bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

13001 III,  103   |               szokott beleszólni akkoriban, hogy »tessék, menjetek János
13002 III,  103   |                   fõurak, ha valamit akart, hogy odament volna kuncsorogni
13003 III,  103   |                   egyet meg kell neki adni, hogy a kardot jól tudta forgatni.
13004 III,  103   |                 mégis legendákat beszéltek.~Hogy milyen hatalmas lehetett,
13005 III,  103   |              hatalmas lehetett, mutatja az, hogy az 1548-iki pozsonyi országgyûlés
13006 III,  103   |                  pro libertate«.~Lõn tehát, hogy a vár Rákóczi s illetve
13007 III,  103   |                 KOHÁRY.~Nyomban parancsolá, hogy a feliratot enyésztessék
13008 III,  103   |                    nõül oly föltétel alatt, hogy az a Koháry nevet is vegye
13009 III,  104   |                     Az újságokban olvastam, hogy van a Felvidéken egy boldog
13010 III,  104   |                        van, amink van! Kár, hogy a megboldogult elõdöm alatt
13011 III,  104   |                maradt. Annyira már vagyunk, hogy egyikünknek sem kell adót
13012 III,  104   |                    annyira még nem vagyunk, hogy egyikünknek se kelljen dolgozni.
13013 III,  104   |               szerint. Nekünk semmi közünk, hogy milyen törvényeket csinál
13014 III,  104   |                   De most engedje meg uram, hogy egy kicsit magára hagyjam,
13015 III,  104   |                makrára és várt egy darabig, hogy majd csak jõ valaki, de
13016 III,  104   |                   azonban erõsen szabódott, hogy vannak immár õnála szegényebb
13017 III,  104   |                állásra: isten látja lelkét, hogy õ nem akar meggazdagodni.~-
13018 III,  104   |                      Megengedtetik azonban, hogy ha tetszik, pénzen helyettes
13019 III,  104   |                   Amibõl aztán megértettem, hogy ez a falu csakugyan az isten
13020 III,  105   |                    Megünnepelte Jókait úgy, hogy Kassa se jobban.~Még most
13021 III,  105   |                   elterjedt az állomásokon, hogy a híres ember is ott van
13022 III,  105   |                  szomorúan sóhajtottam fel, hogy micsoda ostoba ember vagyok
13023 III,  105   |                  kora reggel talpon voltam, hogy a nagy aratáshoz fogjak,
13024 III,  105   |                     Azt mondták a városban, hogy az illetõ úrnak bibliotékája
13025 III,  105   |                      A véletlen úgy akarta, hogy a következõ házban kálvinista
13026 III,  105   |                   az ilyenekkel. Nem látja, hogy dolgom van? A tósztomat
13027 III,  105   |                  tósztból - hanem elhiszem, hogy szép lehetett.~Jókai ott
13028 III,  106   |                     lőni, mint Tell Vilmos, hogy egyszer se hibázza el azt,
13029 III,  106   |               hibázta el a nagy gondolkodó, hogy a többiek is lőnek, és semmi
13030 III,  106   |                    közönség elbámul holnap, hogy »nini, nini! mégse alszik
13031 III,  106   |                    az engedelmes kabátokra, hogy valahogy el ne szaladjanak,
13032 III,  106   |                gúnyák!~És verte a homlokát, hogy eszébe jusson, melyiknek
13033 III,  106   |              unokáink házibarátjai számára: hogy örökkön-örökké óvakodjanak
13034 III,  107   |                    feltalálva az a metódus, hogy akit nem szeretnek, hogy
13035 III,  107   |                    hogy akit nem szeretnek, hogy megszabadulhassanak tőle,
13036 III,  107   |                 azért adta rá a szavazatát, hogy többi embertársait mérgesítse.~
13037 III,  107   |                 folytonos átkozódások közt: hogy veszett volna a pokolban,
13038 III,  107   |                   veszett volna a pokolban, hogy már a vármegye is kezd megkompolyodni,
13039 III,  107   |                     is kezd megkompolyodni, hogy csúfot ejt magán, ha ezt
13040 III,  107   |                    A szegény paraszt persze hogy behozta másnap az anyját
13041 III,  107   |                kötelezték magukat, a tagok, hogy nem köszönnek neki az utcán.~
13042 III,  107   |                     az a tulajdonsága volt, hogy a szürke kabátján harminchat
13043 III,  107   |                 éppen kellett.~Lõn ugyanis, hogy a szigetváriak haragudtak
13044 III,  107   |            kárpótlás, amit mondani szoktak: hogy a következõ generáció majd
13045 III,  107   |                  kieszközölni a kormánytól, hogy a huszárság áthelyeztetett
13046 III,  107   |             sürögtek-forogtak a kormánynál, hogy tegye õket vissza Szigetvárra.~
13047 III,  107   |                 körök azonban azt felelték, hogy az csak úgy lenne lehetséges,
13048 III,  107   |                 hatalmas dikciót vágott ki, hogy semmi esetre se szabad visszaengedni
13049 III,  108   |                  följegyezve az annálékban, hogy két élõ férje volt egyszerre,
13050 III,  108   |                    férje volt egyszerre, és hogy olyan gyönyörû asszony vala,
13051 III,  108   |                annyira bekapott ez a divat, hogy mindig akadt valami ellenkirály,
13052 III,  108   |                    átment Rákóczi hûségére, hogy a feleségét annak a révén
13053 III,  108   |                    eléggé csodálkozni azon, hogy senki sem volt vele megelégedve.~
13054 III,  108   |               Történt pedig az olyanformán, hogy a híres Rosalyi Kún Istvánné
13055 III,  108   |                  István uram, az elsõ férj, hogy magától hagyta ott az asszonyt,
13056 III,  108   |                 Jelentsd hát az asszonynak, hogy megjöttem.~Kún Istvánné
13057 III,  108   |                  Menjen kegyelmed Máriához, hogy siessen!~Szerkely uram most
13058 III,  108   |           tanúságára a jövendõ századoknak, hogy a régi férjek sem voltak
13059 III,  108   |                  asszony lesz a vidékünkön, hogy olyan két rezedaszál a tündérkirály
13060 III,  108   |                    bizony nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze: ki legyen
13061 III,  108   |                        Úgy eshetett biz az, hogy Detrik követségbe járván
13062 III,  108   |                megbotránkozva s alig várta, hogy Murányba érjen hatalmas
