bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 9501  II,  103   |                 azon veszi magát észre, ... hogy a gyereket ellopták.~Milyen
 9502  II,  103   |               hajóslegényt megbízott elõbb, hogy vegyen neki tíz frtért garderobot.
 9503  II,  103   |                     panaszolta is útközben, hogy túlságosan kurtán ütött
 9504  II,  103   |                Megtapogatják s észreveszik, hogy a becsületes hajós hét darab
 9505  II,  103   |                 bácsikat«, nem is gyanítva, hogy õ most milyen elõkelõ társaságban
 9506  II,  103   |                    vagonból, ha azt mondja, hogy: »e-e«.~Ceglédnél azonban
 9507  II,  103   |                     kisült ebbõl világosan, hogy magyar tejet szopott a fiú.~
 9508  II,  103   |                   szót tudott Gergely, azt, hogy »mama« és azt, hogy »ló«,
 9509  II,  103   |                    azt, hogy »mama« és azt, hogy »ló«, ami azon következtetésre
 9510  II,  103   |                következtetésre ad alkalmat, hogy apjának alkalmasint lovai
 9511  II,  103   |                     mondá múlt csütörtökön, hogy együtt vacsoráltunk a Prófétában -,
 9512  II,  103   |                     jókedve volt napok óta, hogy ilyen pompásan intézhette
 9513  II,  103   |                Azért súgva, mert jól tudja, hogy Horváth Gyula mindjárt elkezdené
 9514  II,  103   |              mindjárt elkezdené a disputát, hogy de bizony Kende Kanuté az
 9515  II,  103   |                  dolognak a rossz oldalait, hogy a jó Kende Kanutot még a
 9516  II,  103   |                    mardosná a lelkiismeret, hogy hátha csakugyan, hogy ugyancsak
 9517  II,  103   |         lelkiismeret, hogy hátha csakugyan, hogy ugyancsak valami öreg hibát
 9518  II,  103   |                      gondoskodom, ha megnõ, hogy legyen vagy ezer forintja.
 9519  II,  103   |                   aztán megmagyarázta neki, hogy nem én vagyok az apja; -
 9520  II,  103   |                    csak, s az a csodálatos, hogy dacára a gépész család jó
 9521  II,  103   |                párbeszédeit a gépésznével.~»Hogy hínak, fiam?«~»Szögedi Gergöly.«~»
 9522  II,  104   |                látja õ azokat nappal. - Oh, hogy ezek a cipók csak kísértetek
 9523  II,  104   |                    az egész kertjüket, úgy, hogy már öt órára elfogynak az
 9524  II,  104   |                 megvan az az ízléstelenség, hogy általánosan fiúgyerekek
 9525  II,  104   |                     meg tõle úgy a csokrot, hogy adja a legszebb asszonynak
 9526  II,  104   |                    skatulyát, hát rábíztam, hogy válasszon ki valakit, kit
 9527  II,  104   |                     nézte félénken, vágyón, hogy táncolnak benn a selymes
 9528  II,  104   |              kincsei láttán a boldogságtól, hogy akár beillett volna kis
 9529  II,  104   |              Köhögõs Misi. Azok árulták el, hogy az a kislány a hitvány kis
 9530  II,  105   |                     kikről föl lehet tenni, hogy miután mindenüket elvesztették,
 9531  II,  105   |                 magát kapacitáltatni azzal, hogy hiszen az ő kerülete ez,
 9532  II,  105   |               fogalmával már együtt jár az, hogy mérgelődött, vesződött,
 9533  II,  105   |                    is kiadván a rendeletet, hogy a katonaság minden segítséget
 9534  II,  105   |                   könyörögtek az öregúrnak, hogy tegye jóvá valahogy a tisztikaron
 9535  II,  105   |                    födélzeten, s kijelenté, hogy a tábornokkal kíván beszélni.~-
 9536  II,  105   |                     jött -, s azért jöttem, hogy Kállay Ödön és a magam nevében
 9537  II,  105   |                    Nem, én csak azt akarom, hogy tegyük félre a haragot addig,
 9538  II,  105   |         rendelkezését.~Horváth Gyula látta, hogy nem boldogul, a végeszközökhöz
 9539  II,  105   |                    esetben azt fogja tenni, hogy megharagszik e dolog fölött
 9540  II,  105   |                  szólunk többet.~S így lõn, hogy csodák csodájára, ezentúl
 9541  II,  106   |             fejedelem õnagysága törvénynek, hogy »akinek lova nincs, járjon
 9542  II,  106   |                     azt nem tûrhetem békén, hogy az édes szülõfalumat, Szögedet
 9543  II,  106   |                   olyan nagy a mehetnékjük, hogy üresen ballagtatják maguk
 9544  II,  106   |                    Egy jó cimborám beszéli, hogy a város lovai meglátván
 9545  II,  106   |                lovak-e õk csakugyan, - vagy hogy csak - passzionátus turisták?~
 9546  II,  106   |                  turisták?~Hanem hát tudom, hogy honnan fúj a szél. Mind
 9547  II,  106   |                     az osztrákmagyar ember, hogy õneki vannak a világon a
 9548  II,  106   |                     arra használta a lábát, hogy a sarkantyús kordován csizmát
 9549  II,  106   |                     tartani a Katám haját.)~Hogy ím elmenének, elgondolkoztam
 9550  II,  106   |             vallottuk volna azt a szégyent, hogy a makói ember három minitummal
 9551  II,  106   |                     beszélték itt Szegeden, hogy a tizenkét apostol megjelent
 9552  II,  106   |                   alkalmasint Jeruzsálembe, hogy a jámbor búcsúsok - szentül
 9553  II,  106   |                   az elöléneklõ bíró-gazda, hogy meg ne lássák: a szûre ujjába
 9554  II,  107   |         százféleképpen. Azt hinné az ember, hogy ez a jövõ nemzedék elrettentésére
 9555  II,  107   |              Budapestre mentem a bátyámmal, hogy ott töltsük mulatságból
 9556  II,  107   |                    az elsõ eszméletem arra, hogy az ember bolond, s egész
 9557  II,  107   |                   megjelennek az ambituson, hogy az »új eseménnyel« tisztába
 9558  II,  107   |                    mindnyájan úgy ösmerünk, hogy örökké jegyben jár.~Ez pedig
 9559  II,  107   |                  úgy kel és úgy fekszik le, hogy »no, két hét múlva megtartom
 9560  II,  107   |                   de a vége mindig az lett, hogy két héttel az esküvõ elõtt »
 9561  II,  107   |                 annak az elbeszélésébe fog, hogy miért nem tud õ megházasodni
 9562  II,  107   |                  gyenge. Én meg azt mondom, hogy az ember egy nagyon pedáns
