bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 9001  II,  79    |                     elhitették akkor velem, hogy az a cseh nyelv.~S hittem
 9002  II,  80    |                   féktelenül Még az is fáj, hogy az isten õrködik fölöttünk,
 9003  II,  80    |                      De azt mégis szeretem, hogy te fölöttünk állasz hatalmas
 9004  II,  80    |               érdekel. És aztán a legvégén, hogy valahogy pört ne akaszthassunk
 9005  II,  80    |                vízipuskáját az eloltotta.~- Hogy mégis nem vagy vizes?~-
 9006  II,  80    |              angollal fogadtam tegnapelõtt, hogy kilenc esztendeig le nem
 9007  II,  80    |                fekszem...~- Régen láttalak. Hogy vagy? Nem nõsültél még meg
 9008  II,  80    |                     Ej, dehogy! Az a bajom, hogy megfáztam útközben. Olyan
 9009  II,  80    |                Olyan hideg volt a vagonban, hogy odafagytam a kupé oldalához.
 9010  II,  80    |            feszegetett le késsel.~- Örülök, hogy itt vagy, legalább elbeszélgetünk
 9011  II,  80    |                     egy kicsit - régiekrõl. Hogy van Mariette?~- Miféle Mariette?~-
 9012  II,  80    |              emlékszem. Mindjárt gondoltam, hogy olyanvalakirõl kérdezõsködöl,
 9013  II,  80    |                    pompás operngukkere van, hogy meglátszanak rajta ezerszeresen
 9014  II,  80    |                   magam is szerettem.~- Hát hogy van az most?~Gelencsy Muki
 9015  II,  80    |             játszott az óraláncával.~- Úgy, hogy sehogy sem lett volna, még
 9016  II,  80    |                  szivarozva abbeli nézetét, hogy milyen rosszak most a virgínia
 9017  II,  80    |                 Mariette-ot. Megállja csak, hogy pontos legyek - holnap lesz
 9018  II,  81    |                 Kákay Aranyos Nr. 3. ellen, hogy a közönség bizonnyal örömmel
 9019  II,  81    |                     át rovatát. Biztosítom, hogy az olvasók nem fognak rövidséget
 9020  II,  81    |                      mert eltekintve attól, hogy huszonöt évvel vagyok idõsebb
 9021  II,  81    |             Mindössze az a hátrányom lehet, hogy még õ fiatalabb vérû levén,
 9022  II,  81    |           Mindenekelõtt ki kell jelentenem, hogy mióta Szegeden vagyok, már
 9023  II,  81    |                    kérdém tõle.~- Beszélik, hogy van.~- Úgy? Csak beszélik?~-
 9024  II,  81    |                   Sõt bizonyosan mondhatom, hogy van rendõr. Én láttam is
 9025  II,  81    |                belõlük - elevenen.~- Ugyan, hogy néz ki?~- Már azzal nem
 9026  II,  81    |                   másodszor az is meglehet, hogy nem is rendõr volt, hanem
 9027  II,  81    |               valóban rendõr lett volna is, hogy akkor nem én voltam az,
 9028  II,  81    |                     ha nem-e csak álmodtam, hogy láttam.~Így lõn, hogy egészen
 9029  II,  81    |             álmodtam, hogy láttam.~Így lõn, hogy egészen a legutóbbi napokig
 9030  II,  81    |                     akadtam nyomaira annak, hogy mégis kell rendõrségnek
 9031  II,  81    |             rendõrség nem volt jelen, jele, hogy jelen is lehetett volna,
 9032  II,  81    |                   is kell.~Történt azonban, hogy a múlt napok egyikét egy
 9033  II,  81    |                kompromittálni nejeik elõtt, hogy elárulom, miszerint velem
 9034  II,  81    |                 azonban nem titkolhatom el, hogy a színhely az alsóváros
 9035  II,  81    |                   észrevettem a lépésekrõl, hogy kevesebben vagyunk.~Gyurinak
 9036  II,  81    |                   rosszul?~- Nem én, persze hogy nem. Hogy mi baja a fejemnek?
 9037  II,  81    |                    Nem én, persze hogy nem. Hogy mi baja a fejemnek? Má mint
 9038  II,  81    |            gondolkozom vele?~- Min?~- Azon, hogy mit iszunk még. Hogy hova
 9039  II,  81    |                  Azon, hogy mit iszunk még. Hogy hova megyünk még.~Éppen
 9040  II,  81    |               sáncba lebukott, azon hitben, hogy ellenfele észre nem veszi
 9041  II,  81    |                   fog történni.~Az történt, hogy a tolvaj kidugta fejét a
 9042  II,  81    |              láthatott belõle, mert dacára, hogy egyre világosodott, csupán
 9043  II,  81    |             emberemhez s nem állhattam meg, hogy gúnyos arccal a vállára
 9044  II,  81    |              barátom, már csak valljuk meg, hogy maga aztán igazán ügyetlen
 9045  II,  81    |                     S akit azért kergettem, hogy jól elverjem? - mondá nevetve. -
 9046  II,  81    |                   úr, hát akkor tudja meg - hogy az a másik volt a - rendõr.~
 9047  II,  82    |                   apó, mikor lesz az a nap, hogy én úgy jóllakom, miszerint
 9048  II,  82    |        százhuszonkét évre lesz kétezer éve, hogy - Krisztus született, jászolban,
 9049  II,  82    |                   sokat gondolkozott arról, hogy milyen ajándékot fog neki
 9050  II,  82    |                     én vele. Elmondom neki, hogy maga a Karmos János barátom
 9051  II,  82    |                János barátom kis Mimi-kéje, hogy maga egy icipici szófogadó
 9052  II,  82    |                   árvácska, aki megérdemli, hogy olyan ajándékot küldjön
 9053  II,  82    |                kívánok?~- Mindent.~- De hát hogy tudja, én mit kívánok?~-
 9054  II,  82    |                     dologban már ti. abban, hogy az õ kívánságát a Jézuska
 9055  II,  82    |          tökéletesen kielégít az, ha tudom, hogy gyermekem semmit sem nélkülöz,
 9056  II,  82    |              gyermekem semmit sem nélkülöz, hogy mindene megvan.~E pillanatban
 9057  II,  82    |                   amint belép -, szerencse, hogy rajta van az ügyvéd úr firmája
 9058  II,  82    |                   Aranyos bácsi azt mondja, hogy maga nagyon jó és azt küldi
 9059  II,  82    |                  kérem, kedves jó Jézuskám, hogy - mert nekem nincsen mamám
 9060  II,  82    |                    szegedi özvegyasszonyok, hogy tõlem függ, kibõl csináljak
 9061  II,  83    |               mindig fönnmarad az a vágyuk, hogy szeretnének röpülni tudni.
 9062  II,  83    |                   pedig korcsolyán.~Dacára, hogy Kajabucz próféta megmondta
