bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

10501 III,  1     |                 Bohuska. - Talán haragszol, hogy a Miklóst elhoztam?~Krisztina
10502 III,  1     |                   kikrõl a nõk azt mondják, hogy »érdekesek«. Nagy, beszélõ,
10503 III,  1     |                     fél év óta került haza, hogy itthon jogi tanulmányait
10504 III,  1     |                     életnek azon reménnyel, hogy valaha még bányatanácsos
10505 III,  1     |                    el… itt olyan sor esett, hogy láttára te sem maradhatnál
10506 III,  1     |                rebegi Krisztina s úgy érzi, hogy a világ kezd egy nagy, gömbölyû
10507 III,  1     |                   adott e váratlan esemény, hogy mint a túlhajtott órainga,
10508 III,  1     |            Miklósnak még maradt annyi esze, hogy a karját legalább nem Bohuskának,
10509 III,  1     |                 elõttem az eget csak azért, hogy megvakuljak a fényétõl és
10510 III,  1     |                   megvakuljak a fényétõl és hogy aztán bezárja azt elõttem.
10511 III,  1     |                  aztán bezárja azt elõttem. Hogy lehet olyan nagyon kegyetlen!~-
10512 III,  1     |                    jelleget öltött.~- …Mint hogy szeresd ezt a bolondos Miklós
10513 III,  1     |                Gondolja meg jobban, mondja, hogy csak tréfál!~A nap elsötétült,
10514 III,  1     |                    ifjú néhány lépést tett, hogy távozzék, de csakhamar erõtlenül
10515 III,  1     |               Miklós; én neje akarok lenni, hogy megvigasztaljon odaadó szerelmével,
10516 III,  1     |         megvigasztaljon odaadó szerelmével, hogy segítsen elviselnem az életet,
10517 III,  1     |              segítsen elviselnem az életet, hogy…~Omló könnyzápor borítá
10518 III,  1     |                  fogaival ajkaiba harapott, hogy elfojthassa könnyeit.~-
10519 III,  1     |                     elfojthassa könnyeit.~- Hogy kit szeretek? Senkit, Miklós!
10520 III,  1     |                  szorítá karját a másikkal, hogy a szegényke fölszisszent
10521 III,  1     |                     magam sem tudom igazán, hogy milyennek kell lennie… Csak
10522 III,  1     |                     lennie… Csak azt érzem, hogy nem egészen olyannak, mint
10523 III,  1     |                   kisasszony, ön jól tette, hogy elfutott. Helyeslem, szép
10524 III,  1     |             leányocska! Nézze meg az ember, hogy megtréfál. Hüm, Krisztina…
10525 III,  1     |              mondhattam volna talán azt is, hogy édesebbel?…~Miklós nyugtalanul
10526 III,  1     |            dévajsággal emelte fölfelé, úgy, hogy az egészen elfödje Luppán
10527 III,  1     |                   egészen arra való vagyok, hogy szeressenek. Minden ízem
10528 III,  1     |                  odakapott a kötényke felé, hogy azt szeretetre méltó pajkossággal
10529 III,  1     |                   megfogta a derekánál. Oh, hogy dobogott a szíve!…~- Hol
10530 III,  1     |                    Igen, igen. Azt mondtam, hogy én már tapasztalt ember
10531 III,  1     |                   úgy van, eltemetni… Azaz, hogy mégsem úgy van!… Hova beszélek?
10532 III,  1     |               boldogítani! - Ön méltó arra, hogy az én feleségem legyen.~
10533 III,  1     |                     ízetlenkedj! Nem látod, hogy õ idegen rád nézve, mint
10534 III,  1     |                 vegyétek tekintetbe azt is, hogy a leányomnak fiatal vendégei
10535 III,  1     |                   ereszté le annak fedelét, hogy elõrelátható volt ama rendkívüli
10536 III,  1     |                    meg kell mondanom önnek, hogy…~- Csitt! Semmit sem kell
10537 III,  1     |                rávallott a tudósra. Nemcsak hogy tavaly söpörtek benne utoljára,
10538 III,  1     |                    benne utoljára, nemcsak, hogy padlón, széken, almáriom-tetõn
10539 III,  1     |                     azon figyelmeztetéssel, hogy semmihez hozzá nem nyúljanak,
10540 III,  1     |                 tisztelve… Igazán mondom. S hogy Krisztina is meg van tisztelve,
10541 III,  1     |                    A dolog azonban úgy áll, hogy nekem elveim vannak; én
10542 III,  1     |                  leány kell. Azt mondjátok, hogy õ szép, virító és kedves
10543 III,  1     |                  kellene õt. Ebbõl világos, hogy ez hátrány volna rám, minélfogva
10544 III,  1     |                     minélfogva megérdemlem, hogy elõnyöm is legyen. Az öreg
10545 III,  1     |                   ember s nincs rá hatalom, hogy azt a fejébõl kiverje valaki,
10546 III,  1     |                     van, Stevo! Azt mondom, hogy jól van, Stevo! Igen, azt
10547 III,  1     |                    Nagy kedvök telik abban, hogy ujjat húznak a világgal,
10548 III,  1     |                   gyakornokok« azt mondják, hogy »abcug«, az meg van halva
10549 III,  1     |                      valamint azon kegyben, hogy a havi pénzbõl nagy kegyelmesen
10550 III,  1     |                százas bankóra azt írná fel, hogy »tempus« és aztán eldobná
10551 III,  1     |                  most csak az a kérdés már, hogy…~- Hogy hány fontot nyomok,
10552 III,  1     |                    az a kérdés már, hogy…~- Hogy hány fontot nyomok, ugye? -
10553 III,  1     |                 gyûrût.~Krisztina ahelyett, hogy eldobta volna, odaemelte
10554 III,  1     |                   az igazi szerelem? Érzem, hogy nem. Isten veled, édes…
10555 III,  1     |                  gondolatról. Nem lehet az, hogy ön elmenjen, lehetetlen
10556 III,  1     |                  sokáig, mígnem észrevette, hogy ez talán illetlen is és
10557 III,  1     |                   szorítá kezét s úgy érzé, hogy hangja eláll s életereje
10558 III,  1     |            hatvannégy hiányzik. Azon tudat, hogy ön végre is enyém lesz,
10559 III,  1     |                  elment, csak annyit eszem, hogy éhen ne haljak. Istenem,
10560 III,  1     |                    egy kicsit szégyenli is, hogy pártában van. De hiszen
10561 III,  1     |                  idõ alatt; ez azt beszéli, hogy Brazíliában találkozott
10562 III,  1     |                    meg lehetne üzenni neki, hogy már nem kell semmi, csak