 9563  II,  107   |                    asszonyok ezt úgy értik, hogy mindenüket magukon hordják -
 9564  II,  107   |                    alkalmasint úgy értette, hogy mindig a hajlékukban legyenek -
 9565  II,  107   |                Valóban alig lehet fölfogni, hogy miért akar az ágyú pisztoly
 9566  II,  107   |                 kitûzött céltól, s ahelyett hogy elmondaná, miért múlt el
 9567  II,  107   |               fölharsanó hortyanás mutatja, hogy elaludt, s még álmában is
 9568  II,  107   |                   az egész titok abban van, hogy Zsiga huszonkét év óta mindig
 9569  II,  107   |                    Minden reggel azzal kél, hogy no ma bizonyosan találni
 9570  II,  107   |                helyiséget s morogva jön le, hogy: »nem jó, nem egészen jó«.~
 9571  II,  108   |                    az az indóházhoz hajtat, hogy holnap reggel (szombaton)
 9572  II,  108   |         bizottságnak már hatodszor szentül, hogy de már holnap okvetlenül
 9573  II,  108   |                    is azt találják mondani, hogy »elrágtam a kötelet«.~A
 9574  II,  108   |                 nekem más egyéb arra nézve, hogy teljesen rendezett viszonyok
 9575  II,  108   |                    bársony, de sajnálom is, hogy elszakított tõled a fátum,
 9576  II,  108   |                  ebbõl a hajból annyi volt, hogy a fésûnek is jutott mit
 9577  II,  108   |                   benne egy fekete hajfürt. Hogy sötétlik ott az üveg alatt,
 9578  II,  108   |                     üveg alatt, mint az éj, hogy szúr, milyen éles, mint
 9579  II,  108   |                   képest az én szõke hajam.~Hogy fog ez a kettõ megférni
 9580  II,  108   |                összetenni e két hajat? Vagy hogy éppen összeillenek: az egyik
 9581  II,  108   |                    tudja azt, mit falt föl. Hogy ez egy regénynek a vége!...~
 9582  II,  108   |                      Bizony kár volt értük! Hogy szeretném még egyszer látni
 9583  II,  108   |                    ígértem annak, aki adta, hogy addig õrzöm, míg megszürkülnek.~
 9584  II,  109   |                 1881~Unalmas egy utazás az, hogy az ember éjfél után kiindul
 9585  II,  109   |               Némileg vigasztaló rám nézve, hogy õ is jön, mert hiába, ezek
 9586  II,  109   |                     van. Milyen édes tudat, hogy Clio közvetlen közelben
 9587  II,  109   |                     sem, de annyi bizonyos, hogy a fiatal hölgyet nem mertem
 9588  II,  109   |              hölgyekrõl már Plinius mondja, hogy igen kellemetesek, s én
 9589  II,  109   |                     füleimet:~- Mi történt, hogy ilyen lassan megy a trén?~-
 9590  II,  109   |                   és csak egy hajszál híja, hogy még nem vagyok pesti lakos.~-
 9591  II,  109   |               mosolyogva.~- A tenger, igaz, hogy nagy - szóltam -, de ha
 9592  II,  109   |                  csöpp.~- Biztosítom, uram, hogy...~- Csak folytassa, nagysád.~-
 9593  II,  109   |                  Csak folytassa, nagysád.~- Hogy ön nem olyan szomjas, amilyennek
 9594  II,  109   |                   Honnan gondolja? Tudja-e, hogy az kihívás?~- No, vegye
 9595  II,  109   |                   Pedig esküvel biztosítom, hogy egy miniszter is van rajta.~
 9596  II,  109   |                      Mi annak az oka?~- Az, hogy még nem akadtam soha nõi
 9597  II,  109   |                 akar maga mindent. Apropos, hogy is hívják önt?~Minthogy
 9598  II,  109   |                    hisz most emlékszem már, hogy láttam is a vicclapokban.
 9599  II,  109   |                     ej, uram! Gondolja meg, hogy...~- Mindent meggondoltam.
 9600  II,  109   |         meggondoltam. És csak azt sajnálom, hogy egy szegedi bicsakot nem
 9601  II,  109   |                   még lehetõsége sem annak, hogy fölébredhessen. De különben
 9602  II,  109   |                     medve. Én nem látom be, hogy miért kellene respektálni.
 9603  II,  109   |                    respektálni. Vegyük úgy, hogy nincs itt.~A szépasszony
 9604  II,  109   |                    kékes szemeit.~Meglátva, hogy szétterpesztett lábaival
 9605  II,  109   |                   is bocsáss meg, kicsikém, hogy unatkozni hagytalak. De
 9606  II,  109   |                 nagyságában feküdt elõttem. Hogy is nézhettem demimonde-nak
 9607  II,  109   |          demimonde-nak egy menyasszonyt? De hogy is lehet ilyen egy menyasszony?~
 9608  II,  109   |                  barátaim váltig biztattak, hogy nõsüljek otthon. Én? Pestrõl?
 9609  II,  110   |                 Gergely ellen kelnek vádak, hogy darabjait és elbeszéléseit
 9610  II,  110   |                   olvasott mûvekbõl meríti, hogy annektál itt is, ott is,
 9611  II,  110   |                    annektál itt is, ott is, hogy az »Ellenállhatlan« meséje
 9612  II,  110   |                      Eötvös Károly fejében.~Hogy most Kónyi Manó sajtó alá
 9613  II,  110   |                  Károlynak most jut eszébe, hogy »azok nagyobb víz lesznek
 9614  II,  110   |               jegyzõje, azzal kötelezte le, hogy önként ajánlkozott neki
 9615  II,  110   |                  ügyetlenségnek látszik az, hogy Deákot fejükre hagyták nõni,
 9616  II,  110   |                 maga is többször említette, hogy minden új eszméjét oly módon
 9617  II,  110   |                     napon azt vették észre, hogy az már óriás, s õk mindnyájan
 9618  II,  110   |                  azonban tudomására jutott, hogy termeiben nem szabad szivarozni,
 9619  II,  110   |                        Azért is megmutatom, hogy abbahagyja.~Hanem bizony
 9620  II,  110   |                    megtörtént rajta késõbb, hogy õfelsége a királlyal is
 9621  II,  110   |                  annyira kihozott sodrából, hogy a pozsonyi sétányon, mikor
 9622  II,  110   |                  mint ahogy Ausztria hiszi, hogy az alkotmánytól megüti a
 9623  II,  111   |                    a történelmi tanulságot, hogy: »Száraz-Brézón a ludak,
 9624  II,  111   |                     ettek, mind kivesztek.«~Hogy úgy ne járjon, eszik is,
 9625  II,  111   |                     a legvaskosabb hordóra, hogy az valahogy el ne szaladjon