 9063  II,  83    |                    szeretnek a jégre menni.~Hogy honnan van ez az ideges
 9064  II,  83    |           beszéljünk felõle.~Elég az hozzá, hogy megvan.~Amennyi téli wikler
 9065  II,  83    |                  egy alávaló pocsolya, vagy hogy valami óriási kenderáztató,
 9066  II,  83    |              Tisztes korom nem engedte meg, hogy e szemkápráztató játékot
 9067  II,  83    |                   szélben a liliomok.~Igaz, hogy nem valami jól megy a quadrille
 9068  II,  83    |           csoportozaton azonnal meglátszik, hogy nem az elõkelõ dzsentri
 9069  II,  83    |                     Íme ni, nagyobb baj az, hogy eltévesztette a harmadik
 9070  II,  83    |                    nem felejtõdnék azáltal, hogy valamelyik a leventék közül
 9071  II,  83    |                     úgy teremtõdik a jégre, hogy három napig is ott marad
 9072  II,  83    |               urának: No, Isten! beismerem, hogy te teremtetted a világot, -
 9073  II,  83    |                 hanem azt meg te ösmerd be, hogy ezt a quadrille-t én rendeztem.~
 9074  II,  83    |               elszederjesedõ arcával, azaz, hogy csak válnék mert amilyen
 9075  II,  83    |                    sikamlós társalgása van, hogy bízvást korcsolyázhatik
 9076  II,  83    |                 elpirul: õ tudja legjobban, hogy nem egészen olyan hideg.~-
 9077  II,  83    |                 jeles talentum gondolkozik, hogy mi is lenne hát õ abban
 9078  II,  83    |                     szívben, ki is találja, hogy bizonyosan fagylalt, de
 9079  II,  84    |                   hosszú karjait leereszti, hogy a halál magvát elszórja
 9080  II,  84    |                   annyit írtam imitt-amott, hogy egy generális is megelégedhetne
 9081  II,  84    |                    függne:~- Hát csakugyan, hogy ugyancsak akarja az úrfi,
 9082  II,  84    |                   ugyancsak akarja az úrfi, hogy ne haljak meg?~- Hogyne
 9083  II,  84    |                     hadicselt fundáltam ki, hogy még Görgey is megveregette
 9084  II,  84    |                 akinek keze alatt voltam:~- Hogy adod nekem ezt a közembert?~-
 9085  II,  84    |                 lábszárát erõsen a csontig, hogy - vérkeringés megszûnjék
 9086  II,  84    |                    csupa ellenség környezi, hogy mindig legyen kivel verekednie.~
 9087  II,  84    |                     fog megnyílni egyhamar, hogy csikorogva megzavarja õket.~
 9088  II,  85    |                    törvénybeli embert, mert hogy valaki szétvetve tartsa
 9089  II,  85    |                     rá, még azt is elvégzi, hogy a bíró uram kályhájába begyújt,
 9090  II,  85    |               áldása okos emberek dolgában, hogy még egy Tuba Istók is csak
 9091  II,  85    |                   nagyokat.~Mert tudnivaló, hogy õ sem volt öröktõl fogva
 9092  II,  85    |            hivatalra.~Az pedig úgy történt, hogy kilenc éve annak, nagy volt
 9093  II,  85    |             Századok óta elõször esett meg, hogy egy üveghuta tulajdonosa
 9094  II,  85    |                   zokogásban tört ki:~- Az, hogy a hutás, amiért meg nem
 9095  II,  85    |             zászlója lengett valamennyin.~ ~HOGY VETTE BE FALUNK HŐSE, ~SUSKA
 9096  II,  85    |                  olyan magas fal szegélyzi, hogy tán vége sincsen, mert ahol
 9097  II,  85    |                  úrhoz, azzal az üzenettel, hogy ne restellje az úr föladni
 9098  II,  85    |                   legszebbik tajtékpipáját, hogy hetvenhétezer darabra mállott
 9099  II,  85    |                  Mondja meg kend az urának, hogy kendteknél különb emberek
 9100  II,  85    |                  hánykódott az agyvelõmben, hogy mégsem lehet a németnek
 9101  II,  85    |                    értem s látom az uramat, hogy ott a had élén visszavonulásra
 9102  II,  85    |            keserûségemben kihúzom a kardom, hogy kétfelé törjem, egyszerre
 9103  II,  85    |                   orr! Megszagoltam én azt, hogy csalással van a német alvópárnája
 9104  II,  85    |           odavilágított, megrezzenve látom, hogy a vödörben egy német guggol.~-
 9105  II,  85    |               ruháit, s szentül állították, hogy az senki más, mint maga
 9106  II,  85    |                szegény Mátéé, bizony csoda, hogy el nem hajítja magától.~
 9107  II,  85    |                    olyan hamis jószág volt, hogy vagy tíz év alatt mind elnyelte
 9108  II,  85    |                 megszólítják az öreg Mátét, hogy megy a dolga, milyen idõ
 9109  II,  85    |               komputust. - No, elmondhatom, hogy még sohasem álltam úgy,
 9110  II,  85    |                     még sohasem álltam úgy, hogy sehogy se álljak. Hát csak
 9111  II,  85    |                Mohón kap kivált az utóbbin, hogy élire rakja a többi mellé:
 9112  II,  85    |                  élire rakja a többi mellé: hogy estére hozzáolvassa a többihez,
 9113  II,  85    |                rendesen ilyenkor ugrik ki), hogy ugatásával megzavarja számadásait,
 9114  II,  85    |                 félénken pillant az ajtóra, hogy nincs-e feltörve. Majd lázas
 9115  II,  85    |                     harmatja. Panaszkodnak, hogy ön rongyos saruban jár,
 9116  II,  85    |            tisztességes csizmát? - Mondják, hogy ön gyalog jár a városba,
 9117  II,  85    |               nagyon kibírja. Azt beszélik, hogy a reverende vereshagymát
 9118  II,  85    |               megígérte a szigorú fõpapnak, hogy mire ismét körutat tesz
 9119  II,  85    |               Kubcsik János úr elhatározta, hogy ha már meg kell lenni, isten
 9120  II,  85    |                   ijesztõ gondolata támadt, hogy ha Körmös kurátor uram testestõl-lelkestõl
 9121  II,  85    |                  bolond képzelõdésben volt, hogy õ Körmös kurátor ura.~A
 9122  II,  85    |                  lettek bútorozva a szobái, hogy ott benn a bútor ne kopjék,
 9123  II,  85    |                  helyen elsápad félelmében, hogy a hintó ruganya eltörik,
 9124  II,  85    |                    pedig azt is észrevette, hogy az a ráncos kordován csizma,
 9125  II,  85    |               azonban õnélküle is bizonyos, hogy aki nem született úrnak,
