bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

11501 III,  25    |               kényeztetve, szegénykék. Ugye hogy el vagytok kényeztetve?
11502 III,  25    |                  szempár.~- Az a közöm van, hogy tetszel nekem… szeretlek,
11503 III,  25    |                  neked, Piroska? Valld meg, hogy ki nem állhatsz.~Lopva indítá
11504 III,  25    |                   hát csak kimondom,… azaz, hogy azért sem mondom meg. Szégyellem
11505 III,  25    |                  néz rám, de olyan furcsán, hogy attól félek…~- Mitõl? -
11506 III,  25    |            kipirulva.~- Hát bizisten attól, hogy talán…~Balvállára hajtotta
11507 III,  25    |        hunyorítással negédesen szólt oda:~- Hogy talán meg is enne.~Az ispán
11508 III,  25    |               tudnátok-e mondani? No, ugye, hogy nem tudjátok.~Azok a nyakukat
11509 III,  25    |                     õ nagyon szomorú sorsa; hogy miért is nincsen patyolat
11510 III,  25    |                    ami pedig annyit tészen, hogy ahol fölösleges állatok
11511 III,  25    |                 Aztán te csak képzeled azt, hogy a cifrálkodás, a pruszlik
11512 III,  25    |                   láttál olyat? Azt mondod, hogy a Tomor Katán a nagymisén?
11513 III,  25    |                   volt az egér, fürjecském, hogy mikor a lovat patkolták,
11514 III,  25    |              kenetteljesen tudott beszélni, hogy az orgonafa gallyai is neki
11515 III,  25    |     hímezett-hámozott, nem merte bevallani, hogy a nagykendõ sorsa már egészen
11516 III,  25    |                 merne, azt mondja, esküdni, hogy a ludak nem voltak a kárban;
11517 III,  25    |                    volnék, olyan igaz, mint hogy Kátyikné a nevem, fölmennék
11518 III,  25    |                  adta ki, mert azt kívánja, hogy izé… hogy te menj értük -
11519 III,  25    |                 mert azt kívánja, hogy izé… hogy te menj értük - hebegé Mák,
11520 III,  25    |                 rajta, s ni, a csúf szörny, hogy ránézett apró szúrós szemeivel
11521 III,  25    |                   kezét ki akarta nyújtani, hogy rátegye a kapuajtó kilincsére.
11522 III,  25    |                vinni? Hát igazán akarjátok, hogy hazamenjek? Jó, nem bánom.~
11523 III,  25    |              lehajolt s egy rögöt vett föl, hogy megdobja vele a ludakat.~-
11524 III,  25    |                     panasszal -, ki mondta, hogy magatoktól szabaduljatok
11525 III,  25    |               láthatta. Hitte… talán tudta, hogy visszafordul.~
11526 III,  26    |                    igazán nagyon furcsa az, hogy azok a ködmönben járó gatyás
11527 III,  26    |               Tévedne pedig, aki azt hinné, hogy ezt fösvénységbõl teszi
11528 III,  26    |                  egész háznép. Õ jól tudja, hogy ez most nagy bolondság.
11529 III,  26    |                   éppen abban van a virtus, hogy amit egy Bagi parancsol,
11530 III,  26    |                  hiszen éppen azért Bagi õ, hogy az is jól vagyon téve és
11531 III,  26    |                 ilyen alföldi paraszt gróf, hogy õ otthon a legelsõ lehessen
11532 III,  26    |                    hitben voltak még akkor, hogy ennél a világon semmi sem
11533 III,  26    |               rosszabb) történt az az eset, hogy az új Csongrád megyei fõnök,
11534 III,  26    |               kívánván összehívni.~Márpedig hogy kik a megye legelõkelõbb
11535 III,  26    |                    lajstromot. Természetes, hogy Bagi uram is köztük volt,
11536 III,  26    |                   komornyik magatartásából, hogy úgysem eresztik be, és a
11537 III,  26    |                    a körülülõk azon hitben, hogy talán megbolondult.~- Hát
11538 III,  26    |                       mert úgy tapasztalom, hogy nem én, de õ vagyon ide
11539 III,  27    |                     a kölcsönöket. Látszik, hogy ez a tulajdonság örök s
11540 III,  27    |                   aztán olyan idõpontok is, hogy míg Bécsben megvolt az adósok
11541 III,  27    |                     eltörülték. Csodálatos, hogy ebben az idõben nem szaporodtunk
11542 III,  27    |                     s még megapprehendálja, hogy fiatalkori kalandjait napvilágra
11543 III,  27    |                alatt annyi illatos levelet, hogy odahaza az õsi levéltár
11544 III,  27    |               adósságot is szerzett annyit, hogy az õsi szilvafáknak, ha
11545 III,  27    |                 stádiumot pedig úgy hívják, hogy »vármegye-politika«, ért
11546 III,  27    |                   magyar ember s abból áll, hogy - szóval tartja az embereket.~
11547 III,  27    |               pillantás kapcsában sejtetni, hogy a gazdag Kohlbrenner kisasszony
11548 III,  27    |                   mert annyira nem hisznek, hogy új kölcsönt adjanak, csupán
11549 III,  27    |                      csupán annyira bíznak, hogy tovább várnak néhány nappal
11550 III,  27    |                    majd meglátjuk mindjárt, hogy mit tud.~Jöttek is nemsokára
11551 III,  27    |                      Úgy volt a programban, hogy a hajó lefelé megy egy darabon
11552 III,  27    |                 onnan aztán fölfelé fordul, hogy egészen kényelmesen ítélhesse
11553 III,  27    |             láthatták.~Most már azt várták, hogy visszatérjen. Ejnye, de
11554 III,  28    |                utána, ami annyit jelentett, hogy már fizetett. Hej, csak
11555 III,  28    |               fizetett. Hej, csak jó mégis, hogy kislánykoromban megtanultam
11556 III,  28    |             legények, hanem arra emlékszem, hogy sokszor felejtette rajtam
11557 III,  28    |                  két szót: »nagy dologban«, hogy magam is belesápadtam, bementem
11558 III,  28    |                   ajtónál.~Tudtam, éreztem, hogy valami irtózatos történik
11559 III,  28    |                  gazda. Aztán gondolja meg, hogy olcsóbb legényt sehol se
11560 III,  28    |                    venni a mi Lacinkat. Oh, hogy ezt megengedi így a törvény?
11561 III,  28    |              csinálnak. Most kezdtek hozzá, hogy téged megigyanak.«~De nem,
11562 III,  28    |                  Mihályék fiának levelében, hogy Lacit egy golyó a másvilágra
