bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

10001  II,  122   |                     azt engedné az úristen, hogy az én borotvám járjon egyszer
10002  II,  122   |                 körül. Majd megmutatnám én, hogy kell az alkotmányt kireperálni!~
10003  II,  123   |                   percben leguggol egy-egy, hogy soha többé föl ne keljen.~
10004  II,  123   |                  népes, élénk utcákon, vagy hogy talán nem is egészen virradat
10005  II,  123   |                  már csak egy üres fogalom, hogy föld alul. Van is itt már
10006  II,  123   |                  kiáltott rá a kormányos. - Hogy jutott kend oda?~A szerencsétlen
10007  II,  123   |                 hozta le. Most látták csak, hogy az öreg félig-meddig meg
10008  II,  123   |                tartoztunk egy úttal... vagy hogy azoknak az angyaloknak.~
10009  II,  123   |              irigykedve nézte a kormányost, hogy a gyerekek õvele fecsegnek,
10010  II,  123   |                  megjutalmazva a jóságáért, hogy megmentette õket.~II. AZ
10011  II,  123   |           maradványa, s mondanunk sem kell, hogy a nagy magyar város legmagasabb
10012  II,  123   |             csakhamar hálát adott az égnek, hogy kedveseit ilyen csodálatos
10013  II,  123   |               Juliskát is, Mariskát is...~- Hogy szabadultatok meg, picinyeim?
10014  II,  123   |                   érdekes, olyan szép volt, hogy csak örülni tudtak neki.
10015  II,  123   |                    kezdett azon gondolatra, hogy mihez kezd most a kis Mariska-
10016  II,  123   |               Juliskával? Milyen szerencse, hogy a jószívû katonák fölvették
10017  II,  123   |                  szomorúan azon tépelõdött, hogy micsoda sors vár reá, mihez
10018  II,  123   |              szolgabíró hajdúja kihirdette, hogy: »Adatik tudtára mindenkinek,
10019  II,  123   |                    nem érem én azt már meg, hogy ebben az életben még egyszer »
10020  II,  123   |                    nincs meg az a reményem, hogy õket visszakaphatom, nem
10021  II,  123   |                kettõ közõl, hiszen az igaz, hogy mind a kettõtõl meg kell
10022  II,  123   |                jelentették a szolgabírónak, hogy önkívületi állapotban van.~
10023  II,  123   |                     szolgabíró intézkedett, hogy a beteg a rögtönzött kórházba
10024  II,  123   |                  már, de neki úgy tetszett, hogy azóta csak egy hosszú nap
10025  II,  123   |                 volna, ha azt mondják neki, hogy 2000-et.~A második gondolata
10026  II,  123   |                János uramnál. Vigasztalták, hogy ne búsuljon, a gyerekeknek
10027  II,  123   |                   megnyugtatni, alig várta, hogy felgyógyuljon, hogy kiszabaduljon
10028  II,  123   |                  várta, hogy felgyógyuljon, hogy kiszabaduljon a kórházból,
10029  II,  123   |                      szíve vonzotta oda is, hogy apái telkén leborulva kisírhassa
10030  II,  123   |                    napokig idõzött, részint hogy pénzt, részint hogy erõt
10031  II,  123   |                 részint hogy pénzt, részint hogy erõt szerezzen a további
10032  II,  123   |                    egy suhanctól kérdé meg, hogy nem tudná-e megmondani,
10033  II,  123   |              lovagolt egyfolytában anélkül, hogy az egészségének megártott
10034  II,  123   |     elérzékenyítette, olyan hatást tett rá, hogy szörnyethalt.~Tántorogva
10035  II,  123   |              kíváncsiság, meg nem állhatta, hogy be ne pillantson a kivilágított
10036  II,  123   |                     és ekkor jutott eszébe, hogy minek is megy õ be tulajdonképpen?
10037  II,  123   |                házról, amely elõtt õgyeleg, hogy mikor valamennyi gazdája
10038  II,  123   |                    hanem azt mondták nekem, hogy a nagyságos úr az az ember,
10039  II,  123   |                    házmester már rárivallt, hogy ebben a házban tilos a koldulás,
10040  II,  123   |                szalag, olyan cifrák voltak, hogy majd elröpültek, és olyan
10041  II,  123   |                     az a kocsiban. Engedje, hogy lássam.~- Ej, hagyjon békét
10042  II,  123   |                 gondját viseltük ám. Nézze, hogy megszépült, hogy megnõtt,
10043  II,  123   |                     Nézze, hogy megszépült, hogy megnõtt, aztán milyen okos,
10044  II,  123   |                   azért nem fér a lelkemre, hogy ne egyenesen beszéljek.
10045  II,  123   |                  egy kis fundusom, mondják, hogy kölcsönt osztogat az ország,
10046  II,  123   |                   ünnepélyes ígéretet tett, hogy majd õ fogja kiházasítani.~
10047  II,  123   |               elterülve mindenütt. Jobb is, hogy eltakarta a romokat, melyek
10048  II,  123   |               megfogta a kis leányka fejét, hogy abból lássa, ébren van-e
10049  II,  123   |                    Nem, mégsem álom hát.~De hogy is lenne álom, hiszen a
10050  II,  123   |               Hiszen a múlt héten építette, hogy ím, kincset talált kegyelmed.~-
10051  II,  123   |                    a jó uraságnak a szívét, hogy fölépítette a házunkat.
10052  II,  123   |                      mért tartóztatott ott, hogy azalatt itt építhessenek.~-
10053  II,  123   |                 kulcsot azzal a paranccsal, hogy csak itthon adjam át.~-
10054  II,  123   |                   furcsa vagy te, nagyapám, hogy sírsz.«~
10055  II,  124   |               vagyunk keseredve emiatt. No, hogy valamit enyhítsek ezen a
10056  II,  124   |                    polgárral szemben. Igaz, hogy az az egyetlen polgár is
10057  II,  124   |                     Úr, akirõl azt mondják, hogy a világot dirigálja; a földi
10058  II,  124   |                  Így történt meg egy napon, hogy a kérelmére odarendelt hadnagyot,
10059  II,  124   |                     bátyám, az lesz a vége, hogy megtagadják az engedelmességet,
10060  II,  124   |               szerinti megalázás elég volt, hogy hadd vesszen minden: vagyon
10061  II,  124   |             példálózva megpendítette mégis, hogy tán jó volna bocsánatot
10062  II,  124   |                  alatt az egész tisztikart, hogy mitevõk legyenek, milyen