 9126  II,  85    |                   lévén, váltig azt hajtja, hogy gyenge teremtés az asszony
 9127  II,  86    |                  nézi az olyan dibdábságot, hogy a világ bizonyos idõközökben
 9128  II,  86    |                mindössze abban különböznek, hogy vagy szabad a Rákóczi-indulót
 9129  II,  86    |                   közé, megelégedtek azzal, hogy õk legyenek a harmadik,
 9130  II,  86    |                mondja Kolokán, a cimbalmos, hogy minden hely csak olyan hely,
 9131  II,  86    |               aranyos tollú szerencse, vagy hogy kerüljön csak egyszer erre
 9132  II,  86    |                   erre az anglius királyfi, hogy a vén Gilagó muzsikálhasson
 9133  II,  86    |             malacbanda nem is arra termett, hogy fényes ruhájú uraságok búbánatát
 9134  II,  86    |            tetszetõs, fülnek édes.~Ott van, hogy rang szerint említsem, Mendus,
 9135  II,  86    |                nyirettyû úgy áll a kezében, hogy ha elnézi az ember a kettõt,
 9136  II,  86    |                  hozzá, váltig azt találja, hogy bizony-bizony talán mégis
 9137  II,  86    |            elérzékenyül néha egy-egy nótán, hogy zokogásban tör ki; van is
 9138  II,  86    |                  pikulás s arról nevezetes, hogy fiatal korában a nagyságos
 9139  II,  86    |                 aminél nagyobb baj volt az, hogy nyomban megtalálták valamennyit
 9140  II,  86    |                  nagyon jól mondja Kolokán, hogy a hatalom mégis csak mindig
 9141  II,  86    |                   hámozzam, mégis oda érek, hogy ki kell mondanom a baj minemûségét,
 9142  II,  86    |             minemûségét, mely abban rejlik, hogy a vén Gilagó tányérozás
 9143  II,  86    |                    kezelõi igen jól tudják, hogy Gilagó igenis minden nap
 9144  II,  86    |                   is megfordult a fejökben, hogy deputációt menesztenek Deák
 9145  II,  86    |         fölvilágosítaná az agyadat aziránt, hogy mit tegyetek Gilagóval,
 9146  II,  86    |                törjön ki, ha rá nem jöttem, hogy mi legyen ezentúl a dolgok
 9147  II,  87    |                     a szakértõk kisütötték, hogy mégsem Makón van a világ
 9148  II,  87    |                 érdeme és dicsõsége vagyon, hogy bízvást kölcsön adhatná
 9149  II,  87    |                     véve az is csak valami, hogy Jeruzsálemmel említtetik
 9150  II,  87    |                     e derék mezõvároskáról, hogy semmivel sincs messzebb
 9151  II,  87    |               Mindnyájan emlékezünk még rá, hogy egy idõben (Széll Kálmán
 9152  II,  87    |                      s õ azért jajdult föl, hogy az adóhivatal s következésképp
 9153  II,  87    |              lejjebb szállítja az adójukat, hogy a választói cenzuson kiessenek.~
 9154  II,  87    |                ágában sem fordult meg soha, hogy a népvándorlás ismétlõdjék
 9155  II,  87    |                    Annyi ott a szegedi nép, hogy ha végignéz rajtuk az ember,
 9156  II,  87    |                   ember, szentül azt hiszi, hogy valahol Dunapentelén van.
 9157  II,  87    |             körülbelül azért mentem Makóra, hogy ott Szegeden lehessek.~Szegedi
 9158  II,  87    |                    emeleti ablakának. (Kár, hogy az a nagy ház is utána nem
 9159  II,  87    |            végigtekint Makó utcáin; hát még hogy fog hencegni mához 20 évre
 9160  II,  87    |                  makói fiú beválik a sorba, hogy: no, ez is a mienk!~A nagyvárosi
 9161  II,  87    |                  szinte szégyenlik magukat, hogy át nem szaladhatnak Szegedre.
 9162  II,  87    |                  azt tartja Makó városa is, hogy a Szent Iván énekének, bármily
 9163  II,  87    |               egypár filozófus, aki látván, hogy most már az önsegélyre képesek
 9164  II,  87    |                 szóba jött egy társaságban, hogy ugyan hanyadik évben is
 9165  II,  87    |              azonban bizonyosnak mondhatok, hogy Szlávy az én szolgabíróságom
 9166  II,  87    |        részecskéivel táplálkozom (meglehet, hogy éppen a leendõ anyósomból
 9167  II,  87    |                        Oh, mamám, láttad-e, hogy az a halálfejû lepke volt?~-
 9168  II,  87    |                  úgy félek, édes mamácskám, hogy elviszi mind-mind az embereket
 9169  II,  88    |                  embert a gõzló Budapestig, hogy Ceglédet kivéve, egyszer
 9170  II,  88    |             mindétig igaz az a tanulmányom, hogy a pipás ember sohasem halhat
 9171  II,  88    |                    az sem szenved kétséget, hogy a vasúton meg valósággal
 9172  II,  88    |                   járult még az a malõr is, hogy a kupénkban egy kóró-száraz
 9173  II,  88    |                     innen Székesfehérvárra, hogy semmi esetre sem megyek
 9174  II,  88    |                  bötûvé válhatnék.~- Ugyan, hogy te is Székesfehérvárra mégy -
 9175  II,  88    |              fáradságodat, sem a költséget, hogy odamentél.~- Örömmel veszem
 9176  II,  88    |                   volt -, én azt tanácslom, hogy amint Fehérvárra érsz és
 9177  II,  88    |                     s olyaténfélét morgott, hogy ha csakugyan úgy áll a dolog,
 9178  II,  88    |                     Ferdi, sem Ráth Károly, hogy én az ipart szívemen hordjam,
 9179  II,  88    |                     ettem én tormás gyíkot, hogy én élelmi cikkeket, kocsikat,
 9180  II,  88    |               egyszer a király azt mondaná, hogy kérjek tõle valamit, õ teljesíti,
 9181  II,  88    |               egyebet nem kérnék, mint azt, hogy engedtessék meg nekem egy
 9182  II,  88    |               kiállításon! szinte képzelem, hogy sikoltoznék a sok nyápic
 9183  II,  88    |                  csupa vörös borokat ittam, hogy mint igaz ellenzéki firma
 9184  II,  88    |           Meghökkenve tapasztaltam azonban, hogy az orrom napról napra vörösebb.
 9185  II,  88    |               megfoghatatlan csoda történt, hogy a fehér bortól is csak még
 9186  II,  88    |         Fölvilágosítottam a szerencsétlent, hogy én Szegedrõl jövök s elõttem,
 9187  II,  88    |                tudományt ajkairól; aszongya hogy aszongya: az ember, amelyik