11563 III,  28    |                   éjjel arról gondolkoztam, hogy ne fojtsam-e meg szegénykét?~
11564 III,  29    |                  Megismertem a háztájadról, hogy hitsorsosom vagy, adj helyet
11565 III,  29    |                   Meg is pihent az ott úgy, hogy föl sem ébred többé az ítéletnapig.~
11566 III,  29    |             alkalmatlanságot okozott azzal, hogy meghalt, mégpedig elsõsorban
11567 III,  29    |                      új ruhákba öltöztetik, hogy tetszetõs legyen a másvilágon.~
11568 III,  29    |                 amint mosni kezdik, látják, hogy fájós lehetett az egyik
11569 III,  29    |               zsebemben.«~Azt ugyan látták, hogy meghalt, de az ötszáz forintot
11570 III,  29    |                   mennyre-földre esküdözék, hogy nem látta. A vének bevitték
11571 III,  29    |                  ésszel.~Megegyeztek abban, hogy a törvény útján semmi sem
11572 III,  29    |                pedig, ha tette, nem bolond, hogy bevallja. Hanem megbízták
11573 III,  29    |                 igazat? Azt hitted te ugye, hogy én is fenyítõtörvényszék
11574 III,  29    |              fejbólintásokkal tolmácsolták, hogy õ több, okosabb, bölcsebb
11575 III,  30    |                     megvan az a nyugodalma, hogy visszafelé úgysem kell jönni.~
11576 III,  30    |                 temetések okoznak.~Az igaz, hogy ebben az utcában ötven év
11577 III,  30    |            szorgalma. De hát - nem elég az, hogy sokra vihesse?~A szegény
11578 III,  30    |                    szegényes pincelakásból, hogy mi lesz belõle?~Hát bizony
11579 III,  30    |                aztán olyan idõ következett, hogy mindennap megláthatta Prikler
11580 III,  30    |                    sem emlékszik; meglehet, hogy itt a közelben lakik valahol,
11581 III,  30    |                 közepéig olvasott az ember, hogy a hõsbõl mi lesz, mekkora
11582 III,  30    |                hanem örülni is tudott neki. Hogy halad, mennyire fut, szédítõn,
11583 III,  30    |                   megváltoztatta, meglehet, hogy már azóta herceggé is lett,
11584 III,  30    |                    bolondok a nagy emberek, hogy sûrûn haljanak a kíváncsi
11585 III,  30    |             Ismerõsnek tetszett elõtte. Jó, hogy megállt a pékbolt elõtt,
11586 III,  30    |                     Maga az, Károly? Persze hogy maga az. Hát nem ösmer?
11587 III,  30    |              támaszkodnia a lámpaoszlophoz, hogy össze ne roskadjon.~- Maga
11588 III,  30    |                    velem. Istenem, istenem, hogy juthatott ennyire? Tudtam
11589 III,  30    |               egészen pontosan megláthatta, hogy akkuráte milyen is lesz
11590 III,  31    |            közvélemény azt végezte felõlem, hogy tékozló lump vagyok, hát
11591 III,  31    |                   Vegyük fel azt az esetet, hogy bemegyek a trafikba s veszek
11592 III,  31    |                szivarokat, mi történik? Az, hogy az emberek így fognak szólani: »
11593 III,  31    |                     szólani: »Ni, ez a lump hogy pazarolja a pénzét!«~- És
11594 III,  31    |                    lump már annyira jutott, hogy kurta szivarokat szí.«~Ilyen
11595 III,  31    |                     kávéházakban, ahelyett, hogy a tanórákra járt volna,
11596 III,  31    |                    viaszképû proletár lett, hogy napról napra még mélyebben
11597 III,  31    |                 kente be azt is suviksszal, hogy a járókelõk ne vegyék hirtelen
11598 III,  31    |                     a számára még megvolt - hogy kellemetlen legyen neki.~
11599 III,  31    |                  egyéb vágya a földön, mint hogy »Jozef«, a fõpincér gráciáját
11600 III,  31    |                     jósolták gyerekkorában, hogy nagy ember lehet belõle,
11601 III,  31    |                     az mégis beteljesedett, hogy örökké ott tartózkodott
11602 III,  31    |         tökéletesebbek a többi királyoknál, hogy legalább három kell belõlük
11603 III,  31    |               rokona Pestre jött, rávettem, hogy nézze meg õt a kártyabarlangjában.~
11604 III,  31    |                  vártam (túl volt már azon, hogy szégyenkezzék), hanem ellenkezõleg,
11605 III,  31    |                  égbõl lecsöppent rokonhoz, hogy »egy« forintig megpumpolja.~
11606 III,  31    |                   egy év alatt. Ez mutatja, hogy a nyomor nemcsak rosszakká
11607 III,  31    |                    néha-néha.~Elpanaszolta, hogy már két napja nem evett
11608 III,  31    |                    napja nem evett semmit s hogy már két esztendeje nem aludt
11609 III,  31    |                    aludt ágyban. Azt hinné, hogy a föld legboldogabb királya,
11610 III,  31    |                  napi életrendjét, anélkül, hogy panaszkodnék, csak az Orczy-kerti
11611 III,  31    |                     szólt a rokon, anélkül, hogy csak a kezét nyújtotta volna
11612 III,  31    |                    szokatlan dolog volt az, hogy a doktor levelet kapjon.
11613 III,  31    |                   azt írta meg a nagybátya, hogy beváltotta a szavát, megválasztatta
11614 III,  31    |                    valami adófizetõ polgár, hogy nagyon sokat mondjak.~Az
11615 III,  31    |                     azt hitte a nagybátyja, hogy a Gyuriból ember lett, meg
11616 III,  31    |                     modorában, ami mutatta, hogy megbánta az elõbbi életét.~
11617 III,  31    |                  nincsen nyoma. Azt hitték, hogy talán elköltötte a község
11618 III,  31    |              Vizsgálatot tartottak, kitûnt, hogy a legnagyobb rendben van
11619 III,  31    |                      Nem tudok én úgy élni, hogy mindenem van.~Abbahagyta
11620 III,  31    |               félórára a »rokonszenvezést«, hogy egy forintot pumpolhasson
11621 III,  32    |           selyemgyepet, gyönyörködve nézte, hogy bújnak elõ az apró piros
11622 III,  32    |             panaszkodni kezd a férje elõtt, hogy nem jól érzi magát. Az asszonyoknak
11623 III,  32    |                   Ha egyéb nem, az a bajuk, hogy étvágyuk nincs, vagy az,
11624 III,  32    |                    étvágyuk nincs, vagy az, hogy férjük van.~Azaz, hogy ennek
11625 III,  32    |                      hogy férjük van.~Azaz, hogy ennek a bajnak a gyógyításánál,
