bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

11001 III,  2     |            Megízlelték egymás után. Persze, hogy bor, csakhogy nagyon meg
11002 III,  2     |                    erre s abban a tudatban, hogy csakugyan borban dúskálnak,
11003 III,  2     |                   vittek végbe a kút körül, hogy egész Bodok összeszaladt
11004 III,  2     |                   is segítettek, rávésetve, hogy »Ezen Szent Bodok helysége
11005 III,  2     |                egy-két évig járja.~Ott van, hogy ne is említsem Vér Klárát,
11006 III,  2     |                  Magda, bizony csoda esett, hogy úgy egyszerre rákapott a
11007 III,  2     |              királyok?~Özvegy Télné mondja, hogy nagyon szemügyre vette azt
11008 III,  2     |                     meg is csipkedte. Igaz, hogy Magda ráütött a kezére,
11009 III,  2     |                  összecsókolta - s az igaz, hogy rá sem ütött a szájára.~
11010 III,  2     |                     s pórázon tartja.~Hanem hogy annyi savanyúvíz fogy egy
11011 III,  2     |                   Ejnye, te erdei gyík, hát hogy mered azt a selyemkendõt
11012 III,  2     |                     elõl… Hanem azt mondom, hogy össze ne törd azt az újdonatúj
11013 III,  2     |                    jöjj, mert amilyen igaz, hogy én vagyon az özvegy Gálné,
11014 III,  2     |                   özvegy Gálné, olyan igaz, hogy összetöröm a csontjaidat!
11015 III,  2     |                zsellérlányok. Gondolkozott, hogy tán el se menjen, de azért
11016 III,  2     |                        Vízért, Jóska bácsi! Hogy van kigyelmed?~- Köszönöm,
11017 III,  2     |               Köszönöm, húgocskám. Hát úgy, hogy sehogy se legyek, még sohasem
11018 III,  2     |                      Az a legnagyobb bajom, hogy elvesztettem a pátrónusaimat,
11019 III,  2     |               akadozva. Pedig érezte õ azt, hogy elmennek.~- Amott indulnak,
11020 III,  2     |                     egyet neheztelem tõlük, hogy az én lovamat nem vették
11021 III,  2     |                     bizony észre sem vette, hogy megtelt, szeme folytonosan
11022 III,  2     |                   olyan kerek, hamis szeme, hogy ezer lány közül is, messzirõl
11023 III,  2     |              sietett. Éppen jókor jött oda, hogy feladja Magda vállára a
11024 III,  2     |              veszedelmen, meg nem állhatta, hogy vissza ne tekintsen a szegény
11025 III,  2     |                  kútnál és integetett neki, hogy jöjjön vissza.~- Ejnye,
11026 III,  2     |                 harangozást, s amint látta, hogy Magda ijedten kapott a hátához
11027 III,  2     |                   az anyádat, mert ösmerem, hogy nagy sárkány õkigyelme.
11028 III,  2     |                   ott, de az se lehetetlen, hogy éppen csak õt nézte, õt
11029 III,  2     |                  magát álmatlan éjszakákon: hogy õ volt az oka, tudhatta
11030 III,  2     |           ellenkeznek vele.~Pedig meglehet, hogy nem is csupán a korsó tört
11031 III,  2     |              behánynák, betaposnák földdel… Hogy alant repültek, sok apró
11032 III,  3     |                  őshumor. Már az arca elég, hogy nevető hatást ébresszen,
11033 III,  3     |                 anyakönyvben s azt találta, hogy hatvanéves.~No, de már ez
11034 III,  3     |                   mennyre-földre esküdözve, hogy ő még nem annyi esztendős.~-
11035 III,  3     |                  kálvinista hitemre mondom, hogy a negyven közt evezek. Ha
11036 III,  3     |                    bort azzal az üzenettel, hogy a mennydörgős mennykő érti
11037 III,  3     |                 volt a sarjadékok neveivel, hogy a következő családtag már
11038 III,  3     |                     könyvben azzal jelzett, hogy a középső István nevét veres
11039 III,  3     |                  aláhúzta, mintegy jelezve, hogy ez a tétel duplán fordul
11040 III,  3     |             mértékben van benne kifejlődve, hogy a karácsonyra rendelt csizmát
11041 III,  3     |                 mondom, olyan gyér esemény, hogy maga az »isten csizmadiája«
11042 III,  3     |             ennélfogva felesleges említeni, hogy az »isten csizmadiája« nagyon
11043 III,  3     |                   odáig vinné a vakmerőség, hogy ezt meg is kérdezze tőle,
11044 III,  3     |                    csak némileg alkalmasak, hogy valami fényt kölcsönözzön
11045 III,  3     |                     az apró finom munkában.~Hogy mint jutott Filcsik uram
11046 III,  3     |                    nem tudja, annak dacára, hogy az öreg már egy negyed század
11047 III,  3     |          mellékkörülményre terjeszkedik ki, hogy mielőtt a történet megoldásához
11048 III,  3     |              részlet jött eddig napvilágra, hogy a bunda valami külországi
11049 III,  3     |             télben-nyárban a tükör mellett, hogy ha a kaptafa mellett ült
11050 III,  3     |               legyen vele, örökké láthassa. Hogy miért szerette olyan nagyon
11051 III,  3     |               kivetette atyai szeretetéből, hogy maga elé nem bocsátá többé;
11052 III,  3     |                   Pintyi részén volt.~Igaz, hogy nem lett belõle semmi haszna,
11053 III,  3     |                    uram?~- Hm! Az meglehet, hogy nem - felelte sötét arccal -,
11054 III,  3     |                   férje karján hetek múlva, hogy a szülõket kiengesztelje,
11055 III,  3     |                      s úgy elment hazulról, hogy vissza nem jött addig, míg
11056 III,  3     |                gyõzte eléggé törni a fejét, hogy miért haragszik Pintyire
11057 III,  3     |               örülhetne rajta kolduslétére, hogy tisztességes fõkötõ alá
11058 III,  3     |                   alá jutott Terkája. Igaz, hogy gyönyörûséges szép leány
11059 III,  3     |                    embernek a szíve helyén, hogy úgy bánik a saját egyetlen
11060 III,  3     |                   neki valamit? Megmondtam, hogy nem adom oda feleségül az
11061 III,  3     |                esett nehezemre az egészben, hogy nem mulathattam a lakodalmán.~
11062 III,  3     |                   errõl a tárgyról az öreg, hogy végre is valamelyik mondása
