bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

12501 III,  75    |                   volna, Péter. Teringette, hogy vagy öreg cimbora? Hát még
12502 III,  75    |                Helyesen öreg - természetes, hogy itt maradok. Hadd ne legyek
12503 III,  75    |                  megnyugvással hagytuk ott, hogy jó helyen van.~*~Egész három
12504 III,  75    |                  nyakunkra járt sírva-ríva, hogy hova tettük a férjét?~Igaz,
12505 III,  75    |                 hova tettük a férjét?~Igaz, hogy nagybátyánk szörnyû lusta
12506 III,  75    |                  félek, Laci, nagyon félek, hogy nem fog eljönni. Minek is
12507 III,  75    |                szólni. Elhatároztam öcséim, hogy leteszem a tutorságot, nagykorúsíttatlak
12508 III,  75    |                  hely. Elhatároztam, öcsém, hogy ott töltöm le a hátralévõ
12509 III,  75    |                    elfelejtetted te bolond, hogy meghalt szegény… - szólt
12510 III,  75    |               bolond vagyok. Hiszen persze, hogy mindjárt meg kellett volna
12511 III,  75    |                szemeit rám szegezve.~- Azt, hogy a Borcsa néni nem halt meg.~-
12512 III,  75    |                    János öcsém sürgönyözte, hogy a nagybácsit hazacsalja,
12513 III,  75    |               hittük Borcsa nénivel együtt, hogy elveszett.~De már erre dühbe
12514 III,  75    |                  lüktettek a nagy kék erek, hogy az ember szinte hallotta.~-
12515 III,  75    |                    ember szinte hallotta.~- Hogy meritek ilyen bolonddá tenni
12516 III,  75    |                     a guta, ha meggondolom, hogy mennyire megcsaltatok. Most
12517 III,  75    |                    tanúsított elõttem! Vagy hogy csak a harag diktálta neki
12518 III,  75    |               minden kísérletet arra nézve, hogy világosság derüljön az õ
12519 III,  75    |                    csukjátok be az ajtókat, hogy az asszony meg ne hallja.~-
12520 III,  75    |                közül az tûnt fel legjobban, hogy az asszonyok aránytalanul
12521 III,  75    |                    férjeiknél. Oly annyira, hogy egy negyven éves javabeli
12522 III,  75    |                    elõvettem a papocskámat, hogy magyarázza hát meg, mit
12523 III,  75    |                     magyarán megmondva azt, hogy a fiát magának házasítja
12524 III,  75    |                    rendes tünetek. Meglásd, hogy ötszáz év múlva ilyen lesz
12525 III,  75    |                     barátom.~Képzelhetitek, hogy rendkívül érdekelt ez a
12526 III,  75    |                    nem közönséges dolog az, hogy maga magától egy új társadalom
12527 III,  76    |             virágjairól, s oly szellemesen, hogy el lehetne hallgatni egész
12528 III,  76    |                 arccal. - Olyan rossz volt, hogy - megölte.~- Micsoda? Megölte
12529 III,  76    |                     útközben azt hallottam, hogy a kocsis is gyilkos volt.~-
12530 III,  76    |                  nagyon különös, asszonyom, hogy itt minden becsületes ember
12531 III,  76    |          Háziasszonyom mosolygott.~- Persze hogy furcsa… s ha ön most külföldi
12532 III,  76    |                        Mégis szép dolog az, hogy olyan soká szolgálnak itt
12533 III,  76    |                 nézett rá, mintha sajnálná, hogy le kell szakítani a tövérõl…
12534 III,  77    |              KELETKEZNEK A ZAVARGÁSOK?~1883~Hogy most egy pár hétig megfordultam
12535 III,  77    |                    aki azt állítja magáról, hogy neki van ebben a birodalomban
12536 III,  77    |             fizetéseiket. Ányjuk, te tudod, hogy hatalmas orrom van! Erõsen
12537 III,  77    |                   orrom van! Erõsen hiszem, hogy valami kravál lesz - a zsidók
12538 III,  77    |                   is már.~- Ebbõl láthatod, hogy résen kell lennem este,
12539 III,  77    |                 Attól függ kedves galambom, hogy miképp alakulnak a viszonyok.~
12540 III,  77    |                  kapitány titkolózó arccal, hogy az öreg örömét el ne rontsa.~
12541 III,  77    |                  folyt a szó, még arról is, hogy estére zavargások lesznek
12542 III,  77    |                   spalétek az ablakaitokon? Hogy is tudtatok ide jönni lakni,
12543 III,  77    |                   tudtatok ide jönni lakni, hogy is tudtatok?~Kétségbeesetten
12544 III,  77    |                utcákon, úgy kisöpri azokat, hogy egy óra múlva megint olyan
12545 III,  78    |                   törvényt hoztak a rendek, hogy a király csak úgy derűre-borúra
12546 III,  78    |              kíséretével a nemesek házaiba, hogy azokat kiegye - de ez a
12547 III,  78    |              kultuszminiszterünkben is van, hogy a nyári iskolalátogatásokat
12548 III,  78    |                   nagyon megörült, hallván, hogy a kegyelmes miniszter és
12549 III,  78    |                   tallérokat nagy félénken, hogy hátha talán már nem is járnak.~
12550 III,  78    |                tanfelügyelõ aztán elárulta, hogy Trefort szereti a sört,
12551 III,  78    |              elszundikált a hátulsó ülésen, hogy feje jobbra-balra lóbálozott -
12552 III,  78    |              Eközben hallgatózva észrevevé, hogy valami csurog a földre.~-
12553 III,  78    |                sörös hordócska üres volt.~- Hogy történt ez? - kiálta az
12554 III,  78    |                   üstökébe.~- Én már tudom, hogy történt.~S mérgesen megrúgta
12555 III,  78    |                    megrúgta a kongó hordót, hogy az egész a sertésvályúig
12556 III,  78    |                  Trefort. Elõre értesülvén, hogy a sört miképp engedte kifolyni
12557 III,  78    |                   Brana bácsi irult-pirult… hogy így megtudták a nagy skandalumot.~
12558 III,  78    |                pedig elment, megsúgta neki, hogy majd helyreüti valahogy
12559 III,  79    |                  emberek azt hiszik rólunk, hogy nekünk csak az az öt forintunk
12560 III,  79    |                   Mire nézve?~- Arra nézve, hogy téged miképp hívnak, és
12561 III,  79    |                     téged miképp hívnak, és hogy képviselõ vagy.~Nagy szemeket
12562 III,  79    |                     ösmersz talán…~- Persze hogy ösmerlek, de a szabályok,
