
 8791  II,  72    |                 Katica bizonyosan megtudja, hogy az õ védelmében sebesült
 8792  II,  72    |                      Fel-felmerült agyában, hogy hiszen ennek a torzképnek
 8793  II,  72    |                    is mit tehetett õ arról, hogy Karvaly Elemérre sehogy
 8794  II,  72    |                mellé!~Kéredy úgy okoskodék, hogy miért ne csinálhasson õ
 8795  II,  72    |                   legalább megtudja idején, hogy »másfelé fordulhat« s nem
 8796  II,  72    |                  rendeltetése a halandónak, hogy házasodjék. Poéták édesnek
 8797  II,  72    |             dicsérnék annyira.~Lehet ugyan, hogy abból az indokból teszik
 8798  II,  72    |                 csupán annyit jegyezek meg, hogy Pukovics Kati kisasszonyért
 8799  II,  72    |               szemeivel, be kell ismernünk, hogy szép, délceg, barna leány
 8800  II,  72    |                 Pallérra, mintha mondanák: »Hogy jutott ez az ember ide?...«~-
 8801  II,  72    |                  nem árulok el többet, mint hogy az ügy legfõképp Kati kisasszonyt
 8802  II,  72    |                    az isten áldjon meg. Oh, hogy néz rám azokkal a nagy fekete
 8803  II,  72    |                   magad! Megismerik rajtad, hogy kapatos vagy, aztán vihetjük
 8804  II,  72    |                     Nem veszed észre, bohó, hogy a képviselõ úr tréfál, különben
 8805  II,  72    |           közfigyelem, csakugyan azt hitte, hogy el fog süllyedni, amennyiben
 8806  II,  72    |          nélkülözhetetlen ez ügyben, mint - hogy messzirül ne vegyek hasonlatot -
 8807  II,  72    |                    Pallér Miksa úgy érezte, hogy az egész mindenség egy nagy
 8808  II,  72    |                Ellenkezõleg! Én mondhatnám, hogy önök ma kissé szórakozottak;
 8809  II,  72    |                   pénze. Most már bizonyos, hogy nem kap kosarat, bátran
 8810  II,  72    |                     szíve, mint a haláltól, hogy fiaskót csinál. Mégis csak
 8811  II,  72    |                   helyzetet, s azt találja, hogy az kitûnõ.~Ily hangulatban
 8812  II,  72    |                 anyakönyvben s azt találta, hogy hatvanéves; fejét csóválta
 8813  II,  72    |               harmincnyolcévesnek. Történt, hogy a jámbor pópa valami társaságban
 8814  II,  72    |                   mennyre-földre esküdözék, hogy õ negyvenkét éves. A tiszteletes
 8815  II,  72    |                 szöget ütött tudós fejében, hogy másnap nem restellte ismét
 8816  II,  72    |             anyakönyvet, hol is megtalálta, hogy Pukovics Árkádi (ugyanazon
 8817  II,  72    |            tiszteletes úr is emlékezett rá, hogy mikor õ harminc év elõtt
 8818  II,  72    |             kitalálni.~Úgy eshetett biz az, hogy néhai Pukovics Anasztáz
 8819  II,  72    |           szerencsésen élt az újoncozásnál, hogy mikor a legidõsb Árkádira
 8820  II,  72    |                  katonasor, bebizonyította, hogy õ a fiatalabb, ki még csak
 8821  II,  72    |                     fiatalúr megkért engem, hogy legyek szószólója önnél -
 8822  II,  72    |                    vagy »nem«. Azt mondtam, hogy »nem«, s ezzel vége. A kereskedõ
 8823  II,  72    |                  látja a pópa, megesküszik, hogy ez a legöregebb Árkádi.~
 8824  II,  72    |                   ember, aki hallani fogja, hogy a Pukovics Árkádi szájából
 8825  II,  72    |                   történik, de azon hitben, hogy csak álmodik, fájdalmas
 8826  II,  72    |                    s azon finom elõrelátás, hogy a netáni akadályokat eloszlassák.~-
 8827  II,  72    |                  gödrös, fehér karjaival.~- Hogy mi lelt, azt majd megtudja,
 8828  II,  72    |              kénytelen vele. De ki hihette, hogy az öreg olyan hóbortos s
 8829  II,  72    |                  fickót. No, tudom istenem, hogy nekiesnek most az asszonyok
 8830  II,  72    |                   ideáját néhány nap alatt, hogy emléke sem marad. Kétségkívül
 8831  II,  72    |                 Pukovicsot berlini ügynöke, hogy a »Knapp és társa« borkereskedõ
 8832  II,  72    |                     hát micsoda esemény ez, hogy a võlegény elfut s még azt