11063 III,  3     |                     eltanulta az úri módot. Hogy, hogy nem, Pintyi uramat
11064 III,  3     |               eltanulta az úri módot. Hogy, hogy nem, Pintyi uramat csakhamar
11065 III,  3     |               csupán az a megjegyzése volt, hogy szeretne azzal a becsületes
11066 III,  3     |                     történt, elég az hozzá, hogy a szép Filcsik Terka ott
11067 III,  3     |                    Üzenet üzenetet váltott, hogy látogassa meg az õ édesapja
11068 III,  3     |                  volt az isten csizmadiája, hogy ez a kundschaftja legnagyobb
11069 III,  3     |                   Egy darabig csak elhitte, hogy ez bizony megeshetett, ha
11070 III,  3     |                   aztán az sem természetes, hogy az elveszendõ összegek most
11071 III,  3     |                   alázta meg magát annyira, hogy keresztülutazva a falun
11072 III,  3     |           méltóságos uram!~- Szomorú dolog, hogy egy keresztyén így gondolkozik.~
11073 III,  3     |                     ékesszólása fegyvereit, hogy Filcsik uramat segítsen
11074 III,  3     |                  egyenesen ama célból jött, hogy a makacs embert kibékítse
11075 III,  3     |                 indulatosan intett kezével, hogy távozzék, s aztán maga is
11076 III,  3     |                  kedvetlenül hajtatva haza.~Hogy fog most Teréz elõtt megjelenni!
11077 III,  3     |             párnáira dõlni, amint megtudja, hogy apja mégsem bocsátott meg
11078 III,  3     |                     bocsátott meg neki.~Oh, hogy a nõk olyan bolond szeszélyesek!
11079 III,  3     |            mosolyáért. Hanem az jut eszébe, hogy azt a vén konok csizmadiát
11080 III,  3     |                     õméltósága bosszúsan -; hogy van Teréz?~- Rosszul, de
11081 III,  3     |               remény nem hagyta el. Érezte, hogy a drága jószág meg fog kerülni.
11082 III,  3     |                     egész megyében ismerik, hogy az övé.~Nem is csalatkozott.
11083 III,  3     |               csalatkozott. A hír meghozta, hogy a tettesek csakugyan kézre
11084 III,  3     |              sejtette-e a halálküzdelemben, hogy idefenn elvesztette mindenét,
11085 III,  3     |                     bundát, s annak dacára, hogy esteledett, haza indult
11086 III,  3     |                   találkozni. Talán érezte, hogy õ nem az.~Arcáról nem lehetett
11087 III,  3     |                     meggyújtott egy gyufát, hogy jobban lássa; hátha meg
11088 III,  3     |                     mély lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad az
11089 III,  3     |                     így aludni. Lehetetlen, hogy reggelig meg ne fagyjanak.
11090 III,  3     |                    örök homály fedi azt is, hogy mikint szakadt el tõle.~
11091 III,  4     |                    futottam, elmondva neki, hogy a Palyussal történik valami.~-
11092 III,  4     |                      mint a nagyujjamnak.~S hogy ezt mindjárt be is bizonyítsa,
11093 III,  4     |                     szóltam én közbe. - Már hogy írta volna kend alá, hiszen
11094 III,  4     |                  boszorkányok hatása ellen, hogy két Ferenc József-kereszt
11095 III,  4     |               szobába siettünk azon hitben, hogy tán a kis Pannika halt meg.~
11096 III,  4     |          fájdalmasan ordítva ugrottak szét, hogy csakhamar új dühvel ismét
11097 III,  4     |                   nagy híre ment a faluban, hogy az éjjel, Luca-éjjelén egy
11098 III,  4     |                nyomban bizottsággá alakult, hogy a helyszínén konstatálják
11099 III,  4     |                      Elkérezkedtem apámtól, hogy én is a nemes kupaktanáccsal
11100 III,  4     |                   is, aki váltig állította, hogy boszorkányok nincsenek a
11101 III,  4     |                     én csak a mondó vagyok, hogy ilyen dolog talán még Budán
11102 III,  4     |                      Az ittengát [!] a baj, hogy ez a hely, ahun állunk s
11103 III,  4     |                 határhoz, azt cselekednénk, hogy od’ajándékoznók a falu határát
11104 III,  4     |                 feje s nem a mienk afölött, hogy mi légyen itt a cseleködés.
11105 III,  4     |                     Kubcsik plébános úrért, hogy a helyet és a ruhafoszlányokat
11106 III,  4     |                   gallérján lévõ hímzésrõl, hogy az az ingváll senki másé,
11107 III,  4     |                  aki színrõl színre láttam, hogy az egy gyönyörû leány volt,
11108 III,  4     |                viskója felé.~Igen sajnálom, hogy szûk terem nem engedi elég
11109 III,  4     |              kölcsönözve e szörnyetegnek.~- Hogy van kigyelmed, édes nénémasszony? -
11110 III,  4     |                     sem evett bolondgombát, hogy a boszorkányt magára haragítsa.~-
11111 III,  4     |                     fogaik.~- Már bizonyos, hogy õ a boszorkány! - súgá lassan
11112 III,  4     |                    úrficska! Hát azt hiszi, hogy a vén Galandáné nem tud
11113 III,  4     |                    ej, úrficska, vigyázzon, hogy valahogy a vén Galandánéval
11114 III,  4     |                  úrficska!«…~Hanem az igaz, hogy vigyázok is.~ ~
11115 III,  5     |               fölfelé száll, megannyi jele, hogy esõ nem lesz, bár az ég
11116 III,  5     |                    a kerítések mögül nézik. Hogy összeesett! Megõszítik a
11117 III,  5     |                magát õ szent felsége elõtt; hogy ím az a kisebbik lánya is
11118 III,  5     |                 arravaló lesz a gazdagsága, hogy jót tegyen vele.~- Ni, a
11119 III,  5     |                     a kóstolást is engedte.~Hogy most már ott kell hagyni
11120 III,  5     |                    a kis Andris úgy érezte, hogy õt nézi. Megrezzent és mélyen
11121 III,  5     |                    fülehallatára mondta el, hogy megint csoda történt az
11122 III,  5     |                    törve.~Andris kitalálta, hogy a temetõbe mennek Bizi apóék.
11123 III,  5     |             gyereket, Istók. Olyan jólesik, hogy itt látom mellettünk. Gyere
11124 III,  5     |                 fiam!~Az öreg arra gondolt, hogy abból a borús égbõl egyszerre
11125 III,  5     |                    szó fogta meg Bizi apót. Hogy nevekedik ez fel, ha még