 9626  II,  111   |                 arra vagyon főképp hivatva, hogy ama rokonszenvnek, mellyel
 9627  II,  111   |            kedélyesen eltársalognak együtt, hogy egyáltalán nem lehet e délutáni
 9628  II,  111   |                     borocska!«~A bor - vagy hogy talán maga a páter - enyelegve
 9629  II,  111   |                egész valóját.~Jó szerencse, hogy oda van támaszkodva a hordóhoz,
 9630  II,  111   |                   kísértetek«.~Mennie kell, hogy újra visszatérjen holnap
 9631  II,  111   |              testtel; még csak rövid ideje, hogy csak »bölcsõs gyerek« volt,
 9632  II,  111   |                     azzal sem elégszik meg, hogy úri módra karszékben ülhet,
 9633  II,  111   |                   nem, az az ötlete támadt, hogy az édes mama fordítsa föl
 9634  II,  111   |               mamától most már azt kívánta, hogy az asztalt fordítsa föl.
 9635  II,  111   |                 tenni a »petite maman«-nak, hogy ne sírjon, fel kellett fordítani
 9636  II,  111   |            lábacskáival rúgott, kapált, úgy hogy madame Jolly, ki a kis úrfit
 9637  II,  111   |                  francia nyelvbe bevezetni, hogy az észre se vegye, komolyan
 9638  II,  111   |                 marad a kis kedves mellett, hogy a haragvó óriást kibékítse,
 9639  II,  111   |                  nagy fenyegetéssel mondja, hogy »Majd kapsz!« akkor õ csakugyan
 9640  II,  111   |                 csókolta minden porcikáját, hogy »milyen erõs már az édes!«
 9641  II,  111   |                 örömmel beszélte el a kárt, hogy még ez is kénytelen volt - »
 9642  II,  111   |                     mondá, s megjövendölte, hogy atléta lesz a fiából!~Persze
 9643  II,  111   |                    madame Jolly hozzátette, hogy ha majd ez az »enfant terribles«
 9644  II,  111   |                     meg azt fogják mondani, hogy »tüzér« lesz. A Gyuszi tudja
 9645  II,  111   |                      A Gyuszi tudja is azt, hogy a madame részérõl nem számíthat
 9646  II,  111   |                   magát, már csak azért is, hogy annál jobban essék azután
 9647  II,  111   |                 mikor hazajön, s meghallja, hogy a bébé jó volt.~És mikor
 9648  II,  112   |                     mindennapi csalódásban, hogy talán élõ falevelek, mert
 9649  II,  112   |                  Miért hagyta el idõ elõtt, hogy másba kezdjen egyebütt.~
 9650  II,  112   |                    mindennek mutatnia kell, hogy köröskörül mindaz, ami itt
 9651  II,  112   |                     fonják.~Csak azt tudja, hogy szeretett, s hogy szeret
 9652  II,  112   |                    tudja, hogy szeretett, s hogy szeret még most is, csak
 9653  II,  112   |                    most is, csak azt tudja, hogy volt férje, s csak azt tudja,
 9654  II,  112   |                    férje, s csak azt tudja, hogy nincs férje. Ami e két nagy
 9655  II,  112   |                 volt, amikor a férj elment, hogy vissza ne térjen; a szív
 9656  II,  112   |                  kéz, mely levelét átvette, hogy hálószobámba behozza...
 9657  II,  112   |                  megijesztett a fenyegetés, hogy ablakom alatt lövi fõbe
 9658  II,  112   |              kellett történnie. Észrevette, hogy fölkeltem, hiszen a szomszédban
 9659  II,  112   |                    szó nélkül, panasztalan, hogy soha vissza ne térjen.«~
 9660  II,  112   |                  vissza ne térjen.«~Elment, hogy a híre sem jött évekig.
 9661  II,  112   |                   mert úgy ítélt a törvény, hogy a fiú közös legyen. A szalma-asszony
 9662  II,  112   |                     találva az a mesterség, hogy lehet egy egész életet alaposan
 9663  II,  112   |                     Szépek-e? No, ne mondd, hogy tudod is te. Nézz jól rám,
 9664  II,  112   |                 mint én? Oh, te kis bolond. Hogy én vagyok a legszebb? Az
 9665  II,  112   |                    Vagy semmit sem mondott, hogy nem emlékszel. Eredj, kis
 9666  II,  112   |                    amibe ha belenéz, látná, hogy ott mi történik, egyszerre
 9667  II,  113   |                   MINISZTER KERESTETIK~1881~Hogy lett meg országgyûlési képviselõ
 9668  II,  113   |                     a nagyságos asszonytól, hogy a közvéleményt kiformálhassa
 9669  II,  113   |                    mégsem álmodta meg soha, hogy õ valaha honatya legyen.
 9670  II,  113   |                    az oka, az õ ideálja az, hogy a Domándy-család hírnevét
 9671  II,  113   |                    a megye szûk határain, s hogy ím a kis Erzsike levetette
 9672  II,  113   |                    igénytelensége folytán - hogy a saját szavaival éljünk -
 9673  II,  113   |                      s ezzel aztán belátta, hogy mégsem olyan nagyon nehéz
 9674  II,  113   |                    keserûséget; nemcsak az, hogy a gazdaság odahaza idegen
 9675  II,  113   |                   azt is elszenvedte volna, hogy a tarokkban néha túlságosan
 9676  II,  113   |                  esett neki szörnyen zokon, hogy a háztartás rengeteg sokba
 9677  II,  113   |                   fájt az öregúrnak nagyon, hogy a Szurdokházi Híradó címû
 9678  II,  113   |                    az õ haja tisztességben, hogy becsületes neve meghurcoltassék,
 9679  II,  113   |            becsületes neve meghurcoltassék, hogy éretlen tacskók a »bolyki
 9680  II,  113   |                 mamának derogál észrevenni, hogy az a csinos, barna fiatalember,
 9681  II,  113   |                    azzal a szelíd ürüggyel, hogy »itthon van-e az urambátyám?«
 9682  II,  113   |                    megye kormánypárti urai, hogy mit csináljanak a bolyki
 9683  II,  113   |                     akinek kilátása van rá, hogy leveri a kormánypártot.~-
 9684  II,  113   |          programbeszédjeire könnyû ráfogni, hogy tele vannak felségsértéssel.~-
 9685  II,  113   |                    üldözni kezdte mindenki. Hogy is mert õ kétféle szempontot
 9686  II,  113   |                    vármegye csak egyet lát? Hogy mert õ, a szerény féreg,
 9687  II,  113   |                látszik, immáron az a sorsa, hogy az õ almáriumja tetején