10063  II,  124   |           kormánybiztos megbízásából jövök, hogy az õ nevében ünnepélyes
10064  II,  124   |              Csalódnak önök, ha azt hiszik, hogy egy katonát meg lehet sérteni,
10065  II,  124   |                    is, a király akaratából, hogy ezt a várost mentsük, csak
10066  II,  124   |                  jelentjük a sértést s azt, hogy további rendelkezésig felfüggesztjük
10067  II,  124   |            támogatást.~H. meg nem állhatta, hogy közbe ne szóljon az õ bizalmas,
10068  II,  124   |               országos képviselõ.~- Mondom, hogy vigye az ördög az önök argumentumait!
10069  II,  124   |            támogatást, csak egyet kötök ki, hogy a katonákat kirendelõ iratok
10070  II,  124   |                     azt azonban kijelentem, hogy azzal a goromba emberrel
10071  II,  124   |                   alázza meg magát annyira, hogy szóba eredjen; néma megvetésükkel
10072  II,  124   |                     szó nélkül fordult meg, hogy teljesítéséhez lásson.~Nem
10073  II,  124   |               Mindenhez talentum kell. Íme, hogy ráncbaszedtem egy nap alatt
10074  II,  125   |           ilyesvalami. - Nem emlékszem már, hogy a világ melyik városában
10075  II,  125   |                  azt bizonyosan tudom róla, hogy a kártya volt a foglalkozása...
10076  II,  125   |             Rosszakarói azt suttogták róla, hogy hamisan játszik. Nos igen,
10077  II,  125   |                   köztük. (No, ez ugyan jó, hogy eljött otthonról!)~Némelyek
10078  II,  125   |                  jött az aranytelepre.~Vagy hogy éppen ódát írt, azt olvassa
10079  II,  125   |                 világot látjuk benne, igaz, hogy olyanformán, mintha a földkerekség
10080  II,  125   |                  faj, minden éghajlat.~Kár, hogy odább ülnek és nem lehet
10081  II,  125   |                   vagy valakit. Úgy rémlik, hogy vártam is a konduktort,
10082  II,  125   |                 megvan az a rossz szokásom, hogy vasúton csak félébren tudok
10083  II,  125   |              részegek és bolondok vasárnap, hogy az embert nem hagyják aludni.~
10084  II,  125   |                     ült s beszélgettek, úgy hogy szavaikat teljesen kiérthettem.~-
10085  II,  125   |                     én meg vagyok gyõzõdve, hogy ön prolongál és kölcsönöz.
10086  II,  125   |                  Azonfelül elmondtam nekik, hogy mindenki gazember, magamat
10087  II,  125   |                 égett, vette észre rémülve, hogy az egy értékes okmány, amely
10088  II,  125   |                     könyv nélkül. Vagy úgy, hogy ki csinálta? Ki más, én
10089  II,  125   |               nyomott el talán, azt hiszem, hogy hortyogtam is.~- Hozol-e
10090  II,  125   |                   új ember.~- Hát a kerület hogy áll?~- Az megvolna...~-
10091  II,  125   |                  volna!~- Akkor hát láttad, hogy Szent József egy arany tuskóra
10092  II,  125   |              megelevenednél? Ugye ahelyett, hogy a tuskót taposnád, kapnád
10093  II,  126   |                    asszony nem vette észre, hogy az inasgyerekek az almáját
10094  II,  126   |                     mindezt ama hír okozta, hogy a fõkapitány házát kísértetek
10095  II,  126   |                     úton-útfélen beszélték, hogy a Petruska-kisasszonyok,
10096  II,  126   |                sincsen. Csak azért mondtam, hogy kieresszen a vénasszony.
10097  II,  126   |                   száradt a lelkiismeretén, hogy másokat nem tudott részesíteni
10098  II,  126   |                      de szemtanúk beszélik, hogy a plébánia küszöbén guggoló
10099  II,  126   |                   hevert s nagyon megörült, hogy a fõkapitányt látta.~- Micsoda
10100  II,  126   |              gyökerestõl. Harmadik éje már, hogy a szemünket se hunyhattuk
10101  II,  126   |                mondom, amit a néném sürget, hogy nem ártana a házunkat b
10102  II,  126   |                 istenem, mi rosszat tettem, hogy így büntetsz engem! - suttogta
10103  II,  126   |                       Mondtam én azt régen, hogy adjuk el ezt a házat. Vevõje
10104  II,  126   |                rossz nyelvek azt beszélték, hogy Zatocsil Márton hajdani
10105  II,  126   |                  utcákon végig azt dalolva, hogy:~- Én vagyok a Petruskáék
10106  II,  127   |                     kicsinyek voltak azért, hogy a sok tündér-dolgon legeltessék
10107  II,  127   |                  nagy deákok lettek, azért, hogy a szép Marit, a boltos leányát
10108  II,  127   |                  széken kötögetett anélkül, hogy csak futólag is felpillantana
10109  II,  127   |                  hölgy volna, dacára annak, hogy atyja az excentrikus Bodner
10110  II,  127   |                 annyi változást konstatált, hogy az új feleség jobban készíti
10111  II,  127   |             egyformasághoz szokott férfiút, hogy azt tette, amit még sohasem
10112  II,  127   |                  vastagbõrû lurkó lehetett, hogy annyi évig húzta ki életpárja
10113  II,  127   |              történjék! Mentegetõdzöl ugye? Hogy egy órát magam is megengedtem?
10114  II,  127   |                      megfeledkezni magáról, hogy nekem, a gyönge nõnek kell
10115  II,  127   |                      csak elvétve esik meg, hogy egy ismeretlen ember téved
10116  II,  127   |                  Megígértem a vén fickónak, hogy megízlelem.~- Mari! - mondja
10117  II,  127   |                fölkel és elhagyja a boltot, hogy behozza a szobából a jobbik
10118  II,  127   |                     megvan azon szabadsága, hogy mindent ez irányban fogjon
10119  II,  127   |                 dühös mozdulatokkal kíséri, hogy én azt hiszem, a harag forr
10120  II,  127   |             erõtlensége, kiugranék ágyából, hogy ott megfojtson.~- Ez kellemetlen
10121  II,  127   |                    Gondolhatja, kisasszony, hogy ez tarthatatlan helyzet.
10122  II,  127   |                    A körülmények követelik, hogy megértsük, mit kíván a beteg,
10123  II,  127   |                  vén Miska figyelmeztetett, hogy ott az utcai szobában lakik
10124  II,  127   |                   kegyedéi, de engedje meg, hogy õszinte örömérzetem dacára