11126 III,  5     |                kocsis várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek,
11127 III,  6     |                      aki Aporfalván maradt, hogy ott bevárja férjét. A hû
11128 III,  6     |                   férjét s miután megtudta, hogy Ákosnak egészsége helyreállítása
11129 III,  6     |              helyett az a Jób-hír érkezett, hogy az orvosok újabb rendelete
11130 III,  6     |                    Mehádián. Kissé különös, hogy valakit Pöstyénbõl Mehádiára
11131 III,  6     |                   írt férjének, könyörögve, hogy legalább egy hétre, négy
11132 III,  6     |            feleségének pár sort, jelentvén, hogy jövõ héten Koritnyicára
11133 III,  6     |                    már megérkezett üzenete, hogy betegsége hirtelen veszélyes
11134 III,  6     |                     De õ csak arra gondolt, hogy a férjét hazacsalogassa.~»
11135 III,  6     |                Nizzába utazott és azt írta, hogy csak tavasz felé jöhet haza.
11136 III,  6     |                      istenem, mit vétettem, hogy így büntetsz engem!~.......~
11137 III,  7     |                 ÁGYTÓL~1881~Hiába mondanák, hogy a Csillom-ház a legszebb
11138 III,  7     |                   azért nagyobb a többinél, hogy annál üresebb lehessen.~
11139 III,  7     |                 virágnak, lombnak a színét, hogy az attól bágyadt legyen.~
11140 III,  7     |                  Miért hagyta el idõ elõtt, hogy másba kezdjen egyebütt?~
11141 III,  7     |                     mindennek mutatni kell, hogy ez a nagy ház itt a szép
11142 III,  7     |                  volt, mikor a férj elment, hogy vissza ne térjen. A szív
11143 III,  7     |                  nagyon mulatságos volt az, hogy egész este nevettek, egész
11144 III,  7     |                     voltak szakítva örökre.~Hogy volt? Mibõl kelt ki a mag
11145 III,  7     |                     akarta beszélni, tudta, hogy jó fiú Csõke Pali, egy-két
11146 III,  7     |                együtt.~Nem nehéz kitalálni, hogy lehetett. Szegény szalmaözvegy
11147 III,  7     |                  mégsem az igazi egyik sem. Hogy vette észre, hogy osont
11148 III,  7     |                egyik sem. Hogy vette észre, hogy osont ki az asszony után,
11149 III,  7     |               szigorúan, miért ment el úgy, hogy ölni akart elõbb… hogy ne
11150 III,  7     |                      hogy ölni akart elõbb… hogy ne térhessen vissza soha
11151 III,  7     |                  nagy nehezteléssé!~Elment, hogy a híre sem jött évekig.
11152 III,  7     |                   mert úgy ítélt a törvény, hogy a fiú közös legyen. A szalmaasszony
11153 III,  7     |                   házban lakik? Azt mondod, hogy ott olyan nénik vannak,
11154 III,  7     |                 Szépek-e? No, ne, ne mondd, hogy tudod is te… Nézz jól rám,
11155 III,  7     |                    mint én? Oh, te csacska! Hogy én vagyok a legszebb? Az
11156 III,  7     |                 volt, vagy amikor víg volt? Hogy semmit sem mondott? Eredj,
11157 III,  7     |                  amibe ha belenézne, látná, hogy ott mi történik, egyszerre
11158 III,  8     |              keresztneve. Van abban valami, hogy a keresztnév, melyet az
11159 III,  8     |                 egész életében semmit, mint hogy született, kijárta a nyolc
11160 III,  8     |                 beszélte a hitvány pletyka, hogy a valódi lánya lenne.~De
11161 III,  8     |               fiatal pár boldogságának, nem hogy azt adományával fokozni
11162 III,  8     |                 halbszájtlinál ríva fakadt, hogy mindamellett nincsenek gyerekei.~
11163 III,  8     |                  gyerekei.~Mi vigasztaltuk, hogy: »Ne búsulj, bolond, hiszen
11164 III,  8     |                     volna, mert most látom, hogy rosszul kezdtem a történetemet.~
11165 III,  8     |               házban, hanem annyi bizonyos, hogy nem messze onnan és Kapocsyékkal
11166 III,  8     |                    a nyáron; no, meg azért, hogy a köszvényét ott hagyhassa,
11167 III,  8     |                 kivész, mihelyt azt hallod, hogy az imádott ifjúnak köszvénye
11168 III,  8     |               asszonyi nemnek; elhatározta, hogy gyûlölni fogja õket, s hogy
11169 III,  8     |                 hogy gyûlölni fogja õket, s hogy minél jobban megutálhassa,
11170 III,  8     |                   mégsem tett egyebet, mint hogy ott ült az ablaknál reggeltõl
11171 III,  8     |              érzelmeivel, de ki tehet róla, hogy a szív fiatalabb a kezeknél
11172 III,  8     |              hangversenyezett. Annyi szent, hogy Nagy Jakab még árnyéka sem
11173 III,  8     |                   Kupcsik Jánosnál az a fõ, hogy egy szép barna vis-à-vis-t
11174 III,  8     |                    úr káprázó szeme. Látta, hogy csókolózik a férj és a fiatal
11175 III,  8     |                  már akkor van annyi eszük, hogy leeresztik a roletteket.~
11176 III,  8     |                    csinos portéka. Az igaz, hogy már nem egészen fiatal,
11177 III,  8     |                   Vajon tudják-e, sejtik-e, hogy belát a nyitott ablakon
11178 III,  8     |                  nyitott ablakon keresztül? Hogy ingerlik õt is, hogy költögetik
11179 III,  8     |             keresztül? Hogy ingerlik õt is, hogy költögetik benne az alvó
11180 III,  8     |                   azért kaptam a köszvényt, hogy a legvégén még ostoba is
11181 III,  8     |                   roppant lusta ember volt, hogy lement a házmesternéhez,
11182 III,  8     |                   Pedig azt hinné az ember, hogy mivel olyan messze van tõle…~-
11183 III,  8     |                     ön! Pedig jól tudom ám, hogy okosabbak vagyunk, mintsem
11184 III,  8     |                ténsúr csak kötekedik velem, hogy examinál, mint egy gyereket.
11185 III,  8     |                    ténsúr nagyon jól tudja, hogy ha valami szép virágot lát
11186 III,  8     |                  kerítésen nem bír átmenni, hogy letéphesse, jól esik akkor,
11187 III,  8     |                 letéphesse, jól esik akkor, hogy van valaki, aki be tud menni
11188 III,  8     |             gondoskodik a gomblyukakról is? Hogy ne maradjanak üresen.~-