 9688  II,  113   |                 elkeseredésében megfogadta, hogy ha kezébe kerül, mindjárt
 9689  II,  113   |                   az ördög sem hitte volna, hogy az irodalomnak egy drágagyöngye.
 9690  II,  113   |                    engedi azt ki a kezébõl, hogy a kályhába dobja. Az ember
 9691  II,  113   |                     keserûség.~Mit tesz az, hogy hivatali pályáján nincs
 9692  II,  113   |                      Hátha még tudta volna, hogy az ifjúnak mi a célja, s
 9693  II,  113   |                    az ifjúnak mi a célja, s hogy a leány, az õ szép, ünnepelt
 9694  II,  113   |                   nyilvánosság a célja. Oh, hogy a szerelem a legboldogítóbb,
 9695  II,  113   |                     mégis keresi a módokat, hogy világosságra jöhessen.~Fekete
 9696  II,  113   |                  lassan.~- Azt a helyzetet, hogy én az ablakon dobtam ki
 9697  II,  113   |               megválasztásodra, csak azért, hogy nevetségessé légy. Én azt
 9698  II,  113   |                     nem vagy. Tudod te azt, hogy kétféleképpen lehet emelkedni
 9699  II,  113   |                    öreg szomorúan dörmögte, hogy nagyon szép.~- Mit morogsz?
 9700  II,  113   |                  angyalom, vedd tekintetbe, hogy most nagyon nehéz, komplikált
 9701  II,  113   |                      Aztán vedd tekintetbe, hogy miniszterkrízis van...~-
 9702  II,  113   |                     ott, rád nem pörkölhet, hogy nincs igazad. A többi úgysem
 9703  II,  113   |                    talán senki a világon.~- Hogy is értené? Ha értenék, nem
 9704  II,  113   |                     iratkozni.~- De ne úgy, hogy az elhatározó pillanatban
 9705  II,  113   |               annyit az a Fekete-gyerek? De hogy mit keres nálad, ahhoz semmi
 9706  II,  113   |                    igenis van beleszólásom, hogy a szalonba küldözgeted a
 9707  II,  113   |                engedi a természetem. Tudod, hogy a Szentillésy-családból
 9708  II,  113   |                     malíciából odajegyezte, hogy ez szûzbeszéde lesz az ötvenéves
 9709  II,  113   |                     dicsekvõ férfiúnak.~Oh, hogy hazudik a gézengúz! Nem
 9710  II,  113   |                    félórára minden honatya, hogy csak a szája mozgását lássa,
 9711  II,  113   |                  értse.~Sem az nem történt, hogy a parlamenti tagok megsiketültek
 9712  II,  113   |                megsiketültek volna, sem az, hogy a keddi nap föl ne virradjon,
 9713  II,  113   |                virradjon, hanem az történt, hogy mikor tekintetes Domándy
 9714  II,  113   |                    az volt a legelsõ dolga, hogy az elõtte ajtót nyitó inast
 9715  II,  113   |                  hörgé dühösen. (Elsõ eset, hogy a tekintetes úr igazán mérges.) -
 9716  II,  113   |                     kérdez utánam, mondjad, hogy nem lakom itt, hogy nem
 9717  II,  113   |                mondjad, hogy nem lakom itt, hogy nem ösmersz, mondj akármit,
 9718  II,  113   |                      A zacskót hozzam? Vagy hogy talán mégis jobb lenne a
 9719  II,  113   |                   Azért beszélsz, gazember, hogy az elhasznált orvosságot
 9720  II,  113   |                   aratott, büszkék vagyunk, hogy a nemzet tapsai kerületünk
 9721  II,  113   |                  tudtam azt egyedül, Gábor, hogy benned nagy talentum rejlik.~
 9722  II,  113   |                betûkkel, a vegyesek között, hogy a pénzügyminiszteri tárcára
 9723  II,  113   |                 hiszen itt áll megírva. Jó, hogy jössz, Erzsi, olvasd el
 9724  II,  113   |                     is, hadd gyõzõdjem meg, hogy nem álmodom.~Egy fiatal,
 9725  II,  113   |               dolognak. Nagyon jól tudta õ, hogy a magaslat távolítja attól,
 9726  II,  113   |               mindjárt jöhet. Ember, ember, hogy lehetsz ilyen könnyelmû!
 9727  II,  113   |          elõérzetünk van. Én hiszem, tudom, hogy õ itt lesz még ma.~- Te
 9728  II,  113   |                mégis különösnek látszik az, hogy az én papám olyan nagyon
 9729  II,  113   |                    Gyermek vagy, nem érted, hogy kis ésszel kormányozzák
 9730  II,  113   |                   kormányozzák a világot, s hogy ezerféle körülmény játszik
 9731  II,  113   |                     maga elé s megesküdött, hogy lelövi, aki legelõször háborgatja.
 9732  II,  113   |                     különösen is meghagyta, hogy János úrfit, ha jönni találna,
 9733  II,  113   |                    lakájnak meg van hagyva, hogy választ vigyen.~Domándyné
 9734  II,  113   |             elfogadható indokot arra nézve, hogy - a felajánlt tárcát el
 9735  II,  113   |                   mosolyogva. - Azt akarom, hogy ketten vegyük rá a miniszteri
 9736  II,  113   |                 Nehéz dolog, de nem hiszem, hogy könnyen ne menne. Önnek,
 9737  II,  113   |              megmásíthatlan.~- Gondold meg, hogy az egész kabinet sorsa tõled
 9738  II,  113   |           mindnyájan. Barátom, gondold meg, hogy vannak kötelességek, amelyek
 9739  II,  113   |            hallatszott az ajtón, s anélkül, hogy bevárná a választ, belépett
 9740  II,  113   |        visszavonulni készülve - nem tudtam, hogy háborgatni fogom.~- Maradj
 9741  II,  114   |          berendezésrõl azonnal észrevettem, hogy az hónapos szoba.~Vajon
 9742  II,  114   |                    emlékszem, említette is, hogy itt közelemben lakik valahol,
 9743  II,  114   |                    mégsem illõ dolog tõlem, hogy semmi gondot nem fordítottam
 9744  II,  114   |                elrontani, pedig az édesapja hogy rám kötötte.~Lelkiismeretfurdalást
 9745  II,  114   |              kezdtem érezni s elhatároztam, hogy a jövõ félévben olyan lakást
 9746  II,  114   |                    bizony mind azt mondták, hogy már elkéstem, Cséry Pistából
 9747  II,  114   |                   magamnak tulajdonítottam, hogy unokaöcsém ennyire elromlott,
 9748  II,  114   |                     barátom azt tanácsolta, hogy jó volna elvinni a fõvárosból,
 9749  II,  114   |                 Írtam Kecskemétre, anélkül, hogy Pistával csak beszéltem
 9750  II,  114   |                 akirõl fájdalommal hallják, hogy olyan gonosz.~Alig vártam,