10563 III,  1     |                 annyira megszokták a házat, hogy az öreg halála után is mindig
10564 III,  1     |                    gyûrû a Krisztina ujján, hogy: »Tempus a menyasszonyomra!«~
10565 III,  1     |      menyasszonyomra!«~Akire ki van mondva, hogy »tempus«, azt nem meri többé
10566 III,  1     |                      én az az ember vagyok, hogy felkeresném. Hallod, felkeresném!
10567 III,  1     |                 Hallod, felkeresném! Lehet, hogy meg is teszem, Luppán. Én
10568 III,  1     |                 kéménynek a kavargó füstje, hogy a híres brezinai számadó
10569 III,  1     |                     vígan körülszaladgálja, hogy karikában tartsa, az Olej
10570 III,  1     |                  Okos kutya az, megérdemli, hogy nem lett belõle - ember.~
10571 III,  1     |            addig-addig orvoskodék mellette, hogy most olyan tökéletes és
10572 III,  1     |                     el lábával a harasztot, hogy alatta jóízût torkoskodjék
10573 III,  1     |                  intézkedett Olej Tamással, hogy e gyermekért elvitte cserébe
10574 III,  1     |                  senki. Az a kis gyengeség, hogy innen-onnan egy-egy birka
10575 III,  1     |                 legmíveletlenebb szívbe is, hogy legyen valami benne, ami
10576 III,  1     |                   temetésen, szemére vetik, hogy az »erdõk vadállatja« még
10577 III,  1     |               akaródzott neki. Mit tudta õ, hogy azt így kívánja az illedelem.
10578 III,  1     |                  édes, szelíd hangján? Vagy hogy egyenesen a szívébe rajzolódott
10579 III,  1     |                     csak úgy álmodta õ azt, hogy a Boris meghalt… Hiszen
10580 III,  1     |                  Tudnak-e õk arról valamit, hogy a halottak olyan sokáig
10581 III,  1     |                felelget neki.~Ne higgyétek, hogy Olej nem gondolkozik.~Gondolkozik
10582 III,  1     |                    szomorú néha.~Ritka nap, hogy most is ne jusson eszébe
10583 III,  1     |                 jólesik a lelkének rájönni, hogy az életnek mégis lesz valami
10584 III,  1     |                   valami folytatása.~- Kár, hogy nem fiú lett - sóhajt fel
10585 III,  1     |                   Gyurija lovát kantározza.~Hogy jutott el a politika is
10586 III,  1     |                Vitéz két honvéd volt… vagy, hogy most is az még… mert hát
10587 III,  1     |                     nép, ámbár bebizonyult, hogy orv kezek által haltak el
10588 III,  1     |               lehetett, hanem azt beösmeri, hogy szép világ volt; mert már
10589 III,  1     |               torlódik össze, annak jeléül, hogy jóllakott s most már csak
10590 III,  1     |                  Anika messzirõl hallhatja, hogy a nyáj hazatért, s a tûzre
10591 III,  1     |                  juhászok címeres eledelét, hogy éppen akkorra forrjon fel,
10592 III,  1     |                 hunyja. Be sokért nem adja, hogy így meglophatja a lehetetlenséget.~
10593 III,  1     |                     talán unalomból, talán, hogy a nyájat lássa.~Gyönyörû
10594 III,  1     |                  puha kis keze aláeresztve, hogy odaszaladhasson s elérhesse
10595 III,  1     |                    Arra emlékszik-e vissza, hogy együtt aludtak valaha régen,
10596 III,  1     |                    régen, régen, vagy arra, hogy az a sós bödönben vájkáló
10597 III,  1     |                  Matyi a leányt szelíden. - Hogy mulattál azóta?~- Ma jobban,
10598 III,  1     |                volna a Matyi szívébe.~Miért hogy puskának nézi azt Anika
10599 III,  1     |             visszatértek a pörkölthöz, vagy hogy talán még el sem távoztak
10600 III,  1     |                     a vármegyén könyöklõ.26 Hogy csak nem lehet az ember
10601 III,  1     |                      dünnyögi Olej Tamás -, hogy ide mer jönni vadászni a
10602 III,  1     |             méltatlankodék Olej.~- Mondtam, hogy nem pénzért adjuk a tejet,
10603 III,  1     |                  koronás arany! Tudjátok-e, hogy mit gondolok? - tette hozzá
10604 III,  1     |       Aztán-szaporán borért! Mondom nektek, hogy vagy Gracza, vagy Záhony.
10605 III,  1     |                   mondom kendnek, édesapám, hogy az egy fiatal ember, aki
10606 III,  1     |                     De mikor azt is mondta, hogy kendet nem ösmeri.~- No
10607 III,  1     |                   olyan nehéz volt elhinni, hogy a vén Záhony lenne az a
10608 III,  1     |                   ifjú.~- Aztán meg azt is, hogy én tündér vagyok és erõnek
10609 III,  1     |                   olyan édesen rimánkodott, hogy engedjem egyszer, egyetlenegyszer
10610 III,  1     |                  Mikor olyan igazán mondta, hogy õ akkor megbolondul.~- Szakasztott
10611 III,  1     |                  piszkos kezemet a képéhez, hogy finom arcán, tudom, ott
10612 III,  1     |                  másik arcát nyújtotta ide, hogy üssem meg azt is. Azt mondta,
10613 III,  1     |                      másrészt bosszantotta, hogy a titulusa akként csorbíttassék.
10614 III,  1     |                 mert azért bacsa az õ neve, hogy fölötte áll a juhász hivatalnak,
10615 III,  1     |                     kalap az emberek fején, hogy legyen mit megemelni, mikor
10616 III,  1     |                   tudnám! Nem azért herceg, hogy olyan legyen.~- Bocsásson
10617 III,  1     |                 pedig annyira megbocsátott, hogy elkezdett Anikával versenyt
10618 III,  1     |                    amire Anika azon hitben, hogy õt neveti, egyszerre duzzogó,
10619 III,  1     |                   csõsztõl, Lapaj Istóktól, hogy azelõtt egy öreg herceg
10620 III,  1     |                   Istenem, milyen kár érte, hogy herceg: mikor olyan módos
10621 III,  1     |                   létrán az akol padlására, hogy onnan lenézzen a szürkülõ
10622 III,  1     |                  zászló. Lapajtól hallotta, hogy a herceg jelenlétét ez tudatja
10623 III,  1     |                   maga ugrik a lajtorjához, hogy a hágcsóról csintalanul
10624 III,  1     |                     Mármost elhiszed, ugye, hogy én vagyok a herceg?~Azzal
10625 III,  1     |                herceg, mikor olyan szép az, hogy a gerlicemadár nem mondhatja