10125  II,  127   |                     melyet azon tudat kelt, hogy végre hát érteni és teljesíteni
10126  II,  127   |                  uram. Õ, Anna. Azt akarta, hogy megtanuljam.~- Ah, kisasszony!
10127  II,  127   |                    mondá Mari érzékenyen -, hogy én lengyelül tudjak. Hogyan
10128  II,  127   |                taggá legyen az ember elõbb, hogy fiatal hölgyek kedélyvilágába
10129  II,  127   |             falujába, melyben megírja neki, hogy miután a szülei meghaltak,
10130  II,  127   |                     Anna otthagyta hazáját, hogy álnév alatt lappangó kedvesét
10131  II,  127   |                  mondá - meg volt gyõzõdve, hogy kedvesének elmaradása s
10132  II,  127   |                  éppen olyan alkalmas arra, hogy az ablakból a járókelõket
10133  II,  127   |                     sötét gondolata támadt, hogy az a levél nem eléggé forró
10134  II,  127   |                     Beláthatja tehát, uram, hogy meg kellett e nyelvet tanulnom
10135  II,  127   |              tanulnom az én Annám kedvéért, hogy nyugalmát adjam vissza.~-
10136  II,  127   |                     De miként történhetett, hogy a lengyel kisasszony anélkül
10137  II,  127   |                     anélkül cserélt lakást, hogy önt lakcímérõl értesítse?~
10138  II,  127   |                     azt jósolta szegénynek, hogy egy lény van csak, akitõl
10139  II,  127   |                   annyira magával ragadott, hogy majdnem elfeledkeztem szegény
10140  II,  127   |                   állapotban van-e barátom, hogy elfogadhatja kegyedet.~Félperc
10141  II,  127   |                 amint a beteghez közelgett, hogy a Mari karja, mely az övén
10142  II,  127   |                     Ön eszerint azért jött, hogy velem csevegjen? Énvelem?
10143  II,  127   |                    ha megmondta volna neki, hogy kitõl!~- Hosszú történet
10144  II,  127   |                    föl egyszerre a beteg -, hogy igazat fog felelni!~- Én
10145  II,  127   |                      Lássa, az megnyugtató, hogy leány. A leánynak több szíve
10146  II,  127   |                       Azt állítottam, uram, hogy az ön derék barátja, Gábor
10147  II,  127   |                   értett mindent.~- Persze, hogy nincs ott; ön a Kerepesi
10148  II,  127   |                   jámbor Szabó Sámuel urat, hogy az szokása ellenére azon
10149  II,  127   |            megrontja, megmérgezi a levegõt, hogy az meggyúl, lángra lobban
10150  II,  127   |                    jutott.~Mari elgondolta, hogy a napsugár abból az országból
10151  II,  127   |                    felcsókolni való...!~Oh, hogy nem volt most itt Bodner
10152  II,  127   |             zavartan fordult el a betegtõl, hogy egy albumban lapozzon.~Kozenszky
10153  II,  127   |            gondolatra. - Úgy tetszett neki, hogy bûn van abban, pedig nem
10154  II,  127   |                  van rá. Nekem úgy tetszik, hogy kend délután megint nem
10155  II,  127   |                   volt Miska Miklós-huszár, hogy ki ne vágja magát egyszeribe:~-
10156  II,  127   |                    kérdenem? Nem is tudtam, hogy drága kegyed hites tolmácsa
10157  II,  127   |                 rikácsolta az asszonyság -, hogy bemutatom neked a nagyságos
10158  II,  127   |                 Mari szilárdan -, csak azt, hogy ön igazságtalan!~- Micsoda?
10159  II,  127   |                  Micsoda? Igazságtalan? Már hogy én? Vajon ki vagy te, és
10160  II,  127   |                   majd megmutatom én neked, hogy parancsolok, megmutatom,
10161  II,  127   |                    parancsolok, megmutatom, hogy a Bodner név bármilyen mihaszna
10162  II,  127   |              sajnálom a dolgot, mert tudom, hogy kivált úri hölgyek ragaszkodnak
10163  II,  127   |                   nagyságos urat, ahelyett, hogy felebaráti kötelességedet
10164  II,  127   |              rontott be Gáborhoz jelenteni, hogy barátja haldoklik, minek
10165  II,  127   |                    Hihettem-e, gondoltam-e, hogy egy tragédiának leszek okozója?
10166  II,  127   |                viszonyába. Emlékszem ugyan, hogy említé jegyesét, de ki gondolt
10167  II,  127   |                      Most azon kell lennie, hogy feltalálhassuk Annát.~-
10168  II,  127   |                    Annát.~- Vigasztaló rám, hogy többesszámot használ. Az
10169  II,  127   |                   uram - mosolygott Mari -, hogy ily rendkívül nagyító üvegen
10170  II,  127   |                   lapokban kell közzétenni, hogy Palowszki Anna fontos ügyben
10171  II,  127   |                   hirdetmény szövegébe azt, hogy aki az illetõ kisasszonyról
10172  II,  127   |                    mohón -, nem is kérdtem, hogy az orvos mit mondott?~-
10173  II,  127   |                     s szinte megszokta már, hogy Mari vigasztalja; az õ szavától,
10174  II,  127   |             harmadik csészéje vándorolt le, hogy Bodnerné asszonyságban a
10175  II,  127   |                  nézhette bosszúság nélkül, hogy Marinak valaki részérõl
10176  II,  127   |                    õ házában«, mint neki, s hogy ugyanannak és Bodnernek
10177  II,  127   |                 arra sem alkalmas teljesen, hogy kipattogja magát ellene,
10178  II,  127   |              fordult, az orvos biztosított, hogy most már rohamosan javulni
10179  II,  127   |                 ugyan jól õrizted az ajtót, hogy a halál be nem jöhetett
10180  II,  127   |                   és borzadva gondolt arra, hogy több nap, mint csésze. Egész
10181  II,  127   |             elhatározással kelt föl reggel, hogy minden erejét megfeszíti
10182  II,  127   |             odarohanni a föltalált Annához, hogy keblére borulva elmondhassa
10183  II,  127   |                      Mari meg nem állhatta, hogy szívébõl ne nevessen.~-
10184  II,  127   |                     mégsem visz a bátorság, hogy a bekövetkezett jelenetet
10185  II,  127   |                     szégyellem elmondani -, hogy apám és mostohám volt a
10186  II,  127   |                     baj, nagy baj, tudja-e, hogy Kozenszkynek mindent elmondtam,
10187  II,  127   |                    mondott õ?~- Alig várja, hogy talpraálljon, személyesen