12563 III,  79    |                  tanúkat, akik beigazolják, hogy az vagy, akinek magadat
12564 III,  79    |                     a vasúthoz bizonyítani, hogy én vagyok én.~- Nagyon szívesen.~
12565 III,  79    |                   arcképedet.~- Minek az?~- Hogy a konduktor megnézhesse,
12566 III,  79    |                     megmutatom én mindjárt, hogy kell az államférfiakat respektálni
12567 III,  79    |                    adtam neki elõ a dolgot, hogy miképp bánnak velem az alantas
12568 III,  79    |          államtitkár gúnyosan.~- Miért? Hát hogy te segíts rajtam.~Baross
12569 III,  79    |                    beküldtem a névjegyemet, hogy sietõs dolgom van, fotografírozzon
12570 III,  79    |                    kérlek…~Magam is láttam, hogy rossz a kép. Nem hasonlított
12571 III,  79    |                    tett kecsesen, pajkosan, hogy úgy egyszerre elhagytam
12572 III,  80    |                    ki maguknak. Még azt is, hogy a székvárosukban nem szabad
12573 III,  80    |             szeszélyes kívánsága vala.~Lõn, hogy a híres báli teremnek nagyon
12574 III,  80    |                   elhatározta egy délelõtt, hogy behinti apró kaviccsal.~
12575 III,  80    |                   alulról intett a fejével, hogy megértette, s azután hozzálátott
12576 III,  80    |                   házak elõtt.~Természetes, hogy minden gazda a família azon
12577 III,  80    |                szóval se tetszett említeni, hogy szépek legyenek.~Az öreg
12578 III,  80    |               deputáció Balassához nyomban, hogy ha már így van, hát csak
12579 III,  81    |                    annyi kecsketejet ivott, hogy egy gödölyét szült tõle.~
12580 III,  81    |           félvilágosságban nem vette észre, hogy a talált kordován csizmákban
12581 III,  81    |                  tipegve jártak a szobában, hogy ne zavarják.~Jancsi kikereste
12582 III,  81    |                   édesdeden elaludt rajtuk, hogy azt ugyan fel nem költötte
12583 III,  81    |                   Mert az történt az éjjel, hogy az öregeknek egy kecskéje
12584 III,  81    |                    be az öreg apó éjfélkor, hogy a gödölyét oda tegye a vendég
12585 III,  81    |                atyus és az anyóka beléptek, hogy a vendégnek reggelit vigyenek
12586 III,  81    |                magát az anyjánál. Elmondta, hogy mint járt, s azóta sohasem
12587 III,  82    |         szétfreccsent, a revolvert, azt is, hogy kitõl kölcsönözte, elõttünk
12588 III,  82    |        megállapítani, egészen határozottan, hogy milyen színû az? S ki tudja,
12589 III,  82    |                 ingrediencia is belevegyül?~Hogy mi egy öngyilkosságnak az
12590 III,  82    |                   miképp jön odáig a lélek, hogy kihámozza magát erõszakosan
12591 III,  82    |                   egy konstatált tény volt, hogy úgynevezett »rossz anyagi
12592 III,  82    |                 szellem meg éppen nem volt, hogy vállalatokba bocsátkozott
12593 III,  82    |                 volt a legszebb lakásom. De hogy is tudott arra vetemedni.~-
12594 III,  82    |              vetemedni.~- Bizony, bizony…~- Hogy a legszebb szobámat vérezze
12595 III,  82    |                   mindjárt kinéztem belõle, hogy nem lehet más vége. Megjósoltam,
12596 III,  82    |                 odajött lakni. Észrevettem, hogy tömérdek ember jár hozzá…~-
12597 III,  82    |                    úgy hozzávetõleg kisült, hogy több mint ezer pertu pajtásom
12598 III,  82    |                  Hát csak lehetetlen kérem, hogy az ember végre is fõbe ne
12599 III,  83    |             szavakkal is mindig azt mondta, hogy meg fog halni. Igen elérzékenyedett,
12600 III,  83    |                 Majgóné, azzal is halt meg, hogy a legizzóbb katlanná legyen
12601 III,  83    |                  volt. Nem bolond az ördög, hogy gyerekeket ringasson, mikor
12602 III,  83    |               Nagyobb bizonyíték az ellene, hogy semmit sem úgy tett, ahogy
12603 III,  83    |                  lélek nem lehetett tudója, hogy miben.~Ilyen volt már mint
12604 III,  83    |                   fiatal ember. Kész csoda, hogy úgy belebotlott abba a Som
12605 III,  83    |                 igaz is, nagy szemtelenség, hogy lutheránus létére odaépítkezik
12606 III,  83    |                    keze sohasem fájhat úgy, hogy ne tudjon vele ölelni! Meglehet,
12607 III,  83    |                    a szerencsés helyzetben, hogy nem fordulhatott a sorsunk
12608 III,  83    |        felülkerekedni, hát az is sas, igaz, hogy csak egy feje van kettõ
12609 III,  83    |                Péchy Pál uram vezette õket, hogy majd Esztergomnál valahol
12610 III,  83    |                    nézdegélni az udvarokon, hogy ugyan hol is lakott õ, még
12611 III,  83    |                Hiszen nem káptalan a fejem, hogy minden apró ólra ráismerjek.~
12612 III,  83    |                  nem tudnak ezekrõl, de hát hogy is tudhatnának, ha nem voltak
12613 III,  83    |                mégis csak rettenetes dolog, hogy egy nemes ember ennyire
12614 III,  83    |                  alul, az is megerõsítette, hogy de bizony igaz, Papp Józsefbõl
12615 III,  83    |                    veszne el? Fogadjunk no, hogy visszajön.~Fogadtak is,
12616 III,  83    |                   kívánja a szomorú özvegy, hogy igaza legyen?~Találgatták
12617 III,  83    |                ugyan egy lélek sem gondolt, hogy még úgy fordulhat, hogy
12618 III,  83    |                     hogy még úgy fordulhat, hogy igaza lészen mind a kettõnek.~
12619 III,  83    |                  Mert mindig azt hallottam, hogy a kutya tudja legjobban
12620 III,  83    |                   míg Mohorához értek. Alig hogy visszamaradtak a szügyi
12621 III,  83    |                     mondta meg ugyan elõre, hogy jövünk?~Aztán elkiáltotta
12622 III,  83    |             rémületet, a szép Papp Józsefné hogy lett halott-halvány, s mint
12623 III,  83    |                  fényénél a nehéz koporsót, hogy csikorgott a hó talpaik
12624 III,  83    |              talpaik alatt kísértetiesen, s hogy kongott a kövezet, ropogott