11189 III,  8     |               Annyit mondhatok uraságodnak, hogy nem bánja meg, ha megismerkedik
11190 III,  8     |                  Úgy van, asszonyom, érzem, hogy lehet még.~Azután sötét
11191 III,  8     |             gyalázatos világ azt fogta rám, hogy már én megöregedtem…~A Frau
11192 III,  8     |                  aztán be kellett vallania, hogy egy úrtól kapta a pénzt
11193 III,  8     |                mentek a megkezdett fonalon, hogy egyszer csak elsápadtak
11194 III,  8     |                elõadták a legalázatosabban, hogy a gyanús perszóna azt hazudja:
11195 III,  8     |                   óraláncát, mely elárulta, hogy nem a high life jól fizetõ
11196 III,  8     |               ismerem csak… de azért tudom, hogy egy kicsit szûkecskén élnek,
11197 III,  8     |                     van, de nem olyan nagy, hogy kényelemben élhetnének.~-
11198 III,  8     |                    nem is olyan nagy csoda, hogy nem jár - tette hozzá aztán
11199 III,  8     |                   hét esztendeje már annak. Hogy múlik az idõ, Rézi fiam!
11200 III,  8     |                    rettenetes csodadologra, hogy ezek hét esztendeje csókolóznak
11201 III,  8     |                     magát, azt hozván okul, hogy majd eljön még, valami fontos
11202 III,  8     |               mondott kegyed a kasszánál?~- Hogy a Kapocsy úrék részére.
11203 III,  8     |                    is csak úgy ismerte meg, hogy az hátra pillantott, és
11204 III,  8     |                    kilenc óra felé jön ki - hogy meghódítson mindenkit. Hiába,
11205 III,  8     |                   akinél vizitben járt. No, hogy ez micsoda összefüggés itt,
11206 III,  8     |                   te is, fiam, Brutus… vagy hogy Evva! Egy karácsonyos látványossággal
11207 III,  8     |            gukkerjén, egyszerre észreveszi, hogy annak az arca lángba borul,
11208 III,  8     |                    magát abba a gondolatba, hogy az az asszony egykor az
11209 III,  8     |                 vághatja ki becsületét.~Oh, hogy fog tombolni mámorában a
11210 III,  8     |                   Sokáig törte rajta fejét, hogy honnan, de csak nem találhatta
11211 III,  8     |                    siet.~Kupcsik jól látta, hogy Bróner Jancsi is megmozdul,
11212 III,  8     |                Jancsit, s megkérdezni tõle, hogy jutott az érdekes ismeretséghez.~
11213 III,  8     |              tömegen azon nemes szándékkal, hogy egy sóskiflit vegyen meg,
11214 III,  8     |                    õnála a többi érzékeket, hogy nem volt képes élvezni semmit.~
11215 III,  8     |                    Minden okos ember tudja, hogy itt egy érzékeny ölelés
11216 III,  8     |                  macska.~- Honnan tudod te, hogy szereti?~- Hát iszen mindennap
11217 III,  8     |                gondolta volna távolról sem, hogy itt fog megoldódni az õ
11218 III,  8     |                  hasonlatosság… olyannyira… hogy meg mertem volna esküdni.~-
11219 III,  8     |                     meg vagy te bolondulva, hogy azt az aszott gilisztát
11220 III,  8     |                     én úgy néztem… az igaz, hogy csak távolról láttam mindössze
11221 III,  8     |             néhányszor életemben.~- Mondom, hogy nem vagy eszednél. Azt mondod,
11222 III,  8     |                  vagy eszednél. Azt mondod, hogy csak távolról láttad… Hát
11223 III,  8     |                      No, én meg azt mondom, hogy te bolondultál meg! Mi köze
11224 III,  8     |                     Jancsival?… Igaz ugyan, hogy ott láttam ólálkodni a minap
11225 III,  8     |                    De hát ki hihette? Azaz, hogy tudnom kellett volna, miszerint
11226 III,  8     |                  Nem mondja többé kevélyen, hogy kivétel az asszonyok között.~
11227 III,  9     |                     fokra mindig mélyebben, hogy a »Zrínyi«-bõl is kikopott
11228 III,  9     |                    megvetéssel vagy szánva, hogy a »Pick-Pocket báró«.~A
11229 III,  9     |                pick-pocket pedig azt teszi, hogy zsebmetszõ. Ez nagyon ráillett
11230 III,  9     |             nyomorult matracán elhatározta, hogy ha kiszabadul, visszatér
11231 III,  9     |                    társadalomba.~Azt hitte, hogy ahány lépés - onnan, annyi
11232 III,  9     |                megbetegedett. És szerencse, hogy a Rókus-kórház nem ember,
11233 III,  9     |                 elõszobáját«, kétségbeesve, hogy mit fog tenni?~A véletlen
11234 III,  9     |                     olyan jó launéban volt, hogy olyan összeget adtak át
11235 III,  9     |                 amit elszedtek tõle, vagyis hogy csak egy kis részét annak.~
11236 III,  10    |             páciensünk olyan eredeti ember, hogy olyat ugyan nem produkál
11237 III,  10    |                  embereknek kivétel nélkül, hogy a fiatal doktort megdöbbentette.~
11238 III,  10    |                  vett ott ki szállást. Kár, hogy már kifizette, mert most
11239 III,  10    |        kiragasztotta az aranyos táblácskát, hogy: »Dr. Csobányi Sándor, rendel
11240 III,  10    |                       azok nincsenek. Azaz, hogy mégis emlékszem egyre. A
11241 III,  10    |                     benne az a férfias elv, hogy minden pálya jó, csak nem
11242 III,  10    |                    az! Hányszor megálmodta, hogy fog kinézni: egy nagyon,
11243 III,  10    |             takarítónõ. Mi a kõ ütött bele, hogy olyan korán zavarja?~De
11244 III,  10    |                  olyan asszony az én Annám, hogy nincsen párja ebben a vármegyében.~
11245 III,  10    |                 mint valami isten csodáját, hogy: »nini, viszik az új doktort
11246 III,  10    |                    Dagadt örömében a szíve, hogy majd mennyire megnõ az õ
11247 III,  10    |             tenyerét homlokára tapasztotta, hogy hát mármost õ mit tegyen?~-
11248 III,  10    |                   bokáig süppedt be a hóba. Hogy is tudott ide kamáslit hozni!~
11249 III,  10    |                 ügyvédje azzal argumentált, hogy védence szórakozottságból
11250 III,  10    |                     felette elcsodálkozott, hogy hova lehetett? Tekintve
