bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

12001 III,  53    |                    s mondja meg üzenetemet, hogy ha õ engem megsértett, meg
12002 III,  53    |                    tudja. Nagyon jól tette, hogy megsértett. Adja át kérem
12003 III,  53    |                    hiszen mi azért vagyunk, hogy az ügynek használjunk, s
12004 III,  53    |                    az ügynek használjunk, s hogy az bennünket elkoptasson.
12005 III,  54    |                    kezdeném a történetemet, hogy a birodalmi kancellár fényes
12006 III,  54    |                  palotájában, nem is tudom, hogy mit csinált, mit szítt,
12007 III,  54    |                   csinált, mit szítt, hanem hogy Lupcsek János, aki nekem
12008 III,  54    |                  Janit, s úgy megtanította, hogy most már Bécsbe vitték emiatt.
12009 III,  54    |                   Janit senki sem sajnálta, hogy elment, csak éppen a kovácsnak
12010 III,  54    |                     senkinek se ígérte meg, hogy visszajön érte, csak éppen
12011 III,  54    |                  csengettyûhang jelentette, hogy õexcellenciája parancsol
12012 III,  54    |                      megsúgta az elõérzete, hogy ez a csengettyûszó összefüggésben
12013 III,  54    |              egyszerre csak benyit az inas, hogy a kegyelmes úr hívatja.~
12014 III,  54    |                     annyira megörült ennek, hogy a viaszkosvászon ujjat sem
12015 III,  54    |                     be õexcellenciájához.~- Hogy hívják önt? - kérdé a kancellár
12016 III,  54    |                 válva Lupcsek, azon hitben, hogy csak bolondítja az excellenciás
12017 III,  54    |                  hebegé Lupcsek zavartan -, hogy Eszter nem jöhetne ide akkoráig.~-
12018 III,  54    |                      bocsánat, ha kimondom, hogy ön egy kissé ostoba.~Lupcsek
12019 III,  54    |                  hálákat adhat az istennek, hogy magyar és hogy nem nõs.
12020 III,  54    |                    istennek, hogy magyar és hogy nem nõs. Két napja keresek
12021 III,  54    |               illendõen.~Ezzel intett neki, hogy távozhat. Lupcsek hát távozott,
12022 III,  54    |                  úgy nyomta, de úgy nyomta, hogy az majd megrepedt attól.~
12023 III,  54    |                    faluban azt rebesgették, hogy a nagy úr elcsapta a szolgálatból,
12024 III,  54    |                 tehetett a tûzre, ki tudja, hogy volt, mint volt.~Hanem iszen
12025 III,  54    |                     ezért is megérdemelte - hogy igaz legyen a Jani dolga,
12026 III,  54    |                kivilágló nagy hûsége.~Amint hogy én nem is látok benne semmi
12027 III,  55    |                   írták le már a szerelmet, hogy milyen csodálatos, poéták,
12028 III,  55    |                   magukat, bebizonyítandók, hogy az asszony milyen rettenetes,
12029 III,  55    |              természetesen törvényhozó. Az, hogy valaki törvényhozó legyen,
12030 III,  55    |                    az asszonyok elõtt, mint hogy imádójuk összeérõ inggallért
12031 III,  55    |                   míg olyan messzire érnek, hogy mégis megtegyék a kívánt
12032 III,  55    |  szerencsétlenségének szoktak nevezni - az, hogy az ékszerész-számlák még
12033 III,  55    |                    lelkek - azok megteszik, hogy bepörlik az embert, ha az
12034 III,  55    |             férjének ítélõszéke elé.~…Ugye, hogy ördögileg volt kigondolva?
12035 III,  55    |                   asszonyok nem olyanok ám, hogy azt elõre lehessen tudni,
12036 III,  55    |               asszony azt gondolta magában, hogy most már mindennek vége
12037 III,  56    |                 virtus kétségkívül megvolt: hogy mindenben túl akart tenni
12038 III,  56    |               úgyszólván abból az indokból, hogy ezek az átkozott gyerekek
12039 III,  56    |                akkor senki sem gyaníthatta, hogy e körülmény sajátszerû versengésnek
12040 III,  56    |                   Molnár famíliában.~- Mit? Hogy a Nagyék diákjai a kövérebbek?
12041 III,  56    |                     a kövér ábrázatába úgy, hogy csak az apró karikájuk maradt
12042 III,  56    |                  akivel két atyafigyerek -, hogy a város hiteles mázsálóján
12043 III,  56    |                     fõz - nem azért mondom, hogy az én feleségem… hanem ami
12044 III,  56    |                     kacabájban, s ahelyett, hogy bedugta volna a bóbitás
12045 III,  56    |                    egyedül sebezhetõ része. Hogy ki tudta választani az a
12046 III,  56    |                     olyan nevetséges is az, hogy õ nem merte te-nek szólítani
12047 III,  56    |                     orgonabokorba elrejtve, hogy a pajtások meg ne találják,
12048 III,  56    |                     a kis vízi-jármûbe úgy, hogy csak a kis fényes barna
12049 III,  56    |                   parton összebújva nézték, hogy indul meg, hogy megy, aggódva,
12050 III,  56    |                     nézték, hogy indul meg, hogy megy, aggódva, amint fennakad
12051 III,  56    |                    mikor Gyula azt felelte, hogy talán sohasem. Ki tudja,
12052 III,  56    |             Annácska látta azt a mamájától, hogy mikor vasárnap délután pihenõ
12053 III,  56    |                    kérdezni? Igaz-e, Gyula, hogy magának hat apja van?~Gyula
12054 III,  56    |                  engesztelõdve bólingatott, hogy jó lesz, jó lesz, és a lekapcsolt
12055 III,  56    |           köténykéjével legyezte magát úgy, hogy a piruló arcába ne lásson.~-
12056 III,  56    |            elbeszélem a hat apámat?~Persze, hogy az is jó lesz, s elbeszélte
12057 III,  56    |                 igazgató mindig azt feleli, hogy a Gyula nagy tálentum, jeles
12058 III,  56    |                     nagy boldogsága?~- Hát, hogy sohase kellene járnom délután
12059 III,  56    |                 Azután Molnárhoz fordult:~- Hogy leszünk, hé? Jövõre, hé?~
12060 III,  56    |                   András uram kijelentette, hogy a gyermeket nem szándékozik
12061 III,  56    |                 mondott, meg volt gyõzõdve, hogy csak a saját becsületét
12062 III,  56    |                     mesterkélt fejtartásán, hogy erõltetve teszi a szegény