11626 III,  32    |                  halni. Nem veszi ön észre, hogy sorvadok, hogy megfogytam.~-
11627 III,  32    |                    ön észre, hogy sorvadok, hogy megfogytam.~- Én semmit
11628 III,  32    |                   ki.~- Oh, kedves barátom, hogy mondhat ilyet! - szól a
11629 III,  32    |                     ligát képeznek ellenem, hogy ne mehessek fürdõre az idén.
11630 III,  32    |             Becsületemre mondom, asszonyom, hogy téved, szó sem volt köztem
11631 III,  32    |                 Mert azt önnek kell tudnia, hogy melyik fürdõre akar menni.~-
11632 III,  32    |                   érteni.~- Láthatja ebbõl, hogy mégis kegyednek kell tudnia,
11633 III,  32    |                mégis kegyednek kell tudnia, hogy mi baja van.~- Persze, kedves
11634 III,  32    |                  bajom is van? Engedje meg, hogy egy Bihar megyei barátnõmnél
11635 III,  32    |                   barátnéjától kérdezi meg, hogy mije fáj? Ej, ej, asszonyom.~
11636 III,  32    |                      amelyben meg van írva, hogy ki hova megy fürdõzni: »
11637 III,  32    |                  bánom, ha oda is… föltéve, hogy komolyan javasolja.~- Egész
11638 III,  32    |                     János, János, én félek, hogy itt foglak téged hagyni.~-
11639 III,  32    |                   szól az orvos… óhajtandó, hogy õnagysága fürdõre menjen.~
11640 III,  32    |                     gondolja, de nem mondja hogy: általa óhajtandó.~- El
11641 III,  32    |            parancsolsz, angyalom, de tudod, hogy a ruháim… a tavalyiakban
11642 III,  32    |                Nélküled? Oh, nem!~- Igenis, hogy nélkülem. Én rá nem érek,
11643 III,  32    |                    és férjek lesznek.~Azaz, hogy férjeknek nem éppen szükséges
11644 III,  33    |                     hadd higgye a napocska, hogy õ benne van. A szép fehér
11645 III,  33    |                  meg, az is azt hiszi most, hogy a bölcsõben fekszik.~A szomszéd
11646 III,  33    |                     ma már arról értesülök, hogy ön a fivérével volt ott,
11647 III,  33    |                 hangon -, tévedés annyiban, hogy az illetõ nem lehetett fivére,
11648 III,  33    |                    Régi praxis ez! Vádolni, hogy védekezhessünk!~- Igen,
11649 III,  33    |                    Igen, vádolom önt azzal, hogy szeretõi vannak.~- Hahaha!
11650 III,  33    |                        Az következik, uram, hogy én megyek, azonnal megyek.~-
11651 III,  33    |                   önnel, uram, engedje meg, hogy ruháimat becsomagolhassam.~
11652 III,  33    |                     becsuknia mégsem lehet, hogy az be ne tolja az ajtót.~-
11653 III,  33    |                     egyszerre megpillantja, hogy a szoba közepén a bölcsõ
11654 III,  33    |                     Lassabban, Anna! Látja, hogy nem lehet kiabálni. Hogy
11655 III,  33    |                    hogy nem lehet kiabálni. Hogy tud ilyen dühbe jönni?~-
11656 III,  33    |                      de mikor nem lehetett… Hogy is csak. Miért is, hogyan
11657 III,  33    |                     üres…~- Õrá vigyáztunk, hogy fel ne ébredjen. Oh, mi
11658 III,  33    |                 Anna. És azt mondta nekünk, hogy éljünk békében egymással -
11659 III,  34    |                     akarják.~De most látom, hogy rosszul kezdtem el ezt a
11660 III,  34    |                  Úgy történt pedig a dolog, hogy Pali nagyon flegmatikus
11661 III,  34    |              csakhogy azzal a különbséggel, hogy itt az ügyvéd magát kéri
11662 III,  34    |               folyamatot, elég azt tudnunk, hogy Mariska végre beleegyezett,
11663 III,  34    |                   csak ijedten veszi észre, hogy a vén barát már nincs ott,
11664 III,  34    |                  számosan nem fogják tudni, hogy miféle barát volt az.~Hát
11665 III,  34    |             forintért, ebbõl világos dolog, hogy Kemény Gáborja nem lehet
11666 III,  34    |                     nem veszíthetek semmit, hogy nem mentem el. A leány szerelme
11667 III,  34    |                 diadal az enyim lett végre… hogy mikor szakítom le édes gyümölcsét,
11668 III,  34    |                  nem határoz, mihelyt tény, hogy enyém a gyümölcs.~E kevély
11669 III,  34    |                   miatt. Most már bizonyos, hogy Mari se ment el. Ejnye,
11670 III,  34    |                   se ment el. Ejnye, de jó, hogy õ is itthon maradt. Ejnye,
11671 III,  34    |                     a gyerek! Szinte tudta, hogy többet ér a boldogság elõíze,
11672 III,  34    |                    Hanem másnap az történt, hogy - Mariska már nem abban
11673 III,  34    |                   többé.~- Ej, hát mi lelt? Hogy mulattál vasárnap?~- Hogy
11674 III,  34    |                   Hogy mulattál vasárnap?~- Hogy mulattam? - kérdé szelíden,
11675 III,  34    |                  nyugodtan. (Az volt a baj, hogy nem villámló szemekkel.)
11676 III,  35    |                    de mégis a legszomorúbb, hogy az adósok és hitelezõk nem
11677 III,  35    |                restellnek, akik kitalálták, hogy a kezes legkényelmesebb
11678 III,  35    |                  Azok, akik leszálltak oda, hogy jótállót kell keresniök
11679 III,  35    |                    azok, akik odáig vitték, hogy reményük van zsiránst -
11680 III,  35    |                   ambiciója abban kulminál, hogy mennél több ember kötelezze
11681 III,  35    |                    kötelezze le õket azzal, hogy kötelezze le magát értük.~
11682 III,  35    |                    Mi természetesebb tehát, hogy mindig a vagyonukkal foglalkoznak,
11683 III,  35    |                    egy hírhedt uzsoráshoz - hogy néhány száz forintot kölcsönözzön
11684 III,  35    |                     Ejh, hiszen mondom már, hogy nem a szó szoros értelmében
11685 III,  35    |              megállapított összeget. Tudta, hogy jó üzletet csinált. Mert
11686 III,  35    |               megjött, nagyon csodálkozott, hogy minden csendes és nyugodt,
11687 III,  35    |                 adós visszaüzente lakonice, hogy nincs pénze, különben szívélyesen