 9188  II,  88    |                      akképpen nyilatkozott, hogy a férfiak gyávasága a baktere
 9189  II,  88    |                     lehet. Mondtam is neki, hogy mért nem jön hozzánk városi
 9190  II,  88    |                 lánnyal esett találkozásom, hogy el sem mondhatom. Aztán
 9191  II,  88    |              édesdeden kacsintgatott felém, hogy szinte faggyúvá olvadtam
 9192  II,  88    |                  megjártam egyszer valami - hogy is hítták csak? - Húsvéty
 9193  II,  88    |                    szívem megszerette õket, hogy a Katákon aluliak.~Solidusan
 9194  II,  88    |                      amint megpillantottam, hogy az órám a mellényzsebemben
 9195  II,  88    |              azonban kilépek az indóháznál, hogy kocsit keressek, egyszerre
 9196  II,  88    |                 tagadja, fenség! Tudjuk mi, hogy a fõherceg hogyan néz ki,
 9197  II,  88    |                     megösmerjük fenségedet, hogy a kabátja hátulsó gombjára
 9198  II,  88    |                   azért akasztottam ki oda, hogy valami becsületes szegény
 9199  II,  88    |               könnyebben ellophassa! Persze hogy én vagyok Coburg fõherceg!~
 9200  II,  88    |                 magam a dívánra s rájöttem, hogy az ezüstóra úgy származhatott
 9201  II,  89    |                   De mi adta hozzá az erõt, hogy még csak meg sem sirattam?
 9202  II,  89    |                     a nagyság átka, a vágy, hogy az egész világ fölismerje
 9203  II,  89    |                     fölismerje lángelmémet, hogy a tûz, mely szárnyra kapott
 9204  II,  89    |                   Oh, milyen boldog voltam, hogy elfogadta.~A reggeli egy
 9205  II,  89    |                    S azután azt tanácsolta, hogy álljak be a Bokor elõfizetõi
 9206  II,  89    |                 fiatalember, ki azt mondta, hogy ez csak mutatványszám. Addig
 9207  II,  89    |                    azt üzente a szerkesztõ, hogy elõbb beszélni akar velem
 9208  II,  89    |                 tudtomra akarta volna adni, hogy éppen három percet szánt
 9209  II,  89    |                    carte correspondance-on, hogy õ nem foglalkozhatik mindig
 9210  II,  89    |                  mindig ezzel a dologgal, s hogy midõn legközelebb a fõvárosba
 9211  II,  89    |                   Marcsám” nem éppen olyan, hogy tetszésünket meg ne nyerte
 9212  II,  89    |             megküldték a Marcsám kéziratát, hogy az érzékeny dolgokat vegyem
 9213  II,  89    |              márciusra. Elképzelheti, uram, hogy az a kegyetlenség, melyet
 9214  II,  89    |                  fõvárosban s mindig azért, hogy Marcsám sorsán segítsek,
 9215  II,  89    |                nevemet, már rám kiáltották, hogy a Bokor megszûnt. - Elpocsékoltam
 9216  II,  90    |               magyarok istene.~- S tudod-e, hogy mit tesz most ez a boldog
 9217  II,  90    |                 Medremet szûkebbre szabják, hogy több földet nyerjenek...~
 9218  II,  90    |                   Tél apót. Mondd meg neki, hogy adjon havat sok havat; lepje
 9219  II,  90    |                     deli tündéréhez; mondd, hogy amint az elsõ tavaszi napsugár
 9220  II,  90    |                   szabadon füstös zefíreit, hogy olvadjon föl a hógörgeteg,
 9221  II,  90    |                  Jóvá fogom tenni. Meglásd, hogy jóváteszem.~És azóta egy
 9222  II,  91    |                   kormánytól kezdve lefelé, hogy a vízzel experimentáljanak;
 9223  II,  91    |               elkeseredett kebellel néztem, hogy két folyadék: a bor és víz
 9224  II,  91    |            állapoton.~De amint tapasztalám, hogy az mérnökök, akik arra vagynak
 9225  II,  91    |                     kiküldve az kormánytól, hogy a vizeket elpusztítsák,
 9226  II,  91    |                   repesett lelkem örömében, hogy: de iszen bor a bor mégis
 9227  II,  91    |                    a palóc újságkotyvasztó, hogy aki jóravaló nõi pofát akar
 9228  II,  91    |                     annak a mondója vagyok, hogy utolsó ember az, aki a vászoncselédben
 9229  II,  91    |                   válogat; annak a jele az, hogy már nincsen meg az étvágya.~
 9230  II,  91    |                  fogadni egy babszem ellen, hogy városi hajdú.~Csakugyan
 9231  II,  91    |                     az is nagy elõnye neki, hogy kétszer lehet megtartani
 9232  II,  91    |                    amit nem értek, s ez az, hogy ha fehér is, veresre festi
 9233  II,  91    |                     egy hiányossága vagyon, hogy ti. van egy alávaló kísérõje,
 9234  II,  92    |                     bosszankodva említette, hogy volt egy pompás beszélytárgya,
 9235  II,  92    |                 elmondta egy fiatal írónak, hogy dolgozza föl, de az egészen
 9236  II,  93    |                                             HOGY ÍRANDÓ MEG A TÍZFORINTOS
 9237  II,  93    |                  piszkálja a fogát anélkül, hogy valaki rányitná a berozsdásodott
 9238  II,  93    |                  udvariasan.~- Engedje meg, hogy leülhessek - mondja a jött. -
 9239  II,  93    |                   így szólt:~- Engedje meg, hogy könnyezzek...~- Méltóztassék!~-
 9240  II,  93    |                     uram! Tehát tíz forint. Hogy nézett ki a tiszteletreméltó
 9241  II,  93    |                    szerint. Annyi bizonyos, hogy pompás tárgy. Egy Bret Harte
 9242  II,  93    |             kedvezményképpen elmondta neki, hogy írja meg humoros novellának.~
 9243  II,  93    |             legrestebb embere közül persze, hogy az egyik sem dolgozta még
 9244  II,  93    |           Skrupulusaim vannak Félek, Tamás, hogy te kifecseged elõtte, azt
 9245  II,  94    |                 végrendeletileg kötötte ki, hogy egyiket se eresszem el a
 9246  II,  94    |                  Ilonkám mindjárt elsápadt, hogy hátha valami baja lesz a
 9247  II,  94    |                     bosszantott ez a dolog, hogy elkezdtem elménckedni a
 9248  II,  94    |                megfogadtam a béresgyereket, hogy egy éjszaka feszegesse le
 9249  II,  94    |                     ráparancsoltam Kaczóra, hogy éjjel titokban meszelje
 9250  II,  94    |                 alatt érkezett meg a levél, hogy az új szakácsné meg fog