 8833  II,  72    |                   önhöz s csak azt kívánom, hogy õszintén feleljen rá. Ön
 8834  II,  72    |                    lássa, én azt szeretném, hogy võm szakképzett borász legyen;
 8835  II,  72    |               személyesen vitte a nyomdába, hogy még az éjjel kinyomtathassák.
 8836  II,  72    |                 nekik a dolgot, s átlátták, hogy Pallér Miksa egészen férjnek
 8837  II,  72    |                     Annyi azonban bizonyos, hogy ezentúl úgy kerülték a Krammer
 8838  II,  72    |                   annak minden szeszélyeit.~Hogy a menyecske mint érzi magát,
 8839  II,  72    |                    A rossz világ azt súgja, hogy e levelek Pestre szólnak
 8840  II,  73    |                     szájából, akkor biztos, hogy Verhovay cikkét élvezi;
 8841  II,  73    |                  száz ráncot vet homlokára, hogy hát mi is lesz most már
 8842  II,  73    |                  azt olvassa ki a lapokból, hogy háború készül, sóhajtva
 8843  II,  73    |                     vér!...~Ha azt olvassa, hogy béke lesz..., keserûen rázza
 8844  II,  73    |             megkülönböztetett szerencse ér, hogy velem is beszédbe elegyedik
 8845  II,  73    |                     Hát tisztelt uramöcsém, hogy gondolja ezeket az állapotokat?~
 8846  II,  73    |               politikáról nem, azon hitben, hogy kizökkentem örökös államférfiúi
 8847  II,  73    |                     is úgy tudja, ahogy én, hogy nagy háború lesz az idén, -
 8848  II,  73    |              júliusi forradalom alkalmával, hogy torlaszokat emeljenek belõlük,
 8849  II,  73    |                    tudja keresni mindenben, hogy eláll az embernek szeme-szája
 8850  II,  73    |                     van, amirõl megengedik, hogy hosszasabban beszéljek.~
 8851  II,  73    |           ismeretlen jóakaróm figyelmeztet, hogy ha szerencsés akarok lenni,
 8852  II,  73    |                     magamra a paplant, úgy, hogy ne lássam a megfoghatatlan
 8853  II,  73    |            játszadoznék.~Meg nem állhattam, hogy föl ne tekintsek.~Képzelheti
 8854  II,  73    |              beszédében, meg nem állhattam, hogy bele ne szóljak:~- Cifra
 8855  II,  73    |                  által odafogadott lakókat, hogy én jöhessek közelébe, õ
 8856  II,  73    |            veszedelmek közt - a kísértetet, hogy elõkészíthesse magának a
 8857  II,  73    |           elõkészíthesse magának a jövõt, s hogy a háziak és féltékeny, de
 8858  II,  73    |                folyton makog valamit arról, hogy a mai világban már nem érdemes
 8859  II,  74    |                     és megmagyarázták neki, hogy örüljön, ha kabát maradhat,
 8860  II,  74    |                 örüljön, ha kabát maradhat, hogy ne kívánkozzék a lehetetlen
 8861  II,  74    |              rosszul tisztítja az üvegeket, hogy ennélfogva a kisasszonya
 8862  II,  74    |                     hirdeti a folyosójukon, hogy õ immár könnyû poggyásszal
 8863  II,  74    |             szeretett volna Diogenes lenni, hogy úgy tegyen, miként az tett.~
 8864  II,  74    |                   lámpással embert keresni.~Hogy aztán talál-e, az más kérdés.
 8865  II,  74    |                     ékes irályában valahol, hogy: Csak egy tavasz van, csak
 8866  II,  74    |                     Vas Gereben azt tartja, hogy aszongya: a szerelem olyan,
 8867  II,  74    |                 hanem azért dicsérem fõleg, hogy váltakozó szezonok szerint
 8868  II,  74    |              szolgálatában állok ezentúl.~S hogy lássák, mennyire megszelídített
 8869  II,  74    |            Ferencrõl fogok szólani anélkül, hogy az orrát említeném.~Különben
 8870  II,  74    |               tartozik, azóta kezdem hinni, hogy az az orr mégsem olyan nagyon
 8871  II,  74    |                kormányt.~Köztudomású dolog, hogy a »legnagyobb orr« tulajdonosának
 8872  II,  74    |                  jutott azon nemes feladat, hogy - amit én jobban tudtam
 8873  II,  74    |                    tudtam volna elvégezni - hogy õ válogasson ki a hazai
 8874  II,  74    |              Pulszky azonban vitte annyira, hogy a nõkben nem hódol az antik