12625 III,  83    |                  Papp de Száldobos«.~De hát hogy jutott ide? Hol halt meg?
12626 III,  83    |              másiktól kapta az instrukciót, hogy kísértesse Száldobosi Papp
12627 III,  83    |                     szomszéd vármegyéig. De hogy hol kezdõdött, s kitõl jött
12628 III,  83    |                    a ravatal körül mindent. Hogy megijedt attól a koporsótól,
12629 III,  83    |               levetkõztette, eszébe jutott, hogy a gyermeket mégis be kellene
12630 III,  83    |              megfordította a gyermek fejét, hogy a koporsót nézze.~»Itt fekszik
12631 III,  83    |                  ott fekszik-e valóban?~Oh, hogy lüktettek a halántékai,
12632 III,  83    |                 idegein egyszerre. És ugyan hogy fekszik ott? Levágott fejjel?
12633 III,  83    |              gyötörte és félrebeszélt. Vagy hogy csak úgy látszott, mert
12634 III,  83    |                    ha csak azt nem vesszük, hogy a címereket, melyek ott
12635 III,  83    |            elkoptatta, senki sem várta már, hogy még varrat egyet, megtelt
12636 III,  83    |                  aki négy lovon jött.~Igaz, hogy sohasem nézett ki olyan
12637 III,  83    |      meghosszabbodott. Merészség az idõtõl, hogy beáll szépítõ szernek, mikor
12638 III,  83    |                     a hiú kurtanemes elõtt, hogy igazán csodálkozott rajta,
12639 III,  83    |                     volt ezzel ütve örökre. Hogy fog õ most emberek közé
12640 III,  83    |                 lehet oka, teremtõ istenem, hogy senkihez sem mehet hozzá?~
12641 III,  83    |           kisasszonyok kérdezték más ízben, hogy mivel tölti napjait: »Annyi,
12642 III,  83    |                     van az új szakácsnéval, hogy ki sem mondhatom - sopánkodék
12643 III,  83    |                 Annyira szerette az anyját, hogy - leánya lett neki!~Maga
12644 III,  83    |                   dolgokat fecsegett össze, hogy az embernek hajaszála meredezett
12645 III,  83    |             Veresnének egyszer azt mondta: »Hogy mért nem mentem férjhez,
12646 III,  83    |                    ezt bizalmasan: »Féltem, hogy visszajöhet… ez a nagy titok
12647 III,  83    |                   össze a szívemet. Féltem, hogy visszajöhet, néha reméltem,
12648 III,  83    |                 visszajöhet, néha reméltem, hogy visszajön, de mindig szégyelltem,
12649 III,  83    |                      de mindig szégyelltem, hogy meg nem halt.«~Az emberek
12650 III,  83    |                  gondolt ki, víziói voltak, hogy férje künn él valahol messze
12651 III,  83    |                  Száldobosi Papp Miklósnak, hogy órát, napot nem mulasztván,
12652 III,  83    |                 Pélly, majd fejét csóválta, hogy odább nem emlékezik anyja
12653 III,  83    |                  tudja-e azt a spektábilis, hogy akkor én nem kaptam volna
12654 III,  83    |                    diák pajtásai beszélték, hogy egyszer egy öreg embert
12655 III,  83    |                   pajtásai csöndesítették: »Hogy volna ez a te apád, hisz
12656 III,  83    |                   instánciát a vármegyéhez, hogy Száldobosi Papp József hollétét
12657 III,  83    |                   szedte rá, aki azt hitte, hogy lekaszálta, nemcsak megcsúfolta
12658 III,  83    |            vizsgálatot, annak kiderítésére, hogy ez nem igaz.~Azonban kiderülvén,
12659 III,  83    |                   igaz.~Azonban kiderülvén, hogy mégis igaz, meggondolkozott
12660 III,  83    |                   vármegye, s latba vetvén, hogy a holttestet akkoriban valami
12661 III,  83    |                   annak magához való esze), hogy ez ugyan nagyon érdekes
12662 III,  84    |                     kis bocsot« bízta ránk, hogy szem elõl ne tévesszük,
12663 III,  84    |                     De nem is volt szükség, hogy feleljek, barátom élénken
12664 III,  84    |                      Megállj kis imposztor! Hogy megijedtem miatta…~- Én
12665 III,  84    |                       Ugyan miben?~- Abban, hogy ne tessék felhánytorgatni
12666 III,  84    |                  hiányait. Hiszen láthatta, hogy a nagy fal nagy árnyékot
12667 III,  85    |               szólítom meg az öreget. - Hát hogy szerette volna?~- Úgy? Hogy
12668 III,  85    |                 hogy szerette volna?~- Úgy? Hogy már mint én? Azt tartom,
12669 III,  85    |                letéve a lapot. - Nem tudom, hogy ki írta a mai tárcát, de
12670 III,  85    |              leküldik az égiek Trefortnak - hogy siessen; miért nem küldték
12671 III,  85    |              valamivel lejjebb, Lucifernek, hogy tegye számításba, s csináltasson
12672 III,  85    |                   ti tárcaírótok - látszik, hogy buzgó keresztény lehet -
12673 III,  85    |                   humorizál rajta keserûen, hogy a zsidók már felülkerekedtek.
12674 III,  85    |               meghallja. Érteni kell tudni, hogy mi miért van. Láttad-e már
12675 III,  85    |                    is tévedtem.~- Hát aztán hogy jöttél ki? Mert látom, hogy
12676 III,  85    |                 hogy jöttél ki? Mert látom, hogy ott nem haltál?~- Ugrottam
12677 III,  85    |                  vallott, mert kisült róla, hogy ártatlan volt - hanem a
12678 III,  85    |                  vettem - mondám. Mert hát, hogy is vettem volna fel, ha
12679 III,  85    |              királyi tábla erre azt ítélte, hogy miután jegyzõkönyv nem vétetett
12680 III,  85    |                     csak annyiban volt más, hogy õ egy fiatal zsidót botoztatott
12681 III,  86    |                 marhácskák, mintha éreznék, hogy vagy látják, vagy se azt
12682 III,  86    |                    a vásári pezsgést, igaz, hogy kicsinyítve. Egy szürke
12683 III,  86    |              Pirosra festi arcukat az öröm, hogy ott lehetnek - az öregeknek
12684 III,  86    |                   csatangolnak a városban - hogy az õ arcuk is piros lehessen.~
12685 III,  87    |                    Arra gondolni se mertem, hogy én egy alispán mellé jussak
12686 III,  87    |               asztalnak az a nevezetessége, hogy tulajdonképp szék. Hiszen
12687 III,  87    |                    még semmi dolgom. Pedig, hogy égtem a vágytól, ott láthatni