 9251  II,  94    |                  homlokára:~- Tudja-e maga, hogy ez nagy baj?~- Nem tudnám
 9252  II,  94    |                    bolondságok, mint eddig, hogy a múltkor magok ketten a
 9253  II,  94    |                     Jó szerencsének vettem, hogy délután megérkezett a hintó.
 9254  II,  94    |                      nyájaskodással, kérve, hogy õ vállalja magára a szakácsnét
 9255  II,  94    |                     aztán ebbõl?~- Az lesz, hogy a hintót széthúzzák a lovak.
 9256  II,  94    |                  azokból az okos szemekbõl, hogy...~- Magának nem is jutna
 9257  II,  94    |             elmennék Mohorára, az anyámért, hogy jöjjön a szakácsnénkat elcsapni.
 9258  II,  94    |                     veszekedés keletkezett, hogy lesz-e a lovakon csengõ,
 9259  II,  94    |                    hanem azt már nem teszi, hogy õ csengõ nélkül menjen.~
 9260  II,  95    |                    az örök lámpa, fölgyúlt, hogy szokás szerint végighúzódjék
 9261  II,  95    |              kötelességem. Isten rám mérte, hogy oltalmazótok legyek, hát
 9262  II,  95    |               lidércke, a kisebbik unoka -, hogy az istenke is velünk lesz.~-
 9263  II,  95    |                     halálát is meghallotta, hogy a két leánykát majd csak
 9264  II,  95    |                   segélyezési bizottságnál, hogy nem jött-e valami ilyen
 9265  II,  95    |                    exbábáját, s megfogadta, hogy a két gyereket rendeltetése
 9266  II,  95    |                     ismét vissza, elmondva, hogy azt a két gyönyörû gyereket
 9267  II,  95    |                  úriasszony száll ki abból, hogy a keblére boruljon, hogy
 9268  II,  95    |                    hogy a keblére boruljon, hogy magával vigye s otthon selyem
 9269  II,  95    |                    elvált tõle, úgy érezte, hogy a világtól vált el. Eddig
 9270  II,  95    |              ácsorgó embertõl kérdezte meg, hogy hol lakik Gergelyi, a szûrszabó.~-
 9271  II,  95    |                    megnézni.~Megállapodtak, hogy ennélfogva oda mennek éji
 9272  II,  95    |                   meg abban a járatban van, hogy munkát keres ezen a tájon,
 9273  II,  95    |                     Gergelyié, bezörgettek, hogy úgy lépjenek be, mint a
 9274  II,  95    |              ablakon keresztül, mit csinál, hogy az ne is tudja, miszerint
 9275  II,  95    |                    miszerint közelében van, hogy az ne is sejtse.~Valami
 9276  II,  95    |                    még dicsekedni mer vele, hogy jótékonyságot gyakorol.
 9277  II,  95    |           közbeszólt:~- Aszondom én, sógor, hogy hallja kend, sógor, jól
 9278  II,  95    |              Mármost csak az volt a kérdés, hogy jusson be a gyönyörû kertbe,
 9279  II,  95    |                    a kaput keresni, dacára, hogy Göréb sógor váltig bizonyította,
 9280  II,  95    |                  sógor váltig bizonyította, hogy az ilyen úri kertnek nincs
 9281  II,  95    |               érzékenyen kérte a vén ember, hogy meghallotta azt egy ott
 9282  II,  95    |                 megparancsolta a katonának, hogy engedje be a szegényembereket
 9283  II,  95    |                     udvarra; majd meglátja, hogy mit akarnak.~Ott aztán elõadá
 9284  II,  95    |                    a maga kérelmét az öreg, hogy egy kis unokája van itt,
 9285  II,  95    |                 unokáját akarná meglátni.~- Hogy hívják? - kérdé a pap.~-
 9286  II,  95    |                nagyapja ölébõl kifejtõzött, hogy húgához siessen, a három
 9287  II,  96    |                színi kritikátokkal szemben, hogy kontra! s elõadom a magam
 9288  II,  96    |                Valaki egyszer kiszámította, hogy Magyarországon annyi bor
 9289  II,  96    |             Magyarországon annyi bor teröm, hogy mindön elevön embör számára
 9290  II,  96    |                     hej, fiúk, aszondom én, hogy a legszebb hang mégis a
 9291  II,  96    |                     ki belõle a gyöngynóta, hogy aszongya...~A rókusi kántor
 9292  II,  96    |               akinek olyan vékony a hangja, hogy a karzaton a szabólegények
 9293  II,  96    |                     Viktor váltig aszongya, hogy a kiterjesztett karok s
 9294  II,  96    |                      Mert ami szent, szent, hogy még Prielle Cornélia sem
 9295  II,  96    |                tagban sincs drámai erõ. Már hogy is vóna erõ bennök, mikor
 9296  II,  96    |                     akár az árnyék, de mán, hogy Rónaszékinében nem volna
 9297  II,  96    |              abszurdum, mert az olyan erõs, hogy még én magam is félnék bele
 9298  II,  96    |                 szolid férfiú kijelentette, hogy õ még nem megy haza, olyat
 9299  II,  96    |                   haza, olyat lökött rajta, hogy az szélmalomként gurult
 9300  II,  96    |                  van, biz istók nagy érdem, hogy legalább azok nem értenek
 9301  II,  96    |                vérem forr föl, mikor látom, hogy mennyire vak és igazságtalan.~
 9302  II,  96    |                    mondtam Aradinak tegnap, hogy ne ízetlenkedjék itt az
 9303  II,  96    |                   árva is? Azt nyerte vele, hogy Tisza Lajos a titkárával
 9304  II,  96    |                      Becsüllek Hanem tudod, hogy egészen teljes legyen a
 9305  II,  97    |                 Szép fehér idõ van odakünn. Hogy izzadnak az ablakok! A kicsinyek
 9306  II,  97    |                     nem gondolkoztak arról, hogy ember mérte meg az idõt,
 9307  II,  97    |                  évbõl. Itt még nem tudják, hogy az idõ megmérhetetlen, örök,
 9308  II,  97    |                    semmit sem tudnak arról, hogy az emberek idelenn keresztelõt
 9309  II,  97    |              szétszabni. Csak hadd higgyék, hogy tudják.~Kong odakünn az
 9310  II,  97    |               elvisz valami kenderáztatóba, hogy még talán Keméndy néni sem
 9311  II,  97    |                    azt Kákay Aranyos bácsi, hogy van hát mégis szíve?~- Az
 9312  II,  97    |                     pipázott maga alá (vagy hogy még most is ott ül) s audienciát
 9313  II,  97    |                 pályafutásomat, itt vagyok, hogy megsemmisüljek.~- Ki vagy?