13063 III,  108   |                Összes mulatsága abból állt, hogy kilovagolhatott, és akkor
13064 III,  108   |                    szép verõfényes délután, hogy megnézi azt a rahói szép
13065 III,  108   |                      Megkérte a sógorát is, hogy kísérje el: útközben pedig
13066 III,  108   |                    pedig erõsen fellovalta, hogy milyen istennek tetszõ dolgot
13067 III,  108   |                     egy parancs Rákóczitól, hogy fogassam el és vitessem
13068 III,  108   |                 annak a nézése, mosolygása, hogy az ellen hiába volt valaki
13069 III,  108   |               valaki sógor.~Az volt mondva, hogy a rózsás szép asszonyhoz
13070 III,  108   |                Kádár uram aztán bevallotta, hogy õ sose látta Kürthynét.
13071 III,  108   |                 szépségét. Mit tudja õ azt, hogy már a regének sem lehet
13072 III,  108   |                  erdélyi táborba Detrikhez, hogy mi történjék az élete párjával?~
13073 III,  108   |               párjával?~Detrik azt kívánta, hogy a feleségét küldje utána
13074 III,  108   |                  érhette vajon kegyelmedet, hogy íme szégyenszemre egy idegen
13075 III,  108   |           fejedelemnek azzal az üzenetével, hogy máskor jobban nyissa fel
13076 III,  108   |                    megesküdött ott nyomban, hogy Kürthynét kézre keríti,
13077 III,  108   |                  Elhatározták Illésházyval, hogy valamelyik éjjel megrohanják
13078 III,  108   |                    nevû füleki kapitánynak, hogy menten lóra üljön, és vegye
13079 III,  108   |                 megindult nagy immel-ámmal, hogy »lesz, ami lesz«. Hanem
13080 III,  108   |                  ellenben ki volt hirdetve, hogy aki Wesselényit élve vagy
13081 III,  108   |                   pedig azt hirdettette ki, hogy aki Kürthy Ferencnét élve
13082 III,  108   |                     két személy nem bolond, hogy ide jõjjön!~Egypár hétig
13083 III,  108   |                     unt arra a kedvtelésre, hogy most csillogó páncélban,
13084 III,  108   |                    mulatsága is megromlott, hogy kilovagolhatott messzire.
13085 III,  108   |                 pedig annyira elunta magát, hogy azon kezdett sopánkodni,
13086 III,  108   |                     Máriát. - Elhoztam ide, hogy fölvegyem érte Széchy Máriától
13087 III,  108   |                   kér tõle valahol a mezõn, hogy ott megbeszélhessék a »többit«.~
13088 III,  108   |                       ne légy olyan bolond, hogy minden személyt Kürthynének
13089 III,  108   |                        Mégis kuruc asszony, hogy oda merte hozni a szép fehér
13090 III,  108   |             kegyelmes húgocskám.~- Ej, kár, hogy nem tudtam - fakadt ki Mária
13091 III,  109   |                                             HOGY BUKTAM ÉN MEG A KERÜLETEMBEN?~
13092 III,  109   |                 Pedig csak puszta véletlen, hogy fölléptem. Eszem ágában
13093 III,  109   |                  mint aki meg van gyõzõdve, hogy valami rettentõen nyájas
13094 III,  109   |            dicsekedtem egy nagynéném elõtt, hogy rendesen képviselõkkel szoktam
13095 III,  109   |                 apámtól, melyben megérinté, hogy mint hallja, »könnyelmû
13096 III,  109   |              melyrõl elképzelni sem tudtam, hogy apám ezt kifogásolja) mindinkább
13097 III,  109   |                 Miért nem lépsz fel?«~- Oh, hogy gondolhatjátok - dadogtam
13098 III,  109   |                    is elég! Aztán meg illõ, hogy nevelésedet befejezd a Házban.
13099 III,  109   |               gyõzve, hanem szentül hittem, hogy a természet is parlamenti
13100 III,  109   |                    hivatásom!~Elhatároztam, hogy föllépek. Csakhogy ehhez
13101 III,  109   |                 szükséges.~Azt tanácsolták, hogy német hangzású nevemet (
13102 III,  109   |                 mindenki azt hiszi közülök, hogy okvetlenül megváltoztattam,
13103 III,  109   |                    senkinek sem jut eszébe, hogy a régi nevem után tudakozódjék
13104 III,  109   |                     és furfangom abban van, hogy mindig azt cselekedjem,
13105 III,  109   |                megelégedve - a nevemmel«.~- Hogy hívják, kérem?~- Kramper
13106 III,  109   |                     egy bécsi ismerõsömnek, hogy »nézze csak, ez meg a nagy
13107 III,  109   |                      Igen? - felelte õ - és hogy hítták azelõtt?« Azért mondom
13108 III,  109   |                azelõtt?« Azért mondom uram, hogy - legjobb név ez idõ szerint
13109 III,  109   |                     a bürökrõl jut eszembe, hogy mostan igen sok répát termesztenek
13110 III,  109   |               szájába rágná a választóknak, hogy kit éljenezzenek.~- Ahogy
13111 III,  109   |                   beleszõttem a beszédembe, hogy itt született az igazságos
13112 III,  109   |                   lelkesültek, és elhitték, hogy Mátyás király ott született. »
13113 III,  109   |                   azt a leleplezést tettem, hogy ugyanazon dajkája volt,
13114 III,  109   |                   tejen táplálkoztak. - Hát hogy lehetne azt jó szívvel megválasztani?~-
13115 III,  109   |                   kapricírozni az embernek, hogy kesztyûs kézzel tépi le.~
13116 III,  109   |                   okos arcokat tudsz vágni, hogy én magam is mikor rád nézek,
13117 III,  109   |                     amit rám ne kent volna. Hogy tudok vívni, milyen gazdag
13118 III,  109   |                     tisztesség a kerületre, hogy ilyen fiatalembert küldhet
13119 III,  109   |                  ember. Még rémlik elõttem, hogy az öreg sietve gyömöszölte
13120 III,  109   |                kevély önérzettel hallgatva, hogy miképp exkuzálja magát elõttem
13121 III,  109   |             Kiáltson csak ki a szolgálónak, hogy hozza be. Micsoda rendetlenség
13122 III,  109   |                 cipõt, mert nem találtam.~- Hogy lehetséges az? - dadogtam
13123 III,  109   |              kiszivárgott a mulatságos hír, hogy a jelöltnek nincs cipõje,
13124 III,  109   |                megjött Korponáról, örültem, hogy az éj leple alatt elmehettem.~