11688 III,  35    |                    a világon,… hiszen igaz, hogy aláírtam s fizetném is szívesen,
11689 III,  35    |                   esetet, amibõl kilátszik, hogy a hitelezõk sohasem lehetnek
11690 III,  35    |                   lehetnek elég óvatosak, s hogy mégis legtöbbet ér a szorosan
11691 III,  36    |                 élethû fotográfiáját annak, hogy miképp szerzik a jótállót.
11692 III,  36    |              kedvezõ lehet.~- Szervusz! Jó, hogy jössz. Iszol egy csészével?~-
11693 III,  36    |                  láttam odalenn. Azt mondá, hogy itthon vagy, megnézem, gondolám…~-
11694 III,  36    |               valahova. A balek! Azt hiszi, hogy elmenekülhet!~Alig hogy
11695 III,  36    |                     hogy elmenekülhet!~Alig hogy felhúzza felöltõjét, kesztyûit,
11696 III,  36    |                    visszatért. Természetes, hogy X-et nem találta otthon,
11697 III,  36    |                       Jó estét, Stein papa… Hogy mennek a geseftek? - közeledik
11698 III,  36    |                 fogja ön bizonyítani, papa, hogy az üzlet a nyolcadik szentség.~
11699 III,  36    |                     utána?~- Azt gondoltam, hogy nekem hozta.~Emberünk gúnymosolyra
11700 III,  36    |                     Nem ettem bolondgombát, hogy egy ilyen váltót a maga
11701 III,  36    |                 méltatlanság keserû érzete, hogy õhozzá csak a rossz váltókat
11702 III,  36    |                    is annyira le nem olvad, hogy már éppen csak egy üres
11703 III,  36    |                    egyszer mégis az a vége, hogy elmarad mellõle s akkor
11704 III,  36    |                     nagyon könnyen megesik, hogy egy olyan váltó kerül a
11705 III,  36    |                    az lenne az elsõ dolgom, hogy körülnézzek a szobában,
11706 III,  37    |                     népünnepélyen, mint az, hogy a kivégzendõ ökröt a hadastyánok
11707 III,  37    |                  ökör mellett, azon hitben, hogy õk a földkerekség legnagyobb
11708 III,  37    |             gyerekekre. - Micsoda dolog az, hogy elmaradoztok? mit csináltok
11709 III,  37    |                    tiszt, talán csak azért, hogy mondjon valamit.~- Mert
11710 III,  37    |              mintegy önkénytelenül kereste, hogy ki itt hát a legrútabb.~
11711 III,  37    |                    lekötötte a figyelmüket, hogy rá se hederítettek a páncélos
11712 III,  37    |              megörült a piros jegy láttára, hogy mindjárt megszépült a saját
11713 III,  37    |                    epizódnak, elhatároztam, hogy mert a legszebb leányhoz
11714 III,  37    |                  magamnak azt a mulatságot, hogy a legrútabbnak a sorsát
11715 III,  37    |                      mint tegnap is tetted, hogy »csúnya« vagyok. Ez a pénz
11716 III,  38    |                   ÁRULÓ RÓZSA~1882~A minap, hogy otthon voltam, észrevettem,
11717 III,  38    |                 otthon voltam, észrevettem, hogy a kis húgom már egészen
11718 III,  38    |                    adott, s engem kért meg, hogy miután én is a fõvárosban
11719 III,  38    |                  némely elejtett szavaiból, hogy valahol az ország déli részeiben
11720 III,  38    |                     az öregemnek, mint azt, hogy: semmit sem tudok.~Pedig
11721 III,  38    |                     is mondtam a reményrõl, hogy valamit megtudhassak jelleme
11722 III,  38    |                   atyám írta.~Elhatároztam, hogy némi bevezetés mellett adom
11723 III,  38    |                    volt tegnap a páholyban… hogy egy kicsit indiszkrét legyek -
11724 III,  39    |                  RUHÁI~1882~Ki tehet arról, hogy néha a krónikaírók is szórakozottak?
11725 III,  39    |                     de elfelejtik odatenni, hogy õfelsége hova való volt.
11726 III,  39    |                     Most aztán odajutottam, hogy akármilyen apróra szedem
11727 III,  39    |                    az uralkodóról, mondván, hogy kevély és fölfuvalkodott,
11728 III,  39    |                    eszembe akarod juttatni, hogy alkotmányos miniszterem
11729 III,  39    |               alkotmányos miniszterem vagy, hogy tudnod kell, mire nyomod
11730 III,  39    |        kitöltetlenül. Bagatell! Beláthatod, hogy nem tagadhatom meg.~- Fölséged
11731 III,  39    |                  szép asszonynak az a baja, hogy hatalma nincs, és hogy férje
11732 III,  39    |                      hogy hatalma nincs, és hogy férje van. Én megadom neki
11733 III,  39    |                   mindenki azon tanakodott, hogy vajon hova mehetett õfelsége.~-
11734 III,  39    |                    helyén. Sõt, úgy érezte, hogy még tán nagyobb is - két
11735 III,  39    |                 volna írni az aranykönyvbe, hogy a királyok kegyessége nekik
11736 III,  39    |                 Csak annyit mondok röviden, hogy a piktorok ránk megörökítve
11737 III,  39    |                 körülötte. Hát még a szemei hogy ragyogtak! Hosszú, dús szõke
11738 III,  39    |                   víz tükre volt szemtelen, hogy visszaadja alakját. Egy
11739 III,  39    |                    sem lett sokkal nagyobb, hogy a király teste benne volt.~
11740 III,  39    |                      mint csinált, s fõleg, hogy mit fog csinálni…~Nemigen
11741 III,  39    |                végigütlek.~A király érezte, hogy õ a gyengébb, fogcsikorgatva
11742 III,  39    |         félszenderben a kapufélfához dõlve, hogy a király új, finomabb mundért
11743 III,  39    |             valóságban mindig úgy történik, hogy komiszabb lesz a mundér
11744 III,  39    |                     Eredj! Ezer szerencséd, hogy nem vagyok ébren, mert úgy
11745 III,  39    |                elvernélek a király nevében, hogy õ sem venné le rólad.~Mórus
11746 III,  39    |                folyamodott. Hallotta õ azt, hogy ez használni szokott a jobbágyoknál.~-
11747 III,  39    |                   majd kiszögezte a kapura, hogy a nép lássa a hiteles királyi
11748 III,  39    |                  Narcis, kedves öregem! Jó, hogy megláttalak.~A miniszter
11749 III,  39    |                     ruházatjukban vagyon.«~…Hogy aztán mi történt, följegyezték
11750 III,  40    |                   divat. Nem is az a divat, hogy elmenjen valahova, hanem