12688 III,  87    |                 kell még rajta lenni.~Fájt, hogy észre nem vett, óhajtottam,
12689 III,  87    |                 észre nem vett, óhajtottam, hogy bárcsak megszólítana; de
12690 III,  87    |                    meglapultam asztalomnál, hogy ismét elkerültem figyelmét.~»
12691 III,  87    |                   ha észrevesz, lehetséges, hogy meg fog szólítani. A többi
12692 III,  87    |                  volt mondva a »friss« szó, hogy szinte arra helyeztem a
12693 III,  87    |             Tárgyalási napokat? - hebegém - hogy… én, hogy…~- Nézd meg a
12694 III,  87    |              napokat? - hebegém - hogy… én, hogy…~- Nézd meg a többi esküdtekét,
12695 III,  87    |          elpanaszolni az »iktató úr« elõtt, hogy hitvány idõket élünk… soha
12696 III,  87    |                     principálishoz, hittem, hogy meg fog dicsérni. Igyekeztem,
12697 III,  87    |                   fog dicsérni. Igyekeztem, hogy az írásom is szép legyen.
12698 III,  87    |                      Nincs irányod.~Látván, hogy nagyon elszomorodtam efölött,
12699 III,  87    |                 melyrõl azt szokás mondani, hogy vagy a plánta nem jó, vagy
12700 III,  87    |                  senki sem szántott-vetett, hogy ráerõszakolja a szótfogadó
12701 III,  87    |                   volna, urambátyám?~- Azt, hogy ezek az én méheim olyan
12702 III,  87    |                     akarja velem elhitetni, hogy megismerte a saját méhét,
12703 III,  87    |                 lerázta ujjairól, látszott, hogy azt egészen a saját jószágának
12704 III,  87    |                   szemeimbõl olvashatta ki, hogy nem hiszem, azért még hozzátette:~-
12705 III,  87    |             csodálkozom én a fölismerésen - hogy gyanúm támadt, vajon nem
12706 III,  87    |              miatyánkot.~- Sok szó az arra, hogy az ember bevágja.~- Én bizony
12707 III,  87    |                     már sokaktól hallottam, hogy az öt ujjában van.)~- Honnan
12708 III,  87    |                    családbeliek értesülvén, hogy az »öreg« ide érkezik, meglepetést
12709 III,  87    |                emberek végzetes természete, hogy többre becsülik azt, ami
12710 III,  87    |                    biztosra lehetett venni, hogy a százegyedik idegen irányában
12711 III,  87    |             ezerféle dolgokat csevegtek. És hogy tudott beszélni az Erzsike!~
12712 III,  87    |                    meredt, ha meggondoltam, hogy ugyan hol vehettem azt a
12713 III,  87    |                    lelki erõt?~Isten tudja, hogy volt - de úgy volt.~Ott
12714 III,  87    |                  míg olyan hosszú nem lesz, hogy minket kettõnket az Erzsikével
12715 III,  87    |              Erzsikéhez most.~Nem is tudom, hogy jutott ez eszembe, de amint
12716 III,  87    |                 semmit. Úgy látszott nekem, hogy a világnak az a másik oldala,
12717 III,  87    |              végtelenül jól esett ez a szó. Hogy ki van most már egyenlítve
12718 III,  87    |                 erre az oldalra fordította, hogy ne láthassam. Mikor pedig
12719 III,  87    |                      Nevetett a kis gonosz, hogy nem láthatom.~Pedig még
12720 III,  87    |                  mellette. De elhatároztam, hogy csak lassan vonulok vissza,
12721 III,  87    |                     hangomon -, higgye meg, hogy arról a macskáról mindig
12722 III,  87    |                    kacagni olyan édesdeden, hogy az üres kosarat is elhajította
12723 III,  87    |                Zavart fejemnek köszönhetem, hogy a nagy bádogszelencét, amelyben
12724 III,  87    |               kocsiról, akkor vettem észre, hogy hiányzik. Reményem volt,
12725 III,  87    |                    hiányzik. Reményem volt, hogy hátha visszahozzák, valaki
12726 III,  87    |               felnyitja, mindjárt meglátja, hogy megyei akták. Ki merné azokat
12727 III,  87    |                   mondá jóságosan ahelyett, hogy dühbe jött volna. - Hát
12728 III,  87    |                     vakmerõ ötletem támadt, hogy végzésileg kimondatom általa,
12729 III,  87    |                ember szinte hajlandó hinni, hogy csakugyan a királyi táblán
12730 III,  88    |                     1883~Egy pár éve annak, hogy három parasztember ülte
12731 III,  88    |                 király se elég gazdag arra, hogy örökös vendégségben legyék.~
12732 III,  89    |                    költeményének tartalmán, hogy hányadik is már a pohár?~
12733 III,  89    |                 azon a fokon áll a bankett, hogy most már érdemes komolyan
12734 III,  89    |                    az oka - mondja Tisza -, hogy a magyar ember nem foglalkozik
12735 III,  89    |              veletek annyit, mint azelőtt s hogy a nimbusz csökkent, magatok
12736 III,  89    |                  Hiszen mindenki azon kezdi hogy apró ember. Valamikor Deák
12737 III,  89    |                    olyan vén lányt vett el, hogy mindjárt unokát szült neki:
12738 III,  89    |                 lukulluszi lakomát csaptak, hogy a muszka császár sem eszik
12739 III,  89    |                 különben is megszoktam már, hogy lefekvés elõtt mindig valami
12740 III,  89    |               szolgák lihegve jelentgették, hogy nem találnak sehol egy -
12741 III,  89    |                 lehetett) visszaemlékezett, hogy a báró úr nagyapja valaha
12742 III,  89    |                 szolgák visszajöttek azzal, hogy a tyúkok egészen pocsékká
12743 III,  89    |                    se tudom: úgy értette-e, hogy neki szégyen, vagy úgy,
12744 III,  89    |                     neki szégyen, vagy úgy, hogy nekem.~- Hopp! Menjen valaki
12745 III,  89    |                    kért bocsánatot a gazda: hogy így, hogy úgy…~»Szívesen
12746 III,  89    |               bocsánatot a gazda: hogy így, hogy úgy…~»Szívesen adtam volna -
12747 III,  89    |                    izé…«~»No, mondd ki már, hogy az: adókönyv. Ugye azt akarod
12748 III,  89    |                     azt kívánom hozzátenni, hogy mindenesetre része lehet
12749 III,  89    |                  kis kék könyvnek is abban, hogy a magyar közönség kezdi
12750 III,  89    |                     Önök talán úgy tartják, hogy már eleget éltünk?~