 9751  II,  114   |                 korán reggel a szomszédhoz, hogy tudassa Pistával, miszerint
 9752  II,  114   |                     inas azzal jött vissza, hogy az úrfi nagyon csodálkozott,
 9753  II,  114   |                csodálkozott, de azt üzente, hogy engedelmeskedik és készen
 9754  II,  114   |                    és siettem a tanárokhoz, hogy bizonyítványát kivegyem.~
 9755  II,  114   |                    eszem kezd megzavarodni, hogy az ellenkezõjét értem annak,
 9756  II,  114   |                    két vagy három hónappal, hogy az osztály mételye.~- Hja,
 9757  II,  114   |                    akkor volt!~- Ön mondta, hogy sohasem lesz belõle semmi.~-
 9758  II,  114   |                     Éppen ez az, amire kell hogy megadd nekem a felvilágosítást,
 9759  II,  114   |                 nagybácsi nagyon jól tudja, hogy szüleim nem gazdagok s keserves
 9760  II,  114   |                   sokkal könnyelmûbb valék, hogy ez szabályozott volna cselekedeteimben.
 9761  II,  114   |    haszontalanságokra elköltöttem, anélkül, hogy csak valamely hasznos szükségletemet
 9762  II,  114   |                    midõn a háziúr megtudta, hogy a pénzt elköltöttem. Nagy
 9763  II,  114   |                     hoztam kapcsolatba azt, hogy pénzem nincs, s kértem,
 9764  II,  114   |                   Csakugyan azt határozták, hogy nem küldenek. Nagyon fel
 9765  II,  114   |                   annyira is haragszik rád, hogy talán sohasem is bocsát
 9766  II,  114   |                    Hallani sem akart arról, hogy negyven forintot küldjünk.
 9767  II,  114   |                     jó édesanyám! Azt írja, hogy az istenért valahogy - az
 9768  II,  114   |                   tisztátalan. Megesküdtem, hogy ezután csak örömöt fogok
 9769  II,  115   |                 vett. A kisfiú elhatározta, hogy megkerüli az asszonyok valamelyikét,
 9770  II,  115   |                 nemulass. Ni, a gazemberje, hogy settenkedik itt!~A szónokló
 9771  II,  115   |                     alatt, s felemelkedett, hogy utána iramodjék a fiúnak,
 9772  II,  115   |                  fiúnak, vagy csak mutatta, hogy kedve volna egy harcias
 9773  II,  116   |            napsugártól, hajszál híja immár, hogy üveg alá nem teszi.~De hát
 9774  II,  116   |             elbámészkodó gyermeki szemekbe, hogy könnyekre fakadjon.~Valami
 9775  II,  116   |                   bánná õ, ha azt mondanák, hogy vásott, rossz gyermek, hogy
 9776  II,  116   |                 hogy vásott, rossz gyermek, hogy betörte a szomszédok ablakait,
 9777  II,  116   |                 Mártonné pedig azt állítja, hogy ennek a gyereknek már a
 9778  II,  116   |                innen a túlság benne. Remeg, hogy elveszti, hogy azok a kék
 9779  II,  116   |                benne. Remeg, hogy elveszti, hogy azok a kék szemecskék egyszer
 9780  II,  116   |                   orvossága, mégis elhozná, hogy víg legyen, hogy pajkos
 9781  II,  116   |                   elhozná, hogy víg legyen, hogy pajkos legyen az õ Mariskája,
 9782  II,  116   |                     rokonai Máthé Jánosnak, hogy házasodjék meg, hiszen még
 9783  II,  116   |                tanáccsal a rokonok, látván, hogy az kivihetetlen. S neki
 9784  II,  116   |                     mit tenni egyebet, mint hogy Kubiknénak át kellett szaladni
 9785  II,  116   |                   asszonyi hiúságot.~No, de hogy megörült a kis beteg, amint
 9786  II,  116   |                reszketett a szíve örömében, hogy az õ kis madara milyen vígan
 9787  II,  116   |                   városba viszi a patikába, hogy elhozza az orvosságot, ha
 9788  II,  116   |                    Mikor Rózsa néni kimegy, hogy tejeskását hozzon be a kis
 9789  II,  116   |                  kis szemeket.~- Találd ki, hogy hívnak? - kérdé átváltoztatott
 9790  II,  116   |                édesapám!~- Én hát. Tudod-e, hogy a városba megyek. Hozzak-e
 9791  II,  117   |                      senki sem jósolta meg, hogy a fényes birodalmi székvárosban
 9792  II,  117   |             komikusabb szenvedély, mint az, hogy egy tintatartójához láncolt
 9793  II,  117   |               megtanulta a francia nyelvet, hogy a franciák e nemû termékeit
 9794  II,  117   |                  viszonyaival, ha fájlalta, hogy dacára tevékenységének,
 9795  II,  117   |             reménynek az a halavány sugara, hogy hátha... ki tudja, mit rejt
 9796  II,  117   |                    összeszorított ökleivel, hogy szinte elfelejtette az ember
 9797  II,  117   |                 utazási mániájából.~Féltek, hogy bele fog bolondulni egyszer.~
 9798  II,  117   |                    Én a pihenést úgy értem, hogy az ember egyebet dolgozik,
 9799  II,  117   |                   az elkészítést úgy értem, hogy ön azt három hónap alatt
 9800  II,  117   |                    azonban nem követelhetõ, hogy itt készüljön a lármás falak
 9801  II,  117   |                szûken volt, de annyi mégis, hogy két hónapra szigorú takarékoskodás
 9802  II,  117   |                       No, még csak az kéne, hogy ne adjon. Hát mért volnék
 9803  II,  117   |                   valami varázsszerû abban, hogy a birodalom sorsát az a
 9804  II,  117   |                  csakugyan az a Gyula volt. Hogy megörült Pali bácsinak,
 9805  II,  117   |                     Bizonyisten nem hittem, hogy teveled találkozzam ma,
 9806  II,  117   |                   akarod kiolvasni belõlem, hogy ugyan mit jöttem kérni.
 9807  II,  117   |                  netán baja akadna, lássák, hogy nem éppen valami sehonnai.
 9808  II,  117   |                    én megkérem, nem hiszem, hogy ne kapnánk ajánlólevelet
 9809  II,  117   |                     kikérdezte Pali bácsit, hogy odahaza mi újság, a klubban,
 9810  II,  117   |                tegnapelõtt; oly dühbe jött, hogy nyomban elrohant s az igazságügyminiszter
 9811  II,  117   |                 Stefit azzal bosszantották, hogy a törvényszéki elnökké való
 9812  II,  117   |                 szélsõbaloldalra.~Ideje is, hogy nyílik az ajtó és megérkezik