11751 III,  40    |                    valahova, hanem csak az, hogy otthon ne legyen.~A gazdagabbja
11752 III,  40    |      nagymagyarországi ember hányavetisége, hogy: No hát, ugyan még ez is
11753 III,  40    |                sógorom, akit értem küldtek, hogy hazavigyen - adósságom kifizetése
11754 III,  40    |                    rendkívül fontos ügyben, hogy valahogy el ne késsék a
11755 III,  40    |                  ember lévén, elfelejtette, hogy egyetlen garasom sincs,
11756 III,  40    |                   sógorom persze azt hitte, hogy pénzem van, mert szavaira,
11757 III,  40    |               kellner találta el az igazat, hogy alkalmasint szórakozott
11758 III,  40    |                 Otthon úgy hívják tréfából, hogy »kegyelmes úr«. Egészen
11759 III,  40    |                    bajunk nem történt, mint hogy a pakktáskája egy heves
11760 III,  40    |                 vészjósló hangon mondá ezt, hogy a német elnyelte a mondókáját
11761 III,  40    |                   szokás, ha azt nyöszörgi, hogy »bibi«.~Fehérváron kiszálltunk
11762 III,  40    |                   közepén?~Tudvalévõ dolog, hogy ezt csak egy herceg teheti,
11763 III,  40    |                  viseljen, s nyilván azért, hogy valami becsületes szegény
11764 III,  40    |                     dadogta tûnõdve. »Vagy, hogy talán mégis én vagyok József
11765 III,  40    |                    kerülhetett a kabátjára, hogy mikor a budai indóházban
11766 III,  41    |              egymásra. Mindegyik azt hitte, hogy a másikra mosolyog a színész.~
11767 III,  41    |               Kamilla báróné. Azt is tudta, hogy a színész nős, és hogy fiatal
11768 III,  41    |                      hogy a színész nős, és hogy fiatal és erényes neje visszavonulva
11769 III,  41    |                Mikor a báróné beleegyezett, hogy Tihamér őt meglátogathassa,
11770 III,  41    |                 meglátogathassa, azt hitte, hogy ez csakugyan szerelmes levél.~
11771 III,  41    |                     A báróné, ki jól tudta, hogy a szerelem gyorsabban repül
11772 III,  41    |                  pillangónál, csodálkozott, hogy múlik hét hét után anélkül,
11773 III,  41    |                 múlik hét hét után anélkül, hogy Tihamérnak csak eszébe jutott
11774 III,  41    |                  hódítás. De hát tudta jól, hogy ő a legszebb a főváros szépei
11775 III,  41    |                        Jól van, mondja meg, hogy öt perc múlva ott leszek.~
11776 III,  41    |                     bizonyos méltósággal -, hogy mily véletlennek köszönhetem
11777 III,  41    |            féltékenysége elfelejteti önnel, hogy kivel beszél és…~- Féltékenységem? -
11778 III,  41    |                     akarja nézni, láthatja, hogy lelkiismeretesen számoltam…~-
11779 III,  41    |              teremtés - nem igazságos-e az, hogy a magasrangú hölgyek jól
11780 III,  41    |                   felesége -, nem tudja ön, hogy a kereskedõ nem szokott
11781 III,  42    |        gentlemanekhez illõ, fogadásunk van, hogy ha az õ hitelezõje jön:
11782 III,  42    |                   azonkívül még arra is jó, hogy valódi szenvedéllyel várjuk
11783 III,  42    |                 lapunkban is meg volt írva, hogy elveszté nejét, született
11784 III,  42    |                    Miska észrevette rajtam, hogy mit nézegetek, s megbökve
11785 III,  42    |                emelte rám nagy kék szemeit, hogy hát csakugyan nem tudom
11786 III,  42    |                    mintha lehetetlen lenne, hogy ne tudnám. Hiszen tudnia
11787 III,  42    |                      mindenkinek a világon, hogy õ meghalt s hogy mikor halt
11788 III,  42    |                   világon, hogy õ meghalt s hogy mikor halt meg.~- Tegnapelõtt
11789 III,  42    |                   volna. Nekem úgy rémlett, hogy két, legfeljebb három hónapja.
11790 III,  42    |                 Hiszen nem azt értem, hanem hogy a tavalyi számokat már nehezen
11791 III,  42    |                  ember, mint a másik; azaz, hogy itt is többre becsültetnek
11792 III,  42    |                    volna egy darab, dacára, hogy - a nap nem süt odakünn…~-
11793 III,  42    |                  szegény, bánatos asszonyt, hogy majdnem elnyelte a tekintetével.
11794 III,  42    |                   Király utca * szám alatt. Hogy hányszor kívánom hirdettetni,
11795 III,  42    |                engedni…~- Mit, asszonyom?~- Hogy ez hamar van egy kicsit…
11796 III,  42    |                    ez hamar van egy kicsit… hogy megzavar… hogy… nem is tudom,
11797 III,  42    |                  egy kicsit… hogy megzavar… hogy… nem is tudom, uram, mit
11798 III,  42    |                   végtelen gyöngédség volt, hogy Mihály égni érezte azt az
11799 III,  42    |                    hirdetés. Írja ki kérem, hogy: »Nagy Mária asszony és
11800 III,  43    |                    mindig nevetett ezelõtt, hogy »keresztül-kasul, könyököm,
11801 III,  43    |             akadémikus.~Eleinte azt hitték, hogy csak mérges, mert õ maga
11802 III,  43    |                     lassan-lassan rájönnek, hogy beteg s szaladnak az orvosért.~
11803 III,  43    |                  jön is, ki van téve annak, hogy összeszidja gondolatban
11804 III,  43    |                  foga lesz. Egy foga! Ugye, hogy csak egy foga lesz eleinte?~
11805 III,  43    |                  mert vannak még s szükség, hogy legyenek is) váltig azt
11806 III,  43    |                    is) váltig azt állítják, hogy fiatalodik, s igaz is, hanem…~
11807 III,  43    |                   mondjuk?~Ejh, mondjuk ki, hogy mire a kicsikének valamennyi
11808 III,  43    |                mégis ott motoszkál fejében, hogy úgy rémlett neki, mintha
11809 III,  43    |                    Most jut elõször eszébe, hogy nini, hiszen Belényesinével
11810 III,  43    |                  tudja, mit csinálnak ezek, hogy olyan tartósak. Tudnak tán
11811 III,  43    |                hanem akinek az örömet okoz, hogy õtõle várja a biztos segítséget,
11812 III,  43    |                    magát észre a menyecske, hogy ott áll a fogorvos ajtaja