12063 III,  56    |              ábrázatán.~A néni megkérdezte, hogy van megelégedve az új hellyel,
12064 III,  56    |                     szemeiben, annyi bánat, hogy a néni elfordult, nem nézhetett
12065 III,  56    |       megreszkettették. Mintha attól félne, hogy bejön valaki, akit vár,
12066 III,  56    |                 asszony kezét.~S az érezte, hogy egy könnycsepp gurul végig
12067 III,  56    |                 gombolta be a télikabátját, hogy ne fázzék az úton, pedig
12068 III,  56    |                   magában, vasárnap fölkel, hogy oda mehessen.~Nem kelt fel
12069 III,  56    |                paplan alá. Jaj, azt ígérte, hogy érte jön, ha iskoláit bevégzi.~-
12070 III,  56    |                 higgyétek meg, sokkal jobb, hogy ott halt meg, mintha nekünk
12071 III,  57    |                     megragadnak arra nézve, hogy az érdeklõdést a saját személyük
12072 III,  57    |                  azzal dicsekedett a minap, hogy az õ sógora, egy vidéki
12073 III,  57    |                  legnagyobb súlyt fektetni, hogy a megveszett ember a tulajdon
12074 III,  57    |                   az mindjárt feltûnt neki, hogy a kutyának mintha csodálatos
12075 III,  57    |                    a mosdószekrény fedelét, hogy ne lássa azt a gyilkos óriási
12076 III,  57    |                      aki arra van teremtve, hogy száz esztendeig éljen.~Fogai
12077 III,  57    |                    Még volt annyi öntudata, hogy kivette a zsebkendõjét,
12078 III,  57    |                 jutott, hallotta valamikor, hogy a veszett embernek nem szabad
12079 III,  57    |                     Hiszen eleget sajnálom, hogy csak meg sem csókolhatom
12080 III,  57    |                     fiatalasszony ahelyett, hogy elfutott volna, összerogyott,
12081 III,  57    |                     volt annyi önmegtartás, hogy kikiáltott a cselédekre,
12082 III,  57    |                    fiam, a sógoromért (már, hogy énértem). Keresd fel, akárhol
12083 III,  57    |                      mikor értem szaladtak, hogy jöjjek a sógorhoz. Valami
12084 III,  57    |               Valami titkos elõérzet súgta, hogy baj van.~Futottam.~- Ülj
12085 III,  57    |                    hunyorítással mondá ezt, hogy magam is szinte elmosolyodtam.~-
12086 III,  58    |                   miért nem jött el tegnap, hogy a szokott kávéházunkban
12087 III,  58    |                észre.~- Mi vitte? Az vitte, hogy jövõ héten fog jegygyûrût
12088 III,  58    |                    románokból fejébe vette, hogy az õ võlegényének párbajának
12089 III,  58    |          mindezekhez?~- Mi köze? Az a köze, hogy ön lesz a doktor az eseménynél,
12090 III,  58    |               szekundáns, aki azért jöttem, hogy arra felkérjem. Holnap reggel
12091 III,  58    |                 Mert istenítélet van abban, hogy a golyó kipottyan a döntõ
12092 III,  58    |                   istenítélet, mint inkább, hogy ön nem tudta megtölteni
12093 III,  58    |                      Ketten arra szavaztak, hogy a becsületnek elég van téve,
12094 III,  58    |                 elég van téve, ketten arra, hogy nincsen. Végre én döntöttem
12095 III,  58    |                      Végre én döntöttem el, hogy ha már eljöttünk, ne álljunk
12096 III,  58    |                     a végzetes pillanatban, hogy:~- Puk! puk!~Hallatlan!
12097 III,  58    |               megérdemli azt, ha összeakad, hogy egy kicsit kikacérkodhassa
12098 III,  59    |            nyugossza meg az õ lustaságában, hogy nekem kell még az õ viselt
12099 III,  59    |                      Õvele történt, mondom, hogy egyszer a Borsszem Jankót
12100 III,  59    |                Szegény, vén Prottman bácsi, hogy csodálkozhatott õ ezen a
12101 III,  59    |                 tudja tán a tekintetes úr - hogy mivel hát én itt most be
12102 III,  59    |            citatórium róla, itt áll, kérem, hogy három napig. Tegnap jött
12103 III,  59    |                   már itt a veszedelem, ni. Hogy mit tettem, nem emlékszem,
12104 III,  59    |                emlékszem, de azt kitalálom, hogy ide hoztak, ebbe az épületbe,
12105 III,  59    |               valami miatt - bizony, tudom, hogy nem hiába tették. Azért
12106 III,  59    |                   látván annak a tévedését, hogy a rendõrség ajtaja helyett
12107 III,  59    |                 haza.~Kupka János ahelyett, hogy megörült volna, kellemetlen
12108 III,  59    |                   mert hát úgy áll a dolog, hogy hát tetszik tudni… bibe
12109 III,  59    |                   adott a rabságom idejére, hogy azt mondja, éhen veszejtik
12110 III,  59    |                    rabot, ha pénze nincsen, hogy azt mondja, segítsek a helyzetemen.~-
12111 III,  59    |                    Hát az a baj, könyörgöm, hogy útközben - mert hát tetszik
12112 III,  59    |                   ez olyan argumentum volt, hogy csakugyan igazolta minden
12113 III,  59    |               elhatározták egyesült erõvel, hogy a fátumot leveszik róla -
12114 III,  59    |                hátha éppen a humor az? Mert hogy mi, eddig még úgy se fedezhette
12115 III,  59    |                  Szegény ördög! - mondák. - Hogy fogja ez most áldani éveken
12116 III,  59    |                     történt - még pedig az, hogy kopogtattak az ajtón -,
12117 III,  59    |                    alázatos szelídséggel -, hogy odabotlottam megint a »Makkhetesbe«,
12118 III,  59    |                 utamba… s izé… úgy fordult, hogy… tessék csak engem mégis
12119 III,  60    |              tartják, amit az esztétikusok, hogy egy nagy regény a nagy alkotás;
12120 III,  60    |              alkotás; a szabók azt mondják, hogy a legnagyobb alkotások a
12121 III,  60    |                készséggel ismerem be róluk, hogy az emberiség formáját isten
12122 III,  60    |                    legtöbb, szó sincs róla, hogy nem a legtöbb lenne. Nézzétek
12123 III,  60    |                  elhidegülésbõl nem hiszem, hogy háború vagy nemzetiségi
12124 III,  60    |                     azt fogja eredményezni, hogy aki ezentúl is még egy-egy