10188  II,  127   |                    Addig is az a kívánsága, hogy abban a szobában várja fölgyógyulását,
10189  II,  127   |          Bodner-családtól azon föltétellel, hogy abban minden úgy hagyassék,
10190  II,  127   |                     azon körülmény mellett, hogy idõközben visszakapta elkobzott
10191  II,  127   |                     Az egy székre állt föl, hogy a porlepte tárgyat elérje.~-
10192  II,  127   |                  kellett õt figyelmeztetni, hogy az öltözékdarab tele van
10193  II,  127   |                  mindig csak azt hajtották, hogy hiszen utána ment Pestre.~
10194  II,  127   |                    megmondta egyszer Gábor, hogy akadémiai taggá kell lennünk
10195  II,  127   |                  hoz a konyhára. Valószínû, hogy a fickó már nem fog visszaemlékezni...~-
10196  II,  127   |            kifogyhatatlanok a gáncsolásban, hogy így, hogy úgy, nekik az
10197  II,  127   |                     gáncsolásban, hogy így, hogy úgy, nekik az nem jó, nekik
10198  II,  127   |                    és nem indul, tudja meg, hogy én magam megyek.~- Menjünk
10199  II,  127   |                  fel lelkesedve. - Engedje, hogy így, lengyelesen szólítsam
10200  II,  127   |                 ezentúl.~És megfogta kezét, hogy arra egy csókot nyomjon
10201  II,  127   |                   akarjuk - kezdé László -, hogy lakik-e itt, vagy lakott-e
10202  II,  127   |                    nem engedõ szerelme. Oh, hogy ezt maguktól is ki nem találták,
10203  II,  127   |                 Nincs arcotokon örömmosoly, hogy az kiüljön most oda ragyogni?
10204  II,  127   |               hozzátette hirtelen... félek, hogy nem lesz ott.~Az, akit megszólított,
10205  II,  127   |                    mikor Kozenszky elõadta, hogy egy hölgyet keresnek, ki
10206  II,  127   |                     maradt el ez a mostani, hogy vissza sem lesz szabad pillantani
10207  II,  127   |                akarta kezdeni a társalgást, hogy élceket csinált Berger kisasszonyra,
10208  II,  127   |                 édes Mari! tudja meg elõbb, hogy én szeretem, kimondhatlanul!...
10209  II,  127   |                    a kapuoszlopba fogódzék, hogy el ne szédüljön röpülése
10210  II,  127   |              elfordítva.~- Meddig?~- Lehet, hogy nagyon sokáig! - kiálta
10211  II,  127   |                    Panni által Bodneréknak, hogy holnap hazautazik, a szobát
10212  II,  127   |                   nem olyan kedélyben volt, hogy háborgatta volna.~- Tehát
10213  II,  127   |          diplomáciai közbelépést, tudhatja, hogy ez gyenge oldalam. Lássa,
10214  II,  127   |                  Mari -, de ki felel nekem, hogy irántam való szerelme nem
10215  II,  127   |                   Bodnerné asszonyság arra, hogy miután a teázás a már teljes
10216  II,  127   |           asszonyság megparancsolá Marinak, hogy az urakat mulattassa addig,
10217  II,  127   |                   vígan lobogott fel (jele, hogy tisztességes 32 fokos spirituszt
10218  II,  127   |                    lángra, mert valljuk be, hogy a láng regényes elem, szerelmesek
10219  II,  127   |                  fölemelte, csodálva látta, hogy az üst lángnyelvei zizegve
10220  II,  127   |                   gyöngéden megfogta kezét, hogy megakadályozza.~...Hangulatteljes
10221  II,  127   |                vágynak volt tulajdonítható, hogy az áruló Gábor urat megfenyegesse
10222  II,  127   |             hidegvér már mégsem volt benne, hogy végignézze, mikor a halvány
10223  II,  127   |                   asszonyság hajtott egyre, hogy tudniillik valami égés-szag
10224  II,  127   |                    Gábor, most jut eszembe, hogy te elmulasztottad a dolgodat.~
10225  II,  127   |                   most úgyis az a jelszava: hogy »várjunk«. -~Pedig hiszen
10226  II,  127   |                    hiszen tudta nagyon jól, hogy már õ nem várhat. De talpig
10227  II,  127   |                  sokáig gondolkozott arról, hogy holnap, úgy lehet Európa
10228  II,  128   |                    ipja szidja s esküdözik, hogy bepecsételi a pinceajtót
10229  II,  128   |                   jövõjét pecsételné be.~És hogy teljes legyen a harmónia,
10230  II,  128   |                hajtották a jó ismerõsöknek, hogy:~- Ne hagyjátok elveszni
10231  II,  128   |               szerencsétlen fiút! Tudjátok, hogy betegeskedett s kénytelen
10232  II,  128   |           országgyûlésrõl egyebet, kivévén, hogy a »Kék macská«-ban hányszor
10233  II,  128   |                 megígérte õexcellenciája... hogy kinevez.~- Ah!~- Sõt azt
10234  II,  128   |                     mondta egyszer futólag, hogy már alá is íratta a királlyal.
10235  II,  128   |               hivatkozhatnál?~- Nincs, azaz hogy most jut eszembe, egyszer
10236  II,  128   |                  Kitudódott?~- Isten ments, hogy kitudódott volna... Mindenik
10237  II,  129   |                     a földbe és nem erõsek, hogy a parányi sarlója lemetszheti.~
10238  II,  129   |             ajándékok, s biztatta Erzsikét, hogy nemsokára kapni fog még
10239  II,  129   |                   falu legalább azt tartja, hogy már a lakodalom napja is
10240  II,  129   |                  Majornokra az asztalosnak, hogy politúros asztalt csináljon
10241  II,  129   |             édesapám? Azt mondtad az imént, hogy azokat is elnyeli az idõ?~-
10242  II,  129   |             gyermekem!~- De azt is mondtad, hogy a tavalyi év vitte el az
10243  II,  129   |                   neki és szépen megkérném, hogy a mamámat adja vissza.~A
10244  II,  129   |                    nedvesedtek meg.~- Aztán hogy tudod te azt, hogy a mamám
10245  II,  129   |                    Aztán hogy tudod te azt, hogy a mamám ott van? Ki mondta
10246  II,  129   |                     ide nekem azt a tükröt, hogy én is lássam!~- De nem addig
10247  II,  129   |               nagyon kíváncsi vagyok tudni, hogy az én mamácskám most ugyan
10248  II,  129   |                    ellenkezett egy darabig, hogy így, hogy amúgy nem tudja,
10249  II,  129   |          ellenkezett egy darabig, hogy így, hogy amúgy nem tudja, hova tette