 9813  II,  117   |                 bizony nem gyanítaná senki, hogy a hatalmas egyesült státusokat
 9814  II,  117   |               szüksége arra, ha nem akarja, hogy a politikai élet hullámai
 9815  II,  117   |                     nem álmodta volna soha, hogy õ valaha még Andrássyval
 9816  II,  117   |                    mikor térnek vissza õrá. Hogy fogja elõhozni Andrássy?~
 9817  II,  117   |                     köztudomású dolog lett, hogy egy Majthényi ott tejet
 9818  II,  117   |                    árult, mióta kitudódott, hogy ott dolgozni kell, - azóta
 9819  II,  117   |                vonatkozó emlékeiben.~- Kár, hogy nem élünk már a középkorban -
 9820  II,  117   |              kegyelmességed persze hallaná, hogy mit üzenek. Valóban - nevetett
 9821  II,  117   |                    rájok, mert úgyis tudom, hogy csupa ütõkártyák. Azonban,
 9822  II,  117   |                  csupa ütõkártyák. Azonban, hogy visszatérjünk e fiatalember
 9823  II,  117   |          kívánatában támogassák. Óhajtandó, hogy õ magát jól érezze a szabad
 9824  II,  117   |          sajátságaival annyi anyagot nyújt, hogy máris szomorúan látja, mily
 9825  II,  117   |                    és ideje van neki ahhoz, hogy Amerikát alaposan megösmerhesse.~
 9826  II,  117   |                 Montecuccolinak igaza volt, hogy ez kívántatik a hadviseléshez
 9827  II,  117   |                  elsõsorban; de higgye meg, hogy a békéhez is, vagy hogy
 9828  II,  117   |                     hogy a békéhez is, vagy hogy a helyesebb szót használjuk,
 9829  II,  117   |                nagyon kellemetlen állapot.«~Hogy még valamit lásson New Yorkon
 9830  II,  117   |                 otthagyni a várost anélkül, hogy - látta volna, mert az újkori
 9831  II,  117   |                   kivétel. Az sose történt, hogy a polgármester úr valakit
 9832  II,  117   |                     míg nem jut sorba, vagy hogy valamely kihallgatást félbeszakított
 9833  II,  117   |                     senkit.~- Látszik, Sir, hogy ön merõben idegen, mert
 9834  II,  117   |              merõben idegen, mert tudhatná, hogy Amerikában pénz az idõ;
 9835  II,  117   |                  század. Azt hitte magáról, hogy õ nagy diplomata, pedig
 9836  II,  117   |                  Most pedig intézkedjék ön, hogy a szolga készítse ki azonnal
 9837  II,  117   |                     értesítse a leányaimat, hogy toalettrõl gondoskodjanak
 9838  II,  117   |                     ámulva.~- Azért jöttem, hogy felajánljam magamat s mindazt,
 9839  II,  117   |                gúnyt. De vajon tudhattuk-e, hogy ön itt van. S az ostoba
 9840  II,  117   |                    beszél, azt kell hinnem, hogy ön tréfál velem. Ez a hang,
 9841  II,  117   |                  nem szabad elmennie, kell, hogy részt vegyen a holnap tiszteletére
 9842  II,  117   |                   Sir. Ez az ajánlat olyan, hogy elfogadom. Arra csakugyan
 9843  II,  117   |                    csakugyan nem gondoltam, hogy ilyesvalamit kellene látnom
 9844  II,  117   |                ömlött el minden mozdulatán, hogy az ember igazán nem találhatott,
 9845  II,  117   |                     lett a suttogás: látta, hogy mindenki õt nézi, érezte,
 9846  II,  117   |                   mindenki õt nézi, érezte, hogy mindenki õróla beszél.~Szédülni
 9847  II,  117   |                   bírta erejét összeszedni, hogy a bemutatásoknál, melyeket
 9848  II,  117   |                     tudnám is, felismerném, hogy az. A családi vonások annyira
 9849  II,  117   |                emberek Bugy-Kutymándfalván, hogy a famíliámat így felhánytorgatják.~-
 9850  II,  117   |                  végre is úgy gondolkozott, hogy abbahagyta a gondolkozást
 9851  II,  117   |                    a seb. Mert - nem csoda, hogy Amerikában gõzzel megy minden -
 9852  II,  117   |                    szerelmet s megesküdtek, hogy holtig fogják egymást szeretni.~-
 9853  II,  117   |                    mosolygott arra a szóra, hogy õ nagyon szegény.~- Oh,
 9854  II,  117   |                     õ nagyon szegény.~- Oh, hogy is mernék arra gondolni -
 9855  II,  117   |              gondolni - rebegé reszketve -, hogy mi valaha... Istenem, milyen
 9856  II,  117   |                  bimbó, amely elég jó arra, hogy egypár percig játsszék vele.~-
 9857  II,  117   |              elmondom röviden az eredményt, hogy ötödnapra Miklós egy vakmerõ
 9858  II,  117   |                    szegény. Szegény! Ugyan, hogy is fogunk mi megélni. Mikor
 9859  II,  117   |                    titok maradhatott volna, hogy ön egy inkognitó utazó osztrák
 9860  II,  117   |                 mennyre, földre esküdözött, hogy õ nem osztrák fõherceg,
 9861  II,  118   |                   Nehogy azt higgyék rólam, hogy hirtelen meggazdagodtam,
 9862  II,  118   |                   mindenekelõtt kijelentem, hogy a régi szegénységben vagyok,
 9863  II,  118   |                     szegénységben vagyok, s hogy mégis ilyen hercegi luxust
 9864  II,  118   |                 teljesen egybevágnak azzal, hogy komornyikom legyen, aki
 9865  II,  118   |               legyen, aki fölügyeljen arra, hogy rendesen öltöztem-e föl,
 9866  II,  118   |                     közötti ûrt.~Fizetsége, hogy rossz napokon kap két hatost,
 9867  II,  118   |            Ünnepélyes ígéretet teszek neki, hogy a jövõ héten már komolyan
 9868  II,  118   |               boldog ebben, pedig tudhatná, hogy sohasem jön el - az a jövõ
 9869  II,  118   |        reperálásával annyira készen legyek, hogy az övéhez foghassak.~De
 9870  II,  118   |              hónapokban az az érdekes eset, hogy tolmács útján udvaroltam
 9871  II,  118   |                     nyilatkozataimra. Amint hogy minek is? Hiszen ott van
 9872  II,  118   |             fizetése azonban azon ígéretem, hogy le fogom õt írni. (Íme,
 9873  II,  118   |                    érdekelhet belõle. Most, hogy már tizenöt napja nem volt
 9874  II,  118   |              életunt lenni. Hanem rájöttem, hogy az onnan van, mert errõl
 9875  II,  118   |                    már meg a kiadóhivatalt, hogy küldje már azt a lapot!~