12125 III,  60    |                alkalmasint a szentírásban), hogy akit az isten egy garasra
12126 III,  60    |                     Mimitõl kaptam levelet, hogy jöjjek el… szívesen látnak,
12127 III,  60    |                Mimit elfelejtettem mondani, hogy kicsoda. Hát a Mimi az én
12128 III,  60    |             találnék házasodni. Leírhatnám, hogy néz ki, milyen - de ezzel
12129 III,  60    |                    még az a gyöngéd sor is, hogy okvetlenül bundában jöjjek,
12130 III,  60    |                     lenne. Megtiltja tehát, hogy bunda nélkül jöjjek. Oh,
12131 III,  60    |                     szállotta meg lelkemet, hogy most már holnap délben útra
12132 III,  60    |                holnap délben útra kelhetek, hogy semmi akadálya nincs, s
12133 III,  60    |                   te teszed nekem lehetõvé, hogy elutazzam a Mimikémhez!~
12134 III,  60    |                vártam, mint vasúton szokás, hogy fütty után mikor jön megint
12135 III,  60    |               bundára, s eszembe nyilallik, hogy mióta ez a bunda itt hever
12136 III,  60    |               jutott, s elszomorodtam bele, hogy a bunda okvetlenül haza
12137 III,  60    |                     a költség. Az kéne még, hogy tékozoljak!~Egy kisebb állomásnál
12138 III,  60    |                beleburkolóztam egészen úgy, hogy csak az orrom látszott ki,
12139 III,  60    |              Elképzelheti, tisztelt olvasó, hogy nem jól éreztem magamat.
12140 III,  60    |                  már magában is elég volna, hogy megrontson mindent; de még
12141 III,  60    |                  bosszankodás is emésztett, hogy a bunda ott függ érintetlenül
12142 III,  60    |                     Azt forgattam fejemben, hogy fogadok egy parasztembert,
12143 III,  60    |                  elárulta, úgy fátyolon át, hogy egy nagy meglepetés is készül
12144 III,  60    |                     egy cérnaszállal. Kért, hogy maradjak ott még vagy két-három
12145 III,  60    |                  még nincs készen.~Mondtam, hogy nem maradhatok, nem lehet,
12146 III,  60    |                     nem lehet, okom van rá, hogy elmenjek.~- Oka van? - szólt
12147 III,  60    |                semmit, nem is gondolhattam, hogy olyan szörnyû merénylet
12148 III,  60    |           elbúcsúzott tõlem, mert úgy volt, hogy korán fog elmenni, amikor
12149 III,  60    |               ingerültséggel -, az történt, hogy kegyed tönkre tett engem…
12150 III,  60    |                   Ajkamat már mozgattam is, hogy szólni fogok. De nem - semmi
12151 III,  60    |                törõdött velem.~Tûkön ültem, hogy mikor hozzák le már a kocsiról
12152 III,  60    |                   még nem olyan veszedelem, hogy ennyire kihozza a sodrából.
12153 III,  60    |               Bundát majd hozatunk kölcsön, hogy most meg ne fázzék. Az öné
12154 III,  60    |         menyasszonyt találok én még - hanem hogy mi lesz a bérletemmel?~A
12155 III,  60    |                   Uraim, ösmerjék be kérem, hogy nem érdemes bundát haszonbérelni.~
12156 III,  61    |                     olyan bûvös tábla volt, hogy ami plánumot egyszer odajegyeztek
12157 III,  61    |           eltávozának felkeresni a mestert, hogy dicsekedve elhívják, tekintse
12158 III,  62    |                     hirdetjük urbi et orbi, hogy így, hogy úgy, a mi tenyerünk
12159 III,  62    |                     urbi et orbi, hogy így, hogy úgy, a mi tenyerünk van
12160 III,  62    |               Amelyik pedig arra született, hogy népszerűtlen legyen, csinálhatunk
12161 III,  62    |                   szó nélkül. Pedig vártam, hogy szólni fog - de már nem
12162 III,  62    |                    szól hozzá, János bácsi, hogy az »Egyetértés«-t küldik?
12163 III,  62    |                 talán… azt gondolom, öcsém, hogy alkalmasint éppenséggel
12164 III,  62    |                      beleöljük a lelkünket, hogy ez a kifejezés így legyen
12165 III,  62    |           kinyomatot leljen itt is, ott is, hogy a rövid hírek a vegyesek
12166 III,  62    |                   vegyesek után jöjjenek, s hogy milyen hang legyen az irányadó,
12167 III,  62    |                  olvas, akkor azt se tudja, hogy bennünket olvas-e?~A konkurrencia
12168 III,  62    |                    publikumból: De igaz is, hogy gyomor kell hozzá.)~Gyomor
12169 III,  62    |                   jöhetne egy közbeszólás - hogy: »igen, mert olcsók«.~De
12170 III,  62    |                     azt hittem egy darabig, hogy az olcsóság teszi a lapokat
12171 III,  62    |                    ha ki van neki számítva, hogy eddig és ne tovább.~S meg
12172 III,  62    |                   kapcsolatosan javulására, hogy a már egyszer kiolvasott
12173 III,  62    |                kisasszonykák nem unják meg, hogy a lapot egy nappal késõbb
12174 III,  62    |                   beszélem el, mi történt s hogy történt.~A múlt január hóban,
12175 III,  62    |                  volna annak! Biztos tehát, hogy a jó öreg Napló olcsón jut
12176 III,  62    |                   pedig õrajta mosolyognak, hogy milyen pazar!~A »Nemzet«-
12177 III,  62    |                   Belevág a keretébe. Igaz, hogy a pénzügyi igazgató is azt
12178 III,  62    |                azért gavallér a fõfiskális, hogy ne nézzen egy pár forintra.
12179 III,  62    |                    uram azt állítja váltig, hogy õ a »Pesti Hirlap« nélkül
12180 III,  62    |                Hirlap« kotta-mellékleteit - hogy azokat odaajándékozzák a
12181 III,  62    |                  ját, roppant kötvén magát, hogy azt ugyan el nem licitálja
12182 III,  62    |                    a konok kaszinói molyok, hogy azért sem fogja olvasni
12183 III,  62    |                    ot az idén.~Alig várták, hogy kikiáltsa a könyvtárnok.~- »
12184 III,  63    |                   vegyék kérem rossz néven, hogy megint hazamegyek a mi görbe
12185 III,  63    |                   nevetni való dolog is az, hogy az a jámbor szécsényi barát,
12186 III,  63    |                     nem házas emberi lélek, hogy valami rendkívüli dolog
12187 III,  63    |                     És azt is kitalálhatja, hogy engem illet a juss, ezt