10626 III,  1     |         szerethetlek. Olyan nagyon szép az, hogy a gerlicemadár mind egyforma
10627 III,  1     |                   bojtár pedig arra gondol, hogy miért lett a duda egyszerre
10628 III,  1     |                  melyet a válláról leemelt, hogy tán Olejra szegezze, szintén
10629 III,  1     |                     ki csak arra való lesz, hogy valahányszor egyet húz a
10630 III,  1     |                  annyi a gazdasága, kincse, hogy a burkus király ládafiának
10631 III,  1     |                Értsd meg, mit kívánok. Azt, hogy szemet hunyj, ne vicsorgasd
10632 III,  1     |                  kólika.~És Olej tudta jól, hogy ez nem igaz. Az ember hazudik
10633 III,  1     |                  feküdt, elhitette magával, hogy kólikában szenved. Eleinte
10634 III,  1     |                   fel kínjai elviselésében, hogy elkezdett - énekelni.~Hátha
10635 III,  1     |                   oly rettenetest ütött rá, hogy millió darabra zúzódva pergett
10636 III,  1     |                kastélyba mégy s azt mondod, hogy a brezinai bacsa küld, magával
10637 III,  1     |                beszélni.~Matyi úgy figyelt, hogy a lélegzetét is elfojtá.~-
10638 III,  1     |                     üzeni a brezinai bacsa, hogy abból a bizonyos dologból
10639 III,  1     |                  sem. Ösztönszerûleg sejté, hogy az üzenet nem lesz a hercegnek
10640 III,  1     |           kötõdéssel, azon biztos tudatban, hogy jó hír hozója.~A bacsa nem
10641 III,  1     |                  Anika! Anika!~Tudta pedig, hogy nem jõ felelet sehonnan.
10642 III,  1     |                  besétált az udvarra.~- Jó, hogy jössz, édes fiam - szólt
10643 III,  1     |                    Mi történhetett odabenn, hogy az öreg be nem ereszti?
10644 III,  1     |                    futtában, markába vette, hogy megvizsgálja, mi!… Nem hernyó
10645 III,  1     |                   külseje nyomban elárulja, hogy ha kisebb is valamivel,
10646 III,  1     |                esetben majdnem kétségtelen, hogy a csõsz, az élesszemû Istók,
10647 III,  1     |                 lehetetlen különben az sem, hogy az egész dolog csak gyalázatos
10648 III,  1     |            hivatalos köre, s tudomány kell, hogy valaki oly tökéletességre
10649 III,  1     |                 sokszor úgy kell betölteni, hogy önmagát megsokszorozza.~
10650 III,  1     |                napot, bizony nem gondol rá, hogy õkelmének meg van fordítva
10651 III,  1     |                      Ott a maga helyén van, hogy megbirkózzék az átkozott
10652 III,  1     |                    lehetne tenni egy ellen, hogy majdnem érti õket. Hangjukat
10653 III,  1     |                 ideje s azt hiszi a bolond, hogy így hamarabb jõ meg a reggel.
10654 III,  1     |                csõsz is. Nagy örökség neki, hogy édesanyja a természet s
10655 III,  1     |                 mikor rövid idõ múlva rájõ, hogy a legszebb káposztafõnek
10656 III,  1     |                káposztafõnek lába támadt, s hogy az óriási úri tök is, a
10657 III,  1     |                    s azt meg már éppen nem, hogy azóta el nem felejtett.~
10658 III,  1     |                 földjüket tele rakta kõvel, hogy az sohase mosolyoghasson
10659 III,  1     |                     épít magából, ahelyett, hogy szépen összeborulna, s nincs
10660 III,  1     |                 kénytelen voltam eltávozni, hogy azt megtömjem.«~És ez nem
10661 III,  1     |                    életben. Nem emlékezett, hogy szíve (ha van) valaha megmozdult,
10662 III,  1     |                selyemlágyan, viharos vígan, hogy aki meghallja, majd a szíve
10663 III,  1     |               hivatás láza, mely abban áll, hogy a törékeny fizikai testeknek
10664 III,  1     |                hívei közt, gyakran beszéli, hogy amint egyszer kétévi távollét
10665 III,  1     |                    tót eklézsiába temette), hogy kénytelen ahhoz ragaszkodni,
10666 III,  1     |                     épülésére, kifejtetvén, hogy a tót népben nincs gyöngédebb
10667 III,  1     |            fogékonyság a szülõföld iránt, s hogy Lapaj egy korcs, egy darab
10668 III,  1     |                   teremtve lenni a világon, hogy egy széles karimájú kalappal
10669 III,  1     |             mindennel s olyan jó dolga van, hogy borban fürdik, zsír az étele,
10670 III,  1     |                hegyek legszomorúbb nótáját, hogy még a hold is megállt hallgatni
10671 III,  1     |                      az volt az elsõ dolga, hogy fogott egy bicskát s kettéhasította
10672 III,  1     |                    jobban a duda fortélyát, hogy Lapajt elérje.~Hanem erre
10673 III,  1     |               állapodott meg a közvélemény, hogy a dudában van a csodatevõ
10674 III,  1     |                   ama kenetes atyai hitben, hogy úgyis gazdája kerül. Istók
10675 III,  1     |                    sem volt talán, mint az, hogy beszélni nem tudott. Istók
10676 III,  1     |                  vált tündér-királyleány, s hogy ott az Istók meggondozta,
10677 III,  1     |                 holta után a billegetésére, hogy az öreg Fátra hava februárban
10678 III,  1     |                    azt bolond ésszel hinni, hogy Istók fújja a nótákat, õ
10679 III,  1     |                  bírt szabadulni a vágytól, hogy a Lapaj dudáját megszerezze.
10680 III,  1     |                   volt eladó, dacára annak, hogy Petrus - fölizgatva Éliás
10681 III,  1     |                     Hiába magyarázta Éliás, hogy ötven talléron (mert csak
10682 III,  1     |                 tetejébe annyi pénze marad, hogy ha kiadja kamatra, nagyobb
10683 III,  1     |                    mondta volna neki Éliás, hogy aminél ezentúl burgonyáját
10684 III,  1     |            reménnyel bocsátá útnak Petrust, hogy ez idõ szerint teljes lehetetlenség
10685 III,  1     |                     állja, adjon elõpénzt s hogy üzenni lehessen neki, hagyja
10686 III,  1     |             Éliásban volt annyi elõrelátás, hogy azt nem kötötte a falusi
10687 III,  1     |                Lapaj még azt sem tudta meg, hogy Petrus és Hikszum voltak