11813 III,  43    |                  jószág, de végre is rájön, hogy a mások foga is jó arra,
11814 III,  43    |                    a mások foga is jó arra, hogy a mások szívét megharapja, -
11815 III,  43    |                  legborzasztóbb állapotba - hogy õ »néni«. Nem szeret többé,
11816 III,  43    |                     nagyon nehéz kitalálni, hogy melyek inkább: az ideiglenesek,
11817 III,  44    |              szaporítani, a dolog magva az, hogy Horgos községben egy zökkenõnél
11818 III,  44    |                 azonban mégis maradt benne, hogy egy vendégfával helyre lehetne
11819 III,  44    |                 lehet.~- A kocsisom mondja, hogy egy alkalmas fával föl lehetne
11820 III,  44    |                     az fejvakarva. - Persze hogy persze.~- Hát azt mármost
11821 III,  44    |                    erre jönnek, hát persze, hogy vissza se hozhatják! Isten
11822 III,  45    |                  engem is elengedett anyám, hogy együtt mehettem a kocsissal,
11823 III,  45    |                    kivenni az elõadásukból, hogy õk ketten csinálták a revolúciót.~
11824 III,  45    |                    bizonyosan megmondta az, hogy Filcsik István uramnak helye
11825 III,  45    |                     A bognár a fejét rázta, hogy nem olvasta.~- No, hát akkor
11826 III,  45    |          nagyasszony ábrázatja elé… Mármost hogy õrizzem meg, mi tévõk legyünk?~-
11827 III,  45    |                   persze! Az arcából látom, hogy eltagadná délutánra. S hol
11828 III,  45    |                 szolgabírót?~Azt határozta, hogy mielõtt bõvebben szétnéznénk,
11829 III,  45    |                     azt, amirõl nem tudták, hogy mi.~- Mekkora ablakok, hogy
11830 III,  45    |                 hogy mi.~- Mekkora ablakok, hogy szörnyûség! Ejhoj, de bolondos
11831 III,  45    |              szeretné - azt mondja - látni, hogy az üveges tót miképp hozhatta
11832 III,  45    |              Filcsik maga.~Nem mondtam már, hogy »Filcsik bácsi«: hadd lássa
11833 III,  45    |                lássa a sárga kabátos ember, hogy én állok följebb rangban.~-
11834 III,  45    |                ugyan mondogatni az apámtól, hogy nekünk, nemesembereknek,
11835 III,  45    |                   megátkozván egész Pestet, hogy kõ kövön benne ne maradjon,
11836 III,  45    |                      tisztán lehetetlenség, hogy a világ tovább is egzisztálhasson!…~
11837 III,  45    |                  oda Filcsik. Féltem pedig, hogy meg fog szidni. Szelíd volt,
11838 III,  45    |                   nem haragszik - kérdém -, hogy oda nem adtam? De olyan
11839 III,  45    |                  Pedig azt mondta az az úr, hogy maga küldte.~- Oh, a csaló!
11840 III,  45    |                     ment? Hadd üssem agyon. Hogy nézett ki?~- Sárga kabátja
11841 III,  45    |                    fa volna, valami husáng, hogy aláköthetnõk vele.~- Van
11842 III,  45    |                 mert megijed.~Tettem magam, hogy alszom, pedig nyitva volt
11843 III,  45    |                 Szerettem volna rákiáltani, hogy csak szedje ki õket, jók
11844 III,  45    |               fenyegette a következõ falut, hogy felgyújtja, minden élõ lelket
11845 III,  46    |                   Igaz, majd elfelejtettem, hogy a szõre pedig mintha mosva
11846 III,  46    |                  már éppen boldogok lettek, hogy õ is megvan, õ, a Csákó.
11847 III,  46    |                     indult e szavaknál. Már hogy is lehetne másképpen? Hiszen
11848 III,  46    |                     nem szeretem, gyerekek, hogy olyan bolondos ökörnevet
11849 III,  46    |                 persze a nagy drótos tálba, hogy beférjen, mert sok lesz -
11850 III,  46    |               aggodalom egy végben. Persze, hogy kényes jószág a tehén: szemtõl
11851 III,  46    |                     való dolog is, istenem, hogy a Csákónak szarva nincsen…~
11852 III,  46    |             Csákónak szarva nincsen…~Aznap, hogy elõször hajtották a mezõre, (
11853 III,  46    |                csinál. Kriska bizonykodott, hogy oda talál a földjükre.~Nem
11854 III,  46    |                korunkban azzal ijesztettek, hogy ide hozzák a rossz gyerekeket
11855 III,  46    |                     kútja, mely olyan mély, hogy nappal is a csillagokat
11856 III,  46    |                     mindenik arca beszélte, hogy nincsen. Komoran, lecsüggesztett
11857 III,  46    |                   az istállóba. Hát persze, hogy a Csákó volt. Itt van, nem
11858 III,  46    |                     homloka: eszébe jutott, hogy hát a mama?~Az bizony, a
11859 III,  46    |                     azt a megdöbbentõ szót, hogy hátha beugrott, elölte magát
11860 III,  46    |                    olyan sírásba törtek ki, hogy majd fölvették vele az egész
11861 III,  46    |                     eszetek, kis macskáim«… hogy maga is elpityeredett, s
11862 III,  47    |                    A falu neve alkalmas rá, hogy ezt higgyék. Néhány krónika
11863 III,  47    |                     a virtusát is elveszik, hogy felesége nem volt.~Legalább
11864 III,  47    |              okosságával.~Mert úgy történt, hogy Mátyás király nagyon megharagudott
11865 III,  47    |                száműzte udvarából, mondván, hogy oda többé a lábát be ne
11866 III,  47    |               rokonai közbenjárása mellett, hogy a király szívét meglágyította.~
11867 III,  47    |                melyben Mátyás tudtára adja, hogy visszajöhet az udvarába,
11868 III,  47    |              barátját elő tudná is keresni, hogy vele menjen, de honnan vegye
11869 III,  47    |                ellenkezett, de olyan módon, hogy még csak jobban tüzelte
11870 III,  47    |              fussunk innen! Menjünk Budára. Hogy a királynak, ha szolgáját
11871 III,  47    |               keresné, eszébe se juthasson, hogy nálunk veszett el. Ott lásson
11872 III,  47    |                    királynak egy szolgával, hogy immár jön azonképpen, ahogy
11873 III,  47    |              rendelé.~A király visszaüzent, hogy egész udvarával várja és
11874 III,  47    |                   másik fõúr azon nevetett, hogy miért ugrándozik komoly