12188 III,  63    |                     kimagyarázni.~Úgy volt, hogy Brizló Borbála a megyei
12189 III,  63    |                 olyan ékességben bõvelkedõ, hogy maga a mi urunk, Thököly
12190 III,  63    |                     elküldeni a szultánnak, hogy kvittek legyünk.« Kalotay
12191 III,  63    |                    virágoznék javában, lõn, hogy valami Franke György gróf
12192 III,  63    |                   Mert olyan világ volt az, hogy még a szakácsnak, a derék
12193 III,  63    |                lennie: rá volt parancsolva, hogy mielõtt a tûzre tennék a
12194 III,  63    |            cirkumstanciák, mert lehetséges, hogy török uraimékat, akiknek
12195 III,  63    |                     törökül is, németül is, hogy az uraikkal diskurálhassanak,
12196 III,  63    |               tanulniok azonfelül tótul is, hogy a cselédjeik megértsék.
12197 III,  63    |                     Legalább az járt utána… hogy volt, miképp volt, ki tudhatná
12198 III,  63    |            szárnyacskái?~Volt valami nesze, hogy összekeltek s aztán - de
12199 III,  63    |                  akkor az öreg asszonyaink, hogy ezt ki nem süthették világosan?…
12200 III,  63    |                    ez a történettudósoknak, hogy valamennyien kiköltöztek
12201 III,  63    |                   úgy volt, annyi bizonyos, hogy a szép Borbála tetõtõl talpig
12202 III,  63    |                pedig püspök, az nem bolond, hogy itt ténferegjen ebben a
12203 III,  63    |                  Nem tudom, emlékszel-e rá, hogy te eskettél össze bennünket
12204 III,  63    |                     valami befõttes üveget, hogy fölrázza, ami talán az alján
12205 III,  63    |                     idõk ezek, kegyelmesem, hogy néha a magam nevét is elfelejtem,
12206 III,  63    |                   Sokkal közelebb esõ volt, hogy a grófné asszonyom belenyúlt
12207 III,  63    |                Kiadta neki a bizonyítványt, hogy õ eskette meg ekkor és ekkor;
12208 III,  63    |                    szolgáinak agyvelejében, hogy azok kényelemmé tették a
12209 III,  63    |                  nem volt nekik megengedve, hogy két verdung bornál többet
12210 III,  63    |               mennyit bírt.~A szent helyek, hogy egészen ennek a kornak a
12211 III,  63    |              éléssel megtakarva. Lõn tehát, hogy sohasem fogyott ki belõlük
12212 III,  63    |                   azt kellett bizonyítania, hogy törvényes maradéka van Franke
12213 III,  63    |                  útról vezetett Diáriumban, hogy az esõ becsurgott az orrán
12214 III,  63    |                  voltát.~Mivel úgy történt, hogy amint beállítottak útportól
12215 III,  63    |                õszinteséggel: miért jöttek, hogy a gyerek jussáért jöttek,
12216 III,  63    |                  tettétek, kedves rokonaim, hogy eljöttetek, hogy így bearanyoztátok
12217 III,  63    |                  rokonaim, hogy eljöttetek, hogy így bearanyoztátok szegény
12218 III,  63    |                  járok - mint amilyen igaz, hogy kálvinista ember vagyok.~
12219 III,  63    |                  vagyok.~Biz azt eltalálta, hogy ármány, mert Johanna grófnõ
12220 III,  63    |                Thököly Imre uram õnagysága, hogy divatba hozta - talán a
12221 III,  63    |                  azt már mégse tette meg.~- Hogy én eskettem-e õket össze? -
12222 III,  63    |                  hölgyrõl, mert észrevette, hogy az is rászegezi az övéit
12223 III,  63    |                      Úgy megijedt Anzelmus, hogy meg se nézte - mai napig
12224 III,  63    |                   ki nekem a bizonyítványt, hogy az elsõ írás nem ér egy
12225 III,  63    |                   láttad Franke grófot, nem hogy te adtad volna össze Brizló
12226 III,  63    |              Johannának is a bizonyítványt, hogy nem igaz abból az elsõ bizonyítványból
12227 III,  63    |                    is, akinek az kell majd, hogy egyik bizonyítvány sem igaz.
12228 III,  63    |                    Pedig bevégzõdött. Mert, hogy ím pörre került a dolog
12229 III,  63    |                  bíró felháborodva mondá:~- Hogy mit ítéljek most már, nem
12230 III,  63    |                    most már, nem tudom - de hogy azt az Anzelmus barátomat
12231 III,  63    |                     a városaikat egymáshoz, hogy az egyik kálvinista toronyból
12232 III,  63    |                    a kis Gyuri volt.) Aztán hogy sok pénz kell? Potomság
12233 III,  63    |                      No, látod, kis láncom, hogy úgyszólván ingyen járjuk
12234 III,  63    |                 Rómát.~Mondjam-e tovább is, hogy elmentek? El bizony - mert
12235 III,  63    |                    kiadta pecsétes iratban, hogy Franke György gróf házassága
12236 III,  63    |      beleszegényedett ugyan, de megmutatta, hogy mit tud: most már meglett
12237 III,  63    |                      Ez pedig abból állott, hogy a magyar királynak van egy
12238 III,  63    |                 privilégiuma; õ tudniillik »hogy tetszik«-et játszhatik a
12239 III,  63    |                      az ifjúság, játssza a »hogy tetszik«-et. A római pápa
12240 III,  63    |       intézkedésénél megkérdi a királytól: »hogy tetszik?« A király aztán
12241 III,  63    |                     bólinthat is a fejével, hogy (placet) »nagyon tetszik«.~
12242 III,  63    |                   nagy hasznára volt az is, hogy osztrák golyótól esett el
12243 III,  63    |                Kegyesen intett a grófnõnek, hogy távozhatik, s ezzel el volt
12244 III,  63    |              megjelent újra az udvarmester, hogy Brizló Borbála kér kegyelemben
12245 III,  63    |                  nevetett, de úgy nevetett, hogy a szobát is ott kellett
12246 III,  63    |             megfogta a szép térdeplõ kezét, hogy fölemelni segítse.~- Grófné! -
12247 III,  63    |                     ebbõl a történetbõl is, hogy a mi szép asszonyainknak
12248 III,  64    |            virágokat.~És annyit… de annyit, hogy az ember azt hinné, nekünk,
12249 III,  64    |                   az erényeik jutottak már, hogy történeteket szőjünk belőlük