10688 III,  1     |                 Vagy pedig Lapaj némult el, hogy a természetet hallgassa.
10689 III,  1     |               virágok. Avagy honnan van az, hogy ez elhagyott rengetegben,
10690 III,  1     |                   Fátrát s kopáran hirdeti, hogy belsejébõl nem fakad éltetõ
10691 III,  1     |                    elé sietõ tolvajt, amint hogy nem is lehet más ebben a
10692 III,  1     |                    azt hiheti hirtelenében, hogy ott a gõzmozdony szaladgál.~-
10693 III,  1     |                csõsz fejét rázza feleletül, hogy nem ismeri. De hát minek
10694 III,  1     |                     neki, õneki szegénynek, hogy én milyen voltam…~Az öreg
10695 III,  1     |                  határozatot hozni anélkül, hogy az ember rá ne gyújtson.~
10696 III,  1     |                     nem szól semmit, hanem, hogy az esõ ne tiszteletlenkedjék
10697 III,  1     |                   rajta felejtette szemeit, hogy az égetõ taplót tévedésbõl
10698 III,  1     |                 belátása; amint észrevette, hogy rossz helyre került, kialudt
10699 III,  1     |                  csodálni, ha meggondoljuk, hogy a tiszteletes úr tudós fején
10700 III,  1     |               minõségében.~És az sem csoda, hogy Lapaj megzavarodott kissé.
10701 III,  1     |                     Annyit mondhatok neked, hogy az is az urakkal tart. Az
10702 III,  1     |               lépést.~- De mondja meg neki, hogy én milyen voltam.~Lapaj
10703 III,  1     |                   nem átallja rám kiáltani, hogy meglopott. No, megállj!
10704 III,  1     |                  gonoszsága körül forogtak.~Hogy megnézette magát! Oh, hiú
10705 III,  1     |              éjszakának idején is nyakukba, hogy örökösen meg legyen világítva
10706 III,  1     |                 habok tompán, vadul hörgik, hogy egy szomorú történet lett
10707 III,  1     |             miatyánkot csendesen, vigyázva, hogy meg ne akadjon benne.~A
10708 III,  1     |                     azon vette magát észre, hogy gondolkozik s hogy visszaidézi
10709 III,  1     |                   észre, hogy gondolkozik s hogy visszaidézi a lány szavait.
10710 III,  1     |                     a lány szavait. Mondta, hogy hosszú útra megy (Igaz a!),
10711 III,  1     |                valami nehéz megfejteni), de hogy mit kelljen megbocsátania
10712 III,  1     |               folyóvíz olyan nagy potentát, hogy még abból is elvisz egy
10713 III,  1     |                      ami nála abból állott, hogy a nagy kalapról és a halináról
10714 III,  1     |            uralkodék, nagyon világos dolog, hogy a kunyhóban még sötétebb
10715 III,  1     |                 esemény emléke s valószínû, hogy a néhai Lapaj oldalbordájának
10716 III,  1     |                  egy mélységes titok; azaz, hogy egy Szent György-nap éjszakáján
10717 III,  1     |                    hatalmasan megrázta, úgy hogy a rajta levõ mocsok szétfreccsent
10718 III,  1     |                  nem tehetett egyebet, mint hogy karjára vette, elkezdte
10719 III,  1     |         jobbra-balra s dúdolt neki valamit, hogy elaltassa. A szél kacagva
10720 III,  1     |               türelme, midõn eszébe jutott, hogy a duda hangja betömné a
10721 III,  1     |                 arcán, mibõl az észrevette, hogy a csecsemõ kezei jéghidegek,
10722 III,  1     |                Lapajjal az a csuda történt, hogy komolyan elkezdte törni
10723 III,  1     |                 belejött a leleményességbe, hogy amint a távolban kecskéket
10724 III,  1     |               vissza, s elmondod a bírónak, hogy a vén Lapaj tisztelteti
10725 III,  1     |                 megtisztelve érezvén magát, hogy a falu dolgában járhat.
10726 III,  1     |                     a vad csõsz úgy érezte, hogy õt nem a nap, hanem belülrõl
10727 III,  1     |                   szárnyakkal: kiterjeszté, hogy velök a Lapaj nyakába repüljön,
10728 III,  1     |                 repüljön, meg nem állhatta, hogy oda ne vegye s hogy (akár
10729 III,  1     |               állhatta, hogy oda ne vegye s hogy (akár hiszik, akár nem hiszik)
10730 III,  1     |                  Lapaj nem adja a világért, hogy nem sír.~- Így, így, kis
10731 III,  1     |          öregasszony. Azok, kik azt hiszik, hogy ez késõn történt, feledik,
10732 III,  1     |                     késõn történt, feledik, hogy a felföld falvainak határai
10733 III,  1     |                      nak nevezett tanyától, hogy a gazda, mint aki messze
10734 III,  1     |                    Agnisa nem olyan ostoba, hogy itt vesztegesse az idõt.
10735 III,  1     |                  mert megbánod. Azt mondod, hogy hatvan éves vagy! Mi az,
10736 III,  1     |                    nem teszi a vitát azzal, hogy fölébredt.~Lapaj fölvette
10737 III,  1     |                    Az ellent nem állhatott, hogy még egyszer karjára ne vegye.
10738 III,  1     |                kebléhez. Tán tudta, érezte, hogy onnan mélyen rejtett melegség
10739 III,  1     |                átkarolta nyakát oly erõsen, hogy az szinte érezte a szorítást.
10740 III,  1     |               kezével integetett Agnisának, hogy ne nyúljon a gyermekhez.
10741 III,  1     |                   anyó. Visszamehet kend.~- Hogy érted azt, Lapaj fiam?~-
10742 III,  1     |                     azt, Lapaj fiam?~- Úgy, hogy a gyermeket nem adom. Nekem
10743 III,  1     |               hittem, Éliás, azt gondoltam, hogy megveszed. Nincs semmi egyebem,
10744 III,  1     |                  öreg Éliást is kevés híja, hogy táncra nem gyullasztotta,
10745 III,  1     |                   oly üde volt ez a mosoly, hogy Lapaj láttára egyszerre
10746 III,  1     |                  meg semmit?~A rendõrfõnök, hogy tökéletes legyen a magyar
10747 III,  1     |           csirkefogónak s lelkükre kötötte, hogy lopják el a nemzetes uram
10748 III,  1     |                       Ne bolondozzon az úr! Hogy jött rá?~- Az az én titkom.~
10749 III,  1     |                   darab bõre.~Kitûnt tehát, hogy egyik-egyik állat nem volt
10750 III,  1     |                   volt több 50 fontosnál, s hogy nyolcszáztíz jámbor ökör