11251 III,  11    |             dicsõséges emlékek fénye, igaz, hogy megaranyozza élete egét,
11252 III,  11    |                   orvos keményen meghagyta, hogy e szobába többé sohase tegye
11253 III,  11    |                 szeszély vonzotta oda.~Vagy hogy talán azért szeretett ott
11254 III,  11    |                képrõl erre a képre, de úgy, hogy azért ott is megmaradnak.~
11255 III,  11    |                    s mindig azzal biztatta, hogy ha készen lesz a nagy képpel,
11256 III,  11    |                     az öregasszony, örülve, hogy valakivel szóba állhat -,
11257 III,  11    |               meghalt… De nem is hiszem ám, hogy anyja volt, mai napig sem
11258 III,  11    |                   is után a környék… de még hogy!~Az öreg szemeiben egy könnycsepp
11259 III,  11    |                    tudta megmondani, s azt, hogy a nagyapja egy katona volt…
11260 III,  11    |                képes házba is azért jöttem, hogy ha már itt Pesten járok,
11261 III,  11    |                      Hát már elfelejtetted, hogy ide nem szabad belépned?~
11262 III,  11    |                    fickó milyen tûzben van. Hogy rezoníroz, mint a hétfejû
11263 III,  11    |               végtelenül jól esett neki is, hogy az öreg fickó ilyen friss
11264 III,  11    |                     aki szintén képes arra, hogy szikrát adjon, ha valami
11265 III,  11    |                 jelzett irányról tudta már, hogy a végzetes szolnoki csatakép
11266 III,  11    |                   valamikor tíz év elõtt, s hogy a kisleányka meg legyen
11267 III,  11    |                   többiek pedig azt hitték, hogy oda tartozik, s nem bántotta
11268 III,  12    |                      abban állapodtunk meg, hogy az elsõ dolog fölé, amit
11269 III,  12    |                     még nem volt szokásban, hogy a fiatal emberek körmönfont
11270 III,  12    |                    Az, aki küldte, odaírta, hogy ezeket a magokat a schönbrunni
11271 III,  12    |                melyre idegenek vetették ki, hogy mennyi jövedelmet kell hoznia,
11272 III,  12    |                megkötötte magát ez egyszer, hogy tessék, csináljátok ti a
11273 III,  12    |                     Késõbb jutott eszünkbe, hogy mikor a kis Péter sírját
11274 III,  12    |                    egy nagy csalódásban él. Hogy még a virágok is csalódnak!…
11275 III,  12    |          nyesegettem? Minek is nem hagytam, hogy szabadon nyíljék?~Mondanom
11276 III,  12    |                 nyíljék?~Mondanom sem kell, hogy ez a kis visszaemlékezés
11277 III,  12    |                    abból az alkalomból jön, hogy Teleki Sándor »Egyrõl-másról«
11278 III,  12    |                    címû emlékeit olvasom, s hogy a kritikusok megjegyzései
11279 III,  13    |                     holt idényt is szidtuk, hogy nem történik benne semmi,
11280 III,  13    |                 mert annyi minden történik, hogy alig bírjuk megírni. Ez
11281 III,  13    |                   kicsit elfeledkezik róla, hogy hova váltotta a legközelebbi
11282 III,  13    |                 billétet, könnyen elhiheti, hogy Bécsbe jutott, míg ellenben,
11283 III,  13    |                     németnek találja, azon, hogy német, mint azon, hogy magyar,
11284 III,  13    |                      hogy német, mint azon, hogy magyar, mikor éjszaka magyarnak
11285 III,  14    |                    õdöng az utcákon. Csoda, hogy az éhhalál még megkímélte!
11286 III,  14    |                     éhhalál még megkímélte! Hogy az õ számára is dob a gondviselés
11287 III,  14    |                 éppen rávilágított. Láttam, hogy az egyik cipõjén madzaggal
11288 III,  14    |                     ha látnának… ha látnák, hogy bemegyek… Nem, én nem mehetek
11289 III,  14    |                     hallom!~- Azt tartanám, hogy legjobb lenne két krajcár
11290 III,  14    |               mindig tedd vissza az üveget, hogy megint megtölthessem.~Vagy
11291 III,  14    |            garádicsra léptem. Elhatároztam, hogy mától fogva gyilkos, betörõ
11292 III,  14    |            vigyáznak rám. Kértem a rendõrt, hogy vigyenek be a börtönbe,
11293 III,  14    |                Gáspárunknak. Mert tudd meg, hogy Hiripi Gáspár derék ember
11294 III,  14    |                      Ne lopj, Gáspár! Igaz, hogy nehéz sorsod van, de tûrj,
11295 III,  14    |               háziasszonyomat, engedje meg, hogy itt hálj a folyosón - a
11296 III,  14    |              Szegény Hiripi! Hanem tudod-e, hogy egy zseniális ötletem támadt.
11297 III,  14    |                      Bocsássa ön meg nekem, hogy azt a kellemetlenséget szereztem
11298 III,  14    |                reggelen olyan korán keltem, hogy Gáspárt még alva találtam
11299 III,  14    |                     megrúgni minden reggel, hogy már keljen fel: most én
11300 III,  14    |                      Én vagyok, Gáspár. Hát hogy vagyunk, öreg csont?~- Akár
11301 III,  14    |                 kítûnõen szuperál. Nemcsak, hogy meg nem vernek, hanem még
11302 III,  14    |               hetekig tartó koszttal segít, hogy csak ne legyek öngyilkossá.
11303 III,  14    |                 akarsz? - kérdé idegenül.~- Hogy mit akarok? Hát isz tudod,
11304 III,  14    |                  mit akarok? Hát isz tudod, hogy érdeklõdöm a sorsod iránt.
11305 III,  15    |        Chassepot-puskák fel vannak találva.~Hogy csacsin lovagol, az az akkori
11306 III,  15    |                    között, leküld a földre, hogy tudja meg, szimatolja ki,
11307 III,  15    |                  eddig rá nem jött senki -, hogy Mikulás úr nem olyan szemes
11308 III,  15    |                   fejemben az az eshetõség, hogy hátha az igazi Mikulás otthon
11309 III,  15    |                      Mert nagyon furcsa az, hogy mikor a kis Emike Miklós
11310 III,  15    |                     nagyon furcsa dolog az, hogy a mama éppenséggel nem félt
11311 III,  15    |                    Jaj, ha a papa megtudná, hogy az õ nadrágját és mellényét
11312 III,  15    |                    Hátha még azt tudná meg, hogy a mama szobájában vetkõzött!~
11313 III,  15    |                    A mama így szólt:~- Kár, hogy nincs egy mustra a ruhájából,