13125 III,  110   |                midõn még nem volt divatban, hogy a fiatalemberek körmönfont
13126 III,  110   |                 tettek el egyet a padlásra, hogy száz esztendõ múlva hadd
13127 III,  110   |                     Minõ pompás volt az is, hogy egyebet ne mondjak, mikor
13128 III,  110   |                  ritkább eset is elõfordul, hogy együtt utazik alispán, szolgabíró
13129 III,  110   |                   Mert a földesúr, az igaz, hogy csak egy ember volt de éppen
13130 III,  110   |                pedig viszont istentelenség, hogy annyi ember szenvedjen egynek
13131 III,  110   |               egy-egy praktikus ötlete úgy, hogy alatta többnyire békességgel
13132 III,  110   |                   ott. De megmondtam nekik, hogy abból semmi sem lesz…~-
13133 III,  110   |                   szép értelmesen a dolgot, hogy az osztozkodásnak meg kell
13134 III,  110   |                   õket választani a néptõl, hogy ne árthassanak annak. Mármost
13135 III,  110   |                    itt a legfõbb teendõ az, hogy állapodjanak meg, ki hol
13136 III,  110   |                  õfényességének akaratában, hogy hadd legyen külön ami az
13137 III,  110   |                     mégsem engedhetjük meg, hogy az uraság a határnak legjobb
13138 III,  110   |                kezet rá!~Giléty alig várja, hogy fölcsaphasson, és szent
13139 III,  110   |                 unatkoztunk, még szerencse, hogy a szomszéd Selmec városból
13140 III,  110   |            tisztikart három nap egymásután, hogy kikutassam. Valóságos Argus
13141 III,  110   |                   elbeszélte Giléty István, hogy a leány valószínûleg szerelmes,
13142 III,  110   |             egyik-másik, kétségtelen tehát, hogy ezek közt van a »vulpes«,
13143 III,  110   |                    úgy szokás eltávolítani, hogy áthelyezik az ország másik
13144 III,  110   |                    Nincs. A tisztek tudják, hogy akinek a szíve itt vesz,
13145 III,  110   |             vigyáznak. És lehetséges az is, hogy csak a húgom szerelmes valamelyikbe,
13146 III,  110   |            szerelmes valamelyikbe, anélkül, hogy a tiszt arról tehetne. Nagy
13147 III,  110   |                  már rajtuk azt a fortélyt, hogy amelyik el akar menni Selmecrõl;
13148 III,  110   |                    Pál felé fordulva -, jó, hogy eszembe jut, nekem egy nagy
13149 III,  110   |                  meg legalább az az elõnye, hogy biztosra dolgozik.~- Attól
13150 III,  110   |                 dolog úgy áll, édes õrnagy, hogy van nekem egy kedves unokahúgom.
13151 III,  110   |              emlegette, én megígértem neki, hogy mihelyt önnel találkozom,
13152 III,  110   |            találkozom, ki fogom eszközölni, hogy a tiszt áthelyeztessék az
13153 III,  110   |                     letette a kést, villát, hogy a törzstiszt kezét megrázza. -
13154 III,  110   |                   tiszt volt, de én hiszem, hogy köztük van, s ez esetben
13155 III,  110   |             Természetesen. Ámbár megvallom, hogy én egy egyszerûbb módot
13156 III,  110   |               templárius lovagok se tették, hogy a hölgyek kedvébe járjanak
13157 III,  110   |                    hivatalosan konstatálta, hogy a 24-ik lapon volt arcképnek
13158 III,  110   |                    azon a kendõn elég volt, hogy bekösse azt örökre, amit
13159 III,  111   |                     dzsentri pusztulásáról, hogy annak így kellett történni,
13160 III,  111   |                   cigány-purdék mire valók, hogy bele ne fogóznának?~A dzsentri
13161 III,  111   |                 könnyhullatással nézegesse, hogy szakadoznak le a címerek
13162 III,  111   |                    kastélyok homlokzatáról, hogy kopik el legelõbb a kapu
13163 III,  111   |                  tányérral szedegetni járt, hogy útközben mindig eleszkamatõrözött
13164 III,  111   |                     ott volt a piros helye, hogy megkapta; nem lehetett eltagadni.~
13165 III,  111   |            szégyenítõ rendszabály hozatott, hogy a brácsos egy eleven legyet
13166 III,  111   |                 elevenen, akkor biztos jel, hogy megint bûnre használta az
13167 III,  111   |                   de annyi ereje még sincs, hogy a cigánynak azt mondja: »
13168 III,  111   |                      csak a fejét forgatta, hogy nem hall õ abból egy hangot
13169 III,  111   |                      Mégis csak szomorúság! Hogy éppen ennek az egy embernek
13170 III,  111   |                     hát az történt az idén, hogy Kikinday uram örökölt nyolcvanezer
13171 III,  111   |              mintsem bevalljam a cigánynak, hogy nem bírom a nótáját megfizetni.~
13172 III,  112   |                                             HOGY TEREM A KÉPVISELŐ?~1884~
13173 III,  112   |              KÉPVISELŐ?~1884~Hat éve annak, hogy ott körmölgettem egy ellenzéki
13174 III,  112   |              haladtunk, se nem estünk!~Azaz hogy én mégis haladtam, mert
13175 III,  112   |                   területet.~Ha azt mondta, hogy nem költhet többet ezer
13176 III,  112   |                     Nem múlt el egy nap se, hogy ne történjék valami. Vagy
13177 III,  112   |             kifejeztem abbeli aggodalmamat, hogy mit csinálunk a holnapi
13178 III,  112   |                    azon töpreng egy percig, hogy ugyan melyik polcról vegye
13179 III,  112   |                      A munkatársam beszéli, hogy nem szükség sürgönyözni.
13180 III,  112   |                  fenn tehát semmi nehézség, hogy a jövõ vasárnap megtartsa
13181 III,  112   |                     lehetnek önök gyõzõdve, hogy jó hazafi és az ellenzék
13182 III,  112   |                     az ígérettel távozának, hogy a dolog »fait accompli«.
13183 III,  112   |                megyünk telegrafírozni haza, hogy van már jelölt.~Hogy mit
13184 III,  112   |                  haza, hogy van már jelölt.~Hogy mit sürgönyöztek nem tudni,
13185 III,  112   |                     Mert tetszik tudni, nem hogy egy vagy más, de mégis azt
13186 III,  112   |                      de mégis azt találjuk, hogy ha már itt vagyunk helyben,
13187 III,  112   |                   azt a tisztelt urat. Mert hogy az szokás-mondás, gazda