10751 III,  1     |           sötétséggel vették körül magukat, hogy abba ugyan ember legyen,
10752 III,  1     |                   testi fogyatkozását. Kár, hogy nem tartozik ide ennek a
10753 III,  1     |                    ökörrõl még csak annyit, hogy nemcsak a történelem örökítette
10754 III,  1     |                némán, megrögzötten, készek, hogy inkább szíjat hasítsanak
10755 III,  1     |                      mikor a hajdú jelenté, hogy itt van a három néma, kiknek
10756 III,  1     |                 Zöld Marci-e az egyik, vagy hogy Szellõ Miska, az Alföld
10757 III,  1     |                   pandúr, azon utasítással, hogy ha moccanni mertek addig,
10758 III,  1     |                  úgy mentek el az ezredtõl, hogy a kapitány úrnak elfelejtették
10759 III,  1     |                     harmadikat pedig azért, hogy a szentencia kimondásáig
10760 III,  1     |                      holló hirdeti károgva, hogy ebben a nemes vármegyében
10761 III,  1     |     hasznavehetetlennek bizonyulni: érezte, hogy valami újat kell kigondolnia.~
10762 III,  1     |                     praxis ugyanis az volt, hogy a csendbiztosok embere úgy
10763 III,  1     |                   te, édes szolgám, Matykó, hogy míg így a nemes vármegye
10764 III,  1     |          hadsereghez s paraszthajszál híja, hogy nem mint király végezte.~
10765 III,  1     |                     bajos lenne, mert igaz, hogy úgy szeretlek, Matyej fiam,
10766 III,  1     |                    jelentést a vármegyéhez, hogy el vagy fogva.~- Ez már
10767 III,  1     |                    nagy, idomtalan fejével, hogy õ nem aljas.~- Te nem fogsz
10768 III,  1     |               becsületes parulám!~- Tudtam, hogy ember vagy a talpadon. Azért
10769 III,  1     |              talpadon. Azért határoztam el, hogy úrrá teszlek, hogy megtisztítlak
10770 III,  1     |           határoztam el, hogy úrrá teszlek, hogy megtisztítlak a bûnöktõl,
10771 III,  1     |               társaid tartózkodási helyére, hogy azokból is faraghassak valamit.
10772 III,  1     |                   ajánló írást a tüszõdben, hogy nyomban megtesznek káplárnak.~
10773 III,  1     |             kérdezlek, azért teszem csupán, hogy lássam, mennyire szánod
10774 III,  1     |                     Az a babona terjedt el, hogy Gerge uram megkente szemeit
10775 III,  1     |                felírva.~Nemegyszer történt, hogy puszta gyanúból holmi lúdlopási
10776 III,  1     |                   csak kezdte kivallogatni, hogy hát, ha már egyszer idekerült
10777 III,  1     |                    csupán arra szorítkozom, hogy Gerge lázas dühbe jött mindannyiszor,
10778 III,  1     |                    tértek meg, azt állítva, hogy maga az eleven ördög sem
10779 III,  1     |                     Matyej elbeszéléseibõl, hogy itt tartózkodik leginkább
10780 III,  1     |                    hivatala is úgy kívánja, hogy ilyen pontrul nézegesse
10781 III,  1     |                 kõszobrot.~Õ is észrevette, hogy a vármegye kopóinak ura
10782 III,  1     |                    kopóinak ura jön, tudta, hogy ez nem hiába jön ide.~Eltûnhetett
10783 III,  1     |                     a rablónak tetszett az, hogy Gerge egyedül jön, mikor
10784 III,  1     |                    úgy megbecsüllek otthon, hogy anyád ölében sem volt olyan
10785 III,  1     |                tompa hangon hörgé:~- Látom, hogy ördög vagy! Gyere hát, egyél
10786 III,  1     |                 fuvardíjba. De még erre is, hogy ráálljon, meg kellett vernem
10787 III,  1     |                     az egyet ha nem teszed, hogy agyonverted a nagyatyádat…~-
10788 III,  2     |                    a kertek alatt, mutatta, hogy odafönn Majornok, Csoltó
10789 III,  2     |                 picike bárány.~Az ám, most, hogy ím a partnak hozza a szél,
10790 III,  2     |                   láda!~Nézték egy darabig, hogy majd csak elõbukkan a kanyarodónál,
10791 III,  2     |                    nyilván a sötétség, vagy hogy talán Sós Pál uram fogta
10792 III,  2     |                   hát azt mondja õkigyelme, hogy ott volt ugyan, de színét
10793 III,  2     |                  bárány, mégis furcsa eset, hogy míg a felsõ végen mindenki
10794 III,  2     |                     is kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják
10795 III,  2     |                 akárhonnan!~Súgtak, búgtak, hogy (ugyan ki szopja az ilyeneket
10796 III,  2     |                mondott a minap ittjártában, hogy ebben a dologban, ha nem
10797 III,  2     |                    abban a ládában mindene!~Hogy az ár elmosta a csõszházat,
10798 III,  2     |                  játszott, együtt hált… Jó, hogy a cudar Bágy elöntötte a
10799 III,  2     |                      Borcsa picike tenyerét hogy megnyalogatta, jámbor szemeivel
10800 III,  2     |                     bámulta, mintha érezné, hogy utoljára látja.~De hátha
10801 III,  2     |                   meg az a csúfság Bodokon, hogy a legmódosabb ember házát
10802 III,  2     |                elõbb! Még tán el is ájulna, hogy hirtelen azt hallaná, hogy
10803 III,  2     |                  hogy hirtelen azt hallaná, hogy megvan.~- Se a bárány, se
10804 III,  2     |              kövezett nagy utcán keresztül, hogy a haranglábnál majd felülnek.
10805 III,  2     |                    olyan könnyedén lépdelt, hogy akár hazáig kibírná. Bizonyisten,
10806 III,  2     |              találta megjegyezni a födélre, hogy új zsúp kellene rá, megállottak
10807 III,  2     |           eszterhajat. Már csak különös az, hogy minden kopik a világon,
10808 III,  2     |                   következõ esküszó. Jó is, hogy ott akadt.~- Cukri, kis
10809 III,  2     |                 integet neki a néma falról, hogy csak beszélje el azt a nagy
10810 III,  2     |                       Bede Anna felhívatik, hogy félévi fogságbüntetését
10811 III,  2     |             tréfálni.« Hát én el is jöttem, hogy kiálljam a félesztendõt.~
10812 III,  2     |                 következetesen azt mondják, hogy Bede Anna orgazdaság vétsége
10813 III,  2     |                      Semmi… semmi; csak az, hogy én Erzsi vagyok, Bede Erzsi,