11314 III,  15    |                 megnézte, észrevette rajta, hogy a ruhájából egy kis darabka
11315 III,  15    |                tanácsot ültek s kisütötték, hogy mégis lehetetlen hát, hogy
11316 III,  15    |                  hogy mégis lehetetlen hát, hogy Mikulás az égbõl hozná ajándékait:
11317 III,  15    |                     neheztelni.~Adja isten, hogy nagyon sokáig ki ne találják.~
11318 III,  15    |                     semmit.~- Igaz-e, dada, hogy már a Jézuska nem hoz a
11319 III,  15    |           mosolygott és csak a fejét rázta, hogy nem mondhatja meg, s a kisasszonykának
11320 III,  15    |           vádoljanak, inkább el se mondjuk, hogy a dada férjet várt.~Persze,
11321 III,  15    |               karikájával. Hiába dorgálták, hogy megfázik - meghal. De iszen,
11322 III,  15    |                   idáig megélt, nem bolond, hogy meghaljon.~A parasztgyerekeknek
11323 III,  15    |                   kedvét.~Nellike elindult, hogy Lacit keresi fel, de Laci
11324 III,  15    |                    haragos lett a kislány s hogy valahogy megbosszulja magát,
11325 III,  15    |                   elõtt közrevette Lacikát, hogy mit írt a Jézusnak, de az
11326 III,  15    |                     azt írtuk a Jézuskának, hogy küldjön nekünk egy papát.~-
11327 III,  16    |                Krisztus születése emlékére, hogy egy enyhítõ körülményt is
11328 III,  16    |                   mélyebben döfi be a kést, hogy kevesebb kínnal múljon ki,
11329 III,  16    |                     jótettek serpenyõjében, hogy a gonosztevõ összes bûneit
11330 III,  16    |                    kitalálhatja magától is, hogy nem történhetett a választások
11331 III,  16    |            leánykája csak nem állhatta meg, hogy arra a megjegyzésre: »Eljönnek-e
11332 III,  16    |                     Mert a papa azt mondja, hogy csak úgy megyünk, ha jó
11333 III,  16    |                 ezekben az idõkben történt, hogy Hódmezõvásárhely volt képviselõjéhez
11334 III,  16    |                    ezret is ilyenformát, de hogy ezt az egyet látta volna
11335 III,  16    |                     uram, hát nem is tudja, hogy az uram szokta a zászlóját
11336 III,  16    |                szokta a zászlóját hordani?… Hogy feledkezhetett meg rólunk
11337 III,  16    |                    úr mit tegyen, ráhagyja, hogy emlékezik. Sõt tán képzeli
11338 III,  16    |                   tán képzeli is, hiszi is, hogy emlékezik.~- Csizmadia az
11339 III,  16    |                   galambom, nagyságos uram, hogy vagy harminc forintocskát
11340 III,  16    |                ebben a szerencsétlenségben, hogy harmadnapra, amint a Kerepesi
11341 III,  16    |                   le a tarokkhoz a klubban, hogy mennyi mindenféle kiadása
11342 III,  17    |                atyafiak«-ból. De fölteszem, hogy nem ösmerik, azért hát elmondom,
11343 III,  17    |                ösmerik, azért hát elmondom, hogy csendbiztos, de szolgabírói
11344 III,  17    |                    a vádlottak háta mögött, hogy mindig megadhassa a szükséges
11345 III,  17    |              Tudja-e, kendre azt fogják rá, hogy lopott, de már az csak nem
11346 III,  17    |      csodálkozásában. Csak az isten õrizte, hogy össze nem tört.~- Oh, oh!
11347 III,  17    |                  ott egymás mellé a ráncok, hogy kötött pamutsapkának látszottak.~
11348 III,  17    |                kellett magát szednie elõbb, hogy szólhasson.~- Kend ennek
11349 III,  17    |                 Majgó Márton azzal vádolja, hogy kend vette rá a lopásra.~
11350 III,  17    |                teremtette az árulkodó fiút, hogy a csattanása beillett volna
11351 III,  17    |                     Majgó nagyon jól tudta, hogy nem egyhamar kerül haza…
11352 III,  18    |                csukták-e be a szemeit, vagy hogy mi történt vele?… mikor
11353 III,  18    |                    föld ez, kosárolni kell, hogy teremjen -, mondom, ahogy
11354 III,  18    |                     Csath Gergely a bundán, hogy nincs ám ott egyetlen juh
11355 III,  18    |                mardosta a szívét: az önvád, hogy nem vigyázott jól.~S ebben
11356 III,  18    |                     azt vette föl a fejébe, hogy azokat a juhokat, minthogy
11357 III,  18    |                    lehetne tenni egy ellen, hogy az õ szép nyája most valahol
11358 III,  18    |              bárányfelhõknek, ha nem azért, hogy éppen akkor hajtatnak föl
11359 III,  18    |            tisztelendõ úr is azt mondották, hogy szegény Csath Gergely tökéletesen
11360 III,  18    |                      mondá a csillag. - Hát hogy jöttél ide, édes fiam?~-
11361 III,  18    |         megsodorintotta a bajszát rangosan, hogy ím a szép asszonyra gondolt.
11362 III,  18    |                     ragasztva az égbolthoz, hogy nem lehetett kivenni, mert
11363 III,  18    |                    nyilván úgy cselekedett, hogy az igazi csillagot kivette
11364 III,  18    |                   gondolja magában Gergely, hogy összegémberedett, hogy pislog;
11365 III,  18    |                      hogy összegémberedett, hogy pislog; no ilyen odahaza
11366 III,  18    |                hozzáférni. Azt tudnod kell, hogy a mennyországba csak együgyû
11367 III,  18    |                    s még ezerötszázig lesz, hogy folyton ne tegyen egyebet,
11368 III,  18    |          szeme-szája bámulatában; ejnye no, hogy ezt talán még a tiszteletes
11369 III,  18    |                 Kacsónéhoz, mondd meg neki, hogy újfalusi ember vagy, õ majd
11370 III,  18    |                      Gergely bácsi! Hallom, hogy a juhait keresi kend. No ‘
11371 III,  18    |                Hogy-hogy, húgom?~- Hát úgy, hogy sohasem találhatja meg.
11372 III,  19    |                   valamennyien a hajdanból, hogy ő segített rajtunk, ha valami
11373 III,  19    |               tanítványai voltak, beszélik, hogy egy napon szokatlanul emeltebb
11374 III,  19    |                     mert arra vállalkoztam, hogy tanítani foglak. Igen, tanítani
11375 III,  19    |                 annak hasznát, mikor látta, hogy igen gyengék vagyunk benne:~-