12751 III,  90    |                    azzal a kellemes hírrel, hogy õméltósága engem óhajtana
12752 III,  90    |               szegények vagyunk, éppen csak hogy megélünk.~- Meglehetõsen
12753 III,  90    |                  úgy gondolom… természetes, hogy elõször is - igen, elõször
12754 III,  90    |        természetesen felügyel a birtokokra, hogy legalább tekintetességednek
12755 III,  90    |                püspök keserûn elpanaszolta, hogy nem tud megélni, teljesen
12756 III,  90    |                   dolgot. Nem hittem volna, hogy ennyire van. Mennyi a jövedelme
12757 III,  90    |                 valami rendet, direktor úr, hogy legalább adósságba ne kelljen
12758 III,  90    |                 Elõhívattam a szakácsnét.~- Hogy hívják a nemzetes asszonyt?~-
12759 III,  90    |               borjúhúst, 10 font marhahúst, hogy jó leveske legyen, kérem
12760 III,  90    |                 gyomornak.~- Nem emlékszem, hogy valamelyikünk beteg lett
12761 III,  90    |              törõdik énvelem senki. Tudják, hogy szegény vagyok. Nem jön
12762 III,  90    |                reformokat, meghagyván neki, hogy ezentúl csak negyven kiflit
12763 III,  90    |                     mondta volna »csiba te! Hogy mersz a direktor úrba belekötni«.
12764 III,  90    |                    deputációba a püspökhöz, hogy ellenük esküdtem, hogy tönkre
12765 III,  90    |                      hogy ellenük esküdtem, hogy tönkre akarom õket tenni,
12766 III,  90    |                     keservesen panaszkodni, hogy éhen halnak, kiszáradnak,
12767 III,  90    |                     csináljon kérem rendet, hogy megélhessünk.~- De méltóságos
12768 III,  90    |                     tudtam én, kinéztem én, hogy derék ember - felelte bánatos
12769 III,  91    |                 hamarább észrevettem volna, hogy tetszik nekem, de így nem
12770 III,  91    |                    vele. Hiszen van az úgy, hogy az ember nem vesz észre
12771 III,  91    |                  gondoltam volna arra soha, hogy udvaroljak neki, ha egyszer
12772 III,  91    |                    annyi kedély volt ebben, hogy az leírhatatlan.~Elpirultam,
12773 III,  91    |                  Hanem amióta õ észrevette, hogy én melegebb vagyok, lett
12774 III,  91    |                     Elmondtam neki sokszor, hogy miképp szerettem bele, milyen
12775 III,  91    |              kilátásom. Úgy tetszett nekem, hogy az asszony egyik barátomért
12776 III,  91    |                    mondja a szép asszony -, hogy adja nekem?~Ránéztem és
12777 III,  91    |               megadom.~Most tudtam hát meg, hogy ez volt az a csekélység,
12778 III,  92    |                szereti?~- A bolondulásig.~- Hogy még akadnak ilyen asszonyok
12779 III,  92    |                  képviselõjét, akit tudtuk, hogy nagy örömmel fogadnak, mert
12780 III,  92    |             maguknak törvényileg a nemesek, hogy a király ne szálljon, ha
12781 III,  92    |                    körülmény, s ez az volt, hogy valamennyiünk közül csak
12782 III,  92    |                   De az utóbbi ajtó nemcsak hogy csukva volt, hanem egy függõ
12783 III,  92    |                kérdezte:~- Jó reggelt. Nos, hogy aludott, uram? Hogy érezte
12784 III,  92    |                    Nos, hogy aludott, uram? Hogy érezte magát?~- Jól. Köszönöm.~
12785 III,  93    |                idõben elégszer megtörténik, hogy a t. Ház helyiségeinek nyitott
12786 III,  93    |                     a vakmerõséget egyszer, hogy betolakodott magába a Házba,
12787 III,  93    |                    a vadkörtének. S dacára, hogy nincs mandátuma, mégis védi
12788 III,  93    |                   tizenkét esztendeig, mint hogy egy madarat üldözött, és
12789 III,  93    |                    is. Ami sokkal nehezebb. Hogy rendkívüli ember volt, ezt
12790 III,  93    |                  tudhatják legjobban abból, hogy rendesen eljárt az ülésekre.
12791 III,  93    |                   az esernyõt, gondold meg, hogy az a szegény báró Kemény
12792 III,  93    |                   ott a folyosói közmondás: hogy az erdélyi embernek minden
12793 III,  93    |                     alatt lehívta barátait, hogy tanúi legyenek a csíz ünnepélyes
12794 III,  93    |                    kötött a nyakára a báró, hogy szebb, különb legyen a többi
12795 III,  93    |                házmester úgy szoktatta meg, hogy egy kis röpködés után a
12796 III,  94    |                    tehát önként következik, hogy ott kell kezdenem, mért
12797 III,  94    |             vitézére, Koháry Istvánra?~Mert hogy a legjobb vitéze volt, a
12798 III,  94    |                     olyan jó langyos fürdõ, hogy senki se szeret belõle kijönni
12799 III,  94    |               belõle.~Úgy történt az egész, hogy a testvére, Koháry Péter
12800 III,  94    |                   de elhozza Koháry Pétert, hogy példás büntetése essék a
12801 III,  94    |                   vitéz Strong kapitánynak, hogy csak hétfõn este állított
12802 III,  94    |                csehül érezni, volt eszében, hogy vacsora elõtt lopvást beszaladjon
12803 III,  94    |                    uramhoz s ráparancsolja, hogy reggelig ne sajnálja leitatni
12804 III,  94    |              Kohárynak.~- Csodálkozom uram, hogy a feleségedet eltitkolod
12805 III,  94    |             eltitkolod elõlem. Pedig tudom, hogy szépasszony, táncoltam is
12806 III,  94    |                    Csak azt hallottam róla, hogy valóságos angyal.~- Az õ
12807 III,  94    |                   közelebb ide az ablakhoz, hogy megértsd az egészet. Itt
12808 III,  94    |             pillantok egyszer, észreveszem, hogy a feleségem egy kis levélkét
12809 III,  94    |                    volt Zsófiának.~Mondják, hogy maga Giléty Mária árulta
12810 III,  94    |                    Mátyás király alatt úgy, hogy egyszer-másszor nagyobb
12811 III,  94    |                     az a gyanú maradt fenn, hogy Koháry Istvánné asszonyom,
12812 III,  94    |                   volna az akasztófáravaló, hogy valami rosszat gondoljak