 8875  II,  74    |                     körülményrõl nevezetes, hogy világhírû esztétikus, és
 8876  II,  74    |               kedélyû« Pulszky. Megígértem, hogy megnyugszom választásában.
 8877  II,  74    |                     Nagyon feltûnõ elõttem, hogy ön csupa szõkéket válogatott
 8878  II,  75    |                     csak arra való elõttük, hogy legyen mit - fumigálni.
 8879  II,  75    |                     feje is csak arra való, hogy legyen hova tenni a kalapját
 8880  II,  75    |                     hova tenni a kalapját s hogy legyen mit a falnak verni.~
 8881  II,  75    |                   nemzedékrõl nemzedékre...~Hogy mer itt egy Kuhinka Ferenc
 8882  II,  75    |               szájról szájra a sötét gyanú, hogy Kuhinka úr bosszút fog állni,
 8883  II,  75    |                  csak azért lett ide szõve, hogy indokolva legyen, honnan
 8884  II,  75    |                     Szegedre az üveg iránt, hogy még az orvosságos üvegeket
 8885  II,  75    |                  midõn bizonyosnak látszik, hogy egy négyszögnyi mameluk
 8886  II,  75    |                  egész biztosra mondhatják, hogy megérdemelnék egy habarékpárti
 8887  II,  75    |                    des dames-ja megengedte, hogy kis ideálom egészen közel
 8888  II,  75    |              mesterséghez - s azt hiszem -, hogy már tudom is.~E napokban
 8889  II,  75    |                 szerint.~A dolog úgy esett, hogy van itt Szegeden egy jóravaló
 8890  II,  75    |                     toldotta a közvélemény, hogy »Kvart«. Ellenzéki ember
 8891  II,  75    |                   demonstrálni kell azt is, hogy annak örökké igaza van,
 8892  II,  75    |                 emberrel az történt nemrég, hogy valami pokolvarféle pattanás
 8893  II,  75    |                    jöjjön, majd megmutatom, hogy nem lehetetlenség.~Hagyta
 8894  II,  75    |                 csupán azt kell elmondanom, hogy Kvart úr a játék szenvedélyének
 8895  II,  75    |                veréb.~Ekkor ötlött eszembe, hogy orvoskodni kezdek s kigyógyítom
 8896  II,  75    |           kanyarítottam olyan nagy feneket, hogy a magamnak csapott reklám
 8897  II,  75    |                  jönni, panaszkodjék ön is, hogy láz töri, mégpedig este
 8898  II,  75    |                  állta, mert õ biztos volt, hogy nem lesz hideglelése, ha
 8899  II,  75    |                     olvasó már úgyis tudja, hogy a spektábilist nem fogja
 8900  II,  75    |             szaggatott hörgések bizonyíták, hogy a lélek erõs birkózást visz
 8901  II,  76    |                    arisztokrácia világában, hogy a laikus, a közönséges vérû
 8902  II,  76    |                    Azt hiszem igen; mondta, hogy a második felvonás alatt
 8903  II,  76    |               átutazóban véletlenül hallom, hogy itt van. Ez az oka, amiért
 8904  II,  76    |                     mestersége tehát, uram, hogy a hideg kegyetlen nõi szíveket
 8905  II,  76    |                     idõt, uram, arra nézve, hogy mikor kelljen születnem.
 8906  II,  76    |                     üzleti hiba volt tõlem, hogy most születtem, mikor a
 8907  II,  76    |             fiatalságnak«. Arról nevezetes, hogy senki sem tudja, kicsoda.~-
 8908  II,  76    |                 szép hölggyel?~- Azt, uram, hogy nincs többé érzék az emberekben
 8909  II,  76    |                    ki tudnám például vinni, hogy megszöknék a férjétõl...~-
 8910  II,  76    |                     nyomába. Higgye meg ön, hogy nem akad férfi már, aki
 8911  II,  76    |                  passziók« iránt. Hiszi ön, hogy akadna valaki, aki e hölgyet
 8912  II,  76    |                 Azonban õszintén mondhatom, hogy ...~- Hogy?~- Nincs.~Az
 8913  II,  76    |              õszintén mondhatom, hogy ...~- Hogy?~- Nincs.~Az én emberem
 8914  II,  76    |                    nekem a gróf azt mondta, hogy kitûnõen beszéli az angol
 8915  II,  76    |                     tehát egyéb hátra, mint hogy ön magyarázza meg.~- Szívesen.
 8916  II,  76    |                 megcsalni. A dolog úgy áll, hogy az az asszony...~- Oh! Az