11376 III,  19    |                   magyarázván, mikor látta, hogy sehogy sem bírja fejünkbe
11377 III,  19    |                Ejnye no… Most már elhiszem, hogy Ádám mégsem volt magyar
11378 III,  19    |               térhetne az atyai hajlék alá… Hogy dobogott a szíve, hogy ragyogott
11379 III,  19    |                      Hogy dobogott a szíve, hogy ragyogott a szeme ilyenkor!…~
11380 III,  19    |             elfojtani!~A dolog úgy történt, hogy édesapja a második félév
11381 III,  19    |                tandíjpénzt átadta Gábornak, hogy vigye el a tanárnak. Gábor
11382 III,  19    |                odázta el a dolgot, elõadta, hogy szüleinek most nincs pénze,
11383 III,  19    |                 midõn hazajött: azt mondta, hogy ruháit a nagybátyjánál hagyta,
11384 III,  19    |                    szálláson kitelt az idõ; hogy pedig haza nem hozta, az
11385 III,  19    |              levelet kapott a nagybácsitól, hogy meg fogja õket másnap látogatni.~
11386 III,  19    |              következõ lépcsõ.~Elhatározta, hogy megszökik otthonról. - Hiszen
11387 III,  19    |                    egy nagybátyja, az igaz, hogy nagyon messze lakik, valahol
11388 III,  19    |                     váltig amellett maradt, hogy neki semmi egyéb oka nem
11389 III,  19    |               elhagyni a szülõi házat, mint hogy új címert vívjon ki a Bárkay
11390 III,  19    |               felvilágosították s megírták, hogy látni sem akarják többé
11391 III,  19    |                 hazaszökött s kijelentette, hogy nem akar tanulni többé.~-
11392 III,  19    |                     fakadnak.~Ha elmondták, hogy csak azok a boldogok, akiknek
11393 III,  19    |               elmondhatjuk talán már mi is, hogy a boldogtalanság a pénz
11394 III,  19    |                szenvedések országába. Igaz, hogy megkönnyíti a szenvedéseket,
11395 III,  19    |           bolondságot követte el ma reggel, hogy levette az asztalról a mama
11396 III,  19    |                     annyira lecsillapodtak, hogy a kis Pistával játszaniok
11397 III,  19    |                össze, mely oly hosszú volt, hogy a nyakában hordhatta Gyuri,
11398 III,  19    |                 mindenre vigyázó édesanyja, hogy a ragadós nyavalya ne fogja
11399 III,  19    |                  pénz arra való, édes fiam, hogy okkal-móddal élvezzünk véle.~
11400 III,  19    |                igaza volt, midõn azt mondá, hogy elfelejtkezett róla. Hiszen
11401 III,  19    |                  bizony nagy bátorság kell, hogy õ azt megszólítsa.~Mikor
11402 III,  19    |                    volnál oly nagy mamlasz, hogy nem tudsz a pénzednek ura
11403 III,  19    |                lenni.«~Gyurinak nem az fáj, hogy nem kap egy forintot, hanem
11404 III,  19    |                     egy forintot, hanem az, hogy õ együgyû.~Most már elhatározta
11405 III,  19    |                    a boltból. Olyan zavart, hogy a kirakatba akar nyitni.~
11406 III,  19    |              igyekszik, de a legtöbb azért, hogy nyomban eleressze.~Mindig
11407 III,  19    |           Csodálatos lélektani jelenség az, hogy éppen a legkönnyelmûbb ember
11408 III,  19    |                pénzzel elégítheti ki, érzi, hogy mindene a pénz, és mégis
11409 III,  19    |                 kártyás, vádolható-e azzal, hogy nem szereti a pénzt? Hiszen
11410 III,  19    |                    senki sem kérdezõsködik, hogy a cserépdarabok milyen alakúak.
11411 III,  19    |                 milyen alakúak. Elég tudni, hogy össze van törve a tányér.~
11412 III,  19    |               tányér.~Egy napon észrevette, hogy az adósság, mint egy tenger,
11413 III,  19    |                  legalább dicsekedett vele, hogy megtette), hogy leugrott
11414 III,  19    |           dicsekedett vele, hogy megtette), hogy leugrott a legmagasabb budapesti
11415 III,  19    |                    elõbb, mint hitte volna, hogy csak az utolsó forint szégyenkezett
11416 III,  20    |                BANKJA~1882~Tudvalevõ dolog, hogy a »Hon« redakciójában csupa
11417 III,  20    |                    megvan az a tulajdonság, hogy örökösen hivatalt keres
11418 III,  20    |                  fele se tréfa. Bánta is õ, hogy az egész dolog a vonal alatt
11419 III,  20    |                     mégis csak meggondolta, hogy kár volna elrontani a tréfát.~-
11420 III,  20    |                   elrontani a tréfát.~- Hát hogy híják önt?~- Sánta Jánosnak,
11421 III,  21    |               jósolnak neki. Azt is tudják, hogy a legbájosabb mûvésznõnek
11422 III,  21    |                    ki a megírandó darabnak, hogy kutyaugatás is lesz benne.~
11423 III,  21    |                 folytassa.~- Azt hallottam, hogy az úr darabot ír, amelyben
11424 III,  21    |                 jöttem, mert azt hallottam, hogy az úr nagyon jószívû ember,
11425 III,  21    |               betevõnk sincs… azért jöttem, hogy nem-e lehetne minden felvonásba
11426 III,  21    |                     az öreg elszomorodva -, hogy az úr megkönyörül rajtam,
11427 III,  21    |                 háromszori ugatásból?~- Az, hogy akkor három forintot kapok
11428 III,  22    |               alkalmával meg nem állhatják, hogy egy kicsit kirúgjanak s
11429 III,  22    |                    úr nem azért üzletember, hogy ne ismerjen mindenféle apró
11430 III,  22    |                Talált is csakhamar ürügyet, hogy egy-két napig távol maradhasson
11431 III,  22    |                     nyakkendőt.~- Ejnye no, hogy neked mindig utazni kell…~-
11432 III,  22    |                      mint rendesen, bejött, hogy kivigye a ruhákat tisztogatni.~
11433 III,  22    |                   corpus delicti«-t. Persze hogy megragadta az áruló legyezõt,
11434 III,  22    |                 rendeztek.~- Ugyan, Oszkár, hogy mondhatsz ilyent? Bál a
11435 III,  22    |                  kedves szokás. De tudod-e, hogy haragszom rád, amiért nem
11436 III,  22    |                     Azt mondtad a napokban, hogy nemsokára lesz Bécsben az
11437 III,  23    |                nagyon soká maradt itt, majd hogy meg nem fagyott ebben a