13188 III,  112   |           tulajdonképpen megkövetem alássan hogy: több szem többet lát. Már
13189 III,  112   |                      egyszerre észreveszem, hogy a széken fészkelõdõ Felvégi
13190 III,  112   |                  Dornert. Itt azt beszélik, hogy veres szakálla van, és hogy
13191 III,  112   |                 hogy veres szakálla van, és hogy nem valóságos keresztény.
13192 III,  112   |                    Aha! Most már tudom hát, hogy állunk.~S visszafelé jövet
13193 III,  112   |              padlóra.~Veres szakáll! Persze hogy veres szakálla van a szegény
13194 III,  112   |                     lóvonaton az indóházba, hogy az esztergomi vonaton megérkezett
13195 III,  112   |              hirtelen és örömmel állott rá, hogy a népszerûtlen tárgytól
13196 III,  113   |                     Minélfogva nyilvánvaló, hogy a világ örökké tartó, mert
13197 III,  113   |                  kínai porcelán megérdemli, hogy megdrótozzák), még a vadak
13198 III,  113   |                    megvan az a bátor vonás, hogy küzdenek a mulandóság ellen
13199 III,  113   |              cirokseprõk (bolond a föld is, hogy megneveli azt az utálatos
13200 III,  113   |                  Hanem az mégis vígasztaló, hogy a cirokseprõt is legyûri
13201 III,  113   |              gerincnek, Matyej arról tudja, hogy már tavaszodik lent.~- A
13202 III,  113   |                    még arra is vállalkozik, hogy megalakítja a párokat, sõt
13203 III,  113   |                 Matyej úgy vezeti a dolgot, hogy ehessék közbe, amikor lehajlik.~
13204 III,  113   |                    legyenek csak egyformák, hogy a furfangot észre ne vegye
13205 III,  114   |                városban, ki olyan népszerû, hogy akarata törvény, s ki olyan
13206 III,  114   |                 törvény, s ki olyan jó fiú, hogy az anyja kívánsága neki
13207 III,  114   |              nincsenek céljai. - Innen van, hogy minden célját eléri. Soha
13208 III,  114   |                  saját kedvéért, innen van, hogy a népszerûsége sohase fogy,
13209 III,  114   |                 úgyis azon törik a fejüket, hogy kit jelöljenek a kormánypártról,
13210 III,  114   |                kinézett a kert felé, látta, hogy a tyúkólnál szörnyen riadoznak
13211 III,  114   |                    a görény - gondolá. - Jó hogy megcsíplek zsiványfajzat.
13212 III,  114   |                tyúkól felé csörtetve, látta hogy szalad ki onnan hanyatt-homlok
13213 III,  114   |                 lopva egy ásót keresett ki, hogy a kutyának sírt ásson, s
13214 III,  114   |                      csak annyi ideje volt, hogy a kapát eldobja az üvegház
13215 III,  114   |                 kezét csókolom.~- Mi lelte, hogy olyan korán kelt, kedves
13216 III,  114   |             megmondani - hebegé zavartan -, hogy egy bokrétát kössön Máli
13217 III,  114   |                  vesz az el.~- Isten ments, hogy elvesszen. A halálomat okozná
13218 III,  114   |                fogadták máskor. Úgy érezte, hogy itt ma minden szomorú, és
13219 III,  114   |                 volt Kajári Pál… megígérte, hogy elõhozza. Mégse rossz ember
13220 III,  114   |                    egy Murzuhoz hasonlót, s hogy ne szaporítsam a szót, megfogta
13221 III,  114   |              zsivány. Ni, milyen félénk ni, hogy nem találja itt magát! Rossz
13222 III,  114   |                  adott, benyit a szobalány, hogy egy úr akarna az asszonysággal
13223 III,  114   |                    sápadtságát arra vették, hogy délután nagy dolog vár rá;
13224 III,  114   |                    tudomására jöttem annak, hogy az én kedves fehér ölebem
13225 III,  114   |                kérek, én mégis azt állítom, hogy az az én kutyám. Ha megengedné
13226 III,  114   |                kutyám. Ha megengedné talán, hogy láthassam.~- Nagyon szívesen,
13227 III,  114   |                 volt megfelelni, mint arra, hogy mi lenne, ha a habarékpárt
13228 III,  115   |                felgazdagították Kapornokit, hogy mikor egyszer megharagudott
13229 III,  115   |                  otthon hagyott, elannyira, hogy Kapornoki uram sokszor mondta
13230 III,  115   |              megijedni attól a gondolattól, hogy valamelyik fiatalember belebotlik (
13231 III,  115   |                  lehetõ elválásra gondolva, hogy késõbb rögeszméje lett.~
13232 III,  115   |                     palatinus lányának van, hogy a mosolyából alispánok támadnak.~
13233 III,  115   |                ugyan gondolni sem lehetett, hogy ezeket valaki eltolja onnan,
13234 III,  115   |                  volt kieszelve, mint most, hogy az olyan hivatalnokot, aki
13235 III,  115   |                  Úgy álltak tehát a dolgok, hogy vagy az öreg Kapornokinak,
13236 III,  115   |             okvetlenül meg kellene halniok, hogy Judit férjhez mehessen.
13237 III,  115   |                    ez abban következett be, hogy Bükky egyszer haragjában
13238 III,  115   |                 jegyeztek be: »Német írás«. Hogy mi a tartalma, az a régi
13239 III,  115   |              nyomban kitalálták borzadozva, hogy ez alighanem a kopasz Bükky
13240 III,  115   |               sziklai forrásnál az történt, hogy az ott õgyelgõ Bory Mihály
13241 III,  115   |              kincseket; egy napon megjóslá, hogy éhség, döghalál lesz, ha
13242 III,  115   |                mindenünnen a litkei erdõbe, hogy onnan a székváros felé nyomuljanak,
13243 III,  115   |             összeszorult arra a gondolatra, hogy õ valaha másé legyen, mint
13244 III,  115   |                    Juditot a processziókra; hogy egy növekedõ szenvedély,
13245 III,  115   |                    eszében sem fordult meg, hogy esdõ szavakkal lebeszéli:~-
13246 III,  115   |                   fölkereste Bükky Istvánt, hogy mondjon le az alispánságról.
13247 III,  115   |                 odaviszem nekik.~S kiszólt, hogy a négylovas kocsija elõálljon,
13248 III,  115   |           Megértette?~Jól esett elgondolni, hogy még a halála után is botoztatni
13249 III,  115   |                      Önök mosolyognak ugye, hogy ezek a kiskirályok ilyenek
13250 III,  115   |                tilos«. A stílusról látszik, hogy ezt még a régi vármegye