11875 III,  47    |                     borult arccal kiáltá:~- Hogy mersz gyanúsítani, te gyilkos!~
11876 III,  47    |                     király szolgáját?~- Már hogy is öltem volna meg? Csak
11877 III,  48    |                    IPAROS?~1882~Nem hiszem, hogy akadna ember a Szent István
11878 III,  48    |                    ne érdeklõdnék az iránt, hogy hol és miképp terem a szegedi
11879 III,  48    |             égiektõl az a különös talentum, hogy akár nyél, akár penge dolgában
11880 III,  48    |                     s azok is megemlegetik, hogy: »Ni, a nagyapánk bicskája,
11881 III,  48    |                   hinné ezek után az ember, hogy ez a Sziráki bizonyosan
11882 III,  48    |              uramnak ilyen bolondság! Igaz, hogy ez így lehetne, hanem hát
11883 III,  48    |                   Sziráki uram kevély arra, hogy az õ pengéje örökkévaló,
11884 III,  48    |                    a komája, vagy a sógora, hogy »no, Sziráki uram, ez aztán
11885 III,  48    |                    sem fordult meg sohasem, hogy valami üzleti hasznot húzzon
11886 III,  48    |          renoméjából.~Történt ugyan nemrég, hogy egy londoni cég egyszerre
11887 III,  48    |                   messze van ide (már t. i. hogy London van messze). - Aztán
11888 III,  48    |                jönnek, nem ritkán esik meg, hogy nem találnak olyan formájú
11889 III,  48    |                    éppen nem jutván eszébe, hogy ezek vele együtt valóságos
11890 III,  48    |                  magyar ember Sziráki uram, hogy ilyen legyen, ne értsen
11891 III,  49    |               megösmertek bennünket, vagyis hogy csak az urambátyámat, az
11892 III,  49    |                urambátyámat, az alispánt.~- Hogy állunk, Barkás Mihály? -
11893 III,  49    |                   No, mit akarsz mondani?~- Hogy hát mi lutheránusok még
11894 III,  49    |                   úgy van, tekintetes uram, hogy itt minálunk a katolikus
11895 III,  49    |                 Igaz a, majd elfelejtettem, hogy meghalt.~- Mikor halt meg?~-
11896 III,  49    |                   halt meg! Hajnalban. Azaz hogy még tán nem is virradt,
11897 III,  49    |                  intett a két vasvillásnak, hogy el vannak bocsátva.~Azok
11898 III,  49    |                     feladatnak a tudatában, hogy õk a vesztegzár fenntartói
11899 III,  49    |                   egy kicsit Barkás Mihály, hogy ilyen nagy úr lakja Nemes-Várbokot.~
11900 III,  49    |                    Magam is érezni kezdtem, hogy közel kell lenni a világ
11901 III,  49    |                     most egykedvûen nézték, hogy teszi tönkre a drágalátos
11902 III,  49    |               ránéztem, úgy tetszett nekem, hogy arca sápadt kissé s nincs
11903 III,  49    |                   láthatólag, jeléül annak, hogy már napok óta nem ment erre
11904 III,  49    |                 Miklóshoz, azt mondod neki, hogy tiszteltetem s küldöm neki
11905 III,  49    |                hozzá kedve, mondd meg neki, hogy ezt a vármegye… én rendeltem
11906 III,  49    |                    a dolgot úgy, amint van, hogy a gyerekek anya, apa nélkül
11907 III,  49    |                   Valahogy ne említsd neki, hogy ez megyei rendelet vagy
11908 III,  49    |                     ez megyei rendelet vagy hogy én intézkedtem, mert Kovács
11909 III,  49    |                     kéz alatt elpletykázod, hogy én sehogy sem akartam hozzá
11910 III,  49    |                     szivarban az esküdttel, hogy hasztalan fáradság lesz,
11911 III,  49    |                     is jó. Azt üzenem neki, hogy jól gondját viselje, mert
11912 III,  49    |                  kerültem. Nem adom sokért, hogy éltem már a régi táblabírák
11913 III,  49    |                    régi táblabírák között s hogy szemem láttára fogyott el
11914 III,  49    |                     azon vette magát észre, hogy egészen üres a nagy fekete
11915 III,  49    |                fogta rá Pali bácsira senki, hogy sikkasztó.~És nem kapitulált
11916 III,  49    |                 orvos miatt! Valljuk be no, hogy sokszor voltak könnyelmûek
11917 III,  49    |                    vagy mid, mordizom adta, hogy csak úgy az országút közepérõl
11918 III,  49    |              Hallgass! Hát azt gondolod te, hogy én is olyan vagyok, mint
11919 III,  49    |                    vagyok, mint a vármegye, hogy szép szóval minden ostobaságokra
11920 III,  49    |                  volt. Hanem azt megmondom, hogy azt a gyereket elvidd innen,
11921 III,  49    |                  hozva egy nagy kosárban.~- Hogy ez mi? - felelt aláeresztett
11922 III,  49    |                  igenis, mert nem tûrhetem, hogy meztelenül legyen valaki
11923 III,  49    |                   kezei piszkosak voltak.~- Hogy hínak, lányom? - kérdé az
11924 III,  49    |                 ördög olyat ütött a kezére, hogy szinte beleszisszent.~-
11925 III,  49    |             szobaleány ijedten azon hitben, hogy tán azonnal fejét veszik
11926 III,  49    |                  Hanem az alispán ahelyett, hogy méregbe jönne, elkezdett
11927 III,  49    |                elkezdett édesdeden nevetni, hogy szinte rengni látszottak
11928 III,  49    |                   kis parasztlány; igaz is, hogy nagyon szép volt, feslõ
11929 III,  49    |                   magunknak szántam, vagyis hogy a tekintetes asszonynak
11930 III,  49    |                    s eldugtam a saroglyába, hogy meg ne lássák. Mind hitványabb
11931 III,  49    |                    akart, mikor megmondtam, hogy a tekintetes úr egyet sem
11932 III,  49    |                  Mégis restellem - mondá -, hogy éppen nálunk veszett el. -
11933 III,  49    |                   nem-e a zsidók ölték meg, hogy szûz vérét megigyák?~Ambrus
11934 III,  49    |                     alispán megparancsolta, hogy élve, halva megkerítse,
11935 III,  49    |                    én vagyok megbolondulva, hogy azt képzelem, mintha már
11936 III,  49    |                  aztán rájöttem lassankint, hogy hazaszöktek a gyehennára
11937 III,  49    |                      de meg nagyobb is már, hogy ölben hordják.~- Egy jó