12813 III,  94    |              szekrényt hajnalig, jó helyre, hogy el ne vesszen, ha megtalálna
12814 III,  94    |                  Koháry átvette az ékszert, hogy elteszi, s azzal bement
12815 III,  94    |                      Úgyis oly kapzsi, hiú, hogy meggyûlne vele a bajom.«~
12816 III,  94    |                  gyöngyeivel megy Zólyomba, hogy azokat elárusítsa a királynak.~
12817 III,  94    |                     felõled: vagy meglehet, hogy nem is álom volt.~- Nem
12818 III,  94    |                 kaptam levelet a királytól, hogy megbocsát. Ha tudtam volna,…
12819 III,  94    |                  egy zsinóron, úgy azonban, hogy a jobbik lába mindig a kutya
12820 III,  94    |                   pedig egyet-egyet ugrott, hogy versenyt mehessen a lépegetõ
12821 III,  94    |                     ha abban is igazad van, hogy olyan az asszonyod, mint
12822 III,  94    |                     Értesítsd oda, ahol él, hogy visszajöhet! Téged pedig
12823 III,  94    |                 lépést teszek az egyháznál, hogy az érdemtelen asszonytul
12824 III,  95    |                   világ!~Mondhatom önöknek, hogy Európa összes elõkelõ kutyáit
12825 III,  95    |                 azért utaztam Csehországba, hogy a Blikket láthassam. De
12826 III,  95    |              Pompásan játssza a pikét, kár, hogy nem vagyonos ember.~Csodálatos
12827 III,  95    |                Csodálatos játéka a sorsnak, hogy a legdrágább, legértékesebb
12828 III,  95    |                    lenne, ígérje meg nekem, hogy értesít.~- Arra ne számítson…
12829 III,  95    |                 Blikkre neki szüksége volt, hogy szerepelhessen köztünk!~
12830 III,  95    |                szorul meg pénze oly nagyon, hogy közbeszólhassak:~»B. úr
12831 III,  95    |              Blikkért«.~Történt is egyszer, hogy nagyban folyt a játék egy
12832 III,  95    |                 fogott el, ha meggondoltam, hogy nem az enyém és sohasem
12833 III,  95    |                    fáklyaszín lett. Érezte, hogy mit kell egy gavallérnak
12834 III,  95    |               követelte volna az illedelem, hogy az ebet azonnal felajánlja
12835 III,  95    |          õfenségének. Az is chic volt tõle, hogy engem nem nevezett meg,
12836 III,  95    |           törekvései vannak, higgyétek meg, hogy eréllyel, szilárd kitartással
12837 III,  96    |                    éppen úgy esett a dolog, hogy egy megyének a követeiből
12838 III,  96    |                     Az ötlet magja az volt, hogy a nyolc követ közül, amennyit
12839 III,  96    |            hosszabbra, megtörtént a paktum, hogy tekintettel a szûk termésre,
12840 III,  96    |                  okos dolog az s ideje már, hogy megjöjjön egyszer az urak
12841 III,  96    |                   Azt hitte volna az ember, hogy biz az már örökös vándorlásban
12842 III,  96    |                  Aláírták mint kötelezõt és hogy gondoskodva legyen arról
12843 III,  96    |                  százezer forintnyi váltót, hogy ez legyen a biztosíték.
12844 III,  96    |                     olyan nevetséges is az, hogy az ország meghozza a maga
12845 III,  96    |                   fõispán volt nagyra vele, hogy egy ellenzéki megyében ügyes
12846 III,  96    |                     szépítené az a nimbusz, hogy a miniszter unokahúga.~Télen
12847 III,  96    |                     szükségképp következik, hogy voltak nyári és téli udvarlói
12848 III,  96    |                   unta meg valaki, megölte, hogy megbosszulja, ha pedig õ
12849 III,  96    |                   valakire, azt is megölte, hogy lerázhassa. A végeredmény
12850 III,  96    |                szokták, akik azt szeretnék, hogy az õ öccsük minden szava
12851 III,  96    |                     te soha semmi.~S mégis, hogy Pestre ment Apczy Ágnes -
12852 III,  96    |                   te kis báród. Azt mondod, hogy majd megérik a hivatalában?
12853 III,  96    |                olvasol te is vezércikkeket, hogy valóságos vad embereknek
12854 III,  96    |              öregeket erõszakkal agyonütik, hogy a fiataloknak helye legyen?
12855 III,  96    |                szeszély ez tõled!~Lehet is, hogy csak szeszély volt. Hiszen
12856 III,  96    |                 csodálatos a megyei levegõ, hogy aki azt szívja, vagy protegálni
12857 III,  96    |                   ez a Domine Béler Ferenc! Hogy mer az itt föllépni, mikor
12858 III,  96    |             föllépett baloldali programmal: hogy hát ezt most nem lehet úgy
12859 III,  96    |         szegényeknek eszük ágában sem volt, hogy õk most politikai indokból
12860 III,  96    |               roskadt le egy karosszékbe.~- Hogy mit tegyen? - mondá Ágnes
12861 III,  96    |               szaladgált a fõispán nyakára, hogy »elõ most azokkal a váltókkal«.
12862 III,  96    |                   szintén ott szaladgáltak, hogy ne bántsa még a váltókat,
12863 III,  96    |          fölfordulásban, hol mindenki félt, hogy elveszti valamijét: legelõször
12864 III,  96    |                  pedig jó nagy fej volt), s hogy soha meg se találhassa többé,
12865 III,  96    |                    nézze édeském… az a baj, hogy ezek a beszédek nincsenek
12866 III,  96    |               használt semmit. Rimánkodott, hogy legalább azt mondják már
12867 III,  96    |                   választás utáni reggelen (hogy ím lefolyt tegnap minden
12868 III,  96    |                    meg kezét a kapu alatt: »Hogy van, hogy, barátom uram?«
12869 III,  96    |                    a kapu alatt: »Hogy van, hogy, barátom uram?« a vicispán
12870 III,  96    |                    hát az mégis szörnyûség, hogy egy fõispán elfogasson ok
12871 III,  96    |                    azt mondta unokahúgának, hogy ezen még sokáig fog gondolkozni.
12872 III,  96    |                bizonyos cicerós betûk… azaz hogy nem éppen azok a bizonyosak:~…
12873 III,  97    |        lelkiismeretem, ha el nem beszélném, hogy odahaza járva miképp látogattunk
12874 III,  97    |         látogatásból az is kitetszik végre, hogy õkegyelme nem valami képzelt
12875 III,  97    |                 elég aláhajolni a vödörrel, hogy meríteni lehessen belõle.~