13251 III,  115   |                    hercegeken megesett már, hogy fogságban kínlódtak, de
13252 III,  115   |           folyamodást intézett az istenhez, hogy mentse ki ebbõl a bajból.~
13253 III,  115   |                   mentse ki ebbõl a bajból.~Hogy még egy alispánnak is folyamodni
13254 III,  115   |                    lelkem, amit értem tett. Hogy jutott a kulcshoz?~- Ne
13255 III,  115   |                   senki sem tud, csak én.~S hogy ezután se tudjon senki,
13256 III,  115   |                   tehetett volna mást, mint hogy kivicsorította a fogát,
13257 III,  115   |                     az, olyan édes volt az, hogy szava sincs annak!~- Jobban…
13258 III,  115   |                hagyván tûnõdve az alispánt, hogy milyen ördöngösen leleményes
13259 III,  115   |                kihirdette a megye üzenetét, hogy mindenki haza mehet, aki
13260 III,  115   |              Imrében volt annyi vakmerõség, hogy odaállt kihívó arccal a
13261 III,  115   |                    babonaságot: kitalálták, hogy bizonyosan vele bujdosott
13262 III,  115   |                 csak a vak nem látta eddig, hogy élnek-halnak egy másért.~
13263 III,  115   |                társaságban, mikor jelentik, hogy éppen most kísérik be a
13264 III,  115   |                   mond a házigazda, látván, hogy már a hölgyek beteltek velök. -
13265 III,  116   |                        szólt csodálkozva. - Hogy bírt úgy fölnevelkedni,
13266 III,  116   |                  Hát csak megnőttem. Hanem, hogy ön sohase látta a mi Felföldünket,
13267 III,  116   |                     országot. Néha az igaz, hogy megbolondul a Tisza, de
13268 III,  116   |                    olyan kedveskedő jó víz, hogy még ki is virágzik…~- Hát
13269 III,  116   |                 másiknak.~Õ azt ösmerte el, hogy mégis valami az, hogyha
13270 III,  116   |                   Én pedig azt ösmertem el, hogy az mégis tündér ország,
13271 III,  116   |               elkezdeni.~- De elõre mondom, hogy ne kívánjon valami érdekes
13272 III,  116   |                     volt a városi statútum, hogy a szegedi polgár nem tartozik
13273 III,  116   |                  hídon, azon titulus alatt, hogy õk is szegediek. Ilyen rendszer
13274 III,  116   |              állított be a polgármesterhez, hogy õ kitalálta az új vámügyi
13275 III,  116   |                   komissziót. Bebizonyítom, hogy a legszebb szerével, a legegyszerûbb
13276 III,  116   |                     amint megérteni kezdik, hogy a vidékbeli népek úgy a
13277 III,  116   |                     az összes vámszedõknek, hogy idõk örök emlékezetére,
13278 III,  116   |                 mikor híre futott Szegeden, hogy Rózsa Sándor kegyelmet kapott,
13279 III,  116   |                      Igaz-e, kérem alássan, hogy az uramat hazaeresztette
13280 III,  116   |                    gondolom, kérem alássan, hogy egyéb gondja is van a királynak!~-
13281 III,  116   |                     uram, ámbátor…~- Persze hogy azóta van már valami »ámbátor«.~
13282 III,  116   |              asszonyomról hallottam késõbb, hogy tisztességes asszony, van
13283 III,  116   |                csakugyan megvalósult a hír; hogy a félelmetes Rózsa Sándor
13284 III,  116   |           felfordított világ volt az akkor, hogy a jó hír gyorsabb volt a
13285 III,  116   |                 Sándorról is azt beszélték, hogy tetõtõl talpig becsületes
13286 III,  116   |                múlva hallom az utcán menve, hogy Rózsa Sándor a »Hétválasztó«-
13287 III,  116   |                   mellény.~Legott bementem, hogy láthassam. Egy sarokasztalnál
13288 III,  116   |             nevezetességüket.~Elhatároztam, hogy megszólítom.~- Mikor jött
13289 III,  116   |                     A múlt héten.~- Tudtam, hogy megjön. A felesége ott járt
13290 III,  116   |                       folytatám csak azért, hogy még valamit mondhassak.~
13291 III,  116   |              tenyerével a márvány asztalra, hogy csak úgy táncolt a pohár,
13292 III,  116   |             lúdbõrzeni kezdett a hidegtõl), hogy csak az az okos ember, aki
13293 III,  116   |               nézett ki az ablakon.~Tudtam, hogy megint betyár lesz, s tudtam
13294 III,  116   |               betyár lesz, s tudtam azt is, hogy miért lesz.~III. A KÖZSÉGI
13295 III,  116   |                  akartam bemutatni önöknek, hogy milyen találékony az alföldi
13296 III,  116   |                tekintetes vármegye elõtt. - Hogy mirõl szólt a pör, nem tartozik
13297 III,  116   |                 pörölte, csak úgy gondolom, hogy szõregi illetõségû. Pedig
13298 III,  116   |                   szõregi illetõségû. Pedig hogy hova való illetõségû, az
13299 III,  116   |                  míg végre eldõlt, mégpedig hogy Kostyán Ferenc uram lõn
13300 III,  116   |                  szentül meg volt gyõzõdve, hogy az õ igazságának kell esnie
13301 III,  116   |             igazságának kell esnie felülre.~Hogy miért vesztette el a pört,
13302 III,  116   |           káromkodék Kostyán Ferenc uram. - Hogy mertek ezek ilyen írást
13303 III,  116   |               Elhajtatott Szõregre (mondom, hogy nem merek jótállni a falu
13304 III,  116   |              karcosra a kocsmába, s elõadá, hogy egy bizonyítványra van szüksége.~
13305 III,  116   |                    a fejükkel bólintgatták, hogy rendben van a dolog, s tovább
13306 III,  116   |               Mármost nincs is hátra egyéb, hogy felolvassam és megmagyarázzam
13307 III,  116   |                zsebre rakta, de csak azért, hogy másnap odamellékelje a »
13308 III,  116   |               alapján lettem elmarasztalva. Hogy milyen vékony fundamentumra
13309 III,  116   |                     valljuk és bizonyítjuk, hogy a Kostyán Ferenc uram elleni
13310 III,  116   |                   amit viselt, elrendelvén, hogy a szõregi bíró ezentúl bot
13311 III,  116   |                      s elmennek vándorolni, hogy aztán úti tapasztalatokkal
13312 III,  116   |                  rándult el az árvíz elõtt. Hogy hova ment, nem mondta, nem