12250 III,  64    |               történetem a fiókomban.~Igaz, hogy a Peresziné nagynénémmel
12251 III,  64    |                    arca, s olyan csúf lesz, hogy szörnyűség…«~De ez aligha
12252 III,  64    |                   az igaz, olyan csúf lett, hogy szörnyűség.~No, de ‘iszen
12253 III,  64    |                    gyönyörű menyecske volt, hogy példának okáért, az egyik
12254 III,  64    |                 instanciát írt a királyhoz, hogy ezentúl, azt mondja, a Pereszi
12255 III,  64    |                  éppen azért bolondult meg, hogy neki ártatlannak kellett
12256 III,  64    |                 jobban szerette a férjénél.~Hogy Fátyoly Imrére maga Pereszi
12257 III,  64    |                     senki sem tudja.~Lehet, hogy Maróthyné nagynénénk Boccaccio
12258 III,  64    |                  arról az egyrõl állok jót, hogy Pereszi Pali bácsi igen
12259 III,  64    |                     szilárd vasmeggyõzõdés, hogy az egész világon csak az
12260 III,  64    |              szívesen elnézték gyengeségét, hogy amikor benyit, elsõ dolga
12261 III,  64    |                     a hátulsó kertajtón át, hogy meg ne lássák.~Csodálatos
12262 III,  64    |                lássák.~Csodálatos különben, hogy ez soha ki nem tudódott
12263 III,  64    |                   De ha nem is… kevés híja, hogy nagy veszedelem nem lett
12264 III,  64    |                     Az történt egy délután, hogy Pereszi, szokás szerint,
12265 III,  64    |                    Micsoda szemtelenség az, hogy így bolondítják a falut!
12266 III,  64    |            tekintetes úr alulról dirigálta, hogy állítsa meg a nagy mutatót:
12267 III,  64    |           történetben. Mindig így történik, hogy az udvarló bent vigad az
12268 III,  64    |                elcsépelt bonyodalom ez már, hogy szinte sokkal érdekesebb,
12269 III,  64    |                    a hitvány kasznyi miatt, hogy kinyitják, kell azután trémáznia
12270 III,  64    |                     A másik szemedbe is ni, hogy tódul a vér… Hamar, hamar
12271 III,  64    |                    régen -, föltéve persze, hogy Maróthyné nagynéném igazat
12272 III,  65    |                    egyszer aztán úgy esett, hogy a Mari húgomat kellett elvinni
12273 III,  65    |                   az Alföldet, de másrészt, hogy otthon ne csináljak addig
12274 III,  65    |              környékén, arról vettük észre, hogy folytonosan sír. Mert még
12275 III,  65    |                    hanem el volt határozva, hogy Tokajtól Szolnokig csónakon
12276 III,  65    |             rövidebb is. Mondanom sem kell, hogy a tiszai hajóknak még akkoriban
12277 III,  65    |                tagadás benne - olyanformán, hogy Pernye uram mindig a legnagyobb
12278 III,  65    |                     úszkálnak benne. Aztán, hogy cápák is vannak…~- Oh, te
12279 III,  65    |                   elõre nyúló állát, aztán, hogy mosolyt is fakasszon, megcsiklandozta
12280 III,  65    |                     hát nevetni való is az, hogy olyan nagy gyerek az a gyámapa.~
12281 III,  65    |                    hajsókálni a víz fölött, hogy úgy röpködtek a szoknyácskái,
12282 III,  65    |               hátratekinteni a fiú felé is, hogy vajon nézi-e az a drágaságait
12283 III,  65    |                   asszonyság vékony hangon (hogy lehet már az ilyennek vékony
12284 III,  65    |            pocsolyájából - kiabálta -, mint hogy evvel a lõrével piszkoljam
12285 III,  65    |                   Hát bolond vagyok én, hé, hogy engem holmi korcsmárosok
12286 III,  65    |                   Igazán Tokaj volt ráírva? Hogy a pokolbeli sárkány hengerítse
12287 III,  65    |               idõrõl is megfeledkezett úgy, hogy mire visszatértünk üres
12288 III,  65    |                     elsápadott, azt hittem, hogy az erõs marcona férfiú össze
12289 III,  65    |                    a szél is simogatja, nem hogy borzolná a hullámokat… sebesen
12290 III,  65    |                   úszik egy darab zsindely… hogy megy, hogy fut… de már az
12291 III,  65    |                  darab zsindely… hogy megy, hogy fut… de már az se éri utól…~-
12292 III,  65    |                    nem mert vállalkozni rá, hogy a csónakot megelõzze Szolnokon…
12293 III,  65    |                  Hát? - mondá, de látszott, hogy nehezére esett ez az egy
12294 III,  65    |                     Nem kérdezte minek, sem hogy hová, nem volt semmi akarata,
12295 III,  65    |                      cserjéseken át, lehet, hogy egy óráig, lehet, hogy kettõig
12296 III,  65    |                      hogy egy óráig, lehet, hogy kettõig vagy tán tovább
12297 III,  65    |                    is. Ki tudta, mi okozta, hogy nem is kérdezte a célt,
12298 III,  65    |                    esdõ tekintettel.~- Mit? Hogy mit? - És a vállát vonogatta
12299 III,  65    |                     mi hasznom nekem abból, hogy ez rév? - fakadt ki gyámunk
12300 III,  65    |                  Pernye uram nagy durván -, hogy egy jó félóra múlva idejön
12301 III,  65    |                   fortyant Pernye Mihály.~- Hogy miféle csónak? Ne kínozzon
12302 III,  65    |                Minek ûz csúfot az emberbõl? Hogy jöhetne az a csónak ide?
12303 III,  65    |                     magát, ha azt se tudja, hogy a Tiszának máslija van.~-
12304 III,  65    |                 máslija van.~- Mije?~- Hát, hogy mikor az isten ideteremtette,
12305 III,  65    |                 kígyózó pántlika… Ni, éppen hogy itt van a tokaji csónak!~
12306 III,  65    |                   hiába csókolgattuk sorba, hogy vigasztalódjék, hogy ‘iszen
12307 III,  65    |                 sorba, hogy vigasztalódjék, hogy ‘iszen már semmi baj, újra
12308 III,  65    |                  elejtett panasz szavaiból, hogy hát mi haszna jöttünk -
12309 III,  65    |                golyhó, hát most sül ki már, hogy te nem bennünket sirattál,
12310 III,  65    |                   fel az úton; megkérdezte, hogy a »tepsik rézbõl lesznek-e?«
12311 III,  66    |                 ember könnyen eltalálhatja, hogy miért.~A Siklóstól balra
12312 III,  66    |                munka az így!~Miután tudjuk, hogy házasságról van szó, mindenki