10814 III,  2     |                     Hát úgy volt az, kérem, hogy mialatt »ez a dolga« a király
10815 III,  2     |          parancsolat a »félesztendõ miatt«, hogy mégis ki kell állani. Oh,
10816 III,  2     |                     mennyire várta! Beh jó, hogy nem bírta kivárni. Nem ezt
10817 III,  2     |                      Mit, gyermekem?~- Azt, hogy legyen meg a teljes nyugodalom
10818 III,  2     |                porában. Ne mondhassa senki, hogy adósa maradt: édesanyám
10819 III,  2     |                 szemrehányás van hangjában, hogy az öreg elnök megint a zsebkendõhöz
10820 III,  2     |                édesanyádat, mondd meg neki, hogy Anna nénéd ártatlan volt.~-
10821 III,  2     |                 ahova leesett egy-egy szál, hogy mennyei-fû s meghozná új
10822 III,  2     |                     Hát még szegény anyjuk, hogy elcsodálkozik majd!~Judit
10823 III,  2     |                 olyat csavarított a gercén, hogy hatfelé szakadt.~- Menjen!
10824 III,  2     |                     Csatónénak; észrevette, hogy egyik sem alszik.~Csatóné
10825 III,  2     |               Csatóné ollója levágott; vagy hogy csak a fele annak a sok
10826 III,  2     |                 pedig nagyon különös színû, hogy összekeverhetné más hajjal,
10827 III,  2     |               fölfelé száll, megannyi jele, hogy már nem lesz esõ, bár az
10828 III,  2     |                     Istókkal, a kõmûvessel.~Hogy összeesett az öreg! Nem
10829 III,  2     |                   arra való lesz a vagyona, hogy jót tegyen vele.~De bizony
10830 III,  2     |                     a kóstolást is engedte.~Hogy most már ott kell hagyni
10831 III,  2     |                      Istók. Olyan jól esik, hogy itt látom mellettünk. Gyere
10832 III,  2     |                 fiam!~Az öreg arra gondolt, hogy abból a borús égbõl egyszerre
10833 III,  2     |                    szó fogta meg Bizi apót. Hogy nevekedik ez föl, ha még
10834 III,  2     |             bundámat egy ócska lajbi ellen, hogy jó lesz.~A kis csizmát elõhozták,
10835 III,  2     |                kocsis várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek,
10836 III,  2     |                  környéken; ki hitte volna, hogy megcsalja azt az áldott,
10837 III,  2     |                    két hamis szem éjszakája hogy annyira megfeketíti a lelkét…
10838 III,  2     |                      akinek most az a neve, hogy »szalmaözvegy«. Ha legalább
10839 III,  2     |                    is felmegyek a toronyra, hogy egy pillantást vethessek
10840 III,  2     |               Csoltón, Majornokon, Bodokon, hogy az öreg Filcsik híres bundája
10841 III,  2     |                     felesége arcán a rózsák hogy fogynak, pedig õ maga tépdeli…
10842 III,  2     |                szögön függött télen-nyáron, hogy ha a kaptafa mellett ült
10843 III,  2     |               örökké láthassa.~No, az igaz, hogy nem valami sokat ült annál
10844 III,  2     |                hazajött a Terka látogatóba, hogy szüleit kiengesztelje, az
10845 III,  2     |              szögrõl s úgy elment hazulról, hogy vissza sem jött addig, míg
10846 III,  2     |                 mind nem gyõzte elbeszélni, hogy mily jó dolga van Filcsik
10847 III,  2     |                    is elmondták az öregnek, hogy mit izent súgva: látogassa
10848 III,  2     |                  egész környéken. Egyrészt, hogy legszegényebb a népe, de
10849 III,  2     |                  volt az Isten csizmadiája, hogy ez a »kuncsaft«-ja legnagyobb
10850 III,  2     |                   világon!~Egy ideig hitte, hogy ez bizony megeshetett, ha
10851 III,  2     |           pénzes-leveleket a szolgabírónak. Hogy mer az Filcsik Istvánnak
10852 III,  2     |                 ajándékot küldeni? Tudja-e, hogy az õ nagyanyja a híres Becsky-familiából
10853 III,  2     |                  ment ez a forró kívánsága, hogy végre is maga a szolgabíró
10854 III,  2     |                     a hajdúja Suska Mihály, hogy ki ne gondolt volna valami
10855 III,  2     |                 nyitott ablakon ha hallaná, hogy szólnak vecsernyére a majornoki
10856 III,  2     |               remény nem hagyta el. Érezte, hogy a drága jószág elõbb-utóbb
10857 III,  2     |         használhatja, az egész vidék tudja, hogy az övé.~Nem is csalatkozott.
10858 III,  2     |               csalatkozott. A hír meghozta, hogy a tettesek csakugyan kézrekerültek,
10859 III,  2     |                     ellenvetést, beösmerte, hogy a bunda itt van s némán
10860 III,  2     |                    némán intett Filcsiknek, hogy jöjjön utána.~Sok fényes,
10861 III,  2     |                borzalommal sziszegte utána, hogy »pogány«.~Ott künn nyakába
10862 III,  2     |                  igaz jussát, annak dacára, hogy esteledett, haza indult
10863 III,  2     |                   találkozni. Talán érezte, hogy õ nem az.~Arcáról nem lehetett
10864 III,  2     |              tarisznyát és gyufát gyújtott, hogy jobban lássa, nincsenek-e
10865 III,  2     |                     mély lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad anya
10866 III,  2     |                 gyûjt is annyi vizet a gát, hogy a kereket megmozgassa egy-két
10867 III,  2     |                 voltam, mikor férje elment… hogy megsiratta, százszor megölelte.~-
10868 III,  2     |                  viseli a viganóját, húgom, hogy a színes oldala van kívül.
10869 III,  2     |                      iszen, az kellene még, hogy ez a kevés víz is visszaforduljon…
10870 III,  2     |                     de mégsem olyan mélyen, hogy el ne láthasson alóla a
10871 III,  2     |                  olyan záporesõ kerekedett, hogy még a barázdák is patakká
10872 III,  2     |                bolond ember Kocsipál Gyuri, hogy elégette a szentmihálylovát.~
10873 III,  2     |               hagyta utolsónak a menyecske, hogy õ maradjon a legtovább?
10874 III,  2     |                    de olyan magasan nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani
10875 III,  2     |                 szakítani róla…~Alig várta, hogy kijöjjön a szép molnárné:~-