13313 III,  116   |                  tudjuk, hanem az bizonyos, hogy mire megjött, a tûzhelybõl
13314 III,  116   |                deszkajárdákon át kimódolta, hogy odajuthatott, ahol aztán
13315 III,  117   |                     poézissel. Természetes, hogy a naivságnak sincs hijával.~
13316 III,  117   |                szeretetreméltóság.~Történt, hogy Szegeden a rendõrséget reformálták.
13317 III,  117   |                 elpirult.~El is határozták, hogy szó ide, szó oda, szégyen
13318 III,  117   |                   fickóira. Alig várta már, hogy valami parádé essék, ahol
13319 III,  117   |                      A véletlen úgy akarta, hogy éppen a múltkori miniszter
13320 III,  117   |             tetszik-e tudni, kérem alássan, hogy a lovaink még a régi nyolcvan
13321 III,  117   |              újdonsült rendõrök azt hitték, hogy a vonat elõtt kell lovagolniok
13322 III,  118   |                  arra a tapasztalatra jött, hogy a tiszti ügyész, a mindenki
13323 III,  118   |             fölfogás szerint nem azt értik, hogy a hivatalnok elvégezze a
13324 III,  118   |               kiktől csak egyet kíván, azt, hogy ne nyúljanak semmihez. Sem
13325 III,  118   |               bácsiról pedig azt suttogták, hogy nem tud számolni, sokat
13326 III,  118   |                drágábban mérik az öregnek), hogy a saját vagyona már szétesőben
13327 III,  118   |            különösen meg van az a szokásuk, hogy a suttogást jobban hallják,
13328 III,  118   |                 hívatja.~- Az a gyanúm van, hogy az ön ügyei nincsenek rendben.~-
13329 III,  118   |              elhalványodva.~Azt rebesgetik, hogy ön a közpénzekhez nyúlt.~
13330 III,  118   |                     elevenen? Fáj az annak, hogy egypár forint elment ide-oda?~
13331 III,  118   |                  fölhalmozott akták között, hogy azoknak a rengeteg bonyodalmát
13332 III,  118   |                 becsületes makacs betûivel, hogy lemond.~- A közgyûlésig
13333 III,  118   |                 csak azt sem kérdezte tõle: hogy megy a munka? Õ már készen
13334 III,  118   |               megrázva.~Az ügyész ránézett, hogy talán megbolondult.~- Hát
13335 III,  118   |               hebegte az szelíden.~- Azzal, hogy sikkasztott. No, várjon,
13336 III,  118   |            rendbehozza az aktákat, s kisül, hogy még a megye tartozik magának
13337 III,  118   |                     Vallja be, azért tette, hogy az én emberem hozza rendbe
13338 III,  118   |                   halált, mintsem elhiggye, hogy azokat az aktákat rendbe
13339 III,  118   |                      Mert tekintettel arra, hogy sok becsületes hivatalnokról
13340 III,  118   |                    már egy sikkasztóról is, hogy becsületes ember.~
13341 III,  119   |                teljes életében meglátszott, hogy olasz. Ahol csak szerét
13342 III,  119   |                  várkastély csak arra való, hogy délceg várkisasszonyok sétáljanak
13343 III,  119   |              segélyével, mert bosszantotta, hogy vízhiányban szenvednek ott
13344 III,  119   |                   tojást még nem mondom, de hogy a bort õseink is megbecsülték -
13345 III,  119   |              látszik, mert több író említi, hogy ez a forrást felvezetõ bástya
13346 III,  119   |              kimagyarázni azt a közmondást, hogy Likaván vétek a borba vizet
13347 III,  120   |                       Hogy-hogy?~- Hát úgy, hogy minden huszonnégy órában
13348 III,  120   |            szaladtam be a reggeli vonattal, hogy ellássam magam a szükségesekkel.~-
13349 III,  120   |                     Úgy megcsinálom, kérem, hogy sikere lesz. Tollakat nem
13350 III,  120   |             kedvesek. Sokszor tapasztaltam, hogy választásokon az gyõz, akinek
13351 III,  120   |                     szabadelvû párt. Ni, jó hogy eszembe jutott, éppen oda
13352 III,  120   |           vontatottan társalognak. Látszik, hogy itt vannak ugyan, de az
13353 III,  120   |             kóvályog.~Mindjárt megösmertük, hogy ezek a végrehajtó bizottság
13354 III,  120   |                  forintot, a fõkortesemnek, hogy valahogy ki ne józanodjék
13355 III,  120   |                készen vagyunk, reménylem.~- Hogy volnánk készen? Most még
13356 III,  120   |          legkedvesebb ajándék, mert látják, hogy a haladás embere vagyok.~
13357 III,  121   |                    kell őket lenézni azért, hogy egyik sem végződik »y« betűvel.~
13358 III,  121   |                    szeretetük is abból áll, hogy folytonos ellenségeskedésben
13359 III,  121   |             mindkettő. Ez kell a kortesnek, hogy hasson.~S mert egymás játszótársai
13360 III,  121   |                cselekvés órája (furcsa óra, hogy három évben üt egyszer),
13361 III,  121   |                gyengítésére. Mert õk érzik, hogy épp e kölcsönös gyengítés
13362 III,  121   |                   egyedül áll a terrénumon. Hogy Cziroknak becse legyen,
13363 III,  121   |                     versa.~Volt már úgy is, hogy Czirok volt a kormánypárton
13364 III,  121   |                  amely a jelölteknek kínos.~Hogy mi adja Szomornak és Cziroknak
13365 III,  121   |                    gondolom, az kell hozzá, hogy az ember már gyerekkorában
13366 III,  121   |                 csinálni - és akkor hiszem, hogy meg lesz az a tekintély,
13367 III,  121   |                  diadalra.~De vigyáznak ám, hogy ez is bizonyos tempóra menjen,
13368 III,  121   |                 erre hajlik, hol arra, mert hogy fölbillenve maradjon, az
13369 III,  121   |                 mellõl, még azt sem mondva, hogy »befellegzett«. Inkább bekutyagolok
13370 III,  121   |              folyton nevetett, elgondolván, hogy most egypár órával megelõzi
13371 III,  121   |                vesztett renoméjában amiatt, hogy a képviselõjén az a csúfság
13372 III,  121   |               csorbát Czirok Mátyás, s lõn, hogy e napokban egy közös értekezleten,
13373 III,  121   |               újságban olvastunk tavaszkor, hogy a királyfinak egy olyan
13374 III,  121   |                  teszem azt, arra fogadnék, hogy egy eldugott tojást megtalálok,
13375 III,  121   |                    molnár, fogadsz-e velem, hogy te, aki a lisztünket olyan