12876 III,  97    |                    hoznak neki), de látván, hogy azok jó karban vannak, újra
12877 III,  97    |                    homloka.~- No, az derék, hogy el tetszett jönni.~S könyökével
12878 III,  97    |                     le fürgén egy széket.~- Hogy van, hogy bátyó? Jól érzi
12879 III,  97    |                     egy széket.~- Hogy van, hogy bátyó? Jól érzi magát, mi?~-
12880 III,  97    |              lábamban, úgy meghasogat néha, hogy ordítok, s még csak egy
12881 III,  97    |                    más csizmadia a világon, hogy mindnyájan énrám szorultok?
12882 III,  97    |                     Valami pikkjök van rám, hogy erõnek erejével engem rohannak
12883 III,  97    |                    mert ha nem, rám fogják, hogy felhagytam a mesterségemmel…
12884 III,  97    |                    pedig nagy melege volt. (Hogy is ne lett volna, forró
12885 III,  97    |                    nádorispán!~- Hát iszen, hogy iszen… - motyogta az almárium
12886 III,  97    |                 bizony a szú ette meg! Vagy hogy a deszka nyelte el. A fészkes
12887 III,  97    |                    becsület.~Annyira tudta, hogy még künn az udvaron is megpróbálta
12888 III,  97    |                fogadni mernék egy forintba, hogy nem volt ennél több forintja.~
12889 III,  98    |                   csak annyiban érintették, hogy némelyiket akarta közülök,
12890 III,  98    |                   volt: olyan ostobaságról, hogy neki valaki számoljon is,
12891 III,  98    |                    odáig rakoncátlankodott, hogy egy írást nyújt egyszer
12892 III,  98    |                   el ön is. Elõérzetem van, hogy leterítem.~A herceg nem
12893 III,  98    |                  okvetlenül. Az ördögbe is, hogy ne lenne! Tizenöt agancs,
12894 III,  98    |                   De mikor megmondtuk neki, hogy itt várjuk.~- Igaz, megmondtuk.~-
12895 III,  99    |                 legalább az a gyönyörûsége, hogy az elsárgult levelei odahullanak
12896 III,  99    |                     felhõ, ha megharagszik, hogy lejjebb ereszkedik nálánál,
12897 III,  99    |                    Ember oda nem jut úgyse, hogy hasznukat vehesse - de az
12898 III,  99    |                   szánkázni télen…~Ha igaz, hogy a teremtésben mindennek
12899 III,  99    |                     fáknak?~Ha csak nem az, hogy a madaraknak legyen mire
12900 III,  99    |                   litavai fák is megteszik, hogy a fiatal gallyaik gyengéden
12901 III,  99    |                    Azt se igen tudja senki, hogy voltaképpen a Párdy családé.
12902 III,  99    |                    a família azonban tudja, hogy a litavai hegynek a délkeleti
12903 III,  99    |                   lesz! Õ úgyse tehet róla, hogy elhibázták az elõdök…~Sokszor
12904 III,  99    |                  környék tudja, mit jelent: hogy mikor az a nagy éhség volt (
12905 III,  99    |                  Száradjon el a keze - vagy hogy már régen meg is száradt -,
12906 III,  99    |                      Hja, szomorú dolog az, hogy az ember nem lehet saját
12907 III,  99    |                     szabad meghallani. Azaz hogy éppen csak neki nem szabad.~
12908 III,  99    |                   dolog abban állt ugyanis, hogy a litavai erdõt századokon
12909 III,  99    |                  litavai erdejükbõl.~Persze hogy senkinek sem kellett az
12910 III,  99    |                  vármegyének, ha megengedi, hogy a határszélen fekvõ Litava
12911 III,  99    |                   sem kellett. Majd bizony, hogy õt érje ezentúl mind az
12912 III,  99    |            legszélére egyszerûen oda írják, hogy »Adriai tenger«. Mérje meg
12913 III,  99    |                    évben végre elrendelték, hogy Litavát is föl kell újból
12914 III,  99    |                   nyilatkozatot küldött be, hogy igényt nem formál Litavához,
12915 III,  99    |                  arra nézve semmi tudomása, hogy neki ott valamije lenne.~
12916 III,  99    |                    egyszer csak az történt, hogy az ocsmány litavai hegyhátra
12917 III,  99    |                  Hát ki gondolt volna arra, hogy ezt az istenkísértést megcselekszik?~
12918 III,  100   |                      mert a felérõl kisült, hogy csak zúzmara, s amint leült,
12919 III,  100   |                 numerus az ostoba fejedbõl. Hogy jól fûtsön be, érted-e?~-
12920 III,  100   |                  mogorván emelte fel öklét, hogy takarodjék, míg a szomszéd
12921 III,  100   |                    rátekinteni, de éreztem, hogy valami szörnyû, kísérteties
12922 III,  100   |                  öreg cimbora! Derék dolog, hogy rám ösmert!~S piros kendõjével
12923 III,  100   |                  akkor Esztergomból Pestre, hogy a takarékpénztárba rakja
12924 III,  100   |                     a gázláng, te bivaly?), hogy a szomszéd asztaloknál megfagyasztotta
12925 III,  100   |            Istenemre, Rikner, nem sajnálom, hogy »vén korhely«-nek neveznek.
12926 III,  100   |                     mert ebbõl fogja látni, hogy az jól van megteremtve.
12927 III,  100   |                      egyik kezével, látván, hogy rá akarok gyújtani, udvariasan
12928 III,  100   |                 Képzelje csak, most õszkor, hogy a võmnél voltam, mit mond
12929 III,  100   |                kortyot, Titli), azt mondja, hogy: »Te nagypapa, mikor halsz
12930 III,  100   |                   már te meg?« Dühbe jövök. Hogy én mikor halok meg? s lerázom
12931 III,  100   |                      nagyapa, jól tudom én, hogy nekünk jobb dolgunk lesz,
12932 III,  101   |                 apjától hallotta, meglehet, hogy az õ apjához is hasonlóan
12933 III,  101   |          szûcsmester, aki arról volt híres, hogy egy olyan nagy vasládája
12934 III,  101   |                  neki a ládát remekbe.~Lõn, hogy egy szegény ember hallván
12935 III,  101   |                   ez itt õrizve« - mondá - »hogy még a napvilág se jut be
12936 III,  101   |                    Eljött azonban az ideje, hogy a szegény embernek szüksége
12937 III,  101   |                     elment a szûcs komához, hogy visszavegye.~A szûcs koma
12938 III,  101   |                  Azért jöttem kegyelmedhez, hogy én nagyon sok pénzt hozok