12313 III,  66    |                      mindenki eltalálhatja, hogy kik közt tervezem én azt,
12314 III,  66    |                   kik közt tervezem én azt, hogy Korogh János és Maróth Anna
12315 III,  66    |                     Anna vannak a lisztán s hogy ezen, minthogy igazi esetet
12316 III,  66    |                     függnek, ilyen például, hogy szépnek tegyem-e a menyasszonyt,
12317 III,  66    |                    szép szõke leányzó volt, hogy az apja, Maróth György uram
12318 III,  66    |                     György uram azt mondta, hogy ezt a leányt nem adja oda
12319 III,  66    |                     olyan önfejûek valának, hogy a saját szemükkel nézték
12320 III,  66    |                  nem az apjukéval.~Így lõn, hogy Annának bizonyos Dercs nevezetû
12321 III,  66    |                   Akkor még az volt a módi, hogy a leány semmit se szólhatott
12322 III,  66    |                  Maróth Anna, csak azt még, hogy nagyon el fog-e szomorodni
12323 III,  66    |                   szokás szerint felállott, hogy a nagy tölgyfa ajtót kinyissa
12324 III,  66    |                  sorba járta az éji õröket, hogy a dobogó hidat az éjjel
12325 III,  66    |               úgynevezett lovagregényekben, hogy úgyis könyv nélkül tudják
12326 III,  66    |                    Én veszve vagyok. Tudod, hogy csak téged szeretlek.~Dercs
12327 III,  66    |                     A kérdés csak az, Anna, hogy valóban ki nem állhatod-e
12328 III,  66    |                   No, és én mégis esküszöm, hogy sohasem leszel a Korogh
12329 III,  66    |                   szeretõ elment lepihenni, hogy tovább szõjjék álmukban
12330 III,  66    |                   örvendezve.~- Szerencséd, hogy erre határoztad magadat,
12331 III,  66    |                  azután -, csak az kellett, hogy az acél hozzá érjen.~- Jól
12332 III,  66    |                 Korogh Jánosnak, megígérte, hogy eljön a király is, miután
12333 III,  66    |              messzire, különbözõ irányokba, hogy hírül adják érkezését, ha
12334 III,  66    |                  azt ígérte esküvel erõsen, hogy sohase lesz ebbõl a házasságból
12335 III,  66    |                        Mit tehetek én róla, hogy király vagyok? Hidd el -
12336 III,  66    |                       Megengedje kegyelmed, hogy így történt, hogy el kellett
12337 III,  66    |                kegyelmed, hogy így történt, hogy el kellett rontanom a tréfáját,
12338 III,  66    |                     tulajdonképp úgy érzem, hogy én tettem valami rossz fát
12339 III,  66    |                Annának. Tudjátok meg, urak, hogy itt nincs lakodalom ma,
12340 III,  66    |              Annával, s én megígértem neki, hogy ebbõl a házasságból semmi
12341 III,  66    |           odacsukták a lázongó magyar urak, hogy egy kis móresre tanítsák.~
12342 III,  67    |            titokzatos jelleget kölcsönzött, hogy Mailáth meggyilkolása bizonyosan
12343 III,  67    |                      mindenbõl úgy látszik, hogy a burkusé…, de különben
12344 III,  67    |             különben nem lehetetlen az sem, hogy a muszkák csinálták.~- Spangát?
12345 III,  67    |                   képen.~- Honnan gondolod, hogy ártatlan. Tán tudsz valamit?~-
12346 III,  67    |                    Azt az egyet tudom csak, hogy a rendõrség mindig csak
12347 III,  67    |                tudná keresni a jó oldalait, hogy örömtõl csillognának a szemei,
12348 III,  67    |           kölcsönszerzõ proletárok jövõjét, hogy e ragyogó jövõben milliókkal
12349 III,  67    |                     S ez neki most is elég, hogy boldog legyen, a legboldogabb
12350 III,  67    |                  vele, ezt õ úgy fogja fel, hogy az semmi, s meg van róla
12351 III,  67    |                    s meg van róla gyõzõdve, hogy még az tartozik neki hálával -
12352 III,  67    |                    annyira felháborítja õt, hogy nem bír magával, s úgy el
12353 III,  67    |                    s úgy el tudja képzelni, hogy az az ember tulajdonképpen
12354 III,  67    |                  tulajdonképpen az õ adósa, hogy szinte a könnyei hullanak
12355 III,  67    |                  öreg rögtön elszomorodnék, hogy vége van a dolognak. Õrá
12356 III,  67    |                     csatákat õ úgy képzeli, hogy azok az õ mulattatása végett
12357 III,  67    |                végett voltak inszcenírozva, hogy a két Szicíliát is elfoglalták
12358 III,  67    |                  kivisszük a Gellérthegyre, hogy szétnézhessen. Egy beszédet
12359 III,  67    |                    múlva találkozom vele.~- Hogy vagy öreg?~- Pompásan… nagyszerûen.
12360 III,  67    |                     a patrónust. Kevély rá, hogy nálánál szegényebbek is
12361 III,  67    |                     rendõrök kezeibe kerül, hogy ott aludja ki a hazafiságot -
12362 III,  67    |                    õ terve jó, szelíd volt, hogy Deákot nem szabad bántani,
12363 III,  67    |             mellette, amely arra vigyázzon, hogy haza ne jöhessen. E felügyelõ
12364 III,  67    |                aspirált, s váltig emlegeti, hogy: »egyszer, hajh egyszer,
12365 III,  67    |                    egyszer, kevés híja már, hogy nagy hivatalba nem jutottam«.~
12366 III,  67    |                 szólsz hozzá?~- Azt mondom, hogy kidobat.~Lehorgasztott fejjel
12367 III,  67    |                Szinte szeretem - dörmögé -, hogy nem vállalta el a gyereket,
12368 III,  67    |                     az elsõ pörét megnyeri, hogy egy kicsit mozoghat.~
12369 III,  68    |                      öcsém, fiatal korában, hogy hét vármegyére szólt a vitézsége.
12370 III,  68    |                   inszurgens tábortüzeknél, hogy a francia császár ki akarta
12371 III,  68    |                 Hanem neked elég az, palóc, hogy megértsed, mekkora vitéz
12372 III,  68    |                    bizony, palóc… ráfeküdt, hogy a testével eltakarja még
12373 III,  68    |                    akarom nektek elmondani, hogy ím a rendõrséget ócsároljátok
12374 III,  68    |                 Jegyezzétek meg magatoknak, hogy mindenki halandó a világon,