 8917  II,  76    |                múlva rendesen visszaszökik, hogy - megint elszöktethessem.
 8918  II,  76    |                önérzetet gyújtó oldala van, hogy nem svindli s hogy nem komplikált.
 8919  II,  76    |                     van, hogy nem svindli s hogy nem komplikált. Igaz-e,
 8920  II,  77    |                                             HOGY LETTEM ÉN ÍRÓ?~1878~Kirándulást
 8921  II,  77    |                    arra akarok szorítkozni, hogy Szeremley Károly tanárunk
 8922  II,  77    |         emlékezetünkbõl; aminek bizonysága, hogy utolsó padbeli létemre,
 8923  II,  77    |                    Eddig mindig azt hittem, hogy Ádám magyar ember volt:
 8924  II,  77    |                     volt: most aztán látom, hogy szomorúan csalódtam. Ám,
 8925  II,  77    |               változott.~Oh, de én éreztem, hogy egészen másképp forog a
 8926  II,  77    |                    világ. Istenem, istenem, hogy fog ez a nap végzõdni?~Gépiesen
 8927  II,  77    |                     szépen összekomponálta, hogy milyen nagyon vigasztal
 8928  II,  77    |                 fiúk. Teringette, én tudom, hogy bizonyos. A kisujjamban
 8929  II,  77    |               Csakhogy azt mondom én neked, hogy ezután is Dobos bácsi segítsen.
 8930  II,  77    |                     maradt állva mai napig, hogy egy hajszálnyit sem mozdul
 8931  II,  77    |           akaratomat és föltettem magamban, hogy olvasgatni fogok irodalmi
 8932  II,  77    |                     az irodalomba.~Az igaz, hogy nem volt elõkelõ delnõ,
 8933  II,  77    |                      Meg is látszik rajtam, hogy õ volt az elsõ »ismeretségem«.
 8934  II,  77    |              szóvirág ülepedett le agyamra, hogy dolgozatomat, »Szent László
 8935  II,  77    |                 Szeremley meg nem állhatta, hogy közbe ne szóljon.~- Nagy
 8936  II,  77    |                  mindegy, megbocsátom neki, hogy alkalmasint délután segített.~
 8937  II,  77    |            megszégyenítéstõl való félelmem, hogy Szeremley észreveszi: honnan
 8938  II,  77    |                  értettem egészen.~Mert hát hogy is lehetne Dobos bácsi mellettem
 8939  II,  78    |                     akartam megvigasztalni, hogy sose búsuljon (aminthogy
 8940  II,  78    |                  tegye büszkévé azon tudat, hogy nemesen esett el, így felelt
 8941  II,  78    |                   valamikor egy nagy tudós, hogy jobb eleven szamárnak lenni,
 8942  II,  78    |                     mint élni.~Azt mondjuk, hogy már nem bírjuk a nagy adó
 8943  II,  78    |                 belõle a Fremden-liste-ban, hogy az én feleségem, Frau von
 8944  II,  78    |                      Tehát mégis csakugyan, hogy ugyancsak az én feleségemnek
 8945  II,  78    |            mindenféle történik az emberrel, hogy nem emlékezhetik mindenre,
 8946  II,  78    |           emlékeznem - talán. Elhatároztam, hogy Gellérinek telegrafírozok;
 8947  II,  78    |                     M. Mindamellett hiszem, hogy már rendezve vannak önnél
 8948  II,  78    |          tökéletesen megnyugtatott. Persze, hogy nem házasodhattam én meg,
 8949  II,  78    |                   tréfált meg egy ismerõse, hogy így szólt hozzá.~- Mylord,
 8950  II,  78    |         rettenetesen csudálkozott mellette, hogy a viszketés mégsem múlik.~
 8951  II,  78    |                   forró vízben. Megtalálta, hogy hetven másodpercig. Óráját
 8952  II,  78    |                    bedobta az - órát s azt, hogy mikor telik le a hetven
 8953  II,  78    |                rajtam valamivel nagyobb is, hogy ti. szórakozottságomban
 8954  II,  78    |                  kiszálltunk az indóháznál, hogy a Bika szálloda felé igyekezzünk,
 8955  II,  78    |                  vicispánja, aki azt hiszi, hogy a végítélet napján még az
 8956  II,  78    |                 bácsit, s meglepetve látom, hogy a fekete gérokkja hátulsó
 8957  II,  78    |                   egyéb módust, öcsém, mint hogy ezennel átruházom rád a
 8958  II,  78    |              átruházom rád a vicispánságot, hogy legyen akkora nagy úr a