 9314  II,  97    |                    a ládákat s intett neki, hogy vetkõzzék le.~Egy pillanat
 9315  II,  97    |                     az nem elég leleményes, hogy ruhátokba kapaszkodva, kikutassa
 9316  II,  97    |                      De bizony megkérdezte, hogy a kis Pannika, meg a Miklóska
 9317  II,  97    |                   Az öregember azt felelte, hogy jók vagytok, s hogy megérdemlitek
 9318  II,  97    |                felelte, hogy jók vagytok, s hogy megérdemlitek a kíméletet
 9319  II,  97    |                    meghagyta neki az óriás, hogy a mamának egy külön kis
 9320  II,  97    |                      Mi egyebet még?~- Meg, hogy egy ajtót is csináljanak
 9321  II,  97    |                 szóra aztán úgy megörültem, hogy kiesett kezembõl a kis tükör,
 9322  II,  97    |               mamácska. A Pannika elalszik, hogy eljöjjön, de Miklóska lopva
 9323  II,  98    |             számomra a „Nótás Katát”.~Most, hogy im a te legújabb szerelmed
 9324  II,  98    |                     Ámbátor a mondó vagyok, hogy ha asszonyról vagyon szó,
 9325  II,  98    |                  honatya a fülem hallatára, hogy:~„Ennek a Mariettának olyan
 9326  II,  98    |                      s éppen azért volt az, hogy ki nem ejtette kezébõl a
 9327  II,  98    |                  tökéletes boszorkány volt, hogy a Gellért-hegyen sincs mása.~
 9328  II,  98    |               Gellért-hegyen sincs mása.~De hogy a szavunkat ne feledjük,
 9329  II,  98    |                     a kecsegtetõ reménység, hogy mikor Rónaszékit a „Kis
 9330  II,  98    |                    pokolba, szentül hittem, hogy vissza sem tér többé.~Megkerült,
 9331  II,  99    |                 annyi változást konstatált, hogy az új Mrs. Kark keményebbre
 9332  II,  99    |             egyformasághoz szokott férfiút, hogy azt tette, amit még sohasem
 9333  II,  99    |                  vastagbõrû fickó lehetett, hogy annyi évig húzta ki életpárja
 9334  II,  99    |              történjék! Mentegetõdzöl ugye? Hogy egy órát magam is megengedtem?
 9335  II,  99    |              annyira megfeledkezni magáról, hogy nekem, a gyönge nõnek, kell
 9336  II,  99    |                      csak elvétve esik meg, hogy egy-egy ismeretlen ember
 9337  II,  99    |                  Megígértem a vén fickónak, hogy megízlelem...~- Dith! -
 9338  II,  99    |               fölkel, és elhagyja a boltot, hogy ott kint a konyhában megkészíthesse
 9339  II,  99    |                    meg van azon szabadsága, hogy mindent ez irányban fogjon
 9340  II,  99    |                    de a legbámulatosabb az, hogy a hangokat oly dühös mozdulatokkal
 9341  II,  99    |                 mozdulatokkal kíséri benne, hogy azt kellene hinnem más körülmények
 9342  II,  99    |              erõtlensége, kiugrana ágyából, hogy ott nyomban megfojtson.
 9343  II,  99    |                    Gondolhatja, kisasszony, hogy ez tarthatlan helyzet. A
 9344  II,  99    |                becses biztonságom követeli, hogy megértsük, mit kíván, s
 9345  II,  99    |                   vén Dick figyelmeztetett, hogy itt az utcai szobában lakik
 9346  II,  99    |                   kegyedéi, de engedje meg, hogy õszinte örömérzetem dacára
 9347  II,  99    |                     melyet azon tudat kelt, hogy végre érteni és teljesíthetni
 9348  II,  99    |                      Miss Mary. Azt akarta, hogy megtanuljam.~- Ah, kisasszony,
 9349  II,  99    |                   mondá Edith érzékenyen -, hogy én magyarul tudjak. Istenem,
 9350  II,  99    |                taggá legyen az ember elõbb, hogy fiatal hölgyek kedélyvilágába
 9351  II,  99    |              ifjútól, melyben megírja neki, hogy miután a leány szülei meghaltak,
 9352  II,  99    |                    Mary ott hagyta hazáját, hogy számûzött kedvesét fölkeresse.
 9353  II,  99    |                  mondá - meg volt gyõzõdve, hogy kedvesének elmaradása s
 9354  II,  99    |                  éppen olyan alkalmas arra, hogy az ablakból a járókelõket
 9355  II,  99    |                     sötét gondolata támadt, hogy az a levél nem eléggé meleg
 9356  II,  99    |                      Beláthatja tehát, Sir, hogy meg kellett e nyelvet tanulnom
 9357  II,  99    |              tanulnom az én Marym kedvéért, hogy nyugalmát adjam vissza.~-
 9358  II,  99    |                     De miként történhetett, hogy a magyar miss anélkül cserélt
 9359  II,  99    |                     anélkül cserélt lakást, hogy önt lakcímével megismertette
 9360  II,  99    |                     azt jósolta szegénynek: hogy egy lény van csak, akitõl
 9361  II,  99    |                   annyira magával ragadott, hogy majdnem elfeledkeztem szegény
 9362  II,  99    |                   állapotban van-e barátom, hogy elfogadhat.~Félperc múlva
 9363  II,  99    |                 amint a beteghez közelgtek, hogy az Edith karja, mely az
 9364  II,  99    |                     Ön eszerint azért jött, hogy velem csevegjen? Énvelem?
 9365  II,  99    |                    föl egyszerre a beteg -, hogy igazat fog felelni.~- Én
 9366  II,  99    |                      Lássa, az megnyugtató, hogy leány. A leánynak több szíve
 9367  II,  99    |                       Azt állítottam, uram, hogy ön derék barátja, Ihon úr
 9368  II,  99    |                   értett mindent.~- Persze, hogy nincs ott; ön a Newton utcában
 9369  II,  99    |             tiszteletre méltó Mr. Darnleyt, hogy az szokása ellenére azon
 9370  II,  99    |               lehelete megrontja a levegõt, hogy az meggyúl, lángra lobban
 9371  II,  99    |                   jutott. Edith elgondolta, hogy a napsugár abból az országból
 9372  II,  99    |                véres, mikor leáldozik.~(Oh, hogy nem volt most ott Mr. Kark
 9373  II,  99    |             zavartan fordult el a betegtõl, hogy egy albumban lapozzon.~Pál
 9374  II,  99    |                    utól. Úgy tetszett neki, hogy az bûnös gondolat, pedig
 9375  II,  99    |                      mikor szüksége van rá, hogy megtalálja. Nekem úgy tetszik,