13376 III,  121   |                   nem dugsz úgy egy tojást, hogy rá ne akadjak?~De már erre
13377 III,  121   |              záradékul -, élõ tanúság arra, hogy nemcsak a borral, de a kedélyeskedéssel
13378 III,  122   |            részvéttel.~- Furcsa mánia tõle, hogy mindig éppen képviselõi
13379 III,  122   |                Annyit megér!~- Azt állítja, hogy a hóna alatt van a kerület…~-
13380 III,  122   |                  Azt hallom a körszolgától, hogy ön kerületet árul.~Ónszínû
13381 III,  122   |                     szólt most egyszerre -, hogy én szolgabíró voltam két
13382 III,  122   |                      az emberek azt hiszik, hogy õrült vagyok, pedig csak
13383 III,  122   |               elzüllöttel van dolguk. Igaz, hogy az eszem sincs a helyén…
13384 III,  122   |                   maig is azon gondolkozom, hogy hátha mégsem õrült ember
13385 III,  122   |                   ha bolond is, lehetetlen, hogy egy másik bolondra akkor
13386 III,  122   |                   Csak azt szeretném tudni, hogy ugyan ki vette meg?~
13387 III,  123   |                      fellármázta, a várost, hogy õ most az Indiákra a Misszissipihez
13388 III,  123   |                 hitte utazását. Ezer csoda, hogy semmi baja nem történt azokon
13389 III,  123   |            másvilágon is azt hiszi magáról, hogy Madagaszkár szigetén halt
13390 III,  123   |                      Engedje meg az olvasó, hogy azokat (mert az enyémek)
13391 III,  123   |                  palota felé vettem utamat, hogy meglátogassam egyik írómat,
13392 III,  123   |              státusz-titkok hevertek.~- Hát hogy fogy a könyv? - kérdé némileg
13393 III,  123   |                 Hogyan történhetett?~- Úgy, hogy a magazin alatt, ahol a
13394 III,  123   |              õfelsége kérette Mondel által, hogy el szeretné olvasni.~- Ah! -
13395 III,  123   |                     Nincs hozzá elég ereje, hogy õ valakitõl valamit megtagadjon.~-
13396 III,  123   |                  Pedig kár. Elmondom önnek, hogy jártam én egyszer egy Jókai-féle
13397 III,  123   |                    visszaküldi a könyvemet, hogy van õneki ugyanebbõl a regénybõl
13398 III,  123   |                Fridrik úr. Nem látja ön be, hogy ezzel a könyvvel milyen
13399 III,  124   |                                             HOGY LETTEM ÉN MEG?~(Egy képviselő
13400 III,  124   |            képviselő előadása után)~1884~Ki hogy bukott meg? Ezt a témát
13401 III,  124   |            jelölttel az a véletlen történt, hogy amikor a legerősebb községére
13402 III,  124   |                 úriembert az buktatott meg, hogy a zsidókat nem szidta. Hanem
13403 III,  124   |              prókátor) éppen az lőn halála, hogy a zsidók ellen eresztette
13404 III,  124   |                     a beszéd. De úgy nézem, hogy a tekintetes úr keze is
13405 III,  124   |                  volt mutatva önkéntelenül, hogy a jól öltözött antiszemita
13406 III,  124   |                    kerületbe érkeztek, alig hogy lefeküdnének, egy sürgöny
13407 III,  124   |                    sürgöny arra szólította, hogy rögtön térjen vissza, mert
13408 III,  124   |                    jelölt felébredt reggel, hogy a választók elé menjen,
13409 III,  124   |                 könnyen megesik az emberen, hogy megbukik - sokkal hasznosabb
13410 III,  124   |        képviselõségre, mint ez. No, meg az, hogy diplomám nincs, s most már
13411 III,  124   |                  diploma kell. Természetes, hogy olyan pályára kell húzódnom,
13412 III,  124   |                     hát csak azt gondoltam, hogy úgyis semmi dolgom a nyáron
13413 III,  124   |                     De azt elõre megmondom, hogy csak a keresztes helyeket
13414 III,  124   |                     akarok képviselõ lenni, hogy pénzem legyen.~- Oh, te
13415 III,  124   |                 hiszen én csak azt akartam, hogy a nevem egy kicsit forgalomba
13416 III,  124   |                  pár olyan mameluk-kerület, hogy Kossuth se kapna benne harminc
13417 III,  124   |                 voksot. Hát oda betehetlek, hogy a mi népünknek is legyen
13418 III,  124   |                    a grádicsokon, »istenem, hogy mégis minden pálya nagyon
13419 III,  124   |                     olvasom a »Nemzet«-ben, hogy nagybátyám kibukott a kerületébõl.
13420 III,  124   |                  nehéz dolog!~Eh, még jobb, hogy nem léptettek föl. Legalább
13421 III,  124   |                    ott kontóra adnak. Igaz, hogy a fizetõpincér már egy idõ
13422 III,  124   |                    Kázmér. Hiszen tudhatja, hogy reggel mentem innen haza.~-
13423 III,  124   |                   urat egy öregúr.~- De hát hogy mer maga szemtelenkedni,
13424 III,  124   |                     Mivel, kérem alássan?~- Hogy képviselõnek csúfol engem.~-
13425 III,  124   |                 ahol kövér betûkkel állott, hogy a kutymándi kerületben hatszáznyolcvannégy
13426 III,  124   |             ábrázata olyan keserû?~- No jó, hogy jössz, te kölyök - kiáltá
13427 III,  124   |             kutymándi választók ránk írnak, hogy adjunk nekik valami ellenjelöltet
13428 III,  124   |                      Megírtam egy levélben, hogy léptessenek fel hát téged,
13429 III,  124   |              nyilatkozz azonnal a lapokban, hogy te szabadelvû párti vagy.
13430 III,  124   |                    lapjában kinyilvánítani, hogy én a szabadelvû párt híve
13431 III,  124   |              szabadelvû párt híve vagyok, s hogy tekintve a politikai konstellációkat,
13432 III,  124   |                  rendületlen meggyõzõdésem, hogy édes hazánk csak a Tisza
13433 III,  124   |                     Ha lehet, tessék kérem, hogy szembetûnõ legyen, »ciceró«-
13434 III,  125   |                     is kezd egyhangú lenni, hogy lapok, emberek, hat hét
13435 III,  125   |                 ünnepélyes ígéretet teszek, hogy ez a legutolsó.~Eluntuk
13436 III,  125   |            választás van kilátásban. Tudni, hogy habzik a tenger, pezsg az
13437 III,  125   |                    a tenger, pezsg az élet, hogy zsivaj, nyüzsgés van mindenütt