10250  II,  129   |             kéréséhez, s annyit ostromolta, hogy végre is rászánta magát
10251  II,  129   |                     kérdezte az istenkétõl: hogy viseli magát az én kis Erzsikém?
10252  II,  129   |                   éppen azt akarta mondani, hogy bizony sokszor nem fogadsz
10253  II,  129   |           csúszkálni a jégre, hanem azután, hogy ne okozzon szomorúságot
10254  II,  129   |                   az Istenkét, engedje meg, hogy inkább õ maga vigyázzon
10255  II,  129   |                  rögtön parancsot adott ki, hogy mamád számára egy kis nyílást
10256  II,  129   |                aztán úgy viseld ám magadat, hogy most vigyázat alatt vagy.~
10257  II,  129   |                   bizony csak azt gondolta, hogy az õ mamája, ha az Istenke
10258  II,  129   |              dagadva.~Rémülve vették észre, hogy az ablak egész éjjel nyitva
10259  II,  130   |             keféltem s be kellett vallanom, hogy a tükörben oly szeretetreméltó
10260  II,  130   |                rossz néven egy võlegénytõl, hogy esküvõje napján meg van
10261  II,  130   |                    a csárdást; csoda-e hát, hogy az a bájos, hiú asszony,
10262  II,  130   |                     borral annyira gyõzték, hogy az ellentábor vereségét
10263  II,  130   |                    s akirõl azt állították, hogy harminc éves közpályán sok
10264  II,  130   |            rágalmaztak engem is. Elmondták, hogy mindig a balerinák szoknyáját
10265  II,  130   |               balerinák szoknyáját taposom, hogy összes tudományomat a fodrászom
10266  II,  130   |              állomáshoz tehát úgy érkeztem, hogy nagy hirtelen még fölkapaszkodhattam
10267  II,  130   |            asszonyok kézszorítását; láttam, hogy kendõiket lobogtatják, csókjaikat
10268  II,  130   |                  megvallom, kíváncsiságból, hogy - a díszes bandériumot láthassam,
10269  II,  130   |                     vagyok!~- Nem zárja ki, hogy nagy gézengúz ne legyen!~-
10270  II,  130   |                     parasztot, akit látnak, hogy ki éljen? Nagy Kázmér -
10271  II,  130   |                     rekedésig azt harsogta, hogy:~- Van még igazság a földön!
10272  II,  131   |           gourmandoknak, mégis úgy látszik, hogy õ nem az idõ és a természet
10273  II,  131   |              alakítja át a forróság, a por, hogy az szenvedni kezd, sivár
10274  II,  131   |               piacon a dinnye.~Természetes, hogy nagy hatást szül, ragyogó
10275  II,  131   |                  dinnye valóban megérdemli, hogy össze ne keverjük a követekkel...
10276  II,  131   |                  problemát akarom említeni, hogy miért lesz az embernek veres
10277  II,  131   |                  amiért a dinnyétõl, dacára hogy csillapító szer, az emberek
10278  II,  131   |                 mindég olyan ingerült volt, hogy egy-egy török fejet leüttetett.
10279  II,  131   |              szakács az), azt hagyta hátra, hogy az igazhívõk egyetlen dinnyefészket
10280  II,  131   |                   iránt.~Meggyõzõdése volt, hogy egy nõ több bájt és gráciát
10281  II,  131   |                  közben, mint amennyi elég, hogy minden férfi fejét elbódítsa.
10282  II,  131   |                Félek - mondá elkomorodva -, hogy az az ember rosszul fogja
10283  II,  131   |                   megenni azt a húst.~- Hát hogy kellene?~- Elõször a sonkát,
10284  II,  131   |                      hörögte fájdalmasan -, hogy sóval fogja enni... A dinnyét,
10285  II,  131   |                     kellnernek s kisietett, hogy e rettenetes dolognak tanúja
10286  II,  131   |                     azt sajnálta legjobban, hogy nem volt étvágya. Õ úgy
10287  II,  132   |                     az olyan nagyon furcsa, hogy az esztendők elmennek és
10288  II,  132   |                  igazán elvitték?~- Persze, hogy igazán.~- Honnan tudja a
10289  II,  132   |                   hátha meglátná a mamámat, hogy most mit csinál? Vagy hagyjon
10290  II,  132   |                     a szobájába, meghagyva, hogy a kis Katica azalatt rendesen
10291  II,  132   |           belenézett-e a tükörbe?~- Persze, hogy belenéztem.~- Látta-e a
10292  II,  132   |                kezeivel.~- Hát mit csinált? Hogy néz ki?~- Lassan, sorjába,
10293  II,  132   |              mondtam is neked - mindentudó, hogy jó kislány-e az õ Katicája?~
10294  II,  132   |                   zavarban volt arra nézve, hogy mit feleljen, mert eszébe
10295  II,  132   |               feleljen, mert eszébe jutott, hogy sokat pajkoskodol, tegnap
10296  II,  132   |                    testvérhúgomat, s mondá, hogy nem tartozol éppen a rosszak
10297  II,  132   |            nagyhatalmú mindenség ura elõtt, hogy engedje meg neki, hogy õ
10298  II,  132   |                      hogy engedje meg neki, hogy õ maga vigyázhasson rád
10299  II,  132   |                    virraszt, ameddig lehet, hogy megláthassa. Mert neki okvetlen
10300  II,  132   |                     Oh, ezen segíteni kell, hogy a mamácska bejöhessen.~Felkelt,
10301  II,  132   |                    a mamát várta. Meglehet, hogy késõbb aztán el is aludt,
10302  II,  133   |                     egyetlen intését várná, hogy egyszeribe megelevenedjék
10303  II,  133   |                        Attól lehet tartani, hogy tócsa támad a megyeház udvarán.
10304  II,  133   |                   tekintetes alispán úrtól, hogy a vármegyeház udvarát a
10305  II,  133   |                   tréfás vicenótárius urak, hogy ha már fogadott rab, viselje
10306  II,  134   |                 tenyere közt tüzet csinált, hogy rágyújthassak.~Ez idő alatt
10307  II,  134   |                    dulakodás támadt köztük, hogy csak úgy rengett a deszkapalánk,
10308  II,  134   |                  mindig élesre volt fenve), hogy szimpliciter a fejét vágja
10309  II,  134   |                legalább megismerjük reggel, hogy ki volt!~- Pszt! lassan! -
10310  II,  134   |               óbégatott az összevert fiú.~- Hogy hínak, kedves öcsém?~- Nagy
10311  II,  134   |                 Ezer szerencséd, édes fiam, hogy te voltál a gyengébbik.~-
10312  II,  134   |                     úr« figyelmét híná fel, hogy »ide hallgass, most neked