12375 III,  68    |                senki sem fogja megérni azt, hogy már nem lesznek.~Hát minek
12376 III,  68    |              másképp nem, pendeles korából, hogy az öreg Hunkárt megrabolta
12377 III,  68    |                ember, az úgyse érdemli meg, hogy elmondjam.~El sem mondom.
12378 III,  68    |               mondom. Csak azt jegyzem meg, hogy Sobri gyöngéden, finoman,
12379 III,  68    |                    neked, édes keresztfiam, hogy az ellopott holmim elõ legyen
12380 III,  68    |                    a császári rezidenciába, hogy eresszék be a császárhoz
12381 III,  68    |                    többet sohase hozta elõ, hogy valaha valamijét ellopták.~
12382 III,  68    |                  magunkat annak a tudatnak, hogy a régi jó urak és velök
12383 III,  69    |                     eltolva a többi székek, hogy valahogy más oda ne ülhessen.~
12384 III,  69    |                    fölé, s mutatni akarván, hogy az államügyekben mennyire
12385 III,  69    |                hívatta meg magát reggelire, hogy arra se költse az ország
12386 III,  69    |                sonkát odateszik eléje. Kár, hogy nincs retrográd élet, hogy
12387 III,  69    |                  hogy nincs retrográd élet, hogy a megboldogult sertés földi
12388 III,  69    |                   érte senki, ha elmondják, hogy az adózó nép mint nyomorog.
12389 III,  70    |                   tömérdek jel azt mutatta, hogy sok terhes állapotnak õ
12390 III,  70    |                     de mégsem olyan szûkre, hogy megfojthatta volna.~Laucsik,
12391 III,  70    |                      de mindig csak odaért, hogy semmi bizonyosat sem tud.~
12392 III,  70    |                    Bizony nem hittem volna, hogy ilyen szép felesége van.~
12393 III,  70    |             Laucsiknak most villant eszébe, hogy nini, nini, hiszen neki
12394 III,  70    |                     hallja-e, szép asszony, hogy mehetett fiatal létére ilyen
12395 III,  70    |                    és az orvos megtiltotta, hogy beeresszek hozzá akárkit
12396 III,  70    |               jöjjön el a jövõ héten… azaz, hogy akkor meg én nem leszek
12397 III,  70    |                   nem káptalan az én fejem, hogy minden embert az eszemben
12398 III,  70    |                        Nem kaptam, kérem.~- Hogy lehet az? Pedig megírattam,
12399 III,  70    |                 Pedig megírattam, galambom, hogy az ura meghalt még a múlt
12400 III,  70    |                   törülgette könnyeit… vagy hogy talán csak markírozta, mintha
12401 III,  70    |                   Hát hányszor mondjam már, hogy meghalt az ura?~- Nem is
12402 III,  70    |                    tekintetes úrnak, hanem, hogy aszongya, hozzam el elõbb
12403 III,  70    |                 felesége van… Nem csodálom, hogy az a szép asszony olyan
12404 III,  70    |                  mondta rá kevélyen.~- Kár, hogy olyan félrelépõ jószág.~
12405 III,  70    |                   magának valamit?~- Tudom, hogy nem hazudott, de ez mégsem
12406 III,  70    |                    szobába két rendõr közé, hogy mindent hallhasson, de ki
12407 III,  70    |              egyszer, amit nekem elmondott, hogy ismerkedett meg Rigó Pállal,
12408 III,  70    |                 Rigó Pállal, s jelentse ki, hogy férjhez akar hozzá menni.~
12409 III,  71    |                   ájtatosak. Lehetetlen az, hogy hazudjanak.~Ha csak egy
12410 III,  71    |               néppel, s mindenütt mesélték, hogy itt is, ott is van egy ember
12411 III,  71    |                    annyira beleéltem magam, hogy az egész geográfiából ez
12412 III,  71    |                       ami azt bizonyította, hogy ugyanazt az eget látták,
12413 III,  71    |                     gyönyörtõl.~Pedig hiba, hogy így megrendül a kiválasztott,
12414 III,  71    |                Akiket az isten arra méltat, hogy megmutatja nekik országa
12415 III,  71    |                Csakhogy éppen az van benne, hogy az ember elámul, megijed
12416 III,  71    |                    vége szakad.~Csodálatos, hogy csak a parasztemberek látják
12417 III,  71    |                 átkozott verses könyvekbõl, hogy az õ mennyországa a kedvese
12418 III,  71    |                   így könnyíti meg magának, hogy azt minél többször meglássa
12419 III,  71    |                    közmondás is azt tartja, hogy »az úr a pokolban is úr« -
12420 III,  71    |                   amibõl önként következik, hogy ott nem is fordul az meg,
12421 III,  71    |                    tele a falut Ágnes néni, hogy az éjjel, mikor megszomjazván,
12422 III,  71    |                     járt. Szegény kicsikém, hogy tipegett, hogy tipegett…
12423 III,  71    |                    kicsikém, hogy tipegett, hogy tipegett… mintha most is
12424 III,  71    |                    az égben.~- Isten ments, hogy ott lenne… - kiáltott fel
12425 III,  71    |                 szemei könnybe lábadtak… -, hogy ott lenne - tette aztán
12426 III,  71    |             látomány támadt. Hiszen persze, hogy nem lehet igaz, magam is
12427 III,  71    |               gondja is nagyobb annál, mint hogy nekem mennyei háztartása
12428 III,  71    |             leghihetetlenebb, uram bocsáss, hogy kimondom, ott láttam az
12429 III,  71    |                    azt már csak lehetetlen, hogy bevegyék.~S ezen még mosolygott
12430 III,  71    |          villámcsapás, érte a hír Gömörbõl, hogy a kis Gyuri meghalt pünkösd
12431 III,  71    |                     megállottunk Osgyánban, hogy néhai kis pajtásom után
12432 III,  71    |                   mi következik belõle? Az, hogy a vén Ágnes csakugyan nem
12433 III,  71    |                   És még mi következik? Az, hogy mikor Gyurit ott látta,
12434 III,  71    |              mindezekbõl mi következik? Az, hogy a zsidók mindenüvé bejutnak,
12435 III,  71    |                   tanít ez bennünket? Arra, hogy már a mennyország se valami
12436 III,  71    |               különös elõkelõ hely, s arra, hogy tehát legjobb otthon lenni
12437 III,  71    |             hazánkban. Mert itt már tudjuk, hogy állunk. És a legvégül mi