 9876  II,  118   |                    leszünk csak igazi urak.~Hogy aztán nem lettem fõispán
 9877  II,  118   |                   annyi dicsõséget találni, hogy a királynak sincsen több.~
 9878  II,  118   |                 idegeneknek a hátam mögött, hogy valahogy ne halljam:~- Jobban
 9879  II,  118   |                     nagyítod környezetedet, hogy majd fényes környezetben
 9880  II,  118   |              tökéletesen meg vagy gyõzõdve, hogy az egész Európára ártalmas
 9881  II,  118   |                 költenél föl.~Ha leküldlek, hogy eredj le a boltba és hozzál
 9882  II,  118   |                amint a hatosokat csörgeted, hogy ekképp gondolkozol:~- Tejbe-vajba
 9883  II,  118   |                  hamar lenne meg palatinus, hogy én is zöld ágra vergõdjem.~
 9884  II,  119   |                     édes fiam. Gondold meg, hogy menyasszonyod van, a Csipkeország
 9885  II,  119   |                     nagy szerelem kerget... hogy szórakozzam, hogy az epedést
 9886  II,  119   |                 kerget... hogy szórakozzam, hogy az epedést a meglepetések
 9887  II,  119   |            menyasszonyodtól tisztességesen, hogy valami kellemetlenség és
 9888  II,  119   |                 nekem, ha valaha kitudódik, hogy te az enyim vagy. Mialatt
 9889  II,  119   |                  megyek, hanem azt kívánom, hogy abban az új országban gyémánt
 9890  II,  119   |                    tennie a Csipkeországba, hogy mennyasszonyától búcsút
 9891  II,  119   |            huszonnegyedik szoba zárva volt. Hogy mi van abban a szobában,
 9892  II,  119   |                  királyi arájától, mondván, hogy reggel, mielõtt a nap fölkelne,
 9893  II,  119   |                     egyszerû kocsiban jött, hogy a rangját föl ne ösmerjék.~
 9894  II,  119   |                    megszûnt a rang. Érezte, hogy õ a kevesebb és remegve,
 9895  II,  119   |                     s elkezdték rebesgetni, hogy a házasságból nem lesz semmi.~
 9896  II,  119   |                semmi.~És nem gondolták meg, hogy a királyfiaknak nem okvetlenül
 9897  II,  120   |                     hagyva a tanár uraknak, hogy tiltsák be nekünk az árvalányhaj
 9898  II,  120   |                    úgy hívták az öregebbek, hogy »provizorium«, és mindig
 9899  II,  120   |                     az apró, szürke szemek, hogy mi mindnyájan boldogok voltunk
 9900  II,  120   |             szövetkezett, mely elhatározta, hogy ezentúl nem jár németórákra,
 9901  II,  120   |                benyújtotta a tanári karhoz, hogy nekik engedtessék el a német.~
 9902  II,  120   |                     bízta meg a tanári kar, hogy válaszoljon erre a kérvényre.~
 9903  II,  120   |                    A levegõben volt valami, hogy aki azt beszívta, dacot,
 9904  II,  120   |                 tudtuk, mi fáj, de éreztük, hogy fáj valami. Mikor a »Szózat«-
 9905  II,  120   |            vármegyeházán, megüzente reggel, hogy a gimnáziumot is megnézi.
 9906  II,  120   |                igazgató tanár úr meghagyta, hogy mindent rendbehozzak tíz
 9907  II,  120   |                  benne az ellenállási erõt, hogy a fiatalság nevelését vezessék.
 9908  II,  120   |                     azon magas kitüntetést, hogy õexcellenciája, a kormányzó
 9909  II,  120   |                felszólította a fiatalságot, hogy hazamenve, aminõ gyorsan
 9910  II,  120   |                akinek az a kevély címe van, hogy »Magyarország kormányzója«.
 9911  II,  120   |                 kormányzók öltöznek? Vajon, hogy fog kinézni, õsies, megdöbbentõ
 9912  II,  120   |                nélkül, Dankó bácsira bízva, hogy sebes híradással legyen,
 9913  II,  120   |                   valamennyit, azon hitben, hogy a többiek mind ott vannak, (
 9914  II,  120   |                     szigorúan ráparancsolt, hogy ne tudassa a többiekkel,
 9915  II,  120   |                    ne tudassa a többiekkel, hogy õ elment) nagy feladatot
 9916  II,  120   |                nehezedni. Kevély volt arra, hogy most kezeiben van a gimnázium
 9917  II,  120   |                    idejét, némelyek zúgtak, hogy ily soká kell maradniok,
 9918  II,  120   |                   õket, el sem gondolhatva, hogy hátha az udvar felõl a hátulsó
 9919  II,  120   |                 arra a feltûnõ körülményre, hogy az óriási zaj, melyhez füle
 9920  II,  120   |                eshetik a XIX.-ik században, hogy a diákok maguktól hagyják
 9921  II,  120   |             nyitotta ki az osztály ajtaját, hogy a csodálatos csendesség
 9922  II,  120   |                        mondá a kormányzó -, hogy kikérdezhessem tanítványait,
 9923  II,  120   |                    nevelése. Te, szõke fiú, hogy hívnak, ott a második pad
 9924  II,  120   |                szerzõ, mígnem odáig jutott, hogy: »és az ónodi országgyûlés
 9925  II,  120   |                    köröskörül; jószerencse, hogy az elsõ padban ülõ Nagy
 9926  II,  120   |                    halkan mondá:~- Mondjad, hogy a lázadó Rákóczi.~- A lázadó
 9927  II,  120   |                     az egy szóból is látom, hogy itt az önök tanintézetében
 9928  II,  120   |                     gondom rá, édes öregem, hogy érdemeit illetékes helyen
 9929  II,  120   |                  mert azok igen jól tudták, hogy az öreg Dankó József pedellus,
 9930  II,  120   |            haragjából, ha megtudja a valót, hogy a tanárok nem várták be,
 9931  II,  120   |             tanulókra nem, mert attól félt, hogy a selmák közül (ott ült
 9932  II,  120   |                    õ sem fogja megállhatni, hogy hangos kacajban ki ne törjön,
 9933  II,  120   |                   egészen, de megjegyezzük, hogy születésére nézve magyar
 9934  II,  120   |                     iszen tudta volna csak, hogy mind ott vannak a »német
 9935  II,  120   |                  fiúk arcára oda volt írva, hogy: »Hát csak ennyi?« Azok
 9936  II,  120   |                 Nagy Pista szemhunyorítása, hogy pénzt fog kiosztani a »németek«
 9937  II,  120   |             állattant.~Gondolkozni kezdett, hogy ugyan melyik állat felõl
 9938  II,  120   |                  olyan túlságosan könnyûek, hogy egy cseppet sem fogja megizzasztani