10313  II,  134   |                   merõ selyem - csak éppen, hogy beszélni nem tudott.~- Ejnye,
10314  II,  134   |                     azt már mindenki tudta, hogy a szava nem gilt, a jurátus
10315  II,  134   |                     és megparancsolta neki, hogy a szép új kocsiba fogjon.
10316  II,  134   |                   az úrfi felvilágosította, hogy kipróbálja a hintót.~Befogott
10317  II,  134   |            elhelyezve egy út-kanyarulatnál, hogy a lovaknak szemben esett,
10318  II,  134   |               bricska farolt recsegve, úgy, hogy majd összetört. Dühbe jött
10319  II,  134   |                     isten?~A hajdú belátta, hogy talán mégis csak több a
10320  II,  134   |                      messzirõl hadd tudják, hogy a vármegye hatalmas ura
10321  II,  134   |           Harmadnapra fordult meg a fõbíró, hogy ím útja megint arra vigye.~
10322  II,  134   |                   Tihanyi, amint megérezte, hogy baj lesz: rögtön leköszönt
10323  II,  134   |              ájtatos hívek azt rebesgették, hogy Bécsben van a börtönben,
10324  II,  134   |                  Bécsben van a börtönben, s hogy a császár hét font húst
10325  II,  134   |                  meg az a közönséges dolog, hogy versenyúszók egylete nélkül
10326  II,  134   |                     azon vette magát észre, hogy úszik.~Mégpedig úszik olyaténképpen,
10327  II,  134   |               Mégpedig úszik olyaténképpen, hogy sohasem fog a partra kiúszni.~
10328  II,  134   |                  éljenzés tört ki a nevére, hogy majd leszakadt a fényes
10329  II,  134   |                      megrohanták az öreget; hogy az istenért, mit gondol,
10330  II,  134   |                  szorulva.~- Hát ki mondja, hogy én nem fogadok el hivatalt?~-
10331  II,  134   |                 rossz lábon állok, s elvem, hogy valami kellemes velök sohase
10332  II,  134   |                   király se adhat.~Így lõn, hogy a nagy országbíró egyik
10333  II,  134   |                   ám a testvéreid.~- Engem? Hogy engem? Olyan nincs! Ki merne
10334  II,  134   |                  Nos, igen! Azt csak tudod, hogy minden falusi bírónak kalodája
10335  II,  134   |                országbíróé aranyból kellett hogy legyen...~Pista szemei felcsillogtak
10336  II,  134   |               Áldjon meg az isten... látom, hogy jóakaróm vagy, pajtás...
10337  II,  134   |                mégis kiírok.~Hanem az igaz, hogy elõbb mégis óvatosságból
10338  II,  134   |                halni.~De azért tartok tõle, hogy az éjjel, ha van halottak
10339  II,  134   |                       ha már belekezdtem -, hogy a Deák-párt nagyon ingerült
10340  II,  134   |                    szavuk, mikor kimondják, hogy »az idén nem lesz választás,
10341  II,  134   |                    a világ és mozog a föld.~Hogy mer mozogni, ha rá van parancsolva,
10342  II,  134   |                      ha rá van parancsolva, hogy megálljon?~Nem ér már a
10343  II,  134   |                 szúrós szemekkel.~Elmondta, hogy õ erõs pártember ugyan,
10344  II,  134   |        felháborodott azon a szemtelenségen, hogy egy olyan ember mert föllépni,
10345  II,  134   |               Egyszerû! Azt fogjuk mondani, hogy fölségsértés, lázítás volt
10346  II,  134   |                Felkelt a padban s ahelyett, hogy némán meghajtotta volna
10347  II,  134   |               Várjanak még kissé. Engedjék, hogy elmondjam észrevételeimet.~-
10348  II,  134   |          kelletlenül visszaültek székeikre, hogy ugyan mit lehet itt még
10349  II,  134   |               tették ragyogóvá szónoklatát, hogy ámulva és fejcsóválva hallgatták
10350  II,  134   |                 egy-egy hatalmas kifejezés, hogy izgatottan forogtak ide-oda.~
10351  II,  134   |                       Jegyezzék meg, uraim, hogy minden dolognak két oldala
10352  II,  134   |                   sem.~Fölösleges mondanom, hogy a jelöltet elfogták, hiszen
10353  II,  134   |                  csak Ribayról említem meg, hogy fényes karrierje odalett.~
10354  II,  134   |                dicsõ nyelvében: a latinban.~Hogy e stílgyakorlatoknak néha
10355  II,  134   |                   keze - bár meg kell adni, hogy a fõispán úr õméltósága
10356  II,  134   |                    út kétes lehet.~Így lõn, hogy a csoltói plébános a verecskei
10357  II,  134   |                     szájából, mert ösmerte, hogy a fõúr jószívû a nyomor
10358  II,  134   |                iránt, s elkezdte ecsetelni, hogy õ milyen szegénységben van,
10359  II,  134   |                   milyen szegénységben van, hogy nincs mit ennie, még tisztességes
10360  II,  134   |                szórakozottan hajolt ki úgy, hogy a fél arca benn volt a szobában,
10361  II,  135   |                  fog kitelelni! Nem hiszem, hogy élve elérjük Koritnyicát.~
10362  II,  135   |                    forintot nyomott kezébe, hogy csak jól ápolja.~Mikor a
10363  II,  135   |               õnagysága éledezik.~- Igaz-e, hogy már magától kelt fel s lépett
10364  II,  135   |                  azt a reményét fejezte ki, hogy öt nap múlva Cserváryné
10365  II,  135   |         kérdezõsködik is utánam, mondjátok, hogy még nem érkeztem meg.~-
10366  II,  135   |                    mondják a rossz nyelvek, hogy már az erényes nõk kivesztek!...~
10367  II,  135   |                nyíltak álmában. Csodálatos, hogy milyen jót tesz neki ez
10368  II,  135   |        keresztülment, egyszerre úgy érezte, hogy kissé még nehéz a lélegzete.~
10369  II,  135   |                    S ez okból (higgyék meg, hogy pusztán ez okból!) hátradobta
10370  II,  135   |                     róla?~- Semmit... Azaz, hogy egyedül van. Férje nincs
10371  II,  135   |                  zuhany... ugye, nagysád?~- Hogy tudod?~- Hát iszen ott voltam...
10372  II,  135   |            repedésen.~- Eredj, te cudar!... Hogy mersz ilyet beszélni!~Tizenegyedik
10373  II,  135   |                   olyan üdének érzem magam, hogy azt hiszem, eljött az ideje
10374  II,  135   |                    Nem adom száz forintért, hogy már nem szorít!~Elmegy a