 9376  II,  99    |              megtalálja. Nekem úgy tetszik, hogy ön délután megint nem volt
 9377  II,  99    |          gyógyszertár? Nem is tudtam, miss, hogy ön hites tolmácsa a magyar
 9378  II,  99    |                     rikácsolá a mistress -, hogy bemutatom neked a Sir Ihon
 9379  II,  99    |                     Csakhogy tudja-e, miss, hogy abban az országban, melynek
 9380  II,  99    |                Edith szilárdan -, csak azt, hogy ön igazságtalan.~- Én igazságtalan?
 9381  II,  99    |                   Majd megmutatom én neked, hogy parancsolok, megmutatom,
 9382  II,  99    |                    parancsolok, megmutatom, hogy a Kark név bármilyen mihaszna
 9383  II,  99    |              sajnálom - dolgot, mert tudom, hogy kivált hölgyek ragaszkodnak
 9384  II,  99    |              Haragítanak, bosszantanak úgy, hogy oszt’ az illedelemrõl is
 9385  II,  99    |                   ruha. De tehetek én róla, hogy letépik rólam még a ruhát
 9386  II,  99    |                 méltó gentlemant, ahelyett, hogy felebaráti kötelességedet
 9387  II,  99    |               rontott be Ihonhoz jelenteni, hogy barátja haldoklik, minek
 9388  II,  99    |           Hihettem-e, miss, gondolhattam-e, hogy egy tragédiának leszek okozója?
 9389  II,  99    |                viszonyába. Emlékszem ugyan, hogy említé jegyesét, de ki gondolt
 9390  II,  99    |                      Most azon kell lennie, hogy föltalálhassuk Marit.~-
 9391  II,  99    |                    Marit.~- Vigasztaló rám, hogy többesszámot használ. Az
 9392  II,  99    |                   Sir - mosolygott Edith -, hogy ily rendkívül nagyító üvegen
 9393  II,  99    |                   Timesben kell közzétenni, hogy Berényi Mari fontos ügyben
 9394  II,  99    |                     a hirdetmény szövegébe, hogy aki az illetõ missrõl fölvilágosítást
 9395  II,  99    |                   tartott ott éjjel-nappal, hogy négy szem többet lásson.
 9396  II,  99    |                     s szinte megszokta már, hogy Edith vigasztalja, az õ
 9397  II,  99    |             harmadik csészéje vándorolt le, hogy Mrs. Karkban megszelídítse
 9398  II,  99    |                  nézhette bosszúság nélkül, hogy Edithnek valaki részérõl
 9399  II,  99    |                     õ házában, mint neki, s hogy ugyanannak és Karknak kellemes
 9400  II,  99    |                     s az orvos biztosított, hogy most már rohamosan javulni
 9401  II,  99    |                 ugyan jól õrizted az ajtót, hogy a halál be nem jöhetett
 9402  II,  99    |                   és borzadva gondolt arra, hogy több nap mint csésze. Egész
 9403  II,  99    |             elhatározással kelt föl reggel, hogy minden erejét megfeszíti
 9404  II,  99    |             odarohanni a föltalált Marihoz, hogy szívére borulva elmondhassa
 9405  II,  99    |                     Edith meg nem állhatta, hogy szívébõl ne nevessen.~-
 9406  II,  99    |                     mégsem visz a bátorság, hogy a bekövetkezett jelenetet
 9407  II,  99    |                     szégyenlem elmondani -, hogy mostohaanyám és apám volt
 9408  II,  99    |                 nagy baj, nagy baj Tudja-e, hogy Pálnak mindent elmondtam,
 9409  II,  99    |                   Azt, amit mi. Alig várja, hogy talpra álljon, személyesen
 9410  II,  99    |                 családtól azon föltétellel, hogy abban minden akképp hagyassék,
 9411  II,  99    |                   elégedve azon állapottal, hogy ki s be járhatott Karkéknál,
 9412  II,  99    |               járhatott Karkéknál, anélkül, hogy grogot kelljen innia, miszerint
 9413  II,  99    |                  magát Pált illeti, nemcsak hogy szemlátomást épült, hanem
 9414  II,  99    |                     azon körülmény mellett, hogy idõközben visszakapta elkobozott
 9415  II,  99    |                    midõn Pál annyira vitte, hogy az ágyat szabad volt elhagynia
 9416  II,  99    |                     az egy székre állt föl, hogy a porlepte tárgyat elérje.~-
 9417  II,  99    |                  kellett õt figyelmeztetni, hogy az az öltözékdarab még mindig
 9418  II,  99    |                    mindig tele van porral s hogy majd mit mond hozzá Mr.
 9419  II,  99    |                     kinccsel. Szinte érzem, hogy szívem dagad, sebesebben
 9420  II,  99    |                Lássa, miss, hát nem mondom, hogy bolond vagyok, egy szerelmes
 9421  II,  99    |                    rendesen úgy hangzottak, hogy hiszen azt Pál tudhatja
 9422  II,  99    |              szerencsét, akként okoskodván, hogy bárhol legyen is, bizonyosan
 9423  II,  99    |                  azok is csak azt felelték, hogy mit bolondítja õket a Pali
 9424  II,  99    |                 márpedig ha itt van: szent, hogy föltalálja, ha kõ kövön
 9425  II,  99    |             klubjait, hol csak gyaníthatta, hogy Mari õt keresvén, megfordulhatott.
 9426  II,  99    |                   egylet-ben emlékeztek rá, hogy Berényi Mária úrhölgy csakugyan
 9427  II,  99    |               egyenesen a gondviselés mûve, hogy nem találkoznak.~Pál soká
 9428  II,  99    |                    elgondolkozott.~- Lehet, hogy igaza van, Edith.~Azontúl
 9429  II,  99    |                  változásról s azt találta, hogy õ nagyon, nagyon szerencsétlen
 9430  II,  99    |            megmondta egyszer Ralph Ihonnak, hogy akadémiai taggá kell lennünk
 9431  II,  99    |                  bánom, Pál úr, mert érzem, hogy itthon meghalnék a bizonytalanságban.~-
 9432  II,  99    |                     megfogta a leány kezét, hogy arra egy csókot nyomjon
 9433  II,  99    |              akarjuk, master - kezdé Pál -, hogy lakik-e itt, vagy lakott-e
 9434  II,  99    |                   mintegy félév elõtt kell, hogy ide hurcolkodott legyen?~-
 9435  II,  99    |                       arcotokon örömmosoly, hogy az kiüljön most oda ragyogni?
 9436  II,  99    |               hozzátette hirtelen -, félek, hogy nem lesz ott.~Az, akit megszólított,
 9437  II,  99    |              ácsorgott, s mikor Pál elõadá, hogy egy hölgyet keresnek, ki
 9438  II,  99    |                  úgy marad el ez a mostani, hogy vissza sem lesz szabad pillantani