11438 III,  23    |                   valaki azzal dicsekedett, hogy a szép szõke asszony megcsókolta.
11439 III,  23    |                 asszony arra kérte pirulva, hogy siessen haza, mert… mert
11440 III,  23    |                     megpróbált minden utat, hogy kiengesztelje, hogy láthassa,
11441 III,  23    |                   utat, hogy kiengesztelje, hogy láthassa, leveleit feltöretlen
11442 III,  23    |                   már õ azt, mi van benne s hogy nincsen kinek visszaküldeni.~
11443 III,  23    |          odaszorította öklét a ló nyakához, hogy azt térdelõ helyzetbe kényszerítse,
11444 III,  23    |                fizetek érte, mert tudd meg, hogy a földesuratok járt itt.~…
11445 III,  23    |                  maga bizonyosan nem tudta, hogy már nincsenek földesurak!~
11446 III,  23    |                     fiatal középkori dalia, hogy köd elõtte, köd utána.~
11447 III,  24    |                  megint csak az állott ott, hogy ez a hiteles nyugta a múlt
11448 III,  24    |                    az iratot és azt mondta, hogy ez nagyon furcsa, különösen
11449 III,  24    |                    egy eset lehetett, hanem hogy mi lehetett, azt voltaképpen
11450 III,  24    |                    is abban állapodott meg, hogy hohó, hiszen arra való a
11451 III,  24    |                 való a Tudományos Akadémia, hogy ahhoz is tudjon, amihez
11452 III,  24    |           elküldték-e, - de annyi bizonyos, hogy a vármegyének (istenem,
11453 III,  24    |           végighallgatni.~…Hát úgy volt az, hogy nemzetes és vitézlõ Bezerédj
11454 III,  24    |                 mert hiszen olyan rég volt, hogy az öreganyám is tán csak
11455 III,  24    |                     viselt még akkor, hanem hogy szép lehetett, abból gyanítom,
11456 III,  24    |           városbírónak a fia, Dézsy István.~Hogy hol szerette meg, hol nem,
11457 III,  24    |                   kinyomozni, mert az igaz, hogy akkor még nagyon messze
11458 III,  24    |                városa, csakhogy az is igaz, hogy a szerelem már akkor is
11459 III,  24    |              tartozik ide, csupán annyiban, hogy a Bezerédj Ilonka kezét
11460 III,  24    |                 idejében az volt a bon ton, hogy német ember vegye el a magyar
11461 III,  24    |                  vitézlõ Bajnok Péter uram, hogy így, hogy úgy, a fiúnak
11462 III,  24    |                Bajnok Péter uram, hogy így, hogy úgy, a fiúnak szép nexusa,
11463 III,  24    |                      Mégis csak szörnyûség, hogy egy Bezerédj-lányra is már
11464 III,  24    |                  lehelettel.~Történt pedig, hogy a dzsidás-kapitány hazatért
11465 III,  24    |               megdagadna, az a fehér fátyol hogy el ne készülne…~De bizony
11466 III,  24    |        galagonyabokrok, amint széthajoltak, hogy távozni hagyják, sugdostak
11467 III,  24    |               cselédlány ruháit szedte föl, hogy meg ne ismerjék; rövid perkálszoknyát,
11468 III,  24    |                     pihenni és gondolkozni, hogy mi lesz most már õbelõle?
11469 III,  24    |                   eltakarták.~És jó bizony, hogy eltakarták, mert déltájban,
11470 III,  24    |                 vitt a vármegyének Szügybe, hogy ha egy ilyen és ilyen öltözetû
11471 III,  24    |                 esett az a nevezetes dolog, hogy (amint azt már megírtam
11472 III,  24    |                   söpörni a megyeházat, hát hogy az épület mégse maradjon
11473 III,  24    |             felmondjon, úgy elkényeztették, hogy nem bírt vele senki, belekötött
11474 III,  24    |                     odakapott a bajuszához, hogy megpederje.~Szép volt, nagyon
11475 III,  24    |                  nevét nem mondta, sem azt, hogy miért üldözik.~Hanem hát
11476 III,  24    |               valóságos rabja van, az igaz, hogy az is tulajdonképpen az
11477 III,  24    |                   Isten is arra teremtette, hogy a vármegyeház udvarát seperje,
11478 III,  24    |                    is hagyta a kapuõröknek, hogy ha a fogadott rab, mint
11479 III,  24    |                tudom, hanem annyi bizonyos, hogy az ábrázata nagy segítség
11480 III,  24    |                 jelentette a várnagy úrnak, hogy a tekintetes aljegyzõ úr
11481 III,  24    |                vászonszemélyre én kimondom, hogy szép, hát abban ugyan még
11482 III,  24    |                   hívják…~- Ühüm.~- Persze, hogy ühüm. Persze, hogy persze.
11483 III,  24    |                  Persze, hogy ühüm. Persze, hogy persze. Ámbátor, ha alaposan
11484 III,  24    |                  Ejnye, kópé, kópé! Persze, hogy persze. Hanem hát hova gondolsz,
11485 III,  24    |                   Iszen az is igaz, persze, hogy az is igaz.~- Aztán meg
11486 III,  24    |                  világért sem engedném meg, hogy…~Dézsy elsötétült arccal
11487 III,  24    |                     arccal sóhajtott fel.~- Hogy én rólam azt híreszteljék,
11488 III,  24    |                     meg ott a nyugtatványt, hogy átvetted. Amikor aztán visszahozod,
11489 III,  24    |                    is esküdtek ott valahol.~Hogy ím másnap ott termett nagy
11490 III,  24    |               bólintott a fejével, mondván, hogy a dolog egészen rendben
11491 III,  25    |                    nagy szárazság idejébõl, hogy - mert nem ittak, csak ettek -
11492 III,  25    |                     elavult cselekedetüket, hogy a Kapitóliumot megmentették,
11493 III,  25    |               bölcsességet pecsételtek meg, hogy inni okvetlenül kell.~Ludak
11494 III,  25    |                    ludak, melyek meghaltak, hogy nem ihattak.~Vigyázott ennélfogva
11495 III,  25    |               ennélfogva Mák uram, a szûcs, hogy úgy ne járjon, s ivott eleget.
11496 III,  25    |                     a jótékony következése, hogy egész ekkoráig nem halt
11497 III,  25    |                     makk. Hanem az is igaz, hogy mindenét elpusztította az
11498 III,  25    |                   olyan nagyon nagy dunyha, hogy még tán férjhez is lehet
11499 III,  25    |                nyájas, jó ember az, vele is hogy elbeszélget néha), ha arra
11500 III,  25    |                    elnézi azokat a ludakat, hogy szinte rájuk tapad a szeme.~