10375  II,  135   |                   hová mehetett neje.~Jele, hogy nem volt egészen ostoba
10376  II,  136   |                    a tudat, ha meggondolom, hogy egész Magyarország olyan
10377  II,  136   |            csinálták ezt a fogadtatást úgy, hogy összebeszéltek volna, hanem
10378  II,  136   |                békákat is a népkerti tóban, hogy itt lakhatnak. Zöldebbnek
10379  II,  136   |            szívessége kitágította szívemet, hogy beleférjen az egész város.~...
10380  II,  136   |                ember majd ki fogja találni, hogy miért. Legalább az az egy
10381  II,  136   |             tartozik.~Az pedig úgy történt, hogy egy szegény öregember nagyon
10382  II,  136   |                      nem lesz hova leülnie, hogy várakozzék.~A doktor az
10383  II,  136   |                   kiderült, ha meggondolta, hogy estére a szõlõfürttel fog
10384  II,  136   |                    a házakat, ahol mondták, hogy szõlõ van. Sehol sem volt.
10385  II,  136   |                    püspökrõl azt beszélték, hogy minden ebéd és vacsora után
10386  II,  136   |                   kezében volt a szõlõfürt.~Hogy égette, mint a pokol!...
10387  II,  136   |                      Neki adták a fürtöt, s hogy ne legyen ott a nagy siralomban,
10388  II,  137   |             kollegám ki nem adta a jelszót, hogy »csak semmi mozgás«, azalatt
10389  II,  137   |                     hegyeket keservesen, de hogy ím õ megjött Temesvárról
10390  II,  137   |                     Temesvárról s kimondta, hogy õ egy tapodtat sem mozdul
10391  II,  137   |              kasszirnõ van, így lett aztán, hogy mi ketten, okosabbak ki
10392  II,  137   |                     kalapálom ezt a tárcát, hogy félbenszakadt irodalmi mûködésemet
10393  II,  137   |                olyan magasra van feltöltve, hogy még gondolatban sem lát
10394  II,  137   |                     kétezer vendége között, hogy lapátolni lehet.~Ki is választottuk
10395  II,  137   |           inkognitóban.~Megeshetik azonban, hogy a Maulborough az álnév és
10396  II,  137   |                  együtt, mondanom sem kell, hogy ábrándozás mellett a vászoncselédek
10397  II,  137   |                mintegy diplomatice mondván, hogy:~- Hüm! Ühüm! Hatvanöt órát
10398  II,  137   |                   mulatságunkat az képezte, hogy milyen ajándékokat viszünk
10399  II,  137   |                   nem adta, ámbár látszott, hogy kész az alkudozásra, mert
10400  II,  137   |                   kész az alkudozásra, mert hogy a portéka tetszetõsebb legyen,
10401  II,  137   |                Szeged felõl. Meginvitáltam, hogy csak jöjjön el ide, mert
10402  II,  137   |                    bizonyosan politikából - hogy az európai potentátok azt
10403  II,  137   |                     azt higgyék az apjáról, hogy most nem diplomatizál, hanem
10404  II,  137   |                  beteg gyerekinek.~Mondják, hogy a Herkulesfürdõnek igen
10405  II,  138   |                     s abban állapodtak meg, hogy döntsék el szavazat útján,
10406  II,  138   |                   hajdúnak elindulás elõtt, hogy Gergelyt equipirozza ki,
10407  II,  138   |                     két kacabajkát: persze, hogy nem lehetett szegényke oly
10408  II,  138   |                     sült ki tulajdonképpen, hogy egy egész ruhamagazin van
10409  II,  138   |                    ugyanakkor kisült az is, hogy Gergely úr magyar ember;
10410  II,  138   |                     le a takarékpénztárnál, hogy midõn felnõ, ebbõl és kamataiból
10411  II,  138   |                    nyájasan köszönt.~- Nos, hogy viseli magát a kis huncut?~-
10412  II,  138   |                   bírtam leszoktatni.~- Hát hogy beszél? - Kérdém.~- Csupa »
10413  II,  138   |                     senki sem beszél úgy.~- Hogy hínak fiam? - kezdé vallatni
10414  II,  139   |                     születni kell. De arra, hogy az ember a lóvonatú vasúton
10415  II,  139   |                    is jó: meg nem állhatom, hogy fel ne említsem, hogy a
10416  II,  139   |             állhatom, hogy fel ne említsem, hogy a gyalog-járásnak is vannak
10417  II,  139   |                szegény tramway iránt.~Az-e, hogy mikor a Kerepesi út felé
10418  II,  139   |             gurulnak s vice versa; vagy az, hogy ha az ember Óbudára megy,
10419  II,  139   |                   ez csak hozzájárul ahhoz, hogy az ürömpohár csordultig
10420  II,  139   |                tramway becsületét szörnyen, hogy a kocsis-mûvészetet gyári
10421  II,  139   |                    csínja-bínja volt annak, hogy kell tartani a gyeplõt,
10422  II,  139   |                szilárdan és mégis kecsesen, hogy kell vele bánni, egy-egy
10423  II,  139   |                    a híre megy a környéken, hogy bizonyosan fazekas tóté
10424  II,  139   |                    ló lábát és azt találta, hogy patkót kell rá veretni.~-
10425  II,  139   |                  kell rá veretni.~- Persze, hogy sántított... hogyne sántított
10426  II,  139   |                olyan nagy nevetés fogta el, hogy majd hanyatt esett.~- Mit
10427  II,  139   |                 esett.~- Mit nevet az úr?~- Hogy mit nevetek? Hát ott van
10428  II,  139   |                Azután csak újra nevetett, s hogy ím, köztudomásúvá lett ez
10429  II,  140   |                 végre is be kellett látnom, hogy csalódtam: mert a fiatal
10430  II,  140   |                   oly csábító közel hajolt, hogy én, bár »ég és föld« választott
10431  II,  140   |           hozzászokott a szoba-kémleléshez, hogy már akkor is világosan kivettem
10432  II,  140   |                    És az úrfi! Kétségtelen, hogy az õ inge, zsebkendõje is
10433  II,  140   |       odapislogattam feléjük. Úgy tetszett, hogy verõfényes glória övezi
10434  II,  140   |                  gyökeresíté meg szívemben, hogy a világon minden rossz.
10435  II,  140   |                  valóban méltó följegyezni, hogy az a fiatal emberpár még
10436  II,  140   |               államhivatalnokok! Nem azért, hogy oly híven szeretõ feleségük
10437  II,  140   |                   szeretõ feleségük van, de hogy egész nap otthon csókolódhatnak.~