10876 III,  2     |                        Mondd az asszonynak, hogy nem elegendõ, hogy gyûjteni
10877 III,  2     |              asszonynak, hogy nem elegendõ, hogy gyûjteni kell s ereszd le
10878 III,  2     |                  már. Az egész világ tudja, hogy Gózonba siet, Bede Erzsit
10879 III,  2     |                    lányát korhelynek.~Igaz, hogy azóta megjavult, józan,
10880 III,  2     |            árnyékával, mind arra biztatták, hogy forduljon vissza…~Csak egy
10881 III,  2     |                     Talán hallottad is már, hogy hajdú leszek »Mindenszentektõl«
10882 III,  2     |            zavarában, hanem annyi bizonyos, hogy elpirult.~S az is bizonyos,
10883 III,  2     |                 elpirult.~S az is bizonyos, hogy mikor anyja bement Palival
10884 III,  2     |                  nekem Gózon! Bort ide még! Hogy is van a nótám? Megfizetem,
10885 III,  2     |                   délben.~Eszmélni kezdett. Hogy lehet az itt? Visszaküldték
10886 III,  2     |                   futottam, elmondtam neki, hogy a Palyussal történik valami.~-
10887 III,  2     |                ijesztget a vén imposztor.~S hogy ezt mindjárt be is bizonyítsa,
10888 III,  2     |                     szóltam én közbe. - Már hogy írta volna kend alá, mikor
10889 III,  2     |                   Felbátorított az a tudat, hogy a szomszéd szobában is aludni
10890 III,  2     |                     szobából. Odarohantunk, hogy tán a kisleánykának lett
10891 III,  2     |          fájdalmasan vonítva ugrottak szét, hogy csakhamar új dühhel ismét
10892 III,  2     |                   nagy híre ment a faluban, hogy az éjjel, Luca-éjjelén,
10893 III,  2     |                nyomban bizottsággá alakult, hogy a helyszínen konstatálják
10894 III,  2     |                      Elkérezkedtem apámtól, hogy én is a nemes kupaktanáccsal
10895 III,  2     |                     ki váltig bizonykodott, hogy boszorkányok nincsenek e
10896 III,  2     |                     én csak a mondó vagyok, hogy ilyen dolog talán még Pesten
10897 III,  2     |                     uram?~- Az itten a baj, hogy ez a hely, ahol állunk s
10898 III,  2     |             határszélhez, azt cselekednénk, hogy odaajándékoznók a falu határát
10899 III,  2     |                 feje s nem a miénk afölött, hogy mi a cselekedni való. Így
10900 III,  2     |                     Kubcsik plébános úrért, hogy a helyet és a ruhafoszlányokat
10901 III,  2     |                   gallérján lévõ hímzésrõl, hogy az senki másé, mint - dicsértessék
10902 III,  2     |              percben is szemem elõtt volna, hogy az egy gyönyörû fiatal leány
10903 III,  2     |                 kölcsönözve e varangynak.~- Hogy van kigyelmed, édes nénémasszony? -
10904 III,  2     |                     sem evett bolondgombát, hogy egy vén boszorkányt magára
10905 III,  2     |                 vissza. - Amellett maradok, hogy a boszorkány egy szép leány
10906 III,  2     |                      Ej, ej! hát azt hiszi, hogy a vén Galandáné nem tud
10907 III,  2     |                  akarja. Ej, ej, vigyázzon, hogy valahogy a vén Galandánéval
10908 III,  2     |                      de meg azelõtt is kell hogy megjelent légyen az elõdöknek,
10909 III,  2     |                 Gughi Pannának adatott meg, hogy a Mária megjelenik elõtte
10910 III,  2     |                hangon énekli a zsoltárokat, hogy az elõéneklõ Mindég Jancsi,
10911 III,  2     |               kihíresztelt vallásos legény, hogy nála még Gughi Panna sem
10912 III,  2     |                  cséplõk a Biziék szérûjén, hogy ott náluk Csoltón, ahol
10913 III,  2     |          mátkaságban s úgy megvette szívét, hogy az eszét is elvette. Ezek
10914 III,  2     |                 üzenget neki szegény Maris, hogy megöli a szégyen, hogy égeti
10915 III,  2     |                      hogy megöli a szégyen, hogy égeti fejét a párta, rá
10916 III,  2     |                      kenetesen hímez-hámoz, hogy így, hogy úgy, volt ugyan
10917 III,  2     |            kenetesen hímez-hámoz, hogy így, hogy úgy, volt ugyan köztük valami,
10918 III,  2     |                    õ szent élete sem.~Igaz, hogy imádság a fekvése, ébredése,
10919 III,  2     |                      azt sem lehet tagadni, hogy gráciában áll a mennyeiek
10920 III,  2     |                    de már az nagyon gyanús, hogy ami pénzt küldenek tõle
10921 III,  2     |                   Meg is kérdezte Pannától, hogy od’adta-e?~- Oda bizony,
10922 III,  2     |                    köszöni alássan.~No, már hogy volt, hogy nem volt, senki
10923 III,  2     |                 alássan.~No, már hogy volt, hogy nem volt, senki sem tudhatja,
10924 III,  2     |              tudhatja, hanem az az egy áll, hogy maga a Szûz Mária csakugyan
10925 III,  2     |                     hetykepetyke Vér Klári (hogy nem szégyell emberek közé
10926 III,  2     |               hajlott estén érkeztek s alig hogy megjárták térden a kilenc
10927 III,  2     |                       faggatja Filcsikné -, hogy néz ki a Mária?~- Jaj, nehéz
10928 III,  2     |                 magába Panna minden szavát; hogy jön, hogy távozik a Szûz,
10929 III,  2     |                    minden szavát; hogy jön, hogy távozik a Szûz, vakító fény
10930 III,  2     |             errefelé kémlelne. Gábor látta, hogy ott is váltig hánykolódik
10931 III,  2     |                    A Szûz Mária megengedte, hogy szeressük egymást.~- Igazán
10932 III,  2     |                 juhásza elõtt. Tudhattam-e, hogy olyan nagyon szereted Boriskát?
10933 III,  2     |                    a négy vezérürü nyakára, hogy én messzirõl hallhassam.~-
10934 III,  2     |                 tegnap beszélte itt valaki, hogy haldoklik.~A vörös major
10935 III,  2     |                  szép ez a világ tavaszkor. Hogy nevet, hogy örül a természet!
10936 III,  2     |                világ tavaszkor. Hogy nevet, hogy örül a természet! Minden
10937 III,  2     |                    Õ is bele fog egyezni.~- Hogy tudod?~- Az õ arcát is láttam