12438 III,  71    |           igyekezzünk hosszú életûek lenni, hogy itt maradhassunk. S hogy
12439 III,  71    |                    hogy itt maradhassunk. S hogy hosszú életûek lehessünk,
12440 III,  71    |                éjszakákon gyakorta most is, hogy hátha megnyílik, s meglátom
12441 III,  71    |                     tudnom, mióta öregszem, hogy megvannak valahol, és hogy
12442 III,  71    |                  hogy megvannak valahol, és hogy együtt vannak.~
12443 III,  72    |              melyről azt dalolták a költők, hogy csináljunk belőle kardot.~
12444 III,  72    |        forspant-szekereiken faluról falura, hogy fölmérjék vele a földeket,
12445 III,  72    |                   megkeverni, és kiosztani, hogy kinek melyik jut találomra?
12446 III,  72    |                   helyéből. Lehetetlen már, hogy messze legyen a világ vége.~
12447 III,  72    |              elkeseredve, mikor megértette, hogy a Csobak dűlőben elveszik
12448 III,  72    |             testamentumában is intézkedett, hogy abból pedig politúros keresztet
12449 III,  72    |                     kelt fel a földkostoló, hogy arra az irtványra rátegye
12450 III,  72    |                    eszik.~Nem kell engedni, hogy belépjen a határba! Erre
12451 III,  72    |                  eszköze volt a kivitelhez. Hogy tudniillik Csumik Gergely
12452 III,  72    |               faluban; arra már nincs eset, hogy az meg ne találja az igazságot
12453 III,  72    |                    a nótáriusok szobájában, hogy magával vigye az amice Kristófot,
12454 III,  72    |                     Megvan?~- Meg.~- Látod, hogy nem kellett hozzá két hét.
12455 III,  72    |               nevetett a jegyzõ naivságára, hogy a könnyei is megeredtek.~
12456 III,  72    |                éppen akkor jelenti a hajdú, hogy odakünn van Tóth Erzsébet
12457 III,  72    |               András (úgy hítták a hajdút), hogy tudom azt a gergei dolgot.
12458 III,  72    |                      Sértette a menyecskét, hogy el sem fogadja az alispán.
12459 III,  72    |                     csakhamar beleegyezett, hogy jó lesz biz az, hadd cihelõdjenek
12460 III,  72    |              perszónák lettek már elõre is, hogy a király elõtt fognak megjelenni
12461 III,  72    |                     látta, annak se hiszik, hogy azt látta. Szürke ruhás
12462 III,  72    |                 akkor karbunkulus lehetett? Hogy az se? No isz’ akkor nem
12463 III,  72    |                    a márványos házban. Kár, hogy nem jön oda soha országát
12464 III,  72    |              megterem. Ej, haj, mégse illõ, hogy oly hites, elõkelõ ember,
12465 III,  72    |                    nagy aggodalomba esének. Hogy a királyt keresik? Jaj,
12466 III,  72    |                     a király nem lakik itt! Hogy gondolhatták azt! Ritkán
12467 III,  72    |                 Mikor beléptek, kevés híja, hogy meg nem vakultak a szemkápráztató
12468 III,  72    |                     a hangos beszédet.~Alig hogy kimondta, már is elõttük
12469 III,  72    |                  Nyájasan intett a kezével, hogy közeledjenek. Csupa karbunkulus
12470 III,  72    |                   akarja venni földjeinket, hogy másokat adjon helyettök.
12471 III,  72    |               Gergét. S ezennel elrendelem, hogy soha oda lábát az inzsellér
12472 III,  72    |                   megeredtek a könnyek úgy, hogy Ács uramnak kellett õt vigasztalni.~-
12473 III,  72    |                   úrra mosolygott. S lehet, hogy most már nem is a falu végett.~
12474 III,  72    |                     megszûnt.~De hát akkor, hogy minek írtam meg? Azért,
12475 III,  73    |                 annak lenni; kikereste hát, hogy lehet azzá a legolcsóbban.~
12476 III,  73    |                   Mert nagyszerû plánta az, hogy olyan rettenetes háborúságot
12477 III,  73    |            kontraktust kötött egy olasszal, hogy ennyi meg ennyi dohányt
12478 III,  73    |                     nem. Valószínû azonban, hogy bizalmas forrásokból folyton
12479 III,  73    |                  aztán úgy fordult a dolog, hogy Regdon egy délben nem jelent
12480 III,  73    |                nézve egy rendes hivatalnok, hogy a bekerült vádlottakat maga
12481 III,  73    |                   isten is arra teremtette, hogy egy egész országra haragudjék.
12482 III,  73    |                  meg, ugye? De beismeri ön, hogy tiltott cselekményt végzett?~-
12483 III,  73    |                 erre nagy akadozva elõadta, hogy csakugyan tiltott cselekedetben
12484 III,  73    |                    börtönébõl.~- Megtudtam, hogy ön titkos gyûlésekre járt
12485 III,  73    |                 dolognak, csak egyet tudok, hogy az nem lehet bûnös, amirõl
12486 III,  73    |                  dadogá. - Az lehetetlen!~- Hogy, ugyan miért? - csodálkozék
12487 III,  73    |                    hát Pozsonyba a sürgöny, hogy az öreg Deákot nem szabad
12488 III,  74    |              csizmáján. Erre is azt mondta, hogy azért arany, mert gyémántból
12489 III,  74    |                     mihelyt annyira viszed, hogy a kabátodat nem növöd ki
12490 III,  74    |               kevély kupecnek az ambíciója, hogy a Pali gyerek a képviselõházban
12491 III,  74    |               Megtanították az öreget arra, hogy mi a váltó. S neki dagadozott
12492 III,  74    |            dagadozott a szíve, mikor látta, hogy ami hitvány papír alá õ
12493 III,  74    |                     aki ezt így kifundálta, hogy naggyá tegye vele az embereket!~
12494 III,  74    |                   jobban megbukott. Kisült, hogy a pálinkában is igazság
12495 III,  74    |                      mondták a járókelõk -, hogy az istennek is csak két
12496 III,  74    |                     években hallottam róla, hogy már semmije sincs, hogy
12497 III,  74    |                     hogy már semmije sincs, hogy egyszerû csavargó, kinek
12498 III,  74    |                vidéki lap, s abból olvasom, hogy a ványi templom kirablásában
12499 III,  75    |                magyarországi bolgárok közt?~Hogy nem mondtam? No, hát el
12500 III,  75    |                    jó - mondá nagybátyám -, hogy megbetegedtem. Enélkül nem