10438  II,  140   |                köszönöm, barátom, köszönöm, hogy megnyugtattál! - rebegé
10439  II,  141   |                 piruló arccal vallották be, hogy minden kísérletük kárba
10440  II,  141   |                     nagy tükörré változtak, hogy az õ bájainak dicsõségét
10441  II,  141   |            kénytelenek voltak beérni azzal, hogy messzirõl imádják õt és
10442  II,  141   |                    gyáros fia, és megtudta, hogy a kedves Alice, DArmilly
10443  II,  141   |            mozgalmas változatosság kellett, hogy boldognak érezze magát.~
10444  II,  141   |                   Alice szörnyen röstellte, hogy õt, aki megcsalta férjét,
10445  II,  141   |                    furdalta lelkiismeretét, hogy férjétõl megszökött; de
10446  II,  141   |                     férjétõl megszökött; de hogy szöktetõje faképnél hagyta,
10447 III,  1     |          gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan
10448 III,  1     |                bizonyára nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan bolondos
10449 III,  1     |                    a szomszéd hegygerincen, hogy a Mirkovszkiék Bohuska nevû
10450 III,  1     |                   haszontalan fiunk! Ugyan, hogy juthat eszedbe? - viszonzá
10451 III,  1     |                       és el is felejtettem, hogy a világon van.~Tini szótlanul
10452 III,  1     |                   mélyen lehúzta a szemére, hogy semmi sem látszott szép
10453 III,  1     |                    a házasság. Isten ments, hogy ezt eldisputáljam az utánam
10454 III,  1     |         kikívánkozik az ember.~Nagyobb baj, hogy ugyanazon egy fürdõkád felé
10455 III,  1     |               nagyon természetesnek tartom, hogy ennek így és nem másképp
10456 III,  1     |                 valamin, csak azon bámulok, hogy maga Csemez István úr is
10457 III,  1     |                lovag ugyanis azt állította, hogy a burnótot olyanformán kell
10458 III,  1     |                 szemeten szedte tudományát, hogy holmi felületes és ferde…
10459 III,  1     |             orrlyukak egyenesen arra valók, hogy azok tubákkal tömessenek
10460 III,  1     |                    mellékujj közé szorítva, hogy a lehulló burnót kárbavesztének
10461 III,  1     |                   férfi, mint amennyi elég, hogy minden asszony fejét elbolondítsa.~
10462 III,  1     |                   azon lényeges eltéréssel, hogy a szelence alátartása tiszta
10463 III,  1     |                   egyforma lett, sõt azóta, hogy Luppán lovag parókát visel,
10464 III,  1     |                    vagyunk, ha megemlítjük, hogy az õ útlevelében az illetõ
10465 III,  1     |                    Barátai, kik már tudják, hogy ezalatt a tanítványai szeretetét
10466 III,  1     |                     koronkinti felkiáltást, hogy csakis annyiba veszik, mint
10467 III,  1     |            mindamellett meg kell említenem, hogy igenis történt vele egy
10468 III,  1     |                  alapot. Nos, ki mondhatja, hogy az alap nem volt jó? Senki.
10469 III,  1     |                      a tények azt beszélik, hogy ez nem igaz, ott van a hiteles
10470 III,  1     |              archivumban, abból kiviláglik, hogy Petõfi tõle jó »kalkulust«
10471 III,  1     |                   megvan az a tulajdonsága, hogy a »praelectión« kívül, a
10472 III,  1     |                    mindannyiszor elmondván, hogy a boglyas Petrovics ott
10473 III,  1     |             történetében? Nincs, ki mondja, hogy van? Senki sem meri mondani.
10474 III,  1     |          alapgondolattól, melybõl kiindult, hogy mire oda visszatérne, addig
10475 III,  1     |                     amikrõl csak õ képzeli, hogy átélte, átszenvedte.~Szomorú
10476 III,  1     |                 bizonyára nagyon jól tudja, hogy sohasem volt felesége, következésképp
10477 III,  1     |                     hiszi és hiszi anélkül, hogy elmeháborodott lenne. Nem,
10478 III,  1     |                    vezetik vissza e dolgot, hogy Luppán lovag egy fiatal,
10479 III,  1     |                    emiatt annyira elbúsult, hogy mérget vett be s szörnyû
10480 III,  1     |              nevezték azon tulajdonságaért, hogy örökké aranykészítésen törte
10481 III,  1     |           tanítványai közül, azt mondta rá, hogy aranyat ér az esze és szorgalma,
10482 III,  1     |                  személyekbõl. Jószerencse, hogy a szép Krisztina felsõbb
10483 III,  1     |                 nyakukba szakadó csapásait, hogy Csemez úr helyén látja csodálkozásának
10484 III,  1     |                 immár felserdült hajadonra (Hogy megnõnek ezek a gyerekek!),
10485 III,  1     |               gyerekek!), meg nem állhatta, hogy el ne dünnyögje magában:~»
10486 III,  1     |                 megrázván azt óvatosságból, hogy ha véletlenül paprikát hintettek
10487 III,  1     |                  onnan, miután tapasztalta, hogy most az egyszer ment mindennemû
10488 III,  1     |                    kor színvonalán. Hiszem, hogy nem áll… meg vagyok gyõzõdve,
10489 III,  1     |             gyõzõdve, Csemez Stevo barátom, hogy elhamarkodott szavakat ejtettél
10490 III,  1     |                   elemezve, állítani merem, hogy közel járok a helyes definícióhoz,
10491 III,  1     |               senkinek. Nem azért neveltem, hogy valami gézengúz elkaparja;
10492 III,  1     |                   és azt mondta kategorice, hogy nagyobb zörejt támaszt egy
10493 III,  1     |                    bizonyára sok hiányzott, hogy Krisztinát ellensúlyozza.~
10494 III,  1     |                      a burnót olyan isteni, hogy Csutkás úr megdicsõülve,
10495 III,  1     |                 hüvelykujját reá nyugasztá, hogy annál ünnepélyesebb színben
10496 III,  1     |                    Önök azt fogják mondani, hogy õk csüggnek rajtam. Igen,
10497 III,  1     |                     ez nem elég. Ki mondja, hogy elég? Te nem mondod, lovag.
10498 III,  1     |                   nem elég, törekedni kell, hogy az legyen! Azt mondom hát,
10499 III,  1     |                     legyen! Azt mondom hát, hogy nekem szív kell… Szívet
10500 III,  1     |                  fordulva.~- Én azt mondom, hogy jobban tennéd, ha nekem