 9439  II,  99    |                akarta kezdeni a társalgást, hogy élceket csinál a Miss Bergerre,
 9440  II,  99    |                     Edith! tudja meg elõbb, hogy én szeretem, kimondhatatlanul!
 9441  II,  99    |                    a kapuoszlopba fogódzék, hogy el ne szédüljön röpülése
 9442  II,  99    |              elfordítva.~- Meddig?~- Lehet, hogy nagyon sokáig! - kiáltá
 9443  II,  99    |              beüzent Betty által Karkékhoz, hogy holnap hazautazik, a szobát
 9444  II,  99    |                   nem olyan kedélyben volt, hogy háborgatta volna.~- Tehát
 9445  II,  99    |                       Azt nem, hanem tudja, hogy nagy gyengém a diplomáciai
 9446  II,  99    |                 forognának fönn, mert igaz, hogy barátomat Marihoz kötötte
 9447  II,  99    |              vártatva -, de ki felel nekem, hogy Pál irántam való szerelme
 9448  II,  99    |                követi el azt a merészséget, hogy ily ereklyén keresztül tolakodjék
 9449  II,  99    |                   alkalmat a mistress arra, hogy miután a teázás a már teljes
 9450  II,  99    |                     megparancsolá Edithnek, hogy az urakat mulattassa odabent,
 9451  II,  99    |                     vígan lobott föl (jele, hogy tisztességes 32 fokú szeszt
 9452  II,  99    |               paradicsomot is úgy képzelik, hogy az angyalok forró teát öntenek
 9453  II,  99    |                    lángra, mert valljuk be, hogy a láng regényes elem, szerelmesek
 9454  II,  99    |                  fölemelte, csodálva látta, hogy az üst lángnyelvei zizegve
 9455  II,  99    |                   gyöngéden megfogta kezét, hogy megakadályozza.~Hangulatteljes
 9456  II,  99    |                     vágynak tulajdonítható, hogy az áruló Sir Ihont megfenyegesse
 9457  II,  99    |             hidegvér már mégsem volt benne, hogy végignézze, mikor a hideg
 9458  II,  99    |                    Mrs. Kark hajtott egyre, hogy tudniillik valami égésszag
 9459  II,  99    |                    hiszen tudta nagyon jól, hogy már õ nem várhat. De angol
 9460  II,  99    |                  sokáig gondolkozott arról, hogy holnap, úgy lehet, egy gyászruhás,
 9461  II,  100   |                 praktikája nem elegendõ rá, hogy az Ilonkát - nevezzük véletlenül
 9462  II,  100   |              Elmondtam már egyszer valahol, hogy véleményem szerint még a
 9463  II,  100   |                   tartotta fönn ilyen soká, hogy egy szép szõke asszony:
 9464  II,  100   |                idõben oly eleven vérû volt, hogy minden évben más-más szép
 9465  II,  100   |                  országutakat csináltatott, hogy a négylovas hintaja vígan
 9466  II,  100   |                    az egy azonban bizonyos, hogy minden városban vagy minden
 9467  II,  100   |                  összejátszanak arra nézve, hogy valaki a legszebbnek kiáltassék
 9468  II,  100   |                   mintegy belefáradva, vagy hogy az ízlés idomul át az általánoshoz,
 9469  II,  100   |                 mikor egy napon arra ébred, hogy már õ is beadta a derekát.~
 9470  II,  100   |                      örökké emlékezteti õt, hogy õ kicsoda, hogy õ a nép
 9471  II,  100   |             emlékezteti õt, hogy õ kicsoda, hogy õ a nép szeszélyes vágyainak
 9472  II,  100   |               szeszélyes vágyainak szónoka, hogy õ a néptribun, e bûvös arcok,
 9473  II,  100   |                    figyelmeztetik a leányt, hogy õ a »legszebb«.~Ez a tudat
 9474  II,  100   |                 akik elõtt ez akadály arra, hogy boldogok lehessenek. Olyanok
 9475  II,  101   |                gyöngéd volt tavaly irántam, hogy megajándékozott egy bottal.
 9476  II,  101   |                  más kellemetlenségem, mint hogy elhagytam néhányszor, de
 9477  II,  101   |                     szemes itt a rendőrség, hogy még tréfából sem mer lopni
 9478  II,  101   |                     úgy segítettem magamon, hogy mindenkinek mást mondtam,
 9479  II,  101   |                     keresztül is meglátták, hogy a korona nincs rajta.~Egyszer
 9480  II,  101   |                  szépen a botomat, anélkül, hogy szólt volna valamit.~Némán
 9481  II,  101   |      korona-história olyan nagyon egyszerû, hogy elmondani sem volt érdemes.~
 9482  II,  101   |                   elvitte a botomat Pestre, hogy ott annak mintájára csináltasson
 9483  II,  101   |              ösztönszerûleg érezve a jövõt, hogy mennyi bajom lesz miatta.~
 9484  II,  101   |                 állt följebb.~- Kevés híja, hogy a bõrömbe nem került a te
 9485  II,  101   |                  becsületes betûim idomait, hogy azokhoz hasonlókat hímezzen.
 9486  II,  101   |                   oly szépen, oly lelkesen, hogy még Tisza Lajos is elérzékenyedjék
 9487  II,  101   |             ereszkedtem vissza helyemre.~De hogy is tudtam volna szólni,
 9488  II,  101   |                    fölöttem azon lehetõség, hogy rögtön megszólít, - hova
 9489  II,  101   |                    meg többé a bot, vagyis, hogy csak a puszta meggyfavesszõ
 9490  II,  101   |                 éjszakán kifundáltam végre, hogy megírom az újságba egész
 9491  II,  101   |                  nem kérdez senki többé.~De hogy elõbb nem jutott eszembe!~
 9492  II,  102   |       harmatcsöppnek jutott az a boldogság, hogy lemossa róluk a nap porát,
 9493  II,  102   |                    nap porát, salakját.~Oh, hogy ilyen üde csöpp csak a Flóra
 9494  II,  102   |                    sem a kettõ közül, hanem hogy igazán eljöttek a fantáziák
 9495  II,  102   |           elenyésznek hamar, de nem tudják, hogy elenyésznek.~Mi maradunk
 9496  II,  102   |                 maradunk sokáig, de tudjuk, hogy el fogunk enyészni.~Az idõ
 9497  II,  103   |                  idején említették a lapok, hogy Kende Kanut orsz. képviselõ
 9498  II,  103   |                  tudni, minden azt mutatja, hogy a felsõvárosi áramlattal
 9499  II,  103   |             Mindamellett mindenbõl látszék, hogy a kis Gergely tisztességes
 9500  II,  103   |                    porontyot, s azt mondta, hogy megtartja, ha nem kerülnek