12939 III,  101   |                    én bizony azt gondoltam, hogy ilyen becsületes és biztos
12940 III,  101   |            tulipános idõket.~- Isten ments, hogy írással zaklassam kegyelmedet.
12941 III,  101   |                     szolgabíró úrhoz?~- Az, hogy õ küldött engem ide.~- Minek?~-
12942 III,  102   |                    1884~Méltóztatnak tudni, hogy aljegyzõ voltam a megyénél. (
12943 III,  102   |              cirkumstanciák olyanok voltak, hogy nem léphet fel ellene senki.~-
12944 III,  102   |                  mindenféleképp okoskodtak. Hogy a király, azt mondják, ráíratta
12945 III,  102   |                    A másik verzió ellenben, hogy az urak a múlt választáskor
12946 III,  102   |               lehangoltság olyan nagy volt, hogy csak kevesen iratkoztak
12947 III,  102   |            állította váltig: »Nem lehet az, hogy semmi se legyen. Fû nem
12948 III,  102   |                  biztos lábon érezte magát, hogy ráért Bécsbe menni, s ott
12949 III,  102   |                 hajdú azt akarta kifejezni, hogy a soványabbik, a délceg
12950 III,  102   |                  Mintha a kövek is éreznék, hogy az alispán közel van.~Félénken,
12951 III,  102   |                     egyebet, folytatá, mint hogy egy pár víg estét csapjak
12952 III,  102   |         hadviseléshez. De én nem is mondom, hogy ez szintén nem hadviselés!
12953 III,  102   |                   Az van a dologban, amice, hogy nincs pénzünk. Tartozunk,
12954 III,  102   |               Ferdinánd király komornyikja, hogy - azt mondja - kéret õfelsége, (
12955 III,  102   |                     erre járt - megéreztem, hogy arra járt.~S amint ott ültem
12956 III,  102   |                 Szeret, szeret«.~Elismerem, hogy gyerekség volt, mert éppen
12957 III,  102   |                     Csak arra kell ügyelni, hogy ne legyen se nagyon okos
12958 III,  102   |                      Biz énmagam sem tudom, hogy jutott éppen akkor eszembe.~
12959 III,  102   |                     Tóth Péterrel!« Biztos, hogy ez reggelre nagy hatást
12960 III,  102   |                   ablakban. - Szerencséjök, hogy a sötétben nem látom, miféle
12961 III,  102   |                   ágyhoz szegzett Pállynak, hogy ez a dolog nem megy ám olyan
12962 III,  102   |                pártértekezleten a tárcáját, hogy tessék vele kifizetni a
12963 III,  102   |                    irkálta neki az alispán, hogy elcsendesedett a Tóth-féle
12964 III,  102   |                    gróf nem tágított többé, hogy így, hogy úgy, hátha csak
12965 III,  102   |                   tágított többé, hogy így, hogy úgy, hátha csak taktikából
12966 III,  102   |                     Határozottan követelem, hogy minden választó behozassék
12967 III,  102   |                  tudhatta, amit mi tudtunk, hogy Tóth Péter uram most sertéseket
12968 III,  102   |                    Tóthné asszonyom tudott, hogy õkegyelme sohase látta Moldvát,
12969 III,  102   |          kis-libercsei Terepetye Mihálynak, hogy a fû nem nõ meg esõ nélkül…~
12970 III,  102   |                   nélkül…~Engem bíztak meg, hogy hozzam be a felsõ vidékrõl
12971 III,  102   |                   az meg kikötötte magának, hogy a fölpántlikázott szamara
12972 III,  102   |                  szamara hátán jöhessen, és hogy szamara is olyan diurnumot
12973 III,  102   |                    van Terepetye Mihálynak, hogy nevelni kell a lelket, legalább
12974 III,  102   |                   lelket, legalább annyira, hogy tudják, kiéi.~Az egyik társzekér
12975 III,  102   |                    a riki fürdõvel szemben, hogy amint a nehéz szekér feldûlt
12976 III,  102   |               ugyancsak nem álmodhatta meg, hogy valaha pálinkává változik.~
12977 III,  102   |          röstelkedéssel. Csupa gyönyörûség, hogy összerázkódik tejszín válluk
12978 III,  102   |        összerázkódik tejszín válluk tõle, s hogy szalad ki képük kedves formájából.~
12979 III,  102   |              Sasszemei észrevették eközben, hogy a pálinka sorsa csakugyan
12980 III,  102   |                veres is, jól van! Tudd meg, hogy most veres a tromf. (És
12981 III,  102   |             börtönben rothadsz el. Tudod-e, hogy az elsõ alispán leányai?~
12982 III,  102   |                 Teringette, ki hitte volna, hogy liliomok. Az alispán leányai?
12983 III,  102   |                    fakadt sírva.~- Istenem, hogy jutottak ide kegyetek? Ebben
12984 III,  102   |                    megnézni a korteseket.~- Hogy tudták jövetelünket?~- Anna
12985 III,  102   |                 voltam lepetve, kisasszony, hogy a nevemen szólított, azt
12986 III,  102   |                       Hanem tudja-e, kérem, hogy ebben a ruhában nagyon csinos.~-
12987 III,  102   |                  lesujtó tekintettel.~- És… hogy… mondhatnám… tulajdonképpen
12988 III,  102   |                   fel e pillanatban Mari -, hogy megyünk itt át?~Ahá… a kedves
12989 III,  102   |                    kanyargott a riki réten, hogy éppen benn voltunk a hosszú
12990 III,  102   |                 mentség, kisasszonyok, mint hogy én viszem át magukat egyenkint.~-
12991 III,  102   |                  szóhoz jutni. Úgy éreztem, hogy mindjárt meg kell halnom.
12992 III,  102   |                   roppant erõvel ajkaimhoz, hogy ne szólhassak többet.~-
12993 III,  102   |               Zsizsik patakon átvittem.~Oh, hogy egyszerre kellett átéreznem
12994 III,  102   |                    Igyekezzék valami lenni, hogy szerethessem.~Ezek a szavak
12995 III,  102   |                    mind el akarnak jönni?~- Hogy mit csináljunk? Járja be
12996 III,  102   |                     útközben, s tanítsa be, hogy legalább jól ki tudják mondani
12997 III,  102   |                       Hát miért nem mondta, hogy a nagyságos úr a követ,
12998 III,  102   |                     hunyorított a szemével, hogy bizony õ volt.~- Aztán miért
12999 III,  102   |                       felelte megütközve. - Hogy az uraké hadd fogyjon -
13000 III,  103   |                  mint a pénz - természetes, hogy nem melegedhetett meg a