13438 III,  125   |              lehetetlen megszívlelni. Igaz, hogy a választóközönség fejei
13439 III,  125   |                  Kívánja ezt valaki?~Abból, hogy becsületes, meg nem él a
13440 III,  125   |                   lakik jól a nép.~Lõn hát, hogy a múlt választások kortesei
13441 III,  125   |             összeröffentek, s elhatározták, hogy jó volna egy ellenjelölt,
13442 III,  125   |              követet akarjuk.~- Hát persze, hogy akarjuk. De ennek mégis
13443 III,  125   |                követ lesz meg.~- No persze, hogy õ lesz meg - de meg kell
13444 III,  125   |                 kell. Mert szeretném tudni, hogy válasszon valaki egy ember
13445 III,  125   |                     nõtt dudorodás mutatja, hogy valaha keréknyom volt. De
13446 III,  125   |             megkötötték vele a kontraktust, hogy a tekintetes úr amiért föllép,
13447 III,  125   |                estek a mostani választáson.~Hogy hol s ki ellen?~Meglehet,
13448 III,  125   |                Pedig nem vagyok megfogadva, hogy ki ne írjam.~
13449 III,  126   |                  még Bécs városa is.~Persze hogy az ilyesmi roppant gyönyörködtette
13450 III,  126   |               hímen-hírt hozta a helyi lap, hogy Todorovics Borcsa kisasszony
13451 III,  126   |        nagykereskedõvel.~Tisztán emlékszem, hogy a principális éppen ez nap
13452 III,  126   |                     még valami!~Hát persze, hogy közbe is jött.~Nehány nap
13453 III,  126   |                     tüstént, mi kell ahhoz, hogy az apa a gyermekét kitagadja?
13454 III,  126   |            kívántatnak? Azt akarom ugyanis, hogy egy bizonyos személy adósságot
13455 III,  126   |                 szakácsné a hírt a piacról, hogy a kisasszony megszökött
13456 III,  126   |                     kéri a principálisomat, hogy mint a család jó barátja,
13457 III,  126   |                tehát megesküdtek útközben?) Hogy igen-igen boldogok, de a
13458 III,  126   |                titokzatosan intett kezével, hogy jöjjek ki. A többi segédek,
13459 III,  126   |                    a leánynak, de írja meg, hogy ezt az apja tudtán kívül
13460 III,  126   |                     tudtán kívül küldöm, és hogy az szörnyen haragszik, soha
13461 III,  126   |                     Ez bizonyosan megtudta, hogy mit keresett itt a neje.~-
13462 III,  126   |                 asztalomra, olyan mérgesen, hogy a szél nyomban levitte az
13463 III,  126   |                 Írja meg neki, de írja meg, hogy az anyja engesztelhetetlen
13464 III,  126   |                   anyja engesztelhetetlen s hogy kitagadtuk mindenbõl.~Ökleit
13465 III,  126   |                     visszavonni?~(Gondolom, hogy lehetne, mikor még el sem
13466 III,  127   |                     Blahánét.~Hiszen persze hogy Réthy Laura a legszebb,
13467 III,  127   |               bejárta a szegényes szobát. - Hogy illik ide e pompás bokréta?
13468 III,  127   |                 vártatva.~Szinte megbántam, hogy mondtam neki, mert láttam
13469 III,  127   |                     szögletnél visszanézve, hogy az öreg apó csakugyan arra
13470 III,  127   |                     telik ekkora!~Képzelem, hogy fölszáll az ázsióm Mari
13471 III,  127   |                     hasztalan kértem eddig, hogy mondja meg szállását, s
13472 III,  127   |                 igen. Akkor még azt hittem, hogy más valaki…~Mari önkéntelenül
13473 III,  128   |                 vasvillás emberek õrködnek, hogy be ne menjen valaki. A vármegye
13474 III,  128   |                    panasz néhány hét elõtt, hogy így, hogy úgy, rossz esztendõ
13475 III,  128   |                 néhány hét elõtt, hogy így, hogy úgy, rossz esztendõ lesz,
13476 III,  128   |                    mibõl élünk meg a télen? Hogy megfordult ez a panasz azóta!
13477 III,  128   |               Sitkeynéhez s mondd meg neki, hogy a nõvére meghalt ma.~Tompa,
13478 III,  128   |                  utánam. S én elhatároztam, hogy hírül viszem a Naszayné
13479 III,  128   |                Üzenetet viszek Naszaynénak, hogy az asszonyunk meghalt.~-
13480 III,  128   |          asszonyotoknak viszem az üzenetet, hogy Naszayné halt meg.~Egy darabig
13481 III,  128   |            bámészkodva. Csodálkozott rajta, hogy embert lát.~Hanem a hátulsó
13482 III,  128   |                szemeit, megösmert, fölkelt, hogy megöleljen. De sem nem mosolygott,
13483 III,  128   |                     fortélyhoz folyamodott, hogy roppant erõsen összekötözte
13484 III,  128   |                    felül a lábcombokat úgy, hogy a vérkeringést megakassza.~
13485 III,  128   |                  Megösmert, látszott rajta, hogy fölemelkedni erõlködik.
13486 III,  128   |                  nagyobb erõ megsúgta neki, hogy üveg van a kezemben, s szederjes
13487 III,  128   |                     meghalt abban a hitben, hogy pálinkát iszik. A többi
13488 III,  128   |                   meghalt.~- Ugye, mondtam, hogy a kutya tudja - felelte
13489 III,  128   |                    s bizony nem lehetetlen, hogy szép, fehér asszonyok is
13490 III,  129   |          õexcellenciája 9118/877 sz. alatt.~Hogy miképp származtam ide fiatalkoromban,
13491 III,  129   |                    végrehajtó bizottsághoz, hogy adjanak nekem is egy kerületet.~-
13492 III,  129   |                mindjárt gondolhattam volna, hogy drága ember.~- Tetszett-e
13493 III,  129   |                        Tudják-e az emberek, hogy jövünk? - kérdém izgatottan,
13494 III,  129   |                    Máté lajstromot csinált, hogy kik kapjanak zászlót, s
13495 III,  129   |                    a falusi kántornál. Azaz hogy én háltam meg, mert csak
13496 III,  129   |                    gazember, és felköltött, hogy azt mondja, õ is hangulatot
13497 III,  129   |                    Káromkodott, dühös volt, hogy a hangulat rosszul van megcsinálva,
13498 III,  129   |                    rosszul van megcsinálva, hogy nem ezt kellett volna mondani,
13499 III,  129   |                   nyomban kétszáz forintot, hogy a hangulatot kireperálja.~
13500 III,  129   |                      Nem igen veszem észre, hogy szörnyen lelkesülnének mellettem.~