11938 III,  49    |                    mondom. Az a tervem van, hogy átöltöztetem Erzsikét, míg
11939 III,  49    |                     azt az egyet megmondom, hogy az »igazi« mégis ez marad,
11940 III,  49    |                     No, mi van ezzel?~- Az, hogy már… ki van próbálva.~Elpirult:
11941 III,  49    |                    mert azt akarta mondani, hogy ez már az övé - hogy szereti
11942 III,  49    |               mondani, hogy ez már az övé - hogy szereti már.~
11943 III,  50    |                    leveledet, melyben írod, hogy egy kötet költeményt szeretnél
11944 III,  50    |                  saját költségeden s kérsz, hogy mint gyermekkori barátod,
11945 III,  50    |                   feleljek erre.~Talán azt, hogy megírom az elõszót egy elbeszélésben.
11946 III,  50    |                    csak azért potyogott le, hogy ne lábatlankodjék a napfénynek,
11947 III,  50    |                 tündököltek. Sajátságos az, hogy mennyi érdekes dolog van
11948 III,  50    |                     nyomok. Fogadni mernék, hogy nõi lábak.~- Ugyan eredj,
11949 III,  50    |                     formásak ezek a nyomok, hogy szinte látni lehet a cipõket.
11950 III,  50    |              szünnapokat. Bõszavú esztendõ; hogy sugdosott a füleinkbe mindenféle
11951 III,  50    |                 mindenféle regényes dolgot, hogy megtüzesítette arcunkat,
11952 III,  50    |                     sírhalom.~Tanácskoztak, hogy a vörösbegyet most már el
11953 III,  50    |                 sohasem engedném mosakodni, hogy így szedrével bekenve maradjon
11954 III,  51    |                    A falu neve alkalmas rá, hogy ezt higgyék. Nehány krónika
11955 III,  51    |              beszéli azonfölül. Az mindegy, hogy Arany másképp írta meg.
11956 III,  51    |                    Az is olyan kalendárium, hogy három emberöltõt ellát.
11957 III,  51    |                     tudja, se nem hallotta, hogy ki lakott abban - tehát
11958 III,  51    |                     a virtusát is elveszik, hogy felesége nem volt.~Egy tündérszép
11959 III,  51    |                    tudhatná, de annyi tény, hogy Toldi Miklós gyanakodott
11960 III,  51    |                    ugyan nem volt bizonyos, hogy az asszony-é a bûnös vagy
11961 III,  51    |                hálaistennek), de annyi áll, hogy Toldi a királyra lett ingerült,
11962 III,  51    |                     buzogányával a lakájon, hogy az menten meghalt.~Ingerült
11963 III,  51    |            haragjával s nyomban parancsolá, hogy Toldi, összes méltóságaitól
11964 III,  51    |            megfosztva, hagyja el az udvart, hogy oda többé lábát be ne tegye,
11965 III,  51    |              barátját elõ tudná is keresni, hogy magával vigye, de honnan
11966 III,  51    |                   is. Azt álmodtam, hehehe, hogy a király elé mentél és a
11967 III,  51    |           mulatságos. Megteszem, biz isten, hogy magam is így megyek fel
11968 III,  51    |                   bevonulását, ki volt ott, hogy volt ott, miképp látta õ
11969 III,  51    |                ellenkezett, de olyan módon, hogy még csak jobban tüzelte
11970 III,  51    |                    Mégpedig menjünk Budára, hogy eszébe se juthasson a királynak
11971 III,  51    |                    királynak egy szolgával, hogy immár jön azonképpen, ahogy
11972 III,  51    |                      A király visszaüzente, hogy egész udvarával várja s
11973 III,  51    |                  dámák pedig azon nevettek, hogy miért ugrándozik komoly
11974 III,  51    |                     borult arccal kiáltá:~- Hogy mersz velem így beszélni,
11975 III,  51    |                asszony, akit úgy szerettem, hogy életemet áldoznám érte,
11976 III,  51    |                zsákba, s õneki azt mondtam, hogy a szolga holtteste.~- Hátha
11977 III,  51    |        megtanulhattad a magad emberségébõl, hogy egy asszonyért nem érdemes
11978 III,  52    |                tudják, mi a csekk, sem azt, hogy mire költsék a pénzüket.~
11979 III,  52    |                   Mert a kanonok kikötötte, hogy ő soha semmi írást sem fog
11980 III,  52    |         ilyeténformán:~»Ezennel bizonyítom, hogy Nagy Jánosnak vagy Kis Péternek
11981 III,  52    |             bizonyos vagy abban, édes fiam, hogy meg nem csalnak?~- Bizonyos
11982 III,  52    |                  szólt a kanonok -, igaz-e, hogy ez jó pénz?~Konopka megnézte
11983 III,  52    |                 pénzem közé, és nem akarom, hogy engem megcsaljanak…~- De
11984 III,  52    |                  Átvettem a csekket, de nem hogy megtartsam, nagy összeg
11985 III,  52    |                  melyet olvasott, meglehet, hogy éppen a »Liber amorum«-ot.~-
11986 III,  53    |               ereje-e az vagy a gyengesége, hogy az akácfa idõ elõtt elvirágzik,
11987 III,  53    |                  nem töröm rajta a fejemet, hogy miért van nálunk egész irodalma
11988 III,  53    |                 azonban már is észrevettem, hogy valami nagy jóság lehet
11989 III,  53    |                egyiket, sem a másikat.~Azaz hogy Kossuthot láttam. Legalább
11990 III,  53    |                      Meg mernék rá esküdni, hogy láttam - és hamisan esküdném.
11991 III,  53    |              polcáról, amelybe be van írva, hogy akkor születtem, amikor
11992 III,  53    |                     Alak, milyen alak volt, hogy még abba is bevésõdött,
11993 III,  53    |             kavicsot a másik óriás fejének.~Hogy volt, miért volt, miért
11994 III,  53    |                    én tudom, elég az hozzá, hogy Kossuth egy nyilvános iratban
11995 III,  53    |              csizmákban jártak ezek ketten, hogy ahova léptek, mély nyomokat
11996 III,  53    |                  vagy észre se vette. Igaz, hogy Góliátot kaviccsal ölték
11997 III,  53    |                     már odahaza a nótákból, hogy: »Jön már Garibaldi, Kossuthot
11998 III,  53    |                 talán, lehet, az gyõzte le, hogy semmi hír se jött az öregtõl,
11999 III,  53    |                     hír se jött az öregtõl, hogy az nem pattant fel, nem
12000 III,  53    |                     hittem az ön zavaráról, hogy illatos levél.~- Éppen az,