 9939  II,  120   |                   legjobban? - kérdé aztán, hogy hadd adjon a fiú maga magának
 9940  II,  120   |            mindenáron akadályoskodni akart, hogy megzavarja.~- Mármost mondd
 9941  II,  120   |             gyûjtött a kormányzó homlokára, hogy a fõispán és társai félve
 9942  II,  120   |                   magát nevetségessé tenni, hogy ennek a gyereknek a feleleteiben
 9943  II,  120   |                  azért mégsem állhatta meg, hogy egy haragos pillantást ne
 9944  II,  120   |               szájról szájra járt suttogva, hogy rajta maradjon örökké.~-
 9945  II,  120   |                 gonoszsággal vannak tele... Hogy hívják azt a fekete gazembert
 9946  II,  120   |            professzor uram ám az oka annak, hogy az a fiú ilyen gonoszul
 9947  II,  120   |                  hát.~- Azt akarom mondani, hogy ne tessen excellenciás szívében
 9948  II,  120   |                    nevetségessé vált; igaz, hogy apró dolog, de mégis erõsen
 9949  II,  120   |                    Az excellenciás úr, most hogy kívül érezte magát, jóízûn
 9950  II,  120   |                    meg nekik, ha megjönnek, hogy meg voltam elégedve.~- Köszönöm
 9951  II,  120   |               értesültek, határozatba ment, hogy az öreg Dankónak fizetése
 9952  II,  120   |                    évenkint emeltetni fog s hogy azon felül érdemeinek elismeréséül
 9953  II,  120   |                     No, te pernahajder, jó, hogy itt vagy. Szép örömet értem
 9954  II,  120   |                átkozott gyereke!...Tudod-e, hogy mekkora úr az! Hát ha felakasztat?
 9955  II,  120   |                   No, hiszen csak azt lesd, hogy én könyörögjek érted. Nem
 9956  II,  120   |                 õexcellenciája azt is írja, hogy ha az iskolai év végével
 9957  II,  120   |                  volt a Lengyel Gyuri neve, hogy »labanc«, a Dankóé meg,
 9958  II,  120   |                      labanc«, a Dankóé meg, hogy »kuruc«, és az egész gimnázium
 9959  II,  120   |                    kötelezték magokat arra, hogy tizenöt év múlva összejönnek
 9960  II,  120   |                    Gyuriról meg azt tudtuk, hogy csakugyan beállott katonának.~
 9961  II,  120   |                    Azt mindnyájan tudjátok, hogy katonának állott be, mert
 9962  II,  120   |                  állott be, mert azt hitte, hogy ama nagy úr pártfogása mellett
 9963  II,  120   |                 mondám meglepetve. - De hát hogy jutottál ennyire?... titkos
 9964  II,  121   |                    Mit csinál Kérdõ Márton? Hogy van a jó öreg Kérdõ Márton? -
 9965  II,  121   |                   még el sem hinné Kossuth, hogy már egy évvel lett öregebb.
 9966  II,  121   |                    fölösleges elmondani is, hogy Kérdõ uram is bezzeg tele
 9967  II,  121   |              fizetünk!«~Megfogadta szentül, hogy nem fizet s meg is tartotta
 9968  II,  121   |                 meghíznak, akkorára be kell hogy jöjjön Kossuth. Mindig hitt,
 9969  II,  121   |               levágni s olyan dáridót csap, hogy egész Vásárhely egy hétig
 9970  II,  121   |                határozottan bebizonyította, hogy nem várja tovább a szentnek
 9971  II,  121   |             panaszkodott Kossuth levelében, hogy folyton zaklatják egyes
 9972  II,  121   |                    is elõfordult levelében, hogy neki nincsenek kincsei,
 9973  II,  121   |                     neki nincsenek kincsei, hogy szegény stb., Kérdõ Márton
 9974  II,  121   |                   meghatotta az az egy szó, hogy Kossuth szegény, s mindjárt
 9975  II,  121   |                     õ tört ákombákomjaival, hogy »csak ne sajnálja magától
 9976  II,  121   |                    Alberttel küldte vissza, hogy az adja át Kérdõ Márton
 9977  II,  121   |                uramnak, s jelentse ki neki, hogy még annyira nem jutott,
 9978  II,  121   |                     város java úgy kívánta, hogy tehetségeinél fogva õ viselje
 9979  II,  121   |                    Hanem jó járt kigyelmed, hogy a mai cselekedetét mégsem
 9980  II,  121   |                     a 48-iki törvényeket.~- Hogy, hogy?~- Hát úgy, hogy ehelyett
 9981  II,  121   |                    iki törvényeket.~- Hogy, hogy?~- Hát úgy, hogy ehelyett
 9982  II,  121   |                      Hogy, hogy?~- Hát úgy, hogy ehelyett a mondat helyett: »
 9983  II,  121   |                    aztán szépen kivallotta, hogy nem bízik õ az elöljáróságban,
 9984  II,  122   |                     visznek végbe a gangon, hogy az ember majd belesiketül.~
 9985  II,  122   |                    senkitõl, mindössze azt, hogy a pécsi társulatnál volt
 9986  II,  122   |                  társulatnál volt szende, s hogy férje az idén halt meg,
 9987  II,  122   |                   férje az idén halt meg, s hogy a nyárra Aradihoz szerzõdött,
 9988  II,  122   |                    Bizony nem hittem volna, hogy így megszomorít.~A másik
 9989  II,  122   |                mialatt megmagyaráztam neki, hogy engem Asbóth János mintájára
 9990  II,  122   |                      elhatároztam magamban, hogy ma este, amikor lent a vendéglõben
 9991  II,  122   |                 bajom nem történhetik, mint hogy legföljebb összeszid.~-
 9992  II,  122   |                     toll embere... mint ön. Hogy lesujtanám most ezt a zsarnokot...~-
 9993  II,  122   |                    Árpádffy nevek között.~- Hogy mi bajom Tisza Kálmánnal?
 9994  II,  122   |            definiálta az iparosok fogalmát, hogy: iparosok mindazok, kik
 9995  II,  122   |                 Csak azt várta Sprenger úr, hogy beleszabadítsam a beszédbe.~-
 9996  II,  122   |                   széttekinteni a szobában, hogy van-e bent Wertheim-kassza?
 9997  II,  122   |                    kuncsorgott az anyjánál, hogy lesz-e húsvétra kalács és
 9998  II,  122   |                   tojás? A mama azt mondta, hogy lesz, de a kisleány nagycsütörtökön
 9999  II,  122   |                    a tojásért, mutassa meg, hogy az kijött a türelembõl és
10000  II,  122   |                   hiányzott...~Képzelhetni, hogy a szegény asszony fájdalma