 8959  II,  78    |                   úrnak nézhette az öreget, hogy még a kabátja hátulján is
 8960  II,  78    |                     azt akarná szándékosan, hogy valamely megszorult becsületes
 8961  II,  78    |                  elindultam az Európa felé, hogy számon kérjem azon ismeretlen
 8962  II,  78    |                     nagyon egyszerû. Ejnye, hogy eddig is nem találtam ki!
 8963  II,  78    |                 volt az Európa felé sietni, hogy figyelmeztessem, miszerint
 8964  II,  78    |                    von...~- A Nr. 14-ben.~- Hogy tudja ön, hisz még meg sem
 8965  II,  78    |                     csak azt mondtam volna, hogy Szabó Jánosnak hínak, ami
 8966  II,  78    |                      Azt hiszem, asszonyom, hogy nem, vagy pedig önt nevezik
 8967  II,  79    |                  koponyáját és azt találta, hogy báró Sennyei Pálnak kell
 8968  II,  79    |                  azon vettem észre magamat, hogy én angolul tudok.~Nem emlékezem
 8969  II,  79    |                    tudok.~Nem emlékezem rá, hogy valaha tanultam volna angolul,
 8970  II,  79    |               nyelvét sem, hitted-e valaha, hogy még Albion leányaival is
 8971  II,  79    |                 apánk megtette azt a juxot, hogy folyékony dikciókat tartott
 8972  II,  79    |                    voltak.~Még azt mondják, hogy az ember a fejétõl kezdõdik.
 8973  II,  79    |               hogyan lett volna lehetséges, hogy a három miss a lábaival
 8974  II,  79    |                joggal megkövetelheti tõlem, hogy világosság okáért értelmesebben
 8975  II,  79    |               ledevalváltuk a jelszót arra, hogy: buktassuk meg Bakayt.~Azt
 8976  II,  79    |                         Milyen többi?~- Az, hogy akkor a másik helyi lap
 8977  II,  79    |                kezdi Márpedig azt tudjátok, hogy Viktória királyné mennyire
 8978  II,  79    |                        ki vállalkozik arra, hogy Angliába menve, ott elkezdi
 8979  II,  79    |                   kényelem is azt követeli, hogy...~- Halljuk?~- Hozassuk
 8980  II,  79    |                    megérted, nyájas olvasó, hogy mit keresnek Szegeden az
 8981  II,  79    |                     férfi és három...~Azaz, hogy most veszem észre, miszerint
 8982  II,  79    |                vagyok kénytelen kilyukadni, hogy a kompániának nem voltak
 8983  II,  79    |                  bíz ott egyéb céljai, mint hogy balettet akart látni, minélfogva
 8984  II,  79    |                 rávette a színházdirektort, hogy hozasson neki balettet.~
 8985  II,  79    |                    hiszen az nem is virtus, hogy az ember a Borcsa-féle tündérekért
 8986  II,  79    |                    igazi úr éppen azért úr, hogy a vulgus profanum nem érti
 8987  II,  79    |                     vendégeink. Illõ tehát, hogy jól fogadjuk; bankettel,
 8988  II,  79    |                    magyaroktól, igaz ugyan, hogy nagyon rútak, hanem lehet,
 8989  II,  79    |                  nagyon rútak, hanem lehet, hogy Angliában a legszebbek közül
 8990  II,  79    |        megítéléséhez? Egyszóval vegyük úgy, hogy ünnepelt szépségek körében
 8991  II,  79    |                 szemeivel és a fejét rázta, hogy nem érti.~Talán rosszul
 8992  II,  79    |          Megnyugodtam a megváltozhatlanban, hogy nem vagyunk képesek egymást
 8993  II,  79    |                     akarta vele megértetni, hogy a karja oly fehér, mint
 8994  II,  79    |                   kézzel-lábbal magyarázni, hogy az angol nemzeti himnuszt
 8995  II,  79    |                   nagy márványasztalra úgy, hogy táncoltak rajta az üres
 8996  II,  79    |                 értek.~- Hát mondta valaki, hogy nem tudsz? - szólott közbe
 8997  II,  79    |                   jutott azon isteni csuda, hogy én angolul is tudok, keresztül
 8998  II,  79    |                   múltamat, s íme rájöttem, hogy én ezt a nyelvet önkéntes
 8999  II,  79    |                   Mamulya-ezrednél.~Persze, hogy a fiúktól tanultam.~Hanem
 9000  II,  79    |                Hanem hát azért baka a baka, hogy mindig csínyen jár az esze.