10938 III,  2     |                   meg… Mégis különös dolog, hogy ott hagyta!~Most már a parthoz
10939 III,  2     |          magyarázzák neki az öregasszonyok, hogy még nincsen este, minduntalan
10940 III,  2     |                     az ablakot, maga lássa, hogy még teli kézzel szórja a
10941 III,  2     |                   de nem szólnak a csengõk, hogy a hangjuktól a fiam meggyógyuljon.~-
10942 III,  2     |          Gyócsi-családról, mikor tudvalevõ, hogy Gyócsi Istók halála után
10943 III,  2     |                 mellé férjnek az asszony, s hogy íme most a szemét õ is behunyta,
10944 III,  2     |                Erzsikéé. Teljes lehetetlen, hogy meg ne forduljon a sírjában!~
10945 III,  2     |             telekkönyvbe is úgy van beírva, hogy »hasznavehetetlen«.~Minden
10946 III,  2     |                   olyan érzékenyen, szépen, hogy a kõ is meghasadna tõle.
10947 III,  2     |            tekintetes vármegye is kimondta, hogy úgy marad minden, amint
10948 III,  2     |             nyugszik s még a vén Bogátot is hogy megaranyozza… Az ott rajta
10949 III,  2     |                   nehezen lesz ilyen…~Igaz, hogy az övé belõle a legcsúnyább
10950 III,  2     |                  közt! Milyen buja kövér, s hogy ránevet Imrére! A »Királyné
10951 III,  2     |                 akarja. A cukorrépa is lám, hogy nekiindult a túlsó végben…
10952 III,  2     |                    bajuk. Mégis különös az, hogy ezek a picike gyenge füvek
10953 III,  2     |                milyen nagy jóság a földtõl, hogy míg odafönn a tótok között
10954 III,  2     |                   csak rájuk kellett nézni, hogy megelégedjék velök. Még
10955 III,  2     |                  Még tán jól is van az úgy, hogy Erzsié lesz a selyemrét.
10956 III,  2     |                    van!~Úgy elgondolkozott, hogy észre sem vette az öreg
10957 III,  2     |                     arcán. Nem is hallotta, hogy az idegen mit beszél. Mudrik
10958 III,  2     |              örömében, vagy talán azért is, hogy az Erzsi figyelmét oda vonja,
10959 III,  2     |             kettõnek látszott a tekintetén, hogy a fagy nemsokára fölenged.~-
10960 III,  2     |                   anyagot, mert nem tudtam, hogy a Bogát gyomra is viselõs
10961 III,  2     |         elmosolyodott.~- No, jó, jó… látom, hogy igazi palóc vagy… odanõttél
10962 III,  2     |                     makrancos arcot vágott. Hogy ím az egyik kavicsot a szájába
10963 III,  2     |                   és megnyalogatta, kisült, hogy nem cukorból van.~- Hisz
10964 III,  2     |                 hutás fölugorva -, tudod-e, hogy ti gazdag, de nagyon-nagyon
10965 III,  2     |              dologból. Hisz mindenki tudja, hogy történt, hogy nyitották
10966 III,  2     |               mindenki tudja, hogy történt, hogy nyitották meg a csoltói
10967 III,  2     |                    a »Királyné szoknyáján«, hogy évrõl évre bízvást eheti
10968 III,  2     |                   bár magáé a nádorispányé, hogy arany rácsból etetnék rózsa
10969 III,  2     |               belédi grófnak, mikor nõsült, hogy de bizony abból a házasságból
10970 III,  2     |                  nevelte ezt a négy csikót, hogy mikor végigrepülnek Csoltón,
10971 III,  2     |               csomózva az egyik hámistráng, hogy alig bírta kioldani. A négy
10972 III,  2     |                tündökölnek, a cifra sallang hogy körülröpködi nyúlánk derekukat
10973 III,  2     |               megdagadt örömében.~De jó is, hogy oda nem adta a négy lovat
10974 III,  2     |                 rakott össze Bodok, Csoltó, hogy megvegyék és agyonüssék
10975 III,  2     |                       Nem is hittem, János, hogy elviszel, tudom, nem szívesen
10976 III,  2     |                    meg…~Megvárta Vér Klári, hogy az ura szóljon, kérdezzen,
10977 III,  2     |                    Aztán meg azt gondoltam, hogy mivel a holnapi vásárra
10978 III,  2     |                  kend! Beszélni is restell. Hogy lesz hát, hadd hallom? Ott
10979 III,  2     |                felesége arcát fürkészi. Ni, hogy csillog a szeme, ni, hogy
10980 III,  2     |                   hogy csillog a szeme, ni, hogy oda nézett a nyalka legényre,
10981 III,  2     |             homlokán. Mégpedig úgy botlott, hogy a lovas maga is lefordult
10982 III,  2     |                    a száját õ is nevetésre, hogy egyszer csak eltört a mécses…
10983 III,  2     |                   ezek is házasemberek! Oh, hogy is lehetett ilyen két tacskót
10984 III,  2     |                     bizony az lett belõlük, hogy egész nap csókolóztak, s
10985 III,  2     |                  táján jutott csak eszükbe, hogy még nem is ebédeltek.~-
10986 III,  2     |                     a csókod kell… Tudod-e, hogy még ma nem ettem?~- Az ám -
10987 III,  2     |            megízlelvén az ételt, kitalálta, hogy az bizony nem méreg, hanem
10988 III,  2     |                    s az lett a következése, hogy Télnét meg kellett fogadni
10989 III,  2     |                    az ételnek, meglátszott, hogy a fõtisztelendõ esperes
10990 III,  2     |                   kötekedõ és goromba! Alig hogy megmelegedett a portán,
10991 III,  2     |                   át olyan ügyesen tövissé, hogy ahova szúrta, vérig hatott.~
10992 III,  2     |                 asszony ám, Józsi…~- Ejnye, hogy az nem jutott eddig is eszünkbe.
10993 III,  2     |                    mered-e tenni?~- Én? Már hogy én? - selypíté Anna húzódozva.~-
10994 III,  2     |                     Anna húzódozva.~- Éppen hogy te. Asszonyok dolga az ilyen.~-
10995 III,  2     |                      mert észrevette Télné, hogy forralnak valamit, még házsártosabb
10996 III,  2     |                  asszony az… hála istennek, hogy itt van.~De mi ilyenkor
10997 III,  2     |                  mert mindjárt kezdi.~Azaz, hogy már kezdte is. Még alig
10998 III,  2     |                     már kezdte is. Még alig hogy kikászmálódott a nagy bundából,
10999 III,  2     |                amennyi gyönyörûségük.~Igaz, hogy jó erõs víz; a verebet,
11000 III,  2     |                termett.~Az se utolsó dolog, hogy mikor